„Kövesligethy Radó nem messze ül a fényforrástól. Törékeny, de erős, kéneső-eleven ember, s vidám, vidám. Az alkotók vidámak. Azok ismerik a kötelesség mázsasúlyát, de könnyedén viszik, sohasem oly fáradtak, mint a közönséges emberek, kik csak tulajdon életük terhét cipelik. Rendkívül szeretetreméltó, közlékeny. Mégis sohasem éreztem azt, hogy valaki ennyire távol lenne tőlem, mert be van zárva számsoraiba, gömbháromszögtana köríveibe, egy tökéletes tudomány védőburkába, melynek árnyalati finomságait mi, kik csak kívülről tekintjük, nem közelíthetjük meg.”

„Csak az én dolgaimról. A szférák zenéje. Az első rész: Pythagoras, a szám, a második Ptolemaeus, a harmadik Kepler, de csak az első két törvénye, utána tízéves intermezzo, hol megmutatom, hogy függ össze az anyag és mozgás, aztán Linz, a három törvény, Kopernikus… Erkel Gyula elvitte magával, zenét írt hozzá. Muzsikát, a szférák zenéjéhez.”

„Homo sapiens dominabitur astris. Ez az Arisztotelésznek tulajdonított kijelentés (pontosabban ennek latin szentenciája) két szempontból is mottója tanulmányunknak. Egy részt azt a nézetet képviseli, miszerint életünkön és sorsunkon a csillagok uralkodnak. (Ami nem biztos, hiszen éppen ezért kellett a latin mondat megalkotóinak egy görög, racionalista bölcs tekintélye mögé bújniuk.) Másrészt a mondat gondos olvasása olyan »mélyrétegeket« tárhat fel, amelyekre ugyan nem mindenki szokott gondolni, ám amelyek azért léteznek, közgondolkodásunk, világképünk legközepén.”

Az 1900-as évek elején Kövesligethy Radó egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a földrengés előrejelzés felé. Kidolgozta a földrengési hajlam elméletét, feltevése ma is helytálló. Foglalkozott egy másik fontos geofizikai kérdéssel is: milyen információkat nyújt a földrengési hullámok terjedése. A Föld belsejéről már 1892-ben írt egy érdekes, az akkori ismereteket összegző cikket. Később a Vezúv tanulmányozása is ilyen irányba terelték a figyelmét. A mindig tettre kész tudóst a háború kitörése hátráltatta munkájában, amelyhez csak az 1920-as években tért ismét vissza…

„Hogy az anyag örökkévaló, ezt a gondolkozás rögtön ki tudja spekulálni, amint a természet ismeretéről lefoszlott az alkímia köde, s megkezdődött az okos és logikus természetbúvárlás. Nyilvánvaló az is, hogy amint a természet törvényeinek az ismerete annyira előrehaladt, hogy az emberek az energiáról szóló tanítást fel tudták állítani, rögtön felbukkant a kérdés, hogy vajon az energia, a világnak a láthatatlan része is olyan állandó-e, mint a látható, az anyag.”

„»Mi magyarok is idézhetjük a tudományos divinatió nem mindennapi példáját: Jókai az Andromeda ködében fölvillanó csillagot írja le s 1887-ben egy magyar nő az egész tudományos világot izgalomban tartó fölfedezésével megtalálta elsőnek Jókai csillagját, mely azóta tetemes megerősödés után végképen kialudt. A jövendölés váratlanul gyorsan teljesült, csak a csillag feltünéséhez kötött remények és várakozások nem akarnak teljesedésbe menni!« Így zárja 1897-ben megjelent cikkét Kövesligethy Radó, aki ekkor már rendkívüli tanár a budapesti egyetem kozmográfiai tanszékén. Miért érzi még annyi év elteltével is fontosnak hangsúlyozni »egy magyar nő« felfedezését, és hogyan kerül a történetbe Jókai Mór?

„Nem mi, egészségesek visszük előbbre a világot, hanem a lázban égő agyvelők, a rángatódzó idegrendszerek, a testi-lelki nyughatatlanságok, azok a fájdalmak, amelyek a mikrokozmosznak az egyéni szenvedéseire ott kényszerítik a balzsamkeresést a makrokozmosz mássá való tételében. A nyavalyatörős Julius Caesar hódította meg Európát, a köszvénytől féloldalúvá bénult Hannibál igázta le az Alpeseket, és Ázsia urát, Nagy Sándort harminckét esztendős korában ölte meg a bor…”

„Berkeley jártas volt kora természettudományában, ismerte a newtoni mechanikát, valamint a matematikának Newton és Leibniz munkássága nyomán abban az időben kialakult új ágát, a differenciálszámítást. Tudománytörténeti közhely, hogy bár a differenciálszámítás a gyakorlati feladatokra kiválóan alkalmas volt, alapfogalma, a végtelen, tisztázatlannak és ellentmondásosnak bizonyult. Berkeley A végtelenekről című korai kis írásában éppen a differenciálszámítás alapfogalmának teoretikus tisztázására tett kísérletet. Később, általános filozófiai írásaiban, szintén kitér a végtelen fogalmára, de mintegy mellékesen. Csupán 1734-ben próbálkozik meg újból a differenciálszámítás elméleti alapjainak megvilágításával, mégpedig Az analizáló című vitairatában.”

„A 20. század művészete ambicionálja az új érvényességi igények kimunkálását, autonóm világ teremtését. Teremtett világuk nem sokban különbözik a modern természettudományok elméleti konstrukcióitól. A művészet mitikus formavilágával, szimbolikus nyelvén ugyanazt az érvényességi kört próbálja megragadni, mint a tudomány. Nem is lehet ez másként, egy kultúra létezik, amit egészen különböző formákkal lehetséges leírni. Amennyiben a tudomány kultúrateremtő erő, annyiban a művészet is az…”

„Curie Péter valóban megérdemelt volna a tudomány géniuszától annyit, hogy legalább tragikus módon halhasson meg, és ne olyan ostoba szórakozottság és véletlenség okán, mint aminőt — de ártatlanabb formában — a fliegendebeli hosszú hajú tudósokkal szokott elkövetni az elmerültségük és az a kétségtelen tény, hogy az agyvelőember még az utcán is gondolkozik, ott, ahol mi, szememberek csak nézünk, és nem belülről kifelé, hanem kívülről befelé szedjük az érzéseinket, impresszióinkat….”

„»Arma virumque cano« — »Fegyvert s mérget a kutyának«. A szakállas diákvicc szerint így fordította magyarra a latin grammatikával hadilábon álló egykori nebuló Vergilius eposzának, az Aeneisnek szállóigévé vált kezdő szavait. Ne ítéljük el érte, valószínűleg nem figyelt, amikor azt tanulták, hogy a ’virus’ (méreg) szó, noha -us végű, semlegesnemű, így tárgyesete sem virum, hanem virus; a ’canis’ (kutya) pedig a harmadik deklinációba tartozik, tehát dativusa nem cano, hanem cani….”

„Plinius számos adalékot szolgáltat az ásványtan, azon belül a fénytani jelenségek, az elektromosság, mágnesesség korabeli ismeretére vonatkozóan is, amellett, hogy az általa ismert drágaköveket csoportosítja és bemutatja. A drágakövek leírása kapcsán tett észrevételei számos esetben időtállónak bizonyultak. Némely esetben azonban modern korunktól és természettudományos ismereteinktől idegen megállapításokkal találkozunk, például a drágakövek természetének meghatározása, gyógyításra való felhasználásuk, némely esetben keletkezésük, és a velük kapcsolatos mágikus jelenségek kapcsán….”

„— Az univerzum, az univerzális harmónia »földi« megfelelőjének régtől fogva a zene számít. Kozmológusként és zenészként hogyan ítéled meg kapcsolatukat?
— A zene és a kozmosz nagyon jól megférnek egymással, valójában rengeteg a közös bennük. Ilyen ennek az említett rendnek és rendezetlenségnek a megléte. Például azokat az egyszerű matematikai módszereket, amelyekkel most az univerzum szerkezetét analizáljuk, az öcsémtől tanultam, aki ugyanezzel a módszerrel akkor a Korg részére fejlesztett egy digitális zongorát…”

„…A felirat szerint az ábra 1672-ben készült, és az év tavaszán valóban feltűnt egy nem túlságosan fényes üstökös is, amelyről a danzigi Johannes Hevelius készített feljegyzéseket. Különösen érdekessé teszi a képet, hogy az üstökös mellett egy küllős holdudvart, körülötte egy holdgyűrűt mellékholdakkal együtt, valamint a Holdtól jobbra egy furcsa »csillagfelhőt« is láthatunk rajta…”

„[A telefotográfia] Idegen, görögös hangzású szó, amely csak nemrégiben keletkezett. Keletkezése azonban egybefügg a modern technika egyik legújabb felfedezésével, a képeknek távolba való továbbításával. A találmány Korn Arthur müncheni tanártól származik, aki a villamosság segítségével megoldotta a kérdést, hogy miként lehet egy képet néhány pillanat alatt több ezer kilométerre is eljuttatni…”

„Az irodalomtörténet foglalkozik vele, mint zseniális íróval. Messze eléje vágott korának, és egészen különös irodalmi termékei vannak. Ezért érdemes vele foglalkoznom, de egyúttal az ő egyénisége beletartozik életem történetébe, sajnos nagyon szomorú formában.”

„1898 őszén iratkoztam be a Mérnöki Szakosztályba. Legfontosabb tantárgyunk volt az első évben a felső matematika és az ábrázoló geometria. Az előbbit König Gyula, az utóbbit Tölser István tanította. König asszisztense volt Rados Gusztáv, Tölseré pedig Töttössy Béla. König azzal kezdte előadásait: Uraim! Ha aⁿ⁺¹ — aⁿ abszolút értéke kisebbé tehető tetszőleges δ-nál, hacsak n nagyobb ν-nél, akkor a sor összetartó! Ez a mondat már becsapta a megérthetőség nehéz kapuját, a hallgatók semmit sem értettek belőle…”

„Több, mint két évszázada, 1770-ben Koppenhágában — és valószínűleg még ugyanabban az évben a nagyszombati egyetem nyomdájában — megjelent egy mű, amelyet ma már a finnugor összehasonlító nyelvészet és egyúttal az őstörténeti kutatás egyik mérföldkövének tartunk…”

„Nem a Szent Péter esernyőjének valami pendantjáról lesz itt szó, sőt még magáról az öreg szentről sem, hanem az ő legnagyobb és legfenségesebb hajlékáról, a római San Pietro templomáról…”

„A szépírók sem vonhatták ki magukat a kor hangulatát befolyásoló Einstein-elmélet körül dúló vitákból, illett hozzászólni mindezekhez, s ennek okán néhány nagyon kedves megállapítással találkozhatunk Juhász Gyula és Babits, Karinthy és Márai, Nagy Lajos és Fényes Samu, Szemlér Ferenc és Németh László írásaiban…”

„A pesti magyar királyi tudományegyetem bölcsészeti karán 1785-ben felállított Institutum Geometricum keletkezésének vázlatos ismertetése és a XVIII. század utolsó negyedében (1785—1800) ezen intézetben szigorlatot tett és diplomát nyert mérnökök betűrendes névsora.”

Somlyó György 85. születésnapjára jelent meg az Enciklopédia Kiadó gondozásában a költő 138 szonettjét tartalmazó Talizmán címet viselő kötet, melyből az Einstein és a Bolyai című szonettekkel köszöntjük 2005-öt, a fizika évét.

„Phaidrosz: […] Amit a festőről mondasz, azokra a gyerekekre emlékeztet engem, akiktől tanítójuk azt kéri, gondolkozzanak Akhillészen meg a teknőcön, és találják ki, mennyi időre van szüksége egy hősnek ahhoz, hogy utolérjen egy esetlen állatot. Ahelyett, hogy kiűznék fejükből e mesét, és csak a számokra és azok mennyiségi viszonyára figyelnének, maguk elé képzelik egyrészt a szárnyas lábakat; másfelől a lomha teknőcöt; felváltva azonosítják magukat a két alakkal; elgondolják az egyiket is, a másikat is; ily módon két összeegyeztethetetlen teret és időt teremtenek, és sohase kerülnek abba a helyzetbe, amelyben nem létezik többé sem Akhillész, sem a teknőc, sőt az idő sem és a gyorsaság sem; csak a számok és a számok közötti viszony.”

AckermanArisztotelész BaudelaireH. BellocBiblia F. BlochBuckleS. Butler G. K. ChestertonP. DiracEpikurosz R. A. FischerR. FrostMartin du Gard J. HallHérakleitoszH. Hertz F. HoeferB. HoffmannV. Hugo Fr. KafkaKarinthy Fr.D. H. Lawrence O. MandelManetMaxwell S. McChord CrothersTh. MelvilleMontaigne J. NeedhamNémeth LászlóB. Paszternak K. R. PopperM. ProustSelye J. J. SwiftVoltaireA. N. Whitehead.

„A serdülőt a nagy összefüggések érdeklik. Milyen a világ, hogy érvényesülhet benn ő maga. Az ifjú kozmogónus és moralista: ami a képzeletét megfogja, vagy a világ rendje, vagy a példa hatalma.” (Németh László)

A Déli-sark fölfedezése A földgáz A földrengésekről A halálösztön A haldokló Vezúv A halottégetésről A kegyes ölés A kolera A közelgő homunkulusz A Patrie A pogányság derűje A Szajna vize A szén A tátrai obszervatórium A tífusz A Tisza látója A Titanic katasztrófája A tizenegyedik esztendő A torpedó A vár Az álomirtó Az emberke Az új aranyország Beszélő hegyek Betegségdivatok Blériot Caniculis Orion… Egészség Elveszett Paradicsomok Evolúció a táplálkozásban Ex occidente… Feltámadás Itt a Halley Jules Verne Ki a bolond? Milliomosok a levegőben Morbus Hungaricus Negatív méregkeverők Szörnyetegek között Új embertípus Új kísértet Új világ Vándormadarak Yellowstone

Bresztovszky Ernő: Makrokozmosz en mikrokozmo Ambrus Zoltán: Ehrlich Pál Halle Valter: Dopping Babits Mihály: Magántudósok Dávid Lajos: Eötvös Loránd Komjáthy Aladár: Négy vers Karinthy Frigyes: H. G. Wells Beke Manó: Sonja Kovalevska Beke Manó: Helmholtz Komjáthy Aladár: A relativitás elvéről

Beke Manó: Az Einstein-féle elmélet Szende Pál: Az Einstein-féle elmélet történeti jelentősége Lambrecht Kálmán: Magyar tudós sorstragédiája. Apáthy István emlékének Gál Vilmos: Egy új éterelmélet kísérlete Ignotus: Jules Verne Szemlér Ferenc: A költő és a Világegyetem Kosztolányi Dezső: Boncolás. Esti Kornél följegyzése Trócsányi Zoltán: Szily Kálmán Hollós Lajos: Számok

„A Budapest Kiállítóteremben megnyílt Spidron című kiállítás egyszerre művészeti, tudományos és innovációs ismeretterjesztő jellegű.Erdély Dániel a spidron-rendszert mindenféle intézményi háttér nélkül, önzetlen és lelkes barátok, ismerősök: tudósok, művészek, mesteremberek és érdeklődő magánszemélyek segítségével fejleszti 26 éve. Első formájában 1979-ben készített egy reliefet spidronokból, Dr. Rubik Ernő formatan órájára. Jelenleg a világ több pontján dolgoznak a spidronok fejlesztésével és kutatásával.A művész Spidron elnevezésű geometriai rendszertalálmánya igazi matematikai és interdiszciplináris világújdonság, amely a kortárs képzőművészet területén is új lehetőségek sokaságát ígéri. A nemzetközi matematikai és művészeti élet számos fórumán — egyetemek, művészeti egyesületek — már bemutatott alkotás komoly sikert aratott.Kiállításunkon a Spidron sík- és térgeometriai felhasználásának minél sokrétűbb bemutatására törekszünk plasztikai alkotások, számítógépes grafikai tervezőprogramok, vetítések segítségével.”

„Ma, a gépesítés és az automatizálás rohamos előretörésének korában egyre inkább feledésbe merülnek a hagyományos termelési módok s velük vesznek azok a munkadalok, munkarigmusok és jellegzetes munkaritmusok is, melyek e sokszor rendkívül fárasztó manufakturális termelőmunkát szervezték, segítették, elviselhetőbbé tették. Mi most a kovácsok tevékenységének zenei szempontú vizsgálatára térünk ki.”

„Egy klasszikus, ódon kép lebeg előttem; a művésztanár arculata. Amikor egy órán jelen vagyunk, sohasem azon az órán vagyunk jelen. Ha igazán érteni akarjuk, hogy a szellem milyen titkos búvópatakokon hatol a megformálandóba, ha mint Pygmalion, meg akarjuk formálni az elérhetetlen Aphroditét, akkor ezer szállal kötődünk azokhoz, akiket beavatottá akarunk tenni, s már az első pillanatban elszakadunk a konkrét tárgy szakmai nyersanyagától, az adott óra adott anyagától. Sejtéseket villantunk fel, kiemelünk valamit hangsúllyal, elejtünk királyi mozdulattal, érzelmeink és indulataink, szenvedélyeink heve átfűti, megmásítja azt a pőre valamit, amit egy nem művész tanár szaktárgyi egységnek nevezne.”

A szerző a magyar néphit tér- és időszerkezetét a „természetfeletti lényekre” vonatkozó hiedelmekre és a velük kapcsolatos védekező-elhárító és kapcsolatteremtő rítusokra vonatkozó adatok alapján vizsgálja. A téma még a fizikai tér- és időfogalommal, továbbá az entrópiával, a tér és idő szinguláris pontjaival foglalkozó elméleti fizikus számára is tartalmazhat újdonságot.

„Nem csak kicsiny, hanem nagy szobában sem tudtam már megmaradni. A mennyezet és a négy fal elzárt a külvilágtól. Kevés volt az a pillantás, amit ablakon át vethettem a magas égre. Ahogy a négy fal körülfogott, a fulladás félelme szállt meg. A külső világosság, az a kis darab kék ég, nem tudott már megmenteni, tekintetem a nagy mindenségtől elfordulva önmagamba irányult s valami ismeretlen szörnytől kezdtem szűkölni.”

„…a zene egészen a 17. századig az aritmetika, a geometria és az asztronómia mellett a quadrivium negyedik matematikai tárgyát képezte. Először Vincenzo Galilei kísérletezett a húrok, sípok és egyéb rezonáló testek geometriájával. Kísérletileg megállapított összefüggését később a francia matematikus, Marin Mersenne általánosította.”

„Manapság a fizika a természettudományok között egzaktságánál fogva előkelő helyet foglal el. Hatóköre rendkívül kiterjedt mind világképformáló, mind technikai vonatkozásában. Ezért szinte törvényszerűen épülnek ki kapcsolatai a filozófiával, ezen belül az ismeretelmélettel. A következőkben e kapcsolat szálaira kívánunk rámutatni néhány gondolat erejéig.”

„Szeretem a temetőket. Egyszerűen és közönségesen szeretem a színeit, az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét… kezemben egy becsukott könyvvel sétálok és csodálkozom, milyen csendesek egyszerre a lármás emberek, hogy hangzik ki beszédünk a csendbe és az örökkévalóságba.” (Kosztolányi Dezső)