Itt jó lesz bizonyosságot szerezni afelől, hogy mit értünk determinizmus alatt? Három meghatározást, vagy leírást fogok mérlegelés céljából idézni. Az első matematikustól ered (Laplace):

„Így a világmindenség jelen állapota az előző állapot okozatának és az eljövendő állapot okának tekintendő. Az olyan értelem, mely egy bizonyos pillanatban a természet összes erőit és az azt összetevő egységek helyzetét ismerné, mely továbbá eléggé, mélyreható volna ezen adatok elemzésére egyazon képletbe foglalhatná a világ legnagyobb testének és legkönnyebb atomjának mozgását. Semmi sem volna bizonytalan előtte; a jelen módjára látná a jövőt, éppúgy mint a múltat. Az emberi értelem a csillagászatban elért tökéletességgel halvány vázául szolgálhat egy ilyen értelemnek… Az igazság keresése érdekében kifejtett minden erőlködése arra irányul, hogy minél jobban megközelítse a fent elképzelt értelmet.”

A második definíció bölcsésztől származik (C. D. Broad):

„»Determinizmus«-nak a következő tant nevezzük: Legyen S bármilyen anyag, Ψ tetszőleges tulajdonság és t bármilyen időpont. Tegyük fel, hogy S tényleg ezen ρ állapotban van, t- és Ψ-hez képest. Akkor abszurd az a feltevés, hogy minden más a világon teljesen változatlan maradhatna, míg S Ψ-hez viszonyítva a másik két lehetséges állapot bármelyikében legyen. [A három lehetséges alternatíva (melyek közül ρ az egyik): hogy S-nek Ψ tulajdonsága van, hogy nincs meg és hogy változik.]”


[Az eredeti szöveg nem ismeretében is úgy tűnik, hogy a magyar változat igen szerencsétlenre sikeredett – A szerk.]

A harmadik költőtől való (Omar Khajjam):

„Az első agyagból az utolsó ember nyert alakot
S a végső aratáshoz hintették el a magot.
Azt írták meg a teremtés reggelén,
Mit olvasnak, ha napunk végleg lemén.”

a vers fordítójáról a kötetben nincs adat

Én a költő meghatározását veszem alapul. Szavai kétségtelenül azt fejezik ki, ami eszünkben jár, amidőn determinizmusról beszélünk. Azt mondva, hogy a fizikai világegyetem jelenlegi képe nem oly mindenség, melyben »a teremtés reggelén megírták azt, mit olvasnak, ha a nap végleg lemén«, úgy világossá válik, hogy a determinizmus feladása nem technikai szójáték, hanem világszemléletünkben bekövetkezett, alapvető változás. A másik két definíciót gyanakvással kell vizsgálni, mert félő, hogy csapdát rejtenek.