Az asztrológia, alkémia és misztika Mátyás király udvarában

Szathmáry László
fizika, csillagászat, Ilkus Márton, Regiomontanus, csillagászati műszerek, Peuerbach György

Köszönet illeti Horváth Józsefet a kötet kölcsönzéséért és a latin nyelvű szövegrészek többségének lefordításáért. — A szerk.

Bevezetés

A világhírű görög bölcselő, a stagirai születésű Aristoteles körülbelül 39 könyvet írt. Néhány könyvében a világ alkotásával, a mindenséget felépítő elemekkel, az elemeknek testekké való egyesülésével, s más természettudományi problémák magyarázásával foglalkozik. Könyveiből megállapítható, hogy Aristoteles egyike volt a legélesebb elméjű tudósoknak. Hatalmas ismeretei alapján olyan tudományos tételeket, igazságokat, olyan elfogadhatónak látszó rendszereket állított fel, hogy az utána következő bölcsészek évszázadokon át belőle merítettek. Ennek következtében Aristoteles tekintélye évszázadok felett uralkodott és képzeletet felülmúló fokra emelkedett. Ha akadtak is időközben olyanok, kik rendszerét bírálták, így Durandus de S. Porciano (1270—1334), Giovanni Olivi (1248—1298), Albertus Magnus (1193—1280), mégis azt kell mondanunk, hogy tanai szinte tépázatlanul értek Mátyás király korához. Ennek okát abban kell keresnünk, hogy mindazt, amit állított, tapasztalatokra építette. Aristoteles mindig is azt hirdette, hogy a valódi tudást tapasztalatok gyűjtése előzi meg. Más kérdés azután, hogy ezt a tapasztalatot helyesen értelmezte-e.

Aristoteles tanain épült fel Mátyás király korának — ha szabad így nevezni —, természettudománya: az asztrológia, alkémia és misztika. Az asztrológia nemcsak a világűrben elhelyezkedett égitesteknek az ember sorsára, földi életére gyakorolt hatását kutatta, hanem magában foglalta a mai matematikai és fizikai csillagászatot: az asztronómiát is.

Az emberiség, az égboltozat szakadatlan megfigyelése közben hamar rájött, hogy az égboltozaton, a meghatározott időközönkint megjelenő nap és hold, mindig ugyanaz a nap és mindig ugyanaz a hold. De észrevette azt is, hogy egyes fényes csillagok a helyzetüket a nap és holdhoz viszonyítva megváltoztatják. Öt ilyen fényes csillagot különböztetett meg; a nappal és holddal együtt hetet. Az emberi képzelet ezekre az állandóan mozgó bolygókra isteneket telepített, akik a bolygókat különféle tulajdonságokkal ruházták fel. A régiek pedig a bolygók egymáshoz való közeledésében vagy távolodásában az istenek akaratát látták, a hozzáértők tehát a bolygók járásából a sorsokra következtettek. Az emberiség többezeréves elképzelése lassan hit lett, később meg tudomány. Ez az elgondolás szülte tehát az asztrológiát.

Az alkémia anyagot kutatott, bontott és tett össze. Az alkémiai tevékenység legtöbbször ötletszerű volt, de a cél határozottan meg volt adva: aranyat csinálni. Arany nélkül nincs élet. csak az arany teszi széppé, boldoggá a földi életet. Az alkémia ebben az értelemben a IV. század közepén alakult ki és éppen olyan tapasztalatokon épült, mint társa, az asztrológia.

Ehhez a két tudományhoz csatlakozott harmadikként a misztika. Gyűjtőnév ez. Magába zárja a tenyérből jósló kirománciát, az arcból olvasó fiziognómiát, a halottakkal és ördögökkel foglalkozó nigrománciát, továbbá a geománciát. Rendszeres természetrajzról, botanikáról, zoológiáról, mineralógiáról ezzel a korral kapcsolatban keveset beszélhetünk. A növények közül csak azok iránt érdeklődtek, amelyekből gyógyszer volt készíthető. Egészen különleges, ma már nem létező tudomány fejlődött ki a vízben áztatott növényeknek lepárolásából, »a desztillálás tudománya« (Destillier-Kunst). A zoológia — mint ilyen — lényegtelen volt, a mineralógia pedig beolvadt a bányászatba.

A természettudományok XIX. századbeli rendezésekor Mátyás korának természettudománya mostoha sorsra jutott. A magaslatból, amelyre a megújhodás emelte, a mélységbe zuhant. Amikor megállapították, melyik tudomány tarthat igényt a természettudomány névre, az asztrológia, alkémia és misztika kimaradt. Az emberi elme legnagyobb tévedésének jelentették ki őket. Mivel komoly tudósok csak mosolyogtak és évődtek a régiek természettudományán, érthető, hogy védelmükre senki se kelt; de nem is kelhetett megvetés és megbélyegzés nélkül. Védelmét az idő vette át. Telt az idő. Egyszer csak kozmikus sugarakról beszélnek, a kozmikus sugaraknak az élő szervezetre való hatásáról, majd az atomrombolásról, egyik elemből a másikba való áttérés lehetőségéről jelentek meg közlemények. A kutatók felfigyeltek. Az asztrológiát és alkémiát fölülvizsgálták. E vizsgálat alapján, ha nem is abban a köntösben, amelyet Mátyás király korában viselt, mindkettő újra megjelent. Nevük: asztrológia, alkémia, a hozzátapadt salaktól rossz csengésű volt. Új nevet kaptak: asztronómia, kémia. Ma nem vétek tanulmányozni a kozmikus sugarak hatását a szervezetre, mert tudjuk, hogy a kozmikus sugarak szervezetünkre valóban hatnak, bár jóslásra nem alkalmasak. Az alkémia is megtisztult. Aranyat még senki sem állított elő, de az elemek állandóságába vetett hit erősen megingott.

Asztrológia

A bevezetéshez egy kevésbé komor illusztrációt választottam

Tekintsünk el az asztrológia bölcsőjétől, Babilóniától, ne foglalkozzunk a kaldeusok, egyiptomiak, kínaiak, görögök, rómaiak és arabok csillagászati ismereteivel és csillagjóslási képességeivel, hanem lépjünk a renaissance korába, amelynek Mátyás király egyik kimagasló képviselője volt.

Az Itáliából kiinduló renaissance tárt karokkal fogadta az asztrológusokat s azok a pápákban és itáliai fejedelmekben hatalmas pártfogókra akadtak. II. Gyula (1443—1513), III. Pál (1468—1549) és X. Leó (1475—1521) nagyon kedvelték őket. III. Pál pápa annyira rabja volt a csillagjóslásnak, hogy asztrológusok előzetes meghallgatása nélkül még konzisztóriumot sem hívott össze. Ugyanezt tették az itáliai uralkodók; Milanóban a Sforzák, Firenzében a Mediciek, Ferrarában az Este-család és így tovább a Morók, Galeazzók és mások, akikhez a vagyonosabb nemesség és polgárság csatlakozott. Az asztrológia népszerűségét semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az itáliai egyetemeken rendszeresen tanították.

De a renaissance nem maradt meg születése helyén; elterjedt az akkori művelt világ minden részén, így Magyarországon is. És a renaissance-szal együtt nálunk is megjelentek az asztrológusok. E kor legkiválóbb csillagvizsgálói, Peuerbach, Regiomontanus, Ilkus és mások itt találtak pártfogókra Mátyásban és Vitéz Jánosban.

Mátyás király gyermekkora közismert. Tudjuk, hogy a gyermek nevelésére a szülők különös gondot fordítottak. Tanítómestere Hunyadi János ifjúkori barátja, zrednai Vitéz János volt. Az asztrológiára ő tanította. Vitéz kitűnő matematikus és csillagász volt. Már mint nagyváradi püspök csillagvizsgálót rendezett be, ahol részint maga, részint külföldi tudósok vizsgálták az eget és iparkodtak a csillagok állásából jósolni és horoszkópot készíteni. Elképzelhető, hogy a nagyműveltségű püspök mindent elkövetett, hogy tanítványa lelkében e tudomány iránti érdeklődést felkeltse.

Mátyás 17 éves korában Csehország kormányzójához, Podjebrad Györgyhöz (1420—1472) került. Prágában módja volt tovább tanulmányozni az asztrológiát, mert Podjebrad György fia, Henrik is ezzel foglalkozott.

Mátyás a gyermekkorában megkedvelt csillagjóslás mellett, férfikorában is kitartott. Amikor 1476-ban Beatrixszal házasságot kötött, érdeklődése a csillagjóslás iránt csak fokozódott. Beatrix itáliai szokások között nevelődött, tanítói itáliai humanisták voltak. Az itáliai humanisták, akiket úgy szeretnek feltüntetni, mint teológusokat, jogászokat, bölcsészeket és klasszikus írók magyarázóit, csaknem kivétel nélkül értettek az orvostudomány mellett az asztrológiához, alkémiához és misztikához. Ezektől a humanistáktól kapta Beatrix műveltségét, nem csoda tehát, hogy az asztrológia mellett ő is kitartott. Ha erkölcs tekintetében tehetünk is kifogást Beatrix ellen, bizonyos, hogy művelt volt, ezt kortársai szintén elismerték. Galeotto és Naldinus egyaránt hangoztatták, hogy Beatrix korának minden tudományában járatos volt.

Mátyás mindent elkövetett, hogy hitvese Magyarországon jól érezze magát, ezért az itáliai szokásokat iparkodott Magyarországon meghonosítani. Jól mondja Heltai, hogy Mátyás, Beatrix befolyására gyógyszerészeket, orvosokat és »ördöngős tudományú mestereket« csalogatott be hazánkba. »Ördöngős mesterek«-en pedig elsősorban asztrológusokat kell érteni.

Hogy Mátyás király valóban értette a csillagjóslást, azt Galeotto bizonyítja. Mátyás trónra lépése után budai palotájában csillagvizsgálót rendezett be. A csillagvizsgáló feladata jóslás volt. Bonfini a budai csillagvizsgálóról feljegyzett egyet-mást. A leírásból kiderül, hogy a királyi palota emeletes volt. A földszintjén udvari papok laktak, itt volt a kápolna és a könyvtár is. A könyvtár mennyezetére az égbolt volt festve, bolygókkal és az állatöv képeivel. Az égboltozat azt a csillagzati képet mutatta, amelyben a nagy uralkodó trónra lépett. A könyvtárhoz két kerek szoba csatlakozott. A csillagvizsgáló műszerei ebben a két szobában álltak. Itt dolgoztak Mátyás asztrológusai. Maga a király észlelésekkel aligha foglalkozott, de asztrológusai annál inkább. Semmit sem kezdett a csillagjósok megkérdezése nélkül. Csak kedvező csillagzat mellett fogott a tett végrehajtásához.

A csillagvizsgáló Mátyás utóda, II. Ulászló király idejében is fennállt. II. Ulászló éppen annyira hitt a csillagjóslásban, mint Mátyás. Ezt igazolja a körülötte élő asztrológusok nagy száma. Ott dolgozott rövid ideig Ilkus Márton, azután Hassensteini Lobkovicz Bohuszláv (1460—1510), Collimitius bécsi orvos, Szebenyi Menyhért, aki a király állandó asztrológusa volt (†1531), továbbá János jászói prépost, Ziegler Jakab bécsi egyetemi tanár, akit 1519-ben Budáról hívtak Ferrarába. Glogor krakkói egyetemi tanárral is összeköttetésben állt, aki II. Ulászló magyar királlyá választásáról értesülvén, állítólag e szavakra fakadt: »Jaj nektek, magyarok, mivel ezt az ökröt koronáztátok meg.«

II. Ulászló trónra lépte után, az egyik kerek, Duna felé néző szoba mennyezetére a következőket íratta

»Magnanimus princeps diademate gaudet
utroque Vladislaus tollit ad astra caput.«

[A nagylelkű fejedelem örvend a kettős diadémnak,
Ulászló a csillagok fölé emeli a fejét.]

A másik terem mennyezetére odafesttette trónralépésének csillagzatát. Egy márványajtó fölé pedig ezt vésette

»Vladislai hoc magnificum opus, Anno MCCCCXC.«

[Ulászlónak e nagyszerű munkája, 1490.]

Mátyás király csillagvizsgálója a török uralom alatt megrongálódott, de nem pusztult el. 1573-ban II. Miksa császár konstantinápolyi követe, Ungnad Dávid, átutazott a török megszállás alatt álló Budán és megtekintette a királyi palotát. A palota könyvtárának egyik szobájában olvasható volt a következő felirat

»Cum Rex Mathias suscepit sceptra Bohemae
Gentis, talis erat lucida forma poli.«

[Amikor Mátyás király átvette ezen nemzet jogarát,
hasonló volt a Sarkcsillag ragyogó formája.]

A palota másik szobájában pedig, a mennyezeten látható volt Mátyás trónra lépésének csillagzata. 1591-ben br. Vratiszláv járt fenn Budán. Ő is megtekintette a királyi palotát. A csillagvizsgálóról a következőket jegyezte fel naplójában:

»…innen egy folyosóba, azután pedig a kerek szobába jutottunk, hol Mátyás király idejében kápolna volt. E kápolnából a folyosó ama szobába vagyis terembe vezet, hol hajdan Mátyás király könyvtára állt. Itt az egész égboltozat az égitestekkel és azok pályájával látható lefestve, továbbá két szemközt álló csillagvizsgáló torony, ezzel a felirattal

»Cum Rex Mathias suscepit Boemae
Gentis erat simi is lucida forma Poli.«

[Amikor Mátyás király átvette ezen nemzet jogarát,
épp olyan volt a Sarkcsillag ragyogó formája.]

A könyvtárból az út a király szobájába vezetett. A palota berendezése ekkor még nagyobbára megvolt, mert a budai pasa a tanácsüléseket itt tartotta. Ő maga trónon ülve vezette a tanácskozást.«

Bizonyos, hogy a fenti adatok nem fedik teljesen egymást. De ez érthető, hisz a törökök a palotát céljuknak megfelelően átrendezték, másrészt, sok idő telt el, s a termek rendeltetése elhomályosult. Nem a mi feladatunk az ellentétek áthidalása.

A csillagvizsgáló később már erős pusztulásnak indult. Dicsősége, fénye, melyet a király bőkezűsége biztosított, lassan elhomályosult és feledésbe ment. A XVI. századbeli utazók már csak a hanyatlás képét tárják elénk. Így Schweiger Salamon, aki még látta a könyvtárteremben a mennyezeten a megfakult égboltozatot, sőt egy felírást el tudott olvasni. Ez szerinte így hangzott

»Aspice Matthiae micuit quo Tempora Regis
Natalis Coeli qualis utroque fuit.«

[Nézd, Mátyás király születése idején
hogyan ragyogott az égbolt.]

Magyarországon Mátyás korában három csillagvizsgáló állt. Az egyiket Mátyás király rendeztette be a budai palotában, a másikat Vitéz János esztergomi érsek Esztergomban, az érseki palotában, a harmadikat pedig Váradi Péter kalocsai érsek. Ez utóbbi azonban igen szerény méretek között mozoghatott, létezése nem feltétlen bizonyos. Itt jegyzem meg, hogy főpapjaink közül azok, akik tanulmányaikat Itália földjén szerezték, valamennyien hittek a csillagjóslásban. Példának hozom fel Janus Pannoniust, aki egy költeményében ezt írta

»Hidd el, az elme müvére nagyon hat gyakran a táj is
S fontos az is, hogy mily csillag alatt született.«

1462-ben egy nappal is látható csillag tűnt fel. Ekkor kiált fel egy másik versében:

»csak ne hozzon bajt az országra«.

Egy harmadikban megvádolja a csillagokat, hogy ők okozták anyja halálát. A csillagvizsgálók közül Vitéz Jánosé volt a legrégibb. Ennek alapjait még Nagyváradon vetette meg s amikor esztergomi érsekké nevezték ki, csillagvizsgálójának műszereit magával vitte. Úgy látszik, csillagvizsgálóját Regiomontanusszal rendeztette be, aki sűrűn fordult meg udvarában. Legdíszesebb csillagvizsgálója azonban a királynak volt. Valószínűleg ezt is Regiomontanus rendezte be, Ilkus segítségével.

Regiomontanus a csillagvizsgálók építésének és berendezésének mestere volt, de elsőrendű tekintély a műszerek megszerkesztésében is. Sok műszert tökéletesített és néhány újat szerkesztett. A király bőven ellátta csillagvizsgálóját műszerekkel.

Mátyás uralkodása idején a csillagvizsgáló távcső még ismeretlen. Helyette a gnomont, a triquetrumot, a baculus astronomicust, a sphaera armillarist, az asztrolábiumot, a torquetumot, éggömböt, földgömböt, víziórákat, napórákat, homokórákat stb. használták. A gnomonnal, a vetett árnyék figyelembevételével a nap állását, magasságát és a déllőt állapították meg. A triquetrummal, amely Ptolemaios Almagestjében van leírva, a csillagok zenittávolságát határozták meg. A baculus astronomicus idő és hely kiszámításra szolgált. Ugyanerre való volt a sphaera armillaris is, amelyet Tycho tökéletesített. Az asztrolábium köreiről valamely csillag hosszúsági és szélességi fokát lehetett leolvasni. A torquetumot Regiomontanus szerkesztette, vele az égbolton a csillagok hosszúsága és szélessége volt megállapítható. Ehhez járult később az arab eredetű quadrans, amely a csillagok delelési magasságát mérte.

Mivel az említett műszerek minden valamire való csillagvizsgálóban megvoltak, fel kell tételeznünk, hogy Mátyáséban is ott álltak.

Itt említem meg, hogy Mátyás idejében Bártfán, Besztercebányán, Pozsonyban, Budán, de más nagyobb városban órások dolgoztak, sőt egyes főpapok órásmestereket tartottak udvarukban, így 1493—95-ben Bakócz Tamás is.

A műszerekről azonban mégis maradt egy-két emlékünk. Így tudjuk, hogy a budai csillagvizsgáló műszerei közül néhányat Budán készítettek, nagyobb részüket azonban Bécsben. A műszerek pompás darabok voltak, a gondatlan utód, II. Ulászló, többet a pápai követnek ajándékozott belőlük. Az ajándékok között volt egy asztrolábium is.

Az ajándékozásról Dainerius Tamás doktor leveléből értesülünk, aki Ercole d’Este herceg ferrarai követe volt. Levelét a herceghez írta s e levélből kitűnik, hogy az ajándékozás 1501-ben történt. De megtudjuk azt is, hogy az asztrolábium ezüstből készült és gazdagon volt díszítve, látszott rajta, hogy uralkodónak készítették. Az asztrolábiumot nemcsak nemesfém anyaga tette értékessé, hanem az is, hogy rá volt vésve Ptolemaios és Regiomontanus megfigyelése. Az ajándékok között volt még egy ezüst horologium és egy kisebb homokóra. Amikor a herceg az ajándékozásról értesült, utasította Daineriust, hogy csináltasson neki hasonló műszereket. A követ utána járt s ekkor derült ki, hogy a műszereket egy bécsi domonkosrendi szerzetes készítette, aki azonban annyira elöregedett, hogy munkaképtelen lett.

Az ajándék, mint látható, értékes volt. II. Ulászló nyilván le akarta kötelezni a pápai követet, hogy visszás dolgait a pápánál hathatósabban simítsa el.

Hogy a földgolyón valamely helyet pontosan meghatározhassunk, szélességi köröket és hosszúsági köröket tételezünk fel. Tudjuk, hogy az egyenlítő alkalmas és természetes kiindulást nyújt a szélességi köröknek. Minden vele párhuzamosan haladó kör szélességi kör. A hosszúsági körök azonban, amelyek a sarkokon mennek át, s amelyek a szélességi körökre merőlegesek, önkényes kezdetűek. Ezek a délkörök. Ptolemaios első délkörnek a Kanári-szigeten áthaladó délkört vette. Regiomontanus, Mátyás király tiszteletére a királyi palotán áthaladó délkört tekintette elsőnek. Ez volt a budai délkör. Amikor Regiomontanus asztrolábiumot rendelt Bécsben, belevésette a budai délkör helyét.

Példájára a budai délkört többen használták. Akik Mátyás király csillagvizsgálójában dolgoztak, mint Regiomontanus, Ilkus, számításaikban ezt a délkört vették figyelembe. Amikor Tolhoff átadta a királynak Stellarium című könyvét, figyelmeztette a királyt, hogy számításai a budai délkörre vonatkoznak.

A budai délkört vette számítási alapul Müntz János német orvos is, 1495-ben, amikor érvágó és purgáló kalendáriumát kinyomatta. Kalendáriuma oly népszerű lett, hogy csakhamar második kiadásra került a sor. Müntz az új kiadást már a bécsi délkörtől számította. A süllyedés jele már mutatkozott Müntz II. Ulászlótól semmit sem remélhetett.

De volt Magyarországnak más délköre is, a nagyváradi. Peuerbach, Regiomontanus tanára, sokat dolgozott Vitéz János, az akkor még nagyváradi püspök udvarában. Peuerbachnak támadt az az ötlete, hogy a nagyváradi csillagvizsgálót vegye első délkörnek. Európa asztrológusai évtizedeken át használták a Tabulae Varadienses helymeghatározó táblázatot. Tarmstetter, Peuerbach műveinek kiadója, azt állítja, hogy a számításokban Peuerbach részt vett ugyan, de a táblázat készítése inkább a tanítvány, mint a mester érdeme. A nagyváradi délkör létezését a bécsi-kódex előszava is megerősíti.

Peuerbach György (Purbach, Puerbach) 1423. május 30-án született Ausztriában, Peuerbach faluban és 1461. április 8-án halt meg Rómában. Tanulmányait a bécsi egyetemen végezte, ahol Gmunden János (†1442) híres csillagász tanított. 1448-ban baccalaureatust nyert, 1454—1460 között egyetemi tanár. 1448-ban csillagászati előadást tartott Horarium címmel. 1455-ben V. László királynak udvari csillagjósa lett. 38 éves korában halt meg.

Egyik munkája: Canones Gnomonis cum nova tabula [A gnomon szabályai új táblázattal]. Ebben a gnomon jelentőségével foglalkozik. A gnomon régi csillagászati műszer, (Tsu-Kong kínai császár Kr.e. 1100-ban ezzel határozta meg az ekliptika síkját) nem egyéb egy vízszintes síkra függőlegesen állított botnál. A bot árnyékából és a bot hosszából a Nap állását, magasságát határozták meg. Amikor Vitéz János még nagyváradi püspök volt, Peuerbach gnomont készített részére.

A délkörökre az asztrológusoknak azért volt szükségük, hogy a horoszkóp felállításában szereplő földrajzi helyet pontosan meghatározhassák. A földrajzi hely megállapítása szükséges volt, de nem elegendő. Tudni kellett a bolygók helyzetét is az adott időpontban. Ezért a nap-pályát, az ekliptikát 360 fokra osztották és ugyanezt tették az égboltozat északi és déli sarkán átmenő körökkel. Ilyen módon a bolygó helye meg volt adva.

Mátyás király asztrológusainak munkásságát nagy mértékben elősegítette könyvtárával. A Corvinák között ugyanis a XV. századig megjelent legkiválóbb csillagászati művek megvoltak. Ezek közül néhány megmaradt. Így a Claudii Ptolemaei magnae compositionis libri a Georgio Trapezuntio traducti [Klaudiosz Ptolemaiosz nagy műve G. T. fordításában], továbbá Joannis Müller Regiomontani epitome almagesti seu Magales syntaxis Ptolemaei. Claudios Ptolemaios életéről, sajnos, keveset tudunk. Valószínűleg a II. században élt Alexandriában. Munkájának első magyarázója alexandriai Theon volt, aki a IV. században élt. Ptolemaios ebben a munkájában többek között csillagászati rendszerét fejtette ki. Szerinte a bolygók a föld körül keringenek. Ezt a csillagászati rendszert az utódok geocentrikus rendszernek nevezték, ellentétben a Kopernikus-féle heliocentrikus rendszerrel, amely szerint a bolygók a Nap körül keringenek.

Ptolemaios munkáját a csillagászok röviden Almagestnek nevezték. Al Mamun bagdadi kalifa ugyanis (uralkodott 813—833) arab nyelvre fordíttatta. A fordító, orvosa Honein-ben-Ishak és ennek fia volt. Ekkor kapta a könyv Tabrir al magesti arab címet, amelyből rövidítve Almagest lett.

A XV. században Peuerbach, a bécsi egyetem asztrológiai tanára, foglalkozott az Almagest fordításával és rövidítésével. Ptolemaios nagy munkájának első hat könyvét le is fordította. A fordítás alapjául egy Almagest kézirat szolgált, amelyet valaki arab nyelvből ültetett át latinra.

1460-ban Bessarion niceai érsek, IV. Sixtus pápa bécsi követe, Konstantinápolyból Bécsbe érkezett. A főpap, aki maga is sokat foglalkozott asztrológiával, csakhamar barátságot kötött Peuerbachhal és felhívta figyelmét arra, hogy Rómában megvan az eredeti görög nyelvű Almagest s jobb lenne, ha ezt venné alapul. Ebből a kéziratból készítette Trapezunt György (1396—1486) az Almagest másik latin fordítását. Bessarion azonban tudta, hogy a Trapezunt-féle fordítás sok helyen hibás, ezért azt ajánlotta Peuerbachnak hogy vizsgálja felül. Peuerbach vállalta, magához vette tanítványát, Regiomontanust s Rómába ment. Az átdolgozásban halála gátolta meg. A javítást Regiomontanus folytatta, de a fordítás nem ment simán. A szókimondó Regiomontanus rámutatott azokra a hibákra, amelyet a krétai születésű Trapezunt György elkövetett. Trapezunt védte magát. A tudományos vita eldurvult, a két barátból ellenség lett, keserűen váltak el egymástól. A harag átöröklődött Trapezunt fiára és mondják, hogy Regiomontanus azért távozott Itáliából, mert a két Trapezunt tűrhetetlenné tette ott tartózkodását. Ez a harag akkor is tartott, amikor Regiomontanus másodszor ment Itáliába. Amikor pedig Regiomontanus Rómában meghalt, egyesek azt állították, hogy Trapezunt fia mérgezte meg.

Az Almagest az akkori szokásoknak megfelelően könyvekre oszlik. Az egyik könyv a csillagjóslást tárgyalja. Ptolemaios itt részletesen kifejtette, hogy minő hatást gyakorolnak az égitestek az emberre, s miként kell a csillagok állásából a jövendőre következtetni. Ez a könyv lett utóbb az asztrológusok kézikönyve. Az Almagest további könyvei a csillagok járását, a naptárak készítését, a napórák szerkesztését stb. tárgyalják.

Az Almagest latin fordításban 1515-ben jelent meg Velencében. Fordítója ismeretlen. A Trapezunt-féle fordítás szintén Velencében jelent meg 1527-ben. A görög fordítás 1538-ban Bázelben került nyomtatásra. A fordító Geynacus Simon, aki Regiomontanus kéziratát használta. Azután még többször megjelent.

A Corvinák között helyet foglalt továbbá Aristoteles fizikájának fordítása is. Ehhez a fordításhoz van csatolva Aristotelesnek az égitestek alkotórészeiről szóló, nem teljesen hiteles munkája.

Annyi bizonyos, hogy Mátyás könyveit hitelesnek tartották, mert a firenzei könyvmásolók nem felejtették el ráírni az »exemplaria satis fiat Mathiae Corvini« szavakat a későbbi másolatokra. Maga Celtes Konrád is lemásolta Mátyás Ptolemaios-kódexét. A másolat Schlachta János (1466—1525) részére készült. A Corvinák között helyet foglalt továbbá Regiomontanus könyve is.

Mátyás király asztrológusai

1. ábra
A Hold járásának kiszámítása. Regiomontanus kalendáriumából. 1492. Augsburg. (Országos Széchényi Könyvtár)
2. ábra
A tudós a csillagok járását magyarázza. Jelképes rajz. (Wissekerc: Liber desideratus etc. Lyon, 1511.)
3. ábra
Az asztrológus horoszkópot készít. (Amman: De omnibus mechanicis artibus. Frankfurt, 1568.)

Regiomontanus 1436-ban született Königsbergben, Würzbuch mellett és 1476-ban halt meg Rómában. Neve latinizált. Eredetileg Johann Müller von Königsbergnek hívták, ebből készült a »Regiomontanus« név; az olaszok Giovanni Molitor Regio néven emlegetik, mi magyarok Királyhegyi Jánosnak neveztük.

Regiomontanus 1450-ben a lipcsei egyetemen tanult, 1452-ben baccalaureatus lett, 1457-ben magister, Lipcséből 21 éves korában Bécsbe ment, ahol akkor Peuerbach, a híres csillagász tanított. A tanár és tanítvány között csakhamar meleg barátság fejlődött ki. Ekkor történt, hogy Bessarion János Vazul (1385—1472) niceai érsek Peuerbachot Rómába küldte az Almagest fordítása végett. Peuerbach tanítványát magával vitte. De Peuerbach Rómában meghalt s a megbízást Regiomontanusnak egyedül kellett folytatnia.

A fordítást kijavította, befejezte s visszatért Bécsbe. 1486-ban hagyta el Rómát nagy halom kézirattal. Közben bejárta Itáliát. Még Rómába menet,

1462-ben megállapodott Páduában és felkérésre előadást tartott Al Fargani (Ahmed-ibn Cothair-al Fargani), IX. század elején élt arab csillagász műveiről. Visszafelé Ferrarában és Veronában járt. Ferrarában megismerkedett Theodor Gazaval (1370—1478), aki Mátyás részére Theophrastost fordította le, továbbá a kiváló asztrológussal, Giovanni Bianchini-val, Peuerbach régi barátjával, Veronában pedig Guarinoval. Bécsbe érkezve, átvette Peuerbach tanszékét. Itt kapta kézhez Mátyás levelét.

A király meghívta Budára és felkérte, hogy rendezze azokat a görög kéziratokat, amelyeket Athénben és Konstantinápolyban vásárolt. Konstantinápolyt ugyanis a törökök 1453-ban a meghódítás után kifosztották, a görög tudósok elköltöztek a városból s velök a kéziratok szétszóródtak és piacra kerültek. Regiomontanus a király felszólításának eleget tett.

Mátyás ismerte már Regiomontanust. Vitéz János még nagyváradi püspök korában hívta fel rá a figyelmét, mert Regiomontanus Vitéznek sokat dolgozott.

Ez időben történt, hogy Mátyás az akkori szokásoknak megfelelően, II. Pál pápától egyetemalapításra kért engedélyt. A pápa az engedélyt 1465-ben kelt bullájával megadta. A főiskola élére Mátyás Vitézt állította kancellárként és megbízta szervezésével.

A választás Pozsonyra esett, mintául pedig a bolognai egyetem szolgált. A tanítás rövidesen megindult. A tanárok között ott szerepelt Vitéz régi bizalmasa, Regiomontanus is, akinek Mátyás évi 200 arany fizetést biztosított. Azonban nem sokáig tanított, 1468-ban már Bécsben van s erre az időre Ilkus vette át a tanítást. 1469-ben Regiomontanus újra Magyarországon van, Vitéz János hívta meg Esztergomba. Regiomontanus még 1467-ben hozzáfogott a Tabulae directionum megírásához, de, úgy látszik, csak 1469-ben fejezte be. Ezt a munkát a következő szavakkal ajánlotta pártfogójának, Vitéz Jánosnak. »Reverendissimo in Christo patri et dno dno Joanni archiepiscopo Strigoniensis legato regius, Joannes Germanus de Regiomonte se humiliter commendat« [A Krisztusban főtisztelendő atyának, János esztergomi érsek királyi legátusnak J. G. Regiomontanus alázatosan ajánlja magát]. Esztergomban nem sokáig tartózkodott, 1471. március 15-én már Nürnbergben van.

Itt barátjával, a vagyonos Walter Bernáttal (1430—1504) csillagvizsgálót épít. A csillagvizsgálót a nürnbergi iparosok szerelték fel. Walter maga is híres csillagász volt. 1474-ben IV. Sixtus pápa Rómába hívta, hogy a naptár reformálásában részt vegyen. El is ment, azonban feladatát nem fejezhette be, alig egyévi ott tartózkodás után, 1476. július 6-án 40 éves korában, pestisben elhunyt.

Regiomontanus a pozsonyi egyetemen, 60 évvel Kopernikus előtt, már a föld mozgását tanította s azt is, hogy miként kell az égboltozat látszólagos mozgását időmérésre használni. A föld saját tengelye körüli forgását, a keringés tengelyének elhajlását egyébként nem Regiomontanus ismerte fel. előtte már a görög bölcsészek tanították, így Aristarchus (Kr.e. III. század), aki Strabontól tanulta, míg Strabon, Heraclides Ponticustól. Regiomontanus érdeme, hogy tanításukat a feledésből kiemelte.

Regiomontanus Mátyás iránt nagy hódolattal viseltetett. Tiszteletét. azzal fejezte ki, hogy Esztergomban készült munkájának másolatát neki ajándékozta. A munka címe: Tabulae directionum profectionumque in nativitatibus multum utiles [Az irányok és eredetek táblái, melyek a születéseknél nagyon hasznosak]. E munkában Regiomontanus az égitestek befolyásaival foglalkozik, azután közli a horoszkóp 12 házának számítási módját, a régi Campanus-féle módszer figyelembevételével és egy az asztrológiában nélkülözhetetlen csillagászati táblázatot állít fel. A király nem maradt hálátlan, pompás köntössel és 800 dukát arannyal jutalmazta meg.

A munka nagy hírre tett szert és nyomtatásban többször megjelent. Csaknem 200 évig forgott mint kézikönyv az európai asztrológusok kezében. A munka elkészítésében Ilkus Márton is segített.

A pozsonyi egyetemnek még egy asztrológus tanára volt, Péter orvos; őt is Vitéz hívta meg.

Ilkus Márton (1433?—1493?), más néven: Martin von Olkus, Martinus Bylica de Olkus, régi lengyel család sarja. Tanulmányait 1452-ben a krakkói egyetemen végezte, itt egy híres asztrológussal, Martinus Rex de Zorawicevel, ismerkedett meg, aki döntő befolyást gyakorolt sorsára. Martinus Rex de Zorawice beutazta az akkori művelt világ nagy részét, járt Csehországban, Németországban, Itáliában és Magyarországon. 1450-ben honfitársával, Olesnicki kardinálissal, visszatért Krakkóba, hogy az egyetemen felkínált tanszéket átvegye. Itt ismerkedett meg Ilkussal, aki tanítványa volt. Ilkus 1461-ben vagy 1462-ben kezdte meg vándorlásait. Első útja Bologna volt. Az itteni egyetemen rövid ideig asztrológiát tanított. 1464. augusztus havában Rómában találjuk. II. Pius pápa meghalt s éppen együtt ült a konklávé. Itt találkozott újra Regiomontanusszal, s most nagy barátságot kötött vele. Regiomontanus leveleiben »amicorum dulcissimus«-nak [legkedvesebb barátomnak] nevezi. Ilkus, úgy látszik, az új pápával, II. Pállal került összeköttetésbe.

Bolognai tartózkodása alatt ismerkedett meg Janus Pannoniusszal. A pécsi püspök hívására Galeottoval együtt Magyarországra jött 1465—1467 között, felkereste Vitézt, akinél ezidőben ott dolgozott Regiomontanus. Együtt számítják ki a Tabulae directionumot.

Vitéz bemutatta Mátyásnak s a király tanárrá nevezte ki Regiomontanusszal együtt a pozsonyi egyetemen. De a pozsonyi egyetem bizonytalanul működött. Regiomontanus végre is visszatért Bécsbe, Ilkust pedig Mátyás vette pártfogásába. Jósoltatott vele, s hogy megélhetését biztosítsa, papi javadalmakat adományozott neki.

Mint görci főesperesnek, a pápa a király közbelépésére 1470. július 17-én megengedte, hogy amíg tanulmányait folytatja, egyházi javadalmait is megtarthassa. Azonban ez a jövedelem nem volt elegendő, ezért a pápa 1470. szeptember 1-én azt is megengedte, hogy a görci főesperesség mellett, két másik főesperességen kívül még három egyházjavadalmat élvezhessen, öt éven keresztül. Ez a magyarázata annak, hogy egyes okmányokon »Ilkus budai plébános« néven szerepel.

Mátyás király annyira kedvelte Ilkust, hogy 1480—90 között arra kérte a pápát, adományozzon Ilkusnak lengyelországi kanonoki javadalmat. Kérése nem talált meghallgatást. 1490-ben Ilkus Budán tartózkodott, itt is halt meg 1492 és 1494 között.

Bizonyos, hogy Ilkus nemcsak pap volt, hanem orvos és főként asztrológus. 1487-ben »arcium et sacrae theologiae professzor«-nak [bölcsészeti és teológiai doktornak] nevezi magát. Mátyás király intézkedése folytán előbb a pozsonyi, majd a budai egyetemen tanított. A budai egyetemmel Mátyásnak nagy tervei voltak. A tanításban és tantárgyakban reformot akart megvalósítani. Inkább az asztrológiát akarta előadatni, semmint a hittudományt, jogot és orvostudományt. Legalább is ezt írja Heltai. Az egyetemen Ilkusnak jelentős szerepe lett volna, a csillagászatot tanította volna s a tanítás kristályüveggel bevont lámpa világítása mellett még este is folyt volna. Ilkus, Pozsonyból elkerülve, hol a király csillagdájában dolgozott, hol meg a táborokat járta urával. Így ott találjuk a hradschin táborban, azután tanúja Olmützben Mátyás cseh királlyá történt koronázásának, s Bécsben is ott van a győzelmi bevonulásánál.

A király halála után nem tért vissza Lengyelországba, hanem előbb Báthori Miklós váci püspök, majd Váradi Péter kalocsai érsek barátságát kereste. De azért jósolt II. Ulászlónak is.

Ilkus, bár itt élt Magyarországon, nem felejtkezett meg hazájáról. Sok könyvet, sok kéziratot ajándékozott a krakkói egyetemnek és végrendeletileg is hagyományozott az egyetemnek és unokaöccsének műszereket. Munkái legnagyobbrészt kéziratban maradtak és szétszóródtak. Sok van belőlük Krakkóban az egyetemen, de van Münchenben is. Egyik müncheni kéziratának címe: Indicium de Cometa quí apparuit anno 1468 in civitate Histropolitana (Pozsony) [Bizonyságtétel az 1468-ban, Pozsonyban megjelent üstökösről]. A kézirat 1468-ban kelt és pozsonyi tartózkodása alatt készült.

Marzio Galeotto kedves embere volt Mátyás királynak. Asztrológus és orvos volt, de máshoz is értett. A király nem annyira tudományáért kedvelte, hanem mert kitűnő mulattató volt.

Galeotto 1427-ben született az umbriai Narniban és 1497-ben halt meg. Tanulmányait az Este-család székhelyén, Ferrarában végezte, ahol a híres Giovanni Guarino (1370—1460) tanította. Guarino házában ismerkedett meg Janus Pannoniusszal, a későbbi pécsi püspökkel. A két fiatalember között barátság fejlődött. 1450-ben Galeotto Rómában van, majd Páduában tűnik fel, ahol az orvostudományt hallgatta. Páduában megnősült, azonban felesége rövidesen meghalt s ekkor magyar leányt vett nőül. 1461-ben családjával együtt Magyarországra jött és Janus Pannoniusnál talált otthonra. 1462-ben bejárta Spanyolországot, Franciaországot, Angolországot, mindenütt gyógyított és sokat keresett. Ezután visszatért Itáliába, ahol újra találkozott a követségben járó Janus Pannoniusszal. A pécsi püspök magával vitte Magyarországba és Budán bemutatta a királynak. Itt írta De homine libri duo [Az emberről, két könyv] című munkáját. A munka orvosi és fiziológiai tárgyú. Vitéz János esztergomi érseknek ajánlotta. 1473—1477-ig Bolognában tanított. Itt írta De incognitis vulgo című munkáját, amelyet Mátyás királynak ajánlott. E munka kiadatlan. Mint tanár azt hirdette, hogy a józan ész és természet törvénye szerint kell élni. Ezért eretneknek bélyegezték, vagyonát elkobozták, könyvét elégették s pellengérre állítás után bebörtönözték. De Mátyás és Lorenzo Medici közbejárására IV. Sixtus pápa felmentette és vagyonát visszaadatta. 1479-ben újra Mátyásnál találjuk. 1482-ben Badenből kért Mátyás királytól leánya számára — nászajándékot. 1484—87 között megírta Mtyás király tetteit s művét Korvin Jánosnak ajánlotta.

A királynak nem volt rendes alkalmazottja, de azért sok jóval ellátta. Galeottót nyugtalan vére tovább hajtotta Budáról. Mátyás halála előtt rövidebb időt töltött Franciaországban, VIII. Károly szolgálatában, innét csábította el Katolikus Ferdinánd Barcelonába. Ezután éppen visszatérőben volt Budára, de útközben értesült Mátyás haláláról, mire visszafordult.

Tolhoff János nevét a régi írások többféleképpen örökítik meg, így írják Dollkopfnak, Janus Tolophusnak stb. Tolhoff, úgy látszik, Regiomontanus örökébe lépett, Ilkus mellé. A lipcsei egyetemen 1470—71-ben lett magiszter, a király innen hívta Budára. Bár Mátyás udvarában rendes fizetést kapott, mégis 1480-ban Mátyás ráírt a lipcsei egyetemre és kérte, hogy asztrológusának egyetemi jövedelmét hagyják meg, tanszékét pedig tartsák fenn. Kérését háromszor ismételte meg. Úgy látszik, a király különleges feladattal bízta meg. Amikor Magyarországba jött, Mátyás királynak átnyújtotta Stellarium című munkáját.

Mint asztrológus megfordult Mátyás király udvarában Filippo Valori is. Valorit Marsilius Ficinus küldte Budára ajánlólevéllel. Marsilius Ficinus (1427—1503) kedvelt embere volt Mátyásnak, sűrűn levelezett vele. Ficinus kiváló asztrológus, egyik munkáját, a Disputatio contra judicium astrologicumot [Értekezés az asztrológia ésszerűségéről], Váradi Péter kalocsai érseknek ajánlotta, aki az asztrológia iránt szintén érdeklődött. Mátyás barátsággal fogadta Valorit, azonban a nagy királyt nem szolgálhatta sokáig, mert Mátyás 1490-ben meghalt.

Valori nem tért vissza hazájába, hanem II. Ulászló udvarában maradt, II. Ulászló halála után pedig II. Lajos tartotta magánál. Itt említjük meg, hogy Mátyás király udvarában megfordult humanisták nagyobb része értett az asztrológiához. Így Antonio Bonfini, Giovanni Gatti, Pietro Nigri, Bertoldus Fontius, Olmützi Ágoston és mások. Olmützi Ágoston például még mint páduai egyetemi tanuló, 1495-ben kiadta Bianchini: Tabulae coelestium motuum [Az égitestek mozgásának táblázatai] című munkáját.

Lorenzo Marsiglio három évig tartózkodott a király udvarában. Kiváló itáliai asztrológus volt, előbb Palaeologus görög császár udvarában tevékenykedett és jósolt, de Janus Pannonius ajánlására Athénből Budára jött Mátyáshoz. Lorenzo Marsiglio az asztrológián kívül mágiával és demonológiával is foglalkozott. Kitűnő képzettségű humanista volt, arab, perzsa és görög nyelven beszélt. Amikor Felső-Magyarországon járt, a szőlőkön aranyos színű kérget talált, amelyről azt állította, hogy növényi eredetű arany.

Mátyás király korában az asztrológiának magyar művelői is voltak. A csillagjóslás tudománya termékeny talajra talált a magyaroknál. A magyar asztrológusok, úgy látszik, nem kerültek összeköttetésbe a királlyal, ami bizonyára abban leli magyarázatát, hogy az uralkodó az itáliai asztrológusokban jobban bízott.

A magyar asztrológusok közül elsősorban Erdélyi Miklóst említhetjük, aki 1464 körül élt. Domonkosrendi szerzetes volt, a csillagjóslás mellett gyógyászattal is foglalkozott. A másik János pásztói prépost volt. 1500 körül élt s II. Ulászló királynak is jövendölt. Magyar asztrológus volt Hadnagy Bálint pálos szerzetes. 1495 körül élt, a Buda melletti Szent Lőrinc pálos kolostorban. Asztrológiai munkát írt, amely 1496-ban hagyta el a sajtót Krakkóban. Ebben a munkában a szabad tudományok borostyánkoszorúzott művelőjének vallja magát.

Miként a pápák és az itáliai fejedelmek, Mátyás is sokszor fordult tanácsért a csillagjósokhoz. Amikor hadba szállt, nemcsak tanácsukat kérte, hanem magával vitte őket, hogy szükség esetén kéznél legyenek. A csillagjósok azután a csillagok helyzetéből állapították meg azt az időpontot, amikor a terv végrehajtása célszerű. Kedvezőtlen jóslat esetén a király a terv végrehajtását elhalasztotta.

1468-ban Mátyás király Csehország ellen folytatott hadjáratot. Ilkus éppen Pozsonyban tartózkodott és az egyetemen előadást tartott. Mátyás megparancsolta Pozsony városának, hogy Ilkust és Galeottót, aki szintén ott tartózkodott, kocsin küldjék táborába. A csillagjósoktól tudni akarta, elérkezett-e az idő a hadjárat megindításához.

Amikor Ausztria ellen indult, szintén kikérdezte csillagjósait s 1485-ben Bécs ostrománál újra igénybe vette tudásukat. Az asztrológus ezúttal is Ilkus Márton volt. Ilkus az egész hadjárat alatt mellette maradt. Hogy Ilkus mennyire ismert tudós volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a király és a királyné bevonulása után ő eszközölte ki a bécsi egyetemi tanárok kihallgatását a Szent István-templom előtt. A király megnyugtatta az aggódó tanárokat.

A horoszkóp felállításáról

4. ábra
Korvin János horoszkópja. (Krakkói egyetemi könyvtár.)
5. ábra
Melankólia
Albrecht Dürer · rézmetszet · 1514
6. ábra
Az állatöv jelképei. (Fametszet a XVI. századból.)

A horoszkóp felállításához elsősorban az egyén pontos születési ideje szükséges. A föld, mint tudjuk, 24 óra alatt fordul meg tengelye körül, miközben elhalad a 12 állatöv (zodiakusok) mentén. A föld a kör 360°-ából egy óra alatt 24-ed részt, azaz 15°-ot tesz meg, vagyis 2 óra alatt egy-egy állatöv 30°-át. Átlag tehát 4 percenkint mozog előre egy-egy fokkal. Ha jó horoszkópra van szükség, akkor tehát percnyi pontossággal kell ismerni a születés napját, mert a bolygók állása változik.

Ez a magyarázata annak, hogy az uralkodók gyermekük megszületésének idejét percnyi pontossággal jegyezték fel és adták át a kint várakozó asztrológusnak. Az asztrológus azután hozzáfogott a csillagzat megállapításához. Ebből következtetett a gyermek sorsára.

A horoszkóp felállításához szükség volt még a földrajzi hely pontos meghatározására. Erre kellettek a délkörök és a legnagyobb szélességi kör, az egyenlítő, fokokra osztva. E két adatból minden hely a földtekén pontosan megállapítható.

A nap nem az egyenlítővel párhuzamos pályán halad, hanem az egyenlítőhöz 23°27’18” alatt hajló síkon. Ez az ekliptika síkja. Az ekliptika az egyenlítőt két helyen metszi: ez a tavaszi és őszi napéjegyenlőségi pont. A nap balról jobbra halad és minden 30°-nál új állatövbe (zodiakusba, csillagzatba) lép. A kiindulás a kos, ez a 0°, azután következnek a bika, ikrek, rák, oroszlán, szűz, illetve mérleg, skorpió, nyilas, bak, vízöntő és halak.

Most még a kulmináló pontra volt szükség, vagyis arra a pontra, amelyen a nap az egyén születése pillanatában a horizontot elérte. Ebből kiindulva ment az asztrológus végig a házakon és pontosan megállapította a bolygók, állatövek csillagainak helyét.

Az asztrológus ugyanis az égboltozatot ún. főkörökkel 12 egyenlő részre osztotta, olyképpen, hogy a főkörök a két sarkon futották át. A főkörök egyike a kezdő délkörrel esett egybe. A főkörök 12 gömbszeletet vágtak. Ezekbe kerültek a bolygók és állatövek csillagai. Egy-egy ilyen gömbszelet volt a ház. 12 ház volt. A házak egymásután az életnek, kincsnek, testvéreknek, rokonságnak, gyerekeknek, egészségnek, házasságnak, halálnak, vallásnak, méltóságnak, barátságnak és ellenségeskedésnek voltak szentelve.

Nagyjában ez a horoszkóp felállításának módja, de megjegyezzük, hogy a műveletnek még nagyon sok, itt nem tárgyalható részlete van.

Egészen bizonyos, hogy Mátyás királynak és hitvesének papíron is megvolt a maga horoszkópja. Sajnos, ezek elvesztek. Megmaradt azonban Korvin János horoszkópja, amelyet jelenleg a krakkói egyetemi könyvtárban őriznek. Ki készítette, nem tudjuk, csak sejtjük, hogy Ilkus.

A leghatalmasabb égitest a Nap és Hold. Ők nemzik a fényt, minden, ami születik, hatásuk alatt áll. A bolygókat ők látják el, az Istenek mellett, tulajdonságokkal.

A sápadt Saturnus hideg, száraz természetű. A Saturnus órájában született gyermek hideg, száraz, melankóliára hajlamos. A Saturnus irányítja az emberben a lép működését. A Saturnus órájában nem szabad gyógyítani, eret vágni, köpölyözni, purgálni. Aki Saturnus órájában megbetegszik, sokáig lesz beteg és meghal. E bolygó alá tartoznak az aggok, papok és mindazok, akik természetes életet már nem tudnak élni.

A derült fényű Jupiter meleg és nedves természetű. Az ő órájában született gyermek szangvinikus és bölcs lesz. Az emberben a máj felett uralkodik. Alája tartoznak a bölcsek, a békés földmívelők.

A vörös színű Mars meleg és száraz természetű. A gyermeket kolerikussá és meleggé, de rövid életűvé teszi. A vérontás csillaga. Az emberben a máj felett uralkodik. Alája tartoznak a hóhérok, katonák, orvosok, szakácsok, továbbá, akik fémmel, tűzzel bánnak: a fémöntők, kovácsok, lakatosok, ötvösök.

A Nap meleg és száraz. Az ő órájában született gyermek heves, száraz, kolerikus természetű lesz. A gyomor felett uralkodik.

A Vénus hideg és nedves természetű. Az ő idejében született gyermek magtalan és parázna lesz. Az emberben a vese felett uralkodik. Aki az ő órájában megbetegszik, azt a szerelem gyötri.

A Mercur hideg és nedves természetű. Az ő idejében született gyermek mértékletes, józan életű lesz. A Mercur órájában jó gyógykezelni a beteget, de fürdetni, köpölyözni, eret vágni rajta nem szabad. Alája tartoznak a tudósok, művészek, asztrológusok.

A Hold hideg és nedves természetű. Az ő idejében született gyermek flegmatikus lesz, rossz nedvekben és nyálban bővelkedik; korán hal el. Az ember fejére van hatással. Alája tartoznak az éjjeli foglalkozást űzők, színészek, kocsmárosok.

Igen rövidre fogva az asztrológus szerint ezeket a hatásokat fejtik ki a bolygók.

Miként a bolygók, az állatövek is befolyást gyakorolnak az ember sorsára és szervezetére.

A Kos tüzes természetűvé tesz. Az ember fején uralkodik. Amikor a Holddal egy házban van, nem jó gyógyítani a beteget, nem jó fejet mosni, borotválkozni, purgálni. Az alatta született gyermek baromtól, féregtől kap nehezen gyógyítható betegséget.

A Bika melankolikussá tesz. Az ember nyakára van hatással. Alatta nem jó a nyakat gyógyítani, a gyermeket az emlőtől el kell választani. A jegyében született fiúgyermek nemi betegséget kap.

Az Iker meleg, szangvinikussá tesz. A váll, kar, kéz fölött uralkodik. Amikor a hold is ott van, nem jó e testrészeket gyógyítani. A jegyében született gyermek későn házasodik.

A Rák flegmatikussá tesz. A mell, borda, tüdő és lép felett uralkodik, órájában tehát e szervek nem gyógyíthatók. Az alatta született gyerek hosszú életű.

Az Oroszlán kolerikus természetet ad. Uralkodik a szíven, májon, oldalakon, háton.

A Szűz melankolikussá tesz. Uralkodik a hason, derékon, bélen.

A Mérleg melankóliát idéz elő. Övé a köldök, has, ágyék. A jegyében született gyermek fog, száj, szem, fülbajokban fog szenvedni.

A Skorpió flegmatikussá tesz. Övé a vese és húgyhólyag. A Nyilas kolerikussá tesz. Uralkodik a far és makk felett. A Bak melankóliát okoz. Övé a térd.

A Vízöntő szangvinikussá tesz. Uralkodik a csontokon, lábikrákon. A Halak hidegvérűvé tesznek, az ő testrészük a láb.

Nagy vonalakban ilyen befolyást gyakorol az állatöv csillagzata az emberre.

Mátyás életére vonatkozó jóslások

Regiomontanus 1468-ban a csillagok állásából megállapította, hogy Mátyás makacs betegségét szívgyöngeség idézte elő. De Regiomontanuson kívül mások is készítettek a nagy uralkodó részére prognosztikont. Így 1470-ben Antonio Torquato ferrarai orvos, akinek kézirata fennmaradt s a müncheni állami könyvtárban őrzik. E kéziratban állítólag a Luther-féle vallási mozgalmak és az 1514-es magyarországi parasztlázadás pontos ideje is meg van jövendölve. 1480-ban Arquati ferrarai orvos jósolt a királynak. Ez a kézirat jelenleg Prognostico del dottore Arquati fatto nel 1480 al re d’Ungheria [Arquati doktor jóslata a magyar király számára 1480-ra] cím alatt a római Corsini-könyvtárban található. Kész csillagjóslattal érkezett a király udvarába Filippo Valori. Ebben hosszú életet ígért a királynak; hogy hamarabb halt meg, annak nem a jóslat, hanem az ellenségesen közbeékelődött csillagzat az oka. Maga Marsilius Ficinus is többször küldött az uralkodónak jóslatot.

Marsilius Ficinus egyébként az egészségre vonatkozó jövendölések mestere volt. Nemcsak Mátyásnak, hanem magyar főpapoknak, így Váradi Péter kalocsai érseknek is küldött prognosztikont. Ficinus egyik munkáját Disputatio contra judicium astrologicumot Váradinak ajánlotta. Hogy a jóslat eljutott hozzá, az Ficinusnak, Francesco Baudinihez intézett levelében olvasható.

Pannonjai András karthattzi szerzetes, aki öt éven át Hunyadi János mellett katonáskodott és büszkén hivatkozott arra, hogy ott volt Kolozsvárott, amikor Mátyást keresztelték, könyvében, amelyet 1467-ben Mátyás részére írt, megemlíti, hogy Hunyadi János közeli halálát egy távoli szigeten élő karthauzi szerzetes előre megjövendölte. Pannoniai András, aki Itáliában dicsőséget szerzett a magyar névnek, szintén foglalkozott jóslással, mégpedig valószínűleg csillagjóslással. 1470-ben figyelmeztette Ercole d’Este ferrarai herceget, hogy előre megjövendölte Borso d’Este herceg halálát és az ő trónra jutását. Borso 1471. augusztus 19-én valóban meghalt.

Valószínűleg Mátyás születési, horoszkópja is megvolt. Egyes adatok szerint ez a horoszkóp a palota könyvtárának mennyezetére volt festve. Ebben az időben általános szokás, hogy az előkelő szülők, gyermekük horoszkópját is elkészíttetik, hogy az esetleg bekövetkező bajok ellen az elhárító intézkedést kellő időben megtehessék. II. Lajos király halálát előre megmondták az asztrológusok, köztük Szerémi, de a király a figyelmeztetést nem vette tudomásul. Ragaszkodott ahhoz a jóslathoz, amelyet Battán, a táborban, Antal királyi káplántól kapott. Amikor Ferdinánd 1529-ben Budát ostromolni akarta, csillagjósokat kérdezett meg. Ezek azt mondták, hogy három nap alatt beveszi Budát, ha »in horam Martis« [a Mars órájában] ostromolja. János királynak pedig megjövendölték, hogy nem tud úgy elrejtőzni, hogy magyar királlyá ne válasszák.

Amikor Vitéz János esztergomi érsek a pozsonyi egyetem ügyeit elrendezte, Mátyás Ilkustól kérdezte meg, hogy az egyetem megnyitására melyik a legalkalmasabb időpont. Ilkus elkészítette a horoszkópot. amely az egyik Corvinában, a Ptolemaios-féle Almagestben látható. Ilkus a tudósok bolygójának, a Mercuriusnak delelési pontját jelölte ki. A horoszkópon a következő felirat olvasható: Figura Coeli hora Institutionis Universitatis Histropolitane (Anno domini 1467) [Csillagállás a pozsonyi egyetem megalapításának órájában].

De olyanok is voltak, akik lesték Mátyás halálát. Így IV. Frigyes német király, aki ellen Mátyás több hadjáratot vezetett. Frigyes asztrológusai azt hangoztatták, hogy Mátyás rövid életű lesz.

Bár Mátyás korában a csillagjóslás virágát élte, voltak ellenzői is. Így Giovanni Manardo (1462—1536), aki II. Ulászlót gyógyította. Manardo azt hangoztatta, az orvosok jobban tennék, ha csillagvizsgálás helyett vizeletet vizsgálnának, azonban szava süket fülekre talált.

Regiomontanus 33 éves korában kalendáriumot készített. Ez a kalendárium 1473-ban jelent meg német nyelven, az alábbi címmel: Magister Johann von Kunsperk’s deutscher Kalender. 1475-ben a kalendárium latin nyelven is megjelent. Úgy látszik, ebből fordították a magyar kalendáriumot, amely 1580-ban jelent meg Kolozsváron, címlapján pedig ez olvasható »a híres neves Király Hegyi János írásaiból magyar nyelvre fordíttatott.«

Az érvágás és purgálás a régieknél nagy szerepet játszott. A sokat és jókat evő magyarok e műveletek után könnyebbülést éreztek. De eret vágni és purgálni nem mindig lehetett, erősen függött a bolygók és az állatövi csillagok állásától. A tudósok ezért a csillagzatok állása szerint érvágó és purgáló naptárakat készítettek. Ilyen naptárt készített Müntz János, würtembergi orvos 1495-ben. A kalendárium címe Tabula minutionum super meridiano Budensi. [A „csökkenések” táblázata a budai délkör szerint]. Mivel a kalendáriumon Mátyás király címere látható, fel kell tételeznünk, hogy Mátyás királyhoz is volt valami köze, bár öt évvel Mátyás halála után jelent meg. Valószínűleg kéziratban kapta a király a naptárt.

De érvágó és purgáló naptárt mások is készítettek részére, így Antonio Gazius (1461—1528), aki a páduai egyetemen orvostudományt tanított. Gazius Páduában az egyik Thurzóval kötött barátságot. Valószínűleg Mátyás király idejében nálunk járt és Bakócz Tamással került összeköttetésbe. Munkáját, a De tuendat [Az egészség megtartásáról], amelyet valószínűleg Magyarországon írt, Bakócznak ajánlotta. Ebben a munkában sokat írt az asztrológiáról és mellékelt egy érvágó és purgáló kalendáriumot.

E naptárak népszerűsége később is tartott. Így, amikor Zsigmond lengyel herceg, II. Ulászló testvére, Budán tartózkodott, figyelmeztetőül íróasztalára állították az érvágó és purgáló kalendáriumot.

Mátyás király mellett zrednai Vitéz János (1408—1422) áldozott legtöbbet az asztrológiára. Maga Vitéz mestere volt ennek a tudománynak. Már mint nagyváradi püspök, palotájában csillagvizsgálót rendezett be. Itt gyűltek össze időnkint vendégei, Peuerbach, Regiomontanus, Gatti, a lengyel Sanocki Gergely és mások, hogy tudományos vitatkozásokat folytassanak egymással. A nagyváradi csillagvizsgálónak saját délköre volt.

Amikor Vitéz esztergomi érsek lett, műszereit Esztergomba szállíttatta. ezután idejöttek asztrológus barátai, itt írta Peuerbach a Tabulae eclipsiumot. Ebben a munkában nap- és holdfogyatkozási táblázatot állított össze az érsek részére.

Regiomontanus maga ismételten járt Esztergomban, utoljára 1471-ben. Ezután Nürnbergbe ment. Alig vette át Vitéz egyházkerületének ügyeit, régi kedvencéhez, az asztrológiához is visszatért. A palotában pompás csillagvizsgálót rendezett be, dolgozószobája mennyezetére pedig különféle csillagképeket festetett. Ezekből csak az állatöv csillagképei maradtak fenn. Az Esztergomban végzett ásatások alkalmával ezek a képek napfényre kerültek.

Regiomontanus, Vitéz részére egy Ephemeridest is készített. Ebben meg lehetett találni a bolygók állását a nap minden szakában. Vitéz az ephemeridest annyira kedvelte, hogy állandóan magánál tartotta. Ez az ephemerides 1474-ben Nürnbergben meg is jelent.

Míg a bolygók és állatöv csillagaiból nagyobbára csak az asztrológusok következtettek, addig az égi tünemények inkább a népet foglalkoztatták. A magyar népnek finom érzéke volt mindig az égboltozaton feltűnő változások megfigyelésére. A megfigyeléseket jól ki is tudja fejezni, mert nyelvezete csillagászati műszavakban eléggé gazdag. Ezt bizonyítja az 1400—1410-es évekből fennmaradt schlägli-szójegyzék, amelyben a következő csillagászati szavakat olvashatjuk: nap, hold, újhold, holdszegés, félhold, teljeshold, verőfény, húgy (csillag), húgybanéző (asztrológus), fényes húgy (Lucifer), est húgy (Vesperus), szekérhúgy (Plaustrum), kaszahúgy (Adartica), göncölszekér, északi szél, villámlás stb.

Az égi tünemények közül az üstökös okozott legnagyobb félelmet. Az üstökösök jönnek, eltűnnek, tehát háborúra, pusztító járványokra figyelmeztetnek. Ilyen esetekben védekező intézkedéseket kell tenni. Járvány esetén legjobb magányos helyre vonulni. Ezt tette Mátyás is. 1478—1479-ben az ország több pontján pestis dúlt, Mátyás erdőbe vonult, vadászgatott, távol tartotta magát az emberektől; Beatrix is Kassára ment.

De üstökös jelent meg 1337-ben, 1390-ben, 1472-ben. Ez utóbbinak nagy uszálya volt, úgyhogy nappal is látszott. Regiomontanus számítása szerint legközelebbi állásában 13-szor olyan távol volt tőlünk, mint a hold. Feltűnése nagy rettegést keltett. Az említett üstökösök elvonulása után, az országban állítólag pestis ütött ki.

De nemcsak az üstökösök feltűnése adott alkalmat jóslásra, hanem a földrengések, ködök, áradások, zivatarok, havazások, szivárványok megjelenése is. Ezek mind figyelmeztető jelek. 1410-ben földrengés volt, nyomában pestis tört ki, 1439-ben nagy szárazság volt, csakhamar vérhas pusztított, 1477-ben a szárazság után pestis lépett fel. Az égi tünemények és a járványok véletlen összefüggése megerősítette azt a felfogást, hogy a csillagok járása az ember sorsát néha végzetesen befolyásolhatja.

1480-ban nagy szárazság volt Budán. Mátyás király kétségbeesve kérte a pálosokat, imádkozzanak esőért. Gergely, a rend generálisa erre körmenetet rendezett. Estére megjött az eső.

Mátyás egyébként félt az égi tüneményektől, egy napfogyatkozás szinte kedélybeteggé tette. Regiomontanus azonban megnyugtatta, megmagyarázván a tünemény természetes okait.

Bonfini részletesen leírja a nagy király halálát és végül megállapítja, hogy a Mars havában született és a Mars napján halt meg. Az asztrológusok szerint ugyanis minden nap egy-egy bolygó uralma alatt áll.

A Mars bolygó a keddi napot befolyásolja. A király 1440. február 23-án született, meghalt 1490. április 6-án; a Julián-naptár szerint mind a két nap valóban keddre esett.

Az alkémia

7. ábra
»Hány óráig lészen fenn a Holdvilága éjtszaka.«
(Csizió 1803.)
8. ábra
A pozsonyi egyetem horoszkópja. (Bécs, Nationalbibliothek)

Az asztrológia első nyomait az ókorban, Babilóniában, Egyiptomban, Kínában kell keresni. Az alkémia nem tekinthet vissza ilyen tisztes múltra. Alkémiáról tulajdonképpen csak a IV. századtól kezdve beszélhetünk, amikor az anyagismeret a bölcsek kövének keresésében határozottabb célt kapott. E cél kitűzésében hervadhatatlan érdemet szerzett magának az alexandriai-görög Zozimos. A bölcsek köve a jólét, a boldogság legfőbb forrása, mert nemcsak a nemtelen fémeket változtatja arannyá, hanem az örök életet is megszerzi.

Amikor alkémiáról beszélünk, ne feledjük el, hogy kétféle alkémista volt, az egyik becsületes, a másik becstelen. Az első az Aristoteles—Empedokles-elmélet alapján, próbálta az aranycsinálást megoldani. Az első csoportba tartoztak a szerzetesek, mint Albertus Magnus (1193—1280), Aquinói Szent Tamás (1224—1274.), Basilius Valentinul (kb. XV. század), és mások is. Ezek komoly tudománnyá emelték az alkémiát. Az első csoportban voltak olyanok, akik csak elméleti művelői voltak az alkémiának és bölcselkedéssel akarták az aranycsinálás kérdését megoldani. Kísérletezetésig nem jutottak, mert hiányzott az anyagi függetlenségük. Voltak azonban olyanok is, akik alkémiai műhellyel rendelkeztek, s ezek már kísérleteket is végeztek. A bölcsek kövét egyikük sem találta meg.

Vannak akik azt mondják, hogy Mátyás király alkémiával is foglalkozott. Akik ezt állítják, rendesen Galeottóra vagy Heltaira hivatkoznak. Galeotto. ugyanis ezt írta: Viros quaque arte praestantissimos undique conquisivit conduxitque… re Magos quidem et Nigromantos abominatus, nullam artem contemsit unquam… [Minden tudományágból maga köré gyűjtötte a legkiválóbb férfiakat, a mágusoktól és a bűbájosoktól elzárkózva, semmilyen tudományt nem vetett meg…], Heltai pedig azt jegyezte fel krónikájában, hogy Beatrix »ördöngős tudományú« mestereket csalogatott be az országba. Mindkét feljegyzésben hasztalan keresünk alkémiai vonatkozást. A sorok világosan beszélnek nigromántiáról, ördöngös mesterségről és ezek azonos fogalmat takarnak, de az alkémiához semmi közük. Mivel pedig egyetlen adat sincs arról, hogy Mátyás király, vagy udvara alkémiával foglalkozott volna, legalább is egyelőre azt kell mondani, hogy a budai várban aranycsinálással nem kísérleteztek.

Sehol egy szót sem találunk, hogy Mátyás palotájában aranycsináló műhely állott volna. A környezetében tartózkodó humanisták leírták csillagvizsgálójának műszereit, de sehol sem említenek égetőkemencét, az alkémiai műhely legjellemzőbb és legnagyobb mértékben használt szerszámát. Világhírű könyvtárából is hiányzottak az igazi alkémiai munkák. És bár bizonyos, hogy az alkémia Mátyás korában kezd nagyobb mértékben kibontakozni, különösen Német-, Francia-, Angolországban, továbbá Itáliában, népszerűségben mégsem versenyezhetett a csillagjóslással. Mátyás tanítói sem foglalkoztak vele s így módjuk sem volt e tudomány iránti érdeklődést felkelteni. A király figyelme később se terelődött rá.

Mátyás idejében több neves aranycsináló élt. A német aranycsinálók közül felemlíthetjük Basilius Valentinus benedekrendi barátot, aki több alkémiai könyvet írt. Munkáit az alkémisták nagyrabecsülték. A XV. század közepén élt. Ugyancsak híres német aranycsináló volt Johann Trithemius szerzetes. (1462—1516.) A francia alkémisták közül megemlíthetjük Jacques Le Cor-t és Pierre Borel-t. Angol aranycsinálók voltak: Georgius Riplaeus, (1415—1490) ágostonrendi szerzetes, továbbá Thomas Norton. Az itáliaiak közül nevezetesebbek: gróf Bernardus Trevisanus (1406—1490), aki egész vagyonát aranycsinálásra költötte. Honfitársa, Marsilius Ficinus (1433—1499), Mátyás királlyal állt levelezésben. Meg kell említeni még a cseh Laaz Jánost, aki Zsigmond király feleségével, Cilley Borbálával iparkodott aranyat csinálni. Híresebb aranycsináló volt a lengyel Koffsky Vince (†1488) domonkosrendi szerzetes, továbbá a holland Isaacus Hollandus és fia, Johann Hollandus. Ezek a nevek igazolják, hogy a művelt nemzetek fiai között bőven akadt alkémista.

Bár Mátyás király sem elméletileg, sem gyakorlatilag nem foglalkozott alkémiával, mégsem mondhatjuk azt, hogy az alkémiában tájékozatlan volt, mert egyes itáliai humanisták, akik vele összeköttetésben állottak, beszélhettek néki az alkémiáról, így Marsilius Ficinus, azután Marzio Galeotto.

Marsilius Ficinus (1433—1499) híres firenzei orvos volt, de gyógyítás mellett sok mindennel foglalkozott, így aranycsinálással is. Egyik munkáját Mátyásnak »Pannonia fenséges uralkodójának, a legyőzhetetlennek« ajánlotta. A könyv címe De vita coelitus comparanda [Az égiek szerint elrendelt életről].

Marsilius Ficinus az elméleti alkémistákhoz tartozott, mert nem volt pénze ahhoz, hogy műhelyt rendezzen be magának. Lehet, hogy e tekintetben Mátyástól várt támogatást, de erről a király nem vett tudomást. Összeköttetését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a király számára hosszú életet biztosító aranyvíz (aurum potabile) receptet küldött. A recept így hangzik:

»Az aranyról, az aranytartalmú ételekről és az agyak felfrissítéséről. Az aranyat minden szerző javasolja, mint az összes anyagok közül legenyhébb és minden romlástól leginkább mentes szert. Fénye miatta Napnak volt szentelve, enyhesége folytán a Jupiternek, ennélfogva képes a természeti meleget a nedvességgel csodálatos módon mérsékelni és a testi nedveket a romlástól megóvni. Képes a Nap melegét a joviális meleggel együtt a test részeibe bevinni. E célból szükséges, hogy az arany felette kemény állománya finomabbá és felszívódásra alkalmasabbá tétessék. Ismeretes ugyanis, hogy a szívre ható szerek akkor fejtik ki hatásukat, ha bennük a hatóerő legkevésbbé szenved. Hogy a szervezet minél kevésbbet szenvedjen, lehetőleg gyengéd módon, a legenyhébb anyagok adagolandók. Legjobb volna tehát, ha az aranyvíz minden idegen anyagtól mentesen volna készíthető. De azt ma legfeljebb összetörve vagy lemezzé lapítva tudjuk adni. Elmondom tehát, hogyan kapsz »aranyvizet«; gyűjts borágo-, buglosa-, melissavirágot, mely utóbbit mi citromfűnek nevezzük, gyűjts amikor a Nap az oroszlán jegyébe lép, vagy a kos-csillagzat vagy nyilas látja a Napot vagy Jupitert. Főzd ezeket a virágokat rózsavízben oldott fehér cukorral s a főzet minden egyes unciájára keverj három aranylapot, ezt idd éhgyomorra kevés aranyszínű borral. Végy azután desztillált vizet, melyet lencsefókuszban vagy másúton melegítettél fel, vedd magadhoz rózsavízzel, amelybe ugyancsak néhány aranylapot tettél, amelyet előbb tűzben kiizzítottál és a legtisztább forrásvízben hűtöttél. Mindezt keverd az aranyos borba és enyhítsd az italt friss tojás sárgájával. Ilyen módon egész testedben könnyen megtartod a nedveket és azokat gyökeresen konzerválod. Végy ezért tyúk-, csirke-, kappanszívet, májat, gyomrot, herét és agyat, főzd azt kevés vízzel, sóval, a főtt anyagot töröld össze, adj hozzá cukrot, friss tojássárgáját és a pépből készíts aranyos lepényt, melyhez kevés fahéjat és sáfránt adj. Élj ezzel éhgyomorra naponta egyszer négynaponkint, s használj italul jó bort.«

Hogy ilyen módon az aranyból semmi sem oldódik fel, az közismert, de a borrago officinalisról [kerti borágó] már Dioscurides megállapította, hogy üdítő hatású. A munka bajt hozott szerzőjére. VIII. Ince pápánál ellenségei feljelentették. Varázslással vádolták. Csak nehézségek árán szabadult meg. A megjelenése után a királynak elküldi a könyvet, s kéri, vegye figyelembe, amit írt, hogy hosszú életű legyen.

Ficinus barátságot tartott fenn Janus Panoniusszal, Garázda Péterrel, Báthori Miklós váci püspökkel, akiknek nevét egy-egy munka ajánlásával örökítette meg. Aranyvízreceptet küldött Mátyásnak Ulricus doktor is.

Francia földön, a chantilly-i Musée Condé-ban érdekes kézirat fekszik. A kézirat a XVII-ik századból ered és részint francia, részint itáliai aranycsináló receptgyűjtemény. Ezek között van a Mátyás királynak tulajdonított aranycsináló recept is, amelynek szószerinti fordítása a következő.

»Különös az az arany, amelyet Mátyás magyar király készített. Húsz rész ezüstből egy rész aranyat csinált.

Végy egy libra1 rendesen készített mercuriust,2 s ebből hat unciát3 gyúrj jól össze, azután tedd retortába, melybe szedő illik, a nélkül, hogy hézagát eltömnéd.4 A kéneső átpárolog majd a szedőbe, s ilyen módon jól elkészül. Mosd meg meleg vízzel, sajtold át bőrön és őrizd meg.

Ugyancsak végy egy uncia cementált aranyat,5 lemezt vagy reszeléket, hevítsd fel olvasztótégelyben, míg egy másikban6 melegítsd fel, végy eleven kénesőt és csinálj amalgámot, jól összekeverve fapálcikával, azután önts rá melegvizet és mosd meg, majd öntsd le a vizet és szárítsd vászon között. Most keverd jól össze kétannyi közönséges konyhasóval és az egészet tedd tégelybe, amelyet fölébe helyezett másik tégellyel7 takarsz le és szublimáld. Az eleven kéneső szublimálódik és a következő medicina8 szaporítására használható fel.

Azután vedd az aranyat és a sót, amely a tégely fenekén maradt és mosd meg meleg vízzel.9 A só feloldódik s az arany fenekén marad. Most melegítsd, mint előbb említettem, olvasztótégelyben, s egy másik olvasztótégelyben hevíts fel négy uncia kénesőt. Készíts amalgámot, mint fenn és szublimáld. Ha a kéneső kiszublimálódott, ismételd meg háromszor és megkapod az olvasztott aranyat. De ne feledkezz meg arról, hogy jól elkészített kénesővel amalgámozz. Azt a kénesőt, amely kiszublimálódott, őrizd meg, hogy a medicinát szaporíthasd vele.

Végy egy unciát a fent említett olvasztott anyagból, hevítsd olvasztótégelyben, egy másikban melegítsd a félre tett négy uncia kénesőt s ügyelj arra, hogy az arany izzásba jöjjön, akkor öntsd rá a fent említett kénesőt és csinálj amalgámot. Ha ez megvan, válaszd el kendőn,10 úgy, hogy csupán annyi kéneső maradjon benne, mint amennyi az arany volt,11 de ne több. Ezt most egy lapos fenekű edénybe teszed, melynek hosszú nyaka alulról három ujjnyira be van dugaszolva.12

Azután tedd szellőzőlyukkal ellátott kemencébe, melyben izzó szén, vagy méccsel van melegítve,13 ahogy néked tetszik, de jobb a mécses kemence. Most hozd azt14 első fokú tűzbe,15 úgy, hogy két óra alatt szublimálódjék a kéneső, amelyet az anyagra hajlított végű pálcikával kaparsz. Azután lezárod az edényt kis boltíves fedővel és folytatod a melegítést addig, amíg a kéneső már nem szublimálódik és lenn marad a fenekén. Tartsd eszedbe, hogy milyen elsőfokú tüzet választottál, mert a következő sokszorosításnál úgy kell eljárni, hogy befejezvén az elsőfokú melegítést, azt kétszeresre emeled és úgy folytatod, mint fentebb — szublimálva, kikészítve, addig, amíg többé nem szublimálódik. Figyelj arra is, hogy a kéneső se több, se kevesebb idő alatt ne szublimálódjék, mint két óra alatt. Befejezvén a második fokon, kettőzd meg a tüzet és úgy haladj tovább — mint fent — szublimálva és kikészítve, mindaddig, amíg erre a fokú tűzre már nem szublimálódik.16 Ez negyven nap múlva fog bekövetkezni.17

Ekkor szilárd amalgám lesz a birtokodban. Elérvén a harmadfokú tüzet,18 törd el az edényt, az amalgámodat gyúrd össze és melegítsd olvasztótégelyben, egy másikba tégy nyolc uncia kénesőt s melegítsd. Készíts amalgámot mint fent — s bocsásd azt kendőn, vagy bőrön keresztül, hogy egyforma minőségű kéneső keletkezzék, tarts vissza ebből két uncia kénesőt és ne többet. Ezt a szabályt tartsd be minden amalgámozásnál.

Az említett második amalgámot — úgy mint fentebb — tedd edénybe szublimálás végett, de az edény valamivel nagyobb legyen. Haladj előre a melegítéssel addig — mint fentebb, szublimálván és készítvén —, amíg csak el nem éred a harmadik szilárdító fokot. Ekkor törd szét az edényt s keverd össze a szilárd anyagot. Most amalgámozd meg negyedízben, annyi kénesővel, mint fentebb cselekedted — azután sajtold át kendőn úgy, hogy csupán annyi kéneső maradjon, amennyi a szilárd amalgám, amelyet tégy egy másik edénybe szublimálni és kikészíteni, mindig úgy, amint fentebb; kivéve ezen utolsó harmadfokon, ahol valamivel nagyobb tüzet kell alkalmazni, hogy láthassuk, vajon a matéria szilárd-e? Feltéve, hogyha nem lenne az, folytatni kell a melegítést addig, amíg szilárd lesz. Így kiváló medicina áll elő, amelynek egy része, ha projekciót19 csinálsz vele, 20 rész tiszta ezüstöt alakít át 24 karátos arannyá, bárkinek akaratára. Ha az ezüst olvasztott állapotban van, akkor egy rész negyven részt alakít át.

Tudd meg, hogy ez a leírás hiteles. Ezzel Mátyás király igen tökéletes aranyat készített, s ebből Madonnás dukátokat veretett. Ez az arany, noha valamivel keményebb a másiknál, mégis tökéletesebb, s a velencei zecca20 ki is próbálta és kiváló aranynak találta.

Jegyezd meg, hogy a fent említett medicina a végtelenségig szaporítható — úgy járva el, mint fenn említettem —, sőt mindig hatásosabb lesz, hamarább szilárdul meg és projektáló képessége nagyobb lesz. Ne felejtsd el az edény fenekét gyakran a koromtól megtisztítani, amely a mécses kemencéből rakódik rá, mivel az akadályozza a dekokciót«.

  • 1libra = 420014 g.
  • 2Itt valóságos értelemben kell venni a kénesőt, s nem mint princípiumot.
  • 3Uncia = 35001 g.
  • 4A retorta nyaka befut a szedőbe, a hézag azonban ne legyen betömve lutummal (agyag, polyva, enyv keveréke.)
  • 5Cementált arany, vagyis olyan arany, amelyből az ezüst és egyéb szennyeződés ki van véve. Cementálás kohászati kifejezés.
  • 6T. i. olvasztótégelyben.
  • 7Alkémiai művelet. Két szájával egymásra illő tégely.
  • 8Medicina. Olyan gyógyszer, amely a romlott, tehát beteg fémeket megjavítja, nemessé teszi. Nem emberek számára való. Régi felfogás szerint a nemesfémeken kívül a többi fém mind beteg.
  • 9Arany sóval való összeolvasztásának sok értelme nincs, mert az arany cementálva volt, tehát tiszta. Minden esetre a netalán benne maradt ezüst, ezúttal mint ezüstklorid vált ki.
  • 10Szűrd át kendőn.
  • 11Egy uncia.
  • 12Itt következik az eredeti szövegben egy lapos fenekű lombik rajza. Az ábra vonalas tollrajz, semmi árnyékolás. Egyszerűségénél fogva publikálásra alkalmatlan.
  • 13Méccsel hevített kemence egész speciális alkémiai felszerelés. Lásd: Szathmáry Magyar Alkémisták, 1928. 143. p.
  • 14T. i. lapos edényben lévő anyagot.
  • 15Gyenge meleg.
  • 16A recept sebezhető pontjai. Ha nem sikerül, a melegítés nem volt pontosan kétszer akkora, vagy a szublimálás két óránál hosszabb vagy rövidebb ideig tartott.
  • 1740 nap egy alkémiai hónap. A 40 szám a bibliából ered. Krisztussal kapcsolatban a 40-es szám sokszor szerepel, pl. 40 napig bolyong a pusztában stb.
  • 18A meleg háromszor olyan nagy.
  • 19Fontos alkémiai művelet. Az a módszer, amellyel a nemtelen fém a medicina hatására nemessé lesz.
  • 20Velencei pénzverde.

Foglaljuk mai szavakba a receptet. Az első rész a tiszta kéneső előállításáról szól. A másodikban az aranyamalgám készítése van megadva. A kéneső, amelyben az aranyat feloldották, már tartalmazza az arany lelkét, mert az aranynak, az alkémista felfogás szerint, nemcsak teste, hanem szelleme, lelke, spiritusa, animája is van. A szublimált kéneső szintén tartalmazza az arany lelkét. Ez a kéneső a »medicina«. Hogy pedig ez a spiritus (anima), minél jobban oldatba kerüljön, az amalgámozás háromszor megismétlendő. Ilyen körülmények mellett a »medicina« tökéletesebb és multiplikációra alkalmasabb lesz. Hogy azonban ezt az érlelő tulajdonságot megkaphassa, melegíteni kell, első, másod- és harmadfokú tűzben, azaz kétszer, háromszor olyan erős tűzben, mint az első volt. A melegítést ismételni kell. A melegítés szakadatlanul tartson negyven napig, egy kémiai hónapig.

A kézirat a XVII-ik századból ered. Állítólag másolata egy Mátyás korabeli olasz nyelvű receptnek. Hogy ez az eredeti itáliai recept valóban létezhetett, azt a recept tartalma igazolja. Aki az alkémista receptekben járatos, az rögtön észreveszi, hogy az aranycsinálásnak menete megfelel a kornak. Abban az időben az alkémisták kénesővel dolgoztak, amelyről azt állították, hogy a fémek spirituszát, animáját nagy mértékben tartalmazza és így aranyszaporító képessége van.

Ennek alapján el kell fogadnunk, hogy a receptnek van valami köze Mátyáshoz. Hogy azonban az ő receptje lenne, arról szó sem lehet. A király nem foglalkozott vele, tehát nem is hagyhatott hátra aranycsináló receptet. Hogy mikor került a recept Mátyás királlyal összeköttetésbe, azt ma bizonyosan megállapítani nem tudjuk. Valószínűleg úgy keletkezett, mint Marsilius Ficinus aranyvíz-receptje. Egy kóborló aranycsináló küldte vagy hozta a királynak megfelelő jutalom reményében. Mert a vándorló aranycsinálók egyik kereseti forrása ez volt.

A misztika

9. ábra
Alkémiai laboratórium
(Alchimia. Augsburg, 1546)
10. ábra
Alkémiai laboratórium. Miniatura a XV-ik századból (London, British Museum)
11. ábra
Illanóság. Alkémiai művelet jelképes rajza
(Kézirat a XVIII-ik századból. Magántulajdon)

A misztika Mátyás király korának természettudományához, az asztrológiához és alkémiához, mint segítőtudomány csatlakozott. Feladata volt támogatni az asztrológiát, keresni, kutatni a jövőt, másrészt megismerni az emberi lelket és kiismerni annak rejtett szándékát. Maga a szó, »misztika« gyűjtőnév. Alája tartozott a kirománcia, amely tenyéren levő vonalakból fürkészte a jövőt, a fiziognómia, amely az arcból és testrészekből állapította meg az egyén jellemét, természetét, a nigrománcia, amely a szellemekkel, a halottakkal, az ördöggel kereste az összeköttetést. A misztikához csatlakozott még a geománcia. A geománcia számokból, papiroson elhelyezett pontokból jövendölt. Mint Galeotto mondja, a misztika nagy szerepet, játszott Mátyás udvarában.

Amíg az asztrológus a csillagok állásából iparkodott a jövőt felismerni, addig a kiromantikus a tenyérből jósolt. A tenyér és az ujjak telve vannak különféle hajlású és irányú ráncos vonalakkal, amelyeknek fekvése egyénenkint változik. A kirománcia szerint ezek a vonalak a jövőt rejtik magukban. A misztikusan hangzó kirománcia szó tehát egyszerű tenyérjóslást jelentett.

Mátyás király korában a kirománciát értékes tudománynak tartották s tudósok foglalkoztak vele. Mátyás király udvarában többen voltak, akik értettek hozzá, erről Bonfini és Galeotto írtak. Valószínűleg ezek a kiromantikusok a nagy uralkodónak is jósoltak, természetesen szépet és jót. Hogy kik voltak, azt sajnos nem tudjuk.

Regiomontanus kalendáriuma 1473-ban Nürnbergben jelent meg. A kalendárium első kiadásában még nincs felvéve a kirománcia és fiziognómia. A kalendárium azonban többször megjelent és az utóbbi kiadásokban már megtaláljuk őket. A kiadók, akik e misztikát kalendáriumukba iktatták, azt állították, hogy Regiomontanus értett a kirománciához. Más régi munkákban, így az 1651-ben, Erfurtban megjelent Planeten Buch-ban is olvashatjuk, hogy Regiomontanus járatos volt a kirománciában. Ma nehéz megállapítani, hogy Regiomontanus valóban értette-e a kirománciát vagy sem. Valószínűleg értett hozzá.

Mátyás király korszakában erősen virágzott a fiziognómia. A fiziognómia régi eredetű, már Aristoteles, Avicenna foglalkozott vele, később pedig Philemont, Palemont és mások.

A fiziognómia az embert belső tulajdonságai alapján négy csoportba osztotta, és megkülönböztetett melankolikust, aki »sok fekete sárral« bővelkedett, sangvinikust, aki vérben volt bő, kolerikust, aki epében és flegmatikust, aki nyálban bővelkedett. Ezenkívül a fiziognómus figyelembe vette a haj minőségét, színét, fogását, a fej alakját, tartását, az orr és szem jellemző tulajdonságait, a fül, száj, ajak, áll szerkezetét, továbbá a nyakat, mellet, vállakat, karokat, kezeket, köröket és a bőrt. Ezek figyelembe vételével állapította meg az egyén jellemét, természetét.

Mátyás király a fiziognómiát jól értette. Galeotto szerint mester volt benne, de ezen a véleményen volt Bonfini is. A fiziognómiai ismeretek alapján állapította meg Miklós modrusi püspök, pápai követ jellemét és ravaszkodásait.

Nem szerette Mátyás a bajuszos, szakállas asszonyokat, mert azt hitte, hogy az ilyen asszonyok a bűnben is vakmerők, akár a férfiak. A királyi udvar látogatói között volt egy hatujjú tudós. Jobb kezén két hüvelykujj volt. Mátyás ezt az itáliai tudóst sehogy sem kedvelte. Torzszülöttnek tartotta. A torzszülöttek pedig szerinte szerencsétlenséget hoznak. Csak ép testben tételezett fel ép lelket. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert Mátyásnak sem volt hibátlan a keze; kis ujját nem tudta egyenesre kinyújtani.

Húzódott továbbá a sánta és púpos emberektől. Bizalmatlan volt irántuk és távol tartotta magától őket. Azt mondta környezetének, hogy ezek nem tiszta lelkűek, szándékuk sötét. Galeotto szerint ez az ellenszenv klasszikus műveltségéből fakadt. A klasszikus kor emberei ugyanis féltek a korcsszülöttektől, s ha ilyennel találkoztak, áldozatot mutattak be istenüknek.

Konrad Celtis (1459—1508), Tollhoff barátja, 1492-ben költeményt írt egy szörnyszülöttről. A szörnyszülött közvetlen Mátyás király halála előtt látott napvilágot. Celtis szerint ez a nagy király halálának előjele volt. 1554-ben Sutor Andrásnak és Ölbesz Margitnak kétfejű gyermeke született. A gyermek meghalt. Egy asszony ekkor azt jósolta, hogy Lőcsének rövidesen két bírája lesz. Valóban így is lett. Erasmus Windesk bíró megbolondult és helyébe Kletschko jött.

Mátyás király idegenkedése a hibás növésű emberektől annál feltűnőbb, mert tudjuk, hogy törvénytelen fia, Korvin János sánta, továbbá egyik humanistája, kit 1489-ben hívott Budára, Aurelis Brandolini, vak volt.

Mátyás hitt Avicenna elméletében is. E szerint a léleknek átalakító ereje van. Asszonyok, ha szeretőjükkel csókolóznak, folyton férjükre gondolnak és egyre uruk képét látják maguk előtt, így a fogant gyermek sem a szeretőhöz, hanem a férjhez fog hasonlítani. Mindezt Galeotto írja.

A geománcia a misztika egyik változata. Számokból, betűkből következtetett a jövő eseményeire. Különös nevét onnét kapta, hogy a geomantikusok kezdetben a betűket, számokat a földre, homokba írták. Ennek a misztikának Apulejus volt a mestere. Apulejus Lucius új-platonikus bölcsész volt, Kr.u. 125 körül élt. Az afrikai Madaurában született és Karthagóban nevelkedett. Munkái: Metamorphoseon libri XI és Apologia seu de magia, tele vannak a legerősebb misztikával. Így megtaláljuk benne az úgynevezett Pitagoras-féle kört, amellyel előre megállapítható a betegség kimenetele.

Galeotto, Mátyás királyról szóló könyvében ezt írja:

»A platonikus Apulejus műveit annyira ismerte, hogy egész tanítását teljesen értette«.

Ezekből a szavakból arra kell következtetnünk, hogy Mátyás a Pitagoras-féle kör használatát ismerte. Fel kell ezt tételeznünk annál inkább, mert a Pitagoras-féle kör Apulejus legfeltűnőbb készítménye és mert nálunk szélesebb körben már a XIII. században elterjedt. Ezt igazolja az a körülmény, hogy a Pray-kódexbe is fel van véve.

A számításhoz két számokkal és betűkkel teleírt szegmentumokra osztott körre volt szükség. Az egyikből a kérdéses egyén vagy esemény stb. rövid latin nevének betűi felett álló számokat kellett kikeresni és összeadni. A másikból a betegség, esemény stb. római naptár szerinti dátumát. A dátum felett lévő betű mutatta, hogy azt az előbbi számhoz hozzá kell-e adni vagy levonni. Az így kapott számhoz még húszat kellett adni és utána 30-cal osztani. Ekkor egy kisebb szám állt elő. Ezt a számot kellett keresni az erre célra készült élet- vagy halál-számok között.

A túlvilági élet, a szellemek birodalma mindig izgatta az emberek képzeletét. Ha az ember testből és lélekből áll, és ha a lélek halál után a testből elszáll, akkor az valahol van s vele nemcsak jó, hanem szükséges is keresni az összeköttetést. A szellemek tanácsa csak hasznára lehet az embernek. A szellemidézők voltak a nigromantikusok.

Bonfini szerint Mátyás udvarában volt olyan tudós is, aki szellemidézéshez értett. Az udvarba legtöbbször Sámuel zsidó főpapot hívták. Hogy ki idézte meg a szellemet, azt Bonfini tudta, de nem árulta el. Lehet, hogy a szellemidéző Marzio Galeotto volt, aki hasonló műveletet állítólag Katolikus Ferdinánd udvarában is végzett, de lehet, hogy I,orenzo Marsiglio. Sajnos, a szellemidézés módját nem ismerjük.

Sámuel zsidó próféta volt. Neve: ’sma el’ héber szavakból tevődött össze és annyit jelent, mint »meghallgatott Isten«. Sámuel, Eli zsidó főpap mellett nevelődött és mint szentéletű és tisztalátású ember, látnoki erővel volt megáldva. Mivel vissza tudott nézni a múltba, a szellemidézők gyakran hívták.

A talizmán középkori görög nyelvből átültetett arab szó, amelynek értelme természetfeletti csodás óvószer. Az ősrégi hit szerint ez a titokzatos véderő különféle, anyagokban halmozódhat fel és ez az anyag szolgáltatta az amulettet. Az amulett használata nálunk messze a pogány korba nyúlik vissza. A honfoglaló magyarok sírjában is találtak amulettet.

Mátyás király természeténél fogva babonás volt. Természetes tehát, hogy neki is voltak amulettjei, amelyeknek feladata lett volna őt a betegségektől, boszorkányoktól, szemmelveréstől és egyéb bajoktól oltalmazni. Mint tudjuk, II. Pál is küldött neki amulettet. Az amulett viselése ebben a korban nem volt szégyen, az uralkodók között nem egy volt, aki étkezés alatt asztalára állította a talizmánt, hogy a mérgezés ellen védve legyen. Mátyás ugyan nem tette amulettjét asztalára, mert mint Marzio Galeotto mondja, meg volt győződve, hogy az igazságos uralkodót alattvalói részéről nem érheti mérgezés. A mérgezést mint politikai fegyvert egyébként elítélte, soha sem volt kapható arra, hogy kellemetlen ellenfelét méreggel pusztítsa el. »Mi fegyverrel és nem méreggel verekszünk«, mondta egy alkalommal. Erről egyébként meggyőz bennünket Ernuszt Zsigmond pécsi püspök is, aki egykori tanárának, Ludovico Carbonak ezt írta:

»Méltán lobbant haragra királyunk (Mátyás) a ti olaszaitokra, kiknél ama hazánkfiai (pártütő püspökök) ily aljas elveket sajátítottak el s bizony alig volt visszatartható, hogy törvényes rendeletben ki ne mondja, hogy a magyaroknak tudományos kiképzésük végett többé ne legyen szabad Itáliába menni«.

Ez az úri gondolkozás Mátyás halálával azonnal megváltozott. II. Ulászló felesége. nagy jutalom ellenében felbérelte Török Imrét, hogy a két Korvin gyermeket mérgezze meg. Az aljas tett sikerült is.

De talizmánok voltak a drágakövek is. Ulricus dr. például olyan keveréket készített Mátyás részére, amely aranyat, ezüstöt, igazgyöngyöt, smaragdot, rubint, zafirt, korált, hyacintot (zirkon-féleség) tartalmazott. Úgy vélte, ezek mindegyikében van »erély«, ezek megvédik az uralkodót. A receptet utóbb Paracelsus is elismerte és alkalmazta. Smaragd amulettje volt egyébként II. Ulászlónak és II. Lajosnak is.

Állati eredetű amulettet ajándékozott a vadászatot kedvelő lengyel király, Zsigmond, Dudith András püspöknek. Egy jávorszarvas patája volt az amulett és epilepszia ellen védett. Dudith azonban a védelmet nem találta kielégítőnek.

De Zsigmond magyar királynak is volt amulettje. Ezt Paracelsus említi

»Zsigmond császár ragályos betegség és minden baj elleni védőszere. Mindenképpen jó és szükséges ismerni és használni ezt a szert a pestis és minden más betegség ellen. Tudniillik a szarvasnak közvetlen a szeme alatt két lyukacskája van, mindkét szemnél egy-egy. E lyukacskában méh fészkel, s mikor ez látható, kapard ki a fészkeket egymás után. Lépet kapsz, aminőt könyvekben találsz leírva. Tedd ezt kendőbe és hord magadnál, hogy minden reggel megízlelhesd. Ez olyan gazdag »erélyek«-ben, hogy azon a napon a pestis elkerül. Ettől az erélytől oly hosszú életű a szarvas«.

Még egy különös amulettet említ Galeotto. Ezidőben gyakori volt, hogy a szőlővesszőn aranyszínű gyűrűs képződmény támadt. Egy rovar petéket rakott le gyűrűalakban, ebből gyűrűt volt szokás csinálni. Aki ezt a gyűrűt viselte, annak testén szemölcs nem képződött. Galeottónak is volt ilyen gyűrűje. Megemlítjük még, hogy maga a nép Mátyás hollós aranyát szintén mint amulettet kedvelte.

Ebből a néhány példából láthatjuk, hogy Mátyás korában a talizmánoknak, amuletteknek nagy jelentőséget tulajdonítottak. Nem kevésbé hittek a baljóslatú jelekben is. Mátyás király halálával megindult a baljóslatú jelek kutatása és csodálatos módon sok ilyen jelet találtak.

A király a firenzeiektől afrikai oroszlánokat kapott ajándékba. A hatalmas állatokat nagyon megkedvelte és számukra Budán, a királyi kertben ketrecet készíttetett. Janus Pannonius, aki sokat tartózkodott a király környezetében, látta az oroszlánokat és három epigrammában örökítette meg őket. Mátyás elhunytakor az állatok megérezték (!) gazdájuk halálát s elpusztultak.

Az Árpád-házi királyok Székesfehérvárt temetkeztek. Egy napon a város fölött nagy sereg holló jelent meg, ugyanakkor pedig Budáról eltűntek.

A hollósereg eljött a királyok temetkezési helyére, ott károgott, hirdetve a király közeli halálát.

Janus Pannonius írta, hogy az erdőben szarvast lőttek, de mire a vadászok a szarvashoz értek, farkasok elcipelték. Rossz jel. A magyarság elveszti vezetőjét, a királyt.

Bécsből Budára tértében, a Komárom várkapuja felett álló torony tetején gólyafészket látott Mátyás és kísérete. A fészekből négy idegen gólya kimarta a régi lakót. A király Bonfinit küldte oda, nézze meg, mi az. Visszajövet Bonfini megjövendölte a kíséretnek, hogy Magyarország nyugalma nemsokára felborul, a király meghal és a trónért négy király fog küzdeni.

Itt említjük meg, hogy Bretagnei Anna 1502-ben elkísérte úrnőjét, Candalei Annát, II. Ulászló menyasszonyát Budára. Bretagnei Anna naplót hagyott hátra, amelyben leírta utazását. A királyi palota leírásánál említi, hogy a könyvtárban ott lógott

»egy szárított kígyó, melynek húsa, bőre, bordája, pikkelye oly jó állapotban volt, mintha ma fogták volna.«

Valószínűleg Mátyástól örökölte II. Ulászló e természetrajzi ritkaságot. Ennek is volt bizonyos mértékű védő értéke.

12. ábra
Jóslás módja a tenyér vonalaiból
(Metszet a XVI. századból)
13. ábra
Pitagoras (Fametszet 1530-ból)

Források

  • Mátyás király. Emlékkönyv születésének ötszázéves fordulójára I—II. Az első kötet bevezető tanulmányát írta Gróf Teleki Pál, magyar királyi miniszterelnök. A második kötet bevezető tanulmányát írta Hóman Bálint, vallás- és közoktatásügyi miniszter. Budapest: A Korvin Mátyás Magyar—Olasz Egyesület megbízásából kiadja a Franklin-Társulat, 1940. II. 413—432. p.
  • Miklós Pál: Janus Pannonius egy verséről. Janus Pannonus tanulmányok. Szerkesztette Kardos Tibor és V. Kovács Sándor. 1. Középkori kútfőink kritikus kérdései. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1975. 484. p. (Memoria Saeculorum Hungariae, 2.)
  • Kardos Tibor: Janus Pannonius hivatástudata és költészete. Janus Pannonus tanulmányok. 49—50. p.
  • Giuseppe Billanovich: Guarino da Verona iskolája és külföldi tanítványai. Janus Pannonus tanulmányok. 77—82. p.