OLASZ PÉTER. S. J. (Nagyvárad [Oradea, Románia] 1895. augusztus 4.—Nagyvárad 1952. július 14.): jezsuita matematikus, tanár, folyóirat szerkesztő, főleg a csillagászat és rokon tudományok területének új eredményeiről írt.

1910-ben lépett a rendbe, filozófiát insbruckban tanult, 1918—20 közt Kalocsán tanár, ekoriban számos cikke jelent meg a Természettudományi Közleményekben. Utóbb Innsbruckban teológiát hallgatott, majd több helyen is egyházi tisztségeket viselt. Egy ideig a Magyar Kultúra című folyóirat egyik szerkesztője. A relativitáselmélet kérdéseinek első magyar nyelvű ismertetője. Szerepe volt Krudy Jenő hagyatékának értékelésében.

Fontosabb művei

Az éter és az elektromágneses mező megokolatlan fölcserélése. Természettudományi Közlöny 51. évf. (1919) 725—730. sz. 337—338. p.

Az Einstein-féle gravitációs elmélet csillagászati igazolása. Természettudományi Közlöny 52. évf. (1920) 731—734. sz. 48. p.

Einstein relativitástanának bírálata. Természettudományi Közlöny 52. évf. (1920) 751—754. sz. 375—378 p.

Üstökösszerű ködök és az „új csillagok” meghatározása. Természettudományi Közlöny 55. évf. (1923) 805. sz. 168. p.

A relativitáselmélet és az abszolút létezése. Természettudományi Közlöny 57. évf. (1925) 817. sz. 124. p.

Bibliográfia

Bikfalvi: Magyar jezsuiták.

OMAR KHAJJÁM, al-Hajjám (1048. május 15.—1131. december 4.): költő, matematikus, csillagász és filozófus. A perzsák nemzeti költője, neves matematikus.

Tehetségére már fiatal korban felfigyeltek és a szultán udvarába hívták. Ezután Iszfahánban élt a török szultán pártfogása alatt. 1079-ben megreformálta a perzsa naptárt. Így az csak 5000 évenként téved egy napot, míg a mi naptárunk 3330 évenként. A perzsák azonban később áttértek a mohamedán holdnaptárra.

Algebrája túlhaladja AL-HVÁRIZMIét. Harmadfokú egyenleteket is old meg kúpszeletek segítségével. Foglalkozott az V. posztulátummal a később SACCHERIről elnevezett négyszög segítségével. Hozzájárult a törtfogalom kialakulásához.

ORESME, Nicole (Oresmicus) (1320?—1382. július 11.): francia matematikus; a középkori matematika utolsó nagy alakja.

A franciaországi Caen mellett született. A párizsi egyetemen tanult fizikát és matematikát, majd a teológiát végezte el. Ezután teológiát tanított, majd kanonok, végül püspök lett. Korának egyik legműveltebb és legsokoldalúbb elméje volt. Jelentősek fizikai eredményei. Az angol BRADWARDINE munkásságát folytatva bevezette a törtkitevős hatványokat.

ORTVAY Rudolf (1885—1945): magyar fizikus.

1928 és 1945 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen az elméleti fizika nyilvános rendes tanára. Kiemelkedő tudományszervező. Elsősorban neki köszönhető a modern fizika tanításának bevezetése a pesti tudományegyetemen, és közvetve Magyarországon.

OSTWALD, Wilhelm Friedrich (1853—1932): német kémikus. A fizikai kémia megalapítója és kifejlesztője, a rigai műegyetem kémiaprofesszora és a lipcsei egyetem fizikai kémia professzora. Ő különítette el a szervetlen és szerves kémia mellett e tudomány harmadik ágaként.

OTTLIK Géza (1912—1993?): író, műfordító, bridzsszakíró.

OVIDIUS; Publius Naso (Kr.e. 43—Kr.u. 17): római költő.

OZSVÁTH István (?—?): csillagász, már a budapesti Tudományegyetemen végzett tanulmányainak (1947—51) befejezése előtt a Svábhegyi Csillagvizsgáló ösztöndíjas gyakornoka (1951).

A protuberenciák mozgását vizsgálta, stellárstatisztikai témakörből aspiráns, 1955-től az I. Stellárasztronómiai osztály munkatársa, 1956-ban külföldre távozott, és különböző obszervatóriumokban dolgozott. Halmazváltozók észlelését dolgozta fel, a Tejútrendszer szerkezetére vonatkozó tanulmányokat végzett. Tevékeny részt vett a csillagászati ismeretterjesztésben is.

Fontosabb művei

Veränderliche in M3. Mitteilungen d. Sternwarte Budapest Nr.

A csillaghalmazok fejlődése. Csillagászati Évkönyv 1956.