„A föld kerek, mint a narancs”

matematika, nemeuklideszi geometria, Gauss, fizika, csillagászat, iránytű, asztrolábium, szextáns
szóelválasztás

Míg az Istenhívő Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényében hitbéli kérdések fejtegetése közben bukkan fel a geometria, a materialista M. progresszív értelemben használja fel azt. Regényében egy olyan világból indul ki, amelyben a jégnek – sok más dologhoz hasonlóan – nincs neve, megfordítva ezzel Szent János kijelentését: „Kezdetben vala az Ige”. Nála, ahogy az a materializmus nézetei szerint szokás, kezdetben vannak a dolgok. A tudást utazó cigányok hozzák, akik – inkább baconi, mint szenteskedő módon – a világot járják egyszerű tudományos kísérletekhez szükséges felszereléssel. Egy másik átfordításban – amely talán jól jellemzi azt a módot, ahogy a matematika bele szokott „szólni” a tudományba –, a történet ezen részének központi szereplője, J. A. B., a cigány M. térképei és mérőeszközei segítségével rájön, hogy a Föld gömbölyű, mint egy narancs. Ennél szebb illusztrációt nem is találhatnánk Gauss állítására, mely szerint egy felület görbülete olyan tulajdonság, melyet a felületen állva is fel lehet fedezni, és nem kell hozzá külső térbeli nézőpont, ahonnan a görbület látszik. Így, az alkalmas mérőeszközökkel felszerelkezve felkiálthatunk: a nemeuklideszi geometria világa görbült, mint egy nyereg!

Annak ellenére, hogy akkoriban egy fővárosi utazás a lehetetlennel volt határos, J. A. B. megfogadta: azonnal nekivág az útnak, mihelyt megjön a kormány utasítása, hogy találmányát a gyakorlatban is szemléltesse a katonai vezetők színe előtt, és személyesen avassa be őket a napsugárharc bonyolult művészetébe. Több éven keresztül várta a választ. Végül, a várakozást megunva, elpanaszolta M.-nek a vállalkozása kudarcát, s a cigány akkor meggyőző tanújelét adta becsületességének: a nagyító ellenében visszaadta az aranyakat, sőt néhány portugál térképpel és hajózási műszerrel is megajándékozta. M. saját kezűleg leírta H. atya tanulmányainak tömör összefoglalását, útmutatóul az asztrolábium, az iránytű és a szextáns használatához. J. A. B. az esős évszak hosszú hónapjaira bezárkózott egy kis szobába, amelyet a ház legeldugottabb sarkába épített, hogy senki ne zavarhassa a kísérleteit. A házi tennivalókat is teljesen elhanyagolva, egész éjszakákon át vizsgálta az udvaron a csillagok pályáját, és a hőguta kerülgette, miközben azon igyekezett, hogy pontos módszert dolgozzon ki a délpont meghatározására. Miután megtanulta a műszerek kezelését, úgy el tudott igazodni a térben, hogy ismeretlen tengereket hajózott be, lakatlan földrészeket fedezett fel, és csodálatos lényekkel érintkezett, bár ki sem mozdult a laboratóriumából. Ekkor vált a szokásává, hogy a házban fel-alá járkálva, s másokra ügyet sem vetve, magában beszéljen, miközben Ursula és a gyerekek a veteményeskertben görnyedtek, és a banánt meg a malangát, a jukkát meg a ñamét, az ahuyamát meg a padlizsánt gondozták. Lázas tevékenysége egyszer csak minden magyarázat nélkül abbamaradt, és valami révületféle váltotta fel. Napokon át, mint egy megigézett, halkan mormogta magában elképesztő megsejtéseit, mit sem törődve a saját józan esze sugallatával. Végül decemberben, egy keddi napon, ebédnél, hirtelen kitört belőle, ami a lelkét nyomta. A gyerekeknek egész életükre emlékezetes maradt, ahogy apjuk fennkölt ünnepélyességgel, láztól reszketve, a hosszú virrasztástól és képzeletének lobogásától elgyötörten leül az asztalfőn, és kinyilatkoztatja felfedezését:

– A föld kerek, mint a narancs.

Ursulának elfogyott a türelme. – Ha már meg kell őrülnöd, őrülj meg magadnak – kiáltotta. – De a fiaid fejét ne tömd tele azzal a cigánymaszlaggal. – J. A. B. érzéketlen maradt, és akkor sem rettent meg, amikor a felesége dühében földhöz vágta az asztrolábiumot: másikat készített helyette, kis szobájába összehívta a helység férfinépét, és valamennyiük számára érthetetlen elméletek alapján bebizonyította, hogy az ember, ha mindvégig keletnek hajózik, visszaér a kiindulási pontra. Az egész falu biztos volt benne, hogy J. A. B.-nak elment az esze, de végül megérkezett M., és tisztázta a dolgot. Nyilvánosan magasztalta J. A. B. értelmi erejét, hiszen pusztán asztrológiai spekulációk alapján olyan elméletet sikerült kidolgoznia, amelyet a gyakorlat már igazolt, noha M.-ban mindaddig nem tudtak róla: csodálatának jeléül pedig megajándékozta valamivel, ami aztán döntő hatást gyakorolt a falu jövőjére: egy alkimista vegykonyha kellékeivel.

A regény fordítójától megkérdeztem, hogy a szerző magyarra lefordított memoárjában van-e szó matematikáról vagy természettudományokról. – Nyoma sincs benne – válaszolta.