Hatvani

(Népmonda után)
Arany János
természettudományok, fizika, elektromosság, tudós, Hatvani István
szóelválasztás

Kitelt az év, a perc lejára,
Hogy Debrecen híres tanára,
Mint vérrel esküvé egy rossz nap,
Átadja székét – a Gonosznak.

Az ifjúság tömöttebb rendben
Gyűl össze a hallóteremben,1
Meghatva titkos borzalomtul,
Midőn az éji óra kondul.

Nincs semmi nesz. Hallgatva várnak
Jöttére a tudós tanárnak.
Ki a fekete könyvben2 olvas,
S kohán3 arannyá válik a vas.

Mi sors vár rád a csillagokban,
A csíziónál4 tudja jobban,
Bölcsek kövét5 régóta bírja,
Nap- s holdfogyatkozást megírja.

Télen, szobában, érlel dinnyét
Csiklándni a vendégek ínyét,
S az asztallábból, mint varázslás,
Csapon dől a tokaji máslás.6

A szobapadlón vizet áraszt,
Hogy nem lelsz egy tenyérnyi szárazt,
Sikolt, ugrál a női vendég:
De a víz egyre árad mindég.

Mert ezt kétségtelen forrásból
(Ki más után, ki hallomásból)
Az ifjuság vallotta szentnek:
Vénebb diákok nem füllentnek.

Most e percet borzadva várja,
Midőn belép híres tanárja,
Nincs semmi zúgás, – légy ha rebben
Meghallik a népes teremben.

Sötét az éj. Künn vad vihar dúl,
A szélkakas7 meg-megcsikordul;
Benn ösztövér8 gyertyák lobognak
Elősejtelmén nagy dolognak.

Az asztalon pedig halommal
Egy gólyalábú cirkalommal9
Sötét, kormos edények állnak:
Eszközi bűvös mágiának.10

Ott serpenyő, ott szerteszéjjel
Kisebb-nagyobb szelence, tégely,
Üvegcső, lombik és retorta…11
Tán a – majd megmondám ki hordta!

Mellettük egy magasabb állvány,
Fából csinált rezes nagy bálvány,
Üvegtányérral, mint malomkő:
S ha hozzáérsz, megüt a mennykő.12

De ím az ajtó, tudniillik
A műterem13 ajtója, nyílik
S jő a tanár, miként szokása.
Nem a tanár! csak képe-mása.

A suhogó fekete öltöny
Halkal seper végig a földön,
És kezdi, mint dologhoz értő,
Beszédjét a ravasz kísértő.

De, mint ama bölcs csízióban,
Homály uralkodik a szóban:
Mi a planéták14 befolyása?
Mit jósol a tenyér vonása?

Kik e s ama jegyben születnek,
Sírnak-e többször, vagy nevetnek?
A telihold, a görbe ujság
Szeszélyiből mi a tanulság?

Ha tigris a medvét lebirja,
(Miképp Albertus Magnus irja,
Vagyis ha két érc egybeolvad)
Hogy áll elő más oktalan vad?

Mind e csodát kifejti bőven
S mutatja tűzön, serpenyőben;
Sok görbe szám s ABRACADÁBRA15
Firkáitól hemzseg a tábla.

De, amint egy gonosz planétát
Rajzolna, elejti a krétát:
Egy kis deák (röstebb a nagyja)
Utána szökken és feladja

Hanem… egek!… az ifju sápad,
Meglátva egy pár csodalábat;
„Lóláb!” suttogja félelemben,
„Lóláb!” fut végig a teremben.16

S egyszerre, mint vihar zúgása,
Dördül az ének harsogása,
Merész hangon, őszinte hitben:
„Erős várunk nekünk az Isten!”

És mind magasbra szárnyal a szó,
Üvölt a discant17, búg a basso18
Mikéntha Luther lelke szólna:
„Ha e világ mind ördög volna!”

Egy pillanat… kénkőszag19 érzik,
Hová lett a kísértő? nézik:
Hűlt helye a tanári széken,
Maga?… tán már pokolfenéken.

De a tanár jő, a valódi,
(Többé vele nem bír Asmódi20)
S mi a természet zára, nyitja?
Isten-dicsőségül tanítja. –

  • 1Előadóterem, tanterem.
  • 2Az alkimisták titkos könyve.
  • 3Kohójában.
  • 4Naptár, mely jóslatokat is tartalmazott.
  • 5A babona szerinti csodatevő kő.
  • 6Az erjedt szőlő második levonata.
  • 7A szél irányába forduló toronydísz.
  • 8Sovány, vézna.
  • 9Cirkalom = körző.
  • 10Mágia = varázslás.
  • 11Retorta = ferde nyakú lombik.
  • 12Mennykő = villám(lás).
  • 13Műterem = munkaszoba, laboratórium.
  • 14Bolygók.
  • 15Varázsige, bűvös irkafirka.
  • 16A néphitben az ördögnek van patás lába.
  • 17A legmagasabb szólam.
  • 18Basszus.
  • 19Vulkánok kráteréből (vagyis a pokolból) feltörő kén-hidrogén-gáz.
  • 20Gonosz szellem a zsidó mitológiában.

Arany János jól ismerhette az elektrosztatikus kísérletek forrásául szolgáló dörzselektromos gépeket. A „fából csinált rezes nagy bálvány, üvegtányérral, mint malomkő” pontos, költői leírása a nagy, forgó üvegkoronggal működő gépnek. Franklin óta tudjuk, tudta a költő is, hogy a szikra, amit ez a gép ad ki magából, kistestvére a természetben megtapasztalható „istennyilának” vagy „mennykőcsapásnak”. Furcsa fogalompár a „kénköves mennykő”, hiszen a mennykő az égből jön, a kénkőszag pedig a kéngőzök, a kén-hidrogén-gáz szúrós, fojtó szaga, amely a működő vulkánok krátereiból, tehát a földből tör elő. (Lehet, hogy annak idején ez adta az ötletet Guerickének is, hogy éppen kénnel kísérletezzen az elektromosság titkainak feltárására?) Bizony, nem lehetett könnyű a XVIII. század tudós-tanárának szembeszegülni a vak néphittel, az ősi mitológia évezredes hagyományaival. Az utókor tisztelete és hálája övezze azokat, akik ezt mégis megpróbálták.

Salvador Dali · Az idős Fauszt
Salvador Dali · Az olvasó Fauszt
Hatvani István professzor portréja
Keresztury Dezső: Híres magyar könyvtárak. RTV-Minerva, Budapest, 1982, 121. p.
Fotó: Gyarmathy László · Debreceni Református Kollégium Könyvtára
forrás

Hatvani István (1718–1786) Rimaszombatban született, apja könyvkötő volt a városban. Itt kezdett iskolába járni, majd 16 évesen Losoncon, 18 évesen Kecskeméten folytatta tanulmányait. 20 évesen iratkozott be a Debreceni Kollégiumba, de a pestisjárvány miatt csak három év múlva lehetett togátus diák. Debrecenből 1745 őszén indult el Nyugat-Európába. Elektromos kísérleteket először még Augsburgban látott, Debrecenből Basel felé utaztában.

Baselben a Bernoulliakkal került közelebbi kapcsolatba: Bernoulli Dániel fiziológiai előadásait hallgatta, matematikát pedig tőle is, apjától is tanult. Teológiai, majd orvosi doktorátust szerzett Baselben. Utána Utrechten át Leidenbe ment, itt élvezettel látogatta Musschenbroek kísérleti bemutatókkal kísért előadásait. 1749-ben tért vissza Debrecenbe, ahol a kollégium filozófia és matematika tanszékét ajánlották fel számára. Rengeteg tárgyat adott elő, közte általános és kísérleti fizikát, benne kémiát, botanikát, orvosi fiziológiát, geográfiát, hidrosztatikát, a teljes mechanikát és a csillagászat elemeit. Naplójából tudjuk, milyen sokat készült előadásaira, s azt is, hogy télen nem végzett kísérleteket, mert hideg volt a tanteremben. Mint kiváló orvos, a kollégium egészségügyének irányítását is kezébe vette, Magyarországon valószínűleg ő tekinthető az első iskolaorvosnak. Tankönyvet nem írt, előadási jegyzetei pedig nem maradtak fenn az utókor számára. Fennmaradt viszont a professzor félelmetes híre!

Akárcsak az ország nyugati felében Kempelent, keleten Hatvanit tartotta a közhiedelem ördöngös varázslónak. Volt tanítványai, talán tréfából, még terjesztették is a rá vonatkozó rémhíreket. Így került be az új jelenségeket kísérletekkel demonstráló, az új ismereteket elterjeszteni akaró jó szándékú professzor, aki ráadásul még a gyógyításhoz is értett, először a néphiedelmek világába, onnan pedig a szépirodalomba. Jókai Mór novellát írt a Magyar Faustról, Arany János pedig pazar költeményben örökítette meg a nála csaknem egy évszázaddal korábban született tudós-tanár alakját.

Forrás

Radnai Gyula: Elektromosságtani alapfogalmaink kialakulása. Második rész. Természet Világa 2006/3.