A gondolkodó

Sokáig morfondáltam azon, hogy az alábbi megjegyzést a humor vagy az errata rovatban tegyem-e közzé. Egyrészt adott egy zseniális szobrász gyönyörű szobra, másrészt egy — ki tudja miért — szerencsétlenül megválasztott műcím: Gondolkodó.

Az egyik napilapot olvasva feltűnt egy megjegyzés, miszerint az írás szerzője nem úgy szokott gondolkodni, ahogy Rodin szobrán látja: ilyenkor a messzeségbe réved, esetleg járkál stb. stb. (Sajnos nincs meg a cikk és nem tudom az elgondolkodtató eszmefuttatást szó szerint idézni.) Azaz a szobor nem egy gondolkodó, hanem egy gondokkal terhelt embert ábrázol.

Karinthy szavaival: „— Nyilvánvaló! Csodálom, hogy nem vettem észre.”