„A szó görög eredetű és jelentése »azonos mérték«; a részek
ismétlődésére, egymásnak való megfelelésére vonatkozik. A
szigorú értelembe vett geometriai szimmetria pontos egyezést,
tökéletes azonosságot jelent. Van azonban a szimmetriának egy
ennél jóval tágabb értelmezése is, amennyiben kifejez harmóniát,
arányosságot, és egész általánosságban szépséget is. A madridi
Prado Múzeum szimmetriaszobra is ezt érzékelteti…”
„…Van szerencsém tehát új matematikai rendszeremet bejelenteni, mely hivatva
van az eukleidészi világképből kiindulván, a Bolyai- és Einstein-féle
rendszeren áthaladva, tüzetesebb és lelkiismeretesebb vizsgálat tárgyává
tenni a semmi és az egy közti különbséget, különös tekintettel az egy és
a kettő közti különbségétől való lényeges különbségére…”
„…Mindannyian jól tudjuk, hogy a legnagyobb regények sem hibátlanok. Vannak bennük
hibák! Több vagy kevesebb? Súlyosak? Vagy jelentéktelenek? Ezen lehet vitázni. Ami
engem illet, úgy vélem, meg nem engedhetően sok bennük a hiba. Ezt tapasztaltam
sok évtizedes regényolvasásom során…”
„Előfordult már, hogy megrovóan nézett a söröskancsójukba mélyedőkre? Arra biztosan
nem gondolt, hogy ezek az emberek esetleg valamilyen fontos tudományos probléma
megoldásán fáradoznak. Pedig előfordulhat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Arnd Leike
úr kitüntetése. A müncheni Ludwig Maximilian Egyetem fizika tanszékének munkatársa
októberben Nobel-díjat kapott »Az exponenciális bomlástörvény igazolása sörhabbal«
című tanulmányáért. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy ez nem az a Nobel-díj. Leike doktor »Ig
Nobel«-t kapott…”
„Már megszoktuk azt, hogy a hivatásos csillagászok a
legmodernebb optikai s elektronikai eszközökkel
dolgoznak. Azonban mint minden résztudományág, a
csillagászat is a filozófiából vált ki a nagy
rendszerező gondolkodóknak (főként Arisztotelésznek)
köszönhetően. Ez viszont még később sem volt ennyire
egyértelmű: több filozófus foglalkozott
természettudományokkal. Immanuel Kant, a német
idealizmus megteremtője ebben (is) kiemelkedőt alkotott…”
„Olyan tárgyat választottam, amely mind belső
nehézségei miatt, mind Vallási vonatkozásai miatt mindjárt
kezdetben hátrányos előítéletekkel töltheti el az olvasók nagy
részét. A teremtés nagy egységeit a végtelenség teljes
kiterjedésében átfogó rendszerességnek a fölfedezése, az
égitestek létrejöttének és mozgásaik okának a természet első
állapotából mechanikai törvények útján való levezetése — az
ilyen belátások, úgy tetszik, meghaladják az emberi ész erőit. A
másik oldalról a vallás fenyeget…”
„A véghetetlen Mindenség nyargalja-é körül napról-napra a mi 5400 mértföldnyi kerületű
földünket vagy ez hömpölyödik addig egyet? és vajon ugyanaz a mindenség
fordul-é egyet esztendőnként vagy a Föld kerüli addig körül a Napot?
ezekre való felelettel 1826. esztendőbeli Kalendáriumunk az utána
következőket tette adósokká. Lássuk tehát, mint teljesíthetjük azt…”
„Ahhoz, hogy Plinius világképét elemezni lehessen, mindenekelőtt
azt kell megvizsgálni, hogy Természettudományának második könyvében
Plinius csak az információ-gyűjtő és továbbadó szerepét tölti-e
be, vagy megfigyelhető-e egyes szövegrészekben, esetleg a Kozmológia
során több alkalommal is Plinius saját állásfoglalása, véleménye
bizonyos csillagászati, földrajzi, meteorológiai vagy hitvilággal
kapcsolatos kérdések tárgyalásakor…”
„A 16—17. században a kombinatorikus költészet a természettudományos
forradalom költészeti vetületeként jelent meg, a költészetet az
arisztoteliánus műfajelméleti besorolás helyett verstani, retorikai,
nyelvészeti alapokra helyezték. Johann Heinrich Alsted az utolsó
jelentős alakja volt az európai lullizmusnak, amely Raimundus Lullus
szellemi örökségeként virágzott a reneszánsztól a 17. századig (Lullus
egyetemes tudományának továbbfejlesztői, használói közé tartozott
többek között Giordano Bruno is). Alsted Enciklopédiája
60 játékos—kombinatorikus költészeti eljárás, ún. technopaegnium
leírását tartalmazta. Alsted számára a permutációs eljárások és
a lullizmus jelentősége is főleg a didaxisban (oktatásban—nevelésben)
és a mnemotechnika (az emlékezést megkönnyítő eljárások és fogások)
segítésében rejlett…”
„Tantermem Bolyai koponyája. Ülök a padban, mint a moziban;
„játék, »a csoportelmélet és a költészet összeházasítása« — ahogyan mathesis és poesis
Marsall-versszövegekben gyakori házasságára szinte valamennyi kritikai reflexió
céloz. Azonban nehezen terjeszthető ki ezen értelmezés a Három kvázi csoportelméleti
költemény függelékeként(?) közölt, Jegyzet címmel jelölt, több oldalas
szövegre. E szöveg a tudományos kommentár műfaji jegyeit hordozza, melyet meg-megtörnek
egyes szám első személyű okító/magyaráz(kod)ó mondatok: olyan interpretációs utasítás
ez a Három kvázi csoportelméleti költemény szövegéhez, mely az értelmezés
metódusának determinálásával kioltja a játék játék-mivoltát…”
„megvannak a csoportelmélet axiómái, és ezek alapján
megírható egy csoportelméleti költemény. Én három ilyet írtam, és rendkívül furcsán
nézett ki a dolog, még a magam számára is. Lehetőleg igyekeztem — mivelhogy az anyag
túlságosan is absztrakt, már maga az, hogy egy matematikai teóriát megverselni — lehetőség szerint hányaveti, trágár és mindenféle naturalisztikusan földúsított
anyagot használni, ezzel próbáltam ellensúlyozni a szerkezet csontvázszerűségét.
Felöltöztetni, bebugyolálni jobbra-balra vivő asszociatív szóburokba…”
„Nehezen hihető, de a mai tudomány és a mai költészet még mindig fölfedi
közös eredetét. A költészet olykor szükségét érzi, hogy megtámogassa
magát a tudomány „objektivitásával”, a tudomány — egy-egy új hipotézise
megfogalmazásakor — pedig bőven merít abból a csodaforrásból, amelyre
jobb elnevezés híján azt mondjuk, hogy költészet. A megismerés határterületei
közötti átjárók keresése nyilván izgalmas játék, és ezért sokan kilépnek
tudományuk, költészetük birodalmából, ám két könyv arra is felhívja a
figyelmet, hogy milyen nehézségek várnak a felfedezőkre. Az óvás most
a természettudomány felől érkezett: az egyik könyvet biológus írta,
Richard Dawkins, a másikat két fizikus, Alan Sokal és Jean Bricmont…”
„Történt, hogy Melua 2005-ös Piece by piece című albumán szerepel egy Nine
million bycicles című szám, mely többek közt a következő
szövegrészt tartalmazza (saját — értelmező — fordításomban):
12 milliárd fényévnyire vagyunk az univerzum peremétől, így
gondolják, és soha senki nem tudja megmondani, hogy ez
igaz-e, de azt tudom, hogy én mindig veled leszek. [We are
twelve billion light years from the edge, / That’s a
guess, / No-one can ever say it’s true / But I know that
I will always be with you.] Nos, a
verssor első fele megütötte Singh fülét (szemét) és a
Guardian című lapban a kozmológusok munkájának pontossága
elleni merényletként aposztrofálta Katie
szövegét…”
„A matematika deduktív tudomány, így állításait szigorú bizonyításokkal kell — nemcsak
alátámasztania vagy megokolnia, mint más tudományok esetében, hanem — érvényessé tennie.
Éppen a bizonyítás szigorúságával szemben támasztott követelményei különböztetik meg más
tudományoktól. A matematikai érvelések szigorúságával foglalkozunk a kővetkező
fejtegetésekben…”
„Egy hat oldalas, sűrűn szedett irodalom házi esszét kéne gépelgetnem éppen. Helyette inkább
a totális individuumba vetett hitem relevanciájával és a megtestesített főhős szerepével
kísérletezgetek steril laborkörülmények közepette, itt, Budapesten, május elején,
a közelgő vizsgaidőszak nyugis posványvizében. Közben Shakespeare-t olvasok, lehetőleg
a tragédiáit, és szépen jegyezgetem fel magamnak, hogyan és miként buktak el a különböző
hérosz-modellek. Mindenféle lehetőséggel kísérletezgetek, mindenféle tantétellel és
pszichikai algoritmussal, emberismeretem határvonalán állok most, az abszurdumba vezető
vaskaput döngetem egy oroszlános kopogtatóval. Minden eddigi tudásomat bevetem, hegeli
vakmerőséggel fordulok a nagy kérdés felé: az ember önpusztító-e, megtalálja-e
az értelmét a kézenfekvő és profán levésben, vagy csupán a folyamatos ismeretlen, a
kínos tökéletlenségek és a folyton felfeslő identitás az, amivel elszuszakolgat
élete végéig?…”
„…Goethe itt Weimarban a színek keletkezésének
ősjelenségéről elmélkedett és írt, a világ nagyon másképpen fejlődött, mint ahogyan azt Goethe
remélte. És mégis, napjaink túlontúl éles kritikáinak ellenében azt kell mondanunk, hogy
világunkat még mindig nem tudta végérvényesen hatalmába keríteni az ördög, akivel
Faust a vészterhes szerződést kötötte. Tekintsük hát újra át mai szemünkkel
a régi polémiákat…”
„Nagy jelentőségű tanulmánynak ért a végére az olvasó. Korántsem azért mondjuk ezt,
mintha szerzője, Werner Heisenberg — aki valóban nem szorul rá arra, hogy
sztereotip módon századunk egyik legnagyobb fizikusaként mutassuk be — ritkán
nyilatkozott volna meg a szűken vett szakterületén kívül eső témákban.
Ellenkezőleg, azok a munkái, amelyeket majd fél évszázados alkotó pályája során a
szélesebb közönség számára írt, tárgyukat tekintve igen sokszínűek, hiszen
nemcsak a modern fizika eredményeit mutatják be közérthető formában, hanem
legalább olyan gyakran foglalkoznak természetfilozófiai, ismeretelméleti,
sőt esztétikai, vallási és politikai kérdésekkel is, legtöbbször persze
szigorúan természettudományos nézőpontból. Mindezeknek az írásoknak nemcsak
az értéke nagy, hanem a mennyisége is tekintélyes…”
„Apokrif gyűjteményünk a már ismert anyag extrapolációjaként a lehetőség senkiföldjén
építkezik, s Bolyai életének és művének (a Tannak) valós vagy legalábbis valószínű
motívumait szerkeszti kronológiai, illetve szellemi elvek szerinti egységbe.
Mivel Bolyai fogalmazási stílusa, egyéni helyesírása a mai olvasó számára
nehézséget jelentene, szerepjátszó kísérletünkben nem szavában, hanem szellemében
igyekeztünk hűek maradni a nagy gondolkodóhoz.”
„A brienne-i katonaiskolában a kis Napoleone, mint tudjuk, matematikai és geometriai
tehetségével tűnt ki. Később ő maga kérkedett azzal, hogy harmincöt-negyven számnak
fejből tudja a logaritmusát. Mindig szívesen vitatkozott tudósokkal, s egy alkalommal
heves vitába szállt a kor két nagy matematikusával, Lagrange-zsal és Laplace-szal.
Az utóbbi végül így intette le a nagyjövőjű ifjú generálist: »Tábornok úr, geometriai
előadást csak a legvégső esetben kérünk öntől!«…”
„Ami végezetül azt a tanácsotokat illeti, mely szerint érvelésemet geometriai módon kellene
előadnom, hogy az olvasó mintegy egyetlen pillantással átfoghassa azt, megéri a fáradságot,
hogy elmagyarázzam, mennyiben követtem e tanácsot eddig is, és mennyiben gondolom
követendőnek a továbbiakban…”
„A Műszaki Főiskola vizsgáztatója, az a hígvelejű Louis Monge, a nagy geométer fivére,
aki azt a hírhedt baromságot írta (a Statika elején), nem jött rá, hogy Paul-Émile
memóriája döbbenetes ugyan, de a tehetsége — semmi…”
„…Könnyed tehetség: a nehéz dolgokat nem érti meg, sem zenében,
sem olvasmányban. Bizonyos vagyok benne, hogy Gherardiné két hónap alatt megértette volna
Berzelius kémiai elméletét a vegyületek állandó súlyviszonyáról. Féline-né ezzel ellentétben
képtelen felfogni a lánctörtek elméletét, vagy Say könyvének elején valamelyik fejezetet…”
„Nagybátyám tehát, midőn 1799 novemberében indulóban voltam a Műszaki Főiskolára, félrevont,
hogy két Lajos-aranyat nyomjon a kezembe; nem fogadtam el az ajándékot, aminek nyilván
örült, mivel pénzmagban nem bővelkedett, viszont mindig két vagy három lakást tartott
a városban. Miután ezen túlestünk, atyáskodó képet vágott — meghatódtam rajta, mert
gyönyörű szeme volt, abból a fajtából, amely a legkisebb felindulásra bandzsít
kicsit —, majd így szólt:…”
„…Mindeközben megírta két nagy regényét, a
Vörös és feketét és a Pármai kolostort (amelyek meghozták számára a posztumusz
világhírt), születtek azután képzőművészeti és zenei írások, útirajzok címén
egy-egy város történelmi, művészettörténeti és társadalmi körképét rajzolta
meg és kétkötetnyi önéletrajzi írás is létrejött. Fiatal korában naplót vezetett,
és egész életében levelezett: több mint ezer levél maradt utána. Főleg a
levelekben, de egyebütt is találhatók utalások, hosszabb-rövidebb tájékoztatások
egészségi állapotáról, amelyekből kibontakozik az író betegségeinek képe…”
„A kül- vagy anyag- vagy testi világ, vagy kül-természet vagy testek országa, egyeteme,
öszvege tanja, vagy physika, legrövidebben és szebben magyarul a szertan. — szer = test = eszköz = materia lévén itt…”
„…második baleset a „Les Cerisiers” intézetben három hónapon belül.
(Jegyzetkönyvet vesz elő) Augusztus 12-én Herbert Georg Beutler, aki magát Newtonnak, a nagy
fizikusnak vallja, megfojtotta Dorothea Moser ápolónőt. (Elteszi a jegyzetkönyvet)
Ugyanebben a szalonban…”
„Victor Hugo: A nyomorultak című könyvében plasztikusan írja le a
kis Cosette anyjának nyomorát. Ahhoz, hogy kislányát ellátni tudja
először a haját vágatja le és adja el parókának, majd a felső első
ép metszőfogait, hogy gazdag embernek beültessék az ép, egészséges,
frissen húzott fogakat.”
„Van egy végtelen világegyetem. S mert nem tartom méltónak az isteni jósághoz és
mindenhatósághoz, hogy csak ezt az egyetlen világot teremtette légyen, azt mondom,
hogy számtalan világ van. A Föld égitest, hasonlóan a Holdhoz és más bolygókhoz
és csillagokhoz, amelyek száma végtelen. Mindezek az égitestek számtalan világot
alkotnak, s ezek formálják a végtelen világegyetemet a végtelen térben.”
„…A tizenéves Bohr fiúkat — a későbbi matematika professzor
Haraldot és a Nobel-díjas fizikus Nielst — pl. kínos szabadkozások közt mutatta meg
professzor papájuk előkelő vendégeinek, mert a két lóképű lakli bamba vigyorából
még a focista Harald olimpiai ezüstérmének halvány ígérete sem sugárzott…”
„Karinthy Frigyes-műsor a rádióban. Latinovits a Tanár úr kéremet mondja, a Rossz tanuló
felelt. Zseniális írás. Ez a rossz tanuló, aki semmit nem ért az egészből, nyilván apám
volt. Hiszen ezt ábrázolja belülről, megrendülve — Steinmannt, a jó tanulót pedig úgy,
ahogy a többiek látják…”
„…A matematika korunk vallása, aki ki meri mondani,
hogy az eddigi felépítmény alapjaiban rozoga, olyan, mintha a középkorban isten létét
kérdőjelezné meg. Gyakori élményem, hogy tételeimet hallva jelentős tudósok,
matematikusok migrént vagy hasgörcsöt kapnak…”
„A tetvek, és nem a kemény oroszországi fagyok győzték le Napóleon seregét az 1812-es
hadjárat idején — állítja egy amerikai történész most megjelent könyvében. Stephan
Talty szerint Napóleon seregének sorsa még jóval azelőtt megpecsételődött, hogy az
első puskalövés eldördült volna. 1812 tavaszán több mint hatszázezer katona indult
Oroszország ellen, a hadsereg létszáma meghaladta Párizs akkori lakosságát…”
„Bocsánatot kért Gordon Brown brit miniszterelnök pénteken azért a bánásmódért, amelyben Alan
Turing II. világháborús kódfejtőt részesítették: a zseniális matematikus fiatalon
öngyilkosságot követett el, miután bűnösnek találták homoszexualitásban és kémiai
kasztrációra ítélték…”
„Bolyai János emlékműtervét öt egymással összefüggő, különböző
funkciókkal és szimbólumokkal felruházott geometrikus és konkrét
elemekből komponáltam. Az első elem a fundamentum. A fundamentum
egy euklideszi felület. Ezen a felületen foglalnak
helyet a hiperbolikus, és parabolikus felületekből összeállított
térbeli testek, melyeken Bolyai János tételei, hasonlóan a
Beltrami-féle pszeudoszférához, igazolódni látszanak…”
„Az első részben a címszereplő — a híres püthagoreus — a világ keletkezéséről
költött mítoszát adja elő. A teremtő istenség (démiurgosz) nem
abszolút szabadon jár el a világrend (koszmosz) kialakításában,
hanem az örök ideák rendelése szerint. Az anyagi, gömb alakú világot betöltő
és irányító világléleknek a csillagok szabályos rendjében megtestesülő valósága
és a térnek (a keletkezés helyének) fogalmi tételezése tetszik kozmológiai
újdonságnak.
„Éreztem, hogy itt valami hiba van az elmélet körül.
A hiba forrására Bergson olvasása közben jöttem rá (természettudományi
filozófusoktól kell tanulni, filozófiát pedig a természettudományból)
azon a ponton, ahol az élet más, külön törvényéről beszél, mely a
mechanika törvényeiből le nem vezethető, mint eddig hittük.”
„1807-ben jelentkezett Ódák Horátz’ mértékeinn című
kötetével. Ezt követően, bár a versírással továbbra sem hagyott fel,
haláláig kizárólag műfordításkötetei láttak napvilágot. Szabályszerű fordítói
program keretében jelentette meg az ógörög nyelvet és irodalmat kiválóan
ismerő professzor először a Homérosznak tulajdonított Békaegérharc-ot
1809-ben, majd Bion’ és Moschus’ idylliumait 1811-ben, hogy azután 1813 és
1817 között végezze el legnagyobb vállalkozását, Homérosz Iliászának
lefordítását…”
„Híres gúnyirat volt ez a maga idejében a nyelvújítók ellen. Somogyi
Gedeon és társai a Barczafalvi Szabó Dávid hajmeresztő szóképzésein
keresztül megtámadták benne a neológusok vezérét, Kazinczy Ferencet is.
1815-ben Szemere Pál és Kölcsey vissza is vágtak Felelet a Mondolatra
című könyvecskéjükben.”
„Vannak a szavak, amiket százszor elkántálsz és soha nem ébredsz a
jelentésükre, mint a torzult imák és az idegen nyelvű, kiszótárazatlan
dalszövegek. Vannak a többértelműek, a mondókák például, és vannak
a szóalakon túl a végletekig absztraháltak, mint a tudományos értekezések
lábjegyzetben agyonmagyarázott kulcsfogalmai. Vannak az idézett és
ezáltal rögtön fetisizált szavak, a kontextusukból kiragadottak,
amikor a könyvek és a leírt szövegek pusmogni kezdenek egymással.”
„Melyik tudomány tette boldogabbá az embert, mióta az emberiség iskolákat
állit és tanítókat hallgat? Melyik: a filozófia? a teológia? Matematika?
História? Geológia? Geográfia? Filológia? Nem én vetem föl ezt a kérdést
először és nem én utoljára…”
„A fiatal Beyle számára a matematika menedéket jelentett családjának légköre elől.
És ekkor hirtelen megérkezett Párizsba, ahol félbeszakítva addigi matematikai
tanulmányait már a Műszaki Főiskola (École Polytechnique) felvételi vizsgáira
sem jelentkezett. Inkább drámaíróként próbált érvényesülni, azzal kezdve, hogy
fiatal színésznőkkel szórakoztatta magát. Éppen ezért nem lehet teljesen
megbízni abban, amit a matematikáról és a matematikusokról mondott.”
„Mert ami itt történik, nem gondolat és nem cselekvés. Több annál! Alkotás. Teremtés.
A Tételek teremtenek. Anyagot, erőt, teret, időt, ami aztán lekerül innen, alsóbb körökbe,
alkalmat adni cselekvésre és gondolatra, mozgásra és állapotra.”
„1807-ben jelentkezett Ódák Horátz’ mértékeinn című
kötetével. Ezt követően, bár a versírással továbbra sem hagyott fel,
haláláig kizárólag műfordításkötetei láttak napvilágot. Szabályszerű fordítói
program keretében jelentette meg az ógörög nyelvet és irodalmat kiválóan
ismerő professzor először a Homérosznak tulajdonított Békaegérharc-ot
1809-ben, majd Bion’ és Moschus’ idylliumait 1811-ben, hogy azután 1813 és
1817 között végezze el legnagyobb vállalkozását, Homérosz Iliászának
lefordítását…”
Az első írással a 2009 decemberében elhunyt Vekerdi László kultúrtörténészre kívánok emlékezni. Ehhez, az 1960-as években keletkezett egyik tanulmányát választottam ki, amelyben a természettudományos világkép kialakulását mutatja be egy szép ívű gondolatmenetben. Közben persze lelki füleimmel hallom Laci bácsi tiltakozását: — Nem érdemes közölni, már rég volt.
A második és harmadik összeállítás két XIX. századi orosz humán értelmiségi Lev Tolsztoj író és N. G. Csernisevszkij író—filozófus viszonyát mutatja be a matematikához. Előbbi a moszkvai, utóbbi a szentpétervári egyetemen találkozott a XIX. század közepi állapotokkal. Tolsztoj gróf anyaga irodalmi részleteket és visszaemlékezéseket, míg Csernisevszkijé könyvkritikákat és családi leveleket tartalmaz.
A negyedik anyag szorosan kapcsolódik a Tolsztoj—Csernisevszkij összeállításhoz, ugyanis vázlatos áttekintést ad a XIX. századi orosz matematikai kutatások helyzetéről Moszkvában és Szentpéterváron. Ebben a matematikatörténet olyan nagy alakjairól emlékezünk meg, mint például Osztrogradszkij és Csebisev.
A cikkekben kapcsolódások című rész új megnevezése kapcsolódó anyagok keresése, ahol a közvetlen hivatkozások mellett/helyett, a kulcsszavakra kattintva kaphatjuk meg a kiválasztott forrásból a kapcsolódó anyagok aktuális listáját.
A még nem teljesen befejezett fejlesztések következtében némelyik korábbi anyag hibásan jelenhet meg. Ezek javítását folyamatosan végzem.
A szerkesztő
„Ami a természettudományokat illeti, közhely, hogy korunk a különféle
természettudományok kölcsönös áthatásának időszaka. A folyamat nem új, már
a XVII. században elkezdődött, ekkor váltotta fel a középkor és a reneszánsz
(minden jelenségre külön magyarázatot kereső) mesevilágát a rendszerek és
módszerek bűvöletében élő, egységes világmagyarázat. Descartes egységes
matematikai módszer szerint elrendezett világa és a Royal Society lelkes
mindenese, Wilkins püspök Natural Magick-ja között természetesen óriási
a minőségi különbség, de a jellege mindkettőnek azonos: ugyanaz a mechanisztikus
világmagyarázat-igény vezeti mind a kettőt. S ez a magyarázat mindkettőjüknél
egyformán igény maradt, megvalósítani, megfelelő módszer hiányában
éppen úgy nem tudták, mint elődeik. Minduntalan kitérnek, kénytelenek
kitérni, eredeti mechanisztikus célkitűzésüktől nagyon távoli dolgokra;
Descartes okos, bonyolult, teologikus vagy szubtilis matematikai okfejtésekbe
menekül, Wilkins püspök bájosan naiv és mosolygós mesékbe…”
„Jókedvre gerjeszt, hogy világosan és szabatosan mondom el a tanult leckét.
A matematikai fakultásra készülök, erre a választásra, hogy az igazat
megmondjam, kizárólag az bírt rá, hogy ezek a szavak: szinusz, tangens,
differenciál, integrál, rendkívül tetszenek nekem.…”
„A matematikai tudományok a tökély magas fokát érték el; sok tekintetben
példaképei lehetnek annak az állapotnak, amely felé a többi tudományoknak
is törekedniök kell. Milyen harmonikusan, milyen kétségbevonhatatlanul,
milyen szükségszerűen fejlődik ki bennük mindegyik új tétel a megelőzőből!
Milyen pontosan meg van határozva, milyen világosan látható e tudomány minden
egyes ágának lényege, fő feladata. Senki sem vitatkozik arról, hogy egy
bizonyos képlet, egy bizonyos tétel az aritmetikához tartozik-e vagy a geometriához,
a differenciálszámításhoz-e vagy a trigonometriához. Senki sem kételkedik
abban, hogy az aritmetikának a szorzásra és osztásra kell tanítania az embert,
nem pedig földmérésre vagy az elliptikus függvények kiszámítására, a geometriának
pedig a területek és testek mérését kell tanítania, nem pedig a valószínűségszámítást,
vagy a napfogyatkozás időpontjának előzetes megállapítását. A matematikus
jogosan büszkélkedhetik tudományával, jogosan állíthatja példaképül minden
más tudomány elé. [1855]”
„A matematikai kutatások terén az első tudományos központ Szentpétervár volt,
pontosabban a szentpétervári tudományos akadémia. Ennek nyomán Kazanyban, Moszkvában,
Kijevben, Harkovban és más városokban is az egyetemek körül újabb matematikai
központokat és iskolákat hoztak létre. A továbbiakban lényegében csak a
szentpétervári és a moszkvai matematikai iskolák fejlődését tudjuk figyelemmel
kísérni.…”
2010-ben Pécsett rendezik a Bridges Világkonferenciát. Ennek kapcsán a Nemzetközi Szimmetria Társaság (ISIS-Symmetry) korábbi anyagaiból olvashatunk egy összeállítást. Témák: a szimmetria és a disszimmetria fogalma, továbbá szimmetria a zenében és a képzőművészetekben.
Elnézést, de a novemberi számban tévesen szerepelt Vekerdi László halálának időpontja. A téves adatot korrigáltunk.
Bennünket is utolért a technikai fejlesztésekből adódó csúszás. Ráadásul némelyik archivált anyagunk hibásan jelenhet meg. Ezen hibák javítása folyamatosan történik.
A szerkesztő
Bridges Világkonferencia 2010 — A Matematikai összefüggések a művészetben, a zenében, a tudományban és a kultúrában című találkozónak Pécs, Európa Kulturális Fővárosa ad otthont. A több száz résztvevős, érdeklődők ezreit vonzó művészeti-tudományos rendezvény 1998-ban indult útjára az amerikai Kansas-ből és évente a földkerekség más-más országában kerül lebonyolításra. A konferencia célja a címben foglalt tudományközi és művészeti kapcsolódási lehetőségek, azaz „hidak” bemutatása, illetve a matematikai gondolkodás sokszínűségének, lehetőségeinek a nagyközönség számára is érdekes kulturális programok révén történő népszerűsítése. Résztvevői a világ vezető egyetemeinek matematikusai, művészek, tanárok, kutatók, zenészek, számítógépes szakemberek, szobrászok, táncosok és pedagógiai eszközfejlesztő cégek képviselői. A tanácskozás programjához minden érdeklődő számára nyitott kiállítások, interaktív műhelyek, játékos pedagógiai bemutatók, koncertek, matematikai színház és családi nap kapcsolódik.
A Bridges Pécs 2010 a glóbusz keleti felének első Bridges Világkonferenciájaként egyedülálló lehetőséget kínál térségünk művészeinek és tudósainak nemzetközi szakmai kapcsolataik erősítésére, valamint tevékenységük széleskörű nyilvános bemutatására. Pécsett a művészet és a tudomány tendenciáinak érintkezését kiaknázó szemléletnek évszázados előzményei és jelenleg is élő hagyományai vannak. Ezért szimbolikus értékkel bír, hogy a 2007 óta zajló Pécs Ars Geometrica Nemzetközi Találkozó és Műhely által megalapozott Bridges Világkonferencia, 2010-ben Pécsett kerülhet megrendezésre. A konferencia előadói szabadtéri helyszíneken, a nagyközönség számára is kipróbálható játékokkal, széleskörű érdeklődésre számot tartó bemutatókkal készülnek. Az esemény része a Bridges Családi Nap, amelynek keretében a találkozó témájával összefüggő közös játékokban vehetnek részt az érdeklődők, gyerekek és felnőttek egyaránt. A rendezvényre érkező matematikusok és művészek alkotásaiból kiállítás nyílik, amely megtekinthető a konferencia ideje alatt.
A 2010 júliusában megrendezett találkozó egyben jó alkalmat kínál Pécs városának a konferencia-turizmus helyi lehetőségeinek kipróbálására, ezen kívül a Bridges Organization tagjai keresik a helyi kutatócsoportokkal, intézményekkel, ipari szereplőkkel történő, művészeti—tudományos design-nal és alapkutatásokat igénylő termékfejlesztéssel kapcsolatos helyi együttműködési lehetőségeket.
Kapcsolat: Fenyvesi Kristóf koordinátor · Bridges Organization (USA) · Pécsi Kulturális Központ
„A szimmetria fogalma az európai kultúrkörben a
görög συμ és μετροσ szavakból
tevődött össze, és szó szerinti értelmezésében a dolgok közös
mértékét jelenti. Mind a fogalom, mind pedig az általa jelölt jelenség
alkalmazása jóval korábbi eredetű, a bibliai, sőt a még korábbi időkbe
vezet vissza. Univerzális jellegű, mert a világ valamennyi kultúrkörében
— egymástól függetlenül — megjelent. Az évezredek során maga a fogalom
számos jelentéstartalmat vett fel, amelyek nem zárták ki egymást. Így a
szimmetria fogalma egyre gazdagodott, amíg a mai tág értelmezését
elnyerte. Ez a tág értelmezés avatta olyan általános fogalommá, amely a
diszciplínák, művészeti ágak, emberi kultúrák határain átnyúlva
tudományos ismereteink és művészi tevékenységünk egészében hat és
alkalmazható.…”
„A tudományos és a művészeti szaknyelv, valamint a
köznyelv egyaránt ismeri a ‛szimmetria’ kifejezést, noha nem egészen
ugyanazzal a jelentéssel használja. Minden bizonnyal egyike azoknak a
terminusoknak, amelyeket az emberi elme a legfontosabb fogalmak
jelölésére alkotott meg. Esetünkben ez a fogalom az ‛arányosság’,
ami — legáltalánosabban fogalmazva — a természetben megfigyelhető szabályosság
egzakt módszerekkel való leképezését jelenti. Történetében olykor a
tudományos, máskor inkább az esztétikai jelleg került előtérbe, de
mindig megőrizte kapcsolatát azzal a szférával, amelyből absztrakcióként
létrejött: a természettel…”
„…Ez alkalommal Lendvai Ernő kutatási területeinek köréből a
szimmetriával kapcsolatosakat ragadom ki. A Vele és Mellette
töltött idő folyamán erről a témáról szerzett ismereteim úgy
rendeződtek bennem, hogy tulajdonképpen két számsorozat tűnik
különösen fontosnak világunk felépítésében: az
‛1, 2, 4, 8. 16…’, és az ‛1, 2, 3, 5, 8, 13, 21…’…”
„…A XX. század magával hozta az éles határok elmosódását a művészet
szigorúan vett műfajai között, akárcsak a tudományos diszciplínák falai
mentén. Áthatások lépnek föl egymás módszereinek átvételében, új
útkeresések heurisztikájában, amelyek nyomon követhetők új művészeti
formák születésében és tudományos felfedezésekben. Bizonyos fogalmak,
amelyeket mind a művészet, mind a tudomány használ, megkülönböztetett
szerepet játszanak ezekben az áthatásokban. Ilyen a ‛design’, ‛funkció’,
‛elemzés’, ‛elrendezés’, ‛harmónia’, ‛hasonlóság’, ‛hierarchia’, ‛minta’,
‛perspektíva’, ‛rend’, ‛rendszer’, ‛struktúra’, ‛szimmetria’ stb. fogalmunk.…”
„A matematika, a fizika, az élettan, a kristálytan (és sok más
tudományág) szimmetriáról beszél, akárcsak a művészet a
művészi arány(osság) vonatkozásában, miközben az ókori
görögök számára mindez „csupán” a dolgok közös mértékét
jelentette. Írom ezt egy olyan nyelven, amely tele van
(disz)szimmetrikus szavakkal: apa, ara, arra, bab, báb,
csecs, csöcs, csúcs, ebbe, enne, epe, ette, gőg, inni,
kelek, kerek, kezek…”