Minden relatív

avagy pillantás egy fordítói műhelybe
Abonyi Iván
fizika, relativitáselmélet, Jean-Pierre Petit

Már jó néhány éve szerepel kollégánk, Jean-Pierre Petit tudományos kutató, az Aix-en-Provence Egyetem számítóközpontjának igazgatóhelyettese sajátos humorú képregényeivel a külföldi könyvpiacon. Műveinek témája, vagyis a kötetek címei (némi magyarázattal): Geometrikon (a Riemann-terekről), Repüljünk! (a szubszonikus repülés hidroaerodinamikája), Informágia (az információ és adatfeldolgozás úgyszólván mágikus fogásait segítő számítógépekről). A most terítékre kerülő Minden relatív (a speciális relativitáselméletről), melynek érdekes társai A fekete lyuk (az általános relativitáselméletről) és a Big Bang (amolyan kozmológiai relativisztikus asztrofizika). Petit témái közt szerepeltek már a technika, a gazdaság kérdései is, pl.: Miről álmodnak a robotok? vagy A csönd dala (a magnetohidrodinamikáról), Az infláció pedig csak nő (a gazdaság mechanizmusáról) és Az ön energetikus szolgája (a nukleáris energetikáról). E kötetek először természetesen a francia könyvpiacon — az Edition Belin kiadásában — jelentek meg. Ezt szinte azonnal követték az NSZK-beli, angliai, sőt portugál és japán kiadások is. Európai elterjedése a könyvpiac évenkénti frankfurti kiállításának és vásárának köszönhető. Most különös örömmel értesíthetjük olvasóinkat, hogy a tavaszi könyvpiacon a Minden relatív nálunk is megjelenik a Gondolat Kiadó gondozásában.

Képregény és fizika?

Már Magyarországon sem töretlen a talaj a komoly szándékú képregényes fizikai ismeretterjesztés számára. Annak idején lapunk 120. évfolyamában, az 1989. februári számában 95. p. épp e sorok írója méltatta a Kiss Dezső akadémikus (fizikus) és Kónya Katalin (grafikusművész) játékosan komoly erőfeszítései nyomán készült A nagy vadászat — avagy a részecskék képregényes világa című munkáját, amely a részecskefizika modern, tudományos — és tegyük hozzá — társadalmi fontosságáról győzi meg olvasóit.

Az ismeretterjesztés — vagy e kissé elkoptatott szó helyett másként: ismeretközlés — egyáltalán nem óhajt csupán oktató jellegű lenni. Már régen az a célja, hogy az iskolai formákból kiszorult, vagy azokon tisztes koruk miatt régóta túljutott olvasókat érje el hatásosan. Ehhez új stratégiát és taktikát kell találnia! De ha csak ez a tájékoztatási igény motiválná az új módszer keresését, a képet nagyon leegyszerűsítenénk. Mert ugyan jó lehet az új módszer a régi célra, de micsoda változást hozhatna, ha új kvalitásainak ésszerű és célszerű alkalmazásával egyéb csatornákat is nyithatna a feladat megoldása!

A „sima” próza ismeretközlő lehetőségei maguk is sokrétűek. A tartalom megjelenhet szikár filozófustételektől kezdve, matematikai képletruhában, kínai, indiai, latin, arab jellegű tankölteményeken át, tandrámáig, a templom kapujára kiszegezett és pontokba foglalt kiáltványig mindenféle formában. Anekdotikus elemekkel és indulattal fűszerezett szónoklatig sokféleképpen adható elő, lényegében még mindig főleg írásban, nyomtatásban. Közösen végzett szerkesztői munkáink során Fehér Györggyel (a Gondolat Kiadó természettudományi lektorátusának vezetőjével, aki a könyvkiadás fizikus elkötelezettje) „sajátos” megállapításra jutottunk. Arra, hogy a kétdimenziós papírlapra nyomtatható szöveg kis ügyességgel három sőt „többdimenzióssá” is tehető a nyomtatott szöveg megfelelő tipográfiai alakításával és tördelésével. A többi „titkunkat” most nem soroljuk fel. Azonnal éreztük, hogy a képregény megsokszorozza az ismeretközlő lehetőségeit. Pontosabban megsokszorozhatja, mert ehhez értő szellem és értő ábrázolás találkozása szükséges. No meg a találkozás esetén a felelősség felismerése: mit közlünk a hatékony új (!?) eszközzel. A terjesztett ismeret hitelessége (az ábrázoló eszköz öncélú csábításainak mégis ellenálló vonalvezetés) elsődleges fontosságú.

A képregény és a speciális relativitás elmélete

Mindannyian tudjuk, a relativitáselmélet századunk egyik igen nagy társadalmi, tudományos és technikai hatású, forradalmi alkotása. Történelmi útját a furcsa állításai miatt eleinte sültbolondnak (is) tekintett felfedezőjétől addig a felismerésig, hogy az új tant a technikai mindennapjaink és világnézetünk letagadhatatlan értéke, a történelem állatkertjének minden jelensége elkíséri. Főleg azért, mert az elfogulatlan józan ész, az előítéletektől mentes tudni akarás, a mindent legyőző kíváncsiság mellett a tudás megszerzésének fáradsága, a megértés szülési fájdalmainak elviselése is szükséges hozzá. Ennek eltűrése aztán alaposan megtizedeli a kíváncsiakat. Világos: éppen ezt a fáradalmat kell lecsökkenteni! Nem kell okvetlenül a hagyományos állványzattal bevonni az új épületet, ha azt már felépítették!

A bandes dessinées, a rajzos történet, a képregény, mivelhogy regény, választhat sajátosan leegyszerűsített, s mégis természetes helyzeteket. De azt is leszögezhetjük, hogy ez „célszerűen minimalizált” matematika nélkül egyszerűen lehetetlen.

A kötettel a kézben…

A szerzőtől, aki tehát megszállott rajzoló (e sorok írójához intézett leveléből kiragadva bemutatjuk egy kedves rajzát), továbbá magas képzettségű fizikus és matematikus kutató, elvárható, hogy a szöveg és a rajz szinkronban legyen. A mesélő tudós és az ábrázoló művész között a képzettségek különbsége miatti akadályok itt fel sem merülhetnek. Innen a történet bájos humorú, egyszerű mesejellege.

A szereplők: az olykor kissé együgyű Anselm Lanturlu, a bátor, kíváncsi fiatalember. Elmaradhatatlan kísérője a bölcs (szivarozó) pelikán, az egyetemi föveget viselő varjú jellegű madár, meg Tiréziasz, a csiga. És természetesen Sophie, a Bölcsességet megtestesítő, csábítóan gyönyörű Zsófia, és (Einstein) Albert bácsi, a relativisztikus csodák gyűjteményét bemutató Kozmikus Park (Angolpark) tulajdonosa. Itt történnek mindazok a „józan ésszel ellentétes” események, amelyektől a kissé habókos Anzelmnek olykor a haja is égnek áll. Itt van a világ leggyorsabban forgó körhintája és kapható abszolút elállíthatatlan Chronoperfecta zsebóra (példa a rajz és a szöveg együttesétől kiváltott asszociációra, mint a mondanivaló új dimenziójára).

És mi is történik e bemutatott lapon? Sophie a hintán lengő Anselmről filmet készít, a kockákat a csíkból kivágva egymásra rakja. Így a filmkocka-oszlop a hintázás folyamatának ábrázolása. Függőleges tengely a múló idő, a filmkocka a tér. Tehát előttünk áll a mozgás képe, a világvonal a téridőben — hogy egészen hivatalosak és tudományosak legyünk.

A mindössze 64 oldalnyi képregényből, melynek magyar kiadása J.-P. Petit eredeti rajzaiba Kónya Katalin által beírt szöveggel jelenik majd meg. Kedvcsinálónak egy lapot mutatunk be a tér-idő felfedezéséről (a Gondolat Kiadó szíves beleegyezésével).

(Mond Max, te tényleg azt hiszed, hogy egy napon elmegyünk a csillagokhoz?)
(ALBERT BÁCSINÁL VAN A VILÁG LEGGYORSABB KÖRHINTÁJA)