GALEOTTO, Marzio (Novi [Itália], 1472—Csehország, 1497): kalandos életű itáliai humanista, a neoplatonista filozófia terjesztője.

Többször megfordult Mátyás király udvarában, akiről könyvet is írt. Asztrológiával és csillagászattal is foglalkozott, megkísérelte a földközpontú világkép helyesbítését, így előkészítette a heliocentrikus „forradalmat”.

Fontosabb művei

De incognitis vulgo.

De promiscua doctrina.

Bibliográfia

Ábel J.: Galeotto Marzio. Budapest, 1880.

Kardos T.: Az élő humanizmus. Budapest, 1972.

GALOIS, Évariste (1811. október 25.—1832. május 31.): francia matematikus.

Tragikus sorsú tudós, a csoportelmélet megalapozója.

Élete még Abelénél is rövidebb és tragikusabb. Egy Párizs melletti kisváros polgármesterének fia volt. Tizenkét éves koráig anyja tanította, aki igen művelt hölgy volt. Ezután került egy híres párizsi gimnáziumba.

Itt kezdte el tanulmányozni ABEL, LEGENDRE és JACOBI műveit, nemsokára pedig már önálló eredményeket is produkált. Felvételi dolgozatát az École Polytechnique-be azonban kétszer is elutasították. Harmadszorra eljutott a szóbeliig, de az botrányba fulladt. Galois a levezetéseit nem értő bizottsághoz hajította szivacsát és elrohant. Az akadémiához beküldött dolgozatai sem találtak több megértésre. Egyiküket CAUCHY egyszerűen elvesztette.

Végül 1829-ben beiratkozott a tanárképző intézetbe. Részt vett az 1830-as forradalomban, ezért kicsapták az iskolából és több hónapi börtönre ítélték. Kiszabadulása után egy talán provokált párbajba keveredett egy rosszhírű nő miatt és a párbajban halálos lövést kapott.

Halála előtti éjszakáján vetette papírra matematikai felfedezéseit. Ezt a tudományos végrendeletet barátjának címezte ezekkel a sorokkal: „Nyilvánosan kérdezd meg JACOBIt vagy GAUSSt, mi a véleménye nem a tételek igazságáról, hanem fontosságáról. Utána remélem akadnak emberek, akik érdemesnek tartják ennek a zagyvaléknak a kisilabizálását.” Ez a „zagyvalék” a Galois-elmélet volt, ami lezárta a magasabbfokú egyenletek algebrai megoldhatóságának több évszázados problémáját és megnyitotta a kaput az absztrakt algebra kialakulása felé. A mű megmentése LIOUVILLE érdeme, aki Galois halála után 14 évvel leközölte azt lapjában.

Galois tragikus életéről INFELD írt regényt Akit az istenek szeretnek címmel, utalva ezzel arra a régi görög mondásra, hogy akit az istenek szeretnek, korán hal meg.

GALÉNOSZ, Pergamoni (130—kb. 209): római görög orvos, anatómus.

Elsőként vizsgálja diagnózis felállításához a pulzust. Írásaiban szisztematikusan összefoglalja korának orvosi ismereteit. Gyűjteményét egészen a középkor végéig használják.

GALILEI, Galileo (1564—1642): itáliai fizikus, matematikus, csillagász.

GALILEI, Vincenzo (1520 körül—1591): itáliai zeneszerző és zenetudós; A fizikus Galileo Galilei atyja.

GAMOW, George (1904—1968): orosz származású amerikai fizikus.

Többek között kidolgozta 1948-ban a Világegyetem keletkezésének ún. Big Bang-elméletét.

GASSENDI, Pierre (1592—1655): francia matematikus, csillagász és filozófus.

A XVII. századi szabadgondolkodás nagy alakja, akinek filozófiája Molière-t és La Fontaine-t is megihlette. Támadta Arisztotelészt és népszerűsítette Epikurosz erkölcstanát.

GAUSER Károly (1924—Budapest, 1980. május 14.): műkedvelő csillagász, szakíró, a Fővárosi kisplanetárium vezetője.

1954-től a budapesti Uránia Bemutató Csillagvizsgáló munkatársa, állandó előadója, 1962—68 közt a Főváros kisplanetáriumának vezetőjeként tízezernél több előadást tartott. Nagy számú csillagászati ismeretterjesztő írása az Élet és Tudományban, a Természettudományi Közlönyben, a Népszerű Technikában, valamint kb. ezer cikke a napilapokban (főleg Esti Hírlap) jelentek meg. Értékes ismeretterjesztő munkát végzett.

Fontosabb művei

Az ember és a csillagok. (Sztrókay K. munkájának teljes újra írása.) Budapest, 1963.

Bibliográfia

Schalk Gyula: Gauser Károly. Csillagászati Értesítő 1985/1. (TIT).

GAUSS, Carl Friedrich (1777. április 30.—1855. február 23.): német matematikus, fizikus és csillagász.

A matematikusok „fejedelme”. Korának kétségtelenül legnagyobb matematikusa volt, aki megújította szinte az egész matematikát.

A szászországi Braunschweigben született szegény családból. Tehetségére tanítója figyelt fel. A több osztállyal foglalkozó tanító a tízéveseknek gyakorlásul feladta a számok összeadását 1-től 100-ig. Egy cédulán Gauss rögtön megmutatta az eredményt: 5050. A csodálkozó tanítónak elmagyarázta, hogy nem a szokásos módon számolt, hanem az 1+100=101 összeget vette 50-szer.

A tehetséges gyereket tanítója a herceg figyelmébe ajánlotta, aki vállalta taníttatását. Már gimnazista korában megsejtette a prímszámtételt. Göttingeni egyetemistaként pedig sok olyan problémát megoldott, amelyekkel előtte a legkiválóbb matematikusok is hiába próbálkoztak: körosztási probléma, az algebra alaptétele, kvadratikus reciprocitási tétel. Eredményeit először naplójában rögzítette egy sajátos titkosírással. A naplót 1898-ban találták meg és a jelek jórészét megfejtették. Kiderült, hogy a fiatal Gauss szinte naponta tett valami fontos felfedezést. Ezek egy részét soha sem publikálta. Közéjük tartoztak a nemeuklideszi geometriával kapcsolatos eredményei.

Az algebra alaptételének bizonyítását 1799-ben a helmstädti egyetemre benyújtott doktori értekezésben publikálta. 1801-ben, 24 évesen írta Aritmetikai vizsgálatok című művét, amely a modern számelmélet nagy monográfiája és a kongruencia fogalmára épül.

1807-ben a matematika professzora és a csillagvizsgáló intézet igazgatója lett Göttingenben. Egy fiatal tudóstársával együtt 1833-ban feltalálta a távírót. Az ösztönzést az adta, hogy az idős Gaussnak ne kelljen gyalog átjárni a messzebb lévő fizikai intézetbe az ottani kísérletek figyelemmel kísérésére. Gauss alapozta meg a fizikában a potenciálelméletet. Új pályaszámítási módszert dolgozott ki az égitestekre. Matematikai felfedezéseit pedig lehetetlen lenne mind felsorolni.

Halálának emlékére a hannoveri fejedelem érmet veretett. Ezen szerepel először a matematikusok fejedelme titulus. Szülővárosában levő szobrának talapzata szabályos tizenhétszög alakú, emlékeztetve első és legkedvesebb felfedezésére. Agyát a göttingeni egyetemen őrzik.

Végezetül megemlítjük Gauss kapcsolatát a két BOLYAIval. BOLYAI FARKASsal egyetemista korukban kötöttek barátságot és sokáig leveleztek. BOLYAI JÁNOS munkáját apja Gaussnak küldte elbírálásra. A válasz lehangoló volt, lényegében kétségbe vonta a felfedezés elsőbbségét. Még fájóbb volt, hogy Gauss semmit sem tett az ifjú BOLYAI elismertetéséért.

GEGŐ József Adolf (Marót [Hont megye], 1746. január 29.—Kolozsvár, 1812. április 15.): piarista szerzetes, matematikus, csillagász, 1803-tól (más adat szerint 1805-től) a kolozsvári Líceum csillagdájának vezetője, a tűzvészben elpusztult (1798) intézmény újjászervezője.

Hallgatóival szférikus mérési gyakorlatokat végeztetett, lakásán is meridián távcsövet szerelt fel.

Bibliográfia

Erdélyi Károly: A kolozsvári római katholikus Főgimnásium Értesítője 1897/98-ra.

Heinrich L.: Az első kolozsvári csillagda. Kriterion, 1978.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.

GEŐCZE Zoárd (Budapest, 1873. augusztus 23.—Budapest, 1916. október 26.): magyar matematikus.

Középiskolai tanár, a felszínmérés úttörője.

Apja a Ludovika hadiakadémia tanára volt. Az egyetemen KŐNIG GYULA előadásai voltak rá nagy hatással, de személyes kapcsolatuk nem jól alakult.

Tanári pályáját a podolini alreáliskolában kezdte. Onnan az ungvári főreáliskolában került. Kutatómunkáját nehezítette a szakirodalom hiánya és az elzártság. Emellett nyolc gyerekről is gondoskodnia kellett. Első értekezései iskolája értesítőiben jelentek meg. A felszínmérésre vonatkozó új gondolatokra először a kolozsvári egyetem tanára, SCHLÉSINGER LAJOS figyelt fel. Egy évi ösztöndíjat kapott Párizsba. Ottani dolgozatát LEBESGUE először nem értette, de később nagyra értékelte. 1910-ben a Sorbonne doktora lett. Ottani barátai (közöttük MADAME CURIE) maradásra bíztatták, de Geőcze válasza az volt, hogy a legkisebb magyar egyetem katedráját sem cserélné el a Sorbonne-ért.

Hazatérve nem sikerült egyetemi katedrához jutnia. Egy budapesti főreáliskola tanára lett. A háború kitörésekor behívták katonai szolgálatra. Ennek eleget tett, bár a nagy család miatt kérhetett volna felmentést. A frontszolgálat közben is dolgozott, cikkeit tábori postával küldte haza. Szervezete nem bírta a megerőltetést, beteg lett. Először egy bécsi, majd egy budapesti kórházba került. Ott halt meg 1916 tavaszán.

Matematikai eredményeit RADÓ TIBOR fejlesztette tovább és tette ismertté szélesebb körben.

GERBERT, D’Aurillac [II. Szilvester pápa] (950?—1003. május 12.): francia matematikus.

Tudós szerzetes, aki 999-ben II. SZILVESZTER néven római pápa lett. Az általa küldött koronával koronázták meg SZENT ISTVÁN királyunkat. Ő alapította az esztergomi érsekséget. Spanyolországban tanulva ismerkedett meg a hindu-arab számírással, amelynek számjegyeit az ő abakusza révén ismerte meg Európa.

GERGELY, Magyarországi (Gregorio de Ungheria) (?—?): Aktív a XV. század második felében.

1461—72 között a bolognai egyetemen asztronómiát tanított.

Bibliográfia

Tóth S.—Szabó Á.: Matematikai műveltségünk keretei. Budapest, 1988. 84. p. (Ott megadott további irodalom is.)

GERMAINE, Sophie (1776. április 1.—1831. június 27.): francia matematikusnő.

GILL, Eric Rowland (1882—1940): angol szobrász, grafikus, kritikus, betűtervező.

GIRARD, Albert (1595—1632. december 8.): holland matematikus.

Elsőként tekintette a negatív számokat a pozitív számokkal egyenrangúaknak. Megsejtette az algebra alaptételét. Megadta a gyökök és együtthatók közti összefüggés teljes alakját.

GLOGAU, Joannes de (Glogau [Szilézia], 1445—Krakkó, 1507. február 11.) (Aktív a XV. század közepén.): krakkói asztrológus többször tartózkodott Mátyás király udvarában, nyilvános vitát rendezett Ilkusz Mártonnal.

Bibliográfia

Balogh J.: A művészetek Mátyás király udvarában I. Budapest, 1968.

GÖDEL, Kurt (1906. április 28.—1978. január 14.): osztrák származású amerikai matematikus.

Alapvető eredményeket ért el a matematikai logikában és a halmazelméletben az axiómarendszerek teljességével kapcsolatban.

GOETHE, Johann Wolfgang von (1749. augusztus 28.—1832. március 22.): német költő, természetfilozófus.

GOLDBACH, Christian (1690. március 18.—1764. november 20.): német—orosz matematikus.

GOTHARD Jenő (herényi) (Herény [Vas megye], 1857. május 31.—Herény, 1909. május 29.): földbirtokos, csillagász, műszertervező és -építő, mérnök, az MTA levelező tagja (1890).

A bécsi Műegyetemen tanult, elektronika és fényképészet érdekelte, 1881-ben Konkoly Thege Miklós biztatására kezdett csillagászattal foglalkozni, és családjának herényi (Szombathely melletti, ma Szombathely peremkerülete) házában obszervatóriumot és jól felszerelt műszerépítő műhelyt rendezett be. Eleinte öccsével, Gothard Sándorral együtt bolygó megfigyeléseket, csillag és üstökös színkép észleléseket végzett, később már magányosan dolgozott. Figyelme a fényképezés felé fordult, kiváló fotográfus tehetségét itt jól értékesítette, joggal nevezték „az asztrofotográfia magyar úttörőjé”-nek. Kimutatta a fényképezés csillagászati alkalmazásának előnyeit, ködökről (extragalaxisokról) készült felvételeit a német H. Vogel nagy elismeréssel méltatta. 1886. szeptember 1-én készült fényképén először örökítette meg a Lant híres gyűrűsködének (M57) központi csillagát, ugyan ebben az évben elsőként sikerült csak távcsövön át látható (teleszkopikus) üstököst fotografikusan megörökíteni. 1892-ben — W. W. Campbellel egyidejűen — kimutatta, hogy a nova-csillagok színképe a kitörés utáni időszakban a gyűrűs-gázködökéhez válik hasonlóvá. Elsőként állapította meg, hogy a béta Lyrae szoros csillagpár (fedési kettős) fényessége és színképe párhuzamosan változik. 1901-ben tovább bővítette a novák színképére vonatkozó ismereteket. Mint fényképész támogatta Veress Ferenc kísérleteit a színes fényképezés terén. Kitűnő műszereket tervezett és készített, csillagászati berendezései és spektrográfjai külföldön is nagy elismerést keltettek (Bécs, Bruxelles, Heidelberg). Tanulmányai az MTA Értekézéseiben, az Astronomische Nachrichtenben, az Eder’s Jahrbuch für Photographie-ban a Zeitschrift für Instrumentenkunde-ban és más szaklapokban jelentek meg. Több tudományos egyesület tiszteletbeli vagy levelező tagjává választotta, fényképeivel díjakat nyert.

Fontosabb művei

Az újkori csillagászat módszerei… Budapest, 1886.

A fotográfia. Budapest, 1890 (benne csillagászati fényképezésről).

Megfigyelések a herényi astrophysikai observatóriumon. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből XI. köt. 5. sz. 1884.

Publicationen des astrophysikalischen Observatorium zu Herény in Ungarn. 1884.

A Nova Aurigae spectruma. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből XV. 2. 1892.

Bibliográfia

Harkányi B.: Gothard Jenő. Természettudományi Közlöny 1909. december

U.a. angolul: Astrophisical Journal, Vol. 31. 1910.

Gothard Jenő emlékszám. Vasi Szemle 1981/4. (Gothard minden irányú munkájáról.)

Bartha Lajos: Gothard Jenő az észlelő csillagász. Fizikai Szemle 1981/11.

Csillagászattörténet A—Z. 41. p.

Srágner M.: Gothard Jenő. Szombathely 1994. (Teljes bibliográfia és biográfia.)

Momento

1998-ban a szombathelyi Gothard Jenő Amatőrcsillagászati Egyesület „Gothard emlékérmet” alapított, amelyet a helyi vagy országos csillagászati ismeretterjesztés és szervező munka elismeréséül évente egyszer adnak ki.

Nevét a szombathelyi székhelyű „Gothard Jenő” Amatőrcsillagászati Egyesület, valamint az MTA szombathelyi obszervatóriuma viseli.

Az 1710. számú kisbolygót róla nevezték el (Kulin Gy.)

GOTHARD Sándor, herényi (Herény [Vas megye], 1859. február 6.—Herény, 1939. július 16.): földbirtokos, (Gothard Jenő öccse), mezőgazdász majd nagyipari vállalkozó.

1881—82-ben részt vett bátyja herényi csillagvizsgálójának berendezésében és az észlelésékben. Kitűnő bolygó rajzai (Mars, Jupiter) a magyarországi bolygóészlelések maradandó értékei. Az 1880-as évek közepétől már nem foglalkozott csillagászattal.

Fontosabb művei

Adatok a Jupiter és a Mars bolygó physikájához. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből X. köt. 9. sz. 1883.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XI.

Srágner M.: Gothard Sándor természettudós, 1859—1939. Szombathely, 1998.

GRASSMANN, Hermann (1809. április 15.—1877. szeptember 26.): német matematikus.

Az n-dimenziós vektor fogalmának bevezetője.

Stettinben (ma: Szczecin) született. Apja matematika-fizika szakos középiskolai tanár volt, két matematikakönyv szerzője. Grasmann is mindvégig középiskolai tanár maradt. Néhány év kivételével szülővárosa gimnáziumban tanított.

Érdeklődési köre nagyon széles volt. Tankönyveket írt matematikából, fizikából, valamint latin és német nyelvből. Újságot szerkesztett, nyelvészeti tanulmányokat írt. A szanszkrit nyelv és irodalom egyik legkiválóbb ismerője volt. Ő készítette el a Rigveda szótárt. Vonzódott a zenéhez is: operakritikákat írt és népdalgyűjteményeket állított össze. Mindezek mellett kilenc gyermeket nevelt fel.

Az n-dimenziós vektorelméletet megalapozó műve 1844-ben jelent meg. Szokatlan nyelvezete és homályos tárgyalásmódja miatt nem keltett visszhangot. Hasonló fogadtatása volt az 1862-es javított második kiadásnak is. A matematikusokra HAMILTON párhuzamos munkássága volt nagyobb hatással.

GREGORIO de Ungheria » GERGELY, Magyarországi

GREGORY, James (1638. november—1675. október után): skót matematikus, fizikus és csillagász.

Itáliai tartózkodása alatt megismerkedett CAVALIERI munkásságával. Hazatérése után egyetemi tanár lett. Az analízis egyik előkészítője. Az arctg x sora viseli nevét.

GRUBER Lajos (Pécs, 1851. május 12.—Budapest, 1888. november 15.): csillagász, a budapesti egyetem magántanára, az Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet megbízott igazgatója.

Tanulmányait a bécsi Tudományegyetemen végezte (1870—74), ugyanott a Fokmérési Hivatal gyakornoka, majd a bambergi, lipcsei, és hamburgi csillagvizsgálókban tanult. 1876-ban a budapesti Meteorológiai Intézet munkatársa, 1887-ben megbízott igazgatója. Részt vett Magyarország földmágneses felmérésében, sok helység földrajzi koordinátáit határozta meg. Jelentős eredménye a novemberi erős „hullócsillag” raj (Leonidák) pályájának megállapítása és azonosítása. Megkezdte Budapesten a gravitációs gyorsulás pontos mérését (az MTA és Természettudományos Társulat támogatásával). Számos cikket írt (meteorológiai témakörből is) a Természettudományi Közlönyben.

Fontosabb művei

Útmutatás a földrajzi helymeghatározásokra. Budapest, 1883.

Az éta Cas. kettőscsillag mozgásáról. MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 5. k. 6. sz. 1877.

A november havi hullócsillagok… Uo. 5. 6. 1879.

Bibliográfia

Természettudományi Közlöny 21. köt. 1889/12.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága III.

GULYÁS Pál (Debrecen, 1899. október 27.—Debrecen, 1944. május 13.): költő, irodalomtörténész.

Gulyás István debreceni tanár fia. Félszemén hályoggal született, azért sok testvére közt s az iskolában is örök súrlódás volt az élete. Egy osztályba járt Szabó Lőrinccel. Bölcsészdoktori oklevéllel vidéken hányódott; végleges állást a debreceni Iparostanonc Iskolában kapott, amikor apja ott igazgató lett. Diákkorától az irodalomnak élt. Verssel üdvözölte a Tanácsköztársaságot. A debreceni Ady Társaság alapító tagja (1927), s irodalmi osztályának irányítója, majd ügyvezető elnöke volt. Az ún. népi írók mozgalmához csatlakozott, csoportjukon belül az egyik legeredetibb színt képviselte. Az ő szerkesztésében indult meg a Válasz; ugyanakkor kapcsolatot tartott Kerényi Károly antik „Sziget”-ével. Egész egyéniségéből adódóan is vonzódott a mítoszok, a világirodalom mély, ősi rétegei felé. A Kalevaláról új köztudatformáló tanulmányt írt. Rövid filozófiai dalokkal lépett föl (Testvérgályák, társszerzőkkel, Nyíregyháza, 1923), későbbi versei szokatlan, sejtelmes tájakra visznek, ahol növényi tenyészet borít el mindent (Misztikus ünnepi asztal, 1928). Erős valóságérzékű s merész képzeletű szatíráival és a lényeg titkait kutató látomásaival mindinkább az emberek világa felé fordult (Tékozló, Debrecen, 1934). — A Válasz óta jutott rendszeresen országos nyilvánosság elé. Először meg nem alkuvó művészi igénye fordítja szembe a Horthy-kor álnagyságaival és a Nyugat színvonalas, de akkoriban kevés igazán újat hozó költészetével. A háború közeledtén kiszélesedik kritikája s kemény szavakkal ostorozza a társadalmat, bár maga sem mentes teljesen a kor téveszméitől. Ditirambikus szárnyalású, érzékletes üdeségű, népi forrásokból táplálkozó lírája hatását csak itt-ott gyöngíti a monotónia, az avult mítoszok felújításának kísérlete. Az Alföld csendjében (1943) című, jól válogatott gyűjteményét erősödő fegyverzaj zengi túl. Egészségét felőrlik a német megszállás izgalmai. Igazi írói jelentősége összegyűjtött verseiben mutatkozik meg (Gulyás Pál Válogatott versei, 1957). Fordításai, tanulmányai és nagy felelősséggel írt levelei még kiadásra várnak. Versei egy-egy angol, francia, német és román antológiában, továbbá 1942—44 között német nyelvű folyóiratokban jelentek meg idegen nyelvű fordításban.

Irodalom: Hubay Miklós: Gulyás Pál (bevezető tanulmány a Válogatott Versek előtt, 1957); Németh László: Gulyás Pál szobájában (Alföld, 1957). (Magyar Irodalmi Lexikon)

GULYÁS Pál (Budapest, 1881—1963, Budapest): bibliográfus, könyvtáros, irodalomtörténész.

1903-ban a budapesti egyetemen tanári oklevelet szerzett. 1908-tól 1915-ig a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárában működött. 1915 és 23 között a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének előadója volt. 1923-ban a Magyar Nemzeti Múzeum főkönyvtárosa, majd igazgatója lett. 1924-től nyugdíjaztatásáig címzetes nyilvános rendkívüli tanár volt a budapesti egyetemen. 1911 és 1924 között szerkesztette a Magyar Könyvszemle című folyóiratot. A magyar könyvészet és könyvtárügy egyik legavatottabb tudósa, mint bibliográfus, Szinnyei József életművének folytatója és kiegészítője volt. Bibliográfiai cikkei magyar, német, francia és cseh szaklapokban jelentek meg. Fontosabb munkái: Id. Péczeli József (1902); Baïf verstani reformkísérlete (1904); A Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában levő Aldinák (1908); A népkönyvtárak szervezése, fenntartása és kezelése (1909); Népkönyvtári címjegyzék (1910—16); Voltaire és Shakespeare (1910); Balzac és a heraldika (1911); Könyvészeti tanulmányok (1912); Le biblioteche popolari ungheresi e l’attivià dello stato (1911, Milano); Egy felsőmagyarországi könyvkötőcsalád följegyzéseiből (1912); Könyvkötészeti tanulmányok (1912); A magyar szépirodalom idegen nyelven, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában (1915); Mátyás király könyvtára (1916); Könyvek és könyvtárak hajdan és most (1924); Magyar írók élete és munkái (a Szinnyei-féle életrajzi lexikon folytatása és kiegészítése, megjelent belőle 6 kötet: A-tól Dzurányi Lászlóig, 1925—42); Ady Endre élete és munkái (1925); Franz von Kazinczy und die ungarísche Buchkunst (Mainz, 1925); Bibliotheca Corvina (1927); A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században (1931); Bibliográfiai és könyvtári szakjegyzetek (1937); Hogyan készül a Magyar Írók új sorozata? (1939); A legelső Csokonai életrajz (1940); A bibliográfia kézikönyve (1941); Magyar írói álnévlexikon (1956). (Magyar Irodalmi Lexikon)

GUMAN István (Kolozsvár, 1919. december 12.): csillagász, az MTA Budapest-svábhegyi Csillagvizsgáló, majd a debreceni Napfizikai Obszervatórium munkatársa.

A medgyesi gimnáziumban Hermann Oberth (a rakétatechnika atyja) tanítványa. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen (1939—44) csillagászatot hallgatott, 1940-től a svábhegyi Asztrofizikai Obszervatóriumban gyakornok, 1945-től munkatárs, 1947-ben „summa cum laude” doktorál Az RR Lyrae periódus- és fénygörbe változásai témából. Főleg a rövid periódusú változócsillagok megfigyelésével (fotografikusan) és a mérések kiértékelésével foglalkozott, majd 1958-tól a napfolt fényképek un. ekvidenzitáinak előállításával és értékelésével. Kimutatta az ultrarövid periódusú VZ Cancri fényesség menetének változásait. Beszámolói az Astronomische Nachrichtenben, az MTA Csillagvizsgáló „Mitteilung”-jában (Mitteilungen der Sternwarte der Ungarischen Akademia der Wissenschaffen, Budapest—Szabadsághegy.), illetve a debreceni „Publications”-ban (Publications of Debrecen Heliophysical Observatory, Debrecen.) jelentek meg, emellett évekig szerkesztette a Természet és Társadalom „Csillagos ég” rovatát, évtizedeken át számolta a Csillagászati Évkönyv egyes táblázatait is.

Fontosabb művei

Az RR Lyrae periódus- és fénygörbe változásai. (Doktori értekezés.) 1947.

Die Photometrische Doppelsternsystem CD Vil. Mitteilungen 24, 1951.

VZ Cnc, ein RR Lyrae — Stern mit sehr kurzer sekundäre Periode. Mitteilungen 35. 1955.

A napfoltok ekvidenzitái, 1972—1978.

Az ekvidenzitometria és napfizikai alkalmazása. Csillagászati Évkönyv 1980. Budapest, 1979. 200—201 p.

Bibliográfia

A csillagvizsgáló jelentései (1941-től)

Személyes közlés.

GYERTYÁNOS GYÖNGYI (KÁLMÁN Béláné) (Debrecen, 1944. augusztus 4.—Debrecen, 2004. augusztus 2.): csillagász, az MTA Csillagászati Kutató Intézet Debreceni Napfizikai Obszervatóriumának kutatója.

Főleg a napfolt fényképezés technikai kidolgozásában, majd a fényképek pontos kimérésében, majd a legjobb felvételek külföldi publiálásában volt jelentős szerepe.

Bibliográfia

Kálmán B.: Gyertyános Gyöngyi. Meteor 2004/11. sz.

GYULAI Pál (1826—1909): irodalomtörténész, kritikus, író, költő.

A budapesti egyetem tanára (1876—1902), a Budapest Szemle szerkesztője (1873-tól). A 19. században meghatározó volt kritikusi, irodalomtörténészi, majd irodalompolitikusi tevékenysége. Az MTA tagja (1858).