EDVI Illés Ödön (Tolmács [Nógrád megye], 1877. március 23.—Budapest, 1946. június 6.): festőművész.

Középiskoláinak elvégzése után a budapesti Tudományegyetemen matematikát és fizikát tanult, 19 évesen az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet szolgálatába lépett (1896—99), cikkei jelentek meg a Meteorologische Zeitschrift és Az Időjárás hasábjain. 22 évesen Münchenben és Párizsban festőművész-növendék, hazatérve hamarosan ismert nevű művésszé vált. Számos kortárs tudós portréját megfestette: Konkoly Thege Miklósét, Steinr Lajosét, Róna Zsigmondét stb. 1897 körül megörökítette az ógyallai Konkoly-obszervatóriumot.

Bibliográfia

Réthly A.: Edvi Illés Ödön. Az Időjárás 1946/9—12. sz.

Bartha Lajos: Tudósportrék festője: Edvi Illés Ödön. Meteor 1992/1.

EGERVÁRY Jenő (Debrecen, 1891. április 16.—Budapest, 1958. november 30.): matematikus.

Műegyetemi tanár, akadémikus, a gráfelmélet és mátrixelmélet kiváló művelője.

A budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet. 1932-ben elnyerte a KŐNIG GYULA emlékdíjat. 1941-ben lett a műegyetem professzora. Az MTA 1943-ben levelező, 1946-ban rendes tagjának választotta. Kétszer kapott Kossuth-díjat. Öngyilkos lett.

A König—Egerváry-tételen alapul a lineáris programozás ún. magyar módszere.

EINSTEIN, Albert (1879—1955): német fizikus.

A XX. század fizikai gondolkodásának egyik legnagyobb hatású forradalmasítója. 1933-tól az USA-ban élt. Kutatásainak három fő témakörét 1905-ben megjelent négy alapvető dolgozata (a speciális relativitás elméletéről, a tömegenergia egyenértékűségéről, a Brown-mozgás elméletéről és a fényelektromos jelenség magyarázatáról) kijelölte: a relativitást, a statisztikus mechanikát és a sugárzások kvantumelméletét. Kiemelkedő szellemi alkotása, az általános relativitáselmélet (1916) kimondja az egymáshoz képest tetszés szerinti mozgást végző koordinátarendszerek egyenértékűségét a fizikai jelenségek leírása szempontjából és megadja a gravitáció új, geometriai elméletét. Nobel-díjas (1921). Magyarul olvasható főbb művei: A speciális és általános relativitás elmélete (1920); Válogatott tanulmányok (1971). (Akadémiai Kislexikon)

ELEK Imre (?—Ózd, 1977): fizika—kémia szakos tanár.

Ózdon a Béketelepi Általános iskolában, a hatvanas években jól működő csillagászszakkört szervez, és haláláig vezeti. Az iskola feletti domb gerincére egy csillagvizsgálót épített, és rendezett be igen nagy szervezéssel társadalmi munkában, az ott lakók és az Ózdi Kohászati Üzemek segítségével. Az 1970 tavaszától működő csillagvizsgáló (Ózdi Uránia Csillagvizsgáló) szakkörében több korosztályt tanított csillagászatra, rendszeres megfigyeléseket végeztek.

Bibliográfia

Agócs L.: Az ózdi „Elek Imre” Uránia Csillagvizsgáló. Meteor 1990/5, 8. p.

Momento

Nevét az általa épített ózdi csillagvizsgáló viseli: „Elek Imre Uránia Csillagvizsgáló”.

ELEKES István (Heves [Heves megye], 1881. november 6.—?): csillagász észlelő (obszervátor), tanár, címzetes igazgató, a Szent Gergely rend lovagja.

A budapesti Tudományegyetemen 1904-től matematika—fizika szakos hallgató, közben a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgáló obszervátora, főleg a Jupiter megfigyelései jelentősek. Utóbb az aradi, majd a budapesti VIII., IX., I. kerületi (Werbőczy) és az V. ker. (Berzsenyi) gimnáziumban tanított. Ismeretterjesztő cikkeket is írt. Közleményei Az Időjárásban jelentek meg.

Fontosabb művei

Hullócsillagok magasságának kiszámítása…. (Doktori értekezés.) Budapest, 1910.

Kiválóan szép napfoltok. Időjárás 1908/9.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága VII.

ENDREI Elemér (Budapest, 1881. március 4.—?): az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kalkulátora, az Intézet csillagászati és meteorológiai műszergyűjteményének kezelője, obszervátor a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgálóban.

Cikkei főleg Az Időjárásban, a Természettudományi Közlönyben és a Komáromi Ujságban jelentek meg. Foglalkozott a magyarországi csillagászat múltjával is.

Fontosabb művei

Kiválóan szép napfoltok. Időjárás 1906/7.

Magyar csillagászok a középkorban. Időjárás 1907/1.

A 10 éves meteorológiai és Csillagászati Múzeum. Időjárás 1907/1.

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága VII.

EÖTVÖS Loránd, báró (1848—1919): fizikus, politikus; Eötvös József író, politikus fia.

ERATOSZTHENÉSZ (Kr.e. 276?—196?): görög csillagász, matematikus.

Az észak-afrikai Kirénében született. Sok évet töltött Athénben. PTOLEMAIOSZ egyiptomi király meghívta Alexandriába fia nevelőjének és a könyvtár igazgatójának. Idős korában megvakult és önkéntes éhhalált halt. Nevét őrzi a prímszámok kiszűrésére szolgáló szita. Ő mérte meg először pontosan a Föld kerületét.

ERDŐS Pál (Budapest, 1913. március 26.—Varsó, 1996): a XX. századi matematika egyik meghatározó alakja.

Az első magyar Wolf-díjas. Főként a kombinatorikában és a számelméletben ért el alapvető eredményeket.

Szülei matematikatanárok voltak, így fiuk matematikai tehetségét hamar felismerték és fejlesztették. Középiskolásként a Középiskolai Matematikai Lapok egyik legeredményesebb feladatmegoldója volt. Első számelméleti cikkét még egyetemista korában írta KALMÁR LÁSZLÓ segítségével. Ez a cikk egy csapásra megalapozta hírnevét.

Az egyetem elvégzésével szinte egy időben, 1934-ben szerzett doktori fokozatot, amelyet rögtön egy Manchesterbe szóló meghívás követett. Négy évet töltött itt, majd 1938 és 1954 között az USA-ban élt. Már addig is sokat utazott, de 1954 után szinte lehetetlen állandó tartózkodási helyét meghatározni. Rövidebb-hosszabb időt töltött Magyarországon, Angliában, Kanadában, Ausztriában, de legtöbbet talán konferenciáról konferenciára utazva. A halál is egy varsói konferencián érte utol.

Több mint 1500 cikket publikált, jórészt társszerzőkkel. Egy Erdőssel közös cikk komoly rangot jelentett a matematikusok világában.

Kutatási területe átfogja a számelméletet, a kombinatorikát, a halmazelméletet, a valószínűségszámítást, a topológiát, a komplex és valós függvénytant, a polinomelméletet és a Fourier-sorok elméletét. Eredményei közül talán a prímszámtételre SELBERGgel közösen adott elemi bizonyítás, valamint az Erdős—Kac, Erdős—Szekeres, az Erdős—Wintner és az Erdős—Selfridge-tételek emelhetők ki.

Nyolc akadémiának volt tagja és hat egyetemnek díszdoktora. Részesült Kossuth- és Állami-díjban, neki ítélték a Szele Tibor emlékérmet. Ő volt az első magyar matematikus, aki megkapta a matematikai Nobel-díjnak tekinthető Wolf-díjat.

Rendkívül színes, közvetlen, jó szándékú és jó humorú egyéniség volt, akinek mondásai, szokásai, a vele kapcsolatos anekdoták sokáig fenn fognak maradni a matematikusok körében. Számos díjat alapított matematikusok számára, ezenkívül külön összegeket ajánlott fel egy-egy probléma megoldásáért.

ESTERHÁZY Péter (1950— ): író.

ETTER KÁLMÁN, dr. (Esztergom, 1906. március 9.—Esztergom, 1972. február 2.): jogász, ügyvéd, filatelista, amatőrcsillagász. Az esztergomi amatőr mozgalom megindítója és első vezetője.

Ügyvédként dolgozott (egy ügyvédi munkaközösség vezetője volt), de szabad idejében szívesen foglalkozott a reális tudományokkal és a bélyeggyűjtéssel. A Magyar Csillagászati Egyesületnek szinte megalapításától (1947-től) tagja volt, és lendületesen látott hozzá az esztergomi helyicsoport megalakításához, a szervezőmunkát az MCSE fúziója után az akkori Természettudományi Társulat helyi szervezetében és a Petőfi Kultúrház támogatásával folytatta, az utóbbi intézményben már egy jól működő csillagászati szakkört is életrehívott. A következő években azonban az Esztergom városa és társadalma ellen indított politikai „hecckampány” ezt a jól működő csoportot szétszórta, de így is példájává és magjává válhatott egy évtizeddel később az újjászervezésnek. 1963-ban az amatőrcsillagászok I. Országos Találkozójának résztvevője, és a Csillagászat Baráti Körének egyik alapító tagja is volt. Mint bélyeggyűjtő, Magyarországon talán elsőként kezdte a csillagászati, majd az űrhajózási motívumok gyűjtését, ez a terjedelmes gyűjtemény itthon és külföldön is nagy érdeklődést keltett (többek közt három nemzetközi kiállításon). Markáns egyéniségével és közvetlen modorával a korszerű hazai amatőr mozgalom kezdetének egyik jelentős személyisége.

Fontosabb művei

Űrkutatás a bélyegeken. Föld és Ég 1968/1.

Bélyegek és csillagászati számok. Föld és Ég 1968/4.

Bibliográfia

Róka G.: A magyarországi amatőrcsillagászok első országos találkozója Szentendrén. Csillagos Ég 5. évf. 1. sz. 1964. 19—20. p.

Róka G.: A CsBK III. országos találkozója. Csillagos Ég 1967-re, 108—109. p.

EUDOXOSZ (Kr.e. 400?—355?): görög matematikus.

Az EUKLIDÉSZ előtti kor legjelentősebb matematikusa.

Knidosz szigetén született. Arányelmélete megoldotta az irracionalitás problémáját. Kimerítési módszere az integrálszámítás alapja.

EUKLEIDÉSZ [EUKLIDÉSZ] (Kr.e. 300 körül): görög matematikus.

Az Elemek (Sztoikhéia) szerzője, amelyben axiomatikus tárgyalásmódban összefoglalta a korabeli görög matematikai tudomány alapjait (euklideszi geometria).

Életéről keveset tudunk. PLATÓN akadémiáján tanult Athénben. Az alexandriai matematikai iskola megalapítója.

Ismert mondása szerint: a geometriához nem vezet királyi út. Ez volt a válasza az egyiptomi királynak arra a kérdésre, hogy nincs-e valami könnyebb út a geometria elsajátításához, mint az Elemek áttanulmányozása.

Eukleidész nevének írásmódjával kapcsolatban Szabó Árpád (nyelvész, matematikatörténész) sorait idézem az Elemek 1983-as magyar nyelvű kiadásának előszavából:

„Euklidész nevét ugyanis az ókoriak nem egyszerű i-vel, hanem e+i-vel írták, amelyek eredetileg egy úgynevezett kettőshangzót (diftongust) jelöltek. Ezt az utóbbit Erasmus nyomán (1467—1535) régi görög szövegekben ej-nek szokták olvasni. Ez a magyarázata annak, miért tettek kísérletet a közelmúltban többen arra, hogy a matematikus nevét is következetesen Eukleidész-nek írják. — Nem tartjuk fontosnak ezt a próbálkozást már csak azért sem, mert ennek a matematikusok körében közismert névnek az esetében a legtöbb európai nyelv ragaszkodik az i hanghoz. Ezt tette magáévá korábban a magyar nyelvhasználat is. A magyar matematikusok különben is rég hozzászoktak már ahhoz, hogy Bolyai Jánossal kapcsolatban „nemeuklideszi” geometriáról beszéljenek. Ebben a másik, gyakrabban használt megjelölésben tehát már amúgy is az i hangot használjuk. Azonkívül lehetővé teszi a hagyományossá lett majdnem latinos írásmód (Euklidész) azt is, hogy megkülönböztessük az ókori matematikust az ugyanolyan nevű, de kevésbé jelentős 4. századi filozófustól (a megarai Eukleidésztől), akivel már az ókorban gyakran összetévesztették. (Az összetévesztés egyébként Tiberius császár korától a 16. századig, tehát nem kevesebb mint másfél évezreden keresztül makacsul újra meg újra felbukkant.)”

EULER, Leonhard (1707. április 15.—1783. szeptember 18.): svájci matematikus.

A XVIII. század legnagyobb és minden idők egyik legtermékenyebb matematikusa.

Református lelkész fiaként született a svájci Baselben. Teológiát kezdett tanulni, de több kedvet érezve a matematikához JOHANN BERNOULLI tanítványa lett. Bejáratos volt a házhoz és barátságot kötött tanára két fiával, NICOLAUSZszal és DANIELlel. Kiválóan végezte el az egyetemet, állást mégsem sikerült szereznie.

A két BERNOULLI fiú 1725-ben a NAGY PÉTER cár által akkor alapított szentpétervári akadémiára került. Értesülvén róla, hogy Eulernek nincs állása, meghívatták őt is — az élettani osztályra, mert csak ott volt üresedés. Mivel DANIEL hamarosan visszament Baselbe, így Euler átkerült az ő helyére és az akadémia első számú matematikusa lett.

Tizennégy évig maradt Szentpéterváron. Ez alatt 130 művet írt meg, nevelte a tudományos utánpótlást és Oroszország térképeinek szerkesztésén is dolgozott. 1735-ben egy szembetegség és a megerőltetett munka következtében fél szemére megvakult.

1741-ben elfogadta NAGY FRIGYES porosz király meghívását a berlini akadémia élére. A szentpétervári akadémia továbbra is tagjának tekintette és fizetését is folyósította számára. Erre szüksége is volt Eulernek, hiszen két házasságából született 13 gyermekéről kellett gondoskodnia. Legidősebb fiából később neves fizikus lett. A berlini éveket fémjelzi még mintegy 275 kötetnyi tudományos munka is.

A porosz udvar rideg légkörét nem tudta megszokni, ezért örömmel fogadta NAGY KATALIN cárnő meghívását és 1766-ban családostól visszaköltözött Szentpétervárra. Az életéből még hátralevő 17 évet is munkával töltötte. Ebben az sem gátolta, hogy közben teljesen megvakult. Mintegy 415 kötetet diktált le inasának és tanítványainak.

Euler kézikönyvei átfogják és szintetizálják az egész XVIII. századi matematikát. A felsőbb matematikai jelölések jó része tőle származik. A matematika szinte minden területén maradandót alkotott. Művei sok későbbi kutatás kiindulópontjául szolgáltak. GAUSS joggal írta, hogy „Euler műveinek tanulmányozása mindig a legjobb iskola lesz… és semmi más nem pótolhatja.”