Reneszeánsz az utókor számára

Szabados László
csillagász
MTA Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet
Reneszánsz év
reneszánsz, matematika, fizika, csillagászat, kémia, orvoslás
szóelválasztás
Tanító
Ambrosius Holbein · 1516 · Öffentliche Kunstsammlung, Basel, Switzerland


2008 a reneszánsz éve hazánkban, és nemcsak azért, mert Mátyás király 550 évvel ezelőtt került a magyar trónra, hanem azért is, mert ismét olyan korban élünk, mely alapjaiban változtatja meg világunkat. A reneszánsz megújulás, újjászületés, az új felfedezése a régi tiszteletben tartásával. A Reneszánsz Év – 2008 célja, hogy a ma gondolkodó, kultúrára és az újra fogékony emberét szólítsa meg az élet számos területén.

A reneszánsz év meghirdetett céljához kapcsolódva folyóiratunk sem maradhat ki a megemlékezésekből, de a Magyar Tudomány – jellegénél fogva – a kutatások szemszögéből tekint vissza a reneszánszra, amelynek évtizedeit meghatározó időszakként értékeli az utókor szinte valamennyi szaktudomány fejlődését tekintve.

Napjaink kutatói számára a reneszánsz iránti nosztalgia talán fő táplálója az akkor élt tudósok – mai szóhasználattal élve – interdiszciplináris sőt multidiszciplináris tevékenysége. Az ismeretek rohamos bővülésével az efféle sokoldalúság lehetősége végképp elszállt. Persze jelenleg is folynak interdiszciplináris kutatások, amelyek többnyire szintén új utakat nyitnak a tudományokban, de a tudományos ismeretek mai szintjén már nem működnek olyan kutatók, akiket két-három tudományág művelői is saját diszciplínájuk meghatározó személyiségének tartanak. A reneszánszban viszont bőven akadtak ilyen sokoldalú tudósok, köztük Leonardo da Vinci, Tartaglia vagy Regiomontanus, akiknek neve cikkgyűjteményünk több tanulmányában is felbukkan.

A reneszánsz mint vezérfonal által felkínált lehetőségek közül csak néhány fontos tudományág reneszánsz kori állapotába és eredményeibe pillantunk be, a teljességre törekvés igénye fel sem vetődhetett a téma gazdagsága folytán. Tekintsünk be orvos, matematikus és természettudós eleinknek egy olyan – a jelenleginél biztosan nem egyszerűbb – korban végzett munkásságába, amikor az impakt faktor, a ráfordítás/munka arány vagy a zárójelentés még nem voltak a kutatás velejárói.

Kovács László: A reneszánsz fizikája. Betekintés és kitekintés
fizikatörténet, kísérleti fizika, Accademia del Cimento, Benedetti, della Porta, Stevin, Niccolò Tartaglia

Nemes Csaba: Az orvoslás és a test újjászületése a reneszánsz korában
anatómia, humanisták, orvoslás, orvoslástörténet, orvosi botanika, szülészet

Barlai Katalin: Lapozgatás egy csillagászati Corvinában
Corvina, kódex, Regiomontanus, reneszánsz

Szabó Péter Gábor: A reneszánsz matematika egyik legszebb eredménye
matematika, algebra, geometria, harmadfokú egyenlet, matematikatörténet, Cardano, Luca Pacioli, Regiomontanus, Niccolò Tartaglia

Schiller Róbert: A kémia születése a kételkedés szelleméből
kémia, Robert Boyle, Gassendi, Montaigne, atomelmélet, szkepszis

Az összeállításhoz két további – szintén a reneszánsz szellemiségét tükröző – cikket csatoltam. – A szerk.

Hangodi Ágnes: Leibniz tervezete a tudomány és a műveltség eljuttatására Oroszországba
kultúra, természettudományok, Oroszország, Nagy Péter, Leibniz

Somkuti Gabriella: Korszerű természettudományos irodalom Széchényi Ferenc és Teleki László könyvtárában
könyvtár, könyvtártörténet, Széchényi Ferenc, Teleki László, Országos Széchényi Könyvtár
Férfiportré
Jan Gossart, németalföldi festő · 1530 körül · National Gallery of Art, Washington, D.C.