Szonett születik

A Wang folyó versei
Studiolum
matematika, nemeuklideszi geometria, Bolyai János, Babits Mihály
szóelválasztás

Olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja Édes Apám, megesmeri; most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy újj más világot teremtettem

– írta Bolyai János 1823. november 3-án Temesváron kelt levelében, amelyben bejelentette apjának a nemeuklidészi geometria felfedezését.

Babits Mihály, amikor 1911-ben, nem sokkal a két Bolyai ünnepélyes újratemetése után a Nyugatban közzétette Bolyai című versét, ezt a sort választotta mottóul. Sőt, ahogy az aranykori spanyol glosá-k a bevezető négysoros copla utolsó sorát bontják ki teljes szonetté, az ő verse is szinte ennek az egyetlen sornak a kommentárja. Babits versének is köszönhető, hogy 1918 után ez a sor az erdélyi magyar tudományosság egyfajta jelmondatává vált.

Ezt a verset választottuk mi is bevezetőül Bolyai János Appendixének web-dokumentációjához, amelyet az UNESCO néhány napja felvett a Világ Emlékezete listájára.

A dokumentációt három nyelven készítettük: magyarul, angolul és spanyolul. A magyar változatban a Nyugat-ban megjelent verset idéztük. Az angol változathoz rendelkezésünkre állt Paul Sohar – Sohár Pál – szép fordítása, melyet arra az alkalomra készített, amikor 1993. november 3-án Bolyai János emléktábláját felavatták a temesvári ház falán, ahol 170 évvel korábban a levelet írta. De a spanyolhoz is szerettünk volna az eredetihez fogható fordítást mellékelni.

Wang Wei vállalkozott a megtisztelő feladatra, s az eredmény mesterét dicséri. Gyönyörű fordítása itt olvasható a magyar eredeti mellett:

Bolyai

Babits Mihály

„Semmiből egy új, más világot teremtettem.”
– Bolyai János levele apjához –

He creado un universo nuevo, diferente, partiendo de la nada
–Carta de János Bolyai a su padre–

Isten elménket bezárta a térbe.
Szegény elménk e térben rab maradt:
a kapzsi villámölyv, a gondolat,
gyémántkorlátját még csak el sem érte.

Dios cerró en el espacio a nuestra mente
y en tal prisión quedó, debilitada.
Ávido halcón, el pensamiento horada
sus muros de diamante inútilmente.

Én, boldogolván azt a madarat
ki kalitjából legalább kilátott,
a semmiből alkottam új világot,
mint pókhálóból sző kötélt a rab.

Yo, feliz como un ave que enjaulada
ve el sol, o un preso que hila tenazmente
con telarañas cuerda consistente,
un universo entero de la nada

Új törvényekkel, túl a szűk egen,
új végtelent nyitottam én eszemnek;
király gyanánt, túl minden képzeten

he creado; con nuevo cielo y leyes
nuevas, y un infinito no pensado.
No hicieron tanto los más grandes reyes.

kirabolván kincsét a képtelennek
nevetlek, mint Istennel osztozó,
vén Euklides, rab törvényhozó.

Un tesoro imposible he sonsacado
a Dios. –Euclides, te burlamos, ciego,
pues tu ley es tu cárcel y no hay ruego.

Wang Wei hosszú évek óta tanítja a spanyol aranykor költészetét a Hesperidák szigetén, s fordítását is áthatják az aranykori spanyol versek képei, szóhasználata és hangzása. Ha nem tudnánk, amit tudunk, kétkedés nélkül elfogadnánk, ha Diego Hurtado de Mendoza vagy Francisco de Quevedo nevében közölnék. Babits, a nagy klasszicista, ha élne, biztosan nagy örömmel fordítaná magyarra.

Függelék

Babits versének angol és portugál nyelvű fordítása:

Bolyai

Mihály Babits

“I have created a new, different universe out of nothing”
– Letter of Bolyai to his father –

God had imprisoned our minds in space.
Those puny things have remained prisoners.
Thought, the hungry bird of prey fought the curse,
but never breached its diamond bars embrace

I’m though a happy bird who manages to cope
By peeking outside through a window of my cage,
from nothing a new universe I learned to stage,
like from spiderwebs prisoners weave a rope.

With new natural laws, past the narrow sky.
I opened up a new infinity past the thinkable;
no king in history has conquered more than I

by stealing the secret treasures of the impossible
Listen Euclid, your laws command you not to plod
beyond your prison; I just laugh at you with God.

Translation by Paul Sohar

Bolyai

Mihály Babits

“Do nada criei um mundo novo, diferente.”
Carta de János Bolyai ao seu pai

Deus fechou no espaço o nosso intelecto
humano e preso continua ali este:
nem alcança a barreira fulgurante
do ávido açor-raio, o pensamento.

Com que inveja te via, ave feliz,
fugir o belo olhar gaiola fora:
eu transformei a teia em forte corda,
e assim do nada novo mundo fiz.

Com novas leis além do céu estreito
novo infinito abri a minha mente:
um reino além de tudo que é conceito.

Deus tem uma, eu tenho a outra parte,
roubei do absurdo o seu tesouro-mor,
te rindo, Euclides, legislador!