Hard fun

Részlet Nyíri Kristóf a Globális társadalom, helyi kultúra című írásából
oktatás, funkcionális analfabétizmus, nehéz szórakozás, Seymour Papert
szóelválasztás

Mint a közelmúltban John Updike mondatta Bill Gates-szel Gutenbergnek: »Ma már egy egész nemzedék nőtt föl, ha nem éppen kettő, amelyet ki lehetne üldözni a világból azzal, hogy valamit el kell olvasnia; minden információjukat a televízióból és a videoklipekből veszik.«

John Updike: Dialogue in Cyberspace

Magyarországon a funkcionálisan analfabéták arányát 10–20 százalékra becsülik. Mármost számos külföldi tapasztalat arra mutat, hogy képernyő előtt ülve – kivált ablakos-ikonos-egeres környezetben – az értelmes olvasás, sőt egyáltalán az olvasás könnyebben és sikeresebben megtanulható, mint könyvet betűzgetve; s hogy az elektronikus szövegszerkesztő használata radikálisan javítja a fogalmazási készséget.1 Ami pedig a számtant illeti: a képernyőpedagógia vonatkozó sikerei Seymour Papert óta szinte közhelyszámba mennek.2 1982-ben Papert – együtt Negroponte-val – Szenegál egyik legelmaradottabb és legszegényebb vidékén próbálhatta ki módszerét. A gyerekek – ott is – lelkeseknek és roppant fogékonyaknak bizonyultak. Játszva tanultak. Tudjuk persze, hogy a munka nem játék, hogy a kultúra teljesítménye erőfeszítésre épül, hogy a kultúrát teremtő és hordozó embernek képesnek kell lennie az önfegyelemre s úgymond a jutalom késleltetettségének elviselésére. Hiszen még Esther Dyson-nak is kicsúszik a száján, A Design for Living in the Digital Age című, fentebb már hivatkozott friss bestsellerében, hogy a gyerek azért csak ne érje be a hálózaton szörfölés örömével, csak ne adja át magát túlontúl a multimédia varázsának, hanem vegye magára a szavak, a fogalmak, a koherens argumentáció terhét.3 Úgy gondoljuk azonban: marad a világban munka és fáradság elegendő akkor is, ha a tanulást megszabadítjuk felesleges ballasztjaitól. A felesleges ballasztjaitól megszabadított tanulás sem könnyed játék: hanem „hard fun”, nehéz szórakozás, hogy Papert oly szerencsés kifejezésével éljünk, melyet ő éppenséggel számítógéppel foglalatoskodó gyermekektől vett át.4

  • 1Egy korai összefoglalás: Colette Daiute: Writing and Computers. New York, Addison-Wesley, 1985.
  • 2Vö. Seymour Papert: Mindstorms: Children, Computers, and Powerful Ideas. New York, Basic Books, 1980. Magyar fordítása: Észrengés: a gyermeki gondolkodás titkos útjai. Budapest, Számalk, 1988.
  • 3 Esther Dyson: i. m. 90–94. p.
  • 4 Seymour Papert: The Connected Family: Bridging the Digital Generation Gap. Nicholas Negroponte előszavával. Atlanta, Georgia, Longstreet Press, 1996.
Jegyzet

Seymour Papert (Pretoria, Dél-Afrika, 1928. március 1.) matematikus a Massachusetts Institute of Technology-n, számítógéptudós, pszichológus és kiváló pedagógus. A mesterséges intelligencia úttörőinek, és a Logo programozási nyelv megalkotóinak egyike.

Források
  • Nyíri Kristóf: Globális társadalom, helyi kultúra. Filozófiai vázlat. Glatz Ferenc (szerkesztő): Az információs társadalom. Magyarország az ezredfordulón. A kötetet összeállította Demetrovics János és Keviczky László. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 2000. (Stratégiai kutatások a Magyar Tudományos Akadémián VI. A közlekedés, hírközlés és az informatika fejlesztése.)
  • John Updike: Dialogue in Cyberspace. Lufthansa Bordbuch 1995/5. 52. p.