Részlet a kötet előszavából…

Ez a könyv egy palimpszeszt: az összes szerzők, összes műveiből — vagy megközelítőleg abból — kivont szövegek hálózata. Szövegének megkomponálása tehát előzetes olvasatot követel, és omnis lectio est selectio.

Az olvasat által véghezvitt választás az írott szöveg rendjében ölt testet. Ez a rend rejtett üzenetet hordoz. Nevezetesen, hogy az általa továbbított tézis tartalma, az általa artikulált gondolat értelme csak az egész által válik láthatóvá. Az egyes szövegekből kivont töredékek így egyetlen összefüggő szóláncnak a láncszemei, egyetlen egésznek a szegmentumai: a Palimpszeszt szövegének.

E választás mögött egy axióma rejlik, egy állítás, amely ösztönzi és igazolja a kompozíció módját, végső soron pedig garantálja a szöveg meglétét és legitimálja annak autonómiáját. Ezt az axiómát, Georg Cantor halmazelméletének kifejezését kölcsönözve, kiválasztási axiómának, vagy — egy némileg különböző, de talán a szövegek kezeléséhez jobban illő megfogalmazással — a válogatás axiómájának hívhatjuk.

Ezek a szövegek összességükben tekintve olyanok, mint Bábel egyetemes Könyvtárának töméntelen sokasága. Mindegyikük maga is szavak autonóm halmazából áll, melyre Szerzője már rányomta saját bélyegét és megszabta szövegének struktúráját. A kiválasztási axióma nem tesz mást, mint hogy explicit módon megfogalmazza egy másik, egy új szóhalmaz önálló létét, mely a kiválasztás vagy a válogatás eredménye. Vagyis azt állítja, hogy előzetesen adott szóhalmazokból kiválasztott elemek illetve kiválogatott töredékek maguk is egy szóhalmazt alkotnak. Ez egy annyira egyszerű állítás, hogy talán meg sem érdemli az igényes axióma nevet.

Már létező szövegekből kiemelt töredékek — ezt szokás idézetnek hívni. A kiválasztási axióma tehát feljogosít arra, hogy egy szöveget kizárólag idézetekből rakjunk össze. S nyilvánvalóan feljogosít arra is, hogy nem létező szövegeket idézzünk: ezek a szövegek ekkor kifejezetten azon egyedüli okból íródnak, hogy idézhessék őket.

…illusztráció a kötetből…

Előre megfontolt metafizikai szándékkal: Haÿmeric úr, tudós teológus, metafizikus és metamatematikus által tett végső ellenvetés Monsieur Des Cartes Metafizikai elmélkedéseivel szemben — amelyet a szerző válasza nem követ.
A szerző munkája · forrás: Palimpszeszt V.

… és részlet a műből

ALEXANDRIAI EUKLEIDÉSZ: Jel, SHMEION, az, aminek nincsenek részei.

DAVID HILBERT: Tehát ellentétben Fregével: Kezdetben van a jel.

JACQUES PRÉVERT: Az éjszaka hattyúdala, chant de signe de la nuit — a Jel

PAUL VALÉRY: Minden jel.

HÉRAKLEITOSZ: Mint ahogy az orákulum ura Delfiben, semmit nem mond, semmit nem rejt, csak Jelent.

LUDWIG WITTGENSTEIN: A matematikában a jel semmit sem ír le, és semmit sem jelent. A jel az, amelyik csinálja a matematikát.

STÉPHANE MALLARMÉ: De kedves barátom, verset nem gondolatokkal, hanem szavakkal írunk. A gondolatok a szavakból születnek.

PAUL VALÉRY: Ezt az Ön költői elvét, kedves Mallarmé úr, azokhoz a sajátos eljárásokhoz hasonlítanám, amelyek az aritmetikát az algebra feltalálásához vezették.

BERTRAND RUSSELL: Meglehet, hogy Shakespeare egy csodálatos szellem volt, de az, ami érdemeinek egyetlen bizonyítékát szolgáltatja, az csupán valami fekete jelek sorozata egy fehér papírlapon. Mert mi „Hamletet” érzékeljük és nem Hamletet. És „Hamlet” az egy hat betűből álló szó, ennél fogva tehát a darab állításai mind hamisak, mivel soha nem létezett egy olyan személy, akit „Hamletnek” hívtak volna. Az alapvető hamisság — a shakespeare-i dráma valódi tragédiája — az az állítás, hogy a „Hamlet” betűkombináció által kibocsátott zaj egy tulajdonnév.

HAMLET, PRINCE OF DANEMARK: There are more things in Heaven and Earth, Horatio, Then are dream’t of in your Philosophy.1

  • 1Hamlet, Dánia hercege: Vannak dolgok az Égen és a Földön, Horatio, amelyről még csak nem is álmodott a te Filozófiád.

FELIX KLEIN: A jelek néha intelligensebbeknek tűnnek a matematikusoknál.

GOTTLOB FREGE: Egyszerű tintafoltok, minden jelentés híján! Az értelemnek még a látszata is hiányzik belőlük!

PAUL VALÉRY: A tinta foltja — az eszme vére.

PHILIP E. B. JOURDAIN: A toll néha intelligensebb az írónál, aki ékeskedik vele.