Herman Ottó csillagai

Bartha Lajos
Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest
Herman Ottó, fizika, csillagászat, tudománytörténet, Hell Miksa, Vardø szigete, néprajz

Bár Herman Ottó érdeklődése tudományos munkásságának kezdetétől fogva elsősorban az élővilág felé fordult – beleértve az ember tevékenységét is – áttekintő, kapcsolatokat kereső szemlélete nem hagyta figyelmen kívül az környező „élettelen” világot. Tanulmányaiban mindenkor vizsgálta az élő természet, vagy az emberi társadalom földrajzi, földtani környezetét, éghajlati adottságait is. Nem róhatnánk fel, hogy sokfelé ágazó kutatása mellett a csillagos ég jelenségei kívül estek érdeklődési körén, bár – amint az egy-egy megjegyzéséből kitűnik – ismerte a csillagokat, csillagképeket. Kevéssé ismert azonban, hogy Herman Ottó értékes néprajzi adatgyűjtéssel járult hozzá a magyar népi csillagismeret kutatásához, és kezdeményező szerepe volt a 18. század hírneves csillagásza, Hell Miksa életének, munkásságának részletesebb feltárásában.

szóelválasztás

A magyar nép csillagismerete

Herman Ottó jelentős, talán ma sem kellően méltányolt hozzájárulása a magyarországi csillagászat történetéhez a „népi csillag-ismeretre” vonatkozó adatgyűjtése. A magyarság néprajzával, elsősorban az általa ősfoglalkozásnak nevezett tevékenységgel (pásztorkodás, halászat stb.) kapcsolatban mindenképpen ismerkednie kellett az égboltra vonatkozó népi tudással. Személyes gyűjtését a halála évében kiadott, a nyelvtudományt és Mándoki) a néprajzot összekapcsoló 500 oldalas műve, „A magyar pásztorok nyelvkincse” tartalmazza. Ebben már külön fejezetet szentelt a „pásztorcsillagászat”-nak (HERMAN 1914, 624–631. p.).

1. kép. Népi csillagnevek gyűjtési területe a 19. század végéig
Fig. 1. Collecting area of folk star names until the end of the 19th century
A körök Herman Ottó gyűjtőhelyeit, a pontok más gyűjtők helységeit jelzik, a nyilazott körök nagyobb területek regionális gyűjtését mutatják · Mándoki László alapján
After László Mándoki

Hazánkban a népi csillagnevek, csillagmondák rendszeres gyűjtését az 1830-as évek végén az ugyancsak polihisztor Lugossy József (1812–1884) kezdte meg. Gazdag gyűjteményének csak töredéket dolgozta fel, a listáját a magyar mitológiakutatás klasszikusa, Ipolyi Arnold (1823–1886) tette közzé (IPOLYI 1854). Lugossy csillagnévgyűjtése, bár még ma is fontos kiindulási alapként szolgál, magán hordozza az akkor kibontakozó szellemi néprajz gyermekbetegségeit: hiányos a gyűjtés helyének, az adatközlők foglalkozásának közlése; többször „népi” csillagnévként sorolja fel a kalendáriumok, tankönyvek latinból vagy németből fordított tudományos megnevezéseit.

A 19. század második felében, néhány alkalmi adatgyűjtést leszámítva (pl. Lázár István, Gönczi Ferenc, Katona Lajos), Jankó János és Kálmány Lajos (1852–1919) végzett jelentős gyűjtőmunkát az 1880–1900-as években.1 Herman Ottó úgy ítélte meg, hogy saját helyszíni kutatásával ki kell bővítenie elődeinek adatait. Vizsgálatait 1895-től 1899-ig végezte 19 helyen, lényegében Magyarország akkori egész területét átfedően (Erdély kivételével). Meglepő módon az általa személyesen feljegyzett csillagneveket és pásztorismeretet könyvében nem közölte teljes egészében. Gyűjtőnaplóját csak fél évszázad múltán Mándoki László néprajzkutató (1935–1980) tette közzé (MÁNDOKI 1966, 169–177. p.). Adatait főleg a Duna–Tisza közének északi részén, a Dél-Dunántúlon, a Hajdúságban jegyezte fel, alkalmanként az adatközlő nevével, máskor csak a foglalkozás feltüntetésével (pl. csikósok, gulyások, kanászok). Lugossytól eltérően a magyar csillag/csillagkép neveket azonosítani igyekezett a nemzetközi (görög–latin) tudományosan használt konstellációval.

  • 1 A magyarországi csillagnévgyűjtés kezdeteiről Zsigmond Győző közöl áttekintést: ZSIGMOND 1999, 23–27. p.

A teljesség érdekében átvett a Kandra Kabos, Lugossy József és Lázár István által összeállított listákból, valamint a Magyar Nyelvőr című folyóirat körkérdésére küldött válaszokból is több megnevezést. Felsorolásában gondosan feltünteti ezeket a forrásokat. Jegyzéke ezért Mándoki szerint inkább „Parasztcsillagászat”-nak mondható, bár maga Herman valóban főként a ridegpásztorok körében gyűjtött. Egyes megnevezéseknél pedig maga is feltünteti, hogy „nem népi név”.

2. kép. A Sas (Aquila) csillagkép mint pásztorbot
Fig. 2. The Aquila (Eagle) constellation, like a shepherd's crook
A szerző rekonstrukciója
Reconstruction by the writer

Könyvében közölt felsorolása (és a Mándoki László által közölt gyűjtési naplók) – a napszakok, égtájak, valamint a Nap és a Hold megnevezését leszámítva – 91 csillag nevet tartalmaz (HERMAN 1914, 624–631. p.; 1980, 393–403. p.). Ez a szám természetesen nem jelenti azt, hogy a nép ugyanennyi különálló csillagot vagy csillagképet ismer. Egyazon konstellációnak az ország különböző tájain más és más a megnevezése, sőt néha egy helyen is több megnevezés ismert (pl. Bugacmonostoron egyazon csillagcsoportot Püspökpálcának és Juhászbotnak is nevezik).

Saját gyűjtése szerint a pásztorok a 19. század végén 11 azonosítható csillagképet, illetve egyes csillagot tartottak számon: a Göncölszekeret (Nagy Medve törzse), az Oriont (Kaszásként), külön az Orion övét: (δ, ε, ξ Orionis), a Hattyút, a Cassiopeiát, a Tejutat. Egyes csillagok közül a Siriust (Nagy Kutya alfája), a Sarkcsillagot (Kis Medve), a Göncöl rúdjának középső csillaga melletti halványabb csillagocskát, az Alcort (g Ursae Maioris), Vénusz bolygót (külön, mint esti és mint hajnalcsillagot). Hat csillagnevet nem sikerült azonosítania a hivatalos csillagképekkel.

Egy-egy gyűjtési helyen azonban, a Göncölszekér kivételével csak 11-nél kevesebb csillagot tartottak számon. A legismertebb még az Orion (Kaszásként, 17 helyen) a Fiastyúk (Pleiadok, többféle megnevezéssel, 16 helyen), és a Sirius (Sántakata, Sánta Kata, 14 helyen). Az Alcort (Béres, Kisbéres néven) és a Sarkcsillagot (Furúnak nevezve) csak két helyen, a Cassiopeiával azonosított, Félkenyér-nek nevezett csillagképet pedig csak egy gyűjtés helyén (Hajdúhadházon) ismerték. Ez az utóbbi azért is érdekes, mert a Félkenyér csillagkép-nevet más néprajzkutatók is leírták, de nem tudták azonosítani. (A „hivatalos” konstellációval való azonosítása továbbra is tisztázásra vár.)

Herman Ottó gyűjtésének értékét növeli, hogy helyenként idézi az adatközlő megjegyzéseit, például a Puszta-angyalházi Tóth Samu „öreg számadó csikós” szerint a Körösztcsillag elnevezéssel ismert Hattyú „mindég feljár és mindég az országút mentén halad”. Az Országút a Tejutat jelenti, amely valóban hosszában átszeli a Hattyút, maga a csillagkép pedig az év nagy részén át látható, vagyis tavasztól őszig „feljár”. (A Tejút „Országuta” neve országosan ismert.)

Herman Ottó csillagnévgyűjtéséből azonban az az érdekes tény is kiolvasható, hogy nem csak egyazon csillagnak volt vidékenként eltérő megnevezése, hanem fordítva: más és más évszakban látható, két különböző csillagképnek azonos népi nevet adtak. Mándoki feldolgozása tévesnek ítéli, hogy Herman szerint a Püspökpálca vagy Pásztorbot „május 29-én culminal”.

Indoklása szerint ez a megnevezés az Orion csillagkép közepének három, egy vonalban levő csillagára vonatkozik. Ezek pedig télen látszanak. De valójában a mai néprajzkutató tévedett. Az ország egyes vidékein valóban az Orion „övét” nevezik Bírópálcának, Püspökbotnak. De Juhászbotnak nevezték el egyes helyeken a tavasszal, nyáron látható Sas (Aquila) csillagképet is, amely valóban május végén éjféltájban áll magasan (BARTHA 2010, 560–564. p.). De ahol a Sast ismerték Juhászbotnak, nem tudták az Orion övének „bot” jelzőjét. Érdekes, hogy Hermannak ezt az adatát Mikszáth Kálmán egyik novellája, „Az elveszett nyáj” – amelynek csillagkép-adatai bizonyára hiteles tájékoztatáson alapulnak – szintén megerősíti, az ország egészen más vidékén (Szegeden) ismert népi névvel (BARTHA 2015, 60–63. p.)

Herman Ottó csillagnévgyűjtését a magyar népi csillagismeret egyik értékes forrásának tekinthetjük. Értékessé teszi, hogy valóban a huszonnegyedik órában végezte az adatgyűjtést, amikor még a ridegpásztorok körében élő volt az égbolt ismerete. A 20. század néprajzkutatói többnyire már csak szájhagyományból származó, elhalványuló, néha eltorzult információkat kaphattak. Csak sajnálhatjuk, hogy „az utolsó magyar polihisztor” korábban, a magyar halászat emlékeinek gyűjtésekor még nem foglalkozott a vízen élők csillagismeretével. Akkor még bizonyára e területen is kaphatott volna olyan tájékoztatásokat, amelyek a következő évtizedekben kikoptak a nép ismeretéből.

Hell Miksa nyomában

Herman Ottó másik jelentős érdeme a magyarországi csillagászat történetének kutatásában, hogy norvégiai útja során megpróbálta megtalálni a 18. század európai hírű, magyarországi születésű csillagászának, Hell Miksának az emlékeit az északi sarkkörön túl fekvő Vardø szigetén. Hazatérve pedig nagy energiával szorgalmazta az egykor nemzetközi figyelmet keltő „Hell-vita” tisztázását. Kétségtelenül Herman Ottó közreműködésének eredménye, hogy Hell Miksa életrajza és levelezésének terjedelmes monográfiája napvilágot látott.

A selmecbányai születésű P. Hell Miksa Rudolf Jézus-társasági csillagász (1720–1792) – akkor már a bécsi Egyetem obszervatóriumának igazgatója – kísérőjével, P. Sajnovics (Nepomuki) János-sal (1733–1785) a dán korona meghívására és költségén 1768–70-ben a Skandináv-félsziget legészakabbi, Sarkkörön túli szigetére, Vardøre utazott, hogy ott 1769. június 3-ról 4-re virradóan megfigyeljék a Vénusz-bolygó elvonulását a napkorong előtt. (A következőkben a sziget nevét a magyar kiejtés szerint „ő” betűvel írjuk, ahogyan azt Herman is tette.) Ennek a ritkán észlelhető jelenségnek a gondos megfigyelését azért tartották fontosnak, mert lehetőséget adott a csillagászat egyik alapvető távolságegysége, a közepes Nap–Föld távolság meghatározására. A jelenség Európában az éjszakai órákra esett, megfigyelésére az északi Sarkkörön túl volt lehetőség, ahol a Nap nyáron mindig a látóhatár fölött van. Ezért került sor a Vardő-szigeti expedícióra, ahonnan Hell, Sajnovics és svéd „titkáruk”, Jens Finner Borchkreving (1737–1819) nagy szerencsével valóban megfigyelték az átvonulást. Az északi Sarkkörön túli vidékekre küldött többi – angol, dán, orosz – expedíció a borultság miatt nem észlelte a jelenséget.2

Emellett Hell és Sajnovics a lappföldi út során számos tudományos megfigyelést végeztek. Vardőn két téglaoszlopot állítottak fel, hogy a következő évtizedek, évszázadok kutatói ezekhez a gondosan meghatározott helyzetű pontokhoz mérhessék a tenger szintjének akkoriban felfedezett visszahúzódását. (Valójában a Skandináv-félsziget lassú emelkedését.)

A saját észlelései és további három megbízható megfigyelés alapján Hell kiszámolta az ún. Nap-parallaxis értékét, amelyből a Nap–Föld távolság levezethető.3 Az általa nyert adat – amely igen közel állt a ma elfogadotthoz – eltért számos, tekintélyes kortársának számításától. Ezért Hellt az a vád érte, hogy talán nem is látta az átvonulást, illetve pontatlanul észlelt. Az egymásnak ellentmondó eredmények arra késztették a számoló csillagász német Johann Franz Encké-t (1791–1865), hogy az 1761. és 1769. évben végzett összes megfigyelés adataiból újraszámolja a Nap távolságát. Eredménye – amely mint ma már megállapítható, hibás módszertani feldolgozáson alapult – lényegesen különbözött a Hell által számítottól.

  • 2 A megfigyelések céljáról lásd: BARTHA 1969; TUBOLY 2004.
  • 3 Parallaxis alatt azt a szöget értjük, amely alatt a Nap középpontjából, közepes távolságból a Föld sarki fél átmérője látszana (BARTHA 1969, 146–163. p.).
3. kép. Vardő-sziget távlati képe
Fig. 3. Picture of Vardö Island in perspective
A két szigetrész összekötő földnyelvén állt a Hell-obszervatórium
The Hell Observatory was located in the land-bridge that connected the two parts of the island

Encke tanítványa és tisztelője, a bécsi Egyetemi Obszervatórium (Universitätsternwarte Wien, ma Astronomisches Institut Wien) fiatal asszisztense, Karl Ludwig Littrow (1811–1877) a kérdés tisztázására – valójában azonban mesterének védelmére – átvizsgálta Hell és Sajnovics észlelési naplójának kéziratát. 1835-ben megjelent könyvecskéjében azt a megállapítást közölte, hogy Hell Miksa az észlelési naplóban megváltoztatta, lényegében meghamisította a megfigyelt adatokat. Az eredeti számjegyeket kivakarta, vagy más színű tintával átjavította (LITTROW 1835). Közlését – mivel a kéziratos észlelési naplók vizsgálatára hivatkozott – a szakkörök elfogadták, és ezzel Hell Miksa tudományos becsülete súlyos csorbát szenvedett.

120 évvel később Herman Ottó és Lendl Adolf (1862–1943) az északi költöző madarak tanulmányozására utazott a norvég tengerpart arktikus vidékére. Ha a két – időben egymástól távoli – expedíció célja különbözött is, Herman nem akarta elszalasztani a lehetőséget, hogy felkereshesse Hell, Sajnovics, és útitársuk, Borchkreving (esetleg még fellelhető) emlékét, vardői tartózkodásuk nyomait. Erről így írt az északi útjáról szóló szép könyvében:

megvallom, nem csak a puszta kegyelet, hanem az a vágy is serkentett a Várdőbe való utazásra, hogy a két magyar tudósra nézve – ha lehet – adatokat szerezzek, s ha ez sikerül, bár csak egy porszemnyivel is hozzá járuljak annak a még korunkban is fölütődő gyanúnak és vádnak eloszlatásához. Ezt az emberszeretet és a tudomány úgyis kötelességévé teszi minden komolyan gondolkodó embernek, különösen a magyarnak, mihelyt módjában van, hogy ezt az ügyet valahogyan megközelítse.

HERMAN 1893, 197. p.

A vardői kitérőre talán az is ösztönözhette Herman Ottót, hogy az akkor legpontosabb útikönyv, Karl Baedeker Svédországot és Norvégiát ismertető kötetében a sziget kisszámú nevezetességei közt ezt említi:

Páter Hell bécsi csillagász 1768–1769-ben itt figyelte meg, erről a földszorosról, amely a két kikötőt elválasztja, a Vénusz bolygónak a napkorong előtti elvonulását, egy tőle származó bejegyzés 1769. év június 22-ről az anyakönyvben található.

BAEDEKER’S 1882

Nem tűnt tehát reménytelennek, hogy a szigeten felleljék a Hell-expedíció valamiféle emlékét. A két madárkutató 1888. június 5-én indult el főhadiszállásuk, a Sarkkörtől már északabbra levő Tromső felé.

4. kép. Hell Miksa térképe Vardő szigetéről, 1772
Fig. 4. Maximilian Hell’s map of the island of Vardö, 1772

A maga sokoldalúságával Herman sok érdekes tapasztalatot jegyzett fel. Vardő-szigeti tanulmányára 1888. július 25-én voltaképpen egyetlen napja jutott. (Ezt a kirándulást, a „Haakon Adalstein” gőzhajón már egymagában tette meg.) Véletlen szerencse volt, hogy megismerkedett egy Hansen Keresztély (Kristian) nevű vámhivatalnokkal,

…kitől megtudtam, hogy HELL nyomait kedvvel kutatta, s évekkel ezelőtt a Vadsöben megjelenő »Amstidende« czimű lapban írt is e tárgyról: nyomban megígérte, hogy a lapot megszerzi, s elkísér a paphoz a HELL jegyzete miatt

HERMAN 1893, 211. p.

Ez az egy nap mégis balszerencsésen indult. Zuhogott az eső, a tiszteletes, aki az anyakönyvet őrizte, nem volt a szigeten, a várdői erőd parancsnoka pedig mit sem tudott Hellről.

Megvallom, nagy elkeseredés vett erőt rajtam. De Várdő tekintélyes polgárai összegyülekeztek, köztük DAHL, a szeszmonopólium kezelője, a norvég múzeumok lelkes gyarapítója és azt határozták el, hogy felkeresik a rendőrfőnököt, kinyittatják vele a pap irodáját, s elémbe teszik a könyveket.

HERMAN 1893, 312. p.

Ám kiderült, hogy a fellelt anyakönyvben nem Hell eredeti kézírása látható, csupán átmásolt szöveg egy korábbi, éppen nem található matrikulából. Herman igyekezete mégsem volt hiábavaló. Egy idős várdői lakos, Brodkorb megmutatta, hol állt Hell obszervatóriuma – akkor már egyemeletes iskola épült e helyen –, valamint azt a kis gerendaházikót, amelyet az egykori obszervatórium anyagából építettek. Herman a zuhogó esőben, átázott jegyzetfüzetében lerajzolta ezeket az épületeket. Utóbb a helybeliek, valamint Pettersen Quigstadt norvég geológus szorgalmazására előkerült a „valódi” anyakönyv, Hell sajátkezű bejegyzésével. Erről fényképmásolatot küldtek a magyar tudósnak.

Hansen elvezette egy gerenda-házikóba, a Festnigsgade-n (Vár utca), amely állítólag Hell lakásául szolgált. Herman szemmértékre ugyan, de alaprajzot is készített, és a változatlanul zuhogó esőben a házat kívülről is lerajzolta.

…elmentünk egy Brodkorb nevű öreg úrhoz, ki igen nyájasan fogadott, a Hell-név hallatára nagyon megélénkült, s nyomban elvezetett a Hvalengadé-ben álló emeletes, a földszinten és az emeleten hat-hat ablakos iskolához, a hol biztos tudomása szerint Hell obszervatóriuma állott.

HERMAN 1893, 313–314. p.

Herman Ottó könyvében mindkét épület rajzát is közli (utóbbit Wickström fotográfus felvétele nyomán).

5. kép. Hell vardői obszervatóriumának vélhető helye
Fig. 5. Presumable place of Hell’s observatory in Vardö
Herman Ottó rajza, fénykép nyomán
After the drawing of Ottó Herman, and photo

Érdemes hozzá fűznünk, hogy Vardő városka ma már nem csak kiterjedtebb lett és a háború pusztítása után újjá épült, de mindkét utca elnevezése máig fennmaradt (utóbbi ma Valen néven), a kisebb és nagyobb szigetet összekötő földnyelven, valóban ott, ahol Hell saját térképe jelzi. Herman Ottó nem sejthette, hogy rajzai és az 1769-es Hell-bejegyzés egyszer még dokumentumai lesznek Vardő régi emlékeinek. 1944-ben a német megszállók felégették a városkát, elhamvadtak a régi anyakönyvek. Herman Ottó rajzai, és az egykori egyházi napló egyetlen lapjának fényképe őrzi a régi Vardő emlékét. Az anyakönyvi bejegyzésről az útikönyvek említést tesznek, de tartalmát nem ismertetik. Ezért a Herman által megszerzett másolat Hell és Sajnovics munkássága egy addig ismeretlen dokumentumának bizonyult. Az 1769. évben megkezdett anyakönyv első lapján a tengerszint változásának mérésére emelt két égetett tégla oszlop elhelyezését, és egymáshoz viszonyított helyzetét írja le. Hell 1768. június 22-én kelt bejegyzése elé az akkori lelkész, Henning Junghans Kauriin norvég nyelven bevezető sorokat írt, amelyben meghagyja, hogy ezt a bejegyzést a jövőben minden újonnan megkezdett anyakönyvbe másolják át (HERMAN 1893, 116–119. p.). A korábbi Hell-életrajzok említik ugyan Hell Miksa érdeklődését a tengerszint „visszahúzódása” iránt, arra azonban Herman Ottó kutatása világított rá, hogy e téren mérési kísérletet is végzett (HERMAN 1891a, 51–64. p.).

6. kép. Hell Miksa bejegyzése a vardői anyakönyv 1769-ben nyitott kötetében (az alsó részen)
Fig. 6. Note of Maximilian Hell in the registry of Vardö, published in 1769 (lower part)
Herman Ottó gyűjtése · Az eredeti anyakönyv 1944-ben elpusztult
Collection of Ottó Herman · The original registry was destroyed in 1944

Hell Miksa becsületéért

Herman Ottó maga írta, hogy a helyszíni vizsgálódást csak fél sikernek érezte, és hazatérve további tanulmányokhoz fogott. Mindenekelőtt a hamisítás vádját kívánta megcáfolni. A 19. század végén, a pontosabb, és többféle módszerrel végzett mérésekből kitűnt, hogy a Nap-távolság (illetve a parallaxis szögének) értéke számottevően eltér Encke és Littrow számításától, viszont Hell Miksa – korábban vitatott – eredménye közel áll a tényleges adatokhoz.4 Ennek alapján érdemesnek látszott újra felülvizsgálni a vardői expedíció méréseit és adatait.

  • 4 Hell Miksa a Nap parallaxis-szögére 8,7 ívmásodpercet kapott, ami 151,2 millió km közepes távolságot jelent. A Nemzetközi Csillagászati Unió a modern mérések alapján 8,79305 ív-mp értéket fogadott el, ez 149 596 000 km-nek felel meg. (BARTHA 1969; TUBOLY 2004, 73. p.)

Herman Ottónak nem volt tudomása arról, hogy az állítólagos hamisítás kérdését a Nap-távolság legjelesebb szakértője, Simon Newcomb (1835–1909), az USA Tengerészeti obszervatóriumának munkatársa már évekkel korábban tisztázta, nem csak felmentve Hell Miksát a vádak alól, de elítélve J. K. Littrow rosszhiszemű rágalmait. Newcomb 1883-ban tett bécsi látogatása során alaposan megvizsgálta a kéziratos észlelési feljegyzéseket. Megállapította, hogy azokon semmi féle „kivakarás” nem található, és a számjegyek utólagos átírásának, eltérő színű tinta használatának nyoma sincsen. A bécsi obszervatórium munkatársa pedig felvilágosította, hogy Littrow nem is láthatott árnyalat-különbségeket, mert színtévesztő volt. Newcomb a Hellt felmentő, és a rágalmazót elítélő eredményét az egyik legtekintélyesebb csillagászati szaklapban, a londoni Királyi Csillagászati Társaság havi közleményében részletesen ismertette (NEWCOMB 1883, 371–381. p.).

Nem róhatjuk fel Herman Ottónak, hogy a szakcsillagászoknak szánt folyóirat ismeretlen volt előtte. Meglepő azonban, hogy a kortárs magyar csillagászok sem ismerték Newcomb tisztázó tanulmányát. A legkülönösebb pedig az, hogy a bécsi Egyetemi Obszervatórium igazgatója, Edmund Weiss (1837–1917) meg sem említette, amikor Hermann hozzá fordult felvilágosításért.

A Vasárnapi Ujság 1890. április 17-i számában, a lap „– o –„ szignójú munkatársa „Tudományos Szédelgések” című cikkében „A tudományos szédelgések híressé vált esete”-ként említi Hell vardői észlelését és számításait.5 A meglehetősen felületes írást olvasva Herman is tollat ragadott, és megvédte Hell tudományos becsületét (HERMAN 1891b). A cikk nem várt eredményeként a Hell-család egyik leszármazottja, Hell Sándor átadta a csillagász – utóbb sokszor reprodukált – egész alakos, „lapp ruhás” rézmetszetű képét. Bár Hell Miksáról életében három portré is készült, a tudománytörténet és a csillagászat kutatói előtt ezek a 19. században már ismeretlenek voltak. A nevezetes képet Herman Ottó a Természettudományi Közlönyben, (HERMAN 1891b) felesége a Vasárnapi Ujságban hozta nyilvánosságra (HERMAN OTTÓNÉ 1891, 297–298. p.). A képhez fűzött jegyzetből azonban kitűnik Herman Ottó némileg túlzó patriotizmusa, amikor ezt írja:

A ’pannonius’ a képen is szembeszökő: a ’vestis lapponica” [lapp öltözet] alól kikandikál az attila.

HERMAN 1892, 63–64. p.
  • 5 Vasárnapi Ujság: Tudományos szédelgések („– o –„). 37. évf. 17. sz. 267, 270. p. (1890. április 27.)

Valójában a bécsi egyetem jezsuita csillagásza bizony soha sem járt „magyar attilá”-ban, a bundát az akkoriban használatos ún. „papi civilre” vette fel. Herman eltúlzott sorai inkább őt magát, lángoló hazafiságát jellemzik.

Feltehető, hogy a Vasárnapi Ujság téves írása is arra késztette Hermant, hogy a Magyar kir. Természettudományi Társulat 1890. december 17-i szakülésén bemutassa addigi eredményeit. Sokirányú tevékenysége mellett ekkor már Hell Miksa tudós-becsületének megvédését, és Sajnovics útleírásainak nyilvánosságra hozatalát is szívügyének tekintette. Hell megfigyeléseinek hitelessége ügyében a bécsi Egyetemi Obszervatórium akkori igazgatójához, Edmund Weiss-hez (1837–1917) fordult. Weiss 1892. augusztus 2-án kelt válasza lehangolóan kétszínű és téves.6 Newcomb mindent tisztázó, alapos vizsgálatát nem is említi, továbbra is az eredeti adatok megváltoztatását hangoztatja. (Ezt a hallgatást azért is különösnek tarthatjuk, mert éppen Weiss volt az, aki Newcombnak a Hell-iratokat rendelkezésére bocsátotta!) Véleménye szerint Hell Miksa számításai helyesek. De hiúságból, annak érdekében, hogy „pontos észlelőnek” tüntesse fel magát, a részeredményeket kissé megváltoztatta, a számokat átjavította, ezáltal a részszámítások közelebb kerülhettek a végeredményhez.

  • 6 Teljes szövegének magyar fordítását lásd: HERMAN 1893, 505–509. p. Amikor 1990-ben dr. Deák András muzeológussal a bécsi Csillagászati Intézet archívumában Hell iratait átvizsgáltuk, Herman Ottó eredeti levelét sem Weiss iratai között, sem Hell hagyatékában már nem találtuk.
7. kép. Hell Miksa lappföldi öltözékében
Fig. 7. Maximilian Hell in his Lapp costume
W. Pohl rézmetszete · Bécs · 1771 · Herman Ottó gyűjtése
Copperplate of W. Pohl · Vienna · 1771 · Collecting of Ottó Herman

Herman Ottó jóhiszeműen hitelt adott a bécsi igazgató válaszának, és további írásaiban maga is Weiss félrevezető megállapítását közölte (HERMAN 1893, 515–518. p.). Hell Miksa és Sajnovics János munkásságának részletes feltárását annyira fontosnak tartotta, hogy a norvégiai kutatásáról írt útleírásában és ornitológiai tanulmányról 1893-ban kiadott könyvében nagy terjedelmet szentel e tárgyaktól voltaképpen távol eső csillagászattörténeti kérdéseknek. E könyv függelékében közzé tette Sajnovics János (eredetileg latin nyelvű) útinaplójának fontos részét. Sajnos nem az eredeti (Bécsben őrzött) kézirat, hanem K. L. Littrow német fordítása alapján, így a magyar szövegbe is belekerültek a bécsi csillagász fordítási hibái és önkényes kihagyásai. Értékesebb ennél Sajnovics a nagyszombati rendházba küldött 11 levelének teljes magyar szövege (HERMAN 1893, 490–499, 516–555. p.). Könyvének ezek a részletei félévszázadon át a hazai csillagászattörténeti tanulmányok fontos forrásai voltak.

Herman Ottó azonban többet is tett Hell Miksa, Sajnovics János és a vardői expedíció megörökítéséért. Felismerve, hogy idejét és szakismereteit meghaladja a csillagászok munkájának beható kutatása, 1904-ben felkérte a budapesti M. Kir. Tudományegyetem ismert nevű (és népszerű) csillagászat-geofizika magántanárát, Kövesligethy Radó-t (1862–1934), hogy terjessze a Magyar Tudományos Akadémia elé Sajnovics János latin nyelvű leveleinek és teljes útinaplójának magyar nyelvű kiadását.

Kövesligethy lelkesen felkarolta az ügyet, és maga is kapcsolatba lépett dániai, norvégiai levéltárakkal az esetleg ott fellelhető magyar iratok felkutatása érdekében. A Magyar Tudományos Akadémia azonban nem siette el a kiadás megtárgyalását. Kövesligethy csak 1907. december 17-én kelt levelében tájékoztathatta Herman Ottót.

Igen Tisztelt Uram! Örömmel tudatom, hogy a Magyar Tudományos Akadémia III. osztálya tegnap tartott ülésében lelkesedéssel elfogadta jelentésem alapján Nagyságodnak három évvel ezelőtt beadott, Sajnovics leveleinek kiadására vonatkozó indítványát. A hosszú időköz alatt nem voltam tétlen, és sikerült néhány értékes adat birtokába jutnom. […] Hozzá teszem végre, hogy azt a benyomást nyertük az Akadémiában, hogy talán meg sem fogunk állani Sajnovics leveleinél, és hogy lehetőleg a két tudósnak együttes emléket állítunk. […] Kötelességem végre hozzátenni még, hogy az osztálytitkár úr a jelentésemet röviden elreferálván, csak az én nevemet említette. Szót kérve természetesen igen határozottan kijelentettem, hogy az én indítványom kizárólag Nagyságod indítványának folyománya, amint az jelentésemben ki is volt emelve. A kezdeményezés ténye valamelyes formában a kiadandó munkában is meg kell, hogy legyen. Kiváló tisztelettel vagyok – Nagyságos Uram készséges szolgája. Kövesligethy Radó.7

  • 7 MTA Könyvtár, kézirattár, MS 264.

A kiadás ügye azonban lassabban haladt. Kövesligethy 1908. február 19-én csak a következőkről tájékoztatta Hermant:

Nagyságos Uram! A madárvonulásra és madárphainológiára vonatkozó szép értekezéseit, nemkülönben a Sajnovics leveleinek kiadását tárgyaló szíves és meleg hangú levelét hálásan köszönöm. E köszönetem nyilvánítása eddig csak azért késett, mert egyidejűleg jelenteni akartam, hogy a tőlem telhetőt az ügy sürgetése érdekében megtettem. […] Koppenhágába két levelet írtam. […] Más levél Norvégiába és Weiss direktor úrnak ment, mindkettő arra is vonatkozik, hogy Sajnovics naplója kikutattassék. Úgy óhajtom, hogy az egész anyag a jövő júniusig együtt legyen, hogy télen át a kiadás munkájába foghassunk. Itthon egyidejűleg átkutatjuk a jezsuita collegiumokat, a mire a Pater provincialistól kértem engedélyt.

Kitűnő tisztelettel vagyok, Nagyságos Uram, – alázatos szolgája – Kövesligethy Radó.8

  • 8 MTA Könyvtár kézirattár, MS 264/265. Bíróné Rákóczi Márta szívességéből közölhetem.

Bár ez a terv csak jámbor óhaj maradt, eredménye mégis volt: Bécsben előkerült Sajnovics János – korábban már ismert, de időközben elkallódott – naplója az Egyetemi Obszervatórium könyvtárából. Eközben Kövesligethy megnyerte a kutatás ügyének tanítványát, P. Pinzger Ferenc (1872–1941) jezsuita tanárt Hell és Sajnovics utazásának részletes feltárására. Pinzger aprólékos, sok éves gondos kutatással elvégezte a Herman Ottó által kezdeményezett munkát. 1911-ben részletes tanulmányban ismertette a magyar csillagászok északi utazását (PINZGER 1912). Herman Ottó örömmel látta kezdeményezésének első eredményét, ám most már tovább buzdított: P. Pinzger Ferenc írta 1920-ban kiadott monográfiája bevezetőjében:

Az ősz tudós azonnal válaszolt, elismerését fejezte ki, de soraiból kiérzett az a gondolat, hogy Hell bővebb ismertetést is érdemelne, buzdított is erre a vállalkozásra.

A részletes feldolgozás – az I. világháború következtében –, a tervezettnél jóval szerényebb terjedelemben, 1920–22-ben jelenhetett meg (PINZGER 1920).

Herman Ottó már nem érhette meg ennek a munkának megjelenését. A magyarországi csillagászat azonban nem feledheti el azt a tevékenységet, amelyet ezen a téren – szinte csak mellékesen, de nagy lelkesedéssel – kifejtett. Szorgalmazásának nyomán jelent meg Pinzger Ferenc monográfiája, amely nem csak Hell életrajzát, de levelezését is tartalmazza. Az általa oly nagyon sürgetett Sajnovics-útinapló teljes magyar szövege is napvilágot látott – igaz, hogy csak háromnegyed évszázaddal a halála után –, az eredeti kézirat alapján (SAJNOVICS 1990). És alighanem az ő hatására bontakozott ki Vardő szigetén a ma is eleven Hell–Sajnovics kultusz. A világháború után újjáépített városházán előbb norvég nyelvű, jelenleg pedig már magyar és szlovák emléktábla őrzi a magyar csillagászok emlékét.

Irodalom

  • BAEDEKER’S
  • 1882 · Baedeker’s Schweden und Norvegen. (2. kiadás) Karl Baedeker’s Verlag, Leipzig.
  • BARTHA Lajos
  • 1969 · Hell Miksa és a napparallaxis kérdése. Csillagászati Évkönyv, 146–163. p.
  • 2010 · A csillagképek története és látnivalói. (Szerk. Vizi Péter.) Geobook Kiadó, Szentendre.
  • 2015 · A csillagok közt bolyongó juhász. Meteor 45. évf. 3. sz. 60–63. p.
  • HERMAN Ottó
  • 1891a · Hell Miksáról. Természettudományi Közlöny 23. Pótfüzetek 2, 51–64. p.
  • 1891b · Hell Miksáról. Vasárnapi Ujság 38. évf. 1. sz. (1891. jan. 4.)
  • 1893 · Az északi madárhegyek tájairól. Természettudományi Könyvkiadó Vállalat, Budapest.
  • 1914 · A magyar pásztorok nyelvkincse. Természettudományi Könyvkiadó Vállalat, Budapest.
  • 1980 · Halászélet, pásztorkodás. Gondolat kiadó, Budapest. (A magyar néprajz klasszikusai.)
  • HERMAN Ottóné
  • 1891 · Hell Miksáról, 1720–1792. Vasárnapi Ujság 37. évf. 19. sz. 297–298. p.
  • IPOLYI Arnold
  • 1854 · Magyar Mythologia. Heckenast Gusztáv, Pest.
  • LITTROW, C. [Karl] Ludwig von
  • 1835 · P. Hell’s Reise nach Wardoe bei Lappland, und seine Beobachtung des Venus-Durchganges im Jahr 1769. Wien.
  • MÁNDOKI László
  • 1966 · Herman Ottó csillagnév-gyűjtése. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (1965) 169–177. p.
  • NEWCOMB, Simon
  • 1883 · On Hell’s alleged Falsification in his Observation of the Transit of Venus in 1769. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society (London), Vol. 43. 371–381. p.
  • PINZGER Ferenc
  • 1912 · Hell és Sajnovics várdői útja. A Jézus-társaság kalocsai Érseki Katholikus Főgimnázium Értesítője 1911–1912. 3–53. p.
  • 1920 · Hell Miksa emlékezete. Születésének kétszázadik évfordulójára, különös tekintettel vardői útjára I. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.
  • SAJNOVICS
  • 1990 · Sajnovics János naplója, 1768–1769–1770. Fordító: DEÁK András, szerkesztő: SZIJ Enikő. ELTE, Budapest. (Bibliotheca Reguliana, I.)
  • TUBOLY et al.
  • 2004 · TUBOLY Vince–BARTHA Lajos–MITRE Zoltán–KESZTHELYI Sándor–MIZSER Attila–SZABÓ Sándor (összeáll.): A fekete Vénusz – Vénusz átvonulások a Nap előtt. Hegyháti Csillagvizsgáló Alapítvány, Hegyhátsál.
  • VASÁRNAPI Ujság
  • 1890 · Tudományos szédelgések („– o –”). 37. évf. 17. sz. 267, 270. p. (1890. április 27.)
  • ZSIGMOND Győző
  • 1999 · Égitest és néphagyomány. Pallas Akadémia Kiadó, Csíkszereda.
Herman Ottó, a fiatal természettudós
Herman Ottó ismertebb arcképe
Herman Ottó: A magyar pásztorok nyelvkincse. Budapest: Természettudományi Könyvkiadó Vállalat, 1914
Forrás

The stars of Ottó Herman

Bartha, Lajos

Keywords: Maximilian Hell, Vardø Island, history of astronomical sciences, folk astronomy

The manifold life-work of Ottó Herman added valuable information to the history of astronomy, and to the folk astronomy in Hungary. In 1888, during his North-Norwegian ornithological field trip, he visited the Island of Vardö (Vardø) to research the memory of two Hungarian astronomers staying there in 1768–69; P. Maximilian Hell (Hell Miksa in Hungarian wording, 1720–1792) and P. János Sajnovics (1733–1785).

Hell and Sajnovics travelled to Vardö at the request of the Danish Chamber to observe the passing through of Venus before the Sun, which event could help in determining the Earth-Sun distance. Later, Maximilian Hell was accused of falsifying the observation. Ottó Herman recorded only the place of the Hell Observatory, but he looked for the note of Hell in the church register of Vardö. This note referred to the determination of sea level (the elevation of the continent). Later he found the portrait of Hell in which he dressed in a Lapp costume.

At home, he urged – first in front of himself, later in front of the Hungarian Academy of Sciences – the dropping of the accusation of falsification. On the basis of this, Ferenc Pinzger collected Maximilian Hell’s handwritten legacy, and published it together with his detailed biography in print in 1920 and 1927. Hell was exonerated from the falsification by a researcher of the US Naval Observatory, Simon Newcomb.

In the 1890’s, Ottó Herman collected the folk name of constellations and stars among nomadic stock-raisers for his monumental linguistic-ethnographical study, named the “Vocabulary of the Hungarian shepherds”. With his collection, he significantly amplified the list of folk names of stars. It also appeared from his data that certain constellations have different names in different parts of the country. It can be established as well that in some places two different constellations have the same name. It is evident from his collection that the shepherds know and recognise 11 constellations at the end of the 19th century. He specifies 91 different naming for stars and constellations in the list published in his book.

Translated by Veronika Watah

Forrás
  • A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LIII (2014), 391–400. p.
  • Meteor. XLIV (2014) 10. (október) 58–63. p.
Függelék

A Függelék Herman Ottó A magyar pásztorok nyelvkincse című művének „Pásztor-csillagászat” című fejezetetét tartalmazza. Az eredeti változat rövidítéseit a könnyebb érthetőség kedvéért feloldottam, továbbá az érintett rész hiányzó forrásait az alant látható forrásjegyzékben szögletes zárójelek között pótoltam. Sajnos, a szöveg egyes pontatlanságait – központozási következetlenségek, néha hiányzó információ – nem mindenütt tudtam korrigálni. Herman szövegében a jobb áttekinthetőségért nagykötőjelet (kvirtmínuszt) használtam. – A szerk.


Pásztor-csillagászat.

Ághegyen ül — Gyöngyös mentén, Vas megye, Magyar Nyelvőr 30:598. — a Nap = dél van. Mert a Nap a fa ágának hegye fölött tűz. Vesd össze: Fészeken ül, Fahegy tájban.

Alúrú — Felsősegesd, Somogy megye, Magyar Nyelvőr 30:585. — délfelől (alulrúl). Vesd össze: Olának.

Aranyhajú csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából, nem népies.

Arvaleány pillantása csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából.

Béres — Hajduhadház — a gönczölszekere rúdjának középső csillaga mellett látható kis csillag; kisbéres is.

Béresszekér — Alsósima-puszta, Szabolcs megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — valószínűleg a gönczölszekér.

Búdosó csillagFabriczius Balázs latin—magyar szójegyzéke. — az Üstökös.

Csibéstyúk — Fűr, Komárom megye, Magyar Nyelvőr 20:479. — a fiastyúk, Plejadok csillagzata.

Csillagok — Hortobágy, Turi Mészáros István kéziratai. — Reggeli hajnalcsillag, Esteli hajnalcsillag, Országútja — tejút — ezen ment keresztül valamikor Bíró Nagy Sándor debreczeni hős vitéz…

Fölnézett az égre, az országutjára
Keservesen gondolt bujdosó voltára.

Arany: Toldi.

A hold — a Hortobágyon nemcsak világít, hanem süt is. Mint Arany mondja:

Szépen süt le a hold Nagyfalu tornyára,
Gyepszélen fehérlik Toldi Lőrincz háza.

Csillagjárás — általánosan — után igazodik éjjel derűs időben a pásztor. (Borús időben a jószág állapota után.)

Csillagok — Bugacz, Turi Mészáros István kéziratai. — Legeltető, Kaszás, Sántalány, Gönczölszekér, Fiastyúk.

Csillagos ég — Czegléd, Magyar Nyelvőr 1:185. — találós mese: bikabőrön babot borogatnak.

Czigányok útja — Kibéd, Maros-Torda megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — a tejút: a néphit szerint a czigányok szórták végig szalmával, mikor Egyptomba vonultak téglát verni. Vesd össze: Szómás út.

Darvak vezére csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából, nem népies.

Dönczölszekér — Lengyeltóti, Somogy megye; dönczőszekér, Bocsár, Kölesd, Tolna megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; dönczölszekere, Kistelek, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:393. — a gönczölszekér. Vesd össze: Gönczölszekér.

DönczőszekérDönczölszekér.

Ebcsillag — Kresznerics Ferencz: Magyar Szótár. — Syrius, canicula, canis erigoneius. Sándor István: Sokféle, Baróti Szabó Dávid: Kisded szótár.

Egész kenyér — Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe. — ? Vesd össze: Félkenyér.

Ég útja — Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe. — a tejút.

Esteli csillag — Pusztaszentmiklós, Bihar megye — az esti Vénusz.

EsthajnalcsillagEsthajnali csillag.

Esthajnali csillag vagy esthajnal-csillag — országszerte — az esti Vénusz. Másképpen vacsoracsillag, vadlegeltető. A hajnali Vénusz a hajnalcsillag.

Esti csillag — szerte, 1577, Kolozsvári glosszák, Magyar Nyelvőr 36:133.: esti chillag — az esteli Vénusz.

Est tájéka — Makó, Magyar Nyelvőr 30:586. — Napnyugat égtája.

Fahegytájban — Gyöngyös mentén, Vas megye, Magyar Nyelvőr 30:598.; Tiszamellék, Heves megye, Magyar Nyelvőr 18:232.; déltájban, a mikor t. i. a Nap a fa hegyének táján van. Vesd össze: Ághegyen ül, Fészken ül.

Fejérköz csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából, nem népies.

Félkenyér — Hajduhadház; Alsósima-puszta, Szabolcs megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe, 101. o.; Hantháza, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:199. (félkinyér csillag); Magyar Nyelvőr 30:199. (Gyalu) szerint a Szent Péter pálczája közelében álló 3 fényes csillag. Vesd össze: Egész kenyér.

Fényes csillag — Pusztaangyalháza — „A gönczöl után következik; mikor fenn van, akkor van éjfél”. Tóth Samu számadó csikóstól való. Nádudvaron — a Jupiter.

Fészeken ül — Gyöngyös mentén, Vas megye, Magyar Nyelvőr 30:598. — a Nap = dél van, mert egyenesen rátűz a fészekre. Vesd össze: Fahegy tájban, Ághegyen ül.

Fiascsillag — Kölesd, Tolna megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; Lengyeltóti, Somogy megye; Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe, 101. o. — a fiastyúk, vagyis a Plejad csillagzat.

Fiastyúk — országszerte, fiastik; Vép, Vas megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; Bálfa, Kemenesalja, Magyar Nyelvőr 30:534.; fias Keszthely — a Plejadok csillagzata. Tóth Samu pusztaangyalházai számadó csikós szerint „július augusztusban jár”; Peszér Adacson „feljár szeptemberben”. Vesd össze: Kottafias, Fiascsillag, Vadgalambfót, Hetevény, Csibéstyúk.

Fölűrű — Felsősegesd, Somogy megye, Magyar Nyelvőr 30:585. — északfelől (felülről).

Főnek — Felsősegesd, Somogy megye, Magyar Nyelvőr 30:585. — északfelé.

Fúrúcsillag — Bocsár, Pusztaszentmiklós, Bihar megye, Pusztaangyalháza; Kistelek, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:386.; Hantháza, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; Nagy Lózs, Sopron megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — a sarkcsillag, st[ar] Polaris. (Magyar Nyelvőr tévesen definiálja). Tóth Samu puszta-angyalházai számadó csikós szerint: „a gönczöl hátulsó kerekeitől egyenesbe; mindég áll” — helyes!

Gönczölszekér — általánosan — csillagzat = Ursa maior, pásztorember éjjeli órája. Sok helyen gönczölszekere; Csokonya, Kálmáncsa, Keszthely, Kiskúnfélegyháza, Nagy-Gécz (Szatmár megye), Pusztaszentmiklóson gönczöl; Alsó­sima-puszta (Szabolcs megye), Magyar Nyelvőr 30:199. és Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe, 101. o.: gönczi szekér; Kibéd (Maros-Torda megye), Magyar Nyelvőr 30:199. és Bánffyhunyad, Magyar Nyelvőr 30:200.: göncziszekere; Drégelypalánk, Hont megye, Magyar Nyelvőr 30:199.: gönző; Szilágy megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; gönczömszekér; Kisújszállás, Magyar Nyelvőr 30:199. — gönczör. — A régiségben, Kolozsvári glosszák, 1577, Magyar Nyelvőr 36:179.: goͤntsoͤn szekere. Hajdúhadházán „a gönczölszekerének hat ökre és egy bérese van”; a hat ökör a szekér 4, a rúd 2 csillaga; a béres a rúd második csillaga melletti kis csillag. Pusztaangyalházán Tóth Samu öreg csikósszámadó szerint a gönczölszekér „mindig fenn van; tavaszkor, mikor a rúdja lefelé konyúl, éjfél van”. Ugyanezt mondja a saári (Heves megye) karácsonyi mysterium pásztordala (Magyar Nyelvőr 5:38.) „a gönczölszekér is êfê felé jár”. Gönczöl a németben Güntzel, Künzel (Magyar Nyelvőr 17:433., 21:276., 24:248.). Vesd össze: Dönczölszekér, Kincseőszekeri, Nagyszekér, Jancsika szekere.

Hadakuta — Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény — a tejút. (hadak útja), nem népies.

Hadak útja — szerte — a tejút. A monda szerint ezen ment Csaba királyfi hadával. Arany használja.

Hajnalcsillag vagy hajnalicsillag — országszerte — a hajnali Vénusz. (Néhol ökörkereső). Az esti Vénusz az esthajnalicsillag vagy vacsoracsillag. A régiségben, Kolozsvári glosszák, 1577, Magyar Nyelvőr 36:133. — hainal chillag.

Hármas levelű csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából, nem népies.

Hetevény — Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény, Gerénd, Aranyos megye, Magyar Nyelvőr 28:577.; Ormányság, Magyar Nyelvőr 11:137.; Orosháza, Magyar Nyelvőr 30:199.; Istensegíts, Bukovina, Magyar Nyelvőr 30:200. — a fiastyúk, azaz: Plejadok.

Hold — vasmegyei néphit szerint a holdban tüskét vágnak. (Ez látszik a hold lapján.) Magyar Nyelvőr 30:599. — Kibéden, Maros-Torda megye, Magyar Nyelvőr 30:200.: a hold foltjaiban botjára támaszkodó juhászt látnak, a ki az előtte levő bokorra kiterített kapczája megszáradását várja. A juhászt azért ragadta magához a Hold, mert egy eső után a juhász kiterítette bocskorát és kapczáját egy bokorra, hogy a Hold megszárítsa. De mivel nem száradt meg, szidta.

HugyMagyar Nyelvőr 12:527., 21:331. — a régiségben csillagzat, például: a kaszáshegy, ⇨ Kaszahúgy.

Inzsellér pózna — Nagykőrös — ⇨ Pásztorbot.

Istenkalácsa — Somogy megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — a Hold.

Jákob botjaPásztorbot.

Jancsika szekere — Csíkszentdomokos, Magyar Nyelvőr 32:326. — a gönczölszekere.

Járócsillag — Pusztaszentmiklós, Bihar megye — a csillagok járásuk szerint egymást követve jelzik a pásztornak az órát, az tehát, a mely után éppen igazodik: a „Csillag, a ki jár”.

Juhászbot — Bocsár, Bugaczmonostor, Turi Mészáros István kéziratai. — három csillag, a harmadik félreáll a sorból, ez a juhászbot, kampófa. Alsósima-puszta, Szabolcs megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — csillagkép? talán a pásztorbot (lásd ott).

Kaszahúgy — Palóczság, Magyar Nyelvőr 22:75.; Nagy Mihály, Borsod megye, Magyar Nyelvőr 21:285.; kaszahóggya, Kibéd, Marostorda megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; Kalotaszentkirály, Magyar Nyelvőr 30:200. — a kaszáscsillag, Orion csillagzat egy része. A régiségben, Kolozsvári glosszák, 1577, Magyar Nyelvőr 36:229. — kaza hugÿ, kaza húgja.

Kaszás — országszerte — kaszáscsillag, általánosan — háromkaszás, Mátraalja, Felső-Borsod Magyar Nyelvőr 30:199.; 30:198., az Orion három csillaga. Utánuk pislog a Sánta Kata (lásd ott), a ki ételt visz a kaszásoknak. Bocsáron az Orion csillagkép három egy sorban álló csillaga a marokverő (de melyik akkor a kaszás?)

Kaszáscsillag — országosan az Orion három csillaga, a kaszás. A kaszáscsillagnak viszi az ebédet sántakata, ez a Sirius. Tóth Samu pusztaangyalházai számadó csikós szerint: „Mikor a kaszás csillag feljött, már akkor indul a gulya”.

Keresztbe néző csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából, nem népies.

Keresztcsillag — Felsőtárkány, Pusztaangyalháza, Nagylózs, Sopron megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; Alsósimapuszta, Szabolcs megye, Magyar Nyelvőr 30:199.; kereszt, Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény, Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe, 101. o.; köröszt, Csokonya — körösztcsillag, Békés megye, a Hattyú = Cygnus. Tóth Samu pusztaangyalházai számadó csikós szerint „mindég feljár és mindég az országút mentén halad” — helyes.

Kilencz csillag — Pusztaangyalháza — „Mikor tavaszkor leszáll, akkor tizenegy az óra”, Tóth Samu számadó csikóstól való. Nincs meghatározva.

Kincseőszekeri — Mátraalja, Felsőborsod, Magyar Nyelvőr 30:199. — a gönczölszekere.

Kisbéres — Felső-Tiszamente, Szatmár megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — a gönczöl szekere rúdjának második csillaga mellett pislogó, avval szinte összefolyó kis, hatodrendű csillag.

Kisdél — Ada, Magyar Nyelvőr 27:277. — délelőtt 11 óra. (Analogonja kis tél = a tél vége, enyhe része.)

Kismedve — Nagylózs, Sopron megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — Ursa minor.

Koszorú — Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe, 101. o. — ?

Kottafias — Kibéd, Maros-Torda megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — a fiastyúk, azaz a Plejadok csillagzata.

Köröszt — általánosan — vagy keresztcsillagzat = Hattyú, Cygnus; pásztorok éjjeli órája. Vesd össze: Keresztcsillag.

Kulancs (sic) csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából?

Leányszemű csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából?

Magyarok csillaga — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából.

Marokverő — Bocsár — az Orion csillagképben a három egy sorban álló csillag. Vesd össze: Kaszás. Hibás elnevezés, mert a három egy sorban álló csillag a három kaszás, ez felel meg a magyar népies felfogásnak.

Nagymedve — Nagylózs, Sopron megye — Magyar Nyelvőr 30:199. — gönczöl szekere. Német eredetre vall.

Nagyszekér — Moldva — Magyar Nyelvőr 30:200. — a gönczölszekér.

Nap — vasmegyei szólás szerint — Magyar Nyelvőr 30:599. — „rózsát hint a nap”. Szegedi pásztorszájon tréfásan „tarhonyaszárító”.

Napkelte — Felsősegesd, Somogy megye, Magyar Nyelvőr 30:585. — Napkelet égtája.

Napnyugta — Felsősegesd, Somogy megye — Magyar Nyelvőr 30:585. — Nyugat égtája.

Nap országa — Makó, Magyar Nyelvőr 30:586. — Kelet égtája.

Nehézlábú csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából.

Oláhtáncz — Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe. — csillagcsoport, a melynek apró csillagai egymás után pislognak, egyszer egyik, másszor másik tűnik fel. Fiastyúk — Plejadok, jól jellemző elnevezés.

Olának — Felsősegesd, Somogy megye, Magyar Nyelvőr 30:585. — délfelé (t. i. aláfelé). Vesd össze: Alúrú.

Országút — Bocsár, Kistelek, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:393. — a tejút; Bugacz, Turi Mészáros István kéziratai. — „Jézuskának az útja.” A pásztorság hite szerint két ága úgy keletkezett, hogy Jézus kitért egy részeg ember elől. Vesd össze: Országútja.

Országútja — Békés megye, Hajduhadház, Orosháza, Magyar Nyelvőr 30:199. — a tejút.

Ökör — Hajduhadház. — A gönczölszekerének hat ökre és egy bérese van: a hat ökör = a szekér négy és a rúd két csillaga; a béres a rúd második csillaga mellett pislogó kis csillag.

Ökörkereső — Békés Puszta-Szanda, Kiskunfélegyháza — a hajnali Vénusz. Vesd össze: Hajnalcsillag: akkor keresi össze a pásztor az elbódorgott ökröket.

Ötevény — Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény. — ⇨ Hetevény.

Pásztorbot — csillagzat az Orion csillagképben = Jákob botja. Nagykörösön „Inzsellérpózna”. Vesd össze: Juhászbot. — Pásztorbot — Pózna, Püspökpálcza. „Nem messze jár a Kaszás (Orion) után kelet felől, a kaszással kb. egy magasságban; de ez az Inzsellérpózna is; közel keletről hozza, négy csillagból — kettő-kettő egymással átellenben négyszögben = Inzsellérasztal. A Pózna három csillag egy sorban mintha egymást takaró három Pózna volna.” Az utóbbi kép világosan bizonyítja, hogy a Kaszásról = Orion csillagzat — egy rendben álló (kaszások rendje) — három csillagról van szó. A magyarázat Tót Samu számadó csikóstól való, Pusztaangyalháza.

Püspökpálcza — Bugacz-Monostor — ⇨ Pásztorbot.

Rabok útja — moldvai csángó, Magyar Nyelvőr 30:177, 30:200 — robokuttya = tejút.

Rendcsillag — Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe. — három áll egy renden. ⇨ Kaszás.

Részeg ember útja — Arács, Zala megye, Magyar Nyelvőr 22:239., részegek útja; Csúza, Baranya megye, Magyar Nyelvőr 18:382. — a tejút, mert kanyarog.

Rétszagoló csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából.

Róma útja — Vép, Vas megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — talán a tejút. Nem lehet népies.

Rónaőrző csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából.

Rózsáskert — Hantháza, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:199., rúzsás’ kert; Bocsár, Kistelek, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:393., ?; Bocsáron „a nyári nap után járó csillagzat”. Magyar Nyelvőr 30:393. szerint Corona borealis. Vesd össze: Rózsás kis kert.

Rózsás kis kert — Alsósima-puszta, Szabolcs megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — a rózsáskert.

Ruhaszáritó csillag — Arács, Zala megye, Magyar Nyelvőr 22:239. — a Nap, mert melege ruhát szárít. Vesd össze: Tarhonyaszárító.

RúzsáskertRózsáskert.

SántaSánta Kata.

Sánta Kata — általánosan a Sirius, az Orion három egy sorban álló csillagához számítják — ezek a kaszások, a sántaság abból van merítve, hogy a Sirius mély állásánál fogva nagyon pislog, sántít. A nép és a pásztorok felfogása szerint ez viszi a kaszásoknak — Orion — az ebédet. Pusztaszandán egyszerűen Sánta; Kiskunfélegyházán, Hajduhadházon és Mátraalján, Felsőborsod, Magyar Nyelvőr 30:199. Sántalány, sántalyány; Szilágy megye, Magyar Nyelvőr 30:199., Sántakati. Szólás: Kiskunhalas, Magyar Nyelvőr 25:334., sánta azért: „mer ujan billegve mén az égön, mintha sántitna”. „Viszi mán a sánta Kata az êtêt az ő kaszássa után.”

Sánta lány — Kistelek, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:393. — a Magyar Nyelvőr tévesen definiálja Canis majornak, mert a sántalány = Sirius. ⇨ Sánta Kata.

SarkcsillagMagyar Nyelvőr 30:198. — a Stella polaris. Vesd össze: Fúrúcsillag.

Sebforradás — Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény — ?

Szalmás útSzómás út.

Szent Ilona keresztje — Peszéradacs — ?. Nincs meghatározva.

Szent Péter pálczája — Gyalu, Kolozs megye, Magyar Nyelvőr 30:199., Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe. — Gyalun: nyári estéken a délkeleti égbolton rézsut irányban látható 4–5-tagú csillagcsoport. Vesd össze: Úrpálczája, Püspökpálcza, ⇨ Pásztorbot.

Szilkehordó csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából. Nyilván a Sánta Kata, a ki a kaszásoknak szilkében ételt hord, tehát a Sirius.

Szómás út — Fűz, Komárom megye, Magyar Nyelvőr 20:479. — szalmás út = tejút. Vesd össze: a Czigányok útja alatt közölt néphittel.

Tarhonyaszárító csillag — Szeged körül — tréfásan: a Nap.

Tatárdúlás — Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény. — Berenicze.

Tavaszjelentő csillagFabriczius Balázs latin—magyar szójegyzéke. — tauasz ielẽtoͤ czillag = Vergiliæ.

Tejút — országszerte — a Via lactea. A régiségben már Komáromi Csipkés György ismeri 1665. Magyar Nyelvőr 30:329. Egyéb nevei: ég útja, országútja, hadakuta (hadak útja), rabok útja (és talán Róma útja), czigányok útja, részeg ember útja.

Úrpálczája — Hantháza, Csongrád megye, Magyar Nyelvőr 30:199. — valószínűleg a Szent Péter pálczája, lásd ott. Vesd össze: Pásztorbot.

Üstökös vagy üstökös csillag — általánosan — Cometa, ⇨ Búdosó csillag.

Vacsoracsillag — szerte — az esti Vénusz. Vesd össze: Esthajnali csillag.

Vadgalambfót — Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény. — a fiastyúk, azaz a Plejadok csillagzata; fót = folt = kis csapat.

Vadlegeltető csillag — Csokonya, Kálmáncsa, Lengyeltóti — a Vénusz, mikor esti csillag. A mikor láthatóvá válik, fölkel a vad s legelni indul.

Vérszemű csillag — Herczeg Ferencz: Pogányok. Kandra Kabos Mythologiájából.

Zsidócsillag — általánosan — a Vénusz, a mikor esteli csillag különben az a csillag, a mely alkonyatkor elsőnek látható s a mely szerint a zsidóság igazodik.

A részlet forrásainak jegyzéke:

  • Arany János: Toldi szerelme. 1879.
  • Baróti Szabó Dávid: Kisded szótár. Kassa, 1792.
  • Herczeg Ferenc: Pogányok. Budapest, 1902.
  • Herman Ottó: A magyar halászat könyve. Budapest, 1887.
  • Kandra Kabos: Magyar Mythológia. Eger, 1897.
  • [Kolozsvári Glosszák. I. kéz: 1550; II. kéz: 1577. Kiadja: Pálfi Márton. Budapest, 1907.]
  • Kresznerics Ferencz: Magyar Szótár. Budán, 1831.
  • Lázár István: Alsó-Fehér vármegye magyar népe. Nagyenyed, 1896.
  • [Lugossy József: Ősmagyar csillagismei közlemény. Uj Magyar Muzeum 5. folyam 1855. 1. füzet, 54–75. p.; 2. füzet, 113–146. p.; 5. füzet, 250–260. p.]
  • Magyar Nyelv. Szerkeszti Szily Kálmán és Gombocz Zoltán. I–IX. 1905 óta.
  • Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon. 1912.
  • Magyar Tájszótár. Budapest, 1892.
  • Magyar Nyelvőr. Szerk. Szarvas Gábor, Simonyi Zsigmond. I. stb. Nagyar Nyelvőr 3:43 = 3-ik kötet 43-ik oldal.
  • Sándor István. Sokféle XII. darab, Bécsben, 1808.
  • Szikszai Fabriczius Balázs latin–magyar szójegyzéke, 1590. Közzétette Melich János. 1906.
  • Turi Mészáros István kéziratai. Nyelvtudományi Társaság irattára. 1914.
  • Természettudományi Közlöny. Megindította Szily Kálmán. 1872.