PAÁL György (Budapest, 1934. december 31.—Budapest, 1992): csillagász, kozmológus, az MTA Csillagászati Kutató Intézetének (Budapest—Svábhegy) munkatársa. A Detre László-emlékéremmel díjazva, a Nemzetközi Csillagászati Unio (IAU) Kozmológiai bizottságának tagja.

A budapesti ELTE-én tanult (1953—1958), majd az Univerzum nagytéri szerkezetének megfigyeléseken alapuló, illetve a galaxishalmazok fejlődésére, és az Univerzum tágulására vonatkozó elméleti kutatásokkal foglalkozott. Vizsgálatai jelentős új szempontokkal gyarapították a galaxishalmazok és az Univerzum fejlődésére vonatkozó nézeteinket.

Fontosabb művei

Kozmikus ciklusosság és relativisztikus kozmológia. Geonómia és Bányászat 1975/3—4.

A kozmológiai vöröseltolódásról (Balázs Bélával). Csillagászati Évkönyv 1976.

Bibliográfia

Almár Iván: Paál György. Csillagászati Évkönyv 1993.

Magyar ki kicsoda 1990.

PACIOLI, Luca (1445?—1517): itáliai matematikus, ferences-rendi szerzetes.

1494-ben megjelent fő művének jelentőségét a szórövidítésekből álló algebrai jelrendszer alkalmazása adja.

PACZONA József Árpád » BÁRTFAY József Árpád

PAPPOSZ (300 körül): görög matematikus.

Az alexandriai iskola és az egész görög matematika utolsó nagy alakja.

Kommentárjaiból ismerjük a korábbi nagy matematikusok munkáit. Felfedezte a projektív geometria egyik alaptételét, amit később PASCAL általánosított.

PASCAL, Blaise (1623. június 19.—1662. augusztus 19.): francia matematikus és filozófus.

A projektív geometria és a valószínűségszámítás egyik megalapozója.

Matematikus apja hamar felismerte fia tehetségét és segítette kibontakozását. A Pascal-tételt 16 éves korában fedezte fel. Tizennyolc éves, amikor számológépet szerkeszt, hogy apja munkáját segítse. FERMAT-tal folytatott levelezése során lerakják a valószínűségszámítás alapjait. Vizsgálataiban alkalmazta az ún. Pascal-háromszöget. A hidrodinamikában is megörökítette a nevét.

Keveset publikált, de kiterjedt levelezése során sok ötlettel segítette tudóstársait. LEIBNIZ például azt írta, hogy a karakterisztikus háromszög ötletét Pascaltól kapta.

Gyenge egészségi állapota miatt 25 éves korában felhagyott a matematikával és kolostorba vonult. A teológiának kívánta szentelni életét, de időnként visszatért a matematikához. Rövid életének utolsó éveiben irodalmi műveket is írt, amelyek a francia irodalom gyöngyszemei közé tartoznak.

PASQUICH János (Zengg [Lika—Krbava megye, ma: Senj, Horváthország], 1754. január 3.—?, 1829. december 15.): horvát származású római katolikus pap, matematikus, csillagász, a pesti Egyetem tanára, a gellérthegyi csillagvizsgáló alapító igazgatója.

Előbb fizikai felügyelő és csillagdai asszisztens (1786—92), majd 1798-ig a felsőbb mennyiségtan tanára. Betegségére hivatkozva nyugdíjazását kérte, nagy európai tanulmányutat tett, számos hírneves tudóssal ismerkedett meg. Főként Zach Xavér Ferenc seeberg-gothai obszervatóriuma volt rá nagy hatással. 1802-ben megpályázta a budai egyetemi csillagvizsgáló megüresedett adjunktusi állását, amelyet elnyerve tervet készített az obszervatórium korszerűsítésére. 1806-tól a pesti Egyetem csillagvizsgálójának igazgatója, tervei és az általa Münchenből megrendelt műszerek felhasználásával épült fel a gellérthegyi obszervatórium (az „Uraniae”), amelyet a kortársak „Európa egyik főcsillagvizsgálójá”-nak neveztek. Társigazgatóként (socius director) 1816-ban meghívta Johann J. Littrowot, de kapcsolatuk hamarosan megromlott, társa 1819-ben Bécsbe távozott, a sajtóban pedig rágalmakat terjesztett az intézet vezetőjéről. Utóbb az intézet adjunktusa, Kmeth Dániel vádolta hamisított észlelések közlésével. Egy terjedelmes iratban védte magát, a hamisítás vádját pedig a vezető német csillagászok cáfolták meg (Bessel, Encke, Gauss stb.), a meghurcolt igazgató azonban 1824-ben nyugalomba vonult és Bécsben telepedett le. Főleg elméleti geodéziával és pozíciós csillagászati észlelésekkel foglalkozott, legnagyobb érdeme a modern, külföldön is példaként szolgáló Uraniae megszervezése.

Fontosabb művei

Epitome elementarum astronomicae spherico-calculatoriae. Wien, 1811.

Über die Dimensionen der Erdspheroids, Zach Monatliche Correspondenz. Gotha, 1800.

Pasquich Briefe an Hesperus, I—XII. Ofen (Buda), 1823—24.

Bibliográfia

Jelitai József: Levéltári adatok a csillagászat hazai történetéhez. Csillagászati Lapok 1938/3, 4. sz.

Bartha Lajos: Pasquich János. TIT Szakosztályi füzetek 1.B. Budapest, 1980.

Poggendorff: Biographisch… II.

Bartha Lajos: P. J. Geodézia és Kartográfia 1980/2.

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XXI.

Varga M.—Patkós L.: St. Gellert’s Hill Observatory Chronicle. Konkoly Observatory, Monographs 2. Budapest, 1996.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága X.

PATER Pál (Menyhártfalva [Menhard, Szepes megye], 1656—Danzig [Gdansk], 1724. december 7.): ágostai evangélikus teológus, matematikus, akadémiai tanár.

Vallása miatt menekülnie kellett, 1689-ben a toruni gimnázium, 1705-től a danzigi Akadémia tanára. Csillagászati és meteorológiai tanulmányokat közölt.

Fontosabb művei

De Caelo empyreo, Frankofortae, 1700.

Ephemerides sive Calendaria ab anno 1690 usque ad 1725. Gedaniaem, 1707.

De astrologica, Persica. Gedaniae, 17220.

Bibliográfia

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához II.

Poggendorff: Biographisch… II.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága X.

Wurzbach: Biographisches Lexicon…

PEACOCK, George (1791—1858): angol matematikus.

A permanencia elv kimondásával és szimbolikus algebrájával elősegítette az absztrakt algebrai szemléletmód kialakítását.

Cambridge-ben volt diák, majd tanár. Magát az algebra Euklidészének nevezte. Megpróbálta az algebrát tetszőleges elemekre axiomatikusan felépíteni. Törekvése nem járt sikerrel. Gondolatai HAMILTON, BOOLE, CAYLEY és más angol algebristák munkásságában teljesedtek ki.

PEANO, Giuseppe (1858. augusztus 27.—1932. április 20.): olasz matematikus.

Úttörő munkát végzett a modern matematika több területén.

1884-től tanított a torinói egyetemen, ahol 1890-ben professzorrá nevezték ki. A matematikát a logikára kívánta felépíteni. Gondolataira támaszkodva írták meg híres művüket RUSSELL és WHITEHEAD, akik Peano sok jelölését is átvették.

CAUCHY óta a legjelentősebb függvénytani műveket írta meg 1884-ben és 1893-ban. Ezekben szerepel az a négyzetet teljesen kitöltő vonal, ami elősegítette a halmazelmélet elfogadását és a dimenzió fogalmának tisztázását. Peano új definíciót adott az ívhosszra és a felületre. Elsők között értelmezte egy ponthalmaz mértékét is.

Interlingua néven mesterséges nyelvet konstruált, alkalmazva a logikában elért eredményeit. Ezt a nyelvet később kiszorította az eszperantó.

Peano alkotta meg a modern matematika első axiómarendszerét és felépítette rá a természetes számok aritmetikáját.

PÉCSI ALBERT (Békésszentandrás, 1882. november 25.—Budapest, 1971. április 17.): geográfus, a budapesti Felsőkereskedelmi iskola földrajztanár, a budapesti Földrengéskutató Intézet munkatársa, a Magyar Földrajzi Társaság főtitkára.

Kövesligethy Radó és Lóczy Lajos tanítványaként a Magyar Királyi Tudományegyetemen tanult, 1905-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet. Egyetemi hallgatóként az ógyallai Konkoly-alapítványú Csillagvizsgáló ösztöndíjas gyakornoka. A földrajztudománynak több területével is alkotó módon foglalkozott. Első munkáit a csillagászati földrajz és a szeizmológia területén végezte (doktori értekezése „A földrajzi hosszúság meghatározásá”-ról szólt, Földrajzi Közlemények 1905), e tárgyra a korszerű eszközök fejlődésével később is visszatért), majd igen jelentős munkát végzett a földrengési számításokkal kapcsolatban. 1906—13 között a Földrengési Obszervatórium tanársegéde, Kövesligethy magas szintű elméleti számolás-menetét is ő ültette át gyakorlatias formába. Később a térképvetületek kidolgozásában is jelentős munkát végzett (1925, 1966), és több természetföldrajzi értekezést közölt (például a jégkorszakokról és a folyókanyarulatok fejlődéséről). A két háború közt település- és gazdaságföldrajzi munkákkal tűnt ki. A kereskedelmi iskolák használatára földrajz-tankönyveket írt, számos ismeretterjesztő cikket közölt, (például az „Uránia” című havi folyóiratban), a „Földrajzi Zsebkönyv”-ek állandó munkatársa volt. Magyar nyelvű cikkei főleg a Földrajzi Közlemények-ben jelentek meg. Nyugdíjazását követően (1938) minden energiáját a Magyar Földrajzi Társaság ügyeinek szentelte.

Fontosabb művei

A földfelület erőltetési vonalai. Mathematikai és Physikai Lapok 1909.

A jégkorszakok. Földrajzi Közlemények 1912.

Térképvetületek alkalmazása. Földrajzi Közlemények 1925.

Tájékozódás. Magyar Földrajzi Évkönyv 1925.

Ősföldrajzi vonások újjászületése. Földrajzi Közlemények 1971.

Bibliográfia

Kádár L.: Egy geográfus halálára. Földrajzi Közlemények 1971/2—3.

PESSOA, Fernando (1888—1935): portugál költő és kritikus.

PETZVAL József (Szepesbéla [ma: Spisská Bela, Szlovákia, Szepes megye], 1807. január 6.—Bécs, 1891. szeptember 17.): matematikus, a bécsi és prágai Akadémiák tagja.

Már gimnazista diákként járatos volt a felsőbb matematikában, a kassai Líceumban, és a pesti Egyetem Mérnökképző intézetében tanult, 1828—33 közt Pest város mérnöke, innen hívják meg a bécsi Tudományegyetem felsőbb mennyiségtani tanszékre. Matematikai munkásságán kívül igen jelentős az elméleti optikai tevékenysége; elsőként sikerült 1840-ben matematikai számításokkal nagy fényerejű (F=1:3.6!), jó leképezést nyújtó négytagú fényképező objektívet szerkesztenie. A Petzval-portréobjektív nem csak a fényképezés terén volt úttörő jelentőségű, de nagy lencseátmérővel készített változatai, az un. „Astro-Petzval” objektívek a csillagászati fotográfiában váltak jelentőssé: lehetővé tették az égbolt aránylag nagy területének torzítás mentes leképezését, Tejútfelhők, csillagmezők fényképezését. A német optikai cégek (Töpfer, Voigtländer, Zeiss) az 1940-es évekig gyártották az Astro-Petzvalt. Fényerős távcsöveket is tervezett.

Bibliográfia

Seres János: Petzval József. Budapest, 1954.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága X.

Poggendorff: Biographisch…

Momento

Bécsben mellszobra áll.

PETZVAL Ottó [Petzval József testvére.] (Szepesbéla [ma: Spisská Bela, Szlovákia, Szepes megye], 1809. január 6.—Budapest, 1883. augusztus 28.): matematikus, a csillagászat tanára a budapesti Királyi Egyetemen, az MTA rendes tagja.

A Pesti Egyetem Mérnökképző Intézetében tanult, csillagász gyakornok Tittel Pál mellett a gellérthegyi csillagvizsgálóban, 1835-ben doktorált. A felsőbb mennyiségtan tanára a budapesti Egyetemen, 1872—82 között a Földrajzi tanszék Szemináriumán — amely a megszűnt csillagászati intézetet helyettesítette — a csillagászat helyettes tanára (a tanszékvezetői állás nem volt betöltve). Főleg szférikus csillagászatot és az égi mechanika elemeit oktatta. Jelentős szerepe volt a hallgatók csillagászat iránti érdeklődésének felkeltésében, működése alatt egyre nőtt az e tárgyból vizsgázók száma.

Fontosabb művei

A csillagászat elemei (főiskolai kézikönyv). Pest, 1875.

Bibliográfia

Kondor Gusztáv: Petzval Ottó. MTA Emlékbeszédek 6. k. 1. sz. 1889.

Bartha Lajos: Az egyetem kozmográfiai intézete és csillagdája. Föld és Ég 1983/6.

Orbók Mór: Petzval Ottó. Vasárnapi Ujság 1877/15.

PEUERBACH, Georg [családi neve AUNBECK] (Peuerbach [Felső-Ausztria], 1423. május 30.—Bécs, 1461. április 8.): a korai reneszánsz egyik jelentős csillagásza és matematikusa, a bécsi Egyetem tanára.

Legfőbb céljának tekintette Ptolemaiosz műve (Megalé szüntaxisz = Almageszt) latin fordításának javítása és az adatok hibáinak kiküszöbölése volt, ennek során ismerte fel a geocentrumos rendszer hibáit. Újformájú műszereket tervezett és készített. Regiomontanus és Hans Dorn mestere, V. László magyar és cseh király udvari csillagásza. Baráti kapcsolatban volt Vitéz János nagyváradi püspökkel, elküldte számára a „quadrans geometricus”-nak nevezett szögmérő műszerét, és Nagyvárad feltételezett földrajzi hosszúságára számolta a fogyatkozás-számításokra szolgáló táblázata egyik változatát. (Ezért nevezték ezt a táblázatot „Tabulae Waradiensis”-nek.) Vitéz János nagyváradi tudós körébe hívta, de Peuerbach nem akart Bécsből távozni, és maga helyett Regiomontanust ajánlotta. Jelentős szerepe volt a reneszánsz magyarországi csillagászatának kibontakozásában. Műveit 1514-ben adta ki Georg Tanstetter nyomtatásban.

Fontosabb művei

Tanulmány a tavaszpont eltolódásáról, a bolygók távolságáról és nagyságáról.

Értekezés az 1456-évben feltűnt Halley-üstökösről és távolságának meghatározásáról.

A bécsi meridiánra kimunkált fogyatkozások táblázata. Tabulae eclipsium super Meridiani Viennesi címen Regiomontanus nyomtatta ki.

Bibliográfia

Zinner, Ernst: Leben und Wirken des Joh. Müller… Osnabrück, 1961.

Bartha Lajos: G. P. Természettudományi Közlöny 1961/8.

Fleck Alajos: Egy kedvelt középkori mérőeszköz: a mérőkvadrát. Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat, Tájékoztató 1982/, 2. sz.

Fraknói Vilmos: Vitéz János. Budapest, 1877.

Fleck Alajos: 575 éve született G. P. Meteor 1998/12.

Csillagászattörténet A—Z.

Poggendorff: Biographisch… II.

Wurzbach: Biographisches Lexicon…

PINZGER Ferenc (Franz)m S. J. (Funds [Tirol], 1872. január 29.—Pécs, 1941. június 21.): jezsuita természetrajz—földrajz tanár.

Voltaképpen egyetlen, de csillagászattörténeti szempontból nagy jelentőségű munkája Hell Miksa életrajzi adatainak és a körülötte fellángoló vitáknak levéltári és könyvtári felkutatása. 1888-ben lépett a Jézus-társaság tagjai közé, 1893—94-ben magiszteri idejét Magyarországon tölti, ahol már magyar nyelven tesz érettségit. Felsőbb tanulmányait Pozsonyban és Innsbruckban végezte, 1898—99-ben Kalocsán tanít, majd a budapesti Tudományegyetemen bölcsész-hallgató. Valószínűleg itt ismerkedett meg Kövesligethy Radó professzorral, akinek javaslatára kezdett Hell Miksa életrajzi dokumentumainak felkutatásához. 1909—1918 közt Kalocsán természetrajz-földrajz tanár, és közben elkészíti első tanulmányait Hell és Sajnovics János várdői útjáról, majd Hell életéről. Az Akadémia 1920-ban és 0927-ben adta ki nagy Hel-monográfiáját. 1920-tól Pécsen tanár, 1925—29 között a természetrajzi gyűjtemény igazgatója. Sokoldalú egyházi szolgálatot is végzett.

Fontosabb művei

Hell és Sajnovics vardői útja. In: A Jézus-társaság Kalocsai Érseki Kath. Főgimnázium 1911—12. évi Értesítője. Kalocsa, 1912.

Hell Miksa emlékezete, I—II. Budapest, 1920, 1927.

Bibliográfia

Fejér J.—Váczi J.: Könyvészeti adatok…

Tóth Mike S.J.: A kalocsai kollégium ötven éve. Kalocsa, 1910.

PLATÓN (Kr.e. 427—347): görög filozófus.

Nézetei nagy hatással voltak a matematika fejlődésére. Athénban akadémiát alapított, ahol a főtárgy a matematika volt. Bejárata fölött ez a felirat volt olvasható: „Ne lépjen ide be senki, aki a geometriát nem ismeri.”

PLÜCKER, Julius (1801. június 16.—1868. augusztus 22.): német matematikus és fizikus.

Az analitikus projektív geometria kidolgozója.

Bonnban, Berlinben és Heidelbergben tanult. Rövid párizsi tanulmányútja alatt MONGE előadásait hallgatta. Tanári munkáját Bonnban kezdte, majd Berlinben és Halleben folytatta. 1836-ban visszatért Bonnba és a matematika professzora lett.

A projektív geometriát a homogén koordináták segítségével analitikusan építette fel. Módszerét az algebrai síkgörbék elméletére is alkalmazta. Ezzel kivívta a szintetikus módszer híveinek, főként STEINERnek a bírálatát. A támadások annyira elkeserítették, hogy abbahagyta kutatásait és áttért a fizikára. Annak lett a professzora és szintén eredményes kutatója.

PODMANICZKY Géza [Geiza] báró, [Aszódi és Podmanini] (Aszód, 1839. március 26.—Kiskartal, 1923. augusztus 26.): földbirtokos, valóságos belső titkos tanácsos, főrendházi tag.

Birtokának korszerű vezetése mellett vadászsporttal és a mezőgazdasági berendezésekkel foglalkozott, Konkoly Thege Miklós példájára, és talán tudomány kedvelő feleségének, Dégenfeld-Schomburg Berta grófnő biztatására is 1885-ben jól felszerelt magán-csillagvizsgálót létesített kiskartali birtokának parkjában. Főműszere egy 19 cm-es Merz—Cooke refraktor volt. A kikartali magánobszervatórium irányítására Kövesligethy Radót kérte fel. Főként a budapesti Tudományegyetem tanárjelöltjei, és néhány fiatal tanár végzett itt észleléseket, maga Podmaniczky Géza is részt vett a megfigyelő munkában. A megfigyeléseket rendszertelenül megjelenő kiadványokban tették közzé. Főleg bolygó, üstökös és változócsillag vizsgálatok történtek Kiskartalon. Felszerelését 1922-ben az akkor alapított Budapest—Svábhegyi Csillagvizsgálónak adományozta, a nagy refraktor négy évtizeden át volt használatban.

Bibliográfia

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XI.

Magyar Életrajzi Lexikon II.

Kövesligethy Radó: A kiskartali csillagász toronyról. Természettudományi Közlöny 1889. 236. sz.

POINCARÉ, Jules Henri (1854. április 29.—1912. július 17.): francia matematikus, fizikus, csillagász és filozófus.

A múlt század végének vezető francia matematikusa, akinek fizikai, csillagászati és filozófiai munkássága is figyelemreméltó.

RAYMOND POINCARÉ francia köztársasági elnök első unokatestvére volt. Az École Polytechnique elvégzése után bányamérnöki oklevelet is szerzett 1879-ben. Ugyanebben az évben doktorált a Sorbonne-on matematikából. Caenben kezdett tanítani, de 1881-ben a Sorbonne tanára lett és haláláig ott tanított. Tevékenysége elismeréseként harminchat akadémia választotta tagjának (köztük a Magyar Tudományos Akadémia). 1905-ben elnyerte a Bolyai-díjat.

Kiemelkedő volt munkabírása, előadó- és szervezőképessége. Szokták az utolsó matematikai polihisztornak is nevezni. Munkássága valóban átfogta a korabeli matematikát. Nem becsülte le a tudománynépszerűsítést sem. Ilyen jellegű munkái nagy olvasottságnak örvendtek és sok nyelvre lefordították őket. Sőt kivívták a francia irodalmi társaság elismerését is, amely Poincarét tagjának választotta.

Poincaré egyetlen témával sem foglalkozott sokáig, igyekezett minél több területet megismerni. Egy kortársa szerint nem gyarmatosító volt, hanem hódító. Legjelentősebb felfedezései a számelmélet, az algebra, a topológia, a differenciálegyenletek, a valószínűségszámítás, a matematika alapjai és a matematikai fizika körébe tartoznak. Megalkotta a nemeuklideszi geometria egyik modelljét. 1895-ben megírta a topológia máig alapvető monográfiáját.

POISSON, Siméon Denis (1781. június 21.—1840. április 25.): francia matematikus és fizikus. A matematika fizikai alkalmazhatóságát kutatta. A valószínűségszámításban felfedezte a Poisson-eloszlást.

Az École Polytechnique-ben LAGRANGE és LAPLACE volt a tanára. Diplomája megszerzése után ugyanott lett tanár ő is. 1815-ig republikánus, utána legitimista lett, talán azért, hogy állását megtarthassa.

Termékeny alkotó volt, több mint 300 cikket és könyvet írt. A matematikai fizika különböző területein, az integrálok és a sorok elméletében, valamint a valószínűségszámításban ért el eredményeket.

POLIKEIT Károly (Pozsony, 1849. március 30.—Pozsony, 1921. február 21.): matematika—fizika szakos tanár a pozsonyi Főreáliskolában, 1896-tól igazgató az ottani Katholikus Főgimnáziumban, amatőrcsillagász.

Jól berendezett magán-csillagvizsgálója volt, tevékenyen részt vett a Pozsonyi Természettudományi és Orvos Egyesület munkájában, ahol számos csillagászati előadást tartott, és cikkeket írt az egyesület Közlönyébe. Rendszeres „hullócsillag” megfigyeléseket végzett az ógyallai obszervatóriummal együtt.

Fontosabb művei

Astronomia. Pozsony, 1895

Bibliográfia

Gulyás: Magyar írók élete és munkássága II. kiad.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

PÓLYA György [Georg Polya] (Budapest, 1887—Palo Alto [Kalifornia, USA], 1985): magyar származású matematikus, fizikus és metodológus; világhírű tudós, a heurisztika kidolgozója.

Apja neves közgazdász, az MTA levelező tagja volt. 1905-ben lett a budapesti tudományegyetem hallgatója. Először jogi, később irodalmi és filozófusi, végül fizikai és matematikai előadásokat hallgatott. Tanulmányait 1910-ben Bécsben, majd Göttingenben és Párizsban folytatta. Doktorátusát Budapesten szerezte 1912-ben valószínűségszámításból.

1914-ben lett a zürichi műszaki egyetem tanára. 1925-ben jelent meg a SZEGŐ GÁBORral (1895—1985) közösen írt analízis feladatgyűjteménye, amely a műfaj klasszikusának számít. 1940-ben az amerikai Stanford egyetem professzora lett. 1953-ban nyugdíjba ment, de előadásait még 90 évesen is megtartotta.

1951-ben ismét megjelent egy híres PÓLYA—SZEGŐ könyv, amely a matematikai fizikában közösen elért eredményeiket tartalmazta. A matematikai ágak közül a kibernetika köszönheti neki a legtöbbet.

Pólya György volt a matematikaoktatás megreformálásának egyik ösztönzője és a heurisztika kidolgozója. 1945-ben írt művét, a Gondolkodás iskoláját 16 nyelvre fordították le.

PONCELET, Jean Victor (1788. július 1.—1867. december 22.): francia matematikus, hadmérnök-tábornok.

A projektív geometria elméletének kidolgozója, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.

Az École Polytechnique diákjaként MONGE tanítványa volt. 1812-ben már szülővárosának, Metznek katonai akadémiáján találjuk. A hadmérnökök parancsnokaként részt vesz NAPÓLEON oroszországi hadjáratában, ahol fogságba esik. Öt hónapig tartó gyalogmenetben Szaratov városának hadifogolytáborába viszik. Itt építi fel gondolatban, könyvek segítsége nélkül a projektív geometriát. Jegyzeteivel 1814 végén kerül vissza Metzbe. A kész művet 1822-ben publikálja Párizsban.

Ezután a hadseregben szolgál. Sok különböző témájú cikket ír többek között geometriából, alkalmazott mechanikából, a vízimalmokról és az angol gépiparról.

Poncelet munkássága DESARGUES, PASCAL, MONGE és CARNOT eredményeire épült és további intenzív kutatásokat inspirált GERGONNE, BRIANCHON, CHASLES, PLÜCKER, STEINER, STAUDT, CREMONA és mások révén.

POPPER, Karl Raimund, Sir (1902—1994): bécsi születésű angol filozófus, logikus és szociológus.

PORPHÜRIOSZ (Türosz, Kr.u. 233 körül—Róma, 300 körül): újplatonikus görög filozófus.

POSZTÓCZKY Károly (Rácalmás [Pest megye], 1882. március 28.—Környe [Fejér megye], 1963. február 27.): földbirtokos, amatőrcsillagász.

A budapesti Tudományegyetemen csillagászatot, a Műegyetemen geodéziát tanult. 1905-től rendszeres meteorológiai megfigyeléseket kezdett erdőtagyosi birtokán, 1914 körül jól felszerelt magán-csillagvizsgálót létesített, amelynek főműszere 127 mm-es Reinfelder és Hertl refraktor volt. A Stella Csillagászati Egyesület vezetőségi tagja. Több cikket írt a műkedvelők tájékoztatására és buzdítására. Műszerei a tatai Bemutató Csillagvizsgálóba kerültek. Az Astronomische Geselischaft tagja, 1950-ben a „Hegyfoky Kabos” emlékéremmel jutalmazták meteorológiai tevékenységéért. Csillagászati megfigyeléseinek feljegyzései valószínűleg a II. világháború idején elvesztek. Részt vett az ógyallai csillagvizsgáló műszereinek átmentésében.

Fontosabb művei

Az erdőtagyosi csillagvizsgáló leírása. Stella 1926/1—2.

Az amatőrcsillagász műszerei. Stella 1927/4.

Bibliográfia

Mizser Attla: P. K. Meteor 1997/11. 52. p.

Magyar Életrajzi Lexikon II.

Légkör (Meteorológiai Intézet) 1962/2.

PRINGSHEIM, Alfred (1850—1941): német matematikus, a müncheni egyetem matematika professzora, THOMAS MANN apósa.

PREYER, Wilhelm (1841—1897): német pszichológus és fiziológus.

PTOLEMAIOSZ Klaudiosz (150 körül): alexandriai görög csillagász és matematikus.

Az Almageszt szerzője. Trigonometriai táblázatait sokáig használták. Tétele húrnégyszögekre vonatkozik. Ő dolgozta ki a geocentrikus világképet.

PÜHLER Kristóf (PUEHLER Christoff von SICLAS) (Siklós [Sopron megye, ma: Sigless, Burgenland], 1500 körül—Passau, 1583 után): geodéta, műszertervező, valószínűleg Ágoston-rendi szerzetes.

Életrajza ismeretlen. 1517-ben a bécsi Egyetemre iratkozott ahol 1521-ben avatták a „Művészetek mesteré”-vé (Artium magister), itt ismerkedett meg a kiváló csillagász-térképész és műszerépítő Petrus Apianussal (tkp. Bienewitz, 1495—1552), akihez baráti kapcsolat fűzte. 1563-ban jelent meg „Ein kurze und grundlichen anlaytung, zu dem rechten verstand Geometriae” című igen alapos kézikönyve a földmérésekről és a csillagászati helymeghatározásokról. (Egy rövid egyben alapos bevezető a geometria helyes megértéséhez, Dillingen.) Ebben két új rendszerű műszerét is leírja, továbbá olyan előremutató mérési elgondolásokat is tárgyal, amelyekkel megelőzte korát. Munkája elismerést váltott ki, például Tycho Brache is hivatkozik rá. Magyar nyelven a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalat adta ki, 1974-ben, műszereit is rekonstruálták.

Bibliográfia

Poronyi Z.—Fleck A.: Pühler Geometria practicája. PGTV Pécs, 1974.

Fleck A.: A földrajzi hosszúság korabeli problémája, és a Pühler javasolta megoldás. Meteor 1995/5.

Csillagászattörténet A—Z.

Poggendorff: Biographisch… III.

PÜHLER (PUECHLER) Kristóf (Siklós v. Siklósd, 1510?—?): csillagász és geodéta; az első magyar szerzőtől származó geometria könyv írója.

Életéről egyetlen biztos adat maradt fenn: neve szerepel a bécsi egyetem 1517. évi anyakönyvében. Német nyelvű gyakorlati földmértani könyve 1563-ban jelent meg Dillingenben és még a XVIII. században is használták. Tartalmazta a geometriai alapfogalmakat, a mértékegységeket, a csillagászati és földmérési módszereket, valamint a korabeli mérőműszerek leírását. Egyetlen fennmaradt példányát az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi.

PÜTHAGORASZ (Kr.e. VI. század): görög matematikus.

A görög ókor egyik legnevesebb matematikusa.

Szamosz szigetén született. Sokat utazott, járt Egyiptomban is. A perzsák elől a dél-itáliai Krotonba menekült. Ott megalapította a pitagoreusi iskolát, amely titkos szektaként is működött és sok üldöztetést szenvedett. A pitagoreusok alapozták meg a számelméletet és fedezték fel az irracionalitást. A Pitagorasz-tétel ma is a legismertebb és legtöbbet alkalmazott matematikai tétel.