"— Nem is tudod, milyen igazat mondtál most! Egy matematikus külseje semmilyen; úgy értem, olyan általánosan intelligens, hogy semmiféle meghatározott tartalom nincs mögötte! A római katolikus papok kivételével manapság senkinek a külseje nem olyan már, amilyennek lennie kellene, mert a fejünket még személytelenebbül használjuk, mint a kezünket; de a matematika, az mindennek a teteje, az már ma olyan keveset tud magáról, mint az eljövendő kor embere, ha hús és kenyér helyett erőpirulákon él majd, és nem tud mezőkről, borjúpalántákról és tyúkokról!"

"[...] Tiszti pálya, tüzértanulmányai során ébred technikai képességeinek tudatára. Hirtelen elhatározással, tisztté avatása előtt, elhagyja a katonaiskolát, gépészetet tanul. 1901-ben mérnöki államvizsgát tesz a brünni műegyetemen. 1902/03: a stuttgarti műegyetem asszisztense. Új hivatása nem elégíti ki, filozófiai tanulmányokba kezd, elsősorban: logika és kísérleti lélektan (1903/08), mely abban az időben a Helmholtz-hagyomány jegyében Stumpf professzor vezetésével, Berlinben új kutatóközponthoz jutott. [...]"

Komolyan mondom, Musilról nem tudtam elképzelni, hogy van humora, mármint olyan, amin esetleg nevetni is lehet. Ironizálva filozofálni nagyon tud, akár több ezer oldalon is, de humorizálni? Szerencsére ő maga gondoskodott humorának bizonyítékáról A tulajdonságok nélküli ember első oldalának első bekezdésében.

"Családi örökség révén jutottam hozzá a Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára Emlékkönyvhöz. A benne lévő tanulmányok a zene- és néprajztudomány számos területét ölelik fel. Már kis híján félretettem a kötetet, mint a folyóirathoz fel nem használható forrást, amikor a Jolsvai kolomposok című tanulmány utolsó lábjegyzetén megakadt a szemem. Ebben ugyanis a néprajztudós szerző köszönetet mond — a később Nobel-díjjal kitüntetett — Békésy György professzornak, aki lehetővé tette, hogy Kísérleti Fizikai Intézetében a kolompok hangmagasságát lemérhessék. Jó ideje foglalkozom Békésy »Művészet a tudományban, tudomány a művészetben« című előadásának utánközlésre való előkészítésével. [...]"

"Ponori Thewrewk Emil [...] 1868. február 12-én felolvasást tartott az »Országos Középtanodai Tanáregylet« nyelvészeti szakosztályában a »Római és görög pénzszámítás«-ról, mely értekezésében a felolvasó már rámutat arra, miként támogathatja a mathematika is a gymnasiumban a classicus philologust azon czél elérésében, hogy a növendékek, mennél behatóbban ismerjék meg a »klassikus népek életét és világnézetét, a mennyiben ez a gymnasiumban tárgyalt irodalmi művek olvasásából meríthető.«; Thewrewk E. úr ugyanis összeállít felolvasásának végén egy kis számtani példatárt klasszikus kutforrásokból, mely ugyan egészen hidegen hagyja a philologusokat, de annál több gondolkodni valót ad a gymnasiumban működő azon mathematikusoknak, kik öntudatával bírnak annak, hogy — minden szakoktatás daczára — elkerülhetetlenül szükséges, hogy mindenik tantárgy támogassa a többit. Ha Thewrewk E. úr ezen felolvasását nem a nyelvészeti, hanem a mathematikai szakosztályban tartotta volna, — bizonyos vagyok felőle — igéi nem hullottak volna sziklára!"

"Az Arcanum Bt. elkészítette a Biblia adatbázisát és ezzel újszerű lehetőséget adott szövegének tanulmányozásához. [...] Az adatbázis rendszer módot adott annak a pontos megállapítására, hogy a Biblia teljes szövegében hányszor, hol és milyen értelemben-kapcsolatban szerepel a fog (főnév) szó."
"Az erőszak okozta fogelvesztést szenvedett kárpótlásának módja a Bibliában, bizonyos esetben elüt a babiloniai törvénytől: »Ha pedig szolgájának vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az ő fogáért (Mózes 2. könyve 21,27)«".

"Az Adalékok az optikához korszaka volt ez — ó, mille excuse, céhbeli urak —, természetesen csak a kromatikáról volt szó, mert hogy is merhetne az optikához nyúlni az, aki nem járatos a mérés művészetében, s miként vállalkozhatna arra, hogy ellentmondjon Newtonnak, a hamisnak, az álokoskodónak, a skolasztikus tévedés hazugságbajnokának és pártfogójának, az égi fény rágalmazójának, aki azt akarta, hogy a legtisztább csupa homályból tevődjék össze, a legvilágosabb olyan elemekből, amelyek mind sötétebbek nála. A gonosz bolond, a konok tévtanító, a világ elsötétítője! Nem szabad kifáradni az üldözésében." — Lotte Weimarban

"A sejt sejtenyére — a rost rostonyára — a sejtállomány sajtonyára változása irreverzíbilis folyamat ugyan, de ..."
"Határ Győző [...] regénye nem példa nélkül való a magyar irodalomban: abszurd látásmódja, szürrealista víziói leginkább Szentkuthy Miklós világára emlékeztethetik az olvasót..."

"Orvos lett volna a 16. század legnagyobb németalföldi festője, az idősebb, a »paraszt« Pieter Bruegel? Nem, csupán arról van szó, hogy orvos módjára — »en médecin« — szemlélte és ábrázolta a világot, az embereket. Tárgyilagosan néz szépet és csúnyát egyaránt, megfigyel mindent: konstatál. Művein számtatán figura tanúsítja ezt. Pontosan és szakszerűen ábrázolt részleteikkel beillenének egy modern pathologia illusztrációinak."

"Még a legyőzőnek nem adott tudományt a legyőzött / Graecia, mely nagy a szó, gyenge a harc mezején. / Mert ki csatázni tudott, az volt Rómában a művész; / szónok volt, aki jól érti a lándzsavetést. / Tudta-e már Hyasok, vagy az atlasi Pleiasok útját / bárki is? és hogy az ég fordul a sarka körül?"

"A Napot és a Holdat, a közeli bolygókat és a távoli csillagokat haragvó vagy jóságos istenekkel, szép istennőkkel és csodálatos lényekkel népesítette be égre néző őseink képzelete. Így volt ez Kínától Egyiptomig, Indiától Közép-Amerikáig. De a magyar népmese égígérő világfáján, életfáján is ott világított a Nap, meg a Hold. A messzi titokzatossága mindig felszította az emberek fantáziáját, de kíváncsiságát, tudásvágyát is. Az égitestek megfigyelése már az ókorban elindította a csillagászat, és a matematika fejlődését. Lassan felismerték az égitestek mozgásában rejlő szabályosságokat, majd a mozgást kormányzó fizikai törvényeket."

"1969. július 21-én [...], hajnali 3 óra 56 perc 20 másodperckor Neil Armstrong, az Apollo-11 űrhajó parancsnokának lába érintette a Hold felszínét. [...] Az eseményt a televízió is közvetítette, így az egész világ végigkísérhette az emberiség hőseinek tevékenységét — köztük az emigráns magyar költő, Faludy György is, aki az amerikai kontinensen volt a közvetítés idején. '69 nyarán versírásra ihlette a holdraszállás."

"Jó éve, gyógyszerreceptért baktattam az egyik lágymányosi mellékutcában, amikor egy számomra addig ismeretlen antikváriumot pillantottam meg. A cégtábláról világossá vált, hogy speciális gyűjtőkör számára hozták létre. Beléptem a szuterén helyiségbe. Szerény berendezés fogadott: a banális könyvespolcokon kívül, egy pultként funkcionáló íróasztal, amelyen elavult számítógép roskadozott."

"A művészet és a természettudomány összehasonlításakor általában arra a nyilvánvaló különbségre szoktak rámutatni, hogy a művészet szubjektív jellegű, viszont a természettudomány mindent objektív módon tesz, illetve kellene tennie. Ez burkoltan azt jelenti: minden szubjektív dolog bizonyos mértékig megbízhatatlan és nehezen reprodukálható, az objektív dolgok viszont csalhatatlanok és mindenkinek el kell azokat fogadni. Régebben, főként a 15. században sok művész a művészetet minél objektívebbé akarta tenni. Így pl. az 1500 körül élt Dürer, [...] átkelt az Alpokon keresztül Itáliába, hogy megismerje Mantegnát, a festőt, aki valahogyan rájött a perspektívára [...] Vállalta az utazással járó kockázatot és fáradságot, mert ez olyan fontosnak látszott."

"Lehet, hogy a megnyugvást és bölcsességet valóban a régészeti-művészettörténeti gyűjteménye egyes darabjai (vagy ezek is) váltották ki belőle, ahogy ezt Dániel a Kuan Yin istennővel kapcsolatban megsejti vagy megsejteti. Békésynek kitűnő érzéke volt értékes műemlékeket vagy műremekeket összeválogatni, de annyi pénze sohasem volt, hogy mindezt célratörően, egységes szempontok szerint tegye. Tehát csak abból válogathatott, amit éles szemmel valahol fölfedezett, vagy amit fölajánlottak számára. Ebből következik, hogy nem zárt témájú gyűjteményről van szó. A Kr. előtti VI. évezredtől a XX. századig előfordulnak benne kerámiák, bronzok, képek, rajzok, szobrok, éspedig a világ minden tájáról. Békésy fő érdeklődési területe az ősi és keleti civilizációk és a primitív törzsi művészetek alkotásai, de nem kimondottan a folklór. Térbeli eloszlásban is nagyon széles körű a gyűjtemény, hiszen Anatóliától Távol-Keletig és Európától a prekolumbiai Amerikáig minden területet átfog."

"Békésy György tavaly decemberben harminc éve [1961] vette át a Nobel-díjat, az idén [1992] pedig júniusban 20 éve, hogy meghalt. Ugyancsak tavaly ünnepelte egykori munkahelye, a volt Postakísérleti Állomás — róla is megemlékezve — 100 éves jubileumát. Már ennyi is elégséges ok volna arra, hogy részben hiányos, részben ellentmondó életrajzi és munkássági adatait megkíséreljük kiegészíteni. Ráadásul csak ma kezdjük világosan látni, hogy mely tényezők okozzák a pontos összeállítás nehézségeit. Egy olyan életútról van szó, amelynek folyamatossága annyira kettészakadt, hogy az itthoni kapcsolatokból csak az 1946 előtti, a külföldiektől pedig csak az 1946 utáni életrajzi adatok állíthatók össze. Hozzájárul a szerencsétlen helyzethez, hogy Békésy itthoni dokumentumait vagy elvesztette, vagy nem vitte magával, így ifjabb koráról 60—70 év elmúltával maga is bizonytalan emlékezés alapján tudott önéletrajzot írni, sokszor tárgyi vagy időbeli tévedéssel, vagy fölcserélt sorrenddel.

"Vastag mappányira gyűltek a jegyzetek, bizonyítékául annak, hogy mily bonyolult valami is az, ami felé török: kétszáz nyolcadrét lap, melyeken rendszertelenül, keresztül-kasul huzigált vonásokkal egybefogva, a legkülönbözőbb tárgykörökből — a nyelvészet, földrajz, politika- és társadalomtudomány, teológia, orvostudomány, biológia, történelem, zenetudomány köréből — származó tarka »anyag« zsúfolódott. A célomnak megfelelő adatok összehordása és betakarítása még tovább haladt, és szinte boldog vagyok, mikor azt látom, hogy bármekkora volt is tárgyam iránti elfogultságom, hozzákötöttségem, elmém mégis fogékony maradt a varázskörön kívülről, a témán kívüli világból érkező benyomások számára is."
"Megleltem a segítőt, a tanácsadót, a közreműködő oktatót is, mégpedig olyat, aki szakkérdésekben való rendkívüli jártasságánál és szellemi rangjánál fogva éppen megfelelt."

A minap — afféle szakmai ártalomként — kezembe akadt Maróthy György professzor uram "föképpen a' MAGYAR ORSZÁGON elö fordúlható Dolgokra" írott Arithmetikájának harmadik, 1782-es kiadása (egy időben Dr. Ballagi Mór tulajdona). A maga korában méltán népszerű számtankönyet és szerzőjét számos dicsérő szóval illeti Szénássy Barna, a Magyarországi matematika történetében.

"[...] ezen a ponton a magyar költő [...] mégsem veszi át következetesen a newtoni elveket: az égitesteknek már az első pillanattól fogva mindvégig azonos mozgástörvényei helyett azt állítja, hogy Isten "azután", egy későbbi időpontban "válogatta [...] külön e' nagy testeket, / Szabván azoknak állandó 's rendes kerűleteket", vagyis megalkotásukat követően, csak utóbb helyezte őket végleges pályájukra."

"Talthübiosz, szólítsd sebesen közelünkbe Makháónt, / tisztanevű Aszklépiosz orvos igaz fiusarját," — Homérosz: Iliász

"Sajnálni lehet hogy nyomtatott könyveinkbenn is sok ollyan nevek fel vagynak téve: de azt azoknak szerzőinek vétkül nem tulajdoníthatjuk; mert ők a' nevénél fogva igazítvánn a' plántára a' mellyről szóllanak, kéntelenek vóltak minden szóbann forgó neveket elő hozni; mivel ugyan azon plánta eggyik ember előtt eggy másik előtt más név alatt esméretes. De mikor a' Tudomány rendi szerént nem a' neve utánn tudakozzuk a' növevényt, hanem minteggy magától kérdjük meg a' nevét: azokra a' hitván nevekre semmi szükség nints, hanem mondja meg a' plánta a' maga igaz és illendő nevét."

"A luniszoláris év hónapjainak eltolódása a nap jráshoz képest a termelsi ünnepek megtartásban is nehézségeket okozott. A szökőhónap beillesztésére gyakran azért volt szükség, hogy az aratási ünnep valóban egybeessék a megünnepelendő eseménnyel; arra kellett főképpen ügyelni, hogy az ünnep ne előzze meg a természet adta időpontot. Ezért a görög és a római ünnepek sorában voltak olyanok is, amelyeket nem kötöttek a holdnaptár valamely adott napjához, hanem alkalmilag hirdették meg őket. Más ünnepeknél éppen a Holdhoz való igazodás volt kívánatos."

"1847-ben, a viktoriánus Angliában OLIVER BYRNE angol matematikus, új formában jelenteti meg EUKLIDÉSZ Elemeinek első hat könyvét (a mű síkmértani része). Sutba dobva a hagyományos geometria formalizmusát, a bizonyításokat színes alakzatok (a színek információtartalmát is kihasználva) és néhány speciális szimbólum segítségével mutatja be. Arról nem tudok, hogy kísérlete megrengette volna a geometria oktatását, de annyi bizonyos, hogy könyve a kor könyvművészetének egyik ma is nyilvántartott, becses darabja."

"Ó, a tudomány! Mindent visszavettek. A test és a lélek számára — szent útravalóul — ott az orvostudomány és a filozófia — a javasasszonyok gyógyszerei és a rendezett népdalok. S a fejedelmi mulatságok és a játékok, amelyeket eltiltottak! Geográfia, kozmográfia, mechanika, kémia! ... A tudomány, az új nemesség! A haladás. A világ előremegy! Mért ne pörögne? Ez a számok látomása. A Szellem felé haladunk."

"Egyébként kedves játék alakult ki a vitából. Annak bizonyításául, hogy a Földgolyó lakossága sokkal közelebb van egymáshoz, mindenféle tekintetben, mint ahogy valaha is volt, próbát ajánlott fel a társaság egyik tagja. Tessék egy akármilyen meghatározható egyént kijelölni a Föld másfél milliárd lakója közül, bármelyik pontján a Földnek — ő fogadást ajánl, hogy legföljebb öt más egyénen keresztül, kik közül az egyik neki személyes ismerőse, kapcsolatot tud létesíteni az illetővel, csupa közvetlen — ismeretség — alapon, mint ahogy mondani szokták [...]"

"Ezután átmentünk a nyelvtudományi intézetbe, ahol három professzor tanácskozott honi nyelvük megtisztítása ügyében.
Első tervük az volt, hogy az emberi beszédet meg kell rövidíteni, mégpedig azáltal, hogy a többszótagú szavakat egyszótagúra redukáljuk, az igéket és igeneveket meg mind egy szálig kidobáljuk; hiszen a valóságban előforduló minden elképzelhető dolog úgyis csak főnév."

"A kánon szó afféle varázsige. Mondjuk ki egy társaságban, s mindjárt elválik, ki a bölcsész-lélek. Mert a bölcsészeken és irodalmárokon ilyenkor világos testi-lelki elváltozás figyelhető meg, s borzadva vagy mulatva kezdik idézni, hogyan írták át az Egyesült Államokban a kultúra történetét és a tananyagot a multikulturális-etnikai mozgalmak, hogyan vág utat magának a tömegkultúra az egyetemi oktatásban, s mi szerepel azokban a nagy összefoglaló művekben, amelyek arra törnek, hogy egyszer s mindenkorra megmondják, mi tartozik a világ irodalmi kultúrkincsébe."

A szerző, foglalkozását tekintve a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola oktatója, irodalmi paródiái közül válogattam ki az alábbi Ponticulus-kompatibilis művészekről szóló írásokat.

ARANY JÁNOS: Toldi leánya · Vojtina letészi
BABITS MIHÁLY: Mihály könyve
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: Bájteli büró · Bomba-dal
ESTERHÁZY PÉTER: Biztosítássy regény
FALUDY GYÖRGY: MCMIC
FAZEKAS MIHÁLY: Lúdas Matyi
GYULAI PÁL: Nadragulya
JANUS PANNONIUS: Digitalia Prima
JÓZSEF ATTILA: Az anyja · Ezüst perelő
JUHÁSZ FERENC: A devonkori kőszén-rétegek vallomása az emberiség atomkori pusztulása utáni időket megelőző évmilliók tenyészetéről
KÁNYÁDI SÁNDOR: Vannak betétek
KASSÁK LAJOS: Számtalan vers
MADÁCH IMRE: Az asszony tragédiája
MIKSZÁTH KÁLMÁN: A polgármester zsebe
MÓRA FERENC: Rhózsaszín analfabét
NEMES NAGY ÁGNES: Macska-rondó
OTTLIK GÉZA: Iskola a láthatártalanban
ÖRKÉNY ISTVÁN: Egyper(e)ces novella
TÓTH ÁRPÁD: Esti magányos
VERSEGHY FERENC: Klárihoz
WEÖRES SÁNDOR: Tiszta barbár zene

A Magyar Tudomány című folyóirat ajánlása az Áthatások című rovatuk első cikkéhez:
"Tudomány és művészet — van-e átjárás közöttük? A legnagyobbak, a festészet, a szobrászat óriásai — Giotto, Michelangelo, Leonardo például — egyúttal kiváló mérnökök voltak, nagyszerű építészek. Hol húzódik tudomány és művészet kőzött a mezsgye és mennyire áthatolható? Vajon van-e sorompó a látszólag eltérő tudományágak határán?
Megpróbálunk szerény választ adni ezekre a kérdésekre, amikor új rovatot nyitunk az áthatások bemutatására. Örömmel adunk itt teret mindazoknak, akik írásaikkal, példákkal készek ebben a szellemben hozzájárulni a merev racionalizmus által mesterségesen szétválasztott szellemi cselekvések és értékek egymásra hatásának és összefüggéseinek bizonyításához. [...] Új rovatunkat Hargittai lstván akadémikus (kémikus) szellemes írásával indítjuk, amelyben a szerző meglepő és mégis meggyőző összefüggéseket mutat be egy kémiai jelenség és Degas híres festményei között."

A krisztallográfia és a szimmetriacsoportok tanításában az egyik első feladat a transzláció, a végtelen sokszor ismétlődő térbeli eltolás megértetése. A fogalom elvontsága azonban egyes hallgatóknak nehézséget okozhat. Tapasztalat szerint a krisztallográfián kívül területről vett példák segítik ennek az új fogalomnak a bevezetését.

"Ha az emberi szellem a matematikában ráébred saját önállóságára és független tevékenységére, s minden további megfontolás nélkül hajlamos arra, hogy kövesse a végtelenbe, a tapasztalati világba is oly bizakodást önt, melyet ez nem mulaszt alkalomadta felkérésekkel viszonozni. Az asztronómia, a mechanika, a hajóépítés, az erődítés, a tüzérség, a játék, a vízvezeték, a kőfaragás, a távcsövek tökéletesítése a tizenhetedik század második felében váltakozva hívta segítségül a matematikát."
"A matematikusok csudálatos emberek; roppant teljesítményeik révén egyetemes céhhé emelkedtek, s nem ismernének el egyebet, csak ami körükbe illik, amit eszközükkel megragadhatnak. Az egyik első matematikus, amikor valamely fizikai fejezetet nyomatékkal ajánlottak neki, azt kérdezte: »S vajon nem lehetne itt egyet-mást legalább puszta számításokra egyszerűsíteni?«"

"BÜKK. — Testvéreim, emberek. Testvéreim, emberek, állatok és minden élőlények. Alakítsuk meg a lélegzők világszövetségét. Mindaddig gyilkosok maradtok s egymást is ölni fogjátok, míg börtnbe nem csukjátok azt, aki elpusztít egy állatot, vagy egy fát. Jagadis Bose, a kegyes indus tuds, már fölfedezte, hogy nekünk is van központi idegrendszerünk, vérkeringésünk s kertjében, villamos műszerei segítségével beszélt is velünk. Ezt különben réges-régen tudhattátok volna. Évezredek óta látjátok, hogy mikor kályhátokba dobtok, én, akit oly keménynek véltek, könnyezek. Nekem is fáj meghalni."

Számos képzőművészeti alkotás — olykor allegorikus stílusban — ábrázol jelenteket a tudomány- és technika történetéből. A bemutatott pannó az elektromosságot kutató magyar és külföldi tudósokat, továbbá a munkásságukkal kapcsolatos eredmények egy részét mutatja be.

"1992-ben szokatlan kísérletre került sor a svéd fővárosban: Stockholm városvezetésének támogatásával létrejött ez a könyv, amelyet ajándékképpen kiosztottak az általános iskolák végzős növendékei között, mintegy szellemi és lelki útravalóként a felnőtt élet küszöbén. A kötetet — röviddel megjelenése után — olvasói körben növekvő kultusz övezte. A fotótörténet kiemelkedő felvételei kísérik a szövegek gazdag gyűjteményét, a Hegyi beszédtől az ENSZ Emberi jogok nyilatkozatáig olyan szerzők műveivel együtt mint Dosztojevszkij, George Orwell, Simone Weil, Freud, Seneca és még sokan mások."

"Külön kell tárgyalni: a matematikát és fizikát. A fizikának alapvetően függetlenül kell állnia, törekedve arra, hogy minden szerető, tisztelő, hivő erővel behatoljon a természetbe s ennek szent életébe, nem törődve mit tesz, mit ér el a maga részéről a matematika. Ez utóbbinak viszont függetlennek kell nyilvánítania magát minden külsődlegestől, haladnia kell saját nagy szellemútján, tisztábbá formálódni, mint akkor lehetne, ha eddigi gyakorlata szerint a meglévő dolgokkal bíbelődik, ezektől kíván kicsikarni valamit, netán illeszkedni próbál hozzájuk."

Az oroszlánok természetes élőhelye a szavanna. Olykor szükségünk lehet egy-egy példány befogására. Bár a feladat természettudományos alapokon nyugvó általános megoldásának kutatása gőzerővel folyik, egyelőre minden erőfeszítés kudarcot vallott. A túl komplikáltnak tűnő feladatok megoldásához — Pólya György nyomán — alkalmazhatjuk az egyszerűsítés módszerét. Az alábbiakban kilenc, a sivatagra korlátozott matematikai és fizikai módszert mutatunk be. Persze az oroszlán — nem lévén tökkelütött — távol tartja magát a sivatagtól.

"Én [...] most Jánosnak egy kevésbé ismert jelentős tevékenységéről szeretnék röviden megemlékezni, t.i., a filozófiai hagyatékáról. Filozófiai érdeklődése kialakulásának háttere kora ifjúságának családi és iskolai környezetünkben volt. Erről saját megfigyeléseimből fogok idézni, mint e korai időszak most már csaknem egyetlen túlélő tanúja."

Ez év februárjában kaptam egy kedves meghívót a 2003 nyarára szervezett Szimmetria Fesztiválra, melynek tudomány-művészet összekapcsolási elvei sok rokonságot mutatnak a jelen hasábokon megszokottakhoz. A rendezvény programjában örömmel fedeztem fel — a 2002 novemberében már bemutatott — Farkas F. Tamás grafikusművész lehetetlen objektumainak érdekesen alkalmazását az elemi részecskék tulajdonságainak vizualizálásában.

"Sokszor tartok előadásokat tudományos kérdésekről, és igyekszem mindenki számára érthetően beszélni. Újabban gyakran előfordul, hogy az előadások utáni szokásos beszélgetésekben a nagy, végső kérdéseket teszik fel: hogy van-e lelkünk, miért és hogyan halunk meg, s mi lesz utána, pedig sem pap, sem filozófus nem vagyok. Ilyenkor is igyekszem válaszolni a magam egyszerű módján, de mindig érzem, hogy többet szeretnének hallani. Ezért elmondom most a Halottember két meséjét. Úgy, ahogyan azt tőle hallottam."

Évtizedeken keresztül gondoltam azt, hogy — egy valódi váteszhez illően — az alábbi idézet szerzőjének nem volt humora. Vagy ha mégis, akkor az inkább a fanyar kategóriába sorolható. Nos, lássunk egy példát az életműből. ...