Dobrovits Aladár


Dobrovits Aladár (1909. okt. 15. Budapest - 1970. ápr. 4. Budapest): egyiptológus, múzeum- igazgató. - Első felesége Dömötör Tekla etnográfus, egyetemi tanár, lányuk Dobrovits Dorottya, a Szépművészeti Múzeum művészettörténésze, második felesége Pleidell Orsolya régész. - A Pázmány Péter Tudományegyetemen Cholnoky Jenőnél földrajzot hallgatott, emellett történelmet, őstörténetet, ált. és római régészetet, kínai nyelvet, művészettörténetet, Mahler Ede tanítványaként egyiptológiát, Dávid Antaltól asszirológiát tanult (1928-1934). A pannoniai keleti kultuszok kutatásához Alföldi Andrástól kapott indíttatást (ennek dokumentuma "Az egyiptomi kultuszok emlékei Aquincumban" c. írása). Legmeghatározóbb szellemi forrása Kerényi Károly és az általa létrehívott Sztemma kör volt (Honti János - akivel a Toldy Ferenc Reálgimnáziumban együtt érettségizett, s aki barátként és pályatársként is meghatározó hatással volt rá -, továbbá Trencsényi-Waldapfel Imre, Szerb Antal, Devecseri Gábor, Angelo Brelich, Gallus Sándor és mások). A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1934), ugyanebben az évben jelent meg "A római császárkori Osiris-vallás megértéséhez" c. dolgozata.
A Szépművészeti Múzeumban fizetés nélküli gyakornok (1934. márc.-tól), ADOB-os (Allástalan Diplomások Orsz. Bizottsága), később kinevezett tisztviselő. Az Oroszlán Zoltán vezette Antik Gyűjtemény keretein belül előkészítette a Magyar Nemzeti Múzeumból, az Iparművészeti Múzeumból és a Néprajzi Múzeumból egybegyűjtött egyiptomi anyag kiállítását. Kibontotta a Múzeum összes múmiáját, elsőként írta le a létrehozandó egyiptomi gyűjtemény számos műtárgyát. Elkészítette az Oroszlán Zoltán nevével is fémjelzett, "Az egyiptomi gyűjtemény" c., máig igen értékes Múzeumi vezetőt, amely az 1939-ben megnyílt állandó egyiptomi kiállítás alkalmából jelent meg. ösztöndíjasként Párizsban, a Louvre egyiptomi osztályán az egyetlen külföldiként dolgozott (1935-1936, 1938-1939); feladata a raktár rendezése volt, ezáltal óriási anyagismeretre tett szert. 1939 aug.-ában meghívást kapott a közös lengyel-francia egyiptomi ásatásra, de részvételét a háború kitörése megakadályozta. "Harpokrates. Probleme der ägyptischen Plastik" c. tanulmányát (1937) követte Gilgames fordítása (1938). A Szépművészeti Múzeum múzeumi segédőre (1940-től), a Modern Képtárat kezelte (1940-1942).
Első könyve "Egyiptom és a hellénizmus" címmel 1943-ban jelent meg, amelyet a következő évben "Egyiptom festészete" c. munkája követett. Nagyobb tanulmányban tárgyalta "Az ókori Kelet irodalmait" (A Művelődés Könyvtára 17. Budapest, 1944), s ez az irodalom haláláig fogva tartotta. Magyarország német megszállása (1944. márc. 19.) után ellenálló, 1944 okt.- étől katona, amerikai hadifogságba esett, utóbb francia hadifogoly Poitiers-ben (1945-1946). Francia barátai a fogoly táborból kikérték, és egy fél éven át a városi Múzeumban dolgozott. Hazatérése (1946) után - bal-oldali elkötelezettsége miatt - olyan pozícióba került, ahol nagyon sokat tudott tenni mind a magyar múzeumügyért, mind a rendkívül mellőzött magyar egyiptológiáért; a Szépművészeti Múzeum Antik Osztályának vezetője (1946-tól), a Magyar Nemzeti Múzeum elnöki tanácsosa, majd főtitkára (1946-1950). 1947-ben "A fáraók művészete" c. könyvével jelentkezett, s ugyanebben az évben a budapesti tudományegyetemi BTK-n "Az ókori keleti népek története, különös tekintettel a görög-római kapcsolatokra" tárgykörben magántanári képesítést szerzett, s ettől kezdve tanított is az egyetemen.
A Szépművészeti Múzeumban kiállítást rendezett a hazai gyűjtők antik anyagából (1949), és új koncepcióval újrarendezve megnyitotta a háború miatt kényszerűen szüneteltetett egyiptomi kiállítást. Munkája nyomán az egyiptomi gyűjtemény műtárgyainak száma megduplázódott, az antik anyag megháromszorozódott. Az intézményi függetlenségét 1948-ban visszanyerő Iparművészeti Múzeum főigazgatója (1949-1961); irányításával az 1940-1950-es évek fordulóján nagyszabású leltározás folyt, elindult a revízió, az akkori követelményeknek megfelelő restaurátorműhelyeket alakítottak ki, és külön fényképész laboratóriumot hoztak létre. A múzeumi gyűjteménygyarapításban két irányvonalat jelölt meg: a kvalitás szerinti szelekciót és a teljességre törekvő, történeti szempontú gyűjtést. Alapvetően baloldali értékrendje, gondolkodása hozzájárult a marxista iparművészet-történeti kutatás megteremtéséhez. összefoglalta az ideológiai indíttatású szempontokat, amelyek kiterjedtek az iparművészeti hagyományok (egyes üzemek, műhelyek múltjának) kutatására, ismeretlen emlékek felderítésére, komplex tudományos feldolgozására. érdeklődött a modern művészet, az ipari formatervezés iránt is. Közben a debreceni KLTE meghívott előadója (1951- 1952), az ELTE-n az ókori Kelet előadója (1954-1958), a Művelődési Minisztérium Múzeumi Osztályának vezetője (1957-1958); a budapesti tudományegyetemen 30 évvel korábban megszüntetett, és általa újra megteremtett ókori Keleti Tanszék tanszékvezető professzora (1958-tól haláláig). 1956 okt.-nov.-ében Egyiptomban járt tanulmányúton, de Khartumig nem jutott el, s a szudáni határtól vissza kellett fordulnia; kutatásait a szuezi válság megszakította. 1959. évi hosszabb egyiptomi látogatása nyomán sürgette a magyar hatóságokat és az MTA-t is annak érdekében, hogy hazánk is vegyen részt a núbiai leletmentő kampányban; a később megvalósult ásatásban azonban személyesen már nem vett részt.
Az ifjú korában művésznek készülő tudós - a Szép Szó munkatársa volt - szépirodalmi igényű fordításai "A paraszt panaszai" c. kötetében jelentek meg (1963). Tudományos érdeklődése a művészetelmélettől az iparművészetig, az arab folklórtól a modern megye művészetig terjedt, de fókuszában mégis az ókori keleti, elsőrendűen az óegyiptomi művészet, irodalom, vallás - és az általa kutatott egyiptomi filozófia - állt. A múzeumi munkához később is szívesen visszatért; tevékeny szerepet vállalt a Műcsarnokban a bagdadi Irak Múzeum vendégkiállítása kapcsán (1968). Egyetemi előadásai eseményszámba mentek, órái számos hallgatójának érdeklődését maradandóan befolyásolták. Meghatározó módon hatott azokra, akik távozása után továbbvitték a magyar egyiptológia ügyét.
A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ügyvezető alelnöke (1949-1956), az ókortudományi Társaság alapító tagja (1958-tól), az MTA Klasszika-filológiai Allandó Bizottságának tagja (1961-től). Az Oriens Antiquus (1945), az Acta Archaeologica (1951-1970), az Acta Antiqua (1953-1970), az Antik Tanulmányok (1954-1958), az Acta Orientalia (1960-1964) és az Iparművészeti Múzeum évkönyve szerkesztője (1954-1972). A történettudományok kandidátusa (1952; addigi tevékenységéért), majd doktora (1958; életművéért). A prágai Károly Egyetemi Egyiptomi Intézetének rendes tagja. összegyűjtött egyiptológiai munkái halála után két kiadványban, két-két kötetben jelentek meg.

Fő művei:
  • az Egyiptomi Gyűjteményhez kapcsolódó cikkei: Egy egyiptomi férfiportré a Szépművészeti Múzeumban (Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyve, 9, 1937-39, 261-263.); Egyiptomi papnő szobra a Szépművészeti Múzeumban (Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum évkönyve, 10, 1940, 179-186.); Une collection égyptienne (Nouvelle Revue de Hongrie, 68, 1943,480--486.); Egyiptom festészete (Budapest, 1944); An Unpublished Stele in the Egyptian Collection of the BMFA (Oriens Antiquus, 1945, 27-33.); Egy későkori halotti-lakoma-ábrázolás a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményében (Archaeologiai értesítő, ser. III., 7-9., 1944-48, 3-11.); A Szépművészeti Múzeum egyiptomi kiállítása (Archaeológiai értesítő, 77, 1950, 54-55.); Sakál a bárkában (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 38, 1972, 91-98.);
  • összegyűjtött egyiptológiai munkái: Egyiptom és az ókori Kelet világa. I-II. (Budapest, 1975; Dobrovits Aladár munkáinak javított bibliográfiájával); Válogatott tanulmányai. 1. köt. Egyiptom és az antik világ, 2. köt. Irodalom és vallás az ókori Egyiptomban (Budapest, 1979).

  • Irodalom: Hahn István: Dobrovits Aladár (Antik Tanulmányok, 1970, 287-289.); Kákosy László: Dobrovits Aladár (Annales Universitatis Scientiarium Budapestiensis de Loránd Eötvös. Sect. Hist. 11. köt., 1970); Kákosy László: Dobrovits Aladár (Archaeológiai értesítő, 98., 1971, 101-102.); Kákosy, L.: Aladár Dobrovits (Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae, 23, 1971, I 259-262.); WessetzkyVilmos: Dobrovits Aladár (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 36, 1971, 115- 116.); Wessetzky Vilmos: Aladár Dobrovits (Acta Antiqua, 18.,1971, 421-442.); Kiss ákos: Emlékezés Dobrovits Aladárra (Művészettörténeti értesítő, 1971); Sárkány Mihály: Dobrovits Aladár (Ethnographia, 1971); Kákosy László: Előszó (in: Dobrovits Aladár: Egyiptom és az antik világ. Budapest, 1979, 5-9.); Dömötör Tekla: Táltosok Pest-Budán és környékén (Budapest, 1987); Dawson, W. R.-Uphill, E. P.-Bierbrier, M. L.: Who was who in Egyptology (London, 1995, 126.); MéL III.: 160-161.; MNL 6.: 687.; RúL V.: 593-594.; úMéL 1.: 193-194. - Bibl.: Kákosy László: Dobrovits Aladár munkáinak jegyzéke (Antik Tanulmányok, 1970, 290-292.).

    Hubai Péter, Horváth Hilda [kiegészítés] (Magyar Múzeumi arcképcsarnok / életrajzok a magyar múzeumügy történetéből, Pulszky Társaság - Tarsoly kiadó, Budapest 2002, 580-582. oldal)



  •  

    VISSZA!