A gellérthegyi távirgány

Móra Ferenc
informatika, információ továbbítás, szemaforos távjelző, távíró, Claude Chappe
szóelválasztás

Zsófia napja volt, felhőtlen, nevetős májusi szerda, a palatinus-gyerekek1 háborúsdit játszottak a várkert csenevész bodzái közt, és a legkisebb princ,2 Sándor Leopold Ferdinánd hadvezéri gőggel jelentette az apjának az ablakon keresztül, hogy a bitorló le van győzve.

  • 1palatinus – nádor.
  • 2princ – herceg; így nevezik a család fiúgyermekét; kb. annyi, mintha azt mondanánk rá: trónörökös.

A bitorló Napóleon volt, azaz hogy Anton, az Oskolapiaci Bierhuber borbély mezítlábas fia, aki hason fekve nyúlt el a fűben, a hátán Hermina főhercegnő ült, nehogy a bitorló újabb kísérletet tegyen a világ rendjének felforgatására. Amire különben a jámbor Anton nem is mutatott semmi szándékot, várta türelmesen az érdem jutalmát. Tudniillik, ha engedte magát legyőzetni, akkor a palatinus mindig egy ezüst hatost dobott le neki az ablakból. Amiből látnivaló, hogy Anton talán nem volt akkora hős, mint Napóleon, de mindenesetre okosabb ember volt nála.

Ezen a napon azonban a palatinus nem vette tudomásul a Habsburg-ház győzelmét. Komoran ült az esztergályozott lábú íróasztal mellett, amely fölül bátyjaurának, a császárnak hermelines képe nézett rá. Nagy halom felbontott levél hevert előtte, friss posta, amit reggel hozott a bécsi futár, szépen rendbe szedve ábécé szerint. Bartal, Eötvös, Géczy, Jósika, Teleki, a főméltóságú magyar királyi udvari kancellária tagjai Bécsben, csupa aranyfényű, ősi magyar név. (A budai helytartótanács tagjait Stankovitsnak, Privitzernek, Sorsichnak, Echierlingnek, Gerométának, Stripsichnek, Trifunátznak, Ottlingernek hívták.)

Három levelet külön tett a palatinus. Az mind a három a nyughatatlan Széchenyi gróffal foglalkozott, akit már megint fölforgató szándékon kaptak a konfidensek.3

  • 3konfidens – bizalmaskodó, tolakodó, besúgó.

Az első levelet Malonyay báró írta, az alkancellár. Arra figyelmezteti alázatosan a palatinust, hogy megbízható jelentés szerint a nevezett gróf a szilveszteri bálon a sárga giletmellényhez vörös szélű ingfodrot tett fel. Márpedig a sárga mellény vörös inggel a karbonárik viselete. A hírhedt Caracosa, akinek csak most ütötték le a fejét Nápolyban, még a vérpadra is ilyenben ment. Széchenyinek most még csak az ingfodra vörös, de ha a fenséges úr kurtábbra nem fogja a magyarok gyeplőjét, az egész inge megvörösödik.

A második levelet revisnyei gróf Reviczky Ádám írta, a királyi udvari főkancellárius, bizodalmas meghittséggel. Tomala Ferdinánd pesti litográfus Straussfedern cím alatt Strauss-valcereket adott ki, s a füzet címlapján egy struccmadár látható, csőrében a magyar címerrel. Mármost mindenki tudja, hogy a megkeveredett mágnás sűrűn megfordul a Tomala boltjában, ennélfogva biztos, hogy ő ajánlotta neki a magyar címeres struccmadarat. Világos célzás a politikai szisztémára.

A harmadik levelet maga Metternich írta. Ő Felségének a külső dolgokra ügyelő minisztere. (Ilyen szép magyar titulusa volt akkor a birodalmi kancellárnak.) Egy különös alakú pisztolynak a rajzát küldte meg a kancellár a nádornak, amelyet a bolond gróf a Nemzeti Kaszinóban mutogatott azzal a megjegyzéssel, hogy ezt csak kancellárok számára találták ki. A kancellár ugyan bármikor szívesen feláldozza életét őfelségéért és az ausztriai státusért, mindazáltal a nádor őfelsége érthetőnek fogja találni, ha legkisebb szolgája felhívja legmagasabb figyelmét erre a veszedelmes hóbortosra, mint egy készülő konspiráció fejére.

– A kék úristenre Bajorországban! – gyűrte össze a levelet a palatinus, aki magyarul érzett, de németül káromkodott, amikor a szolgálattevő secretarius4 bejelentette Lenhossék Mihályt, az öreg protomedicust.5

  • 4secretarius – titkár.
  • 5protomedicus – első orvos, legfőbb orvos.

A protomedicus olyan közegészségügyi miniszterféle volt száz évvel ezelőtt, mert akkor még szükségesnek tartották, hogy ilyen is legyen. Nagytudományú orvos és szókimondó, nyers-nyakas ember volt Lenhossék, aki a helytartótanácsban is rá mert ütni az asztalra, mikor az ország egyházi és világi bárói nem akartak törvényt hozni a himlő ellen való oltásról.

– Nem vezet az jóra, ha a gyarló ember az Isten dolgába ártja magát – ellenkezett Klobusiczky, a kalocsai érsek.

– Megengedem – hajolt meg az országos főorvos –, mert az Isten szándéka szerint eminenciád se ülne most az ország tanácsában, mint kalocsai érsek, hanem káposztát ültetne Klobusicban mint plébános.

A palatinus tudta a protomedicusról, hogy háziorvosa Széchenyinek, és legmeghittebb baráti körébe tartozik. Hirtelen elébe tartotta a Metternichet rettegtető rajzot.

– Domine6 professzor, látott-e már ilyent?

  • 6domine – uram.

– Hát hogyne láttam volna – vont vállat a professzor. – Éppen tegnap kaptam egyet Széchenyi gróftól, hogy vigyem haza a Jóska fiamnak játszani.

– Igazán? Ilyent? – csapta össze a palatinus a kezét. – De hát tudja, domine professzor, hogy micsoda ez?

– Ez? Ez tobáktöltögető pisztoly, fenség. Az ember reggel megtömi tobákkal, belespricceli az orrába, és el van látva egész napra. Angol praktika, a múlt esztendőben benne volt az Ofener Zeitungban7 is.

  • 7Ofener Zeitung – budai németnyelvű újság, még Pest–Buda egyesítése előtt jelent meg.

– De hát… de hát – hüledezett a palatinus –, mért mondta akkor az a Széchenyi, hogy ez csak kancellárnak való?

– Azért, mert csak a kancellároknak van olyan üres fejük, hogy annyi tobák elférjen benne.

A palatinust rázta a kacagás. Szívből nevetett, mint a csiklandozott gyerek, s csak akkor hagyta abba, mikor kétségbeesett visítás hallatszott föl a kertből. Bierhuber Napóleon ugyanis elunván a piculavárást,8 föltámadott a szövetséges hatalmak ellen, és oly erélyesen szétütött a szent szövetség közt, hogy a kisprincnek eleredt az orra vére.

– Hé! Du Spitzbub!9 – fenyegette meg az ablakból a palatinus a borbélygyereket.

Anton el akart illanni, de a lovagias ellenfél belekapaszkodott a kitlijébe,10 s felkiabált az ablakba:

– De papa, Anton azért haragszik, mert nem adtad meg neki a piculáját.

– Habet rectum11 – mosolyodott el a palatinus, és kivett az asztalfiából három ezüsthatost. De aztán meggondolta a dolgot, és egyet visszatett. A másik kettőt ledobta a gyerekek közé, és ezzel megadván az alapot a béketárgyalásokra, kezét összedörzsölve fordult a protomedicus felé:

– Mi újság a városban, illustrissime?12

  • 8picula – a koronaérték behozatala előtt forgalomban volt magyar és osztrák ezüst tízkrajcáros váltópénznek tréfás neve. Elnevezése az olasz spicciola szóból származik, mely a velence-lombardiai tartományok számára 1862. vert rézpénzeken fordul elő: Moneta spicciola pel Regno Lombardo-Veneto. Magyar katonák hozták Olaszországból. (Forrás: Pallas Nagylexikon).
  • 9Spitzbub – gézengúz, fickó.
  • 10kitli – halotti ruha; fehér vászonköpeny vagy ujjas.
  • 11Habet rectum – igaza van.
  • 12illustrissime – kiválóságod; a tudósokat megillető megtisztelő megszólítás a régmúltban.

– Fenség – hajolt meg az orvos –, nagy a sokadalom az utcákon. Kegyeskedjék kitekinteni, milyen nagy a nyüzsgés a Generál rétjén.

– Aha, mi van ott? Bolhaszínház? Azt megnézzük.

– Ma van a gellérthegyi távirgány13 bemutatása. Ha fenségednek tetszenék…

– Wie heisst?14 Tá-vir-gány? – tagolta a palatinus.

– Telegrafáló masinéria. De a hazai hirlelők távirgánynak írják. Ma tesz vele próbát a generál-stáb.15

– Jó, azt mi is megnézzük.

Csak a henyedolmányt (így magyarosította Döbrentey spectabilis16 a schlafrokkot17) cserélte föl a palatinus fehér kerek köpönyeggel, s leballagott a két úr a várból. A Parádé-piacon Pálfy Fidél csatlakozott hozzájuk, a tárnokmester, az Urak utcájában Mérey, a perszonális.18

A tárnokmester pénzügyekhez nem értett ugyan – hiszen azért volt rábízva az ország kasszája –, de szenvedélyes numizmatikus volt. Most is egy ezüst érmet kotort elő a dókája zsebéből.

– Aeginai drachma19, fenség – mondotta büszkén a palatinusnak.

– Hol szerezte méltóságod?

– Lateráti uram boltjában.

– Akkor nem aeginai. Őkegyelme falsificator.20

– Esküt tett rá, hogy Sirmiumból való.

– Akkor nem is drachma.

– Ő maga találta.

– Akkor azt sem hiszem el, hogy érem.

  • 13távirgány – nyelvújítási szó; távírókészülék.
  • 14wie heisst? – mi az? hogy hívják?
  • 15generál stáb – vezérkar.
  • 16spectabilis – tekintetes.
  • 17schlafrock – pongyola, házikabát.
  • 18perszonális – személynök; régi állami tisztség.
  • 19drachma – az ókori görög államok pénzegysége; két fajtáját különböztették meg: az aeginait és az attikait.
  • 20falsificator – hamisító.

A két úr eldisputált Lateráti uram drachmáján, úgy, hogy észre sem vették, mikor már fönt voltak a Gellért tetején. Splényi generális meg a budai hadikormányszék referensei fogták ott körül az ifjú urat, aki egy két öl magas pózna körül mesterkedett. A pózna felső végébe három léckar volt illesztve, amiket az ifjú ember kötelekkel mozgatott jobbra-balra, lefelé, fölfelé, előre, hátra, olyan serénykedéssel, hogy patakzott az arcán a verejték.

Az ifjú embert Andrean Károlynak hívták, a veje volt Nagy Eugénnek, a magyar udvari kamara regisztrátorának,21 és „jeles tudományos míveltségű úrnak” mondták a magyar „hírlelők”. A telegráf masina nem az ő találmánya volt, ő csak javított rajta. Az első optikai telegráfot a francia forradalom ötödik évében állította föl Chappe páter22 egy hetven kilométeres vonalon Párizs körül, és az első telegram, amit e világon föladtak, üdvözlet volt a forradalmi konventnek. A konvent persze megbukott, a forradalom is megbukott, de a Chappe-telegráf néhány évtized alatt egész Európában elterjedt. Még Oroszországba is eljutott, csak éppen két állam nem vette be – a Habsburg-monarchia és Törökország.

  • 21regisztrátor – észlelő.
  • 22Chappe páter – Claude Chappe (1763–1805) francia feltaláló. 1792-ben mutatta be társaival közösen fejlesztett, a gyakorlatban is jól használható szemaforrendszerét, ami hamarosan behálózta egész Franciaországot.

Andrean Németországban ismerkedett meg az optikai telegráffal, amelynek eredeti alakjában negyvenöt ingó léce volt – a léceket éjjel lámpák helyettesítették –, s így a kezelése sok bajjal járt. Andrean azt állította, hogy neki három jelző léc is elég, mert annyival is kényelmesen le lehet adni az ábécé minden betűjét.

– Nem értem én ezt – csóválta a fejét a palatinus –, hát kinek integet ez az ifjú úr ezzel a háromágú akasztófával?

– Kegyeskedjék fenséged a Szép Juhászné felé nézni, ott van felállítva a másik stáció,23 éppen négyezerháromszáz ölnyire ide. Talán ezen az okuláron24 keresztül!

  • 23stáció – állomás.
  • 24okulár – távcső.

Az okuláron keresztül csakugyan jól látszott a Szép Juhászné nyerge fölött a másik háromágú pózna, sőt az is látszott, hogy az éppen úgy kapálódzik, mint a gellérthegyi.

– No ez derék dolog – bólintott a palatinus. – Most már csak azt szeretném tudni, hogy lehet ezzel beszélgetni.

– Jelentse ön a társának, hogy a nádorispán úr őfensége itt van! – parancsolta Splényi Andreannak.

Andreán hol az egyik kötelet rándította meg, hol a másikat, a lécek fölemelkedtek és lecsapódtak, az egyik jobbra, a másik balra lendült, pár szempillanatig tartott az egész.

– Most jön a válasz. Kegyeskedjék fenséged az okuláron át figyelni, hogy milyen mozdulatokat tesznek a lécen. Én majd ezen itt feljegyzett alphabetum25 alapján meg fogom fejteni a jegyeket – mutatott a távirgász egy krikszkrakszos papírlapot.

– Vivat értzherceg Josef,26 vivat Hungaria! – ez volt a Szép Juhászné válasza.

  • 25értzherceg Josef – József nádor (Erzherzog Joseph Anton Johann Baptist von Österreich) (1776–1847) – német–római császári herceg, osztrák főherceg, magyar királyi herceg, császári-királyi tábornagy (k.k. Generalfeldmarschall), 1796-tól haláláig Magyarország nádora, a Habsburg-ház ún. magyar vagy nádori ágának megalapítója.
  • 26alphabetum – ábécé.

– Öt secundum – nézte az óráját a generális.

– Bámulatos találmány – álmélkodott a palatinus, aztán elnevette magát, és rákacsintott Lenhossékra. – Ez még a tobáktöltögető pisztolynál is különb, ugye professzor?

Andrean felhasználta a palatinus jókedvét, és mindjárt átnyújtotta neki „a bécs-budai távirgány rajzolattyát”. Kimutatta benne, hogy Budától Bécsig két mérföldenként tizennyolc telegráfállomásra volna szükség. Egyik a másiknak adná tovább a jeleket, s négy minutum alatt megtenné az utat az üzenet Budától Bécsig.

– És vissza? – kérdezte a palatinus.

– Vissza? – jött zavarba a feltaláló. – Természetesen vissza is négy minutum alatt.

– Nem lehet – mosolygott a palatinus. – Bécsnek közelebb van Buda, mint Budának Bécs. Azt én jobban tudom, domine.

Mindazonáltal kegyesen átvette a memorandumot, és biztosította gráciájáról a telegráfost.

– Kötelességünknek esmérünk mindent megtenni, hogy hazánk a pallérozott európai tartományok közé emelkedjék.

Udvari fogat várta a palatinust a Gellért tövében, de csak lépve bírt menni a kocsi a tolongó tömegben. (Száz évvel ezelőtt majdnem hatvanezer lakosa volt már Pest-budának.)

Alig ért be a dolgozószobájába a nádor, megint udvari futárt jelentettek. Jakob volt, a császár privát futárja.

– Értesítem fenségedet – írta a császár –, hogy némely nyughatatlan elméjű emberek a telegráf masina nevű újítással meg akarják zavarni házunk birodalmának nyugalmát is. Bécsben elutasítva, valószínűleg a fenséges testvérünkre bízott tartományban is kísérleteket fognak tenni. Mivel ezen jakobinus találmány a népek között csak a köznyugtalanság előmozdítására szolgáló eszköz lenne, elvárjuk fenségedtől, hogy ezen rebelliós27 újításnak útját állandja.

A palatinus arcán mosoly vonaglott keresztül.

– Ecce!28 Nem mondottam, hogy Bécshez közelebb van Buda, mint Budához Bécs!

  • 27rebellió – lázadás, felkelés.
  • 28ecce! – íme!

Azzal széthasította „a bécs-budai távirgány rajzolattyát”, és az asztal alá vágta.

– Megyek, gyerekek! – kiáltott le az ablakon a várkertbe, magára véve a henyedolmányt.

Mielőtt azonban lement volna, megállt egy percre a hermelines kép előtt, és értzherceg Josef, a palatinus, sok keserűséggel megcsóválta a fejét, és egy csepp pajkossággal ráöltötte a nyelvét őfelségére, I. Ferencre, ausztriai császárra és jeruzsálemi, magyar, cseh, lombardiai, velencei, horvát, tót, dalmát, galíciai, lodomériai és illíriai királyra.

A Szent Péter templom látképe (Montmartre, Párizs)
Jacques-Auguste Regnier · 1820 körül
Claude Chappe (1763–1805) francia feltaláló
Chappe-féle telegráf állomás · 1794
Chappe-féle telegráf állomás · 19. század · Musee des Arts et Metiers, Párizs
Porosz optikai telegráf ábécé · 1845 · gyermekjáték · wikimedia.org
Forrás

Móra Ferenc: Tápéi furfangosok I–II. Válogatott elbeszélések. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1962. I. kötet. 251–257. p. (Aranykönyvtár.)

Függelék

Az 1789-es francia forradalomban az 1763-ban született Claude Chappe ígéretes egyházi karrierje félbeszakadt, és kénytelen volt munkanélküliként visszamenni szülőfalujába, Brulonba. Két másik testvére hasonlóképp járt, s hárman együtt igyekeztek valami megélhetési forrást keresni. Mivel akkortájt több francia hadihajó is heliográfok segítségével menekült meg az angol flotta elől, a hadügyminisztérium komolyan támogatta az optikai távjelzők fejlesztésén munkálkodókat.

Ez adta a gondolatot, hogy Claude Chappe és két testvére is ezzel a témával kezdjen foglalkozni. Csatlakozott hozzájuk Abraham-Louis Bréguet, a híres órásmester és műszerkészítő is. Munkájukat hamar siker koronázta, 1791 márciusában már bemutatták a szinkronrendszerű ingás távjelzőjüket.

A bonyolult név egyszerű ötletet takar, a megoldás kulcsa két azonos ingaóra.

A szinkronrendszerű ingás távjelző működése

A két azonos ingaóra számlapja helyén egy tíz részre osztott körlap állt a tíz számjeggyel.

Az órának csak egy mutatója volt, mely lassan körbe járt.

Az egyik szerkezet az egyik helyszínen, míg a másik kilométerekkel odébb, a másik helyszínen működött, azonban a két mutató egyszerre, azaz szinkronban mozgott, mindkettő ugyanazt mutatta.

Az algoritmus egyszerű volt: az egyes üzeneteket vagy akár az abécé betűit kétjegyű számokkal látták el, s ezeket a kétjegyű számokat küldték el a távjelző segítségével oly módon, hogy amikor a mutató éppen a megfelelő számjegyre ért, egy hang vagy fényjelzést küldtek a másik állomásra.

A kezelő leolvasta a megfelelő számjegyet, majd ugyanilyen módon várta a kétjegyű szám második jegyét.

Amikor az is megérkezett, a táblázatban megkereste, hogy milyen üzenet vagy betű érkezett.

Bár az első kísérletek bíztatóak voltak, a tachygraphnak (gyorsírónak) nevezett berendezéssel Chappe nem volt igazán elégedett. A fő problémát a két helyszín közötti szinkronizáció jelentette.

A szemaforos távjelző

A három testvér igen hamar módosított elképzelésein, s mire a döntések a Konvent elé kerültek, már el is készültek az újabb berendezéssel, a szemaforos távjelzővel. 1793 áprilisában a Konvent – felismerve a berendezés jelentőségét a szomszédos országokkal folytatott háborúban – rendkívül gyorsan döntött a szemaforos távjelző kipróbálásáról.

Júliusban már 26 kilométeres szakaszon mutatkozott be az első három állomás, s a sikeres bemutató után 1794-ben Párizs és Lille között már meg is kezdte működését az első 225 kilométeres szakasz. Az eleinte húsz közvetítő állomásból álló vonal még abban az évben augusztus 30-án (avagy a forradalmi naptár szerint a II. év Fructidor 9-én) diadalmas hírt továbbított a Konventnek. A szöveg – „Csapataink ma délben felszabadították Condé városát” – nem egészen háromnegyed óra alatt érkezett meg az optikai távjelző láncon.

A Chappe-féle távíró – amit már Chappe maga is télégraphe néven illetett – őrházak sorozatából állott.

A szemaforos távjelző működése

Minden egyes őrház tetején egy magasba emelkedő árbocrúdra három-öt méter hosszú, mozgatható kart szereltek fel, amelynek mindkét végéhez két méter hosszú, szintén mozgatható szárny kapcsolódott. A kar és a szárnyak is rácsos szerkezetűek voltak, hogy szél ne tudja megrongálni a berendezéseket.

A jelzőelemeket az őrházból lehetett mozgatni két fogantyú segítségével.

A távírász munkáját egy, az asztalon álló fémmodell segítette, melynek karjai pontosan ugyanúgy mozogtak, mint az őrház tetején az üzenetet továbbító szárnyak.

A fogantyúk a közvetítő rudazat segítségével a középső kart négy különböző állásba, míg a szárnyakat hét-hét különböző állásba tudták állítani. Így a szemaforral összesen 196 különböző jelzést lehetett küldeni.

A nagy mennyiségű kombináció az abécé kis- és nagybetűinek továbbításán kívül arra is lehetőséget adott, hogy a gyakrabban használt szavakat külön jellel jelöljék. Ez sokat gyorsított az üzenetek küldési sebességén.

Az őrházakat úgy helyezték el, hogy a távírászok távcső segítségével jól lássák a szomszédos torony jelzéseit. A leolvasott jelzést a távírász a fogantyúk segítségével néhány pillanat alatt beállította a saját jelzőberendezésén, majd várta a következő jelzést.

A távíró előnyeit felismerve egymás után létesültek az újabb és újabb távíróvonalak. A hasznos eszköz túlélte a köztársaság bukását is, hiszen Napóleonnak ugyanúgy szüksége volt a gyors hírláncra, mint a Konventnek. 1805-ben – Claude Chappe halálának évében – már 2000 kilométernyi volt a hálózat hossza. 1852-ben pedig már 556 őrház segítségével 4800 kilométert tett ki a teljes hálózat; a 29 legnagyobb várost kötötte össze Párizzsal.

Ekkorra már nemcsak az államigazgatás használta a távíróvonalakat, hanem a kereskedelmi, üzleti információk egy részét is a távírászok továbbították. A vonalak kihasználtsága így igen jelentős lett, a távírászok többnyire egész nap serényen dolgoztak, nem kellett tétlenül várakozniuk a következő üzenetre. A jelkulcsot maguk a távírászok nem ismerték, így nem is tudták, milyen üzeneteket továbbítanak, azonban hamar kiderült, van, akiknek érdekében áll, hogy az üzenetek tartalmat váltsanak útközben.

Különösen a tőzsdei információk esetén fordult elő, hogy a távírászokat megkörnyékezték a kódokat ismerők, ne az adott jelet küldjék tovább, hanem helyette másikat. Ha máshonnan nem, akkor Alexander Dumas Monte Christo grófja című regényéből jól tudjuk, mennyit ért egy-egy esetben, hogy más jeleket továbbítsanak a vonalon, mint kellett volna.

Telefónia – A távközlés története

Függelék

Az 1780-as évek a postára és lovasfutárokra alapozott hírtovábbítás korának végét jelentették, hamarosan döntő változás állt be a telegráf feltalálásával. Claude Chappe francia pap és mérnök, 1792-ben megszerkesztette a sémaphore télégraphique-ot, azaz a vizuális távirót. Hat lemezét 49 kombinációban lehetett beállítani, ami alkalmassá tette a teljes ábécé és még számos más jel továbbítására. Mivel Chappe testvére a francia forradalmi nemzetgyűlés tagja volt, a testületet támogatásra tudta serkenteni, aminek eredményeképpen a frontvonal közelében, Párizs és Lille között felállították a távíró oszlopokat. Hamarosan átütő siker bizonyította a találmány használhatóságát: 1794-ben, amikor az egyik francia várost elfoglalták az osztrákok, még egy óra sem telt el a csata után, és a híre már megérkezett Párizsba. A következő években megkezdődött a szemafor távíróvonalak építése Európa-szerte.1

  • 1Az adatot közli: The New Encyclopaedia Britannica. 1992, Vol. 3, 95–96. p.

Magyarországon még hosszú ideig nem jelent meg a távíró, bár létezéséről már magyar nyelven is lehetett olvasni. A Közhasznú Esmeretek Tára 1839-ben egész alaposan foglalkozott vele. „Telegraph azon eszköz, melly bizonyos jelek által tudósításokat ’s parancsokat távol helynek legrövidebb idő alatt tudtára ad – írta . – Áll ez rudakból és léczekből, mellyek mozditás által számtalan alakokat képezhetnek, ’s minden illyen állás bizonyos szót vagy dolgot fejez ki. Ha illy eszközök magas és kitűnő helyeken bizonyos távolságra úgy állíttatnak fel, hogy a’ kapott jelt egyik a’ másikkal minden késedelem nélkül közli, úgy eszközölhető általa, hogy valamelly hír felette rövid idő alatt messze földre elvitessék.”2 Néhány adatot is közölt: Párizs és Calais között 27 telegraph oszlopon 3 perc alatt, Lille-ből Párizsba 22 oszlopon 2 perc alatt, a legtávolabbi Brestből Párizsba 80 oszlopon 10 perc alatt jutott el az üzenet. Részletesen foglalkozik egy budai kisérlettel, amelyet 1838. május 14-én végeztek a tábornoki kar felügyelete mellett. „… A Gellérthegyen Andreán úr [a feltaláló] felügyelete alatt 1½ ölnyi [kb. 3,5 m] magasságú telegraph állíttatott, mellynek nappali közlésekre szolgáló részei három, de sokfélekép változtatható ’s idomítható póznaléczből, éjjeli közlékrészei pedig hét ingatható lámpából állanak … Andreán úrnak … ki 24 betű-képjelt használ közleményeszközül, több hivatalos üzenet adatott fel, mellyekről olly szabadossággal[!] tudósítá a’ másik vizsgaponton (a’ budai hegysor közt úgy nevezett Szép Juhászné mellett) álló ’s jeltitkaiban jártas czimboráját, hogy az általa följegyzett betütitkok megfejtése hív ’s tökéletes mása volt az elibe adott közlendőségeknek.” Kettejük között a távolság több mint 8 kilométer volt, mégis néhány másodperc alatt eljutott az üzenet. A feltaláló szerint Buda és Bécs között 2 mérföldenként összesen 18 oszlopot kellene felállítani ezzel a rendszerrel, s az üzenet 4 perc alatt haladna végig rajta.3

  • 2 Közhasznú Esmeretek Tára. XI. köt. Pest, 1839, Heckenast Gusztáv, 468. p.
  • 3 Közhasznú Esmeretek Tára. i. m. 468–469. p.

A terv meghiúsult – valószínűleg nem csak a Metternich-kormány gyanakvása és bürokratikus kötekedései miatt, mert mi tagadás, ez csak halvány változata volt az Európa-szerte működő francia rendszernek.

Ám az 1820-as évektől már sorra megjelentek az elektromágnesességen alapuló különböző telegráfok,4 1837-ben pedig az amerikai Samuel Morse megszerkesztette azt a készüléket és a hozzátartozó kódrendszert, amely a következő közel másfél évszázadra, egészen a telefax és az e-mail elterjedéséig uralkodott a hírszolgálat terepén.

  • 4Az adatot közli: Pallas Nagy Lexikona. XVI. köt. Budapest, 1897. 30. p.

A Magyarországon létesített első telegráfvonal már elektromos távíró volt, amihez az nyitotta meg az utat, hogy 1847. január 16-án az uralkodó a postához hasonló állami monopóliumként határozta meg a távírót. Még ugyanennek az évnek a végén, december 26-án született meg Pozsonyban a Béccsel való távíró-összeköttetés. Az 1847–48-i országgyűlés már használta is.5 A távíróvonalak kiépítése azonban a szabadságharc leverését követő Habsburg-neoabszolutizmusra maradt. A Pest-Pozsony vonal építése 1850-ben indult el, és ugyannak az évnek kora őszén már megnyíltak az első magyarországi távíróhivatalok Pesten, Pozsonyban és Esztergomban. 1852-ben Szolnok, a következő évben Nagyszeben, Pétervárad, Zimony, Szeged, Cegléd, Temesvár, Orsova csatlakozott a sorhoz, és Buda, amelynek távíróvonala azonban egyelőre csak a helytartóság elnöke, Albrecht főherceg kizárólagos használatára szolgált. Mindenesetre az osztrák–magyar kiegyezés megkötésének idejére (1867) már 8000 km-t hálózott be a magyarországi távíró, 326 vasúti telegráfhivatal működött, amelyek közül 181 állami, 145 pedig magán táviratok kezelésére kapott jogosítványt. Ebben az évben már összesen 1 174 000 táviratot továbbítottak.6

  • 5 Pallas Nagy Lexikona. 31. p.
  • 6 Pallas Nagy Lexikona. Uo.

Buzinkay Géza: A szemafortól az MTI-ig. A sajtóhírszolgálat megszületése és a magyar hírlapok

Függelék

10

Kossuth Lajos tájékoztatást kér Rudolf Beyer őrnagytól, hogy a morva határ és Pest között esetleg felállítandó távíróvonal hogyan biztosítható az ellenségtől?

Pozsony, 1848. november 4.


Igen tisztelt őrnagy úr!


E hó 3-án tett ajánlata távíró-összeköttetés felállítására a morva határ és Pest között igen nagyfontosságúnak tűnik előttem, mielőtt azonban mégis erről határoznék, kérem szíves értesítését arról, hogy a távíró-összeköttetés a mondott szakaszon nincs-e könnyen kitéve az ellenséges rombolásnak, és hogy ebben az esetben miként lehetne a vonalat biztosítani?


Mély tisztelettel az ön híve


Kossuth Lajos


Hadtörténelmi Levéltár 1848/49: 3/77.

Német nyelvű, eredeti tisztázat, Kossuth Lajos s. k. aláírásával. Hátoldalán címzés.

11

Dr. Frommhold Károly Kossuth Lajos megbízásából tájékoztatást kér Rudolf Beyer őrnagytól az általa javasolt távíróvonal költségeiről.

Pozsony, 1848. november 4.


Igen tisztelt őrnagy úr!


Kossuth Lajos elnök úr utasítására van szerencsém a morva határ és Pest közötti távíró-összeköttetést tartalmazó levelét illetőleg azt a kérdést intézni önhöz: mennyit tesz ki hozzávetőleg ennek az elektromos távíró költségeinek az összege? Anélkül, hogy az elnök úr pontos és részletes kimutatást kívánna az esetleges költségekről, elegendő lesz annak a teljes összegnek a feltüntetése, amellyel remélni lehet az említett elektromos távíróvonal felállítását.


Van szerencsém magam tisztelettel ajánlani.


Dr. Frommhold Károly

az elnöki törzs kíséretében


Hadtörténelmi Levéltár 1848/49: 3/77a.

Német nyelvű, eredeti tisztázat. Hátoldalán címzés.


„Barátja, Kossuth”. Forráskiadvány Kossuth Lajos Hadtörténelmi Levéltárban és Hadtörténeti Múzeumban őrzött irataiból. Szerkesztette Solymosi József. Lektorálta és a bevezető tanulmányt írta dr. Hermann Róbert. Sajtó alá rendezte, a lábjegyzeteket írta, az idegen nyelvű iratokat fordította Babucsné Tóth Orsolya, dr. Bőhm Jakab, Galván Károly, dr. Hermann Róbert, dr. Kun József, Sallay Gergely Pál, Solymosi József, Szoleczky Emese. Budapest: Petit Real Könyvkiadó, 2003. (Hadtörténelmi Levéltári Kiadványok.)