Back Fülöp sarunai és gamhudi ásatása

 

az újabb kutatásokat ld. 2007 aktuális témák rovatában

 

Gamhud és környéke


Bár a századelőn már számos óegyiptomi műtárgy volt Magyarországon, sőt ezek egy része közgyűjteményben, úgy tűnik, hogy a hazai műkincsállományt csak néhány kiválasztott tudta jól-rosszul áttekinteni, mivel az ország legkülönbözőbb gyűjteményeiben szóródtak szét. Látogatók sem igen láthatták őket, mivel többnyire raktárakban porosodtak. Nem csoda, hogy Mahler Ede, aki a század elején szinte egyedül képviselte hazánkban az egyiptológia tudományát, 1902-ben felvetette a többnyire ismeretlenségbe süllyedő emlékek összegyűjtésének, és közös kiállításának szükségességét. Ugyanezt a hiányérzetet tükrözi más oldalról a Egyiptom múltját annyira tisztelő Back Fülöp, a kairói Orosdi-Back áruház-lánc tulajdonosának az elhatározása is, aki pénzét és idejét nem sajnálva 1906-ban felkereste Gaston Masperot, Egyiptom akkori Régészeti Főfelügyelőjét, és ásatási engedély kért tőle, hogy a feltárt leletekből a korabeli leletmegosztás elve alapján kapott emlékekkel a "Budapesti Múzeum Egyiptomi Gyűjteményének magva" létrejöhessen. Maspero Sarunát jelölte ki az ásatás helyéül, és mivel nem állt rendelkezésükre magyar egyiptológus-régész, a politikai helyzetnek megfelelően a Lengyelországból (az Osztrák-Magyar Monarchia egy másik részéből) származó Thaddäus Smolenskit bízta meg az ásatás vezetésével. A munka 1907. január 1.én kezdődött meg, a 6. dinasztia idején élt Pepiankh sírjának tisztításával, majd Kom el-Ahmarba tevődött át, ahol a hajdani 18. Felső-Egyiptomi nomosz fővárosának szentélyét alkotó kőtömbök kerültek elő. A templom tényleges helyét sajnos mind a mai napig nem lehetett lokalizálni. Az előkerült 18 kőtömbből 10-re hieroglif szöveget véstek. A feliratok alapján a szentély építését I. és II. Ptolemaiosz Szótér idejére keltezhetjük. A Bécsben, Krakkóban és Budapesten őrzött kövek áldozati jelenetek sorába engednek bepillantást, amelyeket csillagos égboltot ábrázoló mennyezet zárt le.

A feltárás közben futótűzként járta be a vidéket egy rablóásatás híre. Egy régiségkereskedő számos Ptolemaiosz kori koporsó birtokába jutott Gamhud temetőjében, és mivel munkásaival nézeteltérése támadt, a dolog a rendőrség tudomására jutott. A folyó túlpartján dolgozó T. Smolenski számára Back Fülöp táviratban kért engedélyt a temető feltárására, amelyet Maspero meg is adott. Március 4.én megkezdődött a gamhudi ásatás. Vezetését azonban március 27.én Ahmed Bey Kamalnak kellett átvennie, mivel T. Smolenskit egészségi állapota megakadályozta a további munkában. Az előkerült emlékeken 4 város osztozott: Kairó, ahol még nemrégiben is látni lehetett az Egyiptomi Múzeum kiállításán egy gamhudi, kőszarkofágokat utánzó koporsót, Budapest, Bécs és Krakkó. A Budapestre került leleteket először a Néprajzi Múzeumban állították ki, majd a Szépművészeti Múzeumban leltek otthonra. Négy koporsó, számos, a koporsók felbontásakor kiemelt és gondosan restaurált kartonázs, a sarunai reliefekkel együtt ma is a Szépművészeti Múzeum Állandó Egyiptomi Kiállításának gyöngyszemei közé tartozik.

A gamhudi temetőt a sivatag félköríves sávján alakították ki a Ptolemaiosz korban, egy 480 m hosszú, 120 méter széles délkelet-északnyugati fekvésű területen. Két szélén duplaaknás sírok helyezkedtek el. A sík területen a pillanatnyi igényeknek megfelelően aknákat, vagy föld alatti kamrákat vágtak és azok oldalaiba vájták az újabb és újabb sírokat. Ezek a gazdagabb, koporsóval ellátott sírok övezték a középső területet, ahol pusztán földbe temetett, szemmel láthatóan szegényebb emberek múmiáit tárták fel. Éppen ezért, ennek a résznek a feltárását az ásatók abbahagyták. A feltárás során az is világosan kiderült, hogy nem csak modern sírrablók tevékenykedtek a temető területén, hanem már az ókorban is megbolygatták a sírokat.

A sírok készítésének technikájáról árulkodnak az itt-ott elszórva talált kosarak és a teherhordásra használt kampók, kötelek. Ezek gyakorlatilag teljesen megegyeznek a teherhordásnál ma is használt villa alakú kampókkal, ill. a mai ásatásokon a föld felhordására használt kosarakkal, ami arról árulkodik, hogy a föld alatti munkák módszerei a majd két évezred alatt gyakorlatilag alig változtak. Szinte maga előtt látja az ember, amint hosszú sorokban menetelnek egy munkavezető (ma raisznak hívják) felügyelete alatt a hajdankor akkoriban inkább ágyékkötőt, vagy tunikát viselő munkásai, esetleg szintén valamilyen munkadal ütemére. A sírmellékletek csak kevés személyes tárgyra korlátozódtak: kanopuszláda, Ozirisz-Szokárisz szobor vagy halotti sztélé (Kamal mindössze két sztélét jegyzett fel).

A ládakoporsók mellett három különböző múmiaalakú koporsótípust készítettek a hellenisztikus és kora római Gamhud halottai számára. Volt néhány, még hagyományos, múmiaformájú koporsó, de feltűntek a rendkívül "nagy hasú" "kövér" kőszarkofágokat utánzó jellegzetesen közép-egyiptomi koporsók, meg a szögletesen kialakított, "romboid koporsók". Ez utóbbiakat deszkalapokboacute;l állították össze, míg az óriás koporsók egyetlen fatörzsből lettek kifaragva. Faragásuk és festett díszítészítésük elárulja, hogy többnyire állítva helyezték őket a sírba. A külső oldalak jellegzetes motívumai a többsávos, tarka elemekből összeállított "széles gallér", a kiterjesztett szárnyú Nut istennő, Anubisz alakja, amint a mumifikálás nehéz feladatát végzi, a Hórusz-fiúk, ők a belső szervek védői, és a szentélyén fekvő sakál, vagyis Anubisz szent állata. Az előlapra kevés, sajnos többnyire már erősen elmosódott áldozati formula került, vagy az úgynevezett Nut formula olvasható, szerencsés esetben a halott megnevezésével együtt. A hátlapon többnyire Hathor, Maat vagy Izisz istennő festett alakja, vagy az Oziriszt jelképező dzsed-oszlop tűnik fel. Standardon állnak, és sokszor teljesen kitöltik a teret. Előfordul azonban, hogy helyettük több oszlopban felirat olvasható.

A gamhudi temető feltárásának lezártával a továbbra is lelkes Back Fülöp, kairói konzulunk bíztatására egy közös, Osztrák-Magyar Régészeti Intézetet létrehozását kezdeményezte, számos további ásatás lehetőségével. Bár ezekkel diplomáciai körökben is egyetértettek, már nem kerülhetett sor rájuk, részben Back Fülöp kereskedői tevékenysége, részben politikai - gazdasági okok miatt, amelyek aztán a kezdeményezést az I. Világháború kitörésével véglegesen kudarcra ítélték. Back Fülöp kairói munkáját a Magyar Egyletben, és az ásatás terén a Monarchia nemesi címmel jutalmazta. A címerpajzsra "arany szarufa alatt" egy piramis előtt álló egyiptomi pülon került, a felső sarkokban egy-egy liliom rajzával kiegészítve.


 
dr. Győry Hedvig

 


1997-ben a gamhudi anyag egy részét a Szépművészeti Múzem önálló kiállítás formájában bemutatta:
BACK FÜLÖP ÉS A GAMHUDI ÁSATÁS, 1907 ( ld. Magyar Nemzeti Múzeum Archívuma, Élet és Tudomány archívuma és a sulinet)