WALD Ábrahám (Kolozsvár, 1902—India, 1950): magyar származású amerikai matematikus. A modern matematikai statisztika egyik megalapozója, a játékelmélet továbbfejlesztője.
Középiskoláit szülővárosában végezte. Ezután rövid ideig magánúton tanulta a matematikát, majd a bécsi egyetemre iratkozott be. Közben katonai szolgálatra hívták be a román hadseregbe, így csak 1931-ben végzett. Ugyanekkor doktorált és megjelentek első publikációi is. MORGENSTERN (NEUMANN JÁNOS későbbi szerzőtársa) bécsi intézetében kezdett dolgozni. 1938-ban a new-yorki Columbia egyetem hívta meg. Ott tanított tragikus haláláig (repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett).
WALLIS, John (1616. december 3.—1703. november 8.): angol matematikus és fizikus. A Royal Society egyik alapítója. BARROW-val együtt az analízis előkészítője. 1649-től haláláig az oxfordi egyetem tanára volt.
WARTHA Vince (1844—1914): kémikus. Az MTA tagja (1873), másodelnöke (1908—1910), a budapesti Műegyetem Vegyipar-műtan tanszékének tanára (1867—1912).
WEIERSTRASS, Karl (1815. október 31.—1897. február 19.): német matematikus. Nevéhez fűződik az analízis szabatos felépítése.
Jogot és közgazdaságtant kezdett tanulni. Huszonhárom éves korában elhatározta, hogy matematikus lesz. Münsterben végezte el az egyetemet, utána a braunschweigi gimnáziumban tanított 15 évig.
A tanítás mellett rendszeresen kutatott és publikált. Eredményeire először a königsbergi egyetem figyelt fel: 1854-ben tiszteletbeli doktorrá avatta. Két évvel később a berlini egyetem magántanára lett. Katedrát csak 1864-ben kapott. Nem érdemtelenül, mert a matematikatörténet legnagyobb hatású előadója vált belőle. Ebben nagy szerepe volt középiskolai gyakorlatának. Egyeztetni tudta a precíz bizonyítást, a közmondásos weierstrassi szigort az érthetőséggel.
Fő céljának az analízis aritmetizálását tekintette. Ehhez először az irracionális szám fogalmát kellett a határérték alkalmazása nélkül definiálni. Ezt a munkát DEDEKIND végezte el. Utána Weierstrass újra felépítette az analízist, kiérdemelve ezzel a modern analízis „atyja” címet. Hasonló munkát végzett korábban BOLZANO is, de eredményeit nem publikálhatta.
Weierstrass életének szinte utolsó pillanatáig folytatta előadói és kutatói munkásságát. KUMMERrel és KRONECKERrel együtt a matematikai élet egyik centrumává tette a berlini egyetemet.
WEINEK László [Ladislaus] (Buda, 1848. február 13.—Prága, 1913. november 12.): csillagász, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, a prágai Egyetem csillagvizsgáló igazgatója.
Magyarországon élő, német ajkú családból származott, önmagát mindig magyarnak vallotta. Bécsben, Berlinben és (Eötvös József ösztöndíjával) Lipcsében tanult, már ekkor nagy figyelmet szentelt a még kezdetleges fényképezési eljárásoknak. A Németországból látható Vénusz-átvonulás megfigyelő expedíciók előkészítésében részt vett, majd a Kerguelen-szigeti észlelő csoport helyettes vezetője. A jelenségről 60 jó minőségű fényképet készített. Sokat foglalkozott a fotografikus asztrometriai módszerek pontosságával, e tárgyból doktorált, és 1878-ban az MTA előtt székfoglalóját is erről tartotta. 1882-től a Prágában a Károly Egyetem csillagvizsgálójának tanára, az obszervatórium vezetője. Kezdetben az elavult felszereléssel kevés érdemleges munkát végezhetett, ekkor kezdte meg a holdrészletek pontos rajzolását. Kidolgozta a holdfényképek rajzolással történő kiegészítését, eljárásának sikerét jelzi, hogy a Lick Obszervatórium a 91 cm-es óriás refraktorral készített holdfényképeket küldte el számára feldolgozásra. Megkezdte egy 200 lapra tervezett nagy holdatlasz összeállítását. Elsők között csatlakozott a Föld pólus ingadozását megfigyelő hálózathoz. Szívesen foglalkozott népszerűsítéssel, és csillagászati szemléltető eszközök szerkesztésével. Számos cikke először magyar nyelven jelent meg a Természettudományi Közlönyben.
Fontosabb művei
Az instrumentalis fényelhajlás szerepe… MTA Értekezések a Mathematikai Tudományok Köréből 7. évf. 1878/8.
A német birodalmi Venus expedíció. Természettudományi Közlöny 10. évf. 1878/107. füz.
Astronomische Beobachtungen an der k. k. Sternwarte zu Prag im Jahre (1884—1910 között), holdrajzok és holdfénykép átrajzolások, bolygó rajzok.
Nagyított rajzok holdfotográfiákról. Emlékkönyv a Természettudományi Társulat 50 éves évfordulójára Budapest, 1892.
Bibliográfia
(S): Prof. L. W.: Deutsche Rundscahu für Geographie und Statistik 17. évf. 1895/7.
Obermayer L.: Dr. Weinek László. Idő 1914/7.
Scheller, A.: L. W. Astronomische Nachrichten 196. H. 18. Nr. 4698, 1913.
Bartha Lajos: Weinek László, a csillagász és utazó. Földrajzi Múzeumi Tanulmány 10. sz. 1991.
Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.
Poggendorff: Biographisch… III. (1898) IV. (1928).
Magyarok a természettudomány és a technika történetében.
WEISS Ferenc Xavér S. J. (Nagyszombat [ma: Trnava, Szlovákia], 1717. március 16.—Buda, 1785. január 10.): jezsuita szerzetes, matematikus, csillagász, a nagyszombati, majd a budai egyetemi „matematikai torony” igazgatója.
Tanulmányait Nagyszombatban végezte, előbb gimnáziumi tanár, 1753-ban megbízták az egyetemi csillagvizsgáló megszervezésével, majd kinevezték igazgatóvá (1765); az egyetem Budára telepítésével (1777) a budavári Palotára emelt csillagász torony vezetője. A nagyszombati csillagvizsgálót a 18. század derekának egyik legjobban felszerelt obszervatóriumává fejlesztette. Főleg asztrometriai észlelésekkel foglalkozott, igen jelentősek voltak a Jupiter-holdak helyzetére vonatkozó megfigyelései. Nagy pontossággal meghatározta a nagyszombati, majd a budai meridián hosszúság különbségét Bécshez és Párizshoz viszonyítva. Nagy érdeme, hogy tehetséges csillagász nemzedéket nevelt ki (Bruna Ferenc, Taucher Ferenc, Sajnovics János stb.). 1756—76 közt önálló kiadványként megjelentette a nagyszombati észleléseket: Observationes Astronomicae anni … in Observatorio Collegii academici Tirnaviae címen. Cikkei a bécsi és berlini Évkönyvekben jelentek meg.
Fontosabb művei
Astronomiae physicae juxta Newtonie principia …, Tyrnaviae, 1759. (Az első hazai szerzőtől származó Newtoni fizika-tankönyv!)
Bibliográfia
Szerdahelyi Gy. Alajos: Memoria admodum reverendi… domini Francisci Weiss astronomi celeberrimi… Budae, 1785.
Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1985.
Kelényi B. O.: A Pázmány Péter Tudományegyetem csillagvizsgáló intézetei. Budapest, 1929.
Bartha Lajos: A nagyszombati egyetem csillagvizsgálója. Föld és Ég 1983/6.
Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.
Poggendorff: Biographisch… II.
Wurzbach: Biographisches Lexicon… LIV. 1886.
Magyarok a természettudomány és a technika történetében.
WEYL, Hermann Klaus Hugo (1885. november 9.—1955. december 8.): német származású amerikai matematikus és fizikus. A matematika számos területét gazdagította felfedezéseivel, emellett behatóan foglalkozott annak filozófiájával és történetével.
Göttingenben HILBERT tanítványa, később munkatársa. 1913 és 1930 között a Zürichi Műegyetem professzora. Ezt követően rövid ideig a göttingeni matematikai intézet vezetője lett, majd 1933-ban a fasizmus elől Amerikába emigrált, ahol a neves princetoni egyetemen kapott állást.
Legfontosabb kutatási területei: csoportelmélet (Lie csoportok, csoportok kvantummechanikai alkalmazásai, klasszikus csoportok), differenciálegyenletek, Riemann-felületek, algebrai számelmélet, topologikus terek, relativitáselmélet. Az intuicionizmus egyik neves képviselője volt.
WHITEHEAD, Alfred North (1861. február 15.—1947. december 30.): angol matematikus, logikus, filozófus. RUSSELLel közösen írt műve (Principia Mathematica, 1910—13) nagy hatással volt a XX. századi matematika fejlődésére.
Cambridge-ben, majd a londoni egyetemen volt a matematika professzora. Elsőként írt könyvet az univerzális algebráról. 1924-ben áttelepült az USA-ba és a Harvard filozófia professzora lett. Több filozófiai művet írt.
WIENER, Norbert (1894. november 26.—1964. március 18.): amerikai matematikus. A kibernetika „atyja”.
Csodagyerekként indult: három évesen már írt és olvasott. Tizennégy éves korában egy főiskolai diploma birtokosa. 1913-ban, 18 évesen doktorált a Harvardon matematikai logikából. Ösztöndíjjal Angliába és Németországba {ment}. Russellel és Hilberttel dolgozott együtt. 1919-ben került a bostoni Massachusetts Institute of Technology (MIT) intézetbe, amely az ő munkásságának köszönhetően is később világhírűvé vált.
A II. világháború alatt kezd vezérlési problémákkal foglalkozni, többek között tűzfegyverek esetében. 1948-ra dolgozza ki a kibernetikát, ekkor jelenik meg híres könyve is. 1949-ben KOLMOGOROVtól függetlenül megalapozza az idősorok elméletét.
Felhasználva széleskörű nyelvtudását számos országban megfordul és előadásokat tart a kibernetikáról. Egy ilyen útja során hal meg Svédországban.
A kibernetikát a marxista dogmatika hivatalosan burzsoá áltudománynak minősítette. Ez nagyban gátolta az ilyen jellegű kutatásokat a szocialista táborba tartozó országokban és gazdaságilag is károkat okozott.
WIGNER Jenő Pál [Eugen P. Wigner] (1902—1995): magyar születésű amerikai fizikus. Nobel-díjas (1963)
WODETZKY József (Versec [ma: Vrsec, Szerbia] 1872. március 15.—Budapest, 1956. március 18.): csillagász, matematikus, egyetemi tanár, a Szent István Akadémia matematikai osztályának elnöke, a Jugoszláviai Csillagászati Társaság tiszteletbeli tagja.
A budapesti Tudományegyetemen és a Sorbonne-on, valamint a Collège de France-on tanult, 1912-től a budapesti Egyetem Kozmográfiai tanszékén tanársegéd, 1914-től ugyanott magántanár, 1923-ban kinevezik a debreceni Tisza István Tudományegyetem Fizikai intézetének vezetőjévé. 1934-től 1942-ig (nyugalomba vonulásáig) a Pázmány Péter Tudományegyetem Csillagászati intzetének professzora. Főleg a „klasszikus” csillagászat (newtoni égi mechanika) kérdéseivel, elsősorban a többtest problémával foglalkozott, e téren több értékes dolgozata jelent meg. Erősen bírálta a relativitás elméletét — rámutatva annak fogyatékosságaira —, és megkísérelte a relativisztikus jelenségek levezetését a klasszikus égi mechanikából. Lelkes tudománynépszerűsítő, kitűnő és olvasmányos ismeretterjesztő írásai ma is érdekes cikkek. Tass Antallal 1923-ban megalapította a Stella Csillagászati Egyesületet, amelynek ügyvezető elnökévé választották, a Stellá-ból alakult TTT Csillagászati szakosztályának pedig tiszteletbeli elnöke volt. Szívesen foglalkozott csillagászat történetével is. Debrecenben megkezdte az egyetemi csillagvizsgáló berendezését, amelynek befejezése azonban távozása (valamint a gazdasági világválság) következtében elmaradt. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Stella folyóiratban és a Stella Almanach-ban, a Mathematikai és Physikai Lapokban, és a Szent István Akadémiai Értekezésekben jelentek meg, a TTT csillagászati rovatvezetője volt 1944-ig.
Fontosabb művei
A három test problémája és a zéta Cancri rendszere. Mathematikai és Physikai Lapok 18. évf. 1909/2.
A Hold mozgás variációja. Mathematikai és Physikai Lapok 20. évf. 1911/2. 4.
Az évszakok tartama és az időegyenlet. Stella Almanach VI. köt. 1930.
Üstökösök. Budapest, 1910.
A Csillagos Ég. (Gyűjteményes kötet.) Budapest, 1938.
A csillagok világából. (Cikkgyűjtemény.) Budapest, 1946.
Bibliográfia
Lassovszky K.: Wodetzky József, részletes bibliográfiával. Csillagászati Lapok 5. évf. 1942/1—2.
Guman I.: Wodetzky József. Csillagok Világa (III. sorozat) 1. évf. 1956/2.
Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.
Poggendorff: Biographisch… VI. 1938., VI/4. 1968.
Magyarok a természettudomány és a technika történetében.
Magyar Életrajzi Lexikon.
Kiss I.: Csillagászati Bibliográfia. Debrecen, 1981.
WOLPHARD, Stephanus [Volffard, Volfhardt István] (Erdély—?) (Aktív a XVI. század második felében.): jelentős kolozsvári család leszármazottja.
Felsőbb iskolai tanulmányokat folytatott („peritus mathematicus”). Asztronómiával és asztrológiával foglalkozott, 1580-ban az előző évek fényes üstökösei alapján a Báthory-család hanyatlását jósolta. Emlékét a kolozsvári Kakas—Volffard-ház csillagképes oszlopfői őrzik.
Bibliográfia
Szamosközi István történeti maradványai. 1880.
Bod Péter „Magyar Áthénás”-a. Nagy-Várad, 1766.
Heinrich L.: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest, 1978.
Természettudományi Közlöny 1888. 280. p.
WONASZEK A. Antal (Liblin, 1871—Budapest, 1902. január 27.): tanár, csillagász, a kiskartali Podmaniczky-magáncsillagvizsgáló vezetője, 1893-tól.
Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen végezte, Kövesligethy Radó ajánlásával észlelő, majd észlelés vezető a kiskartali obszervatóriumban, ahol főként bolygó megfigyelésekkel foglalkozott. Jelentős megfigyeléseket és adatgyűjtést végzett a Jupiter sávjainak periodicitására, és a Szaturnusz gyűrűjének alakjára vonatkozóan. Több budapesti gimnáziumban is tanított. Cikkei az Astronomische Nachrichtenben, a Természettudományi Közlönyben, és a Kis-Kartali Obszervatórium kiadványaiban jelentek meg.
Fontosabb művei
A Szaturnusz gyűrűrendszerén mutatkozó konkáv árnyék — Periodizität des Konkaven Schattenerscheinung am Ring des Saturn. A Kis-Kartali Obszervatórium Kiadványai 1901.
A Jupiter felületi képződményeinek periodicitása — Die Periodizität des Oberflächengebilde am Jupiter. A Kis-Kartali Obszervatórium Kiadványai.
Astronomia, Pozsony, 1902.
Bibliográfia
Pesti Hírlap 1902. 27. és 34. sz. (nekrológ)
Budapesti Hírlap 37. sz.
Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.
Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1996. Budapest, 1995. 27. p.
Poggendorff: Biographisch… IV. 1928.