A XVI. századi technika Bruegel képein

H. Arthur Klein
fizika, mechanika, technika

Scientific American című folyóiratban H. Arthur Klein abból a szempontból elemzi Pieter Bruegel műveit, hogy milyen bepillantást nyújtanak a XVI. század gyakorlati tudásába.

A cikkhez további illusztrációkat kerestem. Az eredeti kiadás adatai a következők: H. Arthur Klein: Pieter Bruegel the Elder as a Guide to 16th-Century Technology. Scientific American 238 (1978) 3. 134–140. p. – A szerk.

szóelválasztás

Bruegel festményei és allegorikus metszeteihez készített vázlatai a részletek bőségéről és tisztaságáról nevezetesek. Műveinek ez a jellegzetessége ritka bepillantást nyújt a XVI. századi tudományba és technikába. Ilyen kulcsok találhatók fennmaradt 50 festménye közül néhányban, közel 80 fennmaradt rajzában és több mint 170, a vázlatokat követő grafikai munkában (rézmetszetben).

A két, 1563-ban készült Bábel tornya című festmény a nagyméretű épület-konstrukciók XVI. századi technikáját mutatja.

„A Bábel tornya”
„a nagy Bábel” · kb. 1563 · olaj, fa · 114 × 155 cm · Kunsthistorisches Museum, Wien
„A Bábel tornya”
„a kis Bábel” · kb. 1563 · olaj, fa · 60 × 75,5 cm · Museum Boijmans Van Beuningen, Rotterdam

Bruegel e művének a bibliai történeten kívül három forrása volt: a római Colosseum, Hérodotosz írásai és a korabeli holland kikötőkben alkalmazott gépek és munkamódszerek. Az amfiteátrum-forma, a sugarasan elhelyezkedő boltívek, a belső szerkezet a Colosseum hatását tükrözi: annak meredek magassága és ridegsége hatott a nagy flamand festő képzeletbeli Bábelére. Az épülő torony körül kanyargó széles spirális lépcsőt Hérodotosz leírása ihlette: szerinte ilyen övezte a nagy babiloni zigguratot, azaz szent tornyot: a szilárdan épített tornyon emelkedett egy második torony, azon egy harmadik és így tovább a nyolcadikig. A bruegeli kép azt sugallja, hogy a konstrukció a nyolcadik fordulatnál fog befejeződni – ez a kapcsolat Hérodotosz és Bruegel között.

A legjelentősebb motívum Bruegel flamand–holland környezetének hatása. A hatalmas torony mindkét képen egy működő kikötő mellett áll – mintegy válaszolva arra a kérdésre, hogy hogyan szerezhették be az építőanyagokat. A kikötő pedig nagy víz mellett van, akárcsak Antwerpenben, ahol Bruegel éveket töltött.

Részlet a „a nagy Bábel”-ből

A „kis Bábelen” az áruk forgatagában egy óriási, ormótlan gép látható, amely olyan, mint egy régi ostromágyú, mint egy fából készült daru vagy csiga. Az oldalán levő nagy kerék egy forgó taposómalom, valamilyen forgórészű berendezés, melynek energiájával emberek működtetik a darut. Ennek ábrázolásával jelezte Bruegel, hogyan emelték fel a magas torony köveit a helyükre. Ennek a berendezésnek mint XVI. századi emelőszerkezetnek a hitelességéről tanúskodik a kor egy másik művészének, Pieter Pourbusnak egy festménye is. A „nagy Bábelen” a spirális lépcső második szintjén helyezkedik el egy ilyen emberi meghajtású daru, mindkét oldalán forgószerkezettel. Fél tucat ilyen gép tisztán látható a két képen, néhány pedig kevésbé tisztán kivehető.

Részletek a „a nagy Bábel”-ből
Jan van Eyewerve portréja
Pourbus Pieter · 16. század
Részlet Jan van Eyewerve portréjából
Kézi erővel hajtott kotrógép
Rueland Savery (1576–1639) · Devonshire Collection, Chatsworth
A flamand festő rajza megerősíti, hogy Bruegel pontosan ábrázolta a terhek emelésére használt XV. századi gépeket.*
  • * Az illusztráció szövegét a cikk olasz nyelvű kiadása alapján kiegészítettem. – A szerk..

Bruegel 1556-ban kezdett vázlatokat készíteni a Hét halálos bűn című sorozathoz. Ennek sikere után a hét erény sorozatához fogott. A Kapzsiság című metszet egy részén a bűnösök azzal árulják el kapzsiságukat, hogy íjjal lőnek egy fölöttük függő óriási erszényre. A művész, aki rendkívül hűen ábrázolta a fizikai részleteket, jelezte a különböző röppályákat, melyeknek létét később mutatta ki a ballisztika tudománya. A festő jóval azelőtt rajzolt így, mielőtt Galilei felfedezte: a kilőtt nyilak parabolikus röppályát futnak be.

A kapzsiság
„A hét halálos bűn” című ciklusból · 1558 · rézkarc, papír

A Bűnök ciklusában nemcsak a mozgás, hanem az idő problémái is foglalkoztatták Bruegelt. Lustaság című metszete a Lustaság Királynőjét csigákkal és a lustaság más szimbólumaival együtt ábrázolja. Egy fán hatalmas óra függ. Előtte egy kis emberalak veri a csengőt (az ébresztőóra arra emlékeztet bennünket és a lusta bűnösöket, hogy máris később van, mint hinnénk). Több nagy óraszerkezet látható a képen, valamint a súlyok is, amelyek Bruegel idejében az órákat működtették. A csöngető ember lába alatt vasrúd van, erről fémsúly lóg. Ez el tud mozdulni, és így jelzi a rovátkákat a vasrúdon. A szerkezetnek a fán elfoglalt lehetetlen helyzete ellenére is felismerhető a lengő keresztrúd, ami ellenőrzi az óra gátlómű mechanizmusát. Egy ilyen, függőleges tengely mentén felállított keresztrúd két mozgó súlyt tart. A tengelyhez közelebb tolva a súlyokat csökken a lengésidő, ettől az óra gyorsabban jár. Nem a súlyok helyzete vagy nagysága határozza meg az óra járását. A rúd tengelyén fém lapátocska volt, ami megállítja vagy továbblöki az ún. koronakereket, amit Bruegel horgas kiszögellésként ábrázol az óra részei között a fán. Az óra tempóját jelentősen befolyásolta a súlyok mellett a horog árnyéka a korong-keréken és a lapátocska formája. Egy ilyen típusú óra 24 óra alatt akár fél órát is késhetett vagy siethetett. (Amikor Bruegel ezt a metszetet készítette, még nem volt ingaóra, előnyei nem sokkal ezután kezdtek mutatkozni.)

Az idő kegyetlenségét hangsúlyozza a hatalmas szimbolikus számlap a metszet bal felső sarkán. Csak egy mutatója van, vagyis egy „keze”, egy emberi kar végén. Azoknak az óráknak, melyeket Bruegel ismert, csak óramutatójuk volt, Kétmutatós órákat is készítettek, de ezek ritkák és drágák voltak. Napi fél órás várható késés vagy sietés mellett kevéssé használták a percmutatót.

A lustaság (Desidia)
„A hét halálos bűn” című ciklusból · 1558 · rézkarc, papír

A Bujaság című metszet egy elég bonyolult technikai szerkezetet ábrázol, egy díszes szökőkutat, mely egy medencét táplál, ahol meztelen párok ölelkeznek. A bujaság tájképének kanyargó folyója a szökőkút felett ered és egy alsó meghajtású vízikereket hajt.

Bujaság (Luxuria)
„A hét halálos bűn” című ciklusból · 1558 körül · rézkarc, papír

A Mértékletesség című rajz mutatja legteljesebben a művész viszonyát korának technikájához, tudományához és művészetéhez. A mértékletesség szimbólumának karcsú figurája fején koronaként egy órát visel, a kor legbonyolultabb technikai szerkezetét. Jobb lábát egy szélmalom lapátján tartja: ez volt a kor legfejlettebb erőforrása. Bal kezében szemüveget tart, amely abban a korban, amikor még nem volt sem teleszkóp, sem mikroszkóp, a legfontosabb optikai eszköz volt. Körülötte kis csoportokban olyan foglalatosságokat űznek, melyeket a művész és műveinek vásárlói sokra becsültek. Alul jobb oldalt az olvasást tanítják, iskolában. Számolás és könyvelés folyik az alsó bal sarokban. Emögött egy művész dolgozik a festményén. Följebb hangszeres és énekes zenei előadás zajlik. Drámát mutatnak be a színpadon a bal felső sarokban. Öt ember – feltehetőleg teológusok – élénk beszélgetést folytat jobbközépen, az iskola fölött. A retorikát, a nyelv művészetét képviselik. Távol, jobbra a ballisztika szimbólumai láthatók. Egy íjazó céloz, ugyanígy egy ágyúkezelő is. Felettük két nagy kerekes ágyú tervrajza. Egy oszlopon két ember mértékeket készít. Az egyik ellenőrzi az oszlop függőlegességét, a másik a távolságot osztja fel. Az oszlop fölött, a szabad mezőn előrehaladott földmérés látszik. Az oszloptól balra egy ember egyszerű, de elég pontos szögmérő szerkezettel dolgozik. Mögötte egy metszetkészítő látható, aki szögmérővel ellenőrzi a kép szögeit.

A szimbolikus alak feje fölött földgömb van, a kontinensekkel és óceánokkal. Jobb oldalán áll a geográfus-térképkészítő, aki körzővel ellenőrzi a távolságokat a földgömb felszínén. A földgömb tetején csillagász áll, aki úgy használja körzőjét, mintha meg akarná mérni a Föld és a Hold távolságát.

Mértékletesség (Temperantia)
„A hét erény” című ciklusból · 1569–60 · rézkarc, papír

Bruegel több műve megmutatja azt is, hogy a művész erősen érdeklődött embertársainak bajai iránt. A híres Epilepsziások zarándoklása a molenbeeki templomba című mű a gyakori hiszékenységet és hisztériát ábrázolja. A metszeten a nőket, akik láthatóan inkább hisztériában szenvednek, mint epilepsziában, félig támogatják, félig viszik a férfiak. Egy hídhoz vezetik őket, ahol duda zenéjére addig táncolnak, amíg rohamuk el nem múlik.

Táncmánia. Epilepsziások zarándoklása a molenbeeki templomba
rajz, 1564, Albertina, Wien

A Koldusok című kép figuráin néhány műelemző szerint a lepra különböző tünetei és stádiumai figyelhetők meg.

Koldusok / Nyomorékok
1568 · olaj, fatábla · Musée du Louvre, Paris

A Vakok példája hat vak embert ábrázol, akik a biztonság okából egymást vezetik. Az első, megbotolva egy árokba esik és a többi követni látszik őt. Orvosok szerint a vakság öt fajtája figyelhető meg azon az öt emberen, akinek az arca látható. Balról: pemphigus, a szemgolyó atrophiája, szaruhártya-leucoma, amaurosis és kibuktatós kihámozás által okozott vakság.

Vakok példája
1568 · olaj, vászon · Museo di Capodimonte, Napoli

1565-ben befejezték az Antwerpen és Brüsszel közti csatorna építését. Bruegelt a brüsszeli városatyák kérték fel arra, hogy sorozatot készítsen a csatorna megépítéséről. Ezeket a képeket nem fejezte be, mert 1569-ben, 44 éves korában meghalt. Megbízatása arra vall, hogy Brüsszel polgárai, akik büszkék voltak csatornájukra és forgalmas kikötőjük technikájára, nagyon értékelték Bruegel képeit az emberekről és az ember alkotásairól. Művei számunkra hasznos kalauzok egy távoli kor technológiájának és tudományos elképzeléseinek megismeréséhez.

Bárdos Judit fordítása

Önarckép
Pieter Bruegel, id · 1565 körül · toll, fekete tinta, papír
Graphische Sammlung Albertina, Wien