Fizika a színpadon V.

Jéki László
KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézet
fizika, Werner Heisenberg, Richard Feynman
szóelválasztás

Divatba jöttek a színpadokon a fizikusok és a fizika. 1999-ben írtam Michael Frayn Copenhagen című darabjáról és néhány korábbi darabról (Fizikai Szemle 1999/7), de akkor nem gondoltam, hogy a témából hosszú sorozat kerekedik. Megismerkedtünk már Paul Mulin Louis Slotin Sonata című darabjával, a címszereplő atomfegyver-kísérlet közben során vesztette életét (Fizikai Szemle 2001/8). Ezután Robin Hawdon God és Stephen Hawking című színművét (Fizikai Szemle 2001/9), majd az irodalmi Nobel-díjas Dario Fo által elképzelt fizikai Nobel-díj jelöltet mutattam be. Említettük Rolf Hochhuth új darabját is, a Hitler Dr. Faustja a rakétatudós Hermann Oberthről szól (Fizikai Szemle 2001/11).

A Copenhagen London után New Yorkban is nagy siker volt, a darab nyomán újraéledt a vita Heisenberg háborús szerepéről. A koppenhágai Nils Bohr archívum eddig nem közölt dokumentumokat tárt a nyilvánosság elé. A közlést eredetileg csak jóval későbbre, 2012-re tervezték, de a nagysikerű színdarab nyomán fellángoló viták miatt a család nem várt tovább. (Bohr 1962-ben halt meg, 50 évre tervezték a dokumentumok zárolását.) Finn Aaserud, a Niels Bohr Archívum vezetője szerint a legfontosabb írás Bohrnak egy 1958. júniusban Heisenbergnek írt, el nem küldött levele. Bohr halála után az el nem küldött levelet abban az 1958-ban megjelent Heisenberg kötetben találták meg, amelyben Heisenberg önértékelése olvasható háborús szerepéről. (Magyarul is olvasható Heisenberg A rész és az egész című kötetében.) Bohr leveléből és más, 1958 és 1962 között készült írásaiból egyértelműen kiderül, hogy Heisenberg figyelmeztette Bohrt az atomfegyverek előállítására irányuló náci programra. Heisenberg felismerte, hogy a háborút atomfegyverekkel fogják megnyerni és Bohr tudtára adta, hogy ő maga is az atombomba megalkotásán dolgozik. Heisenberg önértékelését korábban sokan nem fogadták el, saját szerepe utólagos megszépítésének minősítették. Többen úgy vélték, hogy Heisenberg valójában meg akarta csinálni az atombombát, csak tévedett a számításaiban és zsákutcába tévedt. Most „megszólalt” a hajdani beszélgetés másik résztvevője és a visszaemlékezések megegyeznek.

A Hochuth darab őszi berlini ősbemutatójának tragikus időszerűséget adott a szeptember 11-i Amerika elleni terrortámadás, tudósított Dunai Péter a Népszabadságban (2001. október 30.) A sajtó ugyanis felelevenítette, hogy a hitleri Németországban az Empire State Building rakétákkal való elpusztítását tervezték.

Csak az Egyesült Államokban három új, fizikusokról szóló darabot mutattak be tavaly októberben – novemberben. San Franciscóban került színpadra a Schrödinger barátnője: színdarab a szubatomi fizikáról azoknak, akik nem tudják egyensúlyban tartani a folyószámlájukat című komédia, New Yorkban musical született Csillag hírnökök (Star Messengers címmel, ennek Galilei és Kepler a főszereplői, a harmadik főhőse Feynman.

Sikerrel indult New Yorkban a Lincoln Centerben a QEDa című darab, ahol a QED a kvantum-elektrodinamikára utal (Quantum Electrodynamics), a főszereplő pedig a Nobel-díjas Richard Feynman.

  • aQED – korábban, Feynmannak QED címen ismeretterjesztő kötete jelent meg a témáról – A szerk.

Feynmant a laikus nagyközönség is ismerte Amerikában. 1986-ban tagja volt a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját vizsgáló bizottságnak. A televízióban személyesen magyarázta el a tragédia okát, bemutatta, hogyan keményedik meg egy a gumigyűrű hidegben. A rugalmatlan gyűrű pedig nem tömített kellőképpen, ez vezetett el a hajtóanyag robbanásához. Népszerűek voltak könyvei és a róla szóló könyvek. A darabban is szó esik Ralph Leightonról, aki együtt dobolt Feynmannal és a Surely you’re joking, Mr. Feynman!b történeteit lejegyezte.

  • bSurely you’re… – Az 1985-ben született kötetet végre magyarul is megjelent! (Tréfál, Feynman úr?)

A színdarab megszületése annak a színésznek köszönhető, aki most New Yorkban Feynmant játssza a darabban. Alan Alda érdeklődését egy másik Leighton kötet keltette fel, ebben olvasott arról, hogy Feynman és Leighton Tuvaba készült látogatni. Tuvaról elsősorban a bélyeggyűjtők tudnak. A 170 ezer négyzetkilométeres, alig 300 ezer lakosú terület az 1921–1944 években formálisan független állam volt a Szovjetunió és Mongólia között, ma Oroszország egyik autonóm köztársasága. Gyerekkorában Feynman is gyűjtötte Tuva háromszög alakú bélyegeit. Aldát az fogta meg, hogy a világ egyik legokosabb embere, aki tudja, hogy rákbeteg és kevés van hátra az életéből, ilyen utazásra készül. Alda a Tuva könyvvel eljutott Peter Parnell-hez, aki alapos irodalmi tanulmányok után néhány év alatt négy változatban is megírta a darabot, míg megszületett a színpadra került változat.

A darabban természetesen szó esik kvarkokról, elektronokról és fotonokról, de végül nem ezekről és nem kvantum-paradoxonokról szól. Önmagunk megismerése a központi kérdés, a gondolkodás még nehéz időkben is örömet és vigasztalást nyújt, írta Dennis Overbye a The New York Times-ban megjelent írásában. A darab lényegében egyszemélyes, csak egy tanítvány jelenik meg rövid időre. Egyetlen nap alatt játszódik 1986-ban Feynman egyetemi szobájában a Caltechen. A 68 éves főhős azon gondolkodik, vállaljon-e egy veszélyes műtétet. (1988-ban rákban halt meg.) Eközben egy előadás anyagát írja, dobolni készül egy darabban, és zenésztársával és barátjával (Ralph Leighton) a tuvai utazást tervezi. Telefonon vitatkozik orvosaival, a Challenger vizsgálóbizottság elnökével, és Leightonnal, aki ittas szovjet akadémikusokat kísér Los Angeles-i városnézésen, hogy azok segítsenek a tuvai látogatáshoz szükséges engedélyek megszerzésében. (Feynman végül nem jutott el Tuvába.)

A második felvonás közepén Feynman visszaemlékezik a II. világháború végét követő napokra, amikor feleségének és apjának halála, az atombomba bevetése után nem volt kedve az élethez, a tudományhoz. Azon gondolkodott, hogyan élhet normális életet azok után, hogy maga is hozzájárult a pusztító erő megalkotásához. Lehet-e szimfóniát írni, hidakat építeni, mintha Hiroshima sohasem történt volna meg? New Yorkban novemberben lélegzetvisszafojtva hallgatta a közönség ezeket a szavakat. Mindenki érintett volt. Lehet-e ugyanúgy élni szeptember 11. után?

A darab szerint Feynman életkedvét egy éttermi jelenet hozta vissza 1946-ban. Egy elhajított tányér röppályája keltette fel az érdeklődését. Először csak szórakozásból állt neki számolni, végül ezek a számítások vezettek el a Nobel-díjjal elismert eredményekhez. A darabban a kacérkodó hallgatónőnek meséli a régi történéseket. A múlt felidézése után frizbit dobálnak és táncolnak. Elvállalja a műtétet is. A színész szerint azért, hogy megfigyelhessen valami korábban sohasem tanulmányozottat, a saját halálát. A színdarabot többen látták már olyanok is, akik jól ismerték Feynmant. A darabot jónak ítélték, „csodálatos volt megint Richarddal tölteni az időt”, mondta egyikük.

Charlotte Jones fiatal angol színpadi szerző Humble Boy (Humble fiú, a humble jelentése egyébként szerény, alázatos) című új darabjának világpremierje október közepén volt Londonban a National Theatre színpadán. Az angol lapokban olvasható kritikák szerint a darab és az előadás (színészi játék, rendezés, díszletek stb.) egyaránt nagy sikert aratott. A címszereplő 35 éves asztrofizikus Cambridge-ben, az egységes térelmélet megalkotásán dolgozik. Apja halála után hirtelen visszatér közép-angliai családi otthonába. Apja biológiatanár volt, méheket tartott. Anyja bonyolult személyiség és Felix Humble hamarosan rádöbben, nemcsak a fizikában, hanem kaotikussá vált családi életében is egységre kell törekednie. Félix csak hazatérve tudja meg, hogy elhagyott barátnője gyereket szült neki. A Guardian kritikusa úgy látta, hogy az ambiciózus szerző a Hamletet modernizálta, az emberi viszonyokra alkalmazta a fizika szuperhúr elméletét, komédiát írt a vidéki életről. Felix Humble Hamletet visszhangozza, apja halála után azzal szembesül, hogy anyja házasságra készül szeretőjével. A fiú anyja mágneses vonzerejét a fekete lyukak mindent elpusztító vonzásához hasonlítja. Félix okos, intelligens, cinikus és akaratlan pusztító, mint Hamlet, de hiányzik belőle Hamlet nagylelkűsége, melegsége, gondolkodásának eleganciája, mások iránti érdeklődése. Az Observer kritikusa is a Hamletre gondol, a kritikus szerint Polonius nem tudná eldönteni, hogy komédia vagy tragédia-e a darab. Egyszerre mindkettő. A Timesban Frayn (a Coppenhagen szerzője) és Stoppard tudomány és metafizika iránti érdeklődéséhez hasonlítják a Shakespeare-t is jól ismerő fiatal írónőt. A Telegraph szerzője is Stoppard tudomány iránti vonzódására emlékeztet. A Financial Times azt írja, hogy a darab a Hamlet modern, középosztályi, prózára adaptált változata. (Az interneten olvasható kritikában sokatmondó nyomdahiba akad: superstrand theory, a superstring helyett, szuperhúr helyett szuperstrand. Ez érthetőbbnek tűnhetett a kritikus és az olvasószerkesztő számára.) Charlotte Jones-t ma az egyik legkitűnőbb, legszórakoztatóbb ifjú színházi szerzőnek tartják.

R. Feynman
Alan Alda, mint Richard Feynman, a QED című darabban
Fotó: © 2002 by Craig Schwartz