DÁCIAI Miklós [Nicolaus de Dacia] (?—?) (Aktív a XV. század közepén.): domonkosrendi szerzetes, orvos és asztrológus.

A hagyomány „óriási tömegű csillagászati rovásjegyei”-ről tud.

Fontosabb művei

Anaglypharum astronomiae libri. 1456

Bibliográfia

Sajó G.: „Erdélyi Bojót”, az állítólagos magyar származású középkori bölcselő, az újabb kutatások megvilágításában. A Magyar Könyvszemle meg nem jelenhetett évfolyama 1947-ből. 58—59. p.

Weszprémi I.: Succinta Medicorum… (A magyarországi orvosok…) I., 62. p. (Magyar fordítás.)

D’ALEMBERT, Jean Le Rond (1716. november 16.—1783. október 29.): francia matematikus és fizikus.

A francia felvilágosodás egyik kiemelkedő egyénisége.

Elhagyott gyerekként találtak rá egy templom közelében. Egy özvegyasszonynál nevelkedett. Tehetsége hamar megmutatkozott és pályája töretlenül ívelt felfelé. 1754-ben már a francia akadémia titkára volt.

A differenciálegyenletek elméletének egyik kidolgozója. Az analízist igyekezett a határérték-fogalomra építeni. Sokat fáradozott az algebra alaptételének bizonyításán.

DANKÓ Sándor, Dr. (Ártánd, 1922. július 31.—Szolnok, 1995): jogász, a TIT Csillagászati és Űrkutatási Szakosztály kiváló ismeretterjesztője.

1944-ben doktorált. Bírói-ügyvédi vizsgái után 1951-től Szolnokon bíró. 1961-től a Tiszai Vegyiműveknél (TVM) vállalati jogtanácsos, nyugdíjazásáig. Különös gonddal intézte a csillagászati szervezetek működéseinek jogszerű feltételeit. A TVM Konkoly Thege Szakkörének 33 éven át volt szakkörvezetője. Munkásságának egyik eredménye a TVM szolnoki lakótelepén, 1977-ben felavatott Bemutató Csillagvizsgáló. Szintén 1977-ben általa megvalósított multimédiás csillagászati kiállítás minden korábbi tevékenységét ötvözve vált országos sikerűvé, több nagyvárosban került bemutatásra. Hosszú ideig tagja a Csillagászok Baráti Köre országos vezetőségének, 1987 és 1990 között a Magyar Amatőrcsillagászati Társaság (MACSIT) elnöke. Magas színvonalú ismeretterjesztő tevékenységének elismeréseként 1978-ban Zerinváry-emlékéremmel tüntették ki.

Fontosabb művei

Amatőrmozgalom I—II. (kétrészes tanulmány) Csillagászati Évkönyv 1985-ös és 1986-os köteteiben.

Bibliográfia

Meteor 1977/6, 30. p.

Szatmári Antal: Dr. Dankó Sándor emlékére. Meteor 1995/7—8, 7. p.

DANTE ALIGHIERI (1265—1321): itáliai költő, filozófiai, politikai, nyelvészeti író.

DARVAI [DEUTCH] Móric [A Deutsch név alatt is publikált.] (Aszód, 1849. december 14.—Budapest, 1917. március 17.): tanár, a kultuszminisztérium tisztviselője, tudományos szakíró.

Az üstökösökről írt könyvei ma is forrás értékű bevezető és történeti munkák. Cikkei a Természettudományi Közlöny-ben, majd a Pester Lloydban jelentek meg. Utóbb történelmi és szépirodalmi művek fordítója.

Fontosabb művei

Üstökösök és meteorok. Budapest, 1888.

Üstökös csillagok. Győr, 1889.

Új elmélet a Nap melegének megmaradásáról. Természettudományi Közlöny 1888. 156.sz.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága II.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága II.

Sragner M.: Darvai Móric. Astra 1998/3. p. 9.

DÁVID Lajos (Kolozsvár, 1881. május 28.—Budapest, 1962. január 9.): matematikatörténész.

A debreceni és a kolozsvári egyetem matematikatörténet professzora, a BOLYAIAK neves kutatója.

Régi nemesi család ötödik gyermeke volt. Apja honvédtisztként harcolt a szabadságharcban. A kolozsvári egyetemen FARKAS GYULA, SCHLÉSINGER LAJOS és RIESZ FRIGYES voltak a tanárai. A végzés után ösztöndíjjal Göttingenbe ment tanulni, ahol HILBERT és KLEIN előadásait hallgatta. Sok időt töltött együtt az akkor szintén külföldön tanuló FEJÉR LIPÓTtal.

Hazatérte után Székelyudvarhelyen lett középiskolai tanár. Több matematikai cikket publikált neves hazai és külföldi folyóiratokban. 1910-ben a kolozsvári, 1914-ben pedig a budapesti egyetem magántanára lett. Itt tartott hazánkban elsőként matematikatörténeti előadásokat 1918-ban.

1923-ban jelent meg fő műve A két Bolyai élete és munkássága címmel. Egyetemi katedrát 1926-ban kapott Debrecenben. Ő szervezte meg 1929-ben a matematikai intézetet. 1940-ben az ismét magyar kolozsvári egyetemre került. 1946-ban visszaköltözött Budapestre, ahol szerény körülmények között élt feleségével és két fiával.

DEDEKIND, Richard (1831. október 6.—1916. február 12.): német matematikus.

Munkássága nagy hatással volt a modern matematika fejlődésére.

GAUSS földije volt, ő is Braunschweigban született. A gimnáziumot és a főiskolát szülővárosában végezte. Jó eredményei alapján GAUSS mellé kerülhetett Göttingenbe. Két évi munka után magántanárrá habilitálta magát. Szorgalmasan látogatta DIRICHLET óráit is. Ekkor fogalmazódott meg benne a valós számok megalapozásának szükségessége a határérték-fogalom nélkül, pusztán aritmetikai tulajdonságaik alapján.

1858-tól a zürichi, 1862-től pedig a braunschweigi műszaki főiskola tanára. 1872-ben adta ki a „szeleteit” és a halmazelmélet sok alapfogalmát tartalmazó művét Folytonosság és irracionális számok címmel.

1874-es svájci vakációja során megismerkedett CANTORral. Barátsággá mélyült közöttük az a sorsközösség, hogy egyikük munkásságát sem értékelték a kortársak.

Dedekind vezette be 1879-ben az ideál és a háló fogalmát és ő alapozta meg a gyűrűelméletet. Bebizonyított egy fontos hálóelméleti tételt is.

DÉGENFELD-SCHOMBURG Berta Klára Matilda contess [báró Podmaniczky Gézáné] (Téglás [Hajdú megye], 1843. március 3.—Kiskartal [Nógrád megye], 1928. március 27.): műkedvelő csillagász.

1868-ban kötött házasságot báró Podmaniczky Gézával, valószínűleg az ő biztatására alapította meg férje a kiskartali magáncsillagvizsgálót. Részt vett az észlelő munkában, főleg a meteorok megfigyelésében. 1885. augusztus 22-én elsők közt figyelte meg az Androméda-köd (M31) szupernováját (Kövesligethy Radóval együtt). Utóbb a régi, ritka csillagászati munkákat is magába foglaló nagy Podmaniczky—Dégenfeld könyvtárat rendezte, amelynek nagy értékű csillagászati könyv és kézirat gyűjteménye halála után a Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgálóba került.

Bibliográfia

Nagy I.: Magyarország nemes családai, III. köt.

Gudenus J. J.: A magyarországi főnemesség genaológiája… I. Budapest, 1990. 291. p.

TELAPO 1995/2

Észleléseiről a kartali csillagvizsgáló beszámolóiban.

DELACROIX, Eugène (1798—1863): francia festő és grafikus.

DELAMBRE, Jean-Baptiste (1749—1822): francia csillagász.

Részt vett a metrikus rendszer bevezetéséhez szükséges meridiánmérésekben.

DESARGUES, Gérard (1593. március 2.—1662. október 9.): francia mérnök és matematikus.

A projektív geometriát megalapozó művét kortársai nem méltatták figyelemre. A mű minden nyomtatott példánya elveszett. A Desargues-tétel egy fennmaradt kéziratos másolatból vált ismertté, amit DESCARTES egyik tanítványa készített.

DESCARTES, René, du Peron (1596. március 31.—1650. február 11.): francia matematikus, fizikus és filozófus.

Az analitikus geometria megalapozásával új korszakot nyitott a matematika történetében.

Gazdag nemesi családból származik. Nyolc évesen a jezsuiták egyik iskolájába kerül. Onnan 1612-ben Párizsba megy és MERSENNE-től matematikát tanul. 1617-ben katonának áll be a holland ORÁNIAI MÓRICZ herceg hadseregébe. Innen a bajor hadsereghez szegődik. Katonáskodása során sok csatában vesz részt és sok országban megfordul, köztük hazánkban is. Érsekújvár ostromakor szemtanúja vezére halálának. Egy időre elmegy a kedve a katonáskodástól és visszatér Párizsba.

1629-ben Hollandiában telepedik le és ott él 20 évig. Nem nősül meg, idejét egy általános megismerési módszer keresésének szenteli. A skolasztika ellenfeleként hisz az értelmi megismerésben. Erre utal híres mondása: Gondolkodom, tehát vagyok. 1637-ben jelenik meg az Értekezések a módszerről című műve, amelyben a természetkutatás általános módszereit dolgozza ki. A koordinátamódszert a mű Geometria című függeléke tartalmazza.

1649-ben KRISZTINA királynő meghívására Svédországba megy az akadémia megszervezésére. Gyenge szervezete azonban nem bírja az északi klímát és 1650 elején tüdőgyulladásban meghal. Halála után 17 évvel holttestét visszaviszik Párizsba és a Panthéonban temetik el.

DETRE [DUNST] László [Korai cikkei Dunst László néven jelentek meg.] (Szombathely, 1906. április 19.—Budapest, 1974. október 15.): csillagász, a svábhegyi (1951-től MTA) Csillagászati Kutató Intézet igazgatója, egyetemi tanár, az MTA levelező (1946) majd rendes tagja (1973-tól), a csillagászati tudományok doktora. A XX. századi magyarországi csillagászat meghatározó egyénisége, a svábhegyi csillagvizsgáló újjászervezője, a mátrai fiókobszervatórium életre hívója.

1924—27 között Eötvös-kollégista, majd ösztöndíjjal német egyetemeken (Bécs, Berlin, Kiel) bővítette ismereteit, 1929-ben Berlinben doktorált. 1929-től a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium munkatársa, 1943-tól igazgatója. Megkezdte a rövid periódusú RR Lyrae és delta Cephei változók átfogó megfigyelését, az adatokat részben feleségével dr. Balázs Júliával dolgozta fel. Az évtizedek alatt felgyűlt tekintélyes adatsorozatból nagy jelentőségű következtetéseket vont le a fényesség ingadozás hosszabb idejű változásairól, és a csillagok fizikai sajátosságairól. Ezekkel a vizsgálatokkal nemzetközi elismerést szerzett, a Nemzetközi Csillagászati Unió Változócsillag bizottságának állandó tagjává, 1967—70 közt elnökévé választották, szorgalmazására az IAU támogatásával megindult az Information Bulletin of Variable Stars körlevél kiadása (1961). 1948 után átszervezte és kibővítette az MTA Csillagvizsgálóját, nagy energiával látott hozzá egy jó észlelési körülményeket nyújtó mátrai megfigyelő állomás kiépítéséhez: 1962-ben kezdte meg működését a piszkéstetői Obszervatórium. Nagy gondot fordított a fiatal csillagász-nemzedék képzésére is. Tevékeny részt vállalt a csillagászati ismeretterjesztésben, a Stella Egyesület, majd a Természettudományi Társulat, illetve a TIT Csillagászati szakosztályának keretében. Különösen értékesek a nagy és széleskörű tárgyismerettel összeállított évi beszámolói a csillagászat új eredményeiről (1937 és 1973 között). Tanulmányai a Stella folyóiratban és Almanachban, a Természettudományi Közlönyben, a Fizikai Szemlében, az Astronomische Nacrichtenben, az Astrophysical Journalban, a Vistas in Astronomyban, és más szaklapokban jelentek meg.

Fontosabb művei

Üzenetek a világűrből (kozmikus hatások a Földön, ma is forrás értékű ismeretterjesztő könyv).

Untersuchungen über… kurzperiodischen delta Chep. Sterne, 1—27. sz. A svábhegyi Csillagvizsgáló Közleményei.

A rövid periódusú Cepheidák periódusváltozásáról. MTA Matematikai és Fizikai Osztály Közleményei 1955/2. Der Blashko-Effek der Rrc Sterne TV Boo. Hoffmeister-Festschrift, 1962.

RR Lyrae Sterne. Sterne und Weltraum 1965/7—8.

Bibliográfia

Szeidl B.: Nachruf von László Detre. Mitteilungen d. Astronomische Gesellschaft Nr. 38.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Csillagászattörténet A—Z. 40. p.

Momento

Eötvös Loránd Fizikai Társaság „DETRE emlékérem”

A Kulin György által felfedezett 1540. számú kisbolygó őrzi nevét: „DETRE KISBOLYGÓ”.

DETRE Lászlóné » BALÁZS Júlia

DEUTSCH Móric » DARVAI Móric

DEVECSERY István (Érdengeleg [Szatmár megye; ma: Duntesti], 1765—Tök [Pest megye], 1854. április 16.): református tanító, napóra készítő. A debreceni ev. ref. Kollégiumban tanult, Kápolnásnyéken, Pátkán, Seregélyesen, Tök községben a református iskolák tanítója, majd rektora.

Szabad idejében nagy számú függőleges fali, illetve vízszintes faragott kőnapórát készített, amelyek kiváló pontosságuk mellett művészi kivitelükkel tűnnek ki. Egyike a csekély számú hazai iparszerűen dolgozó napóra készítőknek. Jelenleg a debreceni Kollégium múzeumában, és a sóskúti római katolikus plébánián őrzött napórái ismertek.

Bibliográfia

A Nap óra böltséről. Hasznos Mulatságok 1824/22. sz.

Bartha Lajos: Devecsery István. Meteor 1994/11.

Bartha Lajos: Hordozható Napórák Katalógusa. Budapest, 1995.

DEZSŐ Lóránt (Budapest, 1914. május 7.—Debrecen, 2003. december 16.): csillagász, az MTA debreceni Napfizikai Obszervatóriumának igazgatója, az MTA csillagászati bizottság tagja, egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora (1962). A modern hazai napkutatás megszervezője.

A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen tanult (1932—36), ugyanott gyakornok, ismereteit Zürichben bővítette. 1941—45 közt a kolozsvári egyetemi csillagvizsgáló megszervezője és vezetője, 1948-ban a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatórium napfizikai osztályának vezetője, 1958-ban a Debrecenbe települt önálló MTA Napfizikai Obszervatórium berendezője és vezetője. 1952-től megszervezi az országos napészlelő hálózatot (Miskolc, Baja, majd a gyulai fiókobszervatórium.), jelentősen kibővítette a hazai napkutatás vizsgálati körét. Foglalkozott a protuberenciák mozgásával, jelentős eredményeket ért el a napfoltok statisztikus sajátságainak, törvényszerűségeinek megállapítása terén. A Nemzetközi Csillagászati Unió megbízásából az obszervatórium nemzetközi adatgyűjtést végez, az IAU Nap-bizottságának állandó tagja. Állandó támogatója a hazai amatőrcsillagászoknak, a Csillagászati Évkönyv táblázatait évtizedekig szerkesztette, számos ismeretterjesztő cikket írt. Értékes csillagászattörténeti munkát is folytatott. Akadémiai díjas.

Fontosabb művei

A magyar csillagászat története. Múzeumi Füzetek (Kolozsvár) 1944/2. sz. (francia nyelven is).

A protuberenciák mozgása. Csillagászati Lapok 1943/4.

Statistical investigations of Sunspots by a new metods. Publications of Debrecen Heliophysical Obs. Vol. 1., 2. 1964.

A naptevékenységről. Csillagászati Évkönyv 1970.

A hazai napfizikai kutatások fejlődése. Csillagászati Értesítő 1974/1—2. (TIT Csillagászati szakosztály)

Bibliográfia

Magyar ki kicsoda 1990.

A debreceni Obszervatórium évi jelentései a Csillagászati Évkönyvekben 1962-től.

DIOPHANTOSZ (250 körül): alexandriai matematikus.

Életéről és nemzetiségéről keveset tudunk. A görögök közül egyedül ő foglalkozott algebrával. Nevét őrzik a diophantoszi egyenletek.

DIÓSZEGI Sámuel (1760—1813): református lelkész, botanikus.

Sógorával, Fazekas Mihállyal a Magyar Fűvészkönyv (1807) szerzői. Ez a mű az első, Linné rendszerét követő magyarul megjelent botanikai rendszertan. Ők tekinthetők a magyar növénymorfológia-nyelv megalkotóinak. Sok ma is használt növénynevet ők jegyeztek le először, illetve a nyelvújítás keretében több új nevet alkottak.

DIRAC, Paul Adrien Maurice (1902—1984): angol fizikus, az MTA tiszteleti tagja (1979).

A kvantum-elektrodinamika és a kvantum-térelmélet egyik megalapozója. Megalkotta az elektron relativisztikus hullámegyenletét (1928). Az általa kidolgozott matematikai rendszer (Dirac-algebra, 1930) új hullámmechanika kialakítását tette lehetővé a kvantumelmélet és a relativitáselmélet egyesítésével. Nobel-díjas (1933).

DIRICHLET, Peter Gustav Lejeune (1805. február 13.—1859. május 5.): német matematikus és fizikus.

A modern függvényfogalom kialakítója. A számelmélet továbbfejlesztője és a Fourier-sorok elméletének megalapozója.

Franciaországból menekült hugenotta családból származott. Tehetsége hamar megmutatkozott. Göttingenben GAUSS tanítványa volt. Harminckét évesen már professzor a breslaui (ma: Wrocław) egyetemen. Innen Berlinbe kerül. GAUSS halála után egykori mestere helyét foglalja el.

Jó előadó és kiváló szervező volt. Kapcsolatot tartott fenn korának minden jelentős matematikusával. A hétköznapi dolgokban igazi szórakozott professzor volt. Első gyermekük születéséről elfelejtette értesíteni apósát, aki később csak annyi szemrehányást tett: „Legalább annyit írhattál volna, hogy 2+1=3.”

DODGSON, Charles Lutwidge » CARROLL, Lewis

DOLHOPFF, Joannes » TOLHOPFF, Joannes

DORN Hans [Dorn, Joannes de] (Szászország, 1425 körül—Bécs, 1509 után.): német származású csillagász és műszerkészítő, domonkosrendi szerzetes, Hunyadi Mátyás király tudós-körének tagja. A bécsi egyetemen Georg Peurbach tanítványa, Johannes Regiomontanus munkatársa.

Főleg szép és kitűnő műszerei váltak híressé. Kb. 1467-től Budán élt, a dominikánusok rendházában napórákat, mérőműszereket, éggömböket készített, amelyek kora legtökéletesebb eszközei voltak. A modern finomműszer ipar egyik előfutára. Mátyás király halála után (1490) Bécsbe költözött. Fennmaradt eszközeit a világ nagy múzeumai őrzik (British Museum, London, Museum of Science and Technology, Oxford, Hamburgi Museum für Kunst und Gewerbe, Adler Museum, Chicago stb.). Legszebb eszközei: egy kombinált éggömb, asztrolábium és torquetum a krakkói Jagelló Egyetem gyűjteményében. Magyar tanítványai is voltak.

Bibliográfia

Zinner, E.: Astronomische Instrumente des 11. bis 18. Jahrhunderts. München, 1967.

Bartha Lajos: Egy reneszánsz éggömb, mint csillagászati műszer. Technikatörténeti Szemle 1990—91.

Bartha Lajos: A Renaissance Celestial Globe… Acta Historica Astronomiae Vol. 9. Frankfurt am Main. 2000.

DOSZTOJEVSZKIJ, Fjodor Mihajlovics (1821—1881): orosz író.

DUBOIS-REYMOND, Emil (1818—1896): német fiziológus és fizikus.

DUCHAMP, Marcel (1887—1968): francia festő, filmrendező, író.

1915 júniusától New Yorkban él. Eredetileg festőnek készült és kezdeti műveivel a dadaista és a szürrealista mozgalom egyik legmerészebb kezdeményezője és inspirátora. Ő találta fel az szürrealista tárgyakat, az ún „ready-made”-ket, pl. a Joconde embellie d’une paire de moustaches (Az egy pár bajusszal megszépített Gioconda); ezek a pop-art művészeti irány előzményei. André Breton szerint megelőzte a szürrealizmust és a 20. század első felének legintelligensebb és sokszor legkellemetlenebb embere, akinek képzőművészeti és irodalmi műveiben egyaránt nagy szerepet játszik a szokatlan és az ismeretlen, az új szeretete. Művei nagy hatással vannak az ifjú amerikai művészekre.

DUDITH [DUDICS] András (Buda, 1553. február 5.—Breslau [Wrocław], 1589. február 22.): teológus, humanista filozófus, történetíró és matematikus, pécsi püspök, császári tanácsos.

A hitújítás híve lett, az egyházi rendből és a Habsburgok szolgálatából kilépve Lengyelországban telepedett le, ahol megnősült. A kor legtekintélyesebb európai gondolkodói nagyra becsülték. Matematikai-csillagászati írásaiból keveset publikált. Nagy hatású művet írt az üstökösökkel kapcsolatos babonák és távhitek ellen, amelyet többször újra nyomtattak, és egy évszázad múlva is utánoztak. Tycho Brache geo-heliocentrikus rendszerének első propagálója volt.

Fontosabb művei

Commentariolus de cometarum significatione… Breslau, 1579.

(Részletek magyarul Waczulik M.: A táguló világ magyarországi hírmondói. Budapest, 1979.)

Gingerich, O.—Westman R. S.: The Wittih Connection… Transaction of the American Philosophical Society Vol. 78. Part. 7. 1988. 50. p. (a Tycho-féle bolygórendszer).

Bibliográfia

Faludy J.: Dudith és a franciaországi humanizmus. Minerva 1927.

Waczulik M.: A táguló világ magyarországi hírmondói. Budapest, 1979.

Magyar Életrajzi Lexikon.

DUGONICS András (Szeged, 1740—Szeged, 1818): piarista szerzetes, matematikus egyetemi tanár, a felvilágosodás írója.

Sokat tett a magyar matematikai szaknyelv megteremtéséért.

Bevándorolt horvát (dalmát) kereskedőcsalád sarja. Tizennyolc éves korában belépett a piarista rendbe. Később a váci, a medgyesi és a nyitrai gimnáziumokban tanított. MAKÓ PÁL támogatásával a nagyszombati egyetem elemi matematika tanszékére került 1774-ben. Ennek professzora maradt nyugdíjazásáig (1808).

A magyar nyelvért folytatott harc egyik kiemelkedő alakja volt. Ő írta az első magyar nyelvű regényt (Etelka, 1788). Négykötetes matematikai művében (Tudákosság) egyetlen idegen szó sincs. Tanári munkája során is sikeresen küzdött a németesítő törekvések ellen. Tevékenységével kivívta a hatóságok és sok kollégájának ellenszenvét. Az egyetemi ifjúság rajongott professzoráért.

DUNST László » DETRE László

DURCSÁK János (Felső-Osva [Zemplén megye], 1771—Eger, 1837): egri kanonok, 1799-től az egri Líceum matematikatanára, a „Csillagásztorony” (Specula) felügyelője (1812-ig).

Helyrehozatta a megrongálódott műszereket, időméréseket végzett.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága II.

Koncz A.: Egri egyházmegyei papok. Eger, 1892.

DÜRER, Albrecht (1471. május 21.—1528. április 6.): reneszánsz kori német festő, geométer.

A Gyula melletti Ajtós községben született, használta az „ajtósi” nemesi előnevet. Tanulmányozta a perspektíva tanát, a szögharmadolás problémáját. Bűvös négyzetet szerkesztett és hatással volt a számjegyek mai formájának kialakulására.