Dialógusok a matematikáról

Rényi Alfréd
TypoTex melléklet
matematika, Rényi Alfréd, tudomány-népszerűsítés

Hippokratész: […] éppen azért jöttem hozzád, hogy megkérdezzelek, hogyan vélekedsz arról, hogy Theodórosz tanítványa legyek? Amikor ugyanis azzal jöttem hozzád, hogy Prótagorasz tanítványa akarok lenni, te elvittél hozzá, és úgy irányítottad ravaszul beszélgetésünket, hogy a napnál is világosabban kiderült, hogy Protagorasz még azt sem tudja megmondani, miben is áll az a tudás, amit ő, mint szofista, tanítványainak tanít, s hogy nem tudja, hogy ez minek a tudása, és mire jó. Megváltoztattam hát szándékomat, és nem szegődtem hozzá! Ez a beszélgetés megmutatta nekem, hogy mit ne tegyek, de nem segített abban, hogy rájöjjek, mit tegyek. Azóta is ezen töprengek! Velem egykorú társaimmal járok a testgyakorló házba, meg a lakomákra, és nem is mondhatom, hogy nem töltöm kellemesen az időmet, de ez engem nem elégít ki. Zavar az, hogy úgy érzem, nagyon keveset tudok; pontosabban: hogy mindaz, amit tudok, nagyon bizonytalannak és ingatagnak tűnik előttem, főleg, amióta a Prótagorasszal folytatott beszélgetésedet hallva rájöttem arra, hogy azokról a fogalmakról, amelyekről azt hittem, hogy tudom, mit jelentenek, mint például a jó, a szép, az igazság, vajmi keveset tudok. Akkor, ott a beszélgetés alatt, úgy éreztem: nagyon sokat tanultam tőled, és nagy nyereség az, hogy most már tudom, hogy mindezekről a dolgokról milyen keveset tudok.

Szókratész: Örülök, Hippokratészem, hogy olyan jól megértettél; hiszen én mindig nyíltan megmondom, hogy én magam semmit nem tudok, csak – ellentétben sok más emberrel – nem is hiszem magamról, hogy tudom azt, amit nem tudok.

Hippokratész: Szókratészem, ez kétségtelenül mutatja azt, hogy mennyivel bölcsebb vagy másoknál, azonban engem ez a fajta bölcsesség nem elégít ki. Bennem igen erős vágy él arra, hogy valami biztos és szilárd tudásra tegyek szert, és nem nyugszom addig, amíg ezt meg nem szereztem! Prótagorasszal folytatott vitád óta folyton azon töprengek, hogy ha a szofistáktól nem érdemes tanulnom, kihez forduljak, és milyen fajta tudást próbáljak szerezni. Nemrégiben beszélgettem erről Theaitétosszal, aki azt tanácsolta nekem, hogy tanuljak matematikát Theodórosztól, az ő mesterétől, akinél nincs Athénban járatosabb ember a számok tudományában és a geometriában. Theaitétosz szerint azt a biztos tudást, amire szomjazom, csak a matematikában találhatom meg. Mármost ezért jöttem hozzád, mert nem akarok megint úgy járni, mint amikor Prótagorasz tanítványául akartam szegődni. Mondd meg hát, Szókratészem, ha Theodórosz tanítványa leszek, megtalálom-e azt, amit keresek, vagy ezt is hiábavaló dolognak tartod?

Szerző

Rényi Alfréd (1921–1970)

Debreceni és budapesti professzor, kétszeres Kossuth-díjas akadémikus. A magyar valószínűségszámítási iskola megteremtője.

A budapesti egyetemen FEJÉR LIPÓT tanította. A háború alatt munkaszolgálata miatt tanulmányait meg kellett szakítania. Szegeden végzett 1945-ben. Ekkor doktorált RIESZ FRIGYES-nél. A következő évben szovjet aspirantúrára ment. 1947-ben kandidált Moszkvában. 1949-ben a debreceni egyetem professzora lett. 1950-ben kinevezték az MTA Alkalmazott Matematikai Intézetének igazgatójává. Emellett 1952-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem valószínűségszámítási tanszékét is vezette. Az akadémia levelező tagja 1949-ben, rendes tagja pedig 1956-ban lett. Emlékét őrzi az Akadémia által alapított Rényi Alfréd-díj.

A valószínűségszámítás és információelmélet mellett elsősorban a számelmélet problémái érdekelték. Tudománynépszerűsítő munkássága is jelentős.

Forrás

Rényi Alfréd: Dialógusok a matematikáról. Budapest: TypoTex Kiadó, 1994. 11–48. p.