Interaktív tudományos-technikai ismeretterjesztés

Műszaki múzeumok és science centerek Európában
Antal József
okl. természettudomány-kommunikációs szakember
ajozsef@caesar.elte.hu
technikai ismeretterjesztés, műszaki múzeum, science museum, science center, Deutsches Museum, Exploratorium, MMKM
szóelválasztás

Ha az európai műszaki múzeumokat szeretnénk számba venni, bizonyos szempontból nehéz dolgunk van. Nem teljesen egyértelmű ugyanis, hogy mi tartozik a kategóriába. A műszaki ismeretterjesztés sok esetben együtt jelenik meg a tudománytörténeti ismeretek, tudományos elméletek és eredmények közvetítésével. Előrebocsátjuk, hogy az átfogó, számos gyűjtőkörrel rendelkező műszaki múzeumokon túl nagy számban előfordulnak egészen speciális és a kifejezetten egy témára vagy szakmára koncentrált gyűjtőkörű, közlekedési, aviációs (repüléstörténeti), űrhajózási, bányászati, vegyészeti, tengerészeti, hírközlési és távírdai műszaki múzeumoktól.

Európa nyugati országaiban gyakoribbak az úgynevezett science museumok. Ez a megnevezés kiterjeszti a műszaki múzeumok profilját, melyek egyébként technical, industrial, industry, technology vagy technology and science museum néven bukkannak fel. A science museum kifejezés túl általános, olyan múzeumok ezek, ahol a tudomány áll a középpontban, így tulajdonképpen egy természettudományi múzeumra is hivatkozhatunk vele. Ezek az intézmények többnyire elvesztik azt a karakteres, hagyományos műszaki jelleget, amit közép-európai társaik képviselnek.

Általában a külföldi országokban egy központi, de mindenképpen kevesebb műszaki múzeum van, mint hazánkban. Magyarországon sajátos módon szétszóródtak a műszaki gyűjtemények és 1950 után különféle szakmúzeumok alakultak (kohászati, bányászati, postamúzeum, textilipari, tűzoltómúzeum, vegyészeti stb.), műszaki múzeumunk viszont csak 1973-ra szerveződött meg. Ehhez a szétszórtsághoz Belgium műszaki múzeumainak helyzete hasonló, itt is rengeteg szakmúzeum jött létre, úgymond „nem kezdtek el időben szervezni egy egységes műszaki múzeumot” és inkább a tudománytörténet közvetítése maradt előtérben.

Nálunk több kísérlet is volt a megszervezésre, de a bürokrácia mindet ellehetetlenítette. A legjobb példa a központosításra Oroszország, ahol a moszkvai Politechnikai Múzeum (Политехнический музей) az egyetlen nagy, nevében is műszaki múzeum. Jóllehet, többtíz kisebb szakmúzeum segíti munkáját, valamint a technikai kultúra számos meghatározó emlékét gyűjtötték össze képzőművészeti és történeti múzeumok is. Az Ermitázs-ban (Государственный Эрмитаж) például optikai és fizikai műszerek találhatóak és egy I. (Nagy) Péter idejéből (1682–1725) származó kézi eszterga, a moszkvai történeti múzeumban az első orosznyelvű nyomtatvány készítőjének kézisajtója.

Mindenképp meg kell jegyeznünk továbbá, hogy a hagyományos, gépeken szemléltetett műszaki ismeretterjesztés (nagy csarnokban kiállított szerkezetek, modellek és járművek, például gőzgépek vagy motorkerékpárok) Közép-Európában a legerősebb. Erre az egyik kitűnő példa a prágai Nemzeti Technikai Múzeum (Národní technické muzeum), amely hét osztályán folytatja muzeológiai tevékenységét: filmtechnika és távközlés, bányászat és kohászat, gépészet és energiatermelés, vegyészet, építészet, közlekedés, könnyűipar és nyomdászat.

A prágai Nemzeti Technikai Múzeum látványos kiállítótere

A műszaki örökség közös ápolásáért a közép-európai technikai múzeumok szervezetbe tömörültek, 1990-ben megalakult a Middle European Union of Technical Museums (MUT). A tagok között szerepelnek lengyel, cseh, szlovák, magyar, osztrák, szlovén, horvát és szerb múzeumok.

A XX. század második felére fejlődött ki egy új tudományközvetítési forma, amely a műszaki és egyéb tudományok interaktívabb, kísérletezőbb, élményközpontúbb megismerését kínálta a látogatóknak, mint a hagyományos műszaki múzeumok. Az ezen az elven szerveződő „tudományos élményközpontok” a science centerek. A formabontó ötlet a müncheni Tudomány és technika mesterműveinek német múzeumá-ban (Deutsches Museum von Meisterwerken der Naturwissenschaft und Technik) született az 1930-as években azzal, hogy a látogatók számára megfogható eszközöket, tárgyakat helyeztek el a kiállítótérben, illetve a látogatók méréseket, kísérleteket végezhettek el. Ennek ellenére az első példát ilyen központra az Egyesült Államokban találjuk 1968-ban Exploratorium néven.

Egy science center, a San Franciscó-i Exploratorium belső tere

A science centerek különös vonzerejüket egyedi kézbe vehető (hands-on) és elgondolkoztató (minds-on) interaktív tárgyaikkal érik el.

Amikor a műszaki múzeumok háttérbe szorulásáról beszélünk, azt kell hangsúlyoznunk, hogy a nyugat felől érkezik a science centerek létrehozására irányuló tendencia és Európa nyugati térségében már ez dominál. Ennek következményeként a nyugati országokban nem mindig találunk olyan átfogó, monumentális technika, illetve technikatörténeti múzeumokat, mint a keleti régióban. Néhány népszerű science center például a párizsi Tudomány és ipar városa (Cité des Sciences et de l’Industrie), az ugyanitt található a Felfedezések múzeuma (Palais de la découverte) vagy az amszterdami Nemo. Természetesen vannak olyan országok is, ahol mindkét ismeretközvetítési stratégia fellelhető – ide tartoznak többek között Németország, Olaszország, a skandináv országok és Magyarország is.

Infografika a science centerek elterjedéséről Európában
saját készítésű ábra

Magyarországon az egyre népszerűbb, interaktívabb műszaki-tudományos ismeretterjesztés mellett (science centerek) méltóképpen vannak jelen a nagyobb múltú múzeumok, ezek legmeghatározóbb képviselője a hét tagintézménnyel rendelkező Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (MMKM).

Hazánkban a műszaki emlékek gyűjtéséről egy 1954-es rendelet döntött, ekkor alakult meg a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoport. A Csoportot Szilágyi István (1905–1982) vezette, 1954-től egészen 1971-ig. Miután a Csoport már tekintélyes gyűjteményt halmozott fel, 1973. január 1-jével a kormány Országos Műszaki Múzeum néven országos múzeummá alakította át. A múzeum a Csoport által korábban, 1964-re felépített épületben kezdhette meg a munkát, melynek feladatait a rendelet a következőképpen határozta meg:

A természettudomány és a technika általános fejlődésének és társadalomformáló szerepének, a tudományos megismerés és a termelés összefüggéseinek kutatása, az erre vonatkozó emlékanyagok gyűjtése, tudományos feldolgozása és megismertetése. Tevékenysége során a múzeum különös figyelmet fordít a technika és tudomány történetének magyar vonatkozásaira.

Források

  • Nyárády G.–Szilágyi I.–Várhelyi T. (1961): A világ műszaki múzeumai. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.
  • Guba Péter (2015): Mediális tárgyak szerepe a természettudományi és művészeti múzeumi gyerekfoglalkozásokon. MSc szakdolgozat. ELTE TTK Természettudományi Kommunikáció és Multimédiapedagógia Központ, Budapest. edit.elte.hu
  • Egyed L.–Mécs A.–Neumann V.–Palugyai I. (2012): A tudománykommunikáció nem hagyományos színterei. Oktatási segédanyag, ELTE TTK, Budapest. elte.prompt.hu
  • Antal József (2017): A műszaki múzeumok jelene és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum hálózata. MSc szakdolgozat. ELTE TTK Természettudományi Kommunikáció és Multimédiapedagógia Központ, Budapest. www.cs.elte.hu
Forrás

Elektronikus kézirat.