"János deákkal vadászaton ismerkedtem meg, jó százötven évvel ezelőtt. Ő Bécsből tért meg, arca hegyes volt, arcéle vágott. Odahagyta Vásárhelyt, Dolmádon megpihent, bejárta a Farkas úr kertjét, felhágott a sziklára, melyet Farkas út görgetett oda nagy vesződséggel. Az erdő, melyet professzor Farkas a János deák születésekor telepített, már bősz szárba szökkent. A fiatal gallyak öreg árnyékot vetettek a tekeredő patakhoz simuló utacskákra. Az ösvény néha elszökött a víztől, mint incselkedő kedves, s János deák e helyt úgy meredt a patak és ösvény bezárta szögre, mint ösztövér szögmérő vagy szextáns, vagy tán csak mint ifjú ember, ki szerelmes, s még nem tudja, hogy az."

"Az utolsó néhány évben a nyugati esztétikai és művészetelméleti irodalomnak a bestsellereivé váltak azok a kötetek, amelyek a determinisztikus káosz valamint a fraktálok, továbbá a szinenergetika, a komputer-technikából adódó digitális megjelenítési módok, és az ebből kifejlesztett »virtuális realitás«, »művi intelligencia« stb. tárgykörét ismertették. A szélesebb közvéleményt különösen a fantasztikus hatású komputer-képek és faszcináló erejű színes fraktál-ábrázolások ragadták meg. Közhellyé vált a kérdés: művészet-e az ilyen komputergrafika?"

"Ha A délután 3 órában állapodott meg a pszichiáterrel, ha egy-egy háztömb hosszát egy-nyolcad (1/8) mérföld hosszúságúnak vesszük, ha A két, egymás utáni öblítésre állítja be a mosógépet, valamint az egész mosást a pszichiáter utánra ütemezi, és ha egy negyeddolláros (25 centes) érméért vásárolható öblítés-centrifugálás negyed óráig (12 percig) tart, és egy-egy töltet két ilyen ciklust igényel, mert különben a ruha nedves marad és hazafelé menet ozmotikusan átnedvesíti cipelőjét, akkor mindezen feltételek mellett legkorábban mikor tölthet magának egy pohár italt?"

Nincs annál felemelőbb, mint amikor egy amerikai film átlagos főszereplője a semmi közepén (sivatagban, őserdővel borított lakatlan szigeten, etc.) rátalál egy rég elhagyott épületre (volt rakétabázisra, használaton kívüli laboratóriumra, műhelyre, etc.), leveri a bejáratot védő lakatot, belép és felkapcsolja a villanyt.

"Jelen írás A művészeten túl / Jenseits von Kunst című, 1996—1998-ban a budapesti Ludwig Múzeumban és a grazi Neue Galerie-ben megrendezett kiállítás katalógusához készült, amelyben rövidített változata olvasható. A nevezett kiállítás témája a tudomány és a művészet kapcsolata volt [...] A kiállítás fő tudományos témakörei: az érzékelés és mozgás (optika és kinetika), a szimmetria és szimmetriatörés, a matematika és informatika, a kibernetika és konstruktivizmus, a mérés és megfigyelés, a tudomány- és művészetelmélet, a rendszer-, játék- és evolúcióelmélet, a pszichoanalízis, a vizuális kommunikáció stb. voltak."

"Virtuoso — ez a szó a XVII. századi olaszban, úgy tetszik, nem szapora kezű zongoristát jelentett. Cesi herceg római palotájában tartotta összejöveteleit az Accademia dei Lincei, a Hiúzszeműek Akadémiája, amelynek a dísze maga Galilei volt. Ebben a nagy intellektusú társaságban a herceg örömmel látta Cassiano dal Pozzo urat is, aki arról volt nevezetes, hogy könyveket, kéziratokat, természeti ritkaságokat gyűjt. Dal Pozzo úr nem volt tudós kutató, se filozófus, ő virtuoso volt. De ez a tény már bejárást biztosított neki a Cesi-palotába. Mert a kor »a gyűjtést és a természetrajzot az itáliai felső osztályok elfogadott időtöltésévé avatta«."

"Az orvosok többsége nap mint nap találkozik a testi és lelki szenvedés különféle megnyilvánulási formáival, így talán ők tudhatják a legjobban, mennyire nehezen viselik egyesek a fájdalmat, illetve, hogy a szenvedő ember, a meggyötört test látványa milyen nyomasztóan hat. Minél nagyobb kínokat kell kiállnia valakinek, általában annál kevésbé képes palástolni a szenvedését. Ez persze akár természetesnek is mondható. Mint látni fogjuk azonban, a helyzet már korántsem ilyen egyértelmű, ha a fizikai fájdalom képzőművészeti ábrázolásairól van szó, hiszen itt az egyes művészeknek különféle esztétikai megfontolásokat is figyelembe kellett venniük."

"Kezdjük először is a legfőbb személlyel, hogy képet kaphassunk a korról és a környezetről. Az uralkodó, IV. Jakab skót király (1488—1513) kiválóan beszélt latinul, s ezenkívül még öt európai nyelvet ismert, ő alapította az aberdeeni King's College-et, valamint a Royal College of Surgeons of Edinburgh-öt 1506-ban. 1496-ban törvényt hozott a kötelező népoktatásról."

"A budapesti Műegyetem két oktatója — Várkonyi Péter és Domokos Gábor — bizonyította be a világ egyik leghíresebb matematikusának egyik sejtését. A felfedezés eredménye egy furcsa idom, amely leginkább egy teknős páncéljához hasonlít."

"Az orvostudomány jó néhány szakterületének volt avatott ismerője: morfológia, fiziológia, alkalmazott onkológia, összehasonlító anatómia. Számos szakmai és képzőművészeti társaságnak is tagja volt. 1960-tól oktatott több romániai orvosi egyetemen, kutatott, és írásai jelentek meg a romániai orvosi szaklapokban. Egészségügyi szakkönyveket is publikált és összeállított egy latin—magyar anatómiai szótárat is. Sajnálatos és tragikus halála után jelent meg az a munkája, amelyen bevallása szerint évtizedekig dolgozott..."

"Ez a cikk és ez a szerző biztosan nem vállalkozhatik arra, hogy véleménye legyen a metaforák elméletét illetően. Annyi csak a célunk, hogy néhány példán megmutassuk a metaforák páratlan erejét a természettudományokban, tehát a nagyon is racionálisnak tekintett eszmék körében. Meg hogy nyomon kövessük néhány metafora vándorlását a reáliák és a humaniórák között. Amiből végső soron annak is következnie kellene, hogy ez a kettéosztás aligha áll erős lábon."

"A Holdat, mint szemmel jól látható, a természeti környezethez szorosan hozzátartozó égi objektumot elődeink gyakran ruházták fel »isteni« vagy emberi tulajdonságokkal. Változásaiban jeleket láttak, foltjaiban alakokat véltek felfedezni. Ábrázolása állandó tárgya lett nem csupán az egyes népek mitológiájának, de a romantikus és fantasztikus, újabban pedig a sci-fi irodalomnak is."

"...a halhatatlan életmű egynéhány verse nyomán a másfél évszázaddal ezelőtti Kiskunság hiteles, pontos táj- és néprajzát kapjuk meg, tán hívebben és érzékletesebben, mint akárhány tudós leírás segítségével..."

"Az MTA kézirattárában, Szabó Péter hagyatéka közt található Bolyai Farkas egy igen érdekes, az úrbér-rendezésről szóló cikkének vázlata."

"Az emberi ész meg nem foghatja a mozgás abszolút folytonosságát. Az ember csak akkor érti meg bármilyen mozgás törvényeit, ha e mozgás önkényesen kiragadott egységeit vizsgálja. De éppen abból ered az emberek tévedéseinek javarésze, hogy a szakadatlan mozgást önkényesen tagolt egységekre szakítja szét."

"Őfensége, a legkegyelmesebb VI. György király uralkodása alatt történt, hogy kétségbeesetten próbáltam periarteritis nodosában szenvedő betegektől származó vizeletet szerezni. Gyanítottam, hogy ezt a betegséget a mellékvese alkalmazkodási zavara és az azzal járó fokozott kortikoid-kiválasztás okozza. Szerettem volna igazolni feltevésemet, de akkor ezt a betegséget még nem nagyon ismerték..."

"A tudomány hatalmát elismeri ma minden művelt ember; igazságait törvényekül, tanácsait parancsként fogadja az egyes úgy, mint az állam. Nem volt ez mindig így. Csak századokon át folytatott kitartó munka árán, majd támogatva az állam és az egyház hatalmától, majd küzdve e hatalmak ellen, vált ez a nézet az emberiség általános meggyőződésévé. Aki elmondaná, hogyan történt ez, az az egyetemek történetét mondaná el, mert ez új hatalomnak elismerése az egyetemek keletkezésében kapott először külső látható formát, s a tudomány, ha nem is kizárólag az egyetemek gondozásával nőtt fel és erősbödött, bizonyára révökön terjedt el az egész világon...."

"A tizenkilencedik század orosz írója, Lev Tolsztoj, egalitárius nézeteit az akkoriban új keletű statisztikai fizika szociológiai és történeti szemléletére alapozta, továbbá foglalkozott a hadviselés matematikai elméletével."

"Természetesen a csillagokba, vagy a csillagokra, mert hiszen a nyelvünk régiségében a csillagot húgy-nak, a csillagokat néző embert pedig húgybanéző-nek mondták. Nem nagy újdonság ez a nyelvtörténeti adat, nem csak a nyelvészek számára, de néhány csillagászati kézikönyv, és a népi csillagnevek iránt érdeklődőknek sem ismeretlen."

"Barátom bevezetett egy szobába. Elővett a kis fadobozból egy vékony üveglapot és a górcső alá tette. A következő pillanatban már előttem volt a pestisbacilus. Kicsit elkápráztam. Alig huszonöt centiméterre vagyok tőle s a szemem a cső villogó nyitásán egészen jól látja a két üveglap közé szorított tenyészetet, a törvényt, a halált, a semmit, mely testet öltött..."

"Künn a tanár mosakszik a segédével, egy másik orvossal. Köpenyét könyökig föltűri a szakember közönyével, a szokottság tudattalan és rég beidegzett lelkiismeretével. Régi ismerősökről, könyvekről, színházról beszélget. Előzőleg meg se nézte a beteget. Csak fölhozatta. Hiszen ismeri őt. Illetve ismeri szemrét. Cataracta senilis. Tudja, hogy mit kell csinálni. Őneki ez annyi, mint nekünk két rímhez egy harmadikat találni. Nem esemény."

"Megint megjósolták a világ végét s én ezeket írom a naplómba: Egy üstökös — bozontos vörös zseni — közeledik felénk, aki nincs tisztában a világmindenség etikettjével."

"Szivarok ölték meg Ehrlich professzort, a frankfurti vegyészt, a salvarsan felfedezőjét. Ez a világhíres tudós és angyali orvos majdnem bohémhalállal múlt ki. Laboratóriumában példás rendben sorakoztak egymás mellett a készítmények, meg a vegyszerek. De a lakásában, az íróasztal fiókjában, a rengeteg tárcájában szivarokat rejtegetett, mindenféle szivarokat, zsíros fényű fekete szivarokat és üvegtokos szivarokat és pántlikás szivarokat és kellemes, szőke szivarokat és barna, komoly szivarokat, melyeket a szenvedélyes dohányosok reggel éhomra — vagy üres tea után — szoktak elszívni."

"Mikor a függöny felmegy, Hacsek egyedül ül a kávéházi asztalnál...."

"Egy valamivel több, mint 2 méter magas szobor, a Farnese Atlasz széles vállain helyezkedik el egy gömb, ami az éjszakai égboltot ábrázolja. A tudósoknak sikerült a gömbön látható csillagképeket összepárosítani Hipparkhosz egyetlen munkájában, a Kommentárokban leírt csillagképekkel, így azt a következtetést vonták le, hogy a gömb a görög tudós csillagatlaszának márvány mása."

"Mai életviszonyaink rideg valóságából bizony már-már lélek-melegítően jámbornak tűnik a közel fél évszázada kirobbant vita. A »két kultúrát« tematizáló értelmiségiek egyetértettek a kölcsönös nyitottság, közeledés fontosságában és békésen kiegyeztek saját fontosságuk és az általuk végzett tevékenységek közpénzekből történő folyamatos és egyre növekvő mérték támogatásban."

"A mezőgazdaság mindenkori fejlettsége meghatározza a magaskultúrák anyagi—gazdasági színvonalát, társadalmi teljesítőképességét. Mielőtt ezt az izgalmas kérdést megvizsgálnánk, fontosnak érezzük a Biblia szerinti zsidó társadalomból kiemelten a parasztság jogi és vagyoni helyzetének vizsgálatát, hiszen e nélkül nem tudjuk megérteni, hogy Palesztinában — ha olyan volt a mezőgazdaság fejlettsége, amilyen — mennyire hatottak a társadalmi viszonyok a természeti adottságokon kívül a mezőgazdasági termelésre."

"A huszadik századi ember életét átformáló technika szavai is ekkortájt jelennek meg a költői nyelvben. Ady látomásos szimbólumvilágában a mocsarak, életfák, hóvár-bércek mellett megjelenik az autó (A Halál automobilján, Találkozás egy gépkocsival). Pásztor Árpád egész verset ír Autorohanás címmel (Nyugat 1913. 1. 41—42). Kosztolányi már meg is undorodik a gépkultusztól: »nem az enyém a század rongy bohóca, se a felhőkbe zörgő, bamba gépész«, vallja Költő a huszadik században című versében, Litániájában pedig az emberiség céltévesztéséért, a lelkek elárvulásáért egyenesen az egekben zörgő acélokra, a falban beszélő drótokra hárítja a felelősséget. A technika szavainak a költői nyelvben való meghonosodása, diadalmas értékemelkedése a magyar versolvasó tudatában József Attila nevéhez, a Munkásokban szereplő lendkerék-hez, dinamó-hoz és transzformátor-hoz fűződik."

"Mitől lobognak a lámpák? / És a gépek mitől zúgnak? / Fel szoktál-e nézni néha, / hol a hosszú drótok búgnak? / Úgy tetszik, hogy értem olykor / — Úgy jön olykor, mint az álom — / hogy a zúgó sodronyokban / mit beszél a villanyáram:"

"A Tér lakosainak általában és H. C.-nek különösen, ajánlja ezt a művét Síkföldnek egy alázatos szülötte, annak reményében, hogy amiképpen őt bevezették a három dimenzió titkaiba minthogy előzőleg csak kettőben volt járatos, olyképpen annak a mennyei régiónak polgárai is egyre feljebb és feljebb emelkedhetnek a négy, öt vagy akár hat dimenzió titkaiig, ily módon elősegítve a képzelet tágulását és az alázatosság felettébb ritka és kiváló adományának lehetséges fejlődését a téridom emberiség felsőbbrendű fajainak körében."

"Most nem az információról mint tudásanyagról lesz szó, hanem elsősorban a kibernetikai információról. Hogy ez mi — az majd kiderül. Szokásunkhoz híven: népszerű, mindenki által hozzáférhető formában. Két rongyos, piszkos Barátpap megy az erdőben: az egyik Assisi (Szent) Ferenc, a másik egy átlagbarát, Ferenc arca szelíd, sebei láthatóak, kivéve a lentebbieket. Az átlagbarát azért átlag, mert sebei nincsenek."

"Arthur király udvarában 150 (nőtlen) lovag és 150 hajadon vendégeskedett. A király elhatározta, hogy összeházasítja őket. A világraszóló lakodalom azonban komoly akadályba ütközött: a hölgyek és urak némelyike ki nem állhatta egymást, így közöttük nemhogy házasság, de még egy beszélgetés sem jöhetett szóba. Arthur többször is próbálkozott, de minden alkalommal kudarcot vallott. Előhívta hát Merlint, a varázslót, és megparancsolta neki: házasítsa össze a vendégeket úgy, hogy a frigy egyetlen párnak se legyen ellenére."

"A grafika és a geometria iránt vonzódva, Escher rendhagyó alkotásai már akkor felkeltették az érdeklődésemet, amikor azokkal első ízben találkoztam számítógépes grafika speciálkollégiumon. Elmélyülve a témában nyilvánvalóvá vált, hogy képeinek közel annyi közük van a matematikához, mint a művészethez. Azonban Escher munkásságáról és életéről csupán szűkös magyar nyelvű irodalom áll jelen pillanatban az érdeklődő rendelkezésére, ezért örömömre szolgált a gazdag, angol nyelvű forrásokból meríteni, s abból az engem leginkább megragadó területet az idelátogató olvasóval is megosztani."

"»Gyakori vendég lettem Borogyinnál, nemritkán éjszakára is ottmaradtam nála. Sokat beszéltünk a zenéről, eljátszotta nekem szimfóniájának részleteit és vázlatait. Akkoriban többet tudott nálam a gyakorlati hangszerelésről, hiszen maga is gordonkázott, fuvolázott és oboázott. Melegszívű és művelt ember volt, társaságban pedig magával ragadó, egyéni és szellemes. Amikor meglátogattam, gyakran munka közben leptem meg laboratóriumában, amely közvetlenül a lakása mellett volt. Miután befejezte a munkáját, átmentünk a lakásba és zenélni kezdtünk, vagy pedig zenéről beszélgettünk. Beszélgetés közben is előfordult, hogy felugrott és átszaladt a laboratóriumba, hogy ellenőrizze, nem égett-e meg vagy nem párolgott-e el valamelyik keveréke...« Rimszkij-Korszakov"

"A Krisztus előtti 2. évezred közepéről származnak, tehát hozzávetőlegesen 3500 évesek azok az egyiptomi papirusztekercsek, amelyek már részletesen leírják a zene hatását az emberi testre, külön hangsúlyt fektetve a termékenységet fokozó szerepére. Sokkal többen ismerik viszont a következő, háromnegyed évezreddel későbbi bibliai történetet, amely a zenével való sikeres gyógyításnak egy konkrét esetét örökíti meg..."

"Ez a vers óriási karriert futott máris be, s a jövője beláthatatlan. [...] Van rá komoly esély, hogy az összes épületgépészeti előadás, már amikor elkezdik a bevezetőt, a Hőveszteségeddel kezdődik, mert az Épületenergetikai és Épületgépészeti Tanszék vezetője, Dr. Kontra Jenő is elkérte. Azt mondta akárhogy jó, kézzel irka-firka is, majd a titkárnője beírja — de hát gépben volt... s hogy a kötetnek is ez a címe, ők könnyen meg tudják jegyezni, mert egész életük e körül forog..."

"Hamarosan következett az érettségi. Jeles érett lettem, de mennyiségtanból kettest kaptam. Pedig a mennyiségtan volt az egyetlen tárgy, amit jól tudtam, és matematikusnak készültem. De hát hiába, az írásbeli dolgozatot szórakozottságból elhibáztam, hibás képlettel dolgoztam. Amikor ezt a kettest a fizika tanára, Kacsóh Pongrác, az érettségi banketten bizalmasan közölte velem, Pachl barátom által, szó nélkül kimentem a vendéglői teremből, odakint sírórohamot kaptam, és az órákig nem szűnt meg."

"Karinthy önmagán is csúfolódott. Ebből az következett, hogy mások vérszemet kaptak, és tiszteletlenül humorizáltak vele. Gyakran panaszkodott nekem az emberek szemtelenségéről. Ha meglátták Karinthyt, már vigyorogtak, s valami ilyent mondtak neki: »Miben sántikál éppen most a mester agygörbéje?«"

"Nagy szerepet juttat a fiziológiai részletkérdéseknek is. A szaglást pl. az agyvelőt körülfogó levegőnek tulajdonítja, látást meg nem tud elképzelni anélkül, hogy a pupilla 'a belső levegővel' ne érintkezzék, mert különben csak nézünk és nem látunk. Ennek a levegőnek természetétől, vérrel való keveredésétől, zavartalan vagy akadályokba ütköző útjától nemcsak a testi egészség állapota függ, hanem a kellemes vagy kellemetlen érzéseké is, ez utóbbiakkal szemben legérzékenyebb a nyelv, mert a legpuhább és az erek, 'a levegő csatornái' közvetve valamennyien odavezetnek. A betegség legtöbb jele a nyelven mutatkozik."

"A matematikus is térben és időben létezik. Amikor tehát arra vállalkozom, hogy a matematika és a keresztény gondolkodásmód viszonyáról szóljak, helyesebbnek és hasznosabbnak tartom, hogy bemutassam egy keresztény matematikus gondolkodásmódját, amely radikális történelmi átrendeződések hatására alakult ki Magyarországon."

"Amikor gyarapodnak a tudományos ismeretek és új kutatási eredmények születnek, leírásuk, jellemzésük során kézenfekvő és az emberi gondolkodásra jellemző megoldás, hogy ezeket gyakorta egy már ismert jelenséghez, jellegzetes, híres alkotáshoz hasonlítjuk. Gyakran előfordul, hogy az új jelenség még a nevét is ebből az összehasonlításból nyeri. Az ilyen típusú analógiák nem csupán a jelenség magyarázatát, hanem az új ismeretek átadását, elterjesztését is jelentősen megkönnyítik. Mindez még akkor is igaz, ha a hasonlóság nem lényegi, hanem csupán felszínes jelekre, megjelenési formára szorítkozik."

"Budapesten az 1913. évben a csecsemőhalálozás az egyes hónapokban a következő volt: január hónapban 295, február hónapban 305, március hónapban 289, április hónapban 297, május hónapban 253, június hónapban 267, július hónapban 297, augusztus hónapban 337, szeptember hónapban 346, október hónapban 296, november hónapban 251, december hónapban 255. Hányan haltak meg az évben összesen?"

"A gyűjteményes Petőfi-kiadások csak annyit közölnek a különös szekérúttal kapcsolatban, hogy a verset a költő Borjádon, 1845-ben írta. Közelebbi időpont bennük nem található. A versben vázolt körülmények és a visszaemlékezések azonban beszűkíthetik a versszülő utazás időbeli határait."

"Rendhagyó kötet jelentetett meg 2006-ban a Medicina Könyvkiadó. A gyakorló pszichiáter szerzők — Németh Attila és Moretti Magdolna — azt a célt tűzték maguk elé, hogy a különféle pszichiátriai kórképeket szépirodalmi idézetek segítségével hozzák közelebb az olvasóhoz."

"Egy katalógus szöveg, főleg, ha az ember a sajátjába ír, túlságosan is sok mindent — túl nagy szabadságot — megenged a szerző számára. Sokszor akaratlanul olyan dolgokat fogalmaz meg, amelyek csupán arra jók, hogy egy kiállításon vagy a művekben megnyilvánuló közlendőt fölöslegesen újra aláhúzzák. Ezt a hibát szeretném elkerülni, és csupán két, jól körvonalazható cél megvalósítása érdekében élni ezzel a lehetőséggel..."

"Az Utazónak nem sok érzéke volt a gépezethez, szinte közönyösnek látszott, ahogy föl-le járkált az elítélt háta mögött, miközben a tiszt az utolsó előkészületekkel bajlódott, hol a mélyen földbe süllyesztett gép alá bújt, hol pedig létrára mászott, hogy a fönti alkatrészeket is megvizsgálja. Mindezt voltaképp egy gépészre is hagyhatta volna, a tiszt azonban igen buzgón végezte munkáját, vagy azért, mert lelkes híve volt ennek a szerkezetnek, vagy mert egyéb okok miatt nem bízhatta a munkát másra."

"A skorpió — szerencsére — nem honos Magyarországon (nagy ritkán egy-egy példány ha előfordul), a magyar nép ezért nem ismerte ezt az emberre sem veszélytelen, fullánkos farkú ízeltlábút. Ezért nincsen a skorpiónak magyar megnevezése, az anyanyelvű könyvek, cikkek is a latin eredetű skorpió = scorpius-t használták. Ám a 19. század első felében, a szaknyelv jobbára latin és német szavainak magyarításának lelkesedésében néhai jó Bugát Pál doktornak (1793—1865) és körének feltűnt ez a »hiányosság«. Mivel pedig a skorpió közismerten farkának méreg-mirigyes fullánkjával öli meg áldozatát, megszületett a név: »bökölő« (vagyis bökve ölő)."

"A Korán számos szúrája tartalmaz leírásokat csillagászati jelenségekről és égitestekről. Külön szakaszok találhatók a muszlimok szent könyvében a csillagok (53. szúra), a Hold (54. szúra) és a Nap (91. szúra) kapcsán. Ezekben csakúgy, mint a Mohamed által közvetített isteni kinyilatkoztatások egyéb részleteiben, világosan az áll, hogy 'Allahé (mind)az, ami az egekben és a földön van...', és ő az, aki az égboltot 'építette' és a földet 'kiterítette'."

"A vocoderhez hasonló hatást ad a »szonovox«, melyet Gilbert Wright talált fel Los Angelesben. Ezt Disney Dumbo-jának előadásán használták fel, melyben egy mozdony kapaszkodik fel a hegyre és a pöfögéséből a következő szavak alakulnak ki: »Azt hiszem bírom, azt hiszem bírom«, és mikor felér: »Tudtam, hogy bírom, Tudtam, hogy bírom« stb."

"Amikor gyarapodnak a tudományos ismeretek és új kutatási eredmények születnek, leírásuk, jellemzésük során kézenfekvő és az emberi gondolkodásra jellemző megolds, hogy ezeket gyakorta egy már ismert jelenséghez, jellegzetes, híres alkotáshoz hasonlítjuk. Gyakran előfordul, hogy az új jelenség még a nevét is ebből az összehasonlításból nyeri. Az ilyen típusú analógiák nem csupán a jelenség magyarázatát, hanem az új ismeretek átadását, elterjesztését is jelentősen megkönnyítik. Mindez még akkor is igaz, ha a hasonlóság nem lényegi, hanem csupán felszínes jelekre, megjelenési formára szorítkozik."

"Fejér Lipót tanítványa voltam. Magyar—francia—matematika szakra akartam beiratkozni, ki is töltöttem a nagy barna íveket, de a tanárképzőben figyelmeztettek, hogy ez együtt nem megy, húzzam ki a matematikát. Vitatkozni próbáltam, még csak nem is válaszoltak, persze; mire dühömben kihúztam a magyart és franciát. Önfejű, pökhendi zöld kölyök indulatos meggondolatlanságában ritkán csinált még ilyen bölcs dolgot. Matematikából abszolváltam négy év múlva, sőt doktorálni készültem hat év múlva."

"Bármennyire is szükség volna előbb-utóbb különbséget tenni, elnevezésben is, az egyre tömegesebben megjelenő, egyaránt regénynek nevezett, de egymástól nagymértékben és több szempontból is elütő művek között — bármennyire is felmerül a meghatározás igénye (legalább »par abus de langage«, ahogy a francia matematikusok néha beiktatják definícióikba ezt a fenntartást) —, mégis úgy gondolom, kár volna feleletet találnunk arra a kérdésre, hogy mi a regény. Kár volna, mert fölöslegessé tennénk vele magát a regényt, amely erre a kérdésre maga igyekszik válaszolni."

"Én ezt a Méliusz Gyulát, ezt a menekült erdélyi ügyvédet, aki a vegytanhoz annyit sem értett, mint egy ötödikes gimnazista, sokáig sajnáltam. Nem azért sajnáltam őt, mert a vegytanhoz nem értett, hanem mert volt benne valamiféle hatalmas romlatlanság, gyermeki jókedv, a báj egy neme, és valamifajta hallatlan valószerűség, amit például Zostyák kollégában hasztalanul kerestem volna."

"Nézzünk szembe végre a tudatlanságunkkal: én ebben látom az epika és a líra modernségét, ahogy a modern fizika is a törvényszerű ignoranciákra figyelmeztet, és amiről Mózes, Pascal éppúgy, mint a mai költő, Nemes Nagy Ágnes intelme beszél."

"Sanyi mosolya is anyagból van: hús, bőr, arcizmok, idegpályák, trigeminus, facialis... Semmivé foszolhat vajon az arcával, gödröcskéivel együtt mosolyának az a nem mérhető, pontatlan érzelmi effektusa is, amit rám gyakorol? Nekem ez a rejtély, ez érdekel, én ezt féltem, mert úgy gondolom, hogy ebből tevődik össze az egész földi létezésem, hogy hogy éreztem magam itt egyáltalán, hogy van-e, volt-e — mondjuk így — szekszeppilje a világnak, s ha igen, nem vélelem volt-e az is, feltevés, elképzelés?"

"»Fenét« — mondhatná erre a címre Ottlik Géza, időskori remeke, A Valencia-rejtély első mondatával. »Minek ide a nyomozás?« De hát rejtélyről van szó — vethetnénk ellent. Tisztességes rejtély nyomában pedig megindul a nyomozás. »Jó, jó, csak ez nem Olyan Rejtély« — riposztozhatna. Persze, hogy nem — jöhetne megint a felelet —, de azért »parciális fiókrejtélyei« csak vannak. Azok ügyében igazán lehet nyomozni. S ha egy ilyen parciális fiókrejtélyre fény derül, az is valami. Úgyhogy mégiscsak belevágunk, méghozzá ott kezdjük, ahol kell, az elején. Induljunk tehát a címtől."

"A kibernetikus katedrálisok persze inkább hasonlítanak szappanbuborékra mint gótikus székesegyházra. Vannak azonban olyan jellemzőik, s nem is a legesetlegesebbek, amelyek meglepő egyezést mutatnak. A kőből emelt katedrális, akárcsak kibernetikusan vezérelt mai válfaja, a korabeli tudás és csúcstechnológia terméke. Olyan kísérletnek tekinthető — írja a művészettörténész Max Dvořák —, mely az egész kultúra természetes és szellemi feltételeit az emberiség egységes szellemi szerveződéseként foglalta össze."

"Mostanában egyre több embert foglalkoztat a kérdés, hogy mi lesz az időjárással a jövő évezredben. Jómagam, mint művészettörténész sem vagyok kivétel, hiszen a művészet-filozófiai előrejelzések szerint a művészettől nem sokat várhatunk az elkövetkezendő években, az viszont biztos, hogy időjárás mindig lesz. Sőt az is valószínű, hogy a megváltozott meteorológiai viszonyok komoly gondokat okoznak majd, olyanokat, amiket korábban csak a korszakos jelentőségű kulturális krízisek szoktak előidézni. És az ilyesmit mégiscsak lereagálja majd az ember — lehet, hogy éppen a művészetével."

"De azért jó, ha van gőzhajó-társaság, és a gőzhajós-társaságnak egy kormányosa meg éppen a parton, az aranykoronás sapkával a fején. A gazda ahhoz csatlakozik, és beszélget vele. Mindenféle közönséges dolgokról beszélnek, talán éppen arról, hogy hol kellene összeólmoztatni a kormányos pipáját, amely éppen eltörött a héten, de Stévóék mindezt nem hallják, ők csak látják a beszélgetést és most már meg vannak ijedve nagyon. Hát gőzössel akarja bizonyosan húzatni a hajóját a gazda. Nézd el, nézd, hát akkor ők miből élnek?"

"A betegségtünetek könnyebb megjegyzéséért, a komoly szakszövegek színesebbé tételéért sok hasonlat került át a mitológiából, a Bibliából, a történelemből és az általános irodalomból az orvosi irodalomba. Ebből idézünk most néhányat."

"Ha az ember Itáliában, elsősorban Velencében vagy Nápolyban jár, aligha úszhatja meg, hogy egy gondolás legény vagy egy hajójára invitáló tengerész kissé megkopott bel cantóján elénekelje neki a Sul mare luccica... kezdetű népdalból slágerré vált Santa Luciát. Ki is ez a szent nő, aki akár a tudatosság szintjén, akár csak évszázados reflexeknek köszönhetően ma is ennyire kedves az olasz népnek?"

"A természettel folytatott párbeszéd a művész számára mindenkor conditio sine qua non. A művész ember, maga is természet, egy darab természet a természet terében. Csak az ember magatartásának az e téren belüli érintőtávolságára való tekintettel változik a bejárandó utak száma és fajtája, úgy a produkcióban mint a hozzá kötődő természettanulmányokban."

"Heidegger előadása után ötperces szünet következik. Mit tudnak kezdeni az építészek a filozófus beszédével? Régimódian, Heidegger szóhasználatához hasonlón »építőmesternek« nevezik magukat. Az építés tulajdonképpen lakozás, mondta. Erre utalnak már a szavak gyökei is. A lakozást azonban újra kell tanulni. Ez ugyanis az igazi lakásínség: ott tartózkodni a dolgoknál, a Földön az Ég alatt mint halandó a halhatatlanok előtt, a »négyesség egyszerűségében«. Ezt az egyszerűséget azonban nemcsak egy Fekete-erdői gazdaház, hanem egy autópályahíd is megtestesíti."

"Niccolininé:  Hát nem bánom, ez egyszer; de csak azért, mert — azt hiszem — az öregúrnak [Galileinek] jól fog esni, hogy olyannal beszélgethet, aki érti az ő gondolatait. Más hallgatóság hiányában nekem szokott magyarázni készülő munkájáról, de én bizony nem mindenben tudom őt követni. Ma egyébként is jó hangulatban van, mert hetek óta először az elmúlt éjszaka jól aludt. Jöjjön hát; ha valaki meglátná, azt fogjuk mondani, hogy rokonom és hozzám jött."

"El kell ismerni, hogy az erkölcsi és az esztétikai nevelésben nem a matematika és a fizika játssza a főszerepet. Az erkölcsi nevelés fő területei az erkölcstan, a hittan és a történelem, az esztétikát pedig leginkább talán az ének—zene, a rajz és az irodalom tantárgyakon keresztül lehet megismerni. Azt is el kell azonban fogadni, hogy e két tárgy, a matematika és a fizika tanításának módja sem közömbös az erkölcsi és esztétikai nevelés szempontjából. A két tantárgyban, illetve tudományban fellelhető erkölcsi és esztétikai értékek — melyek közül igyekszem e dolgozatban néhányat számba venni — segíthetnek a tanulónak világképe formálásában."

"Gyakran tették fel nekem a kérdést: hogy jön egy természettudományos képzettségű orvos ahhoz, hogy orvosi és pszichológiai problémaként kezdjen egy annyira misztikus-mitologikus valamit, mint az egyén sorsa, amely iránt csak tragédiaírók, filozófusok és legfeljebb asztrológusok érdeklődnek. A sors nem egy emberi szerv, melyet meghallgatni, kikopogtatni és szondázni lehet, vagy átvilágítható, mint egy tüdő, és az élet letelte után felboncolható. Nem is olyan életfolyamat, mely klinikailag diagnosztizálható és orvosilag — gyógyszerrel vagy sebészeti úton kezelhető."

"Négy műszakot rászántam [...] arra, hogy az eredeti 1977-ben a Scientific American borítóján Martin Gardner által publikált cikkhez a borítón szenzációként közölt Penrose-csempét az eredetinek megfelelően átalakítsam és pontosan 30 évvel az eredeti csempe megjelenése után szétküldjem ennek spidronváltozatát."

"Vannak a tudományok peremterületein olyan részletek, amelyek valahogyan »szabad vadászterület«-nek tűnnek a jámbor — vagy kevésbé jámbor — kívülállók számára is. Ilyen szabad prédának vélik többek között a (magyar) népi csillag-ismeret és a csillagok hiedelemvilága. Ez a kérdés nem is két, de három tudomány határán fekszik: a csillagos ég leírásának érintkezése a néprajzzal és a nyelvtörténettel. A csillagász, ha ismeri is a csillagképeket (esetleg azok »szentesített« görög—római mondakörét), a néprajzhoz utalja a népi csillag-ismeret vizsgálatát. A néprajzkutató viszont ritkán ismeri annyira az égbolt jelenségeit, hogy a szóban elhangzott közléseket értelmezhesse. (Tisztelet a — szerencsére mégis előforduló — kivételeknek.) Ám ha alaposabban megvizsgál egy-egy népi csillagnevet, kiderül, hogy annak esetleg igen bonyolult nyelvtörténeti háttere is van, és ennek megfejtése érdekében jó egy kissé tájékozódni a csillagos égen."

"A száraz professzorok egy ledöntött nyolcassal jelölik: ∞, szerelmesek egy igen forró csókkal, közönséges emberek csak kimondják egyszerűen, a lehető legközönyösebben. Végtelenség aminek nincs vége, amelynek változatlan örökös... Végtelenség! / Hát lehetséges-e, hogy mindennek vége nem volna egykoron, avagy csak közönséges utcai hiúság az enyészet misztériuma? / Hisz a vérünkbe ment át, velünk született a vég hite. Hogy vége lesz egyszer mindennek, de mindennek! A bölcsőben tanultuk meg már ezt, később már nem volt időnk kételkedni ebben."

"Magyarországnak mindeddig három biztos helyet sikerült elfoglalni a Világemlékezet listán: Tihanyi Kálmán Rádiószkópja, Mátyás Corvinái és a Tabula Hungariae, azaz Magyarország legrégibb, a mohácsi vész előtt készült térképe. Hámori József a közelebbről jelölésre kerülő szellemi hagyatékaink között első helyen Bolyai János APPENDIX című művét és az abban foglalt új tudományágat, az abszolút geometria tételeit említi."