„A determinizmus alkonya”

fizika, determinizmus, kvantumelmélet

Könyvtár-rendezgetés közben akadt kezembe Arthur Eddington A természettudomány új útjai című könyve. A kötet a csillagász szerző azon előadásainak szövegét tartalmazza, amelyeket 1934 május—júniusa folyamán tartott a cornelli egyetemen. Az első magyar kiadás 1936-ban jelent meg a Franklin-Társulatnál, talán József Attila (megh. 1937) is forgatta. A fejezet, amelyben az — egy vers és a költő személye okán — idézett részlet található a kvantumfizika eredményeinek következményeivel foglalkozik és a Determinizmus alkonya címet viseli.

Itt jó lesz bizonyosságot szerezni afelől, hogy mit értünk determinizmus alatt? Három meghatározást, vagy leírást fogok mérlegelés céljából idézni. Az első matematikustól ered (Laplace):

„Így a világmindenség jelen állapota az előző állapot okozatának és az eljövendő állapot okának tekintendő. Az olyan értelem, mely egy bizonyos pillanatban a természet összes erőit és az azt összetevő egységek helyzetét ismerné, mely továbbá eléggé, mélyreható volna ezen adatok elemzésére egyazon képletbe foglalhatná a világ legnagyobb testének és legkönnyebb atomjának mozgását. Semmi sem volna bizonytalan előtte; a jelen módjára látná a jövőt, éppúgy mint a múltat. Az emberi értelem a csillagászatban elért tökéletességgel halvány vázául szolgálhat egy ilyen értelemnek … Az igazság keresése érdekében kifejtett minden erőlködése arra irányul, hogy minél jobban megközelítse a fent elképzelt értelmet.”

A második definíció bölcsésztől származik (C. D. Broad):

„»Determinizmus«-nak a következő tant nevezzük: Legyen S bármilyen anyag, Ψ tetszőleges tulajdonság és t bármilyen időpont. Tegyük fel, hogy S tényleg ezen ρ állapotban van, t- és Ψ-hez képest. Akkor abszurd az a feltevés, hogy minden más a világon teljesen változatlan maradhatna, míg S Ψ-hez viszonyítva a másik két lehetséges állapot bármelyikében legyen. [A három lehetséges alternatíva (melyek közül ρ az egyik): hogy S-nek Ψ tulajdonsága van, hogy nincs meg és hogy változik.]”


[Az eredeti szöveg nem ismeretében is úgy tűnik, hogy a magyar változat igen szerencsétlenre sikeredett — A szerk.]

A harmadik költőtől való (Omar Khajjam):

„Az első agyagból az utolsó ember nyert alakot
S a végső aratáshoz hintették el a magot.
Azt írták meg a teremtés reggelén,
Mit olvasnak, ha napunk végleg lemén.”
a vers fordítójáról a kötetben nincs adat

Én a költő meghatározását veszem alapul. Szavai kétségtelenül azt fejezik ki, ami eszünkben jár, amidőn determinizmusról beszélünk. Azt mondva, hogy a fizikai világegyetem jelenlegi képe nem oly mindenség, melyben »a teremtés reggelén megírták azt, mit olvasnak, ha a nap végleg lemén«, úgy világossá válik, hogy a determinizmus feladása nem technikai szójáték, hanem világszemléletünkben bekövetkezett, alapvető változás. A másik két definíciót gyanakvással kell vizsgálni, mert félő, hogy csapdát rejtenek.

Sir Arthur Stanley Eddington
(1882—1944)
angol csillagász
Pierre Simon de Laplace
(1749—1827)
francia csillagász, matematikus
Charlie Dunbar Broad
(1887—1971)
angol filozófus
Omar Khajjám
(12. század)
perzsa költő, filozófus, csillagász