XÁNTUS János (1917—Kolozsvár, 1982. november 27.): természettudós, az erdélyi (romániai) magyar tudományos élet és szellemiség kimagasló egyénisége.

Gazdag és sokrétű munkásságának eredménye ezernél több publikált szakcikk, közel másfél ezernyi elhangzott rádióelőadás, számos tudományos dolgozat, valamint kilenc tudományos ismeretterjesztő kötet. Tudományos munkásságának szférája a meteorológia és az asztronómia volt, amely a napfolt-tevékenység rendszeres megfigyelésére és leírására is kiterjedt. Ilyen irányú megfigyelései értékes láncszemeit alkotják az időjárás-kutatás, a csillagászat és a napfoltkutatás átfogó programjának. Elsőként kutatta föl és írta össze Erdély napóráit. Ezek tudományos leírását nem sokkal halála előtt fejezte be. Alapító tagja és alelnöke volt a kolozsvári Viktor Anestin csillagászati körnek, ahol tudományos megfigyelési programokat irányított, s ahol számtalan előadást tartott.

Fontosabb művei

A tengerfenéktől a csillagokig. Dacia, 1961.

Otthonunk a Naprendszer. Dacia, 1972.

Csillagok születése, csillagok halála. Bukarest, 1974.

Egy pásztorbot a csillagász szemével. Művelődés Kolozsvár, 1976/4.

Napórák nyomában. Művelődés Kolozsvár, 1980/10.

Bibliográfia

Föld és Ég 1983/3. 89. p.

XENOPHANÉSZ (Kr.e. 570 körül—480 körül): görög filozófus, költő.

ZACH Antal, báró [Apja Joseph, Zach katona-seborvos, aki 1765-ben magyar nemességet kapott.] (Pozsony, 1747. június 14.—Graz, 1826. november 22.): műszaki és tüzérségi katonatiszt.

Alapos földmérési és természettudományos ismeretekkel rendelkezett, Olmücz (Olomuc, Csehország) parancsnokaként ment nyugdíjba, 1825-ben. (Zach Xavér Ferenc idősebb testvére.) A bécsi mérnökakadémián tanult, előbb a szállásmesteri törzs hadnagya, 1783-ban őrnagy, 1799-ben az itáliai sereg törzskari főnöke, 1805-ben főszállásmester. Belgrád ostrománál 1789-ben olyan ügyesen irányította a tüzérséget, hogy az ostromlott török védők két óra múlva megadták magukat. Ezért 1802-ben az egész családra kiterjedő magyar bárói címet kapott. Hadtudományi írások mellett földrajzi helymeghatározásokat végzett és a földfejlődésről, illetve a bolygók kozmológiájáról írt cikkeket. Cikkei testvére által szerkesztett Monatliche Correspondenz-ben jelentek meg. Bárói címe alapján magyarnak vallotta magát.

Fontosabb művei

Astronomische Beobachtungen und Nachrichten. Monatliche Correspondenz VI., VIII. 1802 és 1803.

Kosmographische Bemerkungen und Vermuthungen über die Bildung der Berge auf unserer Erde. Monatliche Correspondenz VIII. 1803.

Bibliográfia

Wurzbach: Biographisches Lexicon… XXV. 1890.

Poggendorff: Biographisch… II.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához.

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

ZACH Ferenc Xavér János, báró [Apja Joseph, Zach katona-seborvos, aki 1765-ben magyar nemességet kapott.] (Pest, 1754. június 13.—Párizs, 1832. szeptember 2.): csillagász, geodéta, az „új” gothai (seebergi) csillagvizsgáló alapítója, a Magyar Tudós Társaság kültagja (1832).

A katonai-műszaki akadémián végzett tanulmányai után előbb geodéziai munkálatokban vett részt, majd a hadseregből kilépve a lembergi (Lvov) egyetem tanára, ennek megszűnte után Párizsba, majd Londonba ment. A lelkes amatőrcsillagász Brühl gróf londoni szász követtel együtt kezdett csillagászati megfigyeléseket végezni, közben a kor több hírneves angliai asztronomusával is megismerkedett. Brühl ajánlására 1786-ban II. Ernő Szász-gothai herceg szolgálatába lépett, megszervezte és felépítette a Gotha melletti Seebergen az egyik legelső, mai értelemben modernnek számító csillagvizsgálót. Ide hívta össze 1798-ban az első nemzetközi csillagász megbeszélést, az európai csillagászok együttműködésének, az egységes időszámítás kérdésének, valamint a Mars és Jupiter közt feltételezett (akkor még ismeretlen) bolygó felkutatásának megtárgyalására. 1801-től nagy figyelmet szentelt a kisbolygók vizsgálatára. II. Ernő herceg halála után özvegyének, Charlotte Amália hercegnő főudvarmestere, de az udvari intrikák elől Dél-Németországba, majd Olaszországba, 1827-ben Párizsba, utóbb Frankfurt am Mainba, majd ismét Párizsba utazott, ahol az 1832. évi kolera járvány áldozata lett. Kiváló szervezőként, széleskörű kapcsolatot tartott fenn az európai csillagászokkal. A rendszeres adatközlés érdekében 1798-ban megindította az Allgemeine Geographische Ephemeriden című, majd ennek megszűntével 1800-ban a Monatliche Correspondenzfür zur Beförderung Erd- und Himmels-Kunde (1807-ig szerk.) havi csillagászati-geodéziai szakfolyóiratot, 1818—25 közt pedig a Genuában megjelenő Correspondence astronomique című folyóiratot, amelynek számos szakcikkét maga írta. Értékesek a műszertechnikai és életrajzi tanulmányai, de e folyóiratokban szorgalmazta először például a változócsillagok rendszeres megfigyelését is. Nagy érdeklődéssel figyelte, és folyóirataiban ismertette, propagálta a magyarországi csillagászat és földmérés eredményeit, mellette ismerkedett meg a korszerű csillagászattal Pasquich János is. Magyar ismerőseihez írott leveleiben többször nevezte magát „magyar báró”-nak, „magyar nemes”-nek, de annak semmi nyoma nincs, hogy nyelvünket értette volna. Sajnos intrikus természetével sok kárt is okozott a magyarországi csillagászok, csillagászat hírnevének, például tőle erednek a Hell Miksát becsmérlő álhírek, utóbb ő tette közzé az egykori barátját Pasquichot rágalmazó írásokat is.

Bibliográfia

Brosche, P.—Varga M.: Briefe Franz Xaver von Zach in Sein Vaterland. Publications of the Astronomical Department of the Loránd Eötvös University (Budapest), No. 7. Budapest, 1984. (Magyar nyelvű életrajzzal).

Brosche, Peter: Der Astronom der Herzogin. Der Zeit 1982. Nr. 36.

magyarul ugyanez:

A gothai magyar csillagász. Föld és Ég 18. évf. 1983/8.

Herrmann, D. B.: F. X. von Z. Die Sterne 45. évf. 1969/2.

Győry Ferenc: br. Zach Ferenc. Magyar Tudós Társaság Évkönyve 3. köt. 1838.

Hanle, A. és Mittelstaed O.: Die Sternwarte auf dem kleinen Seeberg bei Gotha. Sterne und Weltraum 16. évf. 1977/2.

Magyarok a természettudomány és a technika történetében.

Csillagászattörténet A—Z.

Poggendorff: Biographisch… I.

Szily: Adalékok a magyarországi természetbúvárok életrajzához II. (bibliográfiával).

Szinnyei: Magyar írók élete és munkássága XIV.

Momento

A Hold egyik kráterét róla nevezték el.

ZÉNON (Kr.e. 450 körül): eleai filozófus. Apóriái (Akhilleusz és a teknősbéka; a repülő nyíl stb.) nagy hatással voltak a matematikai gondolkodás fejlődésére.

ZERINVÁRY Szilárd, ifjabb (Arad, 1915. február 8.—Budapest, 1958. január 1.): katonaiskolai, majd főiskolai tanár, kiadói főosztályvezető. Csillagászati (és geofizikai) szakíró és előadó.

Szegeden a Ferenc József Tudományegyetemen kapott diplomát, ezután tanár Kőszegen a katonai reáliskolában, majd 1943-tól a budapesti Bolyai Honvéd Műszaki Főiskolán. Érdeklődése a geofizikán át fordult a csillagászat felé, az 1950-es évektől számos cikke és cikk fordítása jelent meg az Élet és Tudományban, a Természet és Társadalom, valamint a Csillagászati Évkönyv hasábjain. Ekkor már Szentendrén a Táncsics Mihály Honvéd Műszaki Főiskolán tanított. 1953—56 között négy könyve jelent meg a Föld, és a Naprendszer fizikájáról. Igen alapos, új szemléletű, akkoriban a legkorszerűbb ismereteket közlő írásaival jelentős munkát végzett a csillagászati ismeretek széleskörű terjesztése terén. Néhány szakcikkét az Az Időjárás közölte.

Fontosabb művei

A Naprendszer élete. Budapest, 1953.

A Föld helye a Világmindenségben. Budapest, 1954.

Nap, Föld, emberiség. Budapest, 1955.

A Föld fizikája. Budapest, 1956.

A távcső világa. (II. kiadás Kulin Györgygyel és társszerzőkkel.) Budapest, 1958.

Bibliográfia

Bartha Lajos: Zerinváry Szilárd. Meteor 1988/11., 1998/11.

Magyar Életrajzi Lexikon, II.

Kiss I.: Csillagászati bibliográfia. Debrecen, 1981.

Momento

„ZERINVÁRY SZILÁRD EMLÉKÉREM”: a Csillagászat Baráti Köre kitüntetése, melyet 1963-ban alapított Szentendre városi tanácsa támogatásával a CSBK. A kitüntetés a kiváló csillagászati ismeretterjesztés és az amatőr munka elismerésére szolgált. A CSBK 1989-es megszűnése után nem adták ki.

ZERMELO, Ernst Friedrich Ferdinand (1871. július 27.—1953. május 21.): német matematikus. A halmazelmélet első axiómarendszerének kidolgozója.

Berlinben született. A göttingeni és a zürichi egyetem professzora volt. Axiómarendszerét FRAENKEL tökéletesítette. Nevéhez fűződik a sok vitát kavaró kiválasztási axióma is. A matematika számos területén ért el eredményeket.

ZÉTÉNYI Endre (Tiszaluc, 1904, augusztus 23.—Budapest, 1993. június 24.): főiskolai docens, 1960-ban „summa cum laude” doktor, 1967-től Egerben a Tanárképző Főiskola „Csillagásztornyá”-ban berendezett csillagászati kiállítás vezetője.

Népiskolai tanítói oklevelét a sárospataki tanítóképzőben, tanári diplomáját a szegedi egyetemen szerezte, 1950-től Egerben a Tanárképző Főiskola földrajzi tanszékén tanított. A csillagászati kiállítás fejlesztésén kezdettől fogva sokat fáradozott: helyre állította a lyuk-gnómónt, újabb értékes tárgyakat, műszereket szerzett be, számos cikkben ismertette a csillagásztorony történetét és berendezését. Jól működő csillagászati szakköröket szervezett. 1969/70-ben részvett az Apolló-holdexpozíciók idején végzett nemzetközi holdészlelő programban. Tevékenységét emléktábla örökíti meg a Főiskola falán.

Fontosabb művei

Albert Ferenc. Egri Pedagógiai Főiskolai Füzetek. Eger, 1962.

Hell Miksa csillagász. Egri Pedagógiai Főiskolai Füzetek. Eger, 1970.

A 200 éves márvány délvonal. Hevesi Szemle 1976/2. sz.

Egy különleges napóra. Élet és Tudomány 1983/32. sz.

Bibliográfia

Leánya, Zétényi Zsófia írásbeli közlése.

Kiss I.: Csillagászati bibliográfia. Debrecen, 1981.

Élet és Tudomány 1998/25.

Momento

Egerben a Tanárképző Főiskolán 6. emeletén emléktábla őrzi nevét.

ZIEGLER Jakob (Landau [Bajorország], 1470 körül—Passau, 1549. augusztus ?): német humanista matematikus, geográfus, csillagász és teológus.

„Vándor humanista”-ként bejárta az akkori német-felföldi nagy városokat, főleg Conrad Celtis volt rá nagy hatással, akit Bécsben keresett fel. Innen Morvaországba ment, majd (a cseh eretnekek leleplezésének céljával) Magyarországra jött, itt a tudománykedvelő Szalkai László, akkori váci püspök (majd esztergomi érsek, aki a mohácsi csatában vesztette életét) pártfogoltja volt. 1514—20 között főleg Budán tartózkodott, tanulmányozta Mátyás király egykori könyvtárát, és innen sok értékes ötletet merített: valószínűleg itt ismerkedett meg a műszerszerkesztés és a térkép készítés alapjaival. Itt tervezte és készítette el a „Meteoroszkopüon” nevű csillagászati szögmérő berendezését, amelynek egy példányát az egri püspöknek ajándékozta. Srűn levelezett az egri püspök kíséretében lévő Colio Calcagninivel, részt vett Magyarország első „jó” térképének, Lázár deák művének összeállításában. Utóbb újból Németországba, majd Olasz-földre utazott, elkészítette a Szentföld, és a Skandináv-félsziget első felismerhető térképi ábrázolását. Valószínűleg foglalkoztatta (Calcagnini nyomán) a napközpontú bolygórendszer gondolata.

Bibliográfia

Schottenloher, K.: Jakob Ziegler aus Landau an der Isaar. Münster, 1910.

Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1995. 9. p.

Allgemeine Deutsche Biographie.