FAHR, Theodor (1877—1945): német patológus.
FARKAS Ede (1844—Ógyalla, 1902. április 24.): tanító, majd észlelő csillagász, 1883-tól Konkoly Thege Miklós ógyallai magánobszervatóriumában, 1890-től a Meteorológiai és Földmágnességi Intézet alkalmazottjaként.
Főleg napészleléseket végzett, a nemzetközi napfolt statisztika szempontjából is jelentős ógyallai napfoltszámok megfigyelései részben tőle származnak.
Fontosabb művei
Észlelési adatai az ógyallai jelentésekben.
Emlékkönyv az Ó-Gyallai Meteorológiai Obszervatórium felavatására, Ógyalla—Budapest. 1900.
Bibliográfia
Steiner Lajos: Farkas Ede. Időjárás 1902/5.
FARKAS Gyula (Sárosd, 1847. március 28.—Pestszentlőrinc, 1930. december 27.): matematikus.
Kolozsvári egyetemi tanár, akadémikus, az elméleti fizika hazai úttörője. A Farkas-tétel a lineáris programozás egyik alaptétele.
Elszegényedett nemesi család sarja. Apja uradalmi intéző volt, akinek hét gyerek eltartásáról kellett gondoskodnia. A bencések győri gimnáziumában érettségizett. Ezután a pesti egyetem jogi karára iratkozott be. Apja tönkrement, így tanulmányait meg kellett szakítania. Egy ideig gazdag családoknál házitanítóskodik. Később átiratkozik a fizika-kémia szakra, ahol 1870-ben végez. Székesfehérváron kezd tanítani. Fizika tankönyvet ír, hetilapot szerkeszt. 1874-ben ismét házitanító egy grófi családnál. Sokat tartózkodik külföldön tanítványával, ahol neves matematikusokkal kerül kapcsolatba. Ekkor kezd matematikával foglalkozni és publikálni. 1881-ben már matematikából doktorál Budapesten. Rövidesen magántanár lesz ugyanott komplex függvénytanból.
1887-ben került a kolozsvári egyetem elméleti fizikai tanszékére, ahol 28 évig tanított. Nagy szerepe volt abban, hogy a természettudományi kar európai színvonalra emelkedett. 1892-ben a padovai egyetem díszdoktorává választotta. 1898-ban az MTA levelező, 1914-ben rendes tagja lett.
Legfontosabb matematikai eredményeit a lineáris egyenlőtlenségrendszerek elméletében érte el. Ezek később a lineáris programozásban nyertek alkalmazást. A vektoralgebra és a vektoranalízis kutatását ő kezdte el hazánkban. Komplex függvénytani eredményei is jelentősek.
A Bolyai Társulat 1973-ban Farkas Gyula díjat alapított a matematika alkalmazásában kitűnt ifjú kutatók számára.
FAZAKAS József (Szarvas, 1925 július 27.—Budapest, 1987. január 4.): elektroműszerész, amatőrcsillagász.
Rádió, majd a TV-készülékeket javított. Elsősorban a Nap megfigyelésével foglalkozott. Kifejlesztette az olajfilmes fénycsökkentő prizmát. 1983-tól statisztikai vizsgálatokat készített a növények terméshozama, az időjárás jelenségei és a naptevékenység különböző megnyilvánulásai között. Kapcsolatokat épített ki a Debreceni Napfizikai Obszervatóriummal, az Országos Meteorológiai Szolgálattal, a Statisztikai Hivatallal, az Országos Ideg és Elmegyógyintézettel. Disszertációjában az epilepszia és naptevékenység összefüggését fejtette ki, felsőfokú német tudását csillagászati cikkek fordításában is kamatoztatta.
Bibliográfia
Fazakas József 1925—1987. Meteor 1987/2, 6. p.
FAZEKAS Mihály (1766—1828): költő, botanikus.
Fő műve a Lúdas Matyi (1804). Apósával, Diószegi Sámuellel a Magyar Fűvészkönyv (1807) szerzője, a magyar botanikai szaknyelv megteremtője.
FEJÉR Lipót (Pécs, 1880. február 9.—Budapest, 1959. október 15.): magyar matematikus.
Kolozsvári és budapesti egyetemi tanár, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus. Iskolateremtő egyéniség, aki új szakaszt nyitott a Fourier-sorok elméletében.
Apja WEISZ SAMU kiskereskedő volt. A tanulással kezdetben gondjai voltak. Apja egy időre ki is vette az iskolából és az üzletben kellett segédkeznie. Később egy kiváló matematikatanár, MAKSAY ZSIGMOND (1850—1896) keze alá került, aki megszerettette vele a tárgyat. 1897-ben már második lett az országos matematikai tanulóversenyen.
Először a műegyetemre iratkozott be, de félév múlva átment a tudományegyetemre. BEKE MANÓ, KÜRSCHÁK JÓZSEF és KŐNIG GYULA előadásai nagy hatással voltak rá. Egy tanévet a berlini egyetemen töltött. Itt ismerkedett meg a Fourier-sorok problémájával. Húszévesen e témakörben tette legnagyobb felfedezését: a Fourier-sorok új összegzési eljárását. Eredményét a párizsi akadémia lapjában közölte 1900-ban. E cikk lett az alapja doktori disszertációjának, amit 1902-ben védett meg Budapesten. Ezután egy párizsi és göttingeni tanulmányút következett. 1905-ben a kolozsvári egyetemen kapott állást.
Eredményei ismertté tették nevét külföldön. Itthon akkor irányult rá a figyelem, amikor POINCARÉ Budapestre érkezvén rögtön utána érdeklődött. Még ebben az évben (1908) az Akadémiai levelező tagja lett. 1911-ben pedig a budapesti egyetem professzorává nevezték ki, főleg EÖTVÖS LORÁND közbenjárására.
Kinevezésétől egészen haláláig volt az egyetem tanára. Nem ment külföldre a Tanácsköztársaság utáni antiszemita légkörben sem, pedig csábító ajánlatok várták. 1944-ben katedrájától is megfosztották és élete is veszélyben forgott. A nyilasok által kivégzésre szánt csoportot, amelynek ő is tagja volt, egy honvédtiszt mentette meg a pusztulástól.
FEJÉR LIPÓT körül már az I. világháború alatt kialakult egy matematikai iskola. Ennek nevesebb tagjai PÓLYA GYÖRGY, SZEGŐ GÁBOR, FEKETE MIHÁLY, SZÁSZ OTTÓ és RIESZ MARCELL (RIESZ FRIGYES öccse) voltak, akik később külföldön szereztek világhírt.
A harmincas években a tanítványok újabb nemzedéke tűnik fel: GRÜNWALD GÉZA, ERDŐS PÁL, KALMÁR LÁSZLÓ, TURÁN PÁL, SZÁSZ PÁL és mások. Mellettük matematikatanárok egész sora köszönhette neki tudását.
Hatásának titka szuggesztív erejű előadásaiban és vonzó egyéniségében rejlett. Tanítványaival az órákon kívül is tartotta a kapcsolatot, sőt sokukkal külföldre távozásuk után is levelezésben maradt.
Fejér Lipót tevékeny részese volt a matematikai közéletnek. Sokáig szerkesztette a Társulat lapját és látta el a titkári teendőket. Később a Bolyai Társulat díszelnöke lett. A magyar mellett tagja volt a lengyel és a bajor akadémiának. Díszdoktorrá választotta a budapesti Eötvös és az amerikai Brown egyetem. Tiszteletbeli tagja volt a calcuttai matematikai társaságnak. Munkásságát értékelve egyet érthetünk TURÁN PÁLnak azzal a megállapításával, hogy a magyar matematikát európai színvonalra KŐNIG GYULA és KÜRSCHÁK JÓZSEF, világszínvonalra pedig Fejér Lipót és RIESZ FRIGYES emelték.
FEJES Zsigmond (Nagycsány [Baranya megye], 1881. október 17.—?): tanár, 1904—1905 közt másodadjunktus (észlelő) a Magyar Királyi ógyallai Asztrofizikai Obszervatóriumban, főként változócsillagok fénymérésével foglalkozott. Utóbb a Pápai Református Gimnázium tanára. Cikkei a Pápai Hírlapban és a pápai Jókai Kör Évkönyveiben.
Fontosabb művei
A csillagászat a gyakorlati életben. A Pápai Református Gimnázium Értesítője 1910.
FÉNYI Gyula S. J. [Családi neve FINCK, a család több leszármazottja ma is ezt a nevet használja.] (Sopron, 1845. január 8.—Kalocsa, 1927. december 21.): Jezsuita csillagász, felvételét érettségije után kérte a rendbe.
Innsbruckban tanult, 1880—82 között a kalocsai Haynald Obszervatóriumban Karl Braun tanítványa és asszisztense. 1885-ig pozsonyi tanár, ezután 1913-ig a kalocsai Obszervatórium igazgatója, nyugalomba vonulása után 1917-ig folytatta észleléseit, az adatok feldolgozásán haláláig dolgozott. Kalocsán elsősorban a protuberanciák megfigyelésével foglalkozott, e téren nemzetközi hírnevet szerzett. A protuberanciák sokoldalú vizsgálata a fotografikus észlelések elterjedéséig egyedülálló volt. Különösen jelentősek a protuberanciák mozgási sebességére és alakváltozásaira, valamint a térbeli és időbeli változásaikra vonatkozó adatsorozatai. Észleléseit a Haynald Obszervatórium Publikációiban, és számos szakfolyóiratban adta ki. Szórványosan üstökös és meteor észleléseket is végzett. Elsőként észlelt spektroszkópikusan egy napkitörést. Foglalkozott meteorológiával, elsők között keresett magyarázatot a sztratoszféra kialakulására, valamint a naptevékenység és a felsőlégkör összefüggéseire. Számos tudományos társaság választotta tiszteletbeli és vezetőségi tagjai sorába: 1898-ban az Astronomische Gesellschaft rendes, 1902-ben az Accademie Pontificie dei Nouvo Lincei levelező, 1904-ben az Instituto Solare International (Montevideo) igazgatósági, 1909-ben a Societá degli Spettroscopisti Italiani levelező, 1916-ban az MTA levelező tagja. 1905-ben a spanyolországi napfogyatkozás expedíció meghívott irányítója.
Fontosabb művei
A kalocsai Haynald Obszervatóriumból észlelt protuberanciák. A Haynald Obszervatórium Közleményei 6. 1892.
A hőmérsékleti inversiók… Időjárás 1907/7.
A protuberancziák periódusai. Matematikai és Természettudományi Értesítő 1921/2.
A Haynald Obszervatórium… Katholikus Szemle 1895—98. között.
Bibliográfia
Bíró Béla: A napkutató Fényi Gyula. Budapest, 1942.
Réthly András: Fényi Gyula emlékezete. Időjárás 1946/1—8.
Csillagászattörténet A—Z. 51. p.
Mojzes István: A kalocsai Haynald Obszervatórium története. Budapest, 1986. (Bibliográfiával.)
Bartha Lajos: Fényi Gyula emlékezete. Az MCSE Csillagászattörténeti szakcsoportjának közleményei 4. Budapest, 1995.
Székely L.: A Nap magyar kutatója. Fényi Gyula és a jezsuita természettudomány. Budapest, 1999.
Momento
A Finck család soproni házán emléktáblája, Kalocsán mellszobra, (1970) található. 1970-től a Hold túlsó felén egy kráter, Miskolcon a jezsuita gimnázium és egy tér viseli nevét.
FEOFAN GREK (1340 körül—1405 után): bizánci festő.
FERMAT, Pierre (1601. augusztus 20.—1665. január 12.): francia matematikus, fizikus, jogász.
Toulouse-ban élt, a városi közigazgatás jogásza volt, csak szabad idejében foglalkozott matematikával. Eredményeiből keveset publikált, azokat inkább levelezés útján közölte barátaival. PASCALlal folytatott levelezésének eredménye a valószínűségszámítás megalapozása lett. Fermat rakta le a modern számelmélet alapjait és dolgozta ki a koordinátamódszert DESCARTES-ot megelőzően. A differenciálszámítás egyik előkészítője volt. Amatőr létére a XVII. század legnagyobb francia matematikusa lett. A Fermat-féle prímek és a nagy Fermat-tétel fontos szerepet töltöttek be a matematika fejlődésében.
FERRARI, Luigi (Ludovico) (1522—1565): itáliai matematikus.
CARDANO inasa, majd tanítványa. A negyedfokú egyenlet megoldási módszerének felfedezője.
FIBONACCI, Leonardo Pisano (1170?—1240 után): itáliai matematikus; a középkor legnagyobb matematikusa.
BONACCIO pisai kereskedő fia, innen a Fibonacci név. Egy észak-afrikai városban nőtt fel, majd kereskedelmi utazásokat tett Egyiptomban, Szíriában, Görögországban és Szicíliában. Röviddel hazatérte után publikálta híres Liber Abaci című művét. A könyv nagymértékben elősegítette az arab algebra és a hindu-arab számírás elterjedését Európában. Nevét őrzi a Fibonacci-sorozat.
FINCK Gyula » FÉNYI Gyula
FOK [FOCK], Vlagyimir Alexandrovics (1898—1975): orosz fizikus, matematikus.
FÖLDES István (Budapest, 1908. október 12.—Vác, 1977. május 26.): matematikus, csillagász, tanszékvezető docens, a matematikai tudományok kandidátusa (1951).
Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte (1928—32), 1936-ban a svábhegyi Obszervatórium díjtalan gyakornoka, majd tisztviselő, közben azonban csillagászati munkát is végzett. 1946-ban számelméleti tárgyból doktorált, 1949-ben kinevezték az egyetem Csillagászati tanszékének vezetőjévé. Égi mechanikával, elsősorban háromtest, illetve többtest problémával foglalkozott, és számelméleti kérdéseket tanulmányozott. Keveset publikált.
Bibliográfia
Marik Miklós: Földes István. Csillagászati Évkönyv 1978. Budapest, 1977. 278—279. p.
FOURIER, Jean-Baptiste Joseph, báró (1768. március 21.—1830. május 16.): francia matematikus és fizikus.
A függvények trigonometrikus sorbafejtésével hathatós eszközt biztosított a fizika differenciálegyenleteinek megoldásához. Munkássága az analízis egy új ágának kialakulásához és a függvényfogalom általánosításához vezetett.
Fourier édesapja szabó volt, de korán meghalt. A szegény gyermekek szokását követve katonai iskolába iratkozott be, ahol rövidesen instruktori feladatokkal bízták meg matematikából. Segítette a forradalom győzelmét és jutalmul tanszéket kapott az École Polytechnique-ben. Erről a posztjáról nemsokára lemondott és MONGE-zsal együtt elkísérte NAPÓLEONt egyiptomi hadjáratára. 1798-ben NAPÓLEON Alsó-Egyiptom kormányzójává nevezte ki. Az angolok győzelme után 1801-ben visszatért hazájába, ahol Grenoble megye prefektusa lett. Itt kezdte meg hőtani kísérleteit.
1807-ben mutatta be az akadémián a hővezetés differenciálegyenletét tartalmazó dolgozatát. Ebben azt is állította, hogy bármely, a [0, 2pi] intervallumon értelmezett függvény, trigonometrikus sorba fejthető és ilyen sorokkal az egyenlet megoldható. A három L-ből (LAGRANGE, LAPLACE, LEGENDRE) álló bíráló bizottság nem tartotta elég megalapozottnak a dolgozatot és közlését elutasították. Ugyanakkor díjat tűztek ki a probléma megoldására. A díjat Fourier átírt dolgozata nyerte el 1811-ben, de a bizonyítások hiányát ekkor is kifogásolta a bizottság. Fourier tovább dolgozott és 1822-ben publikálta A hővezetés matematikai elmélete című klasszikus művét. Két évvel később az akadémia tagja és titkára lett.
A Fourier-sorok és a Fourier transzformáció ma már nélkülözhetetlen eszközei a matematikai fizika parciális differenciálegyenleteinek megoldásában. Rájuk épül az ún. harmonikus analízis. DIRICHLET belőlük kiindulva adta meg a függvény ma is elfogadott definícióját. A Fourier-analízis témakörét a magyar matematikusok is intenzíven kutatták.
FRAENKEL, Adolf Abraham (1891. február 17.—1965. október 15.): izraeli matematikus.
1931-től a jeruzsálemi egyetem tanára. Kiegészítette a halmazelmélet Zermelo-féle axiómarendszerét. Egyik megalapozója volt a gyűrűelméletnek.
FRECSKAI István (Budapest, 1915. augusztus 21.—Balatonkenese, 1984. július 23.): földrajz—biológia szakos tanár, amatőrcsillagász.
Előbb a fényképész szakmát sajátította el, 1951-ben tanítói, majd Pécset tanári vizsgát tett. Balatonkenesén tanított, ugyan itt csillagászati szakkört és bemutató csillagvizsgálót szervezett. Sokoldalú érdeklődése kiterjedt a történettudományokra, és gyűjtötte a régi magyarországi csillagászati megfigyeléseket. Veszprém megye csillagászati emlékeit kutatta fel.
Bibliográfia
Kocsis A.: Frecskai István (1915—1984). Csillagászati Értesítő 1985/2. sz.
FREGE, Gottlob (1848. november 8.—1925. július 26.): német matematikus és filozófus.
Alapvető kutatásokat folytatott a matematika és a logika viszonyáról, a modern szimbolikus vagy matematikai logika megalapozója (1879). RUSSELL-lel, a logicista iskola megalapítója.
FRIESENHOF GERGELY, br. (Szentpétervár [Oroszország], 1840. január 19.—Ószéplak, 1913. június 7.): osztrák származású mezőgazdász, nagybérlő.
1872-ben Nedanóci birtokán (Nyitra megye) agrometeorológiai állomást létesített, majd Ószéplakon (ma: Krásno, Szlovákia) nagy észlelő obszervatóriumot rendezett be, 16 megfigyelőhelyről gyűjtött adatokat, időjárási naptárat adott ki. Sokat foglalkozott a Hold és a Nap hatásával, maga is rendszeresen észlete a napfoltokat és feldolgozta az adatokat. Cikkei az Idő-ben jelentek meg, ezekben a holdperiódust és a rövidebb tartamú napfolt periódusokat kutatta.
Fontosabb művei
A napfoltok rövidebb időszakai. Idő 1910/8. Az időjárási periódusok és azok okai. Idő 1910/9.
Kiadta a „Laubfrosch” („Levelibéka”) című meteorológiai értesítőt.
Bibliográfia
Friesenhof Gergely. Idő 1914//2. sz. (Bibliográfiával.)
Simon A.: Magyarországi meteorológusok életrajzi lexikonja. Budapest, 2004.
FROBENIUS, Ferdinand Georg (1849. október 26.—1917. augusztus 3.): német matematikus.
Az algebrák, más néven a hiperkomplex rendszerek elméletének kidolgozója. Tétele lezárja a számfogalom további általánosításának lehetőségét.
FRÖLICH [FRÖHLICH] Dávid (Kézsmárk [ma: Kežmarok, Szlovákia], 1595—Lőcse [ma: Levoča, Szlovákia], 1648. április 28.): evangélikus teológus, tanár, geográfus, császári matematikus (1647).
Már fiatalon megmászta a Tátra egyik legmagasabb csúcsát, (1615) és érdekes, a külföldi irodalomban is felemlített feljegyzéseket tett a levegő magasabb rétegeiről. Odera—Frankfurtban tanult, 1630-tól kézsmárki rektor. Kalendáriumokat számolt az 1622—42 évekre, ezekben igen sok értékes csillagászati és időjárási adatot, megfigyelést közölt. A Kopernikuszi rendszer híve és terjesztője volt.
Fontosabb művei
Anatome Revolutionis Mundanae (A világ forgásának vázlata). 1632.
Kézsmárk—Ephemerides vulgo Calendarium Astro-meteorologicum… 1635 (Kézsmárk)
Kalendárium az 1634. esztendőre… (Kolozsvár).
Juditium Astronomicum… 1635.
Medulla Geographiae practicae… (Bártfa), 1639.
Bibliográfia
M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest, 1961.
Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995.
Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.
Wurzbach: Biographisches Lexicon… I.
Poggendorff: Biographisch… I.
Magyarok a természettudomány és a technika történetében.