Rippl-Rónai József nagy festőművészünk gyógyszerészi adatai

A gyógyszerészet történetéből
Dr. Mozsonyi Sándor
orvoslás, gyógyszerészet, Than Károly, Lengyel Béla

A szerző ismerteti Rippl-Rónai József, világhírű festőművészünk kevéssé ismert gyógyszerészi múltját, amely iránt a képzőművészet köréből is érdeklődés nyilvánult meg. Kiemeli a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézetében levő, bizonyíthatóan a nevezett mester által egyetemi hallgató korában egyik professzoráról festett kitűnő portrét, amely valószínűleg a művész legelső olajfestményű képalkotásának tekinthető.

szóelválasztás

Foglalkozik Rippl-Rónai egyetemi tanulmányaival és annak a reményének ad kifejezést, hogy a képzőművészet illetékesei a festmények közölt új adatait, korszerű ellenőrző vizsgáló módszerekkel is igazolni fogják.

Kevesen tudják a mai gyógyszerészek közül, még kevesebben a kívülállók köréből, hogy Rippl-Rónai József, a világhírű magyar festő-, grafikus- és iparművész, okleveles gyógyszerész volt. Ezért – úgy vélem – érdeklődéssel fog találkozni a mester gyógyszerészi múltjáról szóló adatok közlése, amely iránt többek között a képzőművészet területéről is érdeklődés nyilvánult meg.

Aktualitást ad továbbá e közleménynek az is, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetem (ma Semmelweis Orvostudományi Egyetem – Szerk.) Gyógyszerészeti Intézetének tulajdonában van a művész – bizonyíthatóan egyetemi gyógyszerészhallgató korából származó – egyik (vagy talán két) professzoráról festett kitűnő portréja, amely egyben lehet, hogy első olajfestményű művészi képalkotásának is tekinthető.

Mielőtt sorra vennénk a fentiekre vonatkozó bizonyítékokat, ismertetjük a művész életrajzát, gyógyszerészi pályafutásának befejezéséig, illetőleg művészi elindulásának kezdetéig, mert ettől fogva már művészettörténészek és más hivatott szakemberek avatott tollal méltatták világhírnevét és dicsőségét.

Amilyen gazdag ez az utóbbi irodalom, olyan szegényes és hézagos gyógyszerészi múltra vonatkozó – igaz, hogy mindössze pár rövid évre terjedő – adatkomplexum, amelyről maga a mester nem tett sem szóban, sem írásban említést. Az Emlékezéseim című munkájában pl., ahol művészi pályájának eseményeit részletesen fejtegeti, többek között csak ezt írja:

Művészpályám kezdetének indulópontjairól nem szólok, mert azok nagyon hasonlók sok más szellemi foglalkozású ember pályájának elejéhez, akik nem találták meg mindjárt azt a talajt, melybe gyümölcsözőleg vethetik el tehetségük magvait.

Arról, hogy Rippl-Rónai József gyógyszerész volt, a Baradlay–Bársony által írt, 1930-ban megjelent: A magyar gyógyszerészet története című munkából szerezhettek tudomást a magyar gyógyszerész-társadalom tagjai, majd 1937-ben dr. Horváth Jenő közléséből értesülhettek erről. Genthon István, a kiváló művészettörténész Rippl-Rónai József című, 1958-ban megjelent, gazdagon illusztrált könyvében pedig többek között a következőket írja róla:

A magyar festőművészet a XX. század elején fejlődésének döntő fordulatához érkezett el. Ebben az erjedő igen tanulságos korszakban a magyar piktúra legjellegzetesebb, nemzetközileg is jelentős alakja Rippl-Rónai József Kaposváron született 1861. V. 23-án. Apja az ottani r. kat. iskola tanítója, később igazgatója volt Elsőszülött fiú volt, testvérei: Ödön, Lajos és Sándor voltak.

Rippl József a Rónai nevet csak párizsi tartózkodása idején vette fel.

Négy gimnázium elvégzése után a kaposvári »Arany oroszlán«-hoz címzett, s akkor Schrőder Sándor tulajdonában volt gyógyszertárba kerül mint gyakornok

Mint patikussegéd alkotta első művét 1881-ben, amely fiatal nőt ábrázolt virágos estélyi ruhában.1

  • 1 Itt történik tehát említés képzőművészeti vonalon a mester gyógyszerész voltáról.

A művész tanulmányi idejét gyógyszerészi oklevelének elnyeréséig így rekonstruálhatjuk:

Hatéves kora után a 4 elemi osztályt az apja vezette kaposvári iskolában végezte 1871-ben, majd az ottani gimnáziumban tanult 4 évig, s 1875-től 3 esztendőn át gyógyszerészgyakornok volt a fent említett, most is meglevő, Május 1. utca 19. szám alatti „Arany Oroszlánhoz” címzett gyógyszertárban.

Gyakornoki bizonyítványának megszerzése után, az akkori gyógyszerészképzési szabályzat előírása szerint, valószínűleg még egy évig dolgozott a fenti gyógyszertárban mint nem okleveles gyógyszerész, s 18 éves korában, 1879-ben iratkozott be a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karára mint I. éves egyetemi gyógyszerészhallgató. A II. tanévet ugyanezen egyetem orvosi karán fejezte be s ugyanott nyert az 1881. május hó 31-én letett záróvizsga után gyógyszerészmesteri oklevelet.

Gyógyszerészi szempontból érdeklődésre tarthat számot az akkori egyetemi gyógyszerészképzés részletes menete.

1859-ben az ausztriai egyetemeken bevezetett új gyógyszerésztanulmányi szabályzat látott napvilágot és tétetett kötelezővé a pesti egyetemen is, az 1851–52. évi helyébe. Az új rendelkezés így hangzott:

Tanítási és szigorlati rend a gyógyszerészmesteri fokra.

Aki valamely egyetemen a gyógyszerészi tanulmányokra bocsáttatni s gyógyszerészmesteri oklevelet nyerni óhajt, attól megkívántatik, hogy az algimnáziumi tanulmányokat bevégezte legyen, továbbá, hogy a fennálló gyógyszerésztestületi rend szerint a gyógyszerészetet tanulta s a (3 évi gyógyszerészgyakornoki) tanlevél elnyerése után, valamely belföldi gyógyszertárban 2 éven át, mint segéd szolgált legyen. Az egyetemi tanfolyam 2 évig tart.

A köteles tárgyak a következők:

Az első évben: elemi természettan és ásványtan a téli félévben, állattan és növénytan a nyári félévben, továbbá általános-, szervetlen- és szerves-vegytan mindkét félévben; mindezen tantárgy heti 5 órával, a növénytan azonban a nyári félév rövidsége miatt 5–8 órával tartassék.

A második évben gyógyszerészeti vegytan és gyógyszerismeret a téli félévben; az első 5, a második 3 órával hetenként, továbbá mindkét félévben vegytani gyakorlatok a laboratóriumban, hetenként legalább 10 órával.

Az oklevelet a jelölt csak szigorlatok által nyerheti el, amilyen 3 van u. m. 2 elméleti és 1 gyakorlati.

Az első elméleti szigorlat tárgyai:

a) elemi természettan (fizika),

b) állattan

c) növénytan

d) ásványtan

A második gyakorlati szigorlatnál

a) 2 gyógyszerészi készítmény előállítása

b) egy vegyi elemzés végzése.

Végül a harmadik szigorlatnál:

a) gyógyszerismeret.

b) általános-, szervetlen- és szerves-vegytan,

c) gyógyszerészeti vegytan,

d) gyógyszerészeti törvénytan

Az első szigorlat bölcsészeti, a második és a harmadik az orvosi karnál történik, az illetékes dékán elnöklete alatt.

Ha a jelölt a szigorlatoknak eleget tett, gyógyszerészmesteri oklevelet nyer.

A BOTE rendelkezésére álló iratok között Rippl-Rónai József-re vonatkozólag a következő adatokat találtuk:

A Budapesti Tudományegyetem 1879–80 tanévi almanachjában szerepel Rippl József mint I. éves, az 1880–81 tanév évkönyvében pedig mint II. éves gyógyszerészhallgató.

A BOTE rektori tanácstermében levő, az orvosokról és gyógyszerészekről vezetett Diplomakönyv 1881. évfolyamában pedig ezt a szöveget találjuk:

Rippl József 20 éves r. kath. Kaposvár, Somogy m. II. (gyakorlati) szig. 1881. máj. 31. – Készítmény (melyet elő kellett állítania): Hydrargyrum jodid és kénsavas nátrium, megvizsgálnia pedig légenysavat (salétromsav) kellett.

A BOTE Gyógyszerésztudományi Karának dékáni hivatalában levő, az 1875–76 tanévtől vezetett gyógyszerészi szigorlóvizsgák jegyzőkönyvének 134. sorszáma alatt 1881. V. 31-i bejegyzésként a következő adatok találhatók.

Rippl József (20 éves r. kath. Kaposvár (III. szig.) vizsgálati osztályzat (záróvizsga)

Gyógyszerisméből: egs. Dr. Balogh Kálmán

Gyógyszerészi törvényekből: egs. Dr. Balogh Kálmán

Vegytanból: egs. Dr. Than Károly

Gyógyszerészetből.: egs. Dr. Müller Bernát2

Végleges osztályzat: elégséges Dr. Balogh Kálmán dékán

  • 2 Dr. Müller Bernát kitűnő képzettségű gyógyszerész, szigorlati kormánybiztos nagy Semmelweisünk nagybátyja volt.

Ezen a gyenge vizsgaeredményen egy cseppet sem csodálkozhatunk s nem vonhatunk le abból hátrányos következtetést a nagy mester képességeiről, ha tudjuk azt, hogy gondos édesapja kényszerítette arra – mitsem sejtve későbbi óriási művészi sikereiről –, hogy valami biztos megélhetést nyújtó, kenyérkereső diploma legyen szeretett fia kezében, akinek ragyogó ábrázolóképessége egyébként már igen fiatal korában megmutatkozott. Nem érdekelte őt komolyan soha semmi más, mint a rajzolás és a festés művészete, amit az Emlékezéseim című kötetében röviden így fejezett ki:

Tanító volt az édesapám, aki sokszor hangoztatta, ha tízszer születnék is a világra mindig tanító kívánna lenni, én viszont festő lennék mind a tízszer, ha tízszer születnék a világra.

S valóban, kezdettől fogva mindvégig egész lényét a képzőművészet töltötte be.

Diplomájának elnyerése után ismét a Genthon által említett gyógyszertárban dolgozott, s ez idő alatt – tehát 1881. V. 31 után – alkotta a fent már ugyancsak említett első (?) művét pasztelltechnikával.

A gyógyszerészi tevékenység azonban semmiképpen sem elégítette ki egyedül a művészetért hevülő lelkét. Még abban az évben otthagyta tehát a gyógyszertárt és 1882-ben már gr. Zichy Ödön két fiának nevelőjeként Surdon találjuk, hogy – közben művészetének élve – 1884-ben a Festőakadémia ösztöndíjasaként Münchenbe költözzön.

Ezzel tehát egyszer s mindenkorra végetért gyógyszerészi pályafutása, hogy elinduljon a művészet kezdetben sok nélkülözést jelentő, rögös, de végül is a világhírnév dicsőségébe torkolló útjára, amelyről ugyancsak Genthon a Művészeti Lexikon IV. kötetében (1968), többek között ezt írja:

Stílusa a posztimpresszionizmushoz kapcsolódik, annak dekoratív ágát rendkívül egyénien, magasrendű kvalitással fejlesztette tovább Több mint 2400 olajképet és pasztellt festett…

A bevezető sorokban említettük, hogy a BOTE Gyógyszerészeti Intézetében van Rippl-Rónainak gyógyszerészhallgató korában egyik (illetőleg esetleg két) professzoráról készített, talán első olajfestménye, 1945-ben, a felszabadulás után, amikor sorra vettük a háború okozta pusztításokat, e sorok írója – mint a gyógyszerészhallgatók 1863–64. tanévben megalakult Segély- és Önképző-Egyesületének akkori tanárelnöke – felkereste az Egyesületnek a Múzeum körúti bölcsészeti karon elhelyezett helyiségét is, ahol megdöbbentő kép fogadta: a helyiség belövést kapott, s ott minden szerteszét hullott. A padlón heveit tárgyak között három megrongálódott, olajfestésű portré is volt, valamennyi a gyógyszerészhallgatók egykori professzorait (volt tanáraimat) ábrázolta, éspedig a két nagy kémikust: dr. Lengyel Bélá-t és dr. Than Károly-t, továbbá dr. Bókay Árpádot a farmakológia tanárát. Különösen a Lengyel- és Than-képek árulták el, hogy azok művészi kezektől származnak. Szignálva – sajnos – egyik sem volt A festményeket az Egyetemi Gyógyszerészeti Intézetbe vittük át s azok jelenleg is ott vannak Bár a fent említett irodalmi adatokból tudtunk arról, hogy a festőművész Rippl-Rónai József gyógyszerész volt, nem is gondoltunk arra, hogy a szóban levő szignálatlan képek – amelyeknek kivitelezése az ő jól ismert posztimpresszionista stílusától teljesen elüt, – tőle származhatnak Csak jóval később, 1960 körül merült fel ez a gondolat.

Ekkor a Magyar Nemzeti Galériához fordultunk, sőt a mester egyik tanítványa, Martyn Ferenc kitűnő pécsi festőművész is megtekintette a képeket, de pozitív választ – a fenti okokból – egyik részről sem sikerült kapni.

A Magyar Nemzeti Galéria mégis nyilvántartásba vette Lengyel Béla portréját 780/a/1961 szám, Than Károly-ét pedig 781/1961. szám alatt azzal a megjegyzéssel, hogy: „Feltehetően Rippl-Rónai József ifjúkori festményei azok, az 1880-as évekből.”

Ezzel egyelőre ismét elaludt a dolog.

A múlt évben véletlenül kezünkbe került A magyarországi gyógyszerészet története című 2 kötetes munka, amelynek I. kötetében a 341. oldalon a következő szöveget olvastuk:

Neves és országos hírű festőművész volt Rippl-Rónai József gyógyszerész kartársunk is, aki még fiatalon, tehetsége hajlamait követve, otthagyta a gyógyszerészi pályát és a festészet múzsájához szegődött. Évekig élt külföldön, s mint afféle művészember idősebb korában kissé különc természetű volt.

Rippl-Rónai 1879–81-ben végezte gyógyszerészi tanulmányait a budapesti egyetemen Karlovszky Geyzával együtt – aki Karlovszky Bertalan festőművésznek testvérbátyja volt –, az itt megírt részleteket róla, Karlovszky Geyzá-tól hallottuk.

Rippl-Rónai igen jó megjelenésű, csinos fiatalember volt egyetemi hallgató korában, s társai szerették. A zseni kiválasztottsága azonban, némi önérzet formájában már akkor kiütközött rajta. Kedvvel rajzolgatott már akkor is.

Egyszer kedves tanáruknak Lengyel Bélának nevenapja közeledvén, megkérték társai, hogy fesse meg a professzor pontréját, amit ő szívesen megtett. Fénykép után, olajban festette meg Lengyelt. A kép elég jól sikerült, át is adták az ünnepen a professzornak. Jelenleg (1930) az örökösök birtokában van, de szignálva nincs. Időközben a mester neve patinás hangzású lett s Lengyel tanár örökösei megkérték Karlovszkyt, hogy a kép eredetiségét, mint tanú igazolja.

Rippl-Rónai Kaposvárott született 1861-ben, meghalt 1927-ben. Gyógyszerészi oklevele megszerzése után külföldre ment. Előbb a müncheni festőakadémián képezte magát, majd Párizsba ment, ahol Munkácsy tanítványa lett, de a mester konzervatív-akadémikus iránya nem tetszett neki, s a modern francia impresszionista irány követőjének csapott fel,. Ennek az élénk színekkel dolgozó impresszionista iránynak magyarországi apostola mindvégig ő maradt. Kiállított képeit először nagyon kritizálták, de ő nem vesztette el kedvét s későbben a modernné fejlődött műízlés igazolta őt. Későbbi tárlatain kiállított festményei híressé tették nevét.

Néhány képét maga a király és az állam is megvásárolta. Leginkább vegetációs és virágos tájképeit élénk színek és színgazdagságában még Segantini világhíres iskolájától is különböző naturálimpresszionista felfogás tették elragadóvá. Egy időben szinte irányt jelzett Rippl-Rónai neve a festészetben. 1927-ben halt meg, hírneve teljességében, de végső éveiben hozzánk, gyógyszerészekhez, láthatóan nem kötötte többé az összetartozandóság érzete. A Pesti Hírlap 1927-ben Rippl-Rónainak egy állítólagos levelét közölte, amelyben régi hivatásáról elég éles kritikát mond. A levelet még atyjának írta gyógyszerészalkalmazott korában, s sorainak tendenciája az, hogy atyját, aki neheztelt reá, amiért a gyógyszerészi pályát otthagyta, megbarátkoztassa a gondolattal, miért hagyta ott a gyógyszerészi pályát.

A fenti sorok tehát – úgy véljük – minden kétséget kizáróan igazolják azt, hogy az Egyetemi Gyógyszerészeti Intézetben levő, Lengyel Bélá-t ábrázoló kitűnő portré Rippl-Rónai alkotása, sőt megkockáztatjuk azt az állítást is, hogy első művészi olajfestménye volt.

Az e képhez nagyon hasonló kivitelben készült, Than Károly-t ábrázoló portréról A magyarországi gyógyszerészet története II. kötetének 398. oldalán csak e sorok olvashatók:

25 éves egyetemi tanári jubileuma alkalmából az egyetemi gyógyszerészhallgatók 1887. május hó 22-én olajfestményű életnagyságú portréjával lepték meg tanárukat Dr. Than Károly nagynevű kémikus professzort.

Ebben az évben Rippl-Rónai már Párizsba ment Münchenből, ez tehát kétségessé teszi azt a feltevést, hogy ez a kép is az ő műve. Igaz, hogy a szüleit nagyon szerető művész gyakran hazalátogatott Kaposvárra, s nem lehetetlen, hogy egy ilyen alkalommal őt bízták meg a tanítványok ennek a képnek a megfestésével is. Ez azonban már nem bizonyítható olyan kategorikusan; mint a Lengyel-ről festett kép, amelyet unokája dr. Lengyel Béla kémikus, budapesti egyetemi tanár, akadémikus is agnoszkált, bár a felmerült fenti kérdésre nem tudott pozitív választ adni.

A fenti adatok ismeretében újból szorgos kutatásba kezdtünk. Első utunk a Magyar Nemzeti Galériába vezetett, ahol biztatást kaptunk arra, hogy érdemes a jelen témával foglalkozni Egyben ott betekintést nyertünk Genthon István és Rippl-Rónai már említett könyveibe, valamint azoknak az intézményeknek és személyeknek a címét kaptuk meg, akiktől esetleg újabb adatokat reméltünk nyerni. Ezek közül a legérdekesebb és legautentikusabb információt dr. Rónai Gusztáv ny. törvényszéki tanácselnöktől, a művész Lajos nevű testvérének fiától kaptuk, akinek levelét éppen ezért az alábbiakban szó szerint közöljük:

Kaposvár, 1968. X. 21.

Igen tisztelt Professzor Úr!

Folyó hó 3-áról keltezett levelét megkaptam s szíves elnézését kérem, hogy arra csak most válaszolok.

Nagybátyám München előtti éveitől vajmi keveset tudok, ő ugyanis sohasem beszélt életének erről a szakaszáról én előttem, s Édesatyámtól is csupán annyit hallottam, hogy nagybátyám a festészethez érzett hivatást, már diák korában nagyon jól rajzolt s a gyógyszerész szakma nem elégítette ki. Ezért határozta el magát, hogy kimegy Münchenbe és Párizsba, de mivel szüleitől anyagi támogatást nem remélhetett, Münchenbe történt kiutazása előtt beállt nevelőnek egyik Zichy családhoz, a gróf két fia mellé. Így tett szert egy kis pénzre, ami aztán Münchenben a kezdet nehézségein átsegítette. Külföldön tanulása alatt valamilyen ösztöndíjat is kapott az államtól, hogy mikor és mennyit azt nem tudom.

Mint okleveles gyógyszerész előbb Kaposváron, majd Pécsett volt állásban, hogy mennyi ideig, azt sem tudom Amennyiben szolgálati ideje alatt rajzolgatott vagy festegetett, azt főnöke valószínűleg kifogásolta, de hogy ez a körülmény mennyiben befolyásolta nagybátyámat abban, hogy pályát változtasson, azt nem tudom.

Habár azt sem hallottam senkitől, hogy apai nagyapám szemrehányást tett volna nagybátyámnak amiért diplomájának megfelelő és biztos megélhetést nyújtó foglalkozását felcserélte egy bizonytalannal, de nagyapám felfogását és gondolkodás módját ismerve, ezt biztosra veszem.

Ugyanígy biztosra veszem azt is, hogy a Budapesti Gyógyszerészeti Intézetben található 2 professzor-portré a nagybátyámtól származik, mert teljesen valószínűtlen, hogy pont azokban az években, amikor nagybátyám a pesti egyetemen tanult, lett volna rajta kívül más gyógyszerészhallgató is, aki kiváló rajztehetséggel lett volna megáldva s kedvet kapott volna 2 professzorának lefestésére? Signo ugyanis szerintem csak azért nincs a portrékon, mert akkoriban nagybátyám még nem volt festőművész s bizonyára szerénytelenségnek tartotta volna a képek signálását.

Ezzel be is fejezem levelemet, minthogy egyebet a szóbanforgó ügyben nem tudok mondani s ismételten kérve elnézését,

Kvár, Május 1. u. 32.

maradtam Professzor Úrnak

tisztelő híve

Dr. Rónai Gusztáv ny. tszéki tanácselnök

Érdeklődést nyilvánítottak és több-kevesebb adatot közöltek továbbá az „Irodalom” című részben felsorolt személyek is, akiknek e helyen is köszönetünket fejezzük ki azért, hogy közlésükkel szívesek voltak hozzájárulni e tanulmány adatainak bővítéséhez.

Azt gondolom, hogy a közölt adatok nemcsak gyógyszerészi, de művészettörténeti szempontból is érdeklődésre tarthatnak számot; s csak örülhetünk annak, hogy Rippl-Rónai hűtlen lett a gyógyszerészethez és „a festészet múzsájához szegődött”, amely babérok özönével árasztotta el őt, a mi nagy büszkeségünkre, hogy „ő is gyógyszerész volt”.

Örvendetes és kívánatos volna, hogy a fent említett portrék, képzőművészeti vonalon – a mai korszerű ellenőrző vizsgáló módszerekkel – összehasonlításra kerülnének Rippl-Rónai Párizs előtt készített műveivel.

Hálás köszönetemet fejezem ki dr. Pandula Egon egyetemi tanár úrnak, a BOTE Gyógyszerészeti Intézete igazgatójának szíves segítőkészségéért és azért, hogy lehetőséget adott e dolgozatnak Intézetében való elkészítésére.

Irodalom

  1. Baradlay J.–Bársony E.: A magyarországi gyógyszerészet története. I–II. kötet. Budapest: Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület, 1930.
  2. Baranyi Aurél pécsi gyógyszerész levele.
  3. Budapesti Orvostudományi Egyetem (BOTE) rektori tanácstermében elhelyezett „Diplomakönyv az orvosokról és gyógyszerészekről.”
  4. A BOTE könyvtára: „A Budapesti Tudományegyetem évkönyvei”.
  5. A BOTE Gyógyszerésztudományi Kar dékáni hivatala: „Gyógyszerészi szigorlóvizsgák jegyzőkönyve”.
  6. Dobossy Elekné (Anella) Rippl-Rónai József fogadott leányának levele.
  7. Genthon I.: Rippl-Rónai József. Budapest: Képzőművészeti Alap kiadóvállalata, 1958.
  8. Dr. Győry T.: Az Orvostudományi Kar története 1770–1935. Budapest: Egyetemi Nyomda, 1936.
  9. Dr. Horváth J.: Ő is gyógyszerész volt. = A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Értesítője 3 (1937).
  10. Ivánfy J.-né Balogh S.: Rippl-Rónai József iparművészeti elvei és tevékenysége, kiadatlan levelei nyomán. = A Művészettörténeti Értesítő 1963. és 1964. évi számaiból.
  11. Dr. Kávássy S.-né: Rippl-Rónai József a somogyi sajtóban 1885–1957. A Somogyi Rippl-Rónai Múzeum füzetei, szerkeszti: Dr. Takáts Gyula igazgató, Kaposvár.
  12. Dr. Kisdégi F.-né dr. Kirimi Irén művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartási csoportvezetőjének szóbeli közlései és adatszolgáltatásai.
  13. Dr. Lengyel Béla akadémikus, egyetemi tanár levele.
  14. A Magyar Nemzeti Galéria nyilvántartási osztályának adatai.
  15. Martyn Ferenc pécsi festőművész, Rippl-Rónai tanítványának levele.
  16. Dr. Mozsonyi S.: Semmelweis munkásságának néhány gyógyszerészi és kémiai vonatkozása. = Gyógyszerészet 7 (1968).
  17. Művészeti Lexikon. IV. kötet (1968) „Rippl-Rónai József”, írta Genthon István.
  18. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ adatai.
  19. Répay Lajos gyógyszerész levele, Kadarkút.
  20. Rippl-Rónai J.: Emlékezéseim. A „Nyugat” kiadása. (1911).
  21. Dr. Rónai Gusztáv ny. törvényszéki tanácselnök levele, Kaposvár.
  22. Szij Béla, a Magyar Nemzeti Galéria adattára vezetőjének szóbeli közlései.
  23. Dr. Sziráky Zoltánné, Magyar Nemzeti Galéria, szóbeli közlései.
  24. Dr. Takáts Gyula, a Somogy megyei Múzeumok igazgatójának levele.
  25. Dr. Végh A.: Magyar Gyógyszerészet. Budapest: Medicina Könyvkiadó, 1968. II. fejezet.
  26. Vég László, a BOTE Gyógyszerésztudományi Kar dékáni hivatal vezetőjének közlései.
  27. Dr. Zboray Bertalan gyógyszerész szóbeli közlései.
  28. (Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerészeti Intézet, Budapest IX. Hőgyes Endre u 7.)
  29. Érkezett: 1969. V. 16.
Summary

Pharmaceutical relations of the famous Hungarian painter Joseph Rippl-Rónai

Dr. S. Mozsonyi

The life history of the famous Hungarian painter, Joseph Rippl-Rónai is the object of the author’s study It is not generally known, that the artist’s career was started at the Budapest University of Sciences and Arts, where he was studying pharmacy. During his studies, Rippl-Rónai painted an excellent portrait, of one of the professors of the Faculty of Medicine. This portrait, which may be considered as the master’s first oil painting, is now in possession of the Pharmaceutical Institute of the Budapest Medical University and waits for recognition by professional artists’ forums.

Zusammenfassung

József Rippl-Rónai, der große ungarische Maler als Apotheker

Dr. S. Mozsonyi

Zuerst werden hiermit Angaben über József Rippl-Rónai, den weltberühmten ungarischen Maler publiziert Diesen wurde auch seitens der bildenden Kunst großes Interesse entgegengebracht. Berichtet wird über ein Porträt, das einen ehemaligen Professor darstellt und das verifiziert von Rippl-Rónai gemalt wurde Das Bild Befindet sich im Pharmazeutischen Institut der Universität Budapest und kann als eine der frühesten Schöpfungen von Rippl-Rónai angesehen werden.

Der Autor befasst sieh des weiteren mit den Universitätsstudien des Malers und gibt der Hoffnung Ausdruck, dass die hier publizierten Daten auch von seiten der kompetenten Kreise der Kunstgeschichte noch bestätigt werden.

Forrás

Gyógyszerészet XIV, 23–26. p. 1970.