ILKUSZ Márton [Ilkusch, Martin — eredetileg — Marcin Olkusz z Bylica] (Olkusz [Lengyelország], 1433 vagy 34—Buda [?], 1493 vagy 94): lengyel csillagász—asztrológus, a pozsonyi egyetem tanára, Mátyás király udvari csillagásza, budai plébános.

1452-től 1455-ig Krakkóban a Jagelló Egyetemen tanult, Bolonyában előadásokat tartott, 1463-ban csillagászatot tanított a padovai egyetemen, majd Rómában Pietro Barbo bíborosnak (a későbbi II. Pál pápa) asztrológusa. Itt ismerkedett meg Regiomontanusszal, akivel 1467-ben Magyarországra jött. Részt vett Regiomontanus táblázatainak készítésében, horoszkópokat készített Mátyás királynak, észlelte az 1468. és 1471. évi üstökösöket. Mátyás királytól nemességet kapott. Hagyatékát a krakkói Jagelló Egyetem könyvtára őrzi.

Fontosabb művei

Iudicium de natura et effectibus cometae anno 1472.

Bibliográfia

The Cracow Circle of Copernicus. Copernicana Cracoviense III. Krakow, 1973.

Zinner, E.: Leben und Werke Joh. Müller, II. kiadás. Osnabrück, 1963.

Bartha Lajos: Egy reneszánsz éggömb mint csillagászati műszer. Technikatörténeti Szemle 1990—91.

Varga Domonkosné: Mátyás király csillagásza. Élet és Tudomány 1997/35, 1103. p.

INFELD, Leopold (1898—1968): lengyel fizikus, EINSTEIN munkatársa.

IZSÁK Imre [Gyula] (Zalaegerszeg, 1929. február 28.—Párizs, 1965. április 21.) (Gyula keresztnevét csak 1961-től használta.): csillagász, munkásságának nagyobb részét az USA-ban végezte, a Cambridgei (Massachusetts) Smithsonian Astrophysical Observatory osztályvezetője.

Matematikai tehetsége már fiatalon kitűnt, a budapesti Tudományegyetemen végezte tanulmányait, 1950-ig Eötvös-kollégista, az MTA budapesti Konkoly Csillagvizsgálójában gyakornok, majd 1951-től munkatárs, aspiráns. Érdeklődése az égi mechanika, főként annak többtest-problémával foglalkozó része felé fordult, de részt vett a csillagvizsgáló főprogramját képező változócsillag vizsgálatokban, és észlelte, illetve feldolgozta az M 15 gömbhalmaz RR Lyrae változóit. 1956-ban külföldre távozott, előbb a Zürichi Szövetségi Csillagvizsgálóban dolgozott, majd 1959-ben a Cambridge-i Smithsonian Astrofizikai Obszervatórium munkatársa, egyúttal a NASA kutatója. Főleg a mesterséges holdak pályájának meghatározásával, majd a műholdpályák adataiból levezethető földalak számításának kérdésével foglalkozott. A Föld un. gravitációs nívófelületének műhold adatokból végzett levezetésével nemzetközi feltűnést keltett. E munkája során igazolta, hogy a Föld egyenlítője nem kör, hanem ellipszis keresztmetszetű. A Nemzetközi Űrkutatási Szövetség párizsi konferenciáján szívrohamban hunyt el.

Fontosabb művei

A háromtest problémáról. Csillagászati Évkönyv.

A Theory of satellites motion about an oblate planet… Smithsonian Inst. Astrophysical Obs. Special Reports No. 52. 1960.

A determination of the ellipticity of Earth’s Equator… Smithsonian Inst. Astrophysical Obs. Special Reports No. 56. 1961.

Tesseral harmonics in the geopotential. Nature Vol. 199. 137—139 p. 1963.

Bibliográfia

Vöröss L. Zs.: Izsák Imre Gyula. A Zalaegerszegi Zrínyi Gimnázium Évkönyve az 1988. iskolaévre.

Bartha Lajos: Izsák Imre Gyula. Évfordulók 1990.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Űrhajózási Lexikon.

Csillagászattörténet A—Z.

Nature 1965. augusztus 21.

Celestial Mechanics Vol. 2. IAU Symposium 25. 1964.

Momento

A Hold túlsó oldalán egy kráter, valamint

a Kulin György által felfedezett 1546. számú kisbolygó viseli nevét: IZSÁK KISBOLYGÓ.