A vénasszony harmadik történeteKolozsvári Papp László
matematika, Bolyai Farkas, Bolyai János, Benkő Zsuzsanna, orvoslás, gümőkór
„János deákkal vadászaton ismerkedtem meg, jó százötven évvel ezelőtt. Ő Bécsből
tért meg, arca hegyes volt, arcéle vágott. Odahagyta Vásárhelyt, Dolmádon
megpihent, bejárta a Farkas úr kertjét, felhágott a sziklára, melyet Farkas
út görgetett oda nagy vesződséggel. Az erdő, melyet professzor Farkas a
János deák születésekor telepített, már bősz szárba szökkent. A fiatal gallyak
öreg árnyékot vetettek a tekeredő patakhoz simuló utacskákra. Az ösvény
néha elszökött a víztől, mint incselkedő kedves, s János deák e helyt úgy
meredt a patak és ösvény bezárta szögre, mint ösztövér szögmérő vagy szextáns,
vagy tán csak mint ifjú ember, ki szerelmes, s még nem tudja, hogy az.”
„Az utolsó néhány évben a nyugati esztétikai és művészetelméleti irodalomnak
a bestsellereivé váltak azok a kötetek, amelyek a determinisztikus káosz
valamint a fraktálok, továbbá a szinenergetika, a komputer-technikából adódó
digitális megjelenítési módok, és az ebből kifejlesztett »virtuális realitás«,
»művi intelligencia« stb. tárgykörét ismertették. A szélesebb közvéleményt
különösen a fantasztikus hatású komputer-képek és faszcináló erejű színes
fraktál-ábrázolások ragadták meg. Közhellyé vált a kérdés: művészet-e az
ilyen komputergrafika?”
„Ha A délután 3 órában állapodott meg a pszichiáterrel, ha
egy-egy háztömb hosszát egy-nyolcad (1/8) mérföld hosszúságúnak vesszük,
ha A két, egymás utáni öblítésre állítja be a mosógépet,
valamint az egész mosást a pszichiáter utánra ütemezi, és ha egy negyeddolláros
(25 centes) érméért vásárolható öblítés-centrifugálás negyed óráig (12 percig)
tart, és egy-egy töltet két ilyen ciklust igényel, mert különben a ruha
nedves marad és hazafelé menet ozmotikusan átnedvesíti cipelőjét, akkor
mindezen feltételek mellett legkorábban mikor tölthet magának egy pohár italt?”
Nincs annál felemelőbb, mint amikor egy amerikai film átlagos főszereplője a semmi
közepén (sivatagban, őserdővel borított lakatlan szigeten, etc.) rátalál
egy rég elhagyott épületre (volt rakétabázisra, használaton kívüli laboratóriumra,
műhelyre, etc.), leveri a bejáratot védő lakatot, belép és felkapcsolja a villanyt.
„Jelen írás A művészeten túl / Jenseits von Kunst című, 1996—1998-ban
a budapesti Ludwig Múzeumban és a grazi Neue Galerie-ben megrendezett kiállítás
katalógusához készült, amelyben rövidített változata olvasható. A nevezett
kiállítás témája a tudomány és a művészet kapcsolata volt […] A kiállítás
fő tudományos témakörei: az érzékelés és mozgás (optika és kinetika), a
szimmetria és szimmetriatörés, a matematika és informatika, a kibernetika
és konstruktivizmus, a mérés és megfigyelés, a tudomány- és művészetelmélet,
a rendszer-, játék- és evolúcióelmélet, a pszichoanalízis, a vizuális kommunikáció stb. voltak.”
„Virtuoso — ez a szó a XVII. századi olaszban, úgy tetszik, nem
szapora kezű zongoristát jelentett. Cesi herceg római palotájában tartotta
összejöveteleit az Accademia dei Lincei, a Hiúzszeműek Akadémiája, amelynek
a dísze maga Galilei volt. Ebben a nagy intellektusú társaságban a herceg
örömmel látta Cassiano dal Pozzo urat is, aki arról volt nevezetes, hogy
könyveket, kéziratokat, természeti ritkaságokat gyűjt. Dal Pozzo úr nem
volt tudós kutató, se filozófus, ő virtuoso volt. De ez a tény már bejárást
biztosított neki a Cesi-palotába. Mert a kor »a gyűjtést és a természetrajzot
az itáliai felső osztályok elfogadott időtöltésévé avatta«.”
„Az orvosok többsége nap mint nap találkozik a testi és lelki szenvedés
különféle megnyilvánulási formáival, így talán ők tudhatják a legjobban,
mennyire nehezen viselik egyesek a fájdalmat, illetve, hogy a szenvedő ember,
a meggyötört test látványa milyen nyomasztóan hat. Minél nagyobb kínokat
kell kiállnia valakinek, általában annál kevésbé képes palástolni a szenvedését.
Ez persze akár természetesnek is mondható. Mint látni fogjuk azonban, a
helyzet már korántsem ilyen egyértelmű, ha a fizikai fájdalom képzőművészeti
ábrázolásairól van szó, hiszen itt az egyes művészeknek különféle esztétikai
megfontolásokat is figyelembe kellett venniük.”
„Kezdjük először is a legfőbb személlyel, hogy képet kaphassunk a korról
és a környezetről. Az uralkodó, IV. Jakab skót király (1488—1513) kiválóan
beszélt latinul, s ezenkívül még öt európai nyelvet ismert, ő alapította
az aberdeeni King’s College-et, valamint a Royal College of Surgeons of
Edinburgh-öt 1506-ban. 1496-ban törvényt hozott a kötelező népoktatásról.”
„A budapesti Műegyetem két oktatója —
„Az orvostudomány jó néhány szakterületének volt avatott ismerője: morfológia,
fiziológia, alkalmazott onkológia, összehasonlító anatómia. Számos szakmai
és képzőművészeti társaságnak is tagja volt. 1960-tól oktatott több romániai
orvosi egyetemen, kutatott, és írásai jelentek meg a romániai orvosi szaklapokban.
Egészségügyi szakkönyveket is publikált és összeállított egy latin—magyar
anatómiai szótárat is. Sajnálatos és tragikus halála után jelent meg az
a munkája, amelyen bevallása szerint évtizedekig dolgozott…”
„Ez a cikk és ez a szerző biztosan nem vállalkozhatik arra, hogy véleménye
legyen a metaforák elméletét illetően. Annyi csak a célunk, hogy néhány
példán megmutassuk a metaforák páratlan erejét a természettudományokban,
tehát a nagyon is racionálisnak tekintett eszmék körében. Meg hogy nyomon
kövessük néhány metafora vándorlását a reáliák és a humaniórák között. Amiből
végső soron annak is következnie kellene, hogy ez a kettéosztás aligha áll erős lábon.”
„A Holdat, mint szemmel jól látható, a természeti környezethez szorosan
hozzátartozó égi objektumot elődeink gyakran ruházták fel »isteni« vagy
emberi tulajdonságokkal. Változásaiban jeleket láttak, foltjaiban alakokat
véltek felfedezni. Ábrázolása állandó tárgya lett nem csupán az egyes népek
mitológiájának, de a romantikus és fantasztikus, újabban pedig a sci-fi irodalomnak is.”
„…a halhatatlan életmű egynéhány verse nyomán a másfél évszázaddal ezelőtti
Kiskunság hiteles, pontos táj- és néprajzát kapjuk meg, tán hívebben és
érzékletesebben, mint akárhány tudós leírás segítségével…”
„Az MTA kézirattárában, Szabó Péter hagyatéka közt található Bolyai
Farkas egy igen érdekes, az úrbér-rendezésről szóló cikkének vázlata.”
„Az emberi ész meg nem foghatja a mozgás abszolút folytonosságát. Az ember
csak akkor érti meg bármilyen mozgás törvényeit, ha e mozgás önkényesen
kiragadott egységeit vizsgálja. De éppen abból ered az emberek tévedéseinek
javarésze, hogy a szakadatlan mozgást önkényesen tagolt egységekre szakítja szét.”
„Őfensége, a legkegyelmesebb VI. György király uralkodása alatt történt,
hogy kétségbeesetten próbáltam periarteritis nodosában szenvedő betegektől
származó vizeletet szerezni. Gyanítottam, hogy ezt a betegséget a mellékvese
alkalmazkodási zavara és az azzal járó fokozott kortikoid-kiválasztás okozza.
Szerettem volna igazolni feltevésemet, de akkor ezt a betegséget még nem nagyon ismerték…”
„A tudomány hatalmát elismeri ma minden művelt ember; igazságait törvényekül,
tanácsait parancsként fogadja az egyes úgy, mint az állam. Nem volt ez mindig
így. Csak századokon át folytatott kitartó munka árán, majd támogatva az
állam és az egyház hatalmától, majd küzdve e hatalmak ellen, vált ez a nézet
az emberiség általános meggyőződésévé. Aki elmondaná, hogyan történt ez,
az az egyetemek történetét mondaná el, mert ez új hatalomnak elismerése
az egyetemek keletkezésében kapott először külső látható formát, s a tudomány,
ha nem is kizárólag az egyetemek gondozásával nőtt fel és erősbödött, bizonyára
révökön terjedt el az egész világon…”
„A tizenkilencedik század orosz írója, Lev Tolsztoj, egalitárius
nézeteit az akkoriban új keletű statisztikai fizika szociológiai és történeti
szemléletére alapozta, továbbá foglalkozott a hadviselés matematikai elméletével.”
„Természetesen a csillagokba, vagy a csillagokra, mert hiszen a nyelvünk
régiségében a csillagot húgy-nak, a csillagokat néző embert pedig
húgybanéző-nek mondták. Nem nagy újdonság ez a nyelvtörténeti
adat, nem csak a nyelvészek számára, de néhány csillagászati kézikönyv,
és a népi csillagnevek iránt érdeklődőknek sem ismeretlen.”
„Barátom bevezetett egy szobába. Elővett a kis fadobozból egy vékony üveglapot
és a górcső alá tette. A következő pillanatban már előttem volt a pestisbacilus.
Kicsit elkápráztam. Alig huszonöt centiméterre vagyok tőle s a szemem a
cső villogó nyitásán egészen jól látja a két üveglap közé szorított tenyészetet,
a törvényt, a halált, a semmit, mely testet öltött…”
„Künn a tanár mosakszik a segédével, egy másik orvossal. Köpenyét könyökig
föltűri a szakember közönyével, a szokottság tudattalan és rég beidegzett
lelkiismeretével. Régi ismerősökről, könyvekről, színházról beszélget. Előzőleg
meg se nézte a beteget. Csak fölhozatta. Hiszen ismeri őt. Illetve ismeri
szemrét. Cataracta senilis. Tudja, hogy mit kell csinálni. Őneki ez annyi,
mint nekünk két rímhez egy harmadikat találni. Nem esemény.”
„Megint megjósolták a világ végét s én ezeket írom a naplómba: Egy üstökös — bozontos vörös
zseni — közeledik felénk, aki nincs tisztában a világmindenség etikettjével.”
„Szivarok ölték meg Ehrlich professzort, a frankfurti vegyészt,
a salvarsan felfedezőjét. Ez a világhíres tudós és angyali orvos majdnem
bohémhalállal múlt ki. Laboratóriumában példás rendben sorakoztak egymás
mellett a készítmények, meg a vegyszerek. De a lakásában, az íróasztal fiókjában,
a rengeteg tárcájában szivarokat rejtegetett, mindenféle szivarokat, zsíros
fényű fekete szivarokat és üvegtokos szivarokat és pántlikás szivarokat
és kellemes, szőke szivarokat és barna, komoly szivarokat, melyeket a szenvedélyes
dohányosok reggel éhomra — vagy üres tea után — szoktak elszívni.”
„Mikor a függöny felmegy, Hacsek egyedül ül a kávéházi asztalnál…”
„Egy valamivel több, mint 2 méter magas szobor, a Farnese Atlasz széles
vállain helyezkedik el egy gömb, ami az éjszakai égboltot ábrázolja. A tudósoknak
sikerült a gömbön látható csillagképeket összepárosítani Hipparkhosz egyetlen
munkájában, a Kommentárokban leírt csillagképekkel, így azt a következtetést
vonták le, hogy a gömb a görög tudós csillagatlaszának márvány mása.”
„Mai életviszonyaink rideg valóságából bizony már-már lélek-melegítően jámbornak
tűnik a közel fél évszázada kirobbant vita. A »két kultúrát« tematizáló
értelmiségiek egyetértettek a kölcsönös nyitottság, közeledés fontosságában
és békésen kiegyeztek saját fontosságuk és az általuk végzett tevékenységek
közpénzekből történő folyamatos és egyre növekvő mérték támogatásban.”
„A mezőgazdaság mindenkori fejlettsége meghatározza a magaskultúrák anyagi—gazdasági
színvonalát, társadalmi teljesítőképességét. Mielőtt ezt az izgalmas kérdést
megvizsgálnánk, fontosnak érezzük a Biblia szerinti zsidó társadalomból
kiemelten a parasztság jogi és vagyoni helyzetének vizsgálatát, hiszen e
nélkül nem tudjuk megérteni, hogy Palesztinában — ha olyan volt a mezőgazdaság
fejlettsége, amilyen — mennyire hatottak a társadalmi viszonyok a természeti
adottságokon kívül a mezőgazdasági termelésre.”
„A huszadik századi ember életét átformáló technika szavai
is ekkortájt jelennek meg a költői nyelvben. Ady látomásos szimbólumvilágában
a mocsarak, életfák, hóvár-bércek mellett megjelenik az autó (A Halál automobilján,
Találkozás egy gépkocsival). Pásztor Árpád egész verset ír Autorohanás címmel
(Nyugat 1913. 1. 41—42). Kosztolányi már meg is undorodik a gépkultusztól:
»nem az enyém a század rongy bohóca, se a felhőkbe zörgő, bamba gépész«,
vallja Költő a huszadik században című versében, Litániájában pedig az emberiség
céltévesztéséért, a lelkek elárvulásáért egyenesen az egekben zörgő acélokra,
a falban beszélő drótokra hárítja a felelősséget. A technika szavainak a
költői nyelvben való meghonosodása, diadalmas értékemelkedése a magyar versolvasó
tudatában József Attila nevéhez, a Munkásokban szereplő lendkerék-hez,
dinamó-hoz és transzformátor-hoz fűződik.”
„Mitől lobognak a lámpák? / És a gépek mitől zúgnak? / Fel szoktál-e nézni
néha, / hol a hosszú drótok búgnak? / Úgy tetszik, hogy értem olykor / —
Úgy jön olykor, mint az álom — / hogy a zúgó sodronyokban / mit beszél a
villanyáram:”
„A Tér lakosainak általában és H. C.-nek különösen, ajánlja ezt a művét
Síkföldnek egy alázatos szülötte, annak reményében, hogy amiképpen őt bevezették
a három dimenzió titkaiba minthogy előzőleg csak kettőben volt járatos,
olyképpen annak a mennyei régiónak polgárai is egyre feljebb és feljebb
emelkedhetnek a négy, öt vagy akár hat dimenzió titkaiig, ily módon elősegítve
a képzelet tágulását és az alázatosság felettébb ritka és kiváló adományának
lehetséges fejlődését a téridom emberiség felsőbbrendű fajainak körében.”
„Most nem az információról mint tudásanyagról lesz szó, hanem elsősorban
a kibernetikai információról. Hogy ez mi — az majd kiderül. Szokásunkhoz
híven: népszerű, mindenki által hozzáférhető formában. Két rongyos, piszkos
Barátpap megy az erdőben: az egyik Assisi (Szent) Ferenc, a másik
egy átlagbarát, Ferenc arca szelíd, sebei láthatóak, kivéve a lentebbieket.
Az átlagbarát azért átlag, mert sebei nincsenek.”
„Arthur király udvarában 150 (nőtlen) lovag és 150 hajadon vendégeskedett.
A király elhatározta, hogy összeházasítja őket. A világraszóló lakodalom
azonban komoly akadályba ütközött: a hölgyek és urak némelyike ki nem állhatta
egymást, így közöttük nemhogy házasság, de még egy beszélgetés sem jöhetett
szóba. Arthur többször is próbálkozott, de minden alkalommal kudarcot vallott.
Előhívta hát Merlint, a varázslót, és megparancsolta neki: házasítsa össze
a vendégeket úgy, hogy a frigy egyetlen párnak se legyen ellenére.”
„A grafika és a geometria iránt vonzódva, Escher rendhagyó alkotásai már
akkor felkeltették az érdeklődésemet, amikor azokkal első ízben találkoztam
számítógépes grafika speciálkollégiumon. Elmélyülve a témában nyilvánvalóvá
vált, hogy képeinek közel annyi közük van a matematikához, mint a művészethez.
Azonban Escher munkásságáról és életéről csupán szűkös magyar nyelvű irodalom
áll jelen pillanatban az érdeklődő rendelkezésére, ezért örömömre szolgált
a gazdag, angol nyelvű forrásokból meríteni, s abból az engem leginkább
megragadó területet az idelátogató olvasóval is megosztani.”
„»Gyakori vendég lettem Borogyinnál, nemritkán éjszakára is ottmaradtam
nála. Sokat beszéltünk a zenéről, eljátszotta nekem szimfóniájának részleteit
és vázlatait. Akkoriban többet tudott nálam a gyakorlati hangszerelésről,
hiszen maga is gordonkázott, fuvolázott és oboázott. Melegszívű és művelt
ember volt, társaságban pedig magával ragadó, egyéni és szellemes. Amikor
meglátogattam, gyakran munka közben leptem meg laboratóriumában, amely közvetlenül
a lakása mellett volt. Miután befejezte a munkáját, átmentünk a lakásba
és zenélni kezdtünk, vagy pedig zenéről beszélgettünk. Beszélgetés közben
is előfordult, hogy felugrott és átszaladt a laboratóriumba, hogy ellenőrizze,
nem égett-e meg vagy nem párolgott-e el valamelyik keveréke…« Rimszkij-Korszakov”
„A Krisztus előtti 2. évezred közepéről származnak, tehát hozzávetőlegesen
3500 évesek azok az egyiptomi papirusztekercsek, amelyek már részletesen
leírják a zene hatását az emberi testre, külön hangsúlyt fektetve a termékenységet
fokozó szerepére. Sokkal többen ismerik viszont a következő, háromnegyed
évezreddel későbbi bibliai történetet, amely a zenével való sikeres gyógyításnak
egy konkrét esetét örökíti meg…”
„Ez a vers óriási karriert futott máris be, s a jövője beláthatatlan. […] Van rá komoly esély,
hogy az összes épületgépészeti előadás, már amikor elkezdik a bevezetőt, a Hőveszteségeddel
kezdődik, mert az
„Hamarosan következett az érettségi. Jeles érett lettem, de mennyiségtanból
kettest kaptam. Pedig a mennyiségtan volt az egyetlen tárgy, amit jól tudtam,
és matematikusnak készültem. De hát hiába, az írásbeli dolgozatot szórakozottságból
elhibáztam, hibás képlettel dolgoztam. Amikor ezt a kettest a fizika tanára,
Kacsóh Pongrác, az érettségi banketten bizalmasan közölte velem, Pachl barátom
által, szó nélkül kimentem a vendéglői teremből, odakint sírórohamot kaptam,
és az órákig nem szűnt meg.”
„Karinthy önmagán is csúfolódott. Ebből az következett, hogy mások vérszemet
kaptak, és tiszteletlenül humorizáltak vele. Gyakran panaszkodott nekem
az emberek szemtelenségéről. Ha meglátták Karinthyt, már vigyorogtak, s
valami ilyent mondtak neki: »Miben sántikál éppen most a mester agygörbéje?«”
„Nagy szerepet juttat a fiziológiai részletkérdéseknek is. A szaglást pl.
az agyvelőt körülfogó levegőnek tulajdonítja, látást meg nem tud elképzelni
anélkül, hogy a pupilla ’a belső levegővel’ ne érintkezzék, mert
különben csak nézünk és nem látunk. Ennek a levegőnek természetétől, vérrel
való keveredésétől, zavartalan vagy akadályokba ütköző útjától nemcsak a
testi egészség állapota függ, hanem a kellemes vagy kellemetlen érzéseké
is, ez utóbbiakkal szemben legérzékenyebb a nyelv, mert a legpuhább és az
erek, ’a levegő csatornái’ közvetve valamennyien odavezetnek. A
betegség legtöbb jele a nyelven mutatkozik.”
„A matematikus is térben és időben létezik. Amikor tehát arra vállalkozom,
hogy a matematika és a keresztény gondolkodásmód viszonyáról szóljak, helyesebbnek
és hasznosabbnak tartom, hogy bemutassam egy keresztény matematikus gondolkodásmódját,
amely radikális történelmi átrendeződések hatására alakult ki Magyarországon.”
„Amikor gyarapodnak a tudományos ismeretek és új kutatási eredmények születnek,
leírásuk, jellemzésük során kézenfekvő és az emberi gondolkodásra jellemző
megoldás, hogy ezeket gyakorta egy már ismert jelenséghez, jellegzetes,
híres alkotáshoz hasonlítjuk. Gyakran előfordul, hogy az új jelenség még
a nevét is ebből az összehasonlításból nyeri. Az ilyen típusú analógiák
nem csupán a jelenség magyarázatát, hanem az új ismeretek átadását, elterjesztését
is jelentősen megkönnyítik. Mindez még akkor is igaz, ha a hasonlóság nem
lényegi, hanem csupán felszínes jelekre, megjelenési formára szorítkozik.”
„Budapesten az 1913. évben a csecsemőhalálozás az egyes hónapokban a
következő volt: január hónapban 295, február hónapban 305, március hónapban
289, április hónapban 297, május hónapban 253, június hónapban 267, július
hónapban 297, augusztus hónapban 337, szeptember hónapban 346, október
hónapban 296, november hónapban 251, december hónapban 255. Hányan haltak
meg az évben összesen?”
„A gyűjteményes Petőfi-kiadások csak annyit közölnek a különös szekérúttal kapcsolatban,
hogy a verset a költő Borjádon, 1845-ben írta. Közelebbi időpont bennük nem található.
A versben vázolt körülmények és a visszaemlékezések azonban beszűkíthetik a versszülő
utazás időbeli határait.”
„Rendhagyó kötet jelentetett meg 2006-ban a Medicina Könyvkiadó. A gyakorló pszichiáter
szerzők —
„Egy katalógus szöveg, főleg, ha az ember a sajátjába ír, túlságosan is
sok mindent — túl nagy szabadságot — megenged a szerző számára. Sokszor
akaratlanul olyan dolgokat fogalmaz meg, amelyek csupán arra jók, hogy egy
kiállításon vagy a művekben megnyilvánuló közlendőt fölöslegesen újra
aláhúzzák. Ezt a hibát szeretném elkerülni, és csupán két, jól körvonalazható
cél megvalósítása érdekében élni ezzel a lehetőséggel…”
„Az Utazónak nem sok érzéke volt a gépezethez, szinte közönyösnek
látszott, ahogy föl-le járkált az elítélt háta mögött, miközben a tiszt
az utolsó előkészületekkel bajlódott, hol a mélyen földbe süllyesztett
gép alá bújt, hol pedig létrára mászott, hogy a fönti alkatrészeket
is megvizsgálja. Mindezt voltaképp egy gépészre is hagyhatta volna,
a tiszt azonban igen buzgón végezte munkáját, vagy azért, mert lelkes
híve volt ennek a szerkezetnek, vagy mert egyéb okok miatt nem bízhatta
a munkát másra.”
„A skorpió — szerencsére — nem honos Magyarországon (nagy ritkán egy-egy
példány ha előfordul), a magyar nép ezért nem ismerte ezt az emberre sem
veszélytelen, fullánkos farkú ízeltlábút. Ezért nincsen a skorpiónak magyar
megnevezése, az anyanyelvű könyvek, cikkek is a latin eredetű skorpió =
scorpius-t használták. Ám a 19. század első felében, a szaknyelv jobbára latin
és német szavainak magyarításának lelkesedésében néhai jó Bugát
Pál doktornak (1793—1865) és körének feltűnt ez a »hiányosság«. Mivel pedig
a skorpió közismerten farkának méreg-mirigyes fullánkjával öli meg áldozatát,
megszületett a név: »bökölő« (vagyis bökve ölő).”
„A Korán számos szúrája tartalmaz leírásokat csillagászati jelenségekről
és égitestekről. Külön szakaszok találhatók a muszlimok szent könyvében
a csillagok (53. szúra), a Hold (54. szúra) és a Nap (91. szúra) kapcsán.
Ezekben csakúgy, mint a Mohamed által közvetített isteni kinyilatkoztatások
egyéb részleteiben, világosan az áll, hogy »Allahé (mind)az, ami az egekben
és a földön van…«, és ő az, aki az égboltot »építette« és a földet »kiterítette«.”
„A vocoderhez hasonló hatást ad a »szonovox«, melyet Gilbert Wright talált
fel Los Angelesben. Ezt Disney Dumbo-jának előadásán használták fel,
melyben egy mozdony kapaszkodik fel a hegyre és a pöfögéséből a következő
szavak alakulnak ki: »Azt hiszem bírom, azt hiszem bírom«, és mikor felér:
»Tudtam, hogy bírom, Tudtam, hogy bírom« stb.”
„Amikor gyarapodnak a tudományos ismeretek és új kutatási eredmények születnek,
leírásuk, jellemzésük során kézenfekvő és az emberi gondolkodásra jellemző
megolds, hogy ezeket gyakorta egy már ismert jelenséghez, jellegzetes,
híres alkotáshoz hasonlítjuk. Gyakran előfordul, hogy az új jelenség még
a nevét is ebből az összehasonlításból nyeri. Az ilyen típusú analógiák
nem csupán a jelenség magyarázatát, hanem az új ismeretek átadását, elterjesztését
is jelentősen megkönnyítik. Mindez még akkor is igaz, ha a hasonlóság nem
lényegi, hanem csupán felszínes jelekre, megjelenési formára szorítkozik.”
„Fejér Lipót tanítványa voltam. Magyar—francia—matematika szakra akartam beiratkozni, ki is
töltöttem a nagy barna íveket, de a tanárképzőben figyelmeztettek, hogy ez együtt nem megy,
húzzam ki a matematikát. Vitatkozni próbáltam, még csak nem is válaszoltak, persze; mire
dühömben kihúztam a magyart és franciát. Önfejű, pökhendi zöld kölyök indulatos
meggondolatlanságában ritkán csinált még ilyen bölcs dolgot. Matematikából abszolváltam négy
év múlva, sőt doktorálni készültem hat év múlva.”
„Bármennyire is szükség volna előbb-utóbb különbséget tenni, elnevezésben is, az egyre
tömegesebben megjelenő, egyaránt regénynek nevezett, de egymástól nagymértékben és több
szempontból is elütő művek között — bármennyire is felmerül a meghatározás igénye (legalább
»par abus de langage«, ahogy a francia matematikusok néha beiktatják definícióikba ezt a
fenntartást) —, mégis úgy gondolom, kár volna feleletet találnunk arra a kérdésre, hogy mi
a regény. Kár volna, mert fölöslegessé tennénk vele magát a regényt, amely erre a kérdésre
maga igyekszik válaszolni.”
„Én ezt a Méliusz Gyulát, ezt a menekült erdélyi ügyvédet, aki a vegytanhoz annyit sem értett,
mint egy ötödikes gimnazista, sokáig sajnáltam. Nem azért sajnáltam őt, mert a vegytanhoz nem
értett, hanem mert volt benne valamiféle hatalmas romlatlanság, gyermeki jókedv, a báj egy neme,
és valamifajta hallatlan valószerűség, amit például Zostyák kollégában hasztalanul kerestem volna.”
„Nézzünk szembe végre a tudatlanságunkkal: én ebben látom az epika és a líra modernségét, ahogy a
modern fizika is a törvényszerű ignoranciákra figyelmeztet, és amiről Mózes, Pascal éppúgy, mint a
mai költő, Nemes Nagy Ágnes intelme beszél.”
„Sanyi mosolya is anyagból van: hús, bőr, arcizmok, idegpályák, trigeminus, facialis…
Semmivé foszolhat vajon az arcával, gödröcskéivel együtt mosolyának az a nem mérhető,
pontatlan érzelmi effektusa is, amit rám gyakorol? Nekem ez a rejtély, ez érdekel, én
ezt féltem, mert úgy gondolom, hogy ebből tevődik össze az egész földi létezésem,
hogy hogy éreztem magam itt egyáltalán, hogy van-e, volt-e — mondjuk így — szekszeppilje
a világnak, s ha igen, nem vélelem volt-e az is, feltevés, elképzelés?”
„»Fenét« — mondhatná erre a címre Ottlik Géza, időskori remeke, A Valencia-rejtély
első mondatával. »Minek ide a nyomozás?« De hát rejtélyről van szó — vethetnénk ellent.
Tisztességes rejtély nyomában pedig megindul a nyomozás. »Jó, jó, csak ez nem Olyan Rejtély« —
riposztozhatna. Persze, hogy nem — jöhetne megint a felelet —, de azért »parciális fiókrejtélyei«
csak vannak. Azok ügyében igazán lehet nyomozni. S ha egy ilyen parciális fiókrejtélyre fény
derül, az is valami. Úgyhogy mégiscsak belevágunk, méghozzá ott kezdjük, ahol kell, az elején.
Induljunk tehát a címtől.”
„A kibernetikus katedrálisok persze inkább hasonlítanak szappanbuborékra mint
gótikus székesegyházra. Vannak azonban olyan jellemzőik, s nem is a legesetlegesebbek,
amelyek meglepő egyezést mutatnak. A kőből emelt katedrális, akárcsak kibernetikusan vezérelt
mai válfaja, a korabeli tudás és csúcstechnológia terméke. Olyan kísérletnek tekinthető —
írja a művészettörténész Max Dvořák —, mely az egész kultúra természetes és szellemi
feltételeit az emberiség egységes szellemi szerveződéseként foglalta össze.”
„Mostanában egyre több embert foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz az időjárással a jövő
évezredben. Jómagam, mint művészettörténész sem vagyok kivétel, hiszen a művészet-filozófiai
előrejelzések szerint a művészettől nem sokat várhatunk az elkövetkezendő években, az
viszont biztos, hogy időjárás mindig lesz. Sőt az is valószínű, hogy a megváltozott
meteorológiai viszonyok komoly gondokat okoznak majd, olyanokat, amiket korábban csak
a korszakos jelentőségű kulturális krízisek szoktak előidézni. És az ilyesmit mégiscsak
lereagálja majd az ember — lehet, hogy éppen a művészetével.”
„De azért jó, ha van gőzhajó-társaság, és a gőzhajós-társaságnak egy kormányosa meg éppen
a parton, az aranykoronás sapkával a fején. A gazda ahhoz csatlakozik, és beszélget vele.
Mindenféle közönséges dolgokról beszélnek, talán éppen arról, hogy hol kellene összeólmoztatni
a kormányos pipáját, amely éppen eltörött a héten, de Stévóék mindezt nem hallják, ők csak
látják a beszélgetést és most már meg vannak ijedve nagyon. Hát gőzössel akarja bizonyosan
húzatni a hajóját a gazda. Nézd el, nézd, hát akkor ők miből élnek?”
„A betegségtünetek könnyebb megjegyzéséért, a komoly szakszövegek színesebbé tételéért sok
hasonlat került át a mitológiából, a Bibliából, a történelemből és az általános irodalomból
az orvosi irodalomba. Ebből idézünk most néhányat.”
„Ha az ember Itáliában, elsősorban Velencében vagy Nápolyban jár, aligha úszhatja meg, hogy
egy gondolás legény vagy egy hajójára invitáló tengerész kissé megkopott bel cantóján
elénekelje neki a Sul mare luccica… kezdetű népdalból slágerré vált Santa Luciát. Ki is ez
a szent nő, aki akár a tudatosság szintjén, akár csak évszázados reflexeknek köszönhetően
ma is ennyire kedves az olasz népnek?”
„A természettel folytatott párbeszéd a művész számára mindenkor conditio sine qua non. A
művész ember, maga is természet, egy darab természet a természet terében. Csak az ember
magatartásának az e téren belüli érintőtávolságára való tekintettel változik a bejárandó
utak száma és fajtája, úgy a produkcióban mint a hozzá kötődő természettanulmányokban.”
„Heidegger előadása után ötperces szünet következik. Mit tudnak kezdeni
az építészek a filozófus beszédével? Régimódian, Heidegger szóhasználatához
hasonlón »építőmesternek« nevezik magukat. Az építés tulajdonképpen lakozás,
mondta. Erre utalnak már a szavak gyökei is. A lakozást azonban újra kell
tanulni. Ez ugyanis az igazi lakásínség: ott tartózkodni a dolgoknál, a Földön az Ég
alatt mint halandó a halhatatlanok előtt, a »négyesség egyszerűségében«. Ezt az
egyszerűséget azonban nemcsak egy Fekete-erdői gazdaház, hanem egy autópályahíd is
megtestesíti.”
„
„El kell ismerni, hogy az erkölcsi és az esztétikai nevelésben nem a matematika és a fizika
játssza a főszerepet. Az erkölcsi nevelés fő területei az erkölcstan, a hittan és a történelem,
az esztétikát pedig leginkább talán az ének—zene, a rajz és az irodalom tantárgyakon keresztül
lehet megismerni. Azt is el kell azonban fogadni, hogy e két tárgy, a matematika és a fizika
tanításának módja sem közömbös az erkölcsi és esztétikai nevelés szempontjából.
A két tantárgyban, illetve tudományban fellelhető erkölcsi és esztétikai értékek — melyek közül
igyekszem e dolgozatban néhányat számba venni — segíthetnek a tanulónak világképe formálásában.”
„Gyakran tették fel nekem a kérdést: hogy jön egy természettudományos képzettségű orvos ahhoz,
hogy orvosi és pszichológiai problémaként kezdjen egy annyira misztikus-mitologikus valamit,
mint az egyén sorsa, amely iránt csak tragédiaírók, filozófusok és legfeljebb asztrológusok
érdeklődnek. A sors nem egy emberi szerv, melyet meghallgatni, kikopogtatni és szondázni
lehet, vagy átvilágítható, mint egy tüdő, és az élet letelte után felboncolható. Nem is
olyan életfolyamat, mely klinikailag diagnosztizálható és orvosilag — gyógyszerrel vagy
sebészeti úton kezelhető.”
„Vannak a tudományok peremterületein olyan részletek, amelyek valahogyan
»szabad vadászterület«-nek tűnnek a jámbor — vagy kevésbé jámbor — kívülállók
számára is. Ilyen szabad prédának vélik többek között a (magyar) népi csillag-ismeret
és a csillagok hiedelemvilága. Ez a kérdés nem is két, de három tudomány
határán fekszik: a csillagos ég leírásának érintkezése a néprajzzal és a
nyelvtörténettel. A csillagász, ha ismeri is a csillagképeket (esetleg azok
»szentesített« görög—római mondakörét), a néprajzhoz utalja a népi csillag-ismeret
vizsgálatát. A néprajzkutató viszont ritkán ismeri annyira az égbolt jelenségeit,
hogy a szóban elhangzott közléseket értelmezhesse. (Tisztelet a — szerencsére
mégis előforduló — kivételeknek.) Ám ha alaposabban megvizsgál egy-egy népi
csillagnevet, kiderül, hogy annak esetleg igen bonyolult nyelvtörténeti
háttere is van, és ennek megfejtése érdekében jó egy kissé tájékozódni a
csillagos égen.”
„A száraz professzorok egy ledöntött nyolcassal jelölik: ∞, szerelmesek
egy igen forró csókkal, közönséges emberek csak kimondják egyszerűen, a
lehető legközönyösebben. Végtelenség aminek nincs vége, amelynek változatlan
örökös… Végtelenség! / Hát lehetséges-e, hogy mindennek vége nem volna egykoron,
avagy csak közönséges utcai hiúság az enyészet misztériuma? / Hisz a vérünkbe
ment át, velünk született a vég hite. Hogy vége lesz egyszer mindennek, de
mindennek! A bölcsőben tanultuk meg már ezt, később már nem volt időnk kételkedni
ebben.”
„Magyarországnak mindeddig három biztos helyet sikerült elfoglalni a Világemlékezet
listán: Tihanyi Kálmán Rádiószkópja, Mátyás Corvinái és a Tabula Hungariae, azaz
Magyarország legrégibb, a mohácsi vész előtt készült térképe. Hámori József a
közelebbről jelölésre kerülő szellemi hagyatékaink között első helyen Bolyai János
APPENDIX című művét és az abban foglalt új tudományágat, az abszolút geometria
tételeit említi.”