Mi okozhatta Héphaisztosz sántaságát?

Jobba György
orvoslás, mitológia, ókor, Görögország, Hephaisztosz
szóelválasztás

Az egyes népek mitológiájában olykor figyelemre méltó adatok találhatók valamely betegség, károsodás kultúrhistóriájához.

A görög mitológiából kiderül, hogy a lokomotorium károsodására az istenek sem immúnisak; a nagyon is antropomorf istenek közül Héphaisztosznak, Zeusz és Héra fiának, a tűz és kovácsmesterség istenének attribútuma a sántaság.

A különféle hagyományok alapján Héphaisztosz anamnézise a következő:

  • Születésekor satnya, gyenge volt, [8] [10] [12] ez esetleg düszmaturitást is jelenthet.
  • Ugyancsak születésekor sántának bizonyult. [10] [11] Ismert Héphaisztoszról olyan ábrázolás, amelyben épnek látszik [8] (1. ábra); egy másik vázaképen aszimmetrikusak a bokái [13] (2. ábra). Héphaisztosz sántaságáról azonban van egy részletesebb leírás is, amely szerint születésénél fogva mindkét lábára sántított, s mert talpa és lábujjai hátrafelé állottak, nem tudott járni rajtuk. [10] Ezt a deskripciót hűen tükröző ábrázolás is található Héphaisztoszról [10] (3. ábra) A leírás és a kép egybevetése alapján kongenitális malformáció: lólábállás lehetősége merül fel.
  • Környezete úgy tartja számon, hogy csúf, rút, szánalmas alak. [8] [16] Ha ezek a jellemzők nem sántaságának szóltak, hanem arcának, akkor faciális düszmorfia jöhet szóba.
  • Lehetséges hat heteroszexuális kapcsolatából származó hat gyermeke közül, két probandától származó két fiú utóda nyomorékként született. [8] [10] Az egyik kígyólábú, a másik gyengelábú volt, mely alterációk ugyancsak lóláb-állásnak értékelhetők.
  • Egyszer ejakuláció prékox fordult elő nála. [1] [8] [10]
1. ábra. „Ismert Héphaisztoszról olyan ábrázolás, amelyben épnek látszik.”
2. ábra. „Egy másik vázaképen aszimmetrikusak a bokái.”
3. ábra. Héphaisztosz sántaságáról azonban van egy részletesebb leírás is, amely szerint születésénél fogva mindkét lábára sántított, s mert talpa és lábujjai hátrafelé állottak, nem tudott járni rajtuk. Ezt a deskripciót hűen tükröző ábrázolás is található Héphaisztoszról. A leírás és a kép egybevetése alapján kongenitális malformáció: lólábállás lehetősége merül fel.

A düszmaturitás, a faciális düszmorfia, a lóláb-állás és a fiúutódoknál jelentkező lábkárosodása örökletes kórképet sugall, ám Czeizel [5] szerint a fentiek és mai ismereteink alapján nem állítható fel semmilyen herediter tünetegyüttes kórisméje.

Héphaisztosz sántasága viszont nem csupán veleszületett lehetett, hanem baleseti eredetű is. [12] [15] Nevezetesen: anyja születésekor csúfsága miatt el akarván rejteni, leejtette, [10] illetve csúfsága, sántasága miatt magasból ledobta. [11] [13] (Héphaisztosz megsemmisítésének a kísérletében talán a szocializálódott eugenetikai praxis nyilvánult meg.) Más verzió szerint Héphaisztosz felnőttként apjával összekülönbözött és az dobta le hegymagasból, tehát egy familiáris konfliktus torkollott kriminalitásba. [1] [7] [8] [10] [12]

A kovácsistenek között nemcsak Héphaisztosz, hanem a germán mitológiában Völund [6] [14] (és/vagy Völundr) [16] is sánta volt. Völund sántaságának története a következő. [6] Inait fogságában elvágták, hogy ne tudjon eltávozni a szigetről, ahol rabtartója számára kellett kovácsmesterségét végeznie. Tehát Völund eszközös cselekmény áldozata lett.

Trencsényi-Waldapfel [16] szerint még a rabszolgaság általánosabb elterjedése előtt szokásban lehetett a kovácsok szabad mozgását gátolni, némelykor úgy is, hogy a kovácsmesterség folytatásához szükséges felsőtestük épségének megóvása mellett lábukat megnyomorították. A kegyetlen rendszabály célja az volt, hogy a kovácsok kizárólag rabtartójuk számára használják fel rendkívül értékes, de az ellenség kezére jutva egyben rendkívül veszedelmes tudásukat. Ez a magyarázat az áldozattanra irányítja a figyelmet és a viktimológia, [2] [13] oldaláról szemlélve a két sánta kovácsistent a biopszichológiai irányzat alapján Héphaisztoszt a nem tudatos provokáló, míg Völandt a passzív tipológiai [2] megjelölés illeti és ez a tipológiai besorolás az elkövetési módozattal is összhangba hozható.

Mozsolics Amália egyszerűen magyarázza [17] Héphaisztosz sántaságát. Héphaisztosz ugyanis többek között arzénbronzzal is dolgozott, tehát Héphaisztosz voltaképpen foglalkozási betegségben szenvedett!

A magyar néphit az ördöghöz kapcsolja a tüzes poklot és a sántaságot, [9] ugyanakkor a kovácsmesterséghez szintén nélkülözhetetlen a tűz. Így a tűz és a sántaság alapján párhuzamba hozható magyar mitológia sánta ördöge a sánta kovácsistenekkel. Kérdés, hogy a hasonlatosság: a tűz és a sántaság alapján véletlenszerű analógiás ethnopszichikai megnyilvánulásról van szó, vagy netán valamiféle rejtett kapcsolódási pontja van a három (görög, germán, magyar) kultúra mitológiájának.

Bibliográfia

  1. Apollodórosz: Mitológia. Budapest, 1977.
  2. Barkóczi A.: Az élet elleni bűnözés tipizálási és osztályozási kérdései. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok, XV. Budapest, 1978. 5–79. p.
  3. Benedek I.: Hátrább az egerekkel. Budapest, 1986.
  4. Benedek I.: Az ösztönök világa. Budapest, 1987.
  5. Czeizel E.: Személyes közlés, 1987.
  6. Dömötör T.: A germánok. Mitológiai ábécé. Budapest, 1973.
  7. Fühmann, F.: Homéroszi háború. Budapest, 1980.
  8. Graves, R.: Görög mítoszok. Budapest, 1985.
  9. Ipolyi A.: Magyar mythologia. Pest, 1854.
  10. Kerényi K.: Görög mitológia. Budapest, 1977.
  11. Pais I.: Antik bölcsek. Budapest, 1986.
  12. Pauly, A.–Wissowa, G.: Real-Encyclopädie. Stuttgart, 1852.
  13. Raskó G.: A mai polgári viktimológia helyzete két nemzetközi szimpozion tükrében. Kriminológiai és kriminalisztikai tanulmányok, XV. Budapest, 1978. 134–182. p.
  14. Edda. (Fordította Tandori D.) Budapest, 1985.
  15. Trencsényi-Waldapfel I.: Görög regék. Budapest, 1973.
  16. Trencsényi-Waldapfel I.: Mitológia. Budapest, 1974.
  17. Mozsolics Amália: Hephaistos sántasága. Communicationes de Historia Artis Medicinae 78–79 (1976) 139–148. p.
Summary

Author explains the lameness of Hephaistos with three possible pathogenetical reasons: namely it was either 1. connatal, or 2. acquired (with the victimological situation of the society in the background), or 3. professional injury. With regard to the similarity of the Greek Hephaistos, the German Völundr and the Hungarian “Lame Devil”, author supposes the possibility of a common archetype.

GYÖRGY JOBBA, M.D., physician

Forrás

Orvostörténeti Közlemények 117–120 (1987) 137–140. p.