A kémiai elemek magyar neveinek változásai a periódusos rendszer megalkotásáig, 1745–1869

Gazda István
Magyar Tudománytörténeti Intézet, Piliscsaba
kémia, elemek, nevezéktan
szóelválasztás

1869-ben Dmitrij Mengyelejev és Julius Lothar Meyer elkészítette a periódusos rendszert, elhelyezvén benne mintegy 60 elemet. Ezt követően nálunk a fizikai és kémiai szakkönyvek és tankönyvek folyamatosan áttértek az elemek latin nevének használatára. Ezt megelőzően azonban egyedi megnevezéseket használtak, amelyeket a nagy nyelvújítási igyekezetek hatására megpróbáltak egységesíteni, s az „arany” mintájára alkotni többnyire -any, -eny végződéssel elemneveket. A 19. század közepéig a kémia az iskolai tankönyvek többségében a fizikával együtt szerepelt, így ezeket az elemelnevezéseket fizikatankönyveinkben érdemes nyomon követni.

Az általunk vizsgált korszakot Torkos Justus János 1745-ös pozsonyi gyógyszerészeti taxája nyitja, s a Czuczor Gergely és Fogarasi János akadémikusok által összeállított hatkötetes szótár zárja. Utóbbiban a kémiai elemekre vonatkozó szócikkeket Török József akadémikus írta.

Az alábbiakban ábécérendben közölt elemsor nyelvtörténeti-tudománytörténeti feldolgozásához alapul vettük Batta István1 sárospataki fizikaprofesszornak az 1920-as évek elején egy akadémiai pályázatra készített, de kéziratban maradt nyelvtörténeti összeállítását. (E hatalmas gyűjtés egy részét nyomtatásban már sikerült megjelentetnünk.)2 Ugyancsak haszonnal forgattuk Szőkefalvi-Nagy Zoltán3 és Paczolay Gyula4 e témakörbe vágó tudománytörténeti tanulmányait is. Az akadémiai kutatók által évekkel ezelőtt közreadott történeti-etimológiai szótár5 csak egy-két adalékkal szolgált összeállításunkhoz.

  • 1 Battáról lásd bővebben: Kántor Sándorné: Tudós matematikatanárok Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye középiskoláiban 1850–1948. (2. bővített kiadás Debrecen, 2009.) című kötetében.
  • 2 Batta István: A magyar fizikai szaknyelv fejlődése. Az eredeti kéziratot sajtó alá rendezte: Gazda István. Piliscsaba, 1999. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 115 oldal.
  • 3 Szőkefalvi-Nagy Zoltán: A kémiai elemek és néhány fontos vegyület elnevezései. (1745–1872). Budapest, 1968. Magyar Vegyészeti Múzeum. 48 oldal. (A Magyar Vegyészeti Múzeum közleményei 3.); A magyar kémiai szaknyelv kialakulása. Magyar Kémikusok Lapja 24 (1969) 3. szám. 116–122. oldal. Róla: Fejezetek a kémiatörténeti kutatásokból. Szőkefalvi-Nagy Zoltánra emlékezve. Budapest – Várpalota, 2011. MATI – MMKM Vegyészeti Múzeuma. 194 oldal.
  • 4 Paczolay Gyula: A magyar kémiai szaknyelv történetéből. [Batta István gyűjtésének felhasználásával]. Közreműködött: Gazda István. Piliscsaba, 2006. Magyar Tudománytörténeti Intézet. 292 oldal.
  • 5 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 1–4. Főszerkesztő: Benkő Loránd. 1. kiadás, Budapest, 1984. Akadémiai Kiadó (DVD: 2004).

alumínium (Al) · Tiszta állapotban csak 1825-ben állították elő, a korábbi szakirodalomban tehát az alumíniumon valamelyik vegyületét értették (tudjuk, hogy a timföld alapvető összetevője), s nyilván a timföldet nevezték (alumíniumnak gondolva) agyagos föld-nek vagy timsós föld-nek. Érdekes módon Pethe az 1815-ös fordításában már használja az aluminium kifejezést (Pethe: Kímia), bár az még nem a tiszta alumíniumra vonatkozott. A kémiai nyelvújítás idején már ismert elem volt, ezért lett – a timföldre utalva – timany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), s ez maradt Czuczor–Fogarasinál is. Utóbbiban még ez olvasható:

A természetben élennyel egyesülve találtatik, s azon testet alkotja, melyet agyagföld-nek hívunk … Nevét onnét nyerte, hogy a timsónak (alumen) alkatrészét teszi.

antimon (Sb) · A nyelvújítást megelőző időszakban piskoltz 1777 (Molnár: A természetiekröl), pisgolta 1784 (Benkő–Werner), 1791 (Zay: Mineralógia), piskolta 1805 (Wolny: Természetrajz), dárdafény 1807 (Kováts: Chémia), pisgóltz 1811 (Geley: Ásványok), piskóltz 1805 (Pethe: Pallérozott. 1. köt.), szoritó 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújítás idején: dárdany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ugyanezt fogadja el Irinyi és Schirkhuber is: 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor– Fogarasinál: dárdany, mert

hegyes vagy sugáralakú, mintegy dárdához hasonló szálakból álló szövedékkel. Köz és régebbi néven: piskolcz.

arany (Au) · Finnugor eredetű szó, a nyelvújítás idején példaképül szolgált a kémiai elemek magyarításához.

arzén (As) · Már a középkorban is ismerték, méregként, egérirtóként, elsősorban az utóbbihoz kapcsolódik régi magyar megnevezése: Torkosnál értz méreg 1745 (Torkos: Taxa), s az utóbbiból következik, hogy patikusok is forgalmazták, Molnár Jánosnál a fentin túlmenően egérkő, féregkő, rosnika 1777 (Molnár: A természetiekröl) és további munkái; a későbbi szakirodalomban elsősorban egérkő és rosnika. Kovátsnál 1807-ben maszlag (Kováts: Chémia), 1818-ban arsenik (Kováts: Állati mágn.), 1822-ben himi, féjiui (Kováts: Ásványnévtár); utóbbiakból készültek a nyelvújított kifejezések: férjeny vagy himany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyi helyette a mirenyt javasolta 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél férjeny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál érczmaszlag 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál himany, mireny és egérkő, de megjegyzik, hogy régebben férjany-nak nevezték. A magyarázat szerint a mireny a méreg szóból származik.

bárium (Ba) · Elemi állapotban 1808-ban állították elő, a régi magyar megnevezések oxidjára vonatkoztak: nehézföld, sulyag, barit, nehézkő, Pethénél barium 1805 (Pethe: Pallérozott. 1. köt.), Kovátsnál sulyos föld 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújításban sulany vagy sulyany 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál utóbbi kettő szerepel, magyarázatául pedig ez áll:

sulyanynak neveztetett, minthogy vegyületeinek mind tetemes fajsúlyuk van.

berillium (Be) · 1798-ban fedezték fel ásványban, fém állapotban 1828-ban állították elő, és máris magyarították; édany lett a neve 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél és Schirkhubernél pedig édeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.); Kováts édesföld-nek nevezte 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál édeny, az elnevezés magyarázatául pedig ez áll: „latin neve beryllium a beryll nevű drágakőtől, vagy glycium, görög (édes) szótól.” Az édes szóból lett az édeny.

bizmut (Bi) · Régóta ismert kémiai elem, a klasszikus szakmunkákban többnyire vismuth, illetve vizmuth, azután biszmut; Kovátsnál zavar 1822 (Kováts: Ásványnévtár), majd az 1845/47-es kötetében kevert (Kováts: Háromnyelvü); a nyelvújításnál a bátrany megnevezést kapta 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ezt használta Schirkhuber is 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Irinyi azonban nem fogadta el, s keneny-nek nevezte el 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál mindkét nyelvújított elnevezés szerepel: bátrany, keneny. Utóbbival kapcsolatban ez áll a szótárban:

keneny nevezetét azon sajátságánál fogva nyerte, miszerint egy nevezetes készitményét, az úgynevezett keneny-remeklet-et (Magisterium Bismuthi) kenő, kendőző, bőrt fehérítő szerül használják.

bór (B) · A kifejezésen egykoron részben ennek valamelyik oxidját értették, és ebben az értelemben szerepel Nyulasnál 1800 (Nyulas: Vizek) poris-ként, Pethénél porértz-ként 1815 (Pethe: Kímia), Kováts Mihály 1835/36-os Magyar patikájában mosó-ként (Kováts: Patika). Mint kémiai elemet (elemi állapotban) csak 1818-ban állították elő. A Schuster által irányított gyógyszerészi szakdolgozatokban: póró 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyi cikkében bórany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhuber fizikatankönyvében éteny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kováts Mihálynál mosó 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), Jánosi fordításában boron 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasi csak a bóraxot tárgyalja, póris-ként.

bróm (Br) · 1826-ban fedezték fel, így a magyar kémiai nómenklatúrában gyorsan ellátták magyar elnevezéssel is: büzlő 1829 (Schuster: Gyógyszeres), büzeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), büzany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kerekes megmaradt a nemzetközi megnevezésnél: bromium 1833 (Kerekes: Chemia). Czuczor–Fogarasinál továbbra is büzeny, amely „nevét kellemetlen bűzétől vette”.

cérium (Ce) · 1803-ban ismerték fel, tiszta állapotban viszont csak 1875-ben állították elő, így régi kémiai elnevezései inkább a cériumot tartalmazó ásványra utal; Kováts visszded-nek 1822 (Kováts: Ásványnévtár), Schuster gabnany-nak 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyi czereny-nek 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhuber gabonany-nak mondja 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kováts később a viaszércz megnevezést használja 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál az Irinyi-féle megnevezés tér vissza: czereny.

cink (Zn) · Régi elnevezése zink vagy tzink, és emellett a fattyuón megnevezés is divatban volt 1784 (Benkő–Werner), 1791 (Zay: Mineralógia), 1795 (Gáti: Természet. 1. kiad.); Kováts Mihály 1822-ben a fog megnevezést használja (Kováts: Ásványnévtár), s ugyanezt megtartotta az 1845/47-es kötetében is (Kováts: Háromnyelvü). A kémiai nyelvújításban a horgany elnevezést kapta: 1829 (Schuster: Gyógyszeres), 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál is horgany, amely „magyar nevezetét kitűnőleg horgas törésétől kapta”.

cirkónium (Zr) · Tiszta állapotban 1824-ben állították elő, régebbi elnevezései tehát oxidjára vonatkoznak: czirkon, czirkonföld, tzirkon, zircenium, sólymos; a nyelvújításban Schusternél dadany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél jaczany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél jáczany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.); Kováts sólyomföld-nek nevezte 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál jaczany, a magyarázat szerint

jaczanynak azért neveztetett, mert a jáczint (Hyacinthus) nevű drágakőben jön elő.

didymium (Di) · Az 1830-as évek végén fedezték fel, majd állították elő tiszta állapotban. Jedlik is hivatkozik rá tankönyvében, mint egy még kevéssé ismert kémiai elemre, amelyet egykoron dydimium néven jegyeztek; ennek magyar megnevezését is közli: ikreny 1850 (Jedlik: Természettan). Czuczor–Fogarasinál is ikreny, a megnevezés a görög didumoi = ikrek kifejezésből származik. A jelenlegi periódusos rendszerben ez az elemmegnevezés már nem szerepel, mert a későbbi vizsgálatakor kiderült, hogy ez nem egy önálló kémiai elem, hanem a neodimium és a prazeodimium elegye, így végül is az ikerre utaló magyar megnevezés messzemenően találó volt.

erbium (Er) · 1843-ban szeparálták, Jedliknél erbium-ként szerepel 1850 (Jedlik: Természettan), Nendtvich műveiben: erbeny.

ezüst (Ag) · Elnevezése nem nagyon változott, Kováts 1822-ben és későbbi műveiben is üst-nek magyarította vagy tömörítette 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújítás idején ezüstany vagy üsteny 1829 (Schuster: Gyógyszeres), 1842 (Irinyi: Vegyelemek). A későbbi években visszatért az ezüst megnevezés. Czuczor–Fogarasinál ezüstany vagy ezüst, illetve szín ezüst.

fluor (F) · Elsősorban hidrogén-fluoridot értettek ezen a kifejezésen, hiszen elemi állapotban csak 1886-ban állították elő; többen a fluor valamilyen vegyületét elemnek vélték, s fojósitó-nak, folyany-nak vagy folyam-nak nevezték. Czuczor–Fogarasinál folany.

foszfor (P) · phosphorus 1777 (Molnár: A természetiekröl), világhányó 1783 (Molnár János a Magyar Könyvház című periodikában), éjjeli fény (phosphorus) 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.), világló 1805 (Wolny: Természetrajz), phosphor 1807 (Kováts: Chémia), fosfor 1808 (Varga: Term. tud.), foszfor 1811 (Geley: Ásványok), gyulvány, gyuló 1815 (Pethe: Kímia), világositó 1822 (Kováts: Ásványnévtár), gyulvány 1829 (Lánghy–Lencsés), villő 1829 (Schuster: Gyógyszeres), világitó 1835/36 (Kováts: Patika), vilany 1842 (Irinyi: Vegyelemek) és 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), világitó 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál vilany,

a földköri közönséges léggel érintkezve, ennek élenyével vegyülvén, füstölög, és a sötétben világit, ezen tulajdonságától kapta mind görög (phosphorus) mind magyar nevét … másképp: villó.

hidrogén (H) · viznemző matéria 1798 (Derczeni: Tokaji), hidrogene 1798 (Kováts: Hufeland 1. kiad.), vizrésze 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.), viz-aj 1800 (Nyulas: Vizek), vizanya 1805 (Wolny: Természetrajz), viztárgy 1807 (Kováts: Chémia), vizmatéria, gyulladó levegő 1803 (Fábián: Term. tud.), viz-szesz 1815 (Nagy L.: Levegő), gyulladó szesz 1815 (Nagy L.: Levegő), vizitő 1815 (Pethe: Kímia), vizet gerjesztő, vizanyag 1822 (Kováts: Ásványnévtár), vizszer 1829 (Lánghy–Lencsés), gyuló, viző 1829 (Schuster: Gyógyszeres), éghető levegő, hidrogenium 1833 (Kerekes: Chemia). Nyelvújítási változata: köneny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), vizeny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Másutt: vizanyag 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), hydrogen 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál ismét köneny, utóbbiban még ez olvasható:

a vegyészek a levegőnek (ha ugyan ezek is levegőkül tekintethetnek) több nemeit [összetevőit] különböztetik meg, milyenek: éleny (aër oxygenius), köneny, (aër hydrogenius), szeneny (aër carbonicus), legeny (aër azoticus).

higany (Hg) · A régi magyar szakirodalomban többnyire kénesőként jegyezték; a kémiai nyelvújításban 1829-ben lett szerdany és higany is 1829 (Schuster: Gyógyszeres), az utóbbit fogadta el Irinyi is 1842 (Irinyi: Vegyelemek). A kémiai nyelvújítás egyik szerencsés alkotásáról van szó. Czuczor–Fogarasinál is higany.

irídium (Ir) · 1804-ben fedezték fel, Pethe megtartotta az iridium nevet 1815 (Pethe: Kímia); a nyelvújításban szivárany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ezt használta később Bugát 1843 (Bugát: Szóhalmaz), valamint Schirkhuber a tankönyvében 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyinél neheny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kovátsnál szivárványércz 1845/ 47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál neheny, mert

minden eddig ismeretes testek között legsúlyosabb; ennélfogva neveztetett magyarul nehenynek.

ittrium (Y) · Oxidját nevezték ytterföld-nek, yttrium-nak és ytterbyi-nek; a nyelvújításban Schusternél itrany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél pikeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Jedliknél pikkeny 1850 (Jedlik: Természettan). Czuczor–Fogarasinál pikeny:

azon sajátságánál fogva neveztetett, miszerént színállapotban eléállitva pikkelyekből áll, melyek fémfényüek, de melyekben más ritka fémek is vannak.

jód (J) · Szabad állapotban 1811-ben állították elő; kémiai nyelvújításunkban Schusternál iboló 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél iblany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), az utóbbit fogadta el Bugát 1843 (Bugát: Szóhalmaz) és Schirkhuber is 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál továbbra is iblany, mert

hevítve pompás sötét ibolyakék színű gőzökké változik, s innen nyerte iblany nevezetét.

kadmium (Cd) · 1817-ben fedezték fel, Kovátsnál egyrészt kadmé, másrészt keleti kisirtet néven olvasható 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a kémiai nyelvújításban részben a kadmany megnevezést kapta 1829 (Schuster: Gyógyszeres), részben pedig hajtany lett 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Kovátsnál 1845/47-ben kádmércz (Kováts: Háromnyelvü), a későbbi kémiai irodalomban többnyire kadany. Czuczor–Fogarasinál is kadany, amely

nevét Kádmus-tól nyerte, ki a görögöket a sárgaréz készítésére tanította.

kalcium (Ca) · Kezdetben a mészkő megnevezésére használták, hiszen tiszta állapotban csak elektrolízissel tudták előállítani 1808-ban; felfedezője az a Davy, akinek egyik kötetét 1815-ben fordította magyarra Pethe Ferenc, ennek ellenére a kalcium kifejezés a kötetben nem szerepel, magát a mészkövet viszont tárgyalja. A nyelvújítás idején mészanyként szerepelt 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél mészeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál is mészeny:

nevezetét a mész szótól nyerte, mely nem egyéb, mint a mészenynek élenynyel vegyülete.

kálium (K) · A kálium-oxidot hamu zsir, állati lugsó, hamusó, ültetvényi lugsó és hamuzsir megnevezéssel szerepeltették; elemként: káli 1829 (Lánghy–Lencsés), hamany 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és 1842 (Irinyi: Vegyelemek), hamusó 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál hamany,

mely a hamunak egyik lényeges alkatrésze, innen a magyar neve … öszvetételekben elveszti az any képzőt: haméleg, hamhalvag stb.

kén (S) · Megnevezése a nyelvújítás idején is keveset változott, ezt megelőzően Zay büdöskőnek is nevezte 1791 (Zay: Mineralógia), Kováts is így említi 1822 (Kováts: Ásványnévtár); a nyelvújítás idején kénő 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és kéneny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál kéneny, de megengedi a kén használatát is:

Minthogy a köz életben is divatos szép rövid neve van (kén), és ott maga ezen elemi test is tisztán eléfordúl, az eny végzetet nem tartjuk szükségesnek.

klór (Cl) · Elem voltát csak 1810-ben állapították meg, de magát a klórt 1774 óta ismerik; régi elnevezései: sósavany, klorina, zöldellő; az 1829-es szöveggyűjteményben chlor 1829 (Lánghy–Lencsés); a nyelvújításban Schusternél zöldlő 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél halvany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél zöldeny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál halvany, mert „a szerves anyagokra halványitó hatása van”.

kobalt (Co) · A régebbi szakmunkákban kobalt-ként, kobolt-ként, kobold-ként használták, Kovátsnál kisértet 1822 (Kováts: Ásványnévtár). A nyelvújítás idején banyany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), kékeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Jedliknél is 1850 (Jedlik: Természettan). Bugátnál büveny 1843 (Bugát: Szóhalmaz); Kovátsnál később: ércztartó 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál büveny vagy buveny.

króm (Cr) · 1797-ben állították elő először, így már a korai hazai kémiákban jogosan említik elemként. Geley még a latin megnevezést használta chromium 1811 (Geley: Ásványok), és ezt használja Pethe is 1815 (Pethe: Kímia). A nyelvújítás idején festany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél festeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél föstény 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Kerekes a kéziratában a króm megjelölést 1833 használja (Kerekes: Chemia). Czuczor–Fogarasinál még mindig festeny.

lantán (La) · A nyelvújítás idején lapany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), válany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Jedliknél rejeny 1850 (Jedlik: Természettan), a későbbi kémiákban (például Nendtvichnél): latany. Czuczor–Fogarasinál rejeny, utalva talán a rejtőzködő, lapuló, nehezen fellelhető voltára.

lítium (Li) · 1817-ben ismerték fel, elektrolízissel a következő évben állították elő. A nyelvújítás idején kövany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), litany, lavany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), köveny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), kövi 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál lavany, mert „lav gyöke helyesen felel meg a könnyűség fogalmának”.

magnézium (Mg) · A magnézium-oxid megjelölésére használták a magnesia, a festősó, a festőföld, a keserüföld, a magnezia, a tajtékföld megjelölést; magának a kémiai elemnek megnevezésére Pethe a magnesium elnevezést használta 1815 (Pethe: Kímia). A nyelvújítók először keserany-nak 1829 (Schuster: Gyógyszeres), majd kesreny-nek 1842 (Irinyi: Vegyelemek) és kesereny-nek 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.) nevezték. Jánosi fordításában magnium 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál kesreny, „nevét onnan vette, mivel számos vegyületei keserű ízűek”.

mangán (Mn) · Az 1770-es években ismerték fel, Kovátsnál szegkő 1807 (Kováts: Chémia). A nyelvújításban Schusternál tselany lett 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél cseleny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kováts bajércz-ként is használja 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Jánosi mángán-nak írja 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál ismét cseleny.

molibdén (Mo) · A nyelvújítás előtti időszakban lágy értz 1784 (Benkő–Werner), molybdén 1791 (Zay: Mineralógia), plébászérz 1798 (Reuss: Lexicon), molibdén 1799 (Fábián: Term. hist. 1. kiad.), molibdenértz 1811 (Geley: Ásványok), molybdaenium 1815 (Pethe: Chémia). A nyelvújítás időszakában: ólany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ólomi vagy óni 1828 (Kováts: Med. forensis), olany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), irany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), ónded 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Később évtizedeken át ismét olany, Czuczor–Fogarasinál is.

nátrium (Na) · Fém állapotban 1807-ben állították elő, korábbi elnevezései oxidjára vonatkoznak: szék só, széksó, állhatatos lugsó. A nyelvújításban Schusternél szikany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél szikeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kovátsnál továbbra is egyik régi megnevezése szerepel: sziksó-értz 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál szikeny,

nevét a sziksótól nyerte, melynek egyik alkatrésze. Halvanynyal (chlorral) egyesülve (szikhalvag) a közönséges konyhasót alkotja.

nikkel (Ni) · Tiszta állapotban 1751-ben állították elő, Benkő fattyu réz-nek említi 1784 (Benkő–Werner), a későbbi szerzőknél nikoly, nikol, nikol értz, nickel. Kovátsnál 1822-ben Miklós reze (Kováts: Ásványnévtár), később ércz-rosznika 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). A nyelvújításban ingerlany vagy lederany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél azonban álany vagy alany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), s utóbbit fogadja el Schirkhuber is 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Jánosi nikol-nak írja 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál bókany:

a német Nickel után (mintha a nicken-ből származnék) betű szerinti fordítás.

nióbium (Nb) · Ez a 41-es rendszámú kémiai elem, amelyet tiszta állapotban csak 1864-ben állítottak elő, korábban csak ércekben mutatták ki, s használták a columbium vagy columbi ércz megnevezést. Czuczor–Fogarasinál imlany, amely

minthogy az imenyt tartalmazó »tantalit« nevü ásványban jön elé, latinul a Tantalus leányától »Niobé«-től »niobium«-nak, magyarúl pedig »imlany«-nak, mintegy az imeny leányának neveztetett.

nitrogén (N) · Fojtószerként jegyzik: fojtós matéria 1798 (Derczeni: Tokaji), azet 1798 (Kováts: Hufeland 1. kiad.), megfojtó levegő 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.), azotum 1800 (Nyulas: Vizek), fojtó matéria 1803 (Fábián: Term. tud.), fullasztó 1805 (Wolny: Természetrajz), fojtótárgy vagy salétromlevegő 1807 (Kováts: Chémia), fojtó vagy fullasztó szer 1808 (Varga: Term. tud.), fojtószer 1815 (Nagy L.: Levegő), fojtószer vagy salétromitó 1815 (Pethe: Kímia), ölő 1818 (Kováts: Állati mágn.). A nyelvújításban Irinyinél 1842 (Irinyi: Vegyelemek) és Schirkhubernél 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.) légeny, Kovátsnál továbbra is fojtóanyag 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), az ismert fordításban: azót 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál légeny: „mivel a légnek, levegőnek majdnem 4/5-öd részét képezi”.

ólom (Pb) · A régebbi szakirodalomban az ólom és az ón elnevezés keveredett, a precízebb szerzők az ólomra a fekete ón elnevezést használták, például 1784 (Benkő–Werner). Varga fekete ólom-nak nevezi 1808 (Varga: Term. tud.). A nyelvújítás idején ólmany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), ólomany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyi ezt nem fogadta el, s ő továbbra is az ólom megnevezést ajánlotta 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kováts is ez utóbbit használta műveiben. Czuczor–Fogarasinál ólmany, de ajánlja az ólom megjelölést is, mert:

nevét olvadékony tulajdonságától vette, s gyöke azon ol megnyujtva, melyből olu, olvad, olvaszt, olvadék származnak.

ÓN (Sn) régóta ismert elem, sok helyen tzin-ként emlegették, így Molnárnál is 1777 (Molnár: A természetiekröl), Benkőnél fejér ón 1784 (Benkő–Werner), az utóbbi két kifejezést használták a későbbi kémiai munkákban. A nyelvújításban Schusternál 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és Irinyinél 1842 (Irinyi: Vegyelemek) is ónany. Czuczor–Fogarasinál ón.

oxigén (O) · Hosszú ideig a savanyítást előidéző elemként tisztelték: savanyusági matéria 1798 (Derczeni: Tokaji), savanyitószesz 1798 (Nagy S.: Természet. 2. kiad.), életlevegő vagy savanyitó 1799 (Kováts: Hufeland 2. kiad.), éltető levegő 1800 (Nyulas: Vizek), savanyu matéria 1803 (Fábián: Term. tud.), savanyitó 1805 (Wolny: Természetrajz), 1807 (Kováts: Chémia), 1815 (Pethe: Kímia) és 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), savanyitószer 1808 (Varga: Term. tud.), éltető levegő 1808 (Varga: Term. tud.), életszesz 1815 (Nagy L.: Levegő), savanyuszesz 1815 (Nagy L.: Levegő), savanyszer 1829 (Lánghy–Lencsés), savitó 1829 (Schuster: Gyógyszeres), oxigenium 1833 (Kerekes: Chemia). A nyelvújításnál: éleny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál is éleny,

mely ezen nevezetet azon sajátságánál fogva nyerte, hogy az az élet fenntartására múlhatatlanul megkívántatik … görög–latin neve: oxygenium, mely a többek közt savanyút jelent, ahonnan eleinte a magyar vegyészek savítónak nevezték.

ozmium (Os) · 1804-ben fedezték fel, kezdetben a latin osmium megnevezéssel szerepel a magyar szakirodalomban, Schusterék szagony-ra magyarítják 1829 (Schuster: Gyógyszeres). Czuczor–Fogarasinál szagany:

a levegőn hevítve a szagany savvá ég el, mely nagyon szállékony s gőzállapotban sajátságos átható szagú, és a légzési szerveket erősen megtámadja. Ezen sajátságánál fogva nyerte magyarul a szagany, valamint előbb az osmium nevezetet is a görög (= szag) szótól.

palládium (Pd) · 1803-ban fedezték fel, a magyar kémiai nyelvújításban Schusternál itelany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél pallany vagy védeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél itélany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál pallasércz 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál pallany:

a latin palladium név előrésze: pall vétetett a magyarban is törzsül, s az elemek any képzőjéből alkottatott a »pallany« nevezet.

platina (Pt) · A nyelvújítás előtti szakirodalomban többnyire platina vagy fehér arany, Zaynál pintói ezüst 1791 (Zay: Mineralógia), Kovátsnál platai 1822 (Kováts: Ásványnévtár), Schusternál először nehéz-arany, majd hamarosan nyelvújítva: lomany 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyinél éreny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Kováts visszatér a régi kifejezésre: fejér arany 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü), Jánosi fordításában platinnak írja 1853 (Schoedler: Term. könyve). Czuczor–Fogarasinál éreny,

nevét érintési erejétől (vis catalytica) vette, melynél fogva puszta érintkezése és jelenléte által eszközöl vegyüléseket és elbontásokat a nélkül, hogy maga vegyészeti változást szenvedne.

réz (Cu) · A nyelvújítás előtti időszakban réz-ként szerepel, Fábián Raff-fordításában veres réz 1799 (Fábián: Term. hist. 1. kiad.), Kovátsnál veresréz 1807 (Kováts: Chémia). A nyelvújítás időszakában rézany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Schirkhubernél rézeny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Kováts nem vette át, s 1845/47-es névtárában még mindig veresréz (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál réz.

ródium (Rh) · 1803-ban fedezték fel, Pethe a rhodium megnevezést használja 1815 (Pethe: Kímia), a nyelvújításban Schusternál rózsany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Schirkhuber is ezt használja 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Irinyinél röteny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Kovátsnál rózsaércz 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál rőteny.

ruténium (Ru) · Elem voltát csak 1843-ban igazolták, a hazai kémiai tankönyvekben kevés helyen szerepel, Jedliknél ruthenium 1850 (Jedlik: Természettan), Nendtvichnél később ruthen névvel szerepel.

stroncium (Sr) · Tiszta állapotban 1808-ban állították elő, a magyar szakirodalomban elsősorban a latin megnevezését használták. A nyelvújításban Schusternál stronczany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél és Schirkhubernél pirany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál pirany, nevét

azon sajátságánál fogva nyerte, mely szerént némely vegyületei a láng színét bíborpirosra festik.

szelén (Se) · Tiszta állapotban 1817-ben állították elő, Kováts Mihálynak a következő évben megjelent kötetében selenium-ként szerepel 1818 (Kováts: Állati mágn.). A nyelvújításban hódany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél reteny 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Schirkhubernél holdany 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Czuczor–Fogarasinál reteny:

a levegőn meggyújtható, s égés alatt jellemző retekszagot terjeszt el; innen, kissé merészen (mert maga a retek szó sem magyar eredetű) magyar nevezete.

szén (C) · A régebbi szakirodalomban széni matéria 1798 (Derczeni: Tokaji), ehhez hasonló a Fábián által használt szén matéria 1803 (Fábián: Term. tud.), Wolnynál szénanya 1805 (Wolny: Természetrajz), Pethénél szenitő 1815 (Pethe: Kímia), Nyulasnál szén 1800 (Nyulas: Vizek), utána még számosan használták ugyanezt a kifejezést, például 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Lánghy–Lencsés szénszer-nek mondja, Schusternál szénő 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Kerekes kéziratában szénelak 1833 (Kerekes: Chemia). A nyelvújításnál Irinyinél széneny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál széneny és szeneny, ez a

vegykémileg tiszta, vagyis semmi idegennemű anyagokat nem tartalmazó szén.

szilícium (Si) · Tiszta állapotban csak 1823-ban állították elő, korábbi megnevezései oxidjára vonatkoznak: kovás föld, kovaföld, kovats, kovakő, tüzkő föld, silicium, kavicsföld. A nyelvújításban Schusternél 1829 (Schuster: Gyógyszeres) és Irinyinél 1842 (Irinyi: Vegyelemek) is kovany. Czuczor–Fogarasinál csak a kova (tűzkő) és kovaföld kerül részletes bemutatásra, magát a kémiai elemet viszont nem tárgyalja.

tantál (Ta) · 1802-ben ismerték fel, fém állapotban csak később állították elő, kémiai szakirodalmunkban elsősorban latin megnevezését használták. A nyelvújításnál Schusternál nemitany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél imany vagy imeny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál imeny:

mivel nem nagy vegyülési erővel bír, s más testek, különösen a savak élege iránt közönbös, tehát mintegy ímmel-ámmal viseltetik irántuk.

tellúr (Te) · Ércekben való előfordulását ismerték, elem voltát az Erdélyben működő Franz Müller ismerte fel 1782-ben, de hasonló kutatásokat folytatott Kitaibel Pál is. Nem véletlen, hogy az 1805-ös természettudományi munkában még titkos ércz-nek nevezik (Wolny: Természetrajz), Geley és Pethe a latin tellurium kifejezést használja 1811 (Geley: Ásványok), 1805 (Pethe: Pallérozott. 1. köt.), Kováts földércz-nek mondja (tellus = a föld): 1822 (Kováts: Ásványnévtár), amelyet Schusterék földeny-re magyarítanak 1829 (Schuster: Gyógyszeres), s ezt Schirkhuber is elfogadja 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyinél irany 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál továbbra is irany, s

neveztetett azon sajátságánál fogva, miszerint az úgynevezett irlában (Schrifterz) írott betűkhöz némileg hasonlító jegeczekben jön elé.

terbium (Tb) · 1843-ban ismerték fel, Jedliknél terbium 1850 (Jedlik: Természettan), a későbbiekben a terbeny nevet kapta.

titán (Ti) · Régen ismert anyag, tiszta állapotban viszont csak 1910-ben tudták előállítani. Régi magyar elnevezései: titanit, titán, titanium, Kovátsnál nap 1822 (Kováts: Ásványnévtár), s ennek alapján készült a nyelvújításkor a napany megnevezés 1829 (Schuster: Gyógyszeres). Irinyi kemenynek keresztelte el 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál továbbra is kemeny, mert

jegedve az acélnál és kovánál keményebb, s ezért kapta a kem gyöktől nevét.

tórium (Th) · 1828-ban fedezték fel, s a magyar kémiai nyelvújításban már a következő évben megkapta az ármany elnevezést 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyi azonban a torány-t javasolta 1842 (Irinyi: Vegyelemek), Mannónál tereny 1842 (Mannó: Vegytan). Megjegyezzük, hogy Bugát 1843-ban a tereny kifejezést nem a tóriumra, hanem a volfrámra javasolta 1843 (Bugát: Szóhalmaz), ami nyilván tévedés, hiszen Jedlik is hét évvel később a tóriumra használja a tereny kifejezést 1850 (Jedlik: Természettan). Schirkhuber egyiket sem fogadta el, szerinte a helyes megnevezés: szürkeny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál megföld 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Czuczor–Fogarasinál visszatér a Jedlik által elfogadott és ajánlott tereny.

urán (U) · 1789-ben találtak rá, fém állapotban 1842-ben állították elő, régi magyar elnevezései: urankori és mennyei. A nyelvújításkor Schusternél menyany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), Irinyinél sárgany 1842 (Irinyi: Vegyelemek), továbbá mennyeny 1843 (Bugát: Szóhalmaz). Czuczor–Fogarasi nem tárgyalja.

vanádium (V) · vanadany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), szineny 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál színeny vagy szineny:

nevezetét azon sajátságától kapta, mely szerint másodrendű vegyületei különböző, t. i. vörös, sárga és kék színűek, melyek éppen maguk a tulajdonképpeni alapszínek.

vas (Fe) · A nyelvújítást megelőző időszakban vas-ként szerepel a szakkönyvekben és tankönyvekben, Schuster javaslatára lett vasany 1829 (Schuster: Gyógyszeres), amelyet Schirkhuber is átvett 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.). Irinyi nem fogadta el, tanulmányában a vas megjelölés szerepel 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Czuczor–Fogarasinál vasany vagy vas.

volfrám (W) · farkasnyál 1784 (Benkő–Werner), tungértz 1811 (Geley: Ásványok), scheelium 1815 (Pethe: Chémia), farkasnyál, farkasfel 1822 (Kováts: Ásványnévtár), tereny 1829 (Schuster: Gyógyszeres), volfran 1833 (Kerekes: Chemia), Mannó és Irinyi szerint is seleny 1842 (Mannó: Vegytan) és 1842 (Irinyi: Vegyelemek). Bugátnál tereny 1843 (Bugát: Szóhalmaz), Schirkhubernél tereny 1844 (Schirkhuber: Természettan. 1. kiad.), Kovátsnál farkasnyál vagy nehézkő 1845/47 (Kováts: Háromnyelvü). Jedliknél 1850 (Jedlik: Természettan) és a későbbi kémiákban seleny. Czuczor–Fogarasinál farkasnyál. A „tereny” kifejezés azért problematikus, mert a nyelvújítás idején mások ezt nem a volfrámra, hanem a tóriumra javasolták, köztük Mannó és Jedlik. Czuczor–Fogarasinál a tóriumra használják a „tereny” kifejezést.

Rövidítésjegyzék

  • Benkő: Minerologia = Benkő Ferentz: Magyar minerologia (1786)
  • Benkő–Werner = A’ bányász tudomány (1784) – A. Werner művét ford.: Benkő Ferentz.
  • Bugát: Szóhalmaz = Bugát Pál: Természettudományi szóhalmaz (1843)
  • Czuczor–Fogarasi = A magyar nyelv szótára. Szerk.: Czuczor Gergely és Fogarasi János. 1–6 köt. (1862–1874)
  • Derczeni: Tokaji = Derczeni [Dercsényi] János: A’ tokaji bornak termesztéséről (1798)
  • Fábián: Term. hist. = Fábián József: Természeti história a’ Gyermekeknek (1799)
  • Fábián: Term. tud. = Fábián József: Természeti tudomány a köznépnek (1803)
  • Gáti: Természet = Gáti István: A természet históriája (1795, 1798)
  • Geley: Ásványok = Geley József: Az ásványok országa (1811)
  • Irinyi: Vegyelemek = Irinyi János: Vegyelemek magyar neveiről (Orvosi Tár, 1842)
  • Jedlik: Természettan = Jedlik Ányos István: Sulyos testek természettana (1850)
  • Kerekes: Chemia = Kerekes Ferenc: Chemia. Lejegyezte: Onadi S. Sándor (1833, Kézirat)
  • Kováts: Állati mágn. = Kováts Mihály: Állati mágnesség mérő serpenyüje (1818)
  • Kováts: Ásványnévtár = Kováts Mihály: Első szófejtő magyar latán [latin] ásványnévtár (1822)
  • Kováts: Chémia = Chémia vagy természettitka. Gren Fridrik Albert Korlát doktor szerint magyarúl legelőször írta: Kováts Mihály orvos. 1–4. (1807–1808)
  • Kováts: Háromnyelvü = Kováts Mihály: Háromnyelvü fejtö – természethon, titoktan, orvostudomány – műszótára. 1–8. (1845–47)
  • Kováts: Hufeland = Ch. Hufeland: Az emberi élet meg-hoszszabbitásának mestersége. (Ford., néhol pedig meg-bövíttetett Kováts Mihály orvos doktor által.) 1–2. (1798)
  • Kováts: Med. forensis = Kováts Mihály: Medicina forensis (1828)
  • Kováts: Patika = Kováts Mihály: Magyar patika. 1–2. (1835)
  • Lánghy–Lencsés = A természeti, gazdasági, és mesterségi esméretek tára. Szerk.: Lencsés István, Lencsés Antal (1829)
  • Molnár: A természetiekröl = Molnár János: A’ természetiekröl, Nevvton tanitványainak nyomdoka szerént hat könyv. 1–2. köt. (1777)
  • Nagy L.: Levegő = Nagy Leopold: A levegőnek rövid ismertetése (1815)
  • Nagy S.: Természet = Sander Henrik: Az istennek jósága és bölcsessége a természetben. (Ford.: Nagy Sámuel) (1794, 1798)
  • Nendtvich: A vegytan elemei = A vegytan elemei. Regnault Victor eredeti munkája nyomán írta Nendtvich Károly (1854, 1865)
  • Nyulas: Vizek = Nyulas Ferentz: Az Erdély országi orvos vizeknek bontásáról közönségesen. 1–3. (1800)
  • Pethe: Kímia = Sir Humphry Davy: A’ főldmivelési Kímia’ gyökere. (Ford., ’s jegyzéssekkel bővítette: Kisszántói Pethe Ferentz) (1815)
  • Pethe: Pallérozott = Pethe Ferentz: Pallérozott mezei gazdaság. 1–3. (1805–1814)
  • Pethe: Term. hist. = Pethe Ferentz: Természet-história és mesterségtudomány (1815)
  • Reuss: Lexicon = Reuss, Franciscus Ambrosius: Lexicon mineralogicum (1798)
  • Schirkhuber: Természettan = Schirkhuber Móric: Az elméleti s tapasztalati természettan alaprajza. 1–2. (1844, 1851, 1852)
  • Schoedler: Term. könyve = Schoedler, F.: A’ természet könyve… Magyarra tették: Jánosi Ferencz, Mentovich Ferencz és ifj. Szász Károly (1853)
  • Schuster: Gyógyszeres = Gyógyszeres értekezések melyeket a’ királyi magyar tudományos mindenességben tekintetes Schuster János királyi oktató vezérlése alatt a’ magyar nevendék gyógyszeresek kiszabott készítménnyeik elő állításakor közönségesenn elmondottak (1829, 1830)
  • Torkos: Taxa = Torkos, Justus Joannes: Taxa pharmaceutica Posoniensis (Posonii, 1745)
  • Varga: Term. tud. = Varga Márton: A Gyönyörü Természet’ Tudománya. 1–2. (1808)
  • Wolny: Természetrajz = Wolny, Andreas: Historiae naturalis elementa (1805)
  • Zay: Mineralógia = Zay Sámuel: Magyar mineralógia (1791)
Forrás
  • 1. rész. Fizikai Szemle 64 (2014) 11. 379–382. p.
  • 2. rész. Fizikai Szemle 64 (2014) 12. 408–411. p.