Kapcsolatok

Németh László univerzuma
két kultúra, természettudományok, matematika, fizika, Bolyai János, Galileo Galilei, orvoslás stb.
szóelválasztás

A barátság: emberi, közeli, személyes

Németh László élete levelekben

(Részletek)

Bay Zoltán – Németh Lászlóhoz


Washington, 1968. július 14.

Kedves Laci,

ezt a levelet akkorra szántam, amikor megérkezik a Kocsik szeptemberben, hogy frissen írjak róla az új olvasás után. Nagyon hálás voltam Ellának, hogy megkerítette, sőt kivitte az állomásra Duci elutazásakor. Azért vettem a bátorságot, hogy Tőletek kérjem, mert külföldön sehol sem lehet kapni, s mert nagy élményem volt még odahaza, amikor először olvastam.

Most megkaptuk az értesítést, hogy a Duci csomagja, amit Genfben feladott, valahol New York és Genf között elveszett és hogy kap érte valami kártérítést; de ki fizeti meg a könyvet nekem, amitől így megint csak elestem?

Most köszönöm meg a többi könyveidet is, Laci, melyeket nagy gyönyörűséggel olvastam újra s melyek között újak is voltak, Égető Eszter, A kísérletező ember, Irgalom, a Bolyai-drámák, és az egyéb – nekem új drámáid. Mikor Jutka itt járt, kérdeztem tőle, hogy lehet, hogy a Bolyai problémákat olyan mélyen tudod látni, mint a matematikusok közt is nagyon kevés? De ugyanazt kérdezhetem Gandhiról is és az ószövetségi témáidról.

Kedves Laci, mióta itt kinn vagyok, állandóan témám, hogyan tudnánk Téged rábírni, hogy legalább félévet idekinn tölts? Washingtonban nálunk laknál, de az Államok minden nagyobb helyén volna jó magyar, aki boldog lenne, ha Téged vendégül láthatna. Tudom, hogy a terv önző, mert megint csak részt kérne Belőled az emigrációnak is, meg az otthoni magyarságnak is.

A terv megvolt s mivel tudtam, voltak idők, mikor nem volt jó ilyesmiről haza írni, Magditól, Ellától, Jutkától üzentem. Az üzenetet átvették azzal, hogy előre megmondják a választ: nem.

Még mindég „nem” a válasz? Engedd remélnem, Laci, hogy egyszer mégis „igen” lesz.

Még egyszer hálásan köszönöm a könyveidet, nemcsak, hogy nekem küldted, hanem hogy megírtad őket.

Ellát, Jutkát s talán Magdit, ha otthon van, Veled együtt öleli szeretettel:

Mégis remélve a viszontlátást

Zoltán



Németh László – Bay Zoltánhoz


Budapest, 1969. január 10.


Kedves Zoli!

Úgy számítottam, hogy Svájcból válaszolok a kellő részletességgel leveledre. A Széchenyi-bemutató, próbák izgalmai elől mentem ki – de vőm halálhíre nem engedte ott tölteni a tervbevett hónapot s a levél is elmaradt. (Egy ritka betegség vitte el, az egész családot megrendítő szenvedések után; egy hónappal a halála előtt Csilla halott gyereket szült; a köldökzsinór fojtotta meg s két hétig hordta bomlófélben.)

Tudd be ennek s pályám megszokott viszontagságainak, hogy most csak boldog újévet kívánok mindkettőtöknek s a gyönyörű tanulmányt köszönöm meg, amely kettős öröm volt számomra: nem igen kaptam még a fizikai érdeklődésemből lassan kicsúszó kérdéseiről ilyen tömör, világos áttekintést – s külön meglepetés, hogy ezzel egy debreceni diák, Szabó Lőrinc és Gulyás Pál osztálytársa tért vissza a magyar esszéírók tán nem egészen méltatlan családjába.

Meleg barátsággal ölel, feleségednek kézcsókját küldi

Laci


Sok szeretettel üdvözlöm ölelem az egész családot. (Judit jelenleg is Triesztben ad elő, aztán 6 hónapra Párizsba van meghíva) Magda Zürichben lakik a gyerekekkel.

Ella



Bay Zoltán – Imre Lászlóhoz


Imre László

Szerkesztő úrnak,

Alföld, Debrecen I.

1144 sz. Postafiók

1980. október 3.


Kedves Szerkesztő Úr!

Németh Ella kért, hogy az Alföld egy Németh László emlékének szentelt számában való megjelenésre írjak néhány sort, visszaemlékezve a Lacival való beszélgetésekre. Írta, hogy a határidő október 15, ezért ezt a rövid megemlékezést postafordultával küldöm, remélve, hogy még idejében megérkezik.

Sok szíves üdvözlettel

Bay Zoltán



A szellemnek az a minden problémára kiterjedő gazdagsága, mely Németh László írásaiban nyilvánul, jellemző volt a vele folytatott beszélgetésekre is. Minden téma érdekelte, mindenben megkereste a lényeget és törekedett a kérdés mélyére látni. Amit mondott, úgy fejezte ki, hogy azt mindjárt gyorsírni lehetett volna, és nyomdába adni. Meglepő volt, hogy a tudománynak úgyszólván minden ágában véleményt tudott formálni, olyan véleményt, ami túlment a konvenciókon és azon, amit egy általános olvasottság alapján le lehetett szűrni. Igaz, neki természettudományos műveltsége is volt, mert hiszen kijárta az orvosi egyetemet, de azt a széttekintést a természettudományokban, amivel ő rendelkezett, nyilván nem ott tanulta.

Nem tudom elfelejteni, mennyire meglepett, mikor a 30-as évek derekán egy beszélgetésben kifejtette, hogy a modern fizika kezd visszatérni a görögök szemléletéhez. Az újkor fizikája rendkívüli eredményeket hozott, de gúzsba kötötte az emberi szellemet a mechanisztikus determinista felfogással. A görögök mindenben szellemi megnyilvánulást láttak, az ő szemükben a természet szabadabban viselkedett, mint ahogy a mechanikus megkötöttségű újkori fizika azt elképzelte. S íme, a fizika most felismerte hogy a természet törvényei valószínűségi törvények; a határozatlansági relációk szabadabb viselkedést engednek, mint a determinista kauzalitás. Kevés fizikust ismertem, aki ebbe a kérdésbe ilyen mélyen látott bele.

Másik meglepetés – hogy csak a legfeltűnőbbeket említsem –, az volt, ahogy Laci a Bolyaiak életét, tevékenységét kísérte, jellemezte tanulmányaiban és a drámáiban. Ahhoz, hogy valaki Bolyai János szerepét és a mathematika 2000 éves történetében való jelentőségét megértse, mélyre kell behatolnia a geometria és a mathematikai logika rejtelmeibe. És Németh László nem esett abba a hibába, hogy a kérdéseket csak általános szólamokban tárgyalja; kibogozta a problémák velejét és azokat tárta az olvasó és a néző elé.

Ahogy a Bolyaiakat megértette, ugyanúgy felismerte az alapkérdéseket Galilei, vagy Széchenyi és a többi drámai hős életében. A vele való beszélgetéseknek a kifejezései szabatosságán felül csak az a kedves szerénység adott nagyobb értéket, mellyel Laci a felfedezéseknek is beillő, új meglátásokat adó, véleményeit elmondotta.

1980. október 3.

Bay Zoltán
Washington, USA

Bay Zoltán
(1900–1992)
Németh László