"E sorok írója rögtön előre elárulhatja, hogy cikke nem lesz úgynevezett művészeti írás. Még kevésbé mitológiai tanulmány. Az utópiák kérdése újabban inkább a matematika és a matematikán is túlmutató komplexitások kutatóinak szakterülete, és e téren én is inkább csak olvasó vagyok. Valamint, hogy már régen arra az álláspontra helyezkedtem, hogy úgy használom ezt a hosszúkás és gyanús ládát, az utópiák koporsóját, mint egy fürdőszobát, ahová egyáltalán nem temetkezni vagy halottaimból feltámadni járok, hanem egyszerűen csak meleg fürdőt venni, mosakodni meg borotválkozni (na és vécére)."

"Az iszlám világban mindenkor meglehetősen nagyra értékelték a tudást, hiszen a Mohamed által közvetített isteni kinyilatkoztatás Szent könyvében, a Koránban világos és egyértelmű utasítások olvashatóak arra vonatkozóan, hogy a tudás keresése minden hithű muzulmánnak kötelessége. A Korán olyan forrás, amely buzdít a tapasztalatokon és próbákon keresztül elért, meditáció és megfigyelés segítségével végigvitt ismeretszerzésre, hiszen az igaz tudást áhítozó ember Istent áhítozza."

"Véres, de nem félelmes. Nem zavar.
Vádas csapatban csöndes néhai:
egyensúlylelkű, ritka észmagyar,
legjobb barátja Kant és Bolyai."

"Protozoa volt az ősöm
Sajnálkozva nézem én
Ivartalan szaporodott
Így tengődött csak szegény"

"Leonhard Euler születésének háromszázadik évfordulója alkalmából a tudós világ, szülőhazája és szülővárosa együtt tiszteleg minden idők egyik legnagyobb matematikusának emléke előtt. A konferenciasorozatok, kiállítások mellett remek életrajzi könyv és felszínesebb érdeklődőknek szánt képregény is segít a nagy tudós életútjának és munkásságának megismerésében."

Az alábbi összeállítás Kossuth Lajos tevékenységének egy kevéssé ismert oldalát mutatja be. A forrásként szolgáló Természettudományi Közlöny 1894. áprilisi tematikus számában olvashatunk Kossuth viszonyulásáról a természettudományokhoz, a tudományos ismeretterjesztéshez, továbbá az iparfejlődéshez. Ennek alapján úgy véljük, hogy ha valamely okból kifolyólag nem győz az 1848-as forradalom, Kossuthból lehetett volna kiváló iparügyi miniszter, vagy megfelelő előtanulmányokkal rátermett tudománypolitikus, esetleg természettudós. (Amennyire mai szemmel megítélhető, Ausztria és Magyarország viszonyának rendezése, ezzel együtt a polgárosodás és jobbágyfölszabadítás forradalom nélkül is történelmileg »kódolva« volt. Ez esetben persze számos legendával és romantikus történet-feldolgozással lennénk "szegényebbek".) Az összeállításban szerepel a Közlöny említett számának Kossuthra vonatkozó teljes szövege, továbbá Kossuth egyik tanulmánya, amely 1883-ban önálló kötetként is megjelent. Akit pedig fáraszt a kissé archaikus szöveg értelmezése, annak ajánlom Bartha Lajos Kossuth és a természettudományok című írását. — A szerk.

"Kezdő kémiatanárok és gyakorló, tapasztaltabb kollégáik is gyakran szembetalálkoznak azzal a kérdéssel, amelyet gyerekek, szülők, kollégák vagy bárki más feltehet — és fel is tesz — nekik: »Nem lehetne ezt a száraznak és unalmasnak látszó tantárgyat érdekesebbé, élet-közelibbé tenni?« A válasz erre a kérdésre: »Lehet.« De nem mindegy, hogyan fog hozzá az ember. A megoldásnak nem abból kell állnia, hogy a gyerekekkel ételfestékek és pillanatragasztók hatóanyagainak képleteit magoltatjuk be, mert ezzel éppen a várt hatás ellenkezőjét váltjuk ki. Más, egyszerűbb, és főleg kivitelezhetőbb jelenségeket kell keresni."

"...a száraz tudóssal szemben az érzéki művész a nyerő. Egyszerű, miért kell bonyolítani, nem igaz? Hát nem, mert Esterházy mindkét fél álláspontját mérlegre teszi, noch dazu megengedően kiegyenlíti Rubens és Gödel dialógusában, ezáltal megalkotva mintegy saját »létfilozófiájának« teljességi tételét."

"Kierkegaard az igazi kereszténység kritériumának a Krisztus és tanítványai közti viszony drámaiságával, ezzel a drámai szituációval való egyidejűséget tartja. Nem blaszfémia ezt a kritériumot a szellem minden megnyilvánulási formájára kiterjeszteni. Különösen nem blaszfémia Gödel tétele esetében, amely sokban Kierkegaard igazságelemzésének, az igazság direkt módon közölhetetlen voltából származó paradoxonnak a matematikai megfelelője."

"...a megismerés műszerének a megismeréséről van szó. Ezáltal pedig a napfényre kerülnek a műszer hibái is. Azok a tökéletlenségek és gyarlóságok, amelyek éppen az előítéletekben nyilvánulnak meg. Módunk van ezután pontosan ellenőrizni, hogy hogyan rontja meg tudásunkat és logikánkat, ezeket a nemes és valóban isteni képességeinket az önzés, a saját érdekeinknek való kedvezés, a bennünk rejlő állat. S ha ide jutottunk, akkor ismerve műszerünk gyengeségeit, lelkünknek az előítéletekre és önzően hibás következtetésekre való vele született hajlamát, módunk van korrigálni azt."

Nap mint nap olvashatunk a különféle szabványokat támogató cégek küzdelmeiről. A közelmúlt egyik jellegzetes példája volt a HD DVD és a Blue-ray szabványok körüli csetepaté, amelyből végül az utóbbit támogató multik kerültek ki győztesen. Költőnk egy korabeli eredményt örökít meg Trónkövetelők című versében.

"Schicksalskundénak nevezi H. H. Kritzinger azt a tudományt, amelynek szolgálatában írta a könyvét. Németül egészen jól állja az én magyar fülem is, de a magyarra fordított összetételt nem akarja bevenni. Vagy sors, vagy tudomány. A sorstudományt mint olyant mifelénk leginkább csak a cigányasszonyok művelik, s azok nem az Akadémia hatáskörébe tartoznak, hanem a csendőrségébe."

"Kézenfekvő a Bartók-párhuzam. Az ő harmóniavilágában is önmagukban »vegytiszta« konszonanciák és disszonanciák feszülnek egymással szembe. Mindkettőjükre, Bartókra is, Bolyaira is jellemző a klasszikus alakzatok mögött meghúzódó törések szigorú, a szemléletességgel, illetve a zeneileg széppel látszólag szembefeszülő megmutatása. És mindkettőjükre jellemző a feszültségek feloldásának a töredékessége is. (Bolyainak szüksége van a »végtelen távoli« és az »abszolút tér« konstrukciójára, erre az euklideszi—newtoni—kanti kimérára, Bartóknak pedig szüksége van — ha nem is mindig — a »végtelen közelire«.)"

"Wagner Gyürüjének Walkürjében folyik le ez a geológiai meglátású párbeszéd a germán ősisten, Wotan és leánya, Brünhilda között. Átfonja az a csodás misztikum, amely a bayreuthi zeneóriás egész élete művét áthatotta. A hangok birodalmában, a paroxizmusig fokozott művészi öntudatlanság magasságaiban. nem pozitív tudás: isteni sejtés íratja vele e szóhoz is kötött, megrázó zenei akkordokba kicsendülő sorokat: a geológia alapigéit..."

"E század egyik legnevezetesebb műve volt a Himalája legmagasabb csúcsának egy fennsíkjára épített csillagda. Az újabb korban ugyan a csillagdákat nem építették többé a hegytetőkre, mint régenten, ami nem is volt célszerű, mert egy pár ezer lábnyi magas hegy még nem emeli a csillagászt a felhők rétegén túl, míg másrészt a síkon emelt csillagda egyúttal légtüneti észleletekre is szolgál, amik annál tanulságosabbak, mentül közelebb vétettek fel az ember lakta légkörből."

"Garriga, spanyol tudós írta le a pampák óriását elsőül 1796-ban, de rendszertani helyét és rokonságát csak Cuvier tudta tisztázni. Ő nevezte el Megatheriumnak, vagyis nagy állatnak s ez az elnevezés találó is. Mert a mai lajhárok mindössze 65 centiméter hosszúra nőnek, míg a Megatherium hossza a 4¹/₂ métert, tehát az elefánt méreteit is meghaladta. Vaskos combja szélességében háromszorosan is fölülmúlta az elefántokét. És ebben a kolosszális méretű csontvázban az agyvelőnek mindössze parányi kis hely jutott."

"A jelen összeállítás az Országos Műszaki Múzeum gyűjteményének egy különleges értékű darabja, Jedlik Ányos rezgési alakokat rajzoló készüléke kapcsán ismerteti a periodikus függvények néhány érdekességét, és kalandozik azok egy — szó szerint zsebbevágóan fontos — alkalmazásáig. És kissé még tovább, az anyagi(as) világon is túlra..."

"Édesapám szerint az entrópia növekedése az emberiség bűnösségével hozható kapcsolatba; az Abendland hanyatlása vagy a rendszeres börzekrachok szükségszerű következményei a termodinamika második törvényének. És ha egy boldog család boldogtalanná lesz, nő az entrópiája. Lásd a Karenina Anna kezdőmondatát!"

"Andrean felhasználta a palatinus jókedvét, és mindjárt átnyújtotta neki »a bécs-budai távirgány rajzolattyát«. Kimutatta benne, hogy Budától Bécsig két mérföldenként tizennyolc telegráfállomásra volna szükség. Egyik a másiknak adná tovább a jeleket, s négy minutum alatt megtenné az utat az üzenet Budától Bécsig."

"A herepfedényről mindenki tudja, hogy... Nem, ez így nem jó lesz. Mi az ördögnek mondjam el a herepfedényről, amit úgyis mindenki tud róla? Inkább azt mondom el, amit tán még azok se tudnak, akik a herepfedényből élnek. Legalább egyszer már olyant is írok, amiből tanulni lehet."

"Van a múzeumunkban egy kis koponyagyűjtemény, amit legnagyobbrészt magam szedegettem ki a föld alól a szegedi határban. Igen régi uraságoktól levetett fejek ezek, a legfiatalabb is van köztük ezeresztendős; amelyik koponya még ekkora múltra se tekinthet vissza, azt semmilyen protekció se segítheti be az üveg alá. Muszáj volt ilyen korhatárt megállapítani, mert ha minden ambiciózus koponyának teret engedünk, azt meg nem győzi a város üveggel."

"Mindenkinek ad a sors fiatalkorában olyan kalandot, amire még öregen is szívdobogva gondol vissza. Az én fiatalságomnak az volt a felejthetetlen kalandja, hogy egy esztendeig inasiskolai tanító voltam. Álmomban még ma is megesik, hogy az vagyok, s olyankor mindig átverejtékesedik a fejem alatt a kisvánkos."

"— Ha én most azt kérdezném tőled — kezdte a barátom —, hogy öt póknak hány lába van, te azt gondolnád, hogy valami figurásat kérdeztem. Olyasmit, mint az a találós mese, hogy »ipadnak, napadnak, három papnak, hat kappannak hány körme van?«"

"Ezt a történetet Mikszáth is megírta, Jókai is megírta, sőt már Poggio is megírta a Facetiában. Ebből látnivaló, hogy nagyon tanulságos történet lehet ez, érdemes újra megírni."

"Az elhunyt nagy paleontológus, H. F. Osborne azt írta egyik könyvében, hogy Goethe itáliai utazásának időpontja súlyos korszak a természettudományok, elsősorban a biológia számára, mert ez az élményekben és alkotásokban gazdag utazás jövőjét végleg az irodalomhoz kapcsolta."

"Tíz óra körül felmegyek a szobámba. Belépek és kétszer elfordítom a kulcsot, betolom a reteszt: félek... mitől?... Mostanáig semmitől sem féltem... kinyitom a szekrényeimet, benézek az ágyam alá; hallgatózom... hallgatózom... miért?... Milyen furcsa, hogy az egyszerű rossz közérzet, talán csak valamilyen kisebb vérkeringési zavar, egy idegszál izgalma, kis elteltség, tökéletlen és érzékeny emberi gépezetünkben egy jelentéktelen üzemzavar a legvidámabb férfit is mélabússá változtathatja; gyávává a legbátrabbat. Végül lefekszem, és várom az álmot, mintha a hóhért várnám."

"A költő sírba szállása óta eltelt huszonöt esztendő alatt a vele egyidősek közül nagyon sokan nincsenek már. A kortársak, akik ismerték, és még megvannak, szerteszóródtak. Az emlékek is elhalványodtak, s az idők múlásával át is alakulnak. A költő életművének értéke egyre emelkedik. Kutatni kezdik a mű alkotójának élete folyását. Különösen, ha valahol homály mutatkozik. A gondos és gyengéd életíró ilyenkor nem találgat, hanem felkeresi a helyeket, ahol Juhász Gyula élt és alkotott. Beszél a szemtanúkkal, akikkel együtt élt és dolgozott. A kegyeletes irodalomtörténész összegyűjti a sorokat, amelyeket a tékozló író elszórogatott. Hiszen még a klinikai kórtörténetek lapjai közül is hullanak elő költemények, amelyek a költő életének komor napjai között fogantak, és amelyeket szép szabályos, kerek betűivel a keze ügyében levő papírra vetett. Ha egyáltalán papírra vetette őket."

"Az »élő klasszikus« iránti egyre növekvő érdeklődés időszerűvé teszi, hogy a betegségeivel kapcsolatos tényekkel és feltevésekkel is foglalkozzunk. Életének titokzatos körülményei, egyéniségének bonyolult volta következtében megbízható adatok híján nagyobbára csak pszichikai és biológiai feltevésekre vagyunk utalva. Ezekről szólunk néhány szót a következőkben."

"A lengyel hatóságok megtagadták az engedélyt, hogy DNS-vizsgálatnak vessék alá Chopin szívét, megállapítandó, hogy valóban tuberkulózisban szenvedett-e, ahogy ez a halotti bizonyítványban szerepel, vagy úgynevezett cisztás fibrózisban — a tünetek mindenesetre az utóbbit valószínűsítik."

"Egyre fontosabbá válik az idő folyásának belátása. Csak a történés révén lehetséges a fizika. És valahány folyamat minden mozzanatában az idő mozzanata rejlik. Bármily szándékkal álljunk is elő, ha nem vetnénk alá leendő időnek, semmi sem történne. Mindenütt ez, a régtől formáló, szétválasztó mozzanata a Földnek; ez jelenik meg újfent minden folyamatban, és természetesen más egyebet sem látunk, mint ezt a folyamatot."

"1993 decembere óta (megint) másként látjuk a világot. Ekkor került a fejünk felett mintegy hatszáz kilométerre kerengő Hubble űrtávcsőre az a javító optika, melynek köszönhetően közös égi szemünk kiélesedett: általa a világtér mindeddig láthatatlan mélységeibe nyílik kilátásunk. Hogy a gyártási hiba folytán addig homályos képeket az új okuláré milyen mértékben élesítette ki, arról a londoni Blue Gallery termében rendezett kiállítás adott számot. A főként festőket kiállító galériában ezúttal a kozmikus kreáció távoli alkotásainak méteresre nagyított felvételeit mutatták be."

"Amikor barátom meghallotta, hogy Stanisław Lemhez készülök egy Ezredvégi beszélgetésre, megjegyezte, hogy számára ez olyan, mintha valaki Verne Gyulát akarná felkeresni. A párhuzam nem teljesen alaptalan..."

"Az anyaság, a terhesség, a szülés a közvélekedés szerint nagyon is konvencionális és hétköznapi történések, amelyekkel valamilyen vonatkozásban minden ember szinte nap mint nap találkozik. Mégis ritkaságnak számít — főként a legújabb korban — művészeti ábrázolásuk, megjelenítésük...."

"A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárában, a Bolyai-gyűjteményében, K 23/48 jelzet alatt egy Bolyai Farkas áltat írt négyoldalas kézirat található, amit Fráter Jánosné — a gyűjtemény katalógusának összeállítója — így ír le: »Bolyai Farkas [megjegyzések] az Athenaumi Figyelmezőjének 102-dik lapján kezdődő, ’s 104-dik lapján végződő könyvbírálatra.«"

"Elektronikus elragadtatás közepette nem árt tekintetbe venni, hogy az általános áttűnési sebesség leghívebb mutatója a művészet. Erről már egy művészettörténeti munka illusztrációinak átpörgetése révén is könnyen meg lehet győződni. Egy ilyen át- és visszatekintés mindenfajta történelmi tanulmánynál egyértelműbbé teszi az időben zajló átrendeződést."

"A képzeletről alkotott felfogás különösen a középkorban érte el tetőfokát, miután az egyházatyák erről több ízben említést tettek. Eusebius Hieronymus írja, hogy az anya olyan gyermekeket hoz a világra, akik olyan tárgyakhoz hasonlítanak, amelyeket az anya a közösülés legizgalmasabb perceiben lát. Szent Ágoston szerint a mag a korai szakban olyan érzékeny, hogy átveszi az anya elképzeléseit és látomásait. Hasonlóan ír Szent Izidor is, aki ezért ajánlja, hogy az anya terhessége idején ne lásson csúnya állatot, kutyát, majmot stb."

"Tudvalevő dolog, hogy én egy művet sem bocsátok közre addig, míg azt egy igen kedves barátomnak, aki mint szigorú kritikus Kakas Márton név alatt ismeretes, meg nem mutatnám s szerény elmeszüleményem iránti véleményét alázatosan ki nem kérném. E nagyon szigorú kritikusnak a fentebbiekre tett észrevételeit közrebocsátani szinte kötelességemnek tartom; bárha az fentebbi művemmel igen kegyetlenül bánik is, szórul-szóra adván."

"[Leibniz] ... fiatal korában hosszú éveken keresztül foglalkozott bányászati technológiák fejlesztésével, s éveket töltött szélmalmok építésével. Technikai és természettudományos területek mellett a történettudomány, a forráskutatás, és a diplomácia-történet kutatását űzte."

"A kísérleti módszer, amelyet régóta oly sikeresen alkalmazunk a szervetlen testek jelenségeinek tanulmányozásában, újabban teret hódít az élőlények jelenségeinek tanulmányozásában is, de sok tudós még kételkedik valóságos értékében, s vannak, akik azt hiszik, hogy a vitális spontaneitás mindig legyőzhetetlen akadálya lesz egy olyan kutatási módszernek, amely egyformán alkalmazható a fiziológiai és a fizikai—kémiai tudományokban."

"Valahol olvastam, hogy míg Joyce a jelölő, a szó szintjén játszott, Borges a jelölt, a fogalmak szintjén. Nos, szerintem Magritte és Escher valahogy így viszonylik Velázquezhez. Magritte a nyelvi és képi jelölés mint hasonlóság (affirmáció) és negáció paradoxonját hozta létre, Escher pedig a képi síkon belül alkotott háromdimenziós paradoxonokat, rávilágítva ezzel a kétdimenziós jelölés mélységére. Mindkét módszer erősen kötődik a jelölőhöz. Velázquez viszont nem bevitte a harmadik dimenziót, ahogy Escher, hanem kiterjesztette a képet. Ránk, és mindenkire, így, kis túlzással, a jelöltek felől nézve válik a dolog érdekessé. És, nem utolsósorban, ahogy a Rajzoló kezek, ez is metaszinten (is) beszélő mű. Ahogy Foucault írja: »Velázqueznek e képén talán mintegy a klasszikus ábrázolás ábrázolásával találkozunk...«"

"Ki a legrégibb úr a földön? A csiga. Ő élt, mikor még senki sem élt a földön. Rettenetes nagy joga van ehhez a földhöz. Amilyen mélyen artézi kút fúrója lehat, mindenütt ott találja halottait, iszonytató mennyiségben, egészen a legalsó gránitképletig. A közvetlenül alattunk levő földréteg is az övé. Párizs városának minden háza csigamaradványokból épült. A pesti kőbányában nemrég készült óriási vízvezetéki medence tíz tömör csigaréteg közé van leásva; az ölnyi vastag rétegekben nincs atom, mely ne csigamaradvány volna. De nem csak több ezeréves halottaik, hanem több ezer éves élőik is vannak a csigáknak."

"József Attila, Vágó Mártával való szerelme idején, rendszeresen érintkezett a Vágó-család baráti körével. Ezt a kört a költő monográfusa, Szabolcsi Miklós már megkísérelte fölmérni és bemutatni, de kísérlete — érdemi előmunkálatok híján — nyilvánvalóan csak részleges és hozzávetőleges eredményű lehetett. Azt a bonyolult szociokulturális erőteret, amit ez az érdekes s jelentékeny intellektusokat fölvonultató kör puszta léte jelentett, a maga részletgazdagságában ma még nem látjuk át. Ez baj, mert éppen az itt uralkodó intellektuális légkör mélyebb megismerése világíthatna meg sok mindent a költő ekkor zajló nagy gondolkodástörténeti átalakulásából. Igaz, az ezen átalakulást kifejező »metafizika« fragmentumai szövegszerűen hozzáférhetők és »kifaggathatók«: elemezhetőek — de a Vágó-család köréből nyerhető »adatok« éppen e szövegek mélyebb és pontosabb megértését segíthetnék. A szóban forgó családi—baráti kör átvilágítása azonban maga is csak aprólékos filológiai munkával végezhető el. Így, ha előrébb akarunk jutni, lépésről lépésre kell haladnunk, s olyan szereplőket s olyan teljesítményeket is részletekbe menően rekonstruálnunk és mérlegelnünk kell, akikre és amelyekre egyébként — »nagyobbra nézve« — nem figyelnénk."

"A rigólya / A kendermagos teve / A leveli oroszlán / A lányahordó / Az ölcet..."

"A mechanika története a művelődéstörténetnek egy része, ezért a mechanika történetét összhangzásba kell hozni a művelődéstörténettel."

"Maurer Dóra műveiben, véleményem szerint, két, egymást kiegészítő tendencia érvényesül. Egyrészt nagyon hangsúlyos a rendszerezésre, a rendszerbe foglalásra való törekvés, a művész által kialakított algoritmusok követése. Másrészt újra és újra megjelenik a rendszerből való kilépés, a rendezőelv módosításának vagy elhagyásának igénye. Mindkét törekvés célja a folyamatos változás lehetőségének megtartása, illetve a rögzítettség / befejezettség / véglegesség kerülése..."

"Maurits Cornelis Escher holland grafikus képeit régóta ismertem, de jelentőségükre, szépségükre, mélyértelműségükre D. R. Hofstadter hívta fel a figyelmemet Gödel, Escher, Bach című könyvében. Escher képeit és Bach zenéjét bonyolult matematikai összefüggések illusztrálása használta, sajátosan értelmezve a műveket. Pontosabban ez a szemszög csak Bachnál meglepő, Eschert sokan »grafikus matematikusnak« tartják, első rajongói természettudósok voltak. Műveinek egy lehetséges felfogása, hogy matematikai/fizikai struktúrákat élővilággal, növényekkel, emberi alakokkal értelmezett..."

"...A műszaki ábrázolás problémája évezredeken keresztül az volt, hogy hogyan lehet a tárgyakat síkban ábrázolni, vagyis hogyan lehet a három dimenziót két dimenzióban egyértelműen leírni és ugyanakkor a tárgyak külső formáin kívül azok belső üregeit, részleteit, vagy belső szerkezeti elemeit is megjeleníteni. Sokan azt hiszik, hogy az emberiség történetében már nagyon régen sikerült megoldani ezt a látszólag kis feladatot. Valójában göröngyös utat járt be a műszaki ábrázolás és gyakorlatilag igazi fejlődése csak az 1700-as évektől számítható, minthogy az ipari forradalom szükségszerű velejárója volt..."