Post hoc, ergo propter hoca

Visontay György
orvoslás, allergológia, étel-intolerancia, eperallergia
  • aPost hoc, ergo propter hoclatin Ez után, ezért emiatt. Gyakran elkövetett logikai hiba, hiszen ha az egyik eseményt az időben követi egy másik, akkor ebből még nem következtethetünk közöttük fennálló ok-okozati viszonyra.

Idén a pollenszezon végén, nem múltak el szénanáthás panaszaim. Az ezt követő orvosi vizsgálatok kapcsán érdekelni kezdett az allergológia története. A kezem ügyében lévő fél tucat általános orvostörténeti munka csalódást okozott. Vagy nem találtam bennük használható információt, vagy túl későn kezdődött bennük a történet, mondjuk, a századforduló táján. Nota bene, Charles Blackley már 1873-ban közreadta kísérleteinek eredményét: a szezonális allergiát (szénanáthát) bizonyos növények levegőben szálló virágpora okozza. Az eredménytelen kutakodás után az interneten kezdtem tovább keresgélni. Így találtam rá az Allergy Online-ra, melynek Allergy – Some (not too Serious) Remarks on History című szekciója többek között arról tudósít, hogy az egyik korai étel-allergiás esetről Shakespeare III. Richárdjában olvashatunk. A szerző szerint a dolog logikája a következő: A koronatanács ülésén (III. felvonás 4. szín) Gloster hercege, a későbbi III. Richárd király epret kér Thomas Morton uly-i püspök holborni kertjéből.

GLOSTER


Püspök uram, Holbronban legutóbb
A kertedben szép epret vettem észre.
Kérlek, hogy küldj belőlük nekem is.

ELY
Uram, küldök szívesen és azonnal. [El]

Gloster az epertől rosszul lesz, és ebből arra a következtetésre jut, hogy rontást hoztak rá.

GLOSTER
Kérlek, mondjátok meg, mit érdemelnek,
Kik halálomra szőnek ördögi
Gaz összeesküvést és testemet
Lenyűgözik pokoli bűvölettel?


Szemed legyen hát bűnük tanuja.
Nézd csak, megbabonáztak: látod-e,
Hogy karom, mind egy kiszáradt fa, sorvad,

Természetesen nem hal bele az allergiába, hiszen akkor vége lenne a darabnak, ehelyett amikor Lord Hastings óvatosan védelmébe veszi a feltételezett tetteseket

HASTINGS
Nemes lord, ha ezt ők tették valóban

a herceg árulást vádjával kivégezteti:

GLOSTER
Mit ha! Te véded ezt a ronda ringyót
S hákról beszélsz nekem? Hát áruló vagy!
Le a fejét! […]

Tehát, Lord Hastings Richárd ételallergiájánal áldozata lett.


A történet első pillantásra nagyon formásnak tűnik, de a jelenet teljes szövegének gondos tanulmányozása, illetve a darab némi ismerete nem igazolja a feltételezést. Hastingsnek legalább három súlyos bűne van, és Gloster mindegyikről tudomást szerez:


1. A trónutódlásban Gloster ellenfelét, IV. Edwárd fiát támogatja:

GLOSTER
Buckingham öcsém, csak egy szóra kérlek. [Félrevonja]
Catesby fürkészte Hastingset ügyünkben
És nagyon heves volt e konok úr,
És azt mondta, hogy inkább feje hulljon,
Mintsem eltűrje, hogy elhalt urunk
Fia Anglia trónját elveszítse.

2. Az elhunyt király kedvese és volt bizalmasa jelenleg a szeretője:

Jane Shore bájos polgárasszony, aki igen jó irányba befolyásolta IV. Edwárd királyt. A király halála után Lord Hastings kedvese. – jegyzet

3. A későn érkező Gloster helyett is szavazni kíván a koronatanács ülésén, amit a herceg meghallhatott:

HASTINGS
A kegyelmes úr, tudom, szeret engem,
De nem kérdeztem, hogy a koronázást
Mikorra tervezi s ő sem tudatta
Énvelem kegyes szándékát e tárgyban.
De tűzzétek ki napját, jó urak,
És én az ő nevében szavazok majd
És remélem, rossz néven nem veszi.

ELY
Itt jön épp jókor a herceg maga.

Mindezekért nyilvánvalóan meg kell halnia. Glosterre, az intellektuális bűnözőre, az öncélú hatalomvágy szenvedélyén kívül a kiemelkedő színészi képesség is jellemző. Utóbbiról, Kéry László így ír a kötet utószavában:

Másik, talán ennél is feltűnőbb jellemvonása a nagyszerű színjátszó képesség. Erre utal már a bemutatkozó monológ: „Én, mivel nem játszhatom a szerelmest… Úgy döntöttem hogy gazember leszek.” A következő pillanatban meg is kezdődik a képmutató színjáték: Clarence előtt eljátssza a szerető testvér szerepét. Következik a szerepek szakadatlan sora: Anna előtt szerelmes, a királyi udvarban fölháborodott rokon, a kis hercegeknek mint derék nagybácsi mutatkozik be az országtanácsban a beteget játssza, a polgárok szemében szentéletű férfiúnak akar látszani, akire erőszakkal kell rátukmálni a koronát.

Az időviszonyok sem stimmelnek, hiszen akkoriban Holborn csak egy London-közeli kis település volt. Nem valószínű, hogy a viszonylag rövid tanácskozás alatt meg lehetett járni az utat, nem beszélve arról, hogy egy étel-intolerancia által kiváltott rosszullét után következő étkezés időpontját (többnyire) nem az ellenfél levágott fejének megérkeztéhez igazítja az ember.

GLOSTER


Le a fejét! Szent Pálra esküszöm,
Nem eszem, míg ezt meg nem láthatom.

Így nézve a történetet, az szinte kovariánsnak tűnik a holborni eper elfogyasztásával szemben, melynek legfeljebb annyi lehetett a szerepe, hogy általa sikerül a koronatanács egyik tagját, az uly-i püspököt rövid időre eltávolítani a tanácskozás színhelyéről. Post hoc, ergo propter hoc, azaz ez után, de nem emiatt!

A drámából idézett részek Vas István fordításai

Londoni látkép a tizenhetedik század elejéről
Shakespeare színháza az előtérben a kép közepétől kissé balra látható
Claes Van Visscher · 1610 · képforrás

A dráma harmadik felvonásának angol és magyar szövegét itt olvashatjuk.

Jegyzet

Részlet Kéry Lászlónak a drámához írt utószavából

A VI. Henrik-trilógia eseményeit folytató és lezáró III. Richárdról az első híradás 1597-ből való, ugyanebben az évben jelenik meg először nyomtatásban is. Nagy népszerűségét jelzi, hogy az 1623-as fólió-kiadás előtt hat kvartókiadást ért meg. Ezek a kalózkiadások mind az első kiadás szövegét követik, a fólió szövege ezeknél mintegy 230 sorral bővebb. Az eltérések legvalószínűbb magyarázata az, hogy a kvartók egy „meghúzott” színházi példányra támaszkodnak, s a fólió tartalmazza a teljes szöveget.

Bár az író neve már az életében megjelent kiadások zömén szerepel, sok kutató belső, stiláris okokból kételkedik Shakespeare szerzőségében, és Feele, Marlowe vagy Kyd kezenyomát véli fölfedezni. Érveik azonban nem meggyőzőek. A legújabb kutatás szerint (összegezését Chambers adta meg) a darab valószínűleg jóval megjelenése előtt, 1592–93-ban íródott, amikor Shakespeare még erősen Marlowe hatása alatt állt.

A darab fő forrása Raphael Holinshed Krónikája, amely gyakran szó szerint követi Hall krónikájának szövegét. De nyilván ismerte az író a népszerű Elöljárók tükre (Mirror for Magistrates) című didaktikus költeményt is. A krónikások is, a Mirror költője is és valószínűleg Shakespeare is jól ismerték a Morus Tamásnak tulajdonított III. Richárd-életrajzot, amely a darabban is szereplő Thomas Morton ely-i püspök közléseire támaszkodik.

Források

  • William Shakespeare: The Works of William Shakespeare Vols. I–VII. From text of the Rev. Alexander Duyce’s second edition. Leipzig: Bernhard Tauchnitz, 1868. (Collection of British Authors Tauchnitz Edition, 40–47.)
  • William Shakespeare összes drámái I–IV. Fordította Arany János, Áprily Lajos, Babits Mihály, Devecseri Gábor, Fodor József, Gáspár Endre, Jékely Zoltán, Kardos László, Kosztolányi Dezső, Lator László, Mészöly Dezső, Németh László, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Somlyó György, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Szász Imre, Vajda Endre, Vas István, Weöres Sándor. Az utószót Kéri László írta. Budapest: Magyar Helikon, 1972. (Helikon klasszikusok.)