A fog a Bibliá-ban

Huszár György
orvoslás, fogászat
szóelválasztás

Az Arcanum Kiadó elkészítette a Biblia adatbázisát és ezzel újszerű lehetőséget adott szövegének tanulmányozásához. Az adatbázis alapvetően Károli Gáspár fordítása (pontosítva a Brit és Külföldi Biblia Társulat 1926 évi kiadása) alapján készült. Az adatbázis-rendszer adta lehetőségek közül a legfontosabb, hogy így a Biblia teljes szövegében előforduló minden egyes szóra (fogalomra) visszakereshetünk. Értve ez alatt, hogy az adatbázisban szerepelő szó előfordulásainak helyeit és a szóval kapcsolatos szövegeket gyorsan megtudjuk találni.

Az adatbázis rendszer módot adott annak a pontos megállapítására, hogy a Biblia teljes szövegében hányszor, hol és milyen értelemben-kapcsolatban szerepel a fog (főnév) szó. A fog említésének száma (gyakorisága) meglepően nagy. Az Ótestamentumban 36-szor, az Új-Testamentumban 11-szer, összesen 47-szer lelhető fel. Ebből 39 az emberi, 8 pedig az állati fogakra vonatkozik. E magas számok értékelésekor azt is figyelembe kell venni, hogy az orvos-(fogorvos-)történelemnek az ókori népekkel kapcsolatos adatai, idézetei között igen kevés utalás van a fogra. Az adatbázis-rendszer módot ad arra, hogy az orvos–fogorvos- és kultúrtörténetem az alig néhány, köztudott, gyakran használatos idézet mellett, számos olyan emberi és állati foggal kapcsolatos bibliai szöveggel foglalkozzék, amelyeket eddig nem értékeltek. A fog említése, a fogra utalás – az egyes bibliai szövegrészekben – orvosi, élettani és kórtani szempontból is taglalható.

A foggal kapcsolatos idézeteket és utalásokat nem a bibliai könyvek regisztrált sorrendjét követve sorolom fel, hanem gyakoriságukat, ismétlődésüket is figyelembe véve.

Az emberi fog az Ó- és Újszövetségben

A közéletben és a jogtudományban gyakran idézett bibliai szöveg „a szemet szemért, a fogat fogért”. Lényege a megtorlási jog (lex talionis), amely a büntetést a kár mértékéhez szabja. A bibliai kutatás ezen elv forrásának Hammurabi babiloniai király kőoszlopba vésett törvénygyűjteményét (Kr.e. XX. század) tartja. [5][11] A gyűjtemény tudományos feldolgozói 200-as és 201-es számmal jelölik azokat a törvénycikkeket, amelyek szerint, ha valaki vele azonos társadalmi osztályba tartozónak kiüti a fogát, akkor büntetésül az ő fogát kell kiütni; ha pedig a kárvallott alacsonyabb társadalmi osztályban lévő, akkor kárpótlásul 1/3 mina (1 mina = 505 gr) ezüstöt kap. Az Ószövetségben a fogat fogért gondolat négyszer szerepel. A megtorlási elv világosan kifejezésre jut:

Törést töréssel, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is

3Mózes 24,20

Az erőszak okozta fogelvesztést szenvedett kárpótlásának módja a Bibliában, bizonyos esetben elüt a babiloniai törvénytől:

Ha pedig szolgájának vagy szolgálójának fogát üti ki, bocsássa azt szabadon az ő fogáért.

2Mózes 21,27

A „fogat-fogért” elv szerepel még további két alkalommal is 2Mózes 21,24–5Mózes 19,21. Az Ószövetség a „fogat-fogért” szabályát idézi az Újszövetség is:

Hallottátok, hogy megmondatott; szemet-szemért és fogat fogért.

Máté 5,38

Megjegyzendő és figyelemreméltó a kárpótlandó testrészek felsorolásának sorrendje; legtöbbször a szemmel kezdődik és a foggal folytatódik és a kéz, láb csak utána következik. A sorrendet feltehetően nem csak a testrészek értéke, hanem a sérülések gyakorisága is befolyásolta.

Mózes első könyvében leírja Jákob áldását 12 fiára. Juda jellemzésében olvashatjuk, hogy

Bortól veresek a szemei, tejtől fehérek fogai.

1Mózes 49,12

Az egészségre ártalmas bor és a kedvező hatású tej szembeállítása olvasható ki a gondolatból.

A pusztában vándorló zsidó nép ráun a mannára és húst kíván. Mózes Isten segítségével fürj- és homárhúshoz juttatja őket, azonban

A hús még foguk között vala és még sem emésztették vala, amikor az Úr haragja felgerjede a népre.

4Mózes 11,32

A Biblia az igen rövid időt a szájba kerülő élelem rágás, lenyelés előtti idejével jellemzi.

Az Ószövetség könyvei közül fogról több említés található Jób könyvében. Jóbot, aki minden szenvedése közepette is szilárdan kitartott istenhitében, felkeresi három barátja. Jób könyvében a velük folytatott párbeszéd olvasható; ezekben több utalás van a fogra:

Miért szaggatnám fogaimmal testemet.

Jób 13,14

Szenvedéseit részletezve barátai előtt mondja

Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg

Jób 19,20

Jób felsorolja, hogy mielőtt nyomorúságba került, milyen tekintélyes ember volt és mi mindent cselekedett, így

Az álnoknak fogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

Jób 29,17

A fogcsikorgatás és vicsorítás jelenségről az Ó- és Újszövetségben többször olvashatunk. Értelmező Szótárunk szerint II. kötet. 846. p. a fogcsikorgatás

az erősen összeszorított alsó és felső fogsornak, fájdalomból vagy haragból történő s kellemetlen csikorgó hangot előidéző összedörzsölése.

Az Értelmező Szótár fogvicsorítással nem foglalkozik, csak vicsorít, vicsorgat igékkel VII. kötet. 405. p.. A vicsorító

dühében ajkait széthúzva (dühös) csikorgatással mutatja mintha harapni akarna.

A csikorgatásra és vicsorításra egyaránt jellemző, hogy hangfenoménnal járnak, de kiváltó okuk némileg eltérő lehet. Míg a csikorgatás inkább passzív kísérőjelensége a fájdalomnak, félelemnek (stressz hatás, idegrendszeri reakció), addig a vicsorítás inkább kísérőjelensége az esetleges készülő aktív cselekedetnek. Legtöbbször ilyen értelemben szerepelnek a fogalmak a következő bibliai idézetekben.

Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatá rám.

Jób 16,9

Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá.

Zsoltárok 37,9

Látja ezt a gonosz és dühöng: fogait csikorgatja és eleped.

Zsoltárok 112,10

Feltátották ellened a szájokat minden ellenségeid: süvöltenek és csikorgatják fogaikat.

Jeremiás siralmai 2,16

A fogcsikorgatás az Új-Testamentumban, Máté evangéliumában ötször szerepel Máté 8,12; 13,42; 22,13; 24,51; 25,30 és pedig legtöbbször hasonló szóösszetételben:

lészen sírás és a fogaknak csikorgatása.

Vonatkozik ez különböző büntetések (külső sötétségre vettetés, kettévágatás) elszenvedőire. Lukács evangélium az Isten országából kirekesztettekre vonatkozóan mondja

lesz sírás és a fogak csikorgatása.

Lukács 13,28

Márk evangéliumában is történik említés a fogcsikorgatásról. Jézus meggyógyítja a „néma ördöngős fiút”, akinek édesapja elmondja betegségének, epilepsziás rohamainak tüneteit, ezek között:

tajtékot túr, a fogait csikorgatja.

Márk 9,18

Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk, hogy Péter és az apostolok a főpap és a tanács előtt bizonyságot tesznek Jézusról és azok ezeket hallván „fogaikat csikorgatták” Apostolok Csel. 5,33. István vértanú bizonyságtétele után a tanács őt kihallgató tagjai

szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják ő ellene.

Apostolok Csel. 7,54

A fogcsikorgatással közel rokon jelenséggel a fogvicsorítással is találkozunk az Ószövetségben:

Ingyenélők léha csúfolkodása közt fogaikat vicsorgatva rám.

Zsoltárok 35,16

Az orvostudomány a régmúlttól kezdve egészen napjainkig figyelmet szentelt a fogcsikorgatásnak. Az ókori medicina a súlyos beteg fogcsikorgatását hátrányos prognosztikai jelnek tartotta. A sztomatológia is értékeli a fogcsikorgatást (stridor dentium, bruxismus, Károlyi effektus). Károlyi Mór (1865–1945) magyar származású bécsi fogorvos a róla elnevezett elmélete szerint az éjszakai fogcsikorgatás okozta túlterhelés a fogak meglazulásához, majd elvesztéséhez vezethet. [7] A mai parodontológia (fogágybetegségekkel foglalkozó tan) a fogcsikorgatást parafunkciónak (felesleges, haszontalan rágószervi mozgás) tartja. [10]

Jeremiás próféta könyvében található az a gondolat, hogy az atyák bűneiért nem a fiak büntetendők:

Nem mondják többé; az atyák ették meg az egrest és a fiak foga vásott el bele.

Jeremiás 31,29

Az ezt követő szöveg még világosabban fejezi ki a gondolatot:

Ki ki a maga gonoszságáért hal meg; minden embernek ki megeszi az egrest, tulajdon foga vásik el belé.

Jeremiás 31,30

Ezékiel próféciájában megismétlődnek Jeremiás könyvének szavai:

az atyák ették az egrest, és a fiak foga vásott meg bele?

Ezékiel 18,2

Ezt szokásos „közbeszédnek” tartva, jelenti, hogy „ennek nem lesz többet helye” Izraelben.

Az egres (Ribes grossularia) bogyós gyümölcs, a Biblia helyszínein feltehetően házikertekben vagy erdőkben termett. Az egresbogyó 6–8% cukrot és 1–5% különféle szabad savat (citrom- és almasav) tartalmaz. Az Értelmező Szótárunk II. k. 34. p. szerint elvásik a fog „valamely savanyú vagy fanyar ételtől, italtól. Ez azt jelenti, hogy kellemetlenül érdessé, harapáskor érzékennyé válik”. A fog elvásásának szubjektív kísérő tünete, hogy a fog tompává válik. Fogászatilag értékelve az egres fogyasztása enyhe, múló, vegyi- (sav-) ártalmat okoz. Az jól ismert, hogy a fogak ipari savártalma (savgőz) a fogat tompává, érdessé teszi és édes-savanyú ételekkel szemben érzékenységüket fokozza. [6] Nyilván az egres okozta fog elvásás már a bibliai időkben is ismert volt és erre a jelenségre utal a példázat.

A szép fog dicsérete olvasható volt Salamon Énekek Énekében két helyütt is:

A te fogaid hasonlóak a megnyírt juhok nyájához és amelyek a fürdőből feljönnek.

Énekek Éneke 42–3

A hasonlat a fogak fehérségére utal. A keleti népek, a bibliai idők napbarnította arcbőrű nőinek fehéres) és egészséges foga az egyik jellegzetessége volt az akkori szépségideálnak.

A Példabeszédek egyik fejezete közli Agur mondásait, jövendöléseit. A jövendölés így fenyegeti a szegényeket és szűkölködőket tönkretevőket:

Jaj a nemzetségnek, kinek fogai fegyverek és akinek zápfogai kések, hogy a szegényeket kiemésszék a földről.

Példabeszédek 30,14

Jeremiás Siralmaiban Jeruzsálem pusztulását írja le:

És kova-kővel tördelte ki fogaimat, porba tiport engem.

Siralmak 3,16

A fogak kitördelése, kiütése, erőszakos eltávolítása az ókor egyik brutális büntetési módja, megtorló eszköze volt. A kovakő a nagyon kemény kvarc kisebb darabja, amely egy másik kovakőhöz ütve, szikrát vet.

Ámos próféta könyvében a szociális igazságtalanságok ellen szól és ezeket kapcsolatba hozza a törvénytelen kultuszokkal, a bálványimádással. Ámos ezért az Úr mondásával fenyegeti Izrael előkelőit:

de én is bocsájtottam rátok fogak tisztaságát, minden városaitokban és a kenyérszükséget minden helyiségeitekben.

Ámos 4,6

A fogak tisztasága az éhezést jelentheti.

Zakariás próféta a pogányok megaláztatásáról így ír:

a filiszteusok kevélységét megtöröm. Mikor eltávolítom a vért a szájukból az utálatosságaikat a fogaik közül.

Zakariás 9,6,7

A vér és az utálatosság kifejezések feltehetően elvont értelemben a bűnös szavakra, eszmékre vonatkoznak.

Az Ószövetségben néhány utalás van a fogak romlására. A Zsoltárok könyvében, az igaztalan bírák elleni fejezetben olvashatjuk:

Isten rontsd meg fogaikat szájukban.

Zsoltárok 58,7

Az Ószövetség Példabeszédek fejezete bölcs mondásokat és a mindennapi életet szabályozó útmutatásokat, tanácsokat tartalmaz. Utalások vannak a fogak romlására is.

Minemű az ecet a fogaknak és a füst a szemeknek, olyan a rest azoknak akik azt elküldötték.

Példabeszédek 10,26

Az ecet savtartalmának kellemetlen hatása a fogakra éppen olyan jól ismert volt mint a füst szemet károsító effektusa. A rest (lusta) ember magatartása környezetére ártalmas és ezt párhuzamba hozza az ecetnek a fogat, a füstnek a szemet károsító hatásával.

Mint a romlott fog és kimarjult láb: olyan a hűtlen emberbe vetett bizalom a nyomorúság idején.

Példabeszéd 25,19

A „romlott” fog okozta fájdalomra a bibliai időkben és helyszínein, a fogeltávolításon kívül, nem volt eredményt adó gyógymód csakúgy mint a kimarjult (kificamodott) lábra. Ezeket az állapotokat hasonlítja a Példabeszéd a hűtlen ember hiányzó segítőkészségéhez nyomorúság (szükség) esetén. Értelmező Szótárunk III. kötet. 405. p. szerint

hűtlen az a személy aki megszegi a hűséget, amely vele érzelmileg közeli kapcsolatban álló személyhez köti.

Állati fogak az Ó- és Újszövetségben

A Bibliában a (vad)állatok fogai mint támadást, fájdalmat, megsemmisülést vagy rémületet okozó, kiváltó képzetek szerepelnek. Mózes az „elzüllött nemzedéket” így fenyegeti:

a vadak fogait is rájuk bocsájtom.

5Mózes 32,34

A Bírák könyvében a rendkívül erős Sámsonnal foglalkozó részben van – bár nehezen értelmezhető – utalás szamárfogra. Sámson szamár-állkapoccsal ver agyon 1000 filiszteust. Ezután nagyon megszomjazik és Istenhez folyamodik segítségért,

Ekkor meghasítá Isten [szamárnak] zápfogát, amely az állcsontban volt, és víz fakadt ki abból. Ő pedig ivott, ereje visszatért és megéledett.

Bírák 15,19

Újabb fordítások szerint a vízfakasztás a Maktes (fog) nevű sziklából történt. [4]

Jób könyvében többször történik említés állati fogakról. Elifáz, Jób egyik barátja a dialógusuk kapcsán Isten hatalmát bizonyítva mondja

az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

Jób 4,10

Isten Jóbhoz intézett beszédében hatalmát a nagy cethal (krokodilus) fogairól szólva bizonyítja:

két sor foga közé kicsoda hatol be?

Jób 41,13

Fogainak sorai között rémület lakik.

Jób 41,19

A Zsoltárok könyvének egyik már idézett szakasza az igaztalan bírák ellen irányul, ebben olvasható:

az oroszlánok zápfogait törd össze uram.

Zsoltárok 58,7

Dániel próféta álomlátásában medvéhez hasonló állatot lát, akinek

három oldalborda vala a szájában fogai között.

Dániel 7,5

Jóel próféta könyvében a sáskacsapásról (járásról) és annak pusztító hatásáról szól: A sáska

fogai mint az oroszlán fogai és agyarai mint a nőstény oroszláné.

Jóel 1,6

Az Újszövetségben, János apostol a mennyei jelenésekről írott könyvében, látomásokat közöl a jövendő dolgokról. Az emberarcú sáskát így jellemzi:

Hajuk olyan mint az asszonyok haja, és fogaik mint az oroszlánoké.

Jelenések 9,8

Az ókori keleti népek fogászatáról számos adat maradt fenn. Ezeket felsorolva Hoffmann Axthelm fogorvostörténész „sajnálattal” állapítja meg, hogy az ókori zsidó nép nagy irodalmában (értve alatta a Bibliát) „alig van utalás az orvosi és egyáltalában semmi a fogorvosi beavatkozásokra”. [5] Ez valós megállapítás, de a foggal kapcsolatos bibliai idézetek száma azt bizonyítja, hogy értékelhető figyelem irányult a fogak felé. Az idézetek némelyike utal a fogak panaszt okozó elváltozásaira is. Az a negatívum, hogy ezeknek gyógyítására nincs adat, még nem bizonyítja a Bibliában szerepelő népek) fogászatának teljes hiányát. Ezt a feltevést alátámasztja, hogy a Talmud, amely az Ószövetség szövegének értelmezése mellett, egyes nem teológiai témáknak is figyelmet szentelt, behatóan foglalkozik orvoslással és ezen belül a fogászattal is. [1][2][3][8][9]

Irodalom

  1. Ebstein, W.: Die Medizin im alten Testament (Stuttgart 1901)
  2. Ebstein, W.: Die Medizin in neuen Testament und im Talmud (Stuttgart 1903) 230. p.
  3. Engelmayer, H.: Zähne und Zahnkrankheiten in biblisch-talmudische Sicht. Deutsche Zahnärztl und Zeitschrift 19 (1964) 289. p.
  4. Gecse G.–Horváth H.: Bibliai Kis Lexikon. (Budapest 1978) 201. p.
  5. Hoffmann-Axthelm, W.: Die Geschichte der Zahnheilkunde. Quintessenz Verlag (Berlin 1973) 29, 31. p.
  6. Huszár Gy.: A savmunkások fogazatának foglalkozás eredetű megbetegedése. Népegészségügy 36 (1955) 72. p.
  7. Huszár Gy.: Károlyi Mór élete és elmélete. Fogorvosi Szemle 52 (1959) 321. p.
  8. Nobel, G.: Zur Geschichte der Zahnheilkunde im Talmud (Leipzig 1909)
  9. Preuss, J.: Biblisch-talmudische Medizin (Berlin 1923) 329. p.
  10. Sallay K.–Gera J.: Parodontológia (Budapest 1981) 125. p.
  11. Ujvári E. (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon (Budapest 1929) 836. p.
Szent Apollónia mártíromsága, ahogy Étienne Chevalier 1455-ös imakönyvében látjuk. Jean Fouquet festő miniatúrája az Apollónia-tisztelet misztériumjátékká lett népies formáját mutatja be. (A medicina krónikája 58. p.)

A bibliai idézetek forrásának jelölésére a hittudományi irodalomban általánosan használt rövidítéseket alkalmaztam. A bibliai könyv címe előtti szám a könyvre, az utána következő első szám a fejezetre, a vesszővel elválasztott második szám a versre utal.

Szent Apollónia a fogfájósok és fogorvosok védőszentje
Summary

In his short essay the author investigates from the view of pathology, physiology and dentistry those chapters of the Bible where human or animal teeth occur. Regarding the number of occurrences of teeth in the Bible there are 36 cause in the Old Testament and 11 in the New Testament. Out of this number 39 is about human teeth and 8 about those of the animals.

The paper starts with the consideration of the talio-law (Lev 24.20: “If he knocks out a tooth, one of his teeth shall be knocked out”), which is regarded to be originated in the Babylonian King Hammurabi’s compendium (B. C. 19th century), which was asserted by the king to have been delivered to him by Marduk.

Comparing the habit of gnashing, grinding, or gritting of teeth, or showing the white of one’s teeth, the author points out that whereas the first is a passive concomitant of pain (either mental–in which case it is called bruxomania, or otherwise: based on physical reasons) the second type is a phenomenon of an imminent action (i. e. threat or attack). Periodontics (or parodontology that is to say the branch that deals with diseases of the supporting and investing structures of the teeth including the gums, the cementum peridontal membranes and alveolar bone), regards the grinding of the teeth to be a parafunction.

Grinding occur in Matthew (8.12–13) when Jesus declares that: “they will cry and grind their teeth”. And in Luke “Haw you will cry and grind your teeth when you see Abraham, Isaac, and Jacob, and all the prophets in the Kingdom of God, while you are thrown out”. In these cases »grinding« is obviously used for presenting frightening or scare. Whereas in Mark (9.17–18) we find this with another word (gritting) as follows: “Teacher I brought my son to you, because he has an evil spirit and cannot talk. Whenever the spirit attacks him, it throws him to the ground and he foams at the mouth, grits his teeth, and becomes stiff all over”. So here the action, »gritting«, is used among the characteristic symptoms of epilepsy.

In the Song of Songs (4.2) we find healthy teeth among the attributes of female beauty: “your teeth are as white as sheep / that have just been washed. / None of them is missing; / they are all perfectly matched.”

In the Old Testament sour grapes (or gooseberry) are mentioned which may cause tooth decay: “Instead, whoever eats sour grapes will have his own teeth set on edge” (Jer 31.30), and “The parents ate the sour grapes, But the children got the sour taste” (Ezek 18.2). These verses refer to the fact that sour grapes, or rather gooseberry (Ribes uva-crispa) contains 1–5% free acid which can attack the enamel. Vinegar, another acidic liquid, is also mentioned among the harmful matters in respect of tooth: “He [the lazy man] will be as irritating as vinegar on your teeth or smoke in your eyes” (Prov 10. 26).

In the Proverbs at another occasion we can find a parallel between loose teeth and abasia: “Depending on an unreliable person in a crisis is like trying to chew with a loose tooth or walk with a crippled foot” (25.19). The parallel was justified by the fact that both were hardly curable in Biblical times.

But tooth decay comes about among the desires for divine punishment of wicked rulers and unfair judges in Psalms as well: “Break the teeth of these fierce lions, O God” (58.6).

G. HUSZÁR, Univ. Prof. Dr. med. D.SC.

Vice president of the Hungarian Society for the History of Medicin

Forrás

Orvostörténeti Közlemények 141–144 (1994) 65–69. p.