LAGRANGE, Joseph Louis, comte de (1736. január 25.—1813. április 10.): itáliai—francia matematikus, fizikus és csillagász; EULER után a legjelentősebb XVIII. századi matematikus.

Torinoban született egy olasz és francia eredetű család tizenegyedik gyerekeként. Testvérei közül csak ő érte el a felnőttkort. Apja katonatiszt volt. Iskolái elvégzése után a torinoi katonai akadémián tanított matematikát. Már fiatalon elérte legfontosabb eredményeit és nagy hírnévre tett szert.

1766-ban NAGY FRIGYES porosz király Berlinbe hívta EULER helyére azzal, hogy a legnagyobb matematikusnak a legnagyobb király mellett van a helye. Lagrange elfogadta a meghívást és húsz évig maradt Berlinben. Ezután Párizsba ment, ahol az újonnan alapított École Polytechnique tanára és igazgatója lett. Sokat tett az intézet hírnevének megalapozásáért.

A forradalom eszméiért lelkesedett, de viszolygott terrorjától. A nagy kémikus, LAVOISIER lefejezéséről így vélekedett: A csőcseléknek egy percig sem tartott annak a fejnek az eltávolítása, amit egy évszázad sem fog tudni pótolni.

Lagrange 56 éves korában nősült meg, egy barátjának nála csaknem 40 évvel fiatalabb lányát vette el. A házasság ideálisnak bizonyult.

EULERhez hasonlóan Lagrange munkássága átfogja szinte az egész XVIII. századi matematikát. Fizikai eredményei szintén alapvetőek. Legfontosabb műve az 1788-ban kiadott Analitikus mechanika, amely összefoglalja és a mechanikára alkalmazza a matematika újkori eredményeit. Nevét őrzi többek között a véges csoportokra vonatkozó Lagrange-tétel.

LAKATOS (LIPSCHITZ) Imre (Budapest, 1922. november 5.—London, 1974. február 2.): angliában működő magyar matematikus és filozófus.

A matematikai filozófia egyik irányzatának megalapozója.

Eredeti családi neve Lipschitz volt, az illegális kommunista mozgalomban vette fel a LAKATOS nevet. Az egyetemet Debrecenben végezte, utána magas beosztású minisztériumi tisztviselő lett. 1950-ben letartóztatták. Három évi börtön után RÉNYI ALFRÉD segítette álláshoz. Ekkor fordította le PÓLYA GYÖRGY A gondolkodás iskolája című művét. 1956-ban Angliába emigrált. 1961-ben Cambridge-ben szerzett doktori fokozatot. Ezután a London School of Economics professzora lett. Többször volt vendégtanár neves amerikai egyetemeken. Emlékére Londonban ösztöndíjat alapítottak.

Fő műve, a Bizonyítások és cáfolatok 1976-ban jelent meg. Magyar fordítása 1981-ből való. PÓLYA GYÖRGY heurisztikájára és KARL POPPER tudományfilozófiájára építve Lakatos olyan új matematikai filozófiai irányzatot dolgozott ki, amely leginkább a formalizmussal áll szemben.

LAKITS Ferenc, NEMESSZÉKÁCSI (Pécs, 1859. február 19.—Pécs, 1919. július 24.): csillagász, a Kereskedelmi minisztérium tisztviselője, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűléseinek állandó titkára.

Főleg a csillagászati úton végzett kormeghatározások (asztrokronológia) terén végzett jelentős munkát. A budapesti Tudományegyetemen fizikát, Göttingenben, Berlinben és Bonnban csillagászatot tanult. 1882—85 között a budapesti Műegyetem Geodéziai tanszékén és az egyetemi csillagvizsgálóban dolgozott, emellett Ógyallán végzett klasszikus csillagászati megfigyeléséket. Utóbb a Kereskedelmi minisztérium Vámügyi osztályának tisztviselője, az órásipari szakiskola tanára. Mint kitűnő szervezőt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlései központi titkárságának állandó titkárává választották. Az 1880-as évek végétől régi feljegyzések csillagászati adatainak időpont meghatározásával, templomok csillagászati irányítottságával és az ókori csillagászat emlékeivel foglalkozott. Kiszámította a magyarok honfoglalásának időpontját (896). Nagyon szorgos ismeretterjesztő, rendkívül sok cikke jelent meg a Természettudományi Közlönyben és a Vasárnapi Ujjságban, szakcikkei a Mathematikai és Physikai Lapokban jelentek meg.

Fontosabb művei

A körmikrométer… Kolozsvár, é. n. (doktori értekezés).

A millennium kérdéséhez. Századok 1891.

Külföldi csillagászok Budapesten. Természettudományi Közlöny 1898. 351. sz.

A csillagászat a történetírásban. Emlékkönyv a Természettudományi Közlöny félévszázados jubileumára. 1892.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Lakits Ferenc. Évfordulók 1994. Budapest, 1993.

Keszthelyi S.—Sragner M.: Napfogyatkozás és honfoglalás. Budapest, 2000.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VI.

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága XVII.

Poggendorff: Biographisch… V., VI.

Pallas és Révai-lexikonok.

LAMBERT, Johann Heinrich (1728. augusztus 26.—1777. szeptember 25.): svájci származású német matematikus, csillagász, fizikus és filozófus.

Szegény családból származott és főként önképzéssel szerezte meg tudását. Elsőként bizonyította be a pi és az e irracionális voltát. A Lambert-négyszög révén egyik előkészítője a nemeuklideszi geometria felfedezésének. Egy ideig EULERrel dolgozott együtt a berlini akadémián.

LÁCZI Jakab, ERDÉLYI (LACUIUS IACOBUS TRANSSYLVANUS) (?—?) (Aktív a XVI. század közepén.). Személye ismeretlen.

Csillag- és koordináta táblázata 1563-ból Göttingenben maradt fenn.

Fontosabb művei

Tabulae astronomiae inservientes doctrinae ascensiorum signorum Zodiaci, signorum Rectae et in obliqua ad elementiones p(o)li 48 et 52 gradum, Wittenbergae 1563.

Bibliográfia

Hárs J.: Erdélyi Láczi Jakab, egy régi magyar csillagász. Csillagászati Lapok 1938/1.

LÁNCZOS Kornél (Székesfehérvár, 1893. február 2.—Budapest, 1974. június 24.): magyar származású angol fizikus és matematikus.

Szülővárosának cisztercita gimnáziumában érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1916-ban matematika—fizika szakos tanári diplomát kapott. Tanította EÖTVÖS LORÁND és FEJÉR LIPÓT is. Egyetemi tanulmányai után Tangl Károly tanársegédje lett a budapesti József Nádor Műegyetemen. 1921-ben védte meg doktori értekezését ORTVAY RUDOLFnál.

Ezután Németországba telepedett át, ahol Freiburgban, Frankfurtban és Berlinben dolgozott. 1928-ban és 1929-ben Einstein munkatársa volt. E munkatársi viszony életre szóló barátsággá mélyült. 1931-ben az Amerikai Egyesült Államokba ment át, ahol az Indiana állambeli Lafayette-ben a Purdue egyetemen adott elő matematikát és fizikát. Dolgozott az amerikai Nemzeti Szabványügyi Hivatalban és a Boeing Társaság kutatómérnökeként is. 1952-ben visszatért Európába, és Dublinben vendégelőadója, majd 1954-től professzora lett az Institute for Advanced Studiesnak. 1968-ban nyugalomba vonult.

Magyarországi kapcsolatait ápolta, és halála is egy hazalátogatása alkalmával következett be. Több egyetem díszdoktorává avatta. Tagja volt az Ír Királyi Akadémiának, és tiszteletbeli tagja az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak. 1960-ban az Amerikai Matematikai Társulat kitüntette a Chauvenet-díjjal.

Doktori értekezésében az elektrodinamikai térelmélettel foglalkozott. Matematikai, főként differenciálgeometriai eredményeinek lényeges következményei voltak a relativitáselméletben.

Fontos felfedezéseket tett azon egységes térelmélet kialakításának érdekében, amely egyetlen elméletbe akarná foglalni a gravitációs és az elektrodinamikai jelenségeket. A Newton-féle mozgástörvényekről kimutatta, hogy nem független alaptörvények, hanem a gravitációs mező sajátos tulajdonságai. Sokat tett a kvantummechanika modern matematikai eszköztárának a kidolgozásáért is.

Matematikusként foglalkozott analízissel, variációszámítással, a Fourier-analízissel és a funkcionálanalízissel. Sok olyan közelítő eljárást dolgozott ki, amelyek alkalmazhatók a számítógépeknél is. Foglalkozott még matematika- és fizikatörténettel.

LAPLACE, Pièrre Simon, marquis de (1749. március 29.—1827. március 5.): francia matematikus, fizikus, csillagász és politikus.

Beaumontban született szegényparaszti családból. A helyi katonai iskola növendéke, majd tanára. A kiváló képességű és ambiciózus fiatalember azonban többre vágyik és hamarosan Párizsba megy. D’ALEMBERT támogatásával az École Militaire tanára lesz. Huszonnégy évesen már az akadémia levelező tagja. Politikai ambíciói is voltak és ügyesen manőverezett a francia forradalom gyorsan változó körülményei között. Buzgó republikánusként kezdte, majd NAPOLEON alatt rövid ideig belügyminiszter és a császárság grófja lett. A restauráció után pedig a királytól kapott marquis címet.

Ha politikusként nem is mindig, de tudósként végig megbecsülésnek örvendett. A fiatal tudósokat mindig önzetlenül segítette. Nyolcvanhét éves korában hunyt el.

Laplace összesen 90 nagyobb lélegzetű művet írt. Két legfontosabb munkája az ötkötetes Égi mechanika (1819—1825) és A valószínűségszámítás analitikai elmélete (1812). Az előbbi a bolygók mozgástörvényeinek kutatásában NEWTON óta elért eredményeket foglalja össze, az utóbbi pedig a valószínűségszámítás első monográfiája. Nevéhez fűződik az első kozmogónai elmélet, a determinánsok kifejtési tétele, a függvények Laplace-transzformációja és a potenciálelmélet Laplace-féle egyenlete.

LASSOVSZKY Károly (Gyetva [Zójom megye, ma: Szlovákia], 1897. március 23.—Boston, USA, 1961. december 20.): csillagász, a Budapest—svábhegyi Csillagvizsgáló igazgatója, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati tanszékének professzora, a fizikai tudományok kandidátusa, 1960-ban a Smithsonian Intézet osztályvezetője. Az Egyetem csillagászati intézetének asszisztense, majd a Konkoly-alapítványú Asztrofizikai Obszervatórium adjunktusa, 1938—43 közt igazgatója.

Hosszú ösztöndíjas külföldi tanulmányútja (USA, Kanada, Németország stb.) megismerkedett a modern módszerek gyakorlatával, ennek alapján a budapesti Csillagvizsgálóban is a fotometrikus észleléseket szorgalmazta, és nagy ismeretségi köre révén az intézet könyvtárát is gazdagította. Főleg változócsillagok fotometriájával foglalkozott. Mint tanszékvezető (1943—49) között az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet gravitációs kutatásaiban vett részt. 1956-ban külföldre távozott, a Cambridgei Smithsonian Astrophysical Observatorium munkatársaként nagy szerepe volt a mesterséges holdak helymeghatározása és pályaszámításuk gyorsításában, a számítógépek alkalmazásával. Szívesen végzett ismeretterjesztő munkát, számos cikke mellett több könyve is megjelent. Az 1939-ben megindított Csillagászati Lapok alapítója és első szerkesztője.

Fontosabb művei

A Mars bolygó. Pécs, 1924.

Világrendszerek. Budapest, 1929.

Beobachtungen Veränderliche Sterne. Astronomische Nachrichten 1931.

The Catalogue of Precise Satellite Positions, Research in Space Science, Spec. Report. SAO Rss 41. 1960.

Bibliográfia

Ponori Thewrewk Aurél: L. K. Fizikai Szemle 1972/2.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Új kiadás (1997).

Poggendorff: Biographisch… VII., VIII.

Meteor 1997/10, 15. p.

Momento

A 7383. számú kisbolygó viseli a nevét.

LAVOISIER, Antoine Laurent de (1743—1794): francia kémikus.

LEBESGUE, Henri Louis (1875. június 28.—1941. július 26.): francia matematikus; A mértékelmélet kidolgozója, az integrálfogalom általánosítója. A valós függvénytan „atyja”.

Apja nyomdász volt, aki korán meghalt. Kiváló tanulóként ösztöndíjat kapott, így be tudta fejezni tanulmányait. Először vidéki egyetemeken tanít, majd 1912-ben a párizsi College de France professzora lesz. 1922-ben a francia, 1924-ben pedig az angol akadémia választja tagjának.

BOREL, BAIRE, JORDAN és PEANO munkásságára támaszkodva 1901-ben bevezette a Lebesgue-mérték és erre építve a Lebesgue-integrál fogalmát. Fontosságukat először RIESZ FRIGYES ismerte fel.

LEDERMAN, Leon (1922— ): amerikai fizikus.

Kutatási területe a nagyenergiájú részecskefizika, a gyenge kölcsönhatás elmélete és a müonfizika. Munkatársaival együtt kimutatta a pion-, illetve müonbomlás során a paritásmegmaradás sérülését. Nobel-díjas (1988).

LEGENDRE, Adrien Marie (1752. szeptember 8.—1833. január 9.): francia matematikus.

Az École Polytechnique tanára, akinek kitűnő tankönyvei sokáig például szolgáltak a tankönyvíróknak. Szögtételei révén a nemeuklideszi geometria egyik előfutára. Jelentősek számelméleti eredményei. Az alkalmazott matematikában a Legendre-féle differenciál egyenlet és a Legendre-függvények őrzik nevét.

LEIBNIZ, Gottfried Wilhelm (1646. július 1.—1716. november 14.): német matematikus és filozófus. A XVII. század legsokoldalúbb elméje, NEWTONnal együtt a matematikai analízis megalapozója. Jelentősek a biológiában, a geológiában, a nyelvészetben, a teológiában és a jogban elért eredményei is.

Lipcsében született. Már gyermekkorában megtanult latinul és görögül. Jogot kezdett tanulni szülővárosa egyetemén, de mikor fiatal kora miatt megtagadták tőle a doktori címet, Nürnbergben folytatta tanulmányait. Felfigyeltek egy jogi tanulmányára és a mainzi választófejedelem szolgálatába fogadta. Diplomáciai feladatokkal bízták meg. Ezek során 1672-ben eljutott Párizsba. Egy évi ott tartózkodása alatt HUYGENS tanította matematikára. Ekkor kezdődött levelezése Newtonnal, aki kérésére ismertette vele néhány eredményét. A következő évet Leibniz Londonban töltötte. Bemutatott az akadémiának egy számológépet, aminek eredményeként a Royal Society tagja lett.

Az analízis alaptételeit már 1677-ben felfedezte, amiről egy NEWTONnak írt levele tanúskodik. Eredményeit először az általa elindított Acta Eruditorum-ban közölte, ami a világ első tudományos folyóirata volt. NEWTON saját eredményeit 1687-ben publikálta, elismerte Leibniz érdemeit. Hasonlóan járt el Leibniz is vele szemben.

Az analízis megalapozása körüli elsőbbségi vitát NEWTON tisztelői robbantották ki 1699-ben. Azzal vádolták Leibnizet, hogy ellopta NEWTON felfedezését, csak a jelöléseket változtatta meg. Leibniz ahhoz az angol akadémiához fordult a vádak tisztázása céljából, amelynek történetesen NEWTON volt az elnöke. A vizsgálat NEWTONnak adott igazat. Ezután a két tudós viszonya megromlott. Személyeskedéstől sem mentes vitájuk azt igazolja, hogy még az emberiség legkiválóbb elméi sem mentesek a hízelgők által táplált hiúságtól és kicsinyességtől.

A tudománytörténet értékelése szerint az analízist a két tudós egymástól függetlenül alapozta meg ( » Newton—Leibniz-tétel). NEWTON előbb jutott el eredményeihez, a publikálásban viszont Leibniz volt az első. Jelölései és terminus technicusai szerencsésebbek voltak. A fejlődés további irányát Leibniz tanítványai szabták meg, elsősorban a BERNOULLI testvérek.

Leibniz 1676-ban Hannoverbe költözött, ahol a herceg könyvtárosa lett. Sok ideje maradt a tudományos munkára, legtöbb matematikai művét 1682—1692 között publikálta. 1700-ben megalapította a berlini akadémiát. Később közreműködött a drezdai, a bécsi és a szentpétervári akadémia létrehozásában is. NEWTONnal folytatott vitája miatt megkeseredve és elhagyottan halt meg.

Leibniz kezdte meg a matematikai logika megalapozását is, DESCARTES-hoz hasonlóan az általános megismerési módszert keresve. Érdeme még a polinomiális tétel bizonyítása és a determinánselmélet megalapozása.

LEM, Stanisław (1921—2006): lengyel író. A tudományos-fantasztikus műfaj egyik legnevesebb képviselője és teoretikusa. Művei a szatíra és a paródia eszközeit is felhasználva a jövő filozófiai, pszichológiai és morális problémáit vetik fel.

LENDVAI LÁSZLÓ (?—?): A balatonfűzfői Nitrokémia csillagászati szakkörének szervezője, elgondolása alapján épült fel 1965-ben a Fűzfőgyártelep szép és tágas Bemutató Csillagvizsgálója (2003 után lerombolva). Munkásságát 1976-ban az McsE-Szentendrei „Zerinváry” emlékéremmel jutalmazták.

LESAGE, George Louis (Genf, 1724. június 13.—1803. november 9.): svájci fizikus.

Orvosi tanulmányokat folytat, majd apja kívánságára Bazelben Daniel Bernoulli tanítványa volt. A mechanikai fizika művelője. Az 1740-es évektől haláláig a gravitáció elméletével, annak atomáramokon alapuló kinetikai magyarázatával foglalkozott. Baráti és bírálói közé tartozott például, d’Alembert, Laplace, Boscovich, Euler, Montucla, Lambert.

LÉVAY József (1825—1918): költő, tanár, hosszú ideig borsodi alispán. Arany János követője, Shakespeare, Burns, Molière gondos fordítója.

LIE, Marius Sophus (1842. december 17.—1899. február 18.): norvég matematikus; a csoportelmélet továbbfejlesztője.

Oslóban, majd Lipcsében volt egyetemi tanár. Kimutatta a csoportok fontosságát a geometriában, a mechanikában és a differenciálegyenletek elméletében. Az általa bevezetett folytonos csoportok ma az ő nevét viselik.

LIGHTMAN, Alan (1948— ): amerikai fizikus, író.

Professor of Science and Writing and senior lecturer in physics, at the Massachusetts Institute of Technology. He received his bachelor’s degree from Princeton in 1970 and his doctorate in theoretical astrophysics from the California Institute of Technology in 1974. He taught physics and astronomy at Harvard for 12 years before going to MIT in 1989. During his career, Lightman has made research contributions to theoretical astrophysics and has written two widely used textbooks.

Lightman’s literary essays, short fiction, and reviews have appeared in Granta, Harper’s, The New Yorker, The New York Review of Books, Story, and other magazines. Lightman is also the author of many popular books on science, including Origins, and Ancient Light, an introduction to modern cosmology. His first book of fiction, Einstein’s Dreams, has been translated into 30 languages. Recent books include the novel Good Benito (1995) and Dance for Two (1996), a collection of essays.

He is a fellow of the American Physical Society and of the American Association for the Advancement of Science. In 1996 he was elected a fellow of the American Academy of Arts and Sciences. He recently won the 1996 Andrew Gemant Award of the American Institute of Physics, given for linking science to the humanities.

LINDEMANN, Ferdinand (1852. április 12.—1939. március 6.): német matematikus.

Bebizonyította a pi transzcendens voltát.

A freiburgi, a königsbergi és a müncheni egyetemeken tanított. A matematika számos területét gazdagította eredményeivel. 1882-ben bizonyította be, hogy a pi transzcendens szám, azaz nem lehet racionális együtthatójú algebrai egyenlet gyöke. Ebből következik, hogy a pi szám euklideszi módon nem szerkeszthető meg, tehát a kör négyszögesítése reménytelen feladat. Ezzel lezárta a kör négyszögesítésének több mint 2000 éves problémáját.

LINDENMAYER, Aristid (1925—1989): magyar származású holland biológus, matematikus.

1925. november 17-én született Budapesten. A híres fasori evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd a budapesti egyetemen folytatta tanulmányait biológia szakon. Tanulmányait a Michigani Egyetemen folytatta, mint graduate student, és ezen az egyetemen kapta meg a Ph. D. fokozatot is. Világhírneve 1968-ban vette kezdetet, mikoris a Journal of Theoretical Biology című tekintélyes szaklapban megjelent (két részben) az a cikke, amelyben bevezette egy aránylag egyszerű biológiai struktúra matematikai modelljét. Ebből kiindulva, olyan hírneves informatikusok mint Arto Salomaa, Grzegorz Rozenberg és mások a hetvenes évek folyamán kifejlesztették az ún. Lindenmayer- (vagy röviden L-) rendszerek elméletét, mely szerves része lett az elméleti informatikának. Tudományos munkásságának túlnyomó részét mint az Utrechti Egyetem elméleti biológia professzora hozta létre. 1989. október 30-án hunyt el Huis ter Heide-ben, Hollandiában. Cikkeire máig hivatkoznak, és az általa kezdeményezett L-rendszerek elmélete ma egyike azoknak a területeknek, melyek a mesterséges élet (artificial life) kutatásának alapját képezik.

LINNÉ, Carl von [Linnaeus] (1707—1778): svéd természettudós, botanikus. Megalkotta az állatok, a növények és az ásványok rendszerét (Systema naturae, 1735). Species plantarum (1753) című műve az első növényrendszertani nómenklatúra (nevezéktan).

LIPSICS (LIPSICZ) Mihály S. J. (Mosonmagyaróvár, 1703. szeptember 19.—Győr, 1765. augusztus 23.): jezsuita fizikus, tanár.

Nagyszombatban és Grazban tanult, 1737-től sok helyen tanított (Kolozsvár, Kassa, Eger, Nagyszombat, Buda, Zágráb, Győr, Sopron), több fizikai matematikai és csillagászati tankönyvet írt. Csillagászati kézikönyve egyike az első hazai szerzőtől származó enciklopédikus, modern felfogású munkáknak.

Fontosabb művei

Hungaria coelestis astronomiam et chronologian in synopsis completens. Cassoviae, 1741.

Bibliográfia

M. Zemplén J.: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Budapest, 1964. 151. p.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VII.

Wurzbach: Biographisches Lexicon…

LIOUVILLE, Joseph (1809. március 24.—1882. szeptember 8.): francia matematikus.

Megadta a transzcendens számok létezésének konstruktív bizonyítását. Megalapította a világ második matematikai folyóiratát. Ebben jelentek meg először GALOIS írásai.

LITTROW, Johann Josef Edler von (Bischofteinitz [Horšovský Tyn, Csehország], 1781. március 13.—Bécs, 1840. november 30.): cseh származású bécsi csillagász, a krakkói egyetem tanára, majd annak bezárása után a kazányi (Oroszország) egyetemi csillagvizsgáló vezetője.

1816-tól a Pest-budai Egyetem gellérthegyi csillagvizsgálójának társigazgatója, mivel azonban nem alakult ki jó együttműködés az intézet alapító igazgatója, Pasquich János és fiatalabb társa között, 1819-ben elfogadta a bécsi egyetem meghívását. Ettől kezdve sokat fáradozott az elavult bécsi obszervatórium korszerűsítése és az egyetem csillagászati oktatásának fellendítése érdekében. Előadásait valóban sokan látogatták (több fiatal magyar matematikus is). Jelentős munkát végzett az asztrometria terén, és a nagy pontosságú földrajzi hosszúság meghatározásáért (Buda—Bécs—München, 1822). Jelentős ismeretterjesztő munkát végzett, 1834—36 közt kiadott Wunder des Himmels című átfogó művét sok új kiadásban jelentették meg, megindította a népszerű csillagászati évkönyvek sorozatát. Pasquich János elleni támadásaival a hazai csillagászat múltjában kétes hírnevet szerzett magának. A szentpétervári és a bécsi Akadémiák tagja, az Északi Vasúttársaság igazgatója.

Fontosabb művei

Theoretische und praktische Astronomie, Wien, 1821—27.

Wunder des Himmels, IIII. 1. kiadás 1834—36. legutóbbi kiadás, átdolgozva: 1963.

Cikkek a Berliner Astronomische Jahruchban, és a bécsi Akadémia Értekezéseiben (Sitzungsberichte der K. k. Akademie in Wien), valamint szaklapokban jelentek meg.

Bibliográfia

Csillagászattörténet A—Z.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XV. 286—93. p-

Poggendorff: Biographisch… II.

Heller Á.: A gellérthegyi csillagásztorony. Természettudományi Közlöny 1878.

Varga M.—Patkós L.: St. Gellert’s Hill Observatory’s Chronicle. Konkoly Obs. Monographs No. 2. Budapest, 1996.

Dictionary of Scientific Biographies, IV.

Bartha Lajos: DRACO.

LITTROW, Karl Ludwig von (Kazány, 1811. július 18.—Velence, 1877. november 16.): Littrow, Johann Josep fia. 1832-től a bécsi Egyetemi Obszervatórium munkatársa, 1841-ben követte apját a professzori és igazgatói székben.

Nevéhez fűződik a modern, nagyszabású új bécsi egyetemi csillagvizsgáló felépítése (1874—78.), amely ma is Európa egyik legnagyobb obszervatóriuma. Kitűnő tanár — számos magyar csillagász kezdte nála tanulmányait —, jó képességű ismeretterjesztő. Főleg asztrometriával (üstökös és kisbolygó pozíció meghatározással) foglalkozott. Jelentős érdemeket szerzett a meteorrajok és üstökösök kapcsolatának kimutatásában. Fiatalkori művében, amelyben kiadta Hell Miksa és Sajnovics János norvégiai útinaplóját, ennek magyarázó szövegében Hell Miksát észlelési adatok hamisításával vádolta. Rágalmait először az amerikai Simon Newcomb nem csak megcáfolta, de kimutatta Littrow, K. L. rosszhiszeműségét és megbízhatatlanságát is. Utóbb azonban támogatója volt a fiatal magyar csillagászoknak. Főleg kézikönyveket írt.

Fontosabb művei

Hell’s Reise nach Lappland und seine Beobachtungen des Venus — Durchganges, Wien, 1835.

Kalender für alle Stände, 1841—1877. Értekezések a Sitzungsberichte d. K. k. Akademie in Wien köteteiben.

Bibliográfia

Csillagászattörténet A—Z.

Természettudományi Közlöny 1877/102. füz. 66—68. p.

Pinzger F.: Hell Miksa emlékezete. Budapest, 1920.

Ashbrook, J.: Father Hell’s Reputation. Sky and Telescope 1961/4. április

Poggendorff: Biographisch… II., III.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XV. 294—97. p.

Österreivhisches Biographisches Lexikon, V. 1972. 252—53. p.

LIU An (Kr.e. 175—122): kínai politikus, filozófus. Fő műve a Huai-nan ci töredékekben maradt ránk.

LOBACSEVSZKIJ, Nyikoláj Ivanovics (1792. december 2.—1856. február 24.): orosz matematikus.

BOLYAI JÁNOStól függetlenül felfedezte a modern matematika nyitányát jelentő nemeuklideszi geometriát. Eredményesen működött a matematika több más területén is.

Nyizsnyij-Novgorodban született kishivatalnok családból. Tizenkilenc évesen már a kazanyi egyetem diplomájával rendelkezik. Huszonnégy évesen már az egyetem professzora, később pedig egy időre rektora.

A hiperbolikus geometriát először 1826-ban ismertette egy előadáson, ami nyomtatásban az egyetem bulletinjének 1829—30-as évfolyamában jelent meg. A közlésben megelőzte BOLYAI JÁNOSt, de a felfedezésben nem. BOLYAI már 1823-ban birtokában volt abszolút geometriájának.

Az orosz nyelvű publikációra senki sem figyelt fel. Nem történt ez másképp az 1840-es német és az 1855-ös francia változattal sem. GAUSS ismerhette a német nyelvű cikket, de nem reagált rá. Más munkásságáért viszont Lobacsevszkijt a göttingeni akadémia levelező tagjává választatta. Nem hívta fel a két felfedező figyelmét sem egymásra. Lobacsevszkij haláláig nem tudott BOLYAIról, aki csak véletlenül értesült felfedezőtársa létezéséről.

Lobacsevszkij az el nem ismerés miatti elkeseredésében és mindkét szemére megvakulva halt meg 1856-ban. Munkásságát halála után előbb ismerték el, mint BOLYAIét. Kazanyban szobrot kapott és emlékére Lobacsevszkij-díjat alapítottak.

LOEW Moritz [családi neve eredetileg: LŐV Móric] (Makó, 1842. augusztus 22.—Gross-Lichterfeld [Poroszország], 1902. május 25.): magyarországi származású német csillagász—geodéta, a német Geodetisches Institut osztályvezetője.

Bécsben és Lipcsében tanult, 1867-ben Budapesten doktorált. 1883-tól lipcsei egyetemi tanár. Pozíciós csillagászati mérésekkel és felsőgeodéziával foglalkozott.

Fontosabb művei

Zur Theorie des Passageninstrumentes am ersten Vertikal. Astronomische Nachrichten 1881. Nr. 2371.

Persöhliche Fehler bei Messungen von Zenithdistanzen… Astronomische Nachrichten 1889. Nr. 2900.

Polhöchenbestimmungen im Harz. Berlin, 1898.

Bibliográfia

Poggendorff: Biographisch… IV. és V.

LOEWY Maurice [családi neve eredetileg: LŐWY Mór] (Bazin [Pozsony megye], 1833. április 15.—Párizs, 1907. október 15.): magyarországi születésű francia csillagász, a párizsi Nemzeti Obszervatórium (Observatoire National) igazgatója, a Francia Tudományos Akadémia tagja, a becsületrend tiszti keresztese.

Tanulmányait Bécsben végezte, itt kezdte meg tudományos munkáját, főként üstökös pályaszámításokkal tűnt ki. U. J. J. Leverier meghívására Párizsba ment (1860), 1872-től a „Bureau des Longitudes” (Hosszúság-meghatározási Hivatal = a csillagvizsgáló számolóintézete) főmunkatársa, a híres francia csillagászati évkönyvek (Connaisance des Temps) szerkesztője. 1878-ban a Nemzeti Obszervatórium (Observatoire National) aligazgatója, 1896-tól igazgatója. Az un. coudé-rendszerű távcső („könyöktávcső”) megszerkesztője, a párizsi 60 cm-es coudé-refraktorral készítette el P. Puiseaux-val a 12 kötetes „párizsi fotografikus holdatlaszt” (1896—1909). Az égbolt nagy fotografikus térképező munkájának központi irányítója.

Fontosabb művei

Atlas lunaire de l’Observatoire de Paris. Paris, 1894—1909. Francia honosságot 1896-ban kapott, számos kitüntetés birtokosa volt.

Bibliográfia

Observatoire de Paris son histoire. Paris, 1990.

Csillagászattörténet A—Z.

S. L.: L. M. Az Időjárás 1907/11.

Poggendorff: Biographisch… IV., V.

LOMONOSZOV, Mihail Vasziljevics (1711—1765): orosz kémikus. A pétervári egyetem kémiaprofesszora, Ő vezeti be a fizikai kémia elnevezést is.

LOVÁSZ László (Budapest, 1948. március 9.— ): matematikus.

Tanulmányok: Eötvös Loránd Tudományegyetem, matematikus szak (1966—71). 1971—75 az ELTE tudományos főmunkatársa, 1975—82 a szegedi József Attila Tudományegyetem geometriai tanszékének tanszékvezető docense, 1978—82 tanszékvezető egyetemi tanára, 1982— az ELTE egyetemi tanára, 1983— a számítógép-tudományi tanszék vezetője, 1987— a Princeton Egyetem részidős egyetemi tanára. Jelenleg a Yale Egyetem professzora. Kutatási területe: kombinatorika és algoritmuselmélet. Tagja az MTA Szociális, Matematikai és Operációkutatási Bizottságának. Az Acta Mathematica, a Matematikai Lapok szerkesztőbizottsági tagja, a Combinatorica főszerkesztője, 1979— az MTA levelező tagja, 1985— rendes tagja. Állami Díj (1985), Wolf-díj (1999).

Főbb művei: Combinatorial Problems and Exercises (1979), Matching Theory (M. D. Plummerrel, 1986), An Algorithmic Theory of Numbers, Graphs and Convexity (1987), Geometric Algorithms and Combinatorial Optimization (M. Grötschellel, A. Schvijverrel, 1988).

LÖSCHARD Ferdinánd (Temesvár, 1838—?): hitoktató, 1839-től Resicán, szentszéki ülnök, amatőrcsillagász.

Bolygó megfigyelésekkel foglalkozott, amelyekről külföldi folyóiratokban számolt be. Észleléseit a Vénusz tengelyforgásának tisztázásánál a szakirodalom is méltányolta.

Bibliográfia

Kövesligethy Radó: Természettudományi Közlöny 1894. 93. p.

Borovszky Samu: Temes vármegye. Magyarország vármegyéi és városai. 1911.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága VIII.

LŐV Móric » LOEW Moritz

LŐWY Mór » LOEWY Maurice

LUDOLPH, van Ceulen (1540. január 28.—1610. december 31.): holland mérnök és matematikus.

Harmincöt tizedes jegyig számította ki a pi értékét, amit ma is gyakran neveznek Ludolph-féle számnak.

LYN, Q. G. » KULIN György