Lyra Florae

A növények örök himnusza
(részletek)
Surányi Dezső
növénytan, botanika

A Szerző szíves engedélyével digitalizáltam a Lyra Florae című kötetet, melynek – egyelőre nem kereshető – pdf változata ezen a helyen található meg. Ugyanakkor elkészítettem egy – könnyebben kezelhető – bemutató válogatást is a Ponticulus számára. A kiválasztott részek illusztrációit – egy kivétellel – jobb minőségűre cseréltem. Kellemes böngészést, jó szórakozást! – A szerk.

szóelválasztás

Előszó

Az elmúlt fél évszázad gyorsuló gazdasági (ipari) fejlődése fokozott mértékben irányította a figyelmet a természet fontosságára és jelentőségére, a természetet veszélyeztető tényezők miatt. A természet védelme közügy, már régen nem csupán a természettudományos közvélemény szűk rétegének szakmai gondja. Közben a biológia főbb kutatási irányai eltávolodtak a klasszikus természetrajz alapvető diszciplínáitól. Ennek tulajdonítható, hogy a növényismeret szerepe is csökkent a botanika tudományában, még inkább a botanika oktatásában.

A természet- és a humán tudományok eltávolodása egymástól még korábban megtörtént. E folyamat következményeit látva, vállalkoztam egy rendhagyó (kultúrtörténeti) botanika megírására, tudva azt, hogy a tudományágak folytonos osztódása miatt – a Lyra Florae következtében számos bíráló vélemény is megfogalmazódhat. A kötet mintegy 250 növényfaj leírását és a mindegyik fajhoz kapcsolódó legfontosabb művelődéstörténeti adatokat tartalmazza.

A növényfajok (a kis fejezetek) sorrendje a mai fejlődéstörténeti rendszertan besorolását követi. A versek és az illusztrációk, no meg a növényekre vonatkozó ismeretek egységet alkotnak, s reményünk szerint bizonysága lesz a Lyra Florae az elsorvadt történeti botanika fontosságának.

A kötet életkortól, tudományos felkészültségtől, a természetismeret fokától függetlenül mindenkinek, vagyis a Kedves Olvasónak szól. Bízva abban, hogy a növényvilág szeretetére s megismerésére sarkall. És ha már azt a célkitűzést is sikerül bőséges példákkal szolgálni, hogy a botanikai fajleírások és azok művelődéstörténeti vonatkozásai szervesen összetartoznak, segíthet e könyv a mesterkélten-mesterségesen elkülönített tudományágak „össze”-találkozásában.

A természettudományos és művészeti adatok a talán eddig homályban maradt finom szimbólumok jobb megértését is szolgálhatja, mint amilyen gazdag tartalmat, mondanivalót rejt Csanády János Virágok című költeménye, szinte foglalata is lehet a Lyra Florae-nak:

Magyarország virágai
a színes világegyetem
fényes kő-foltjai alatt.
Éjben növeszti tüskés
szárát a földiszeder –
a nappal
fekete gyümölcsöket érlel.
Vadmezők!
Földek
grundjai: legelők!
Lapu a por alatt.
Méregzöld
bogáncs! Lila
bibegömb!
Lapos tokokban:
akácmagvak. Dugott
temetők
babérbokraiban
galamb-fészek virágok.
Vakondtúrás: a föld
virága. A sásban
buzogány. A gólyahír
sárga; a piros –
csőrű gólya fekete
kémény virága – és sün
gurul az ibolyában.
Magyarország virágfája!
Fának virága,
ágnak gyümölcse,
gyümölcsnek magva,
magnak csírája,
csírának hajtása;
Világnak Virága.

Hosszú anyaggyűjtés eredménye a kötet, amit annak reménye is örömtelivé tett, hogy a rendhagyó botanika másokat a jobb, teljesebb növényismeretre, a természet és a művészet mélyebb szeretetére, a növényi motívumok iránti fokozott érdeklődésre vezet. S hogy ez mennyire sikerült, ennek eldöntése az Olvasó feladata.

Köszönetemet fejezem ki lektoraimnak, akik a szerteágazó anyag néhány pontatlanságát, fogalmazási hibáit is segítettek kijavítani, ami feltétlen a könyv olvasmányosságát és a szakszerűségét növelte. A Lyra Florae megjelentetéséért pedig a Tankönyvkiadót illeti köszönet.

Cegléd, 1987. március 4.

Dr. Surányi Dezső

Cédrus, Cedrus sp.

A cédrus hosszú és rövid hajtásokat képez, növekedése szabálytalan. A tűlevelek elhelyezkedése hasonlít a vörösfenyőéhez, 3–6 évig is a fán marad. Toboza magános, felálló, zömök, harmadik évben válik le. A nemzetségnek még ma is három faja él, bár areájuk jóval kisebb, mint egykor. Cedrus atlantica (atlasz-cédrus) hazája az Atlasz-hegység. Fiatal hajtásai molyhosak, 1–3 cm hosszú tűi merevek, kékeszöldek. A C. deodara a Himalájában fordul elő, piramis alakú koronát nevel. Hajtásai sűrűn szőrösek, lecsüngő, 4–5 cm-es tűk borítják.

C. libani (libanoni cédrus) a Libanon- és Antilibanon-hegységben egykor nagy erdőségeket alkotott, ma már pár száz maradt meg hírmondónak az egykori rablógazdálkodás után, mely a hegyoldalakat is teljesen terméketlenné változtatta (erózió). Idősebb korban ágai vízszintesen szétterülnek, ernyő alakú koronát alkotnak. Tűi mélyzöldek, szúrósak. E faj különösen nagy kort képes megélni, a ma élő példányok között 3–4 ezer évesek is vannak. Mérhetetlen kipusztításának a fő oka az, hogy kiváló faanyag, belőle épületfát, hajóanyagot és a cédrusolajat nyertek.

A cédrusnak bőséges kultúrtörténeti emlékanyaga van, főleg a libanoni cédrusnak, valamint a hindu világban a C. deodarának. A 4–5 ezer éves példányok szépsége megragadta nagy festőnket, Csontváry Kosztka Tivadart is, akinek festmény-vízióiban meghatározó motívumot képvisel a cédrus; pl. Magányos cédrus, Zarándoklás a cédrushoz Libanonban, Baálbek című festményeken.

A Biblia nem kevesebb, mint 75 esetben említi a cédrust, ez nem csoda, mert többször magát a zsidó népet szimbolizálja. Salamon király a jeruzsálemi templom építéséhez a föníciai Hirám királytól vásárol cédrusfát, de mások – Enkidu és Gilgames – inkább megölik a cédrus szellemét, Huwawát, úgy jutnak hozzá fizetség nélkül a Gilgames eposz szerint. Az egyiptomi mitológiában pedig érdekes történetet olvashatunk Batáról, akinek a szíve a cédrus „virág”-ában él, akit a gonosz király hiába ölet meg többször is, lelke újabb és újabb élőlényekbe vándorol. A föníciai és egyiptomi történet hasonlósága nem meglepő, mert szomszédos népek voltak; az élőlényeket, jelen esetben a növényeket lélekkel ruházták fel. – Az óind Szatjavrata epizódjában is említik a cédrust. A hős csak cédrusfa hajón tud a pusztító özönvíz elől elmenekülni.

Kínában a hűség szimbóluma. Egyszer egy nagyon gonosz király szemet vetett egyik alattvalójának csodálatosan szép feleségére, s hogy célját elérje, a szerencsétlen férjet bebörtönöztette. A király közeledését a feleség így is elutasította, erre a király a férjet halálra kínoztatta. A mindig hű feleség megölte saját magát, és férjével közös sírjukon egy nagy cédrusfa nőtt ki. – A cédrus tisztelete Libanonban ma sem szűnt meg, az állam szimbóluma és a lobogó címernövénye.


Részlet a Gilgames eposzbóla

Megtekintik a cédruserdőt, fölmérik hosszát, szélességét;
föl sudarát a cédrustörzsnek, föl karcsúságát, vastagságát;
megszemlélik a széles utat, az egyenes futású ösvényt;
látják Irnini szenthelyét; a cédrushegy kékes kupoláját.
A hegy előtt királyi-büszkén őrködik, egyenes derékkal
a cédrusfa – királyi teltség! S királyi újjongás az árnya!

  • a V. tábla. Rákos Sándor fordítása. Gilgames. Agyagtáblák üzenete. Európa, 1966. 113. p.
Cédrus
Csontváry Kosztka Tivadar · Magányos cédrus
1907 · vászon, olaj · 194 × 248 cm · Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Mandula, Amygdalus communis

Kisebb termetű fa, Elő-Ázsiából származik. A szőlőtermelés földrajzi elterjedésével megegyező areája van. Csonthéja értékes magbelet rejt (olaj, fehérje, szénhidrát, ásványi anyagok fordulnak elő benne), cukrászati alapanyag. Sózva, pörkölve szintén csemege. A zöld termést egészben, cukorsziruppal teszik el, értékes és ízletes befőtt. A termés amygdalin anyaga hasznosítható a kozmetikai és gyógyászati iparban.

Hajtásai színesek, az alapszín zöldes. Levele lándzsás, virágai rózsaszínűek, később a sziromhullás előtt kifehérednek. Erre vonatkozóan szép hasonlat található a Bibliában: a zsidók megfigyelték, hogy a mandulavirág „öregedése” olyan, mint az ember öregedése; megőszül. – Magyar Gyula négy csoportba sorolta a fajtákat, a fontosabbak: Akali 60, Burbank magonca, Diósdi fél-papírhéjú, Marie Dupuy, Óriás kagyló. – Alanyai: keserű- és édesmandula, barackmandula. A meszes talajt kedveli, termesztése nálunk Buda vidékére, és a Balatoni-felvidékre koncentrálódik. Évi termése 1084 t,* legtöbbet az Egyesült Államok és Spanyolország (310 ezer t), Olaszország (180 ezer t), Irán (50 ezer t), Görögország (40 ezer t) és Tunézia (39 ezer t) termel.**

  • * Magyar Mezőgazdasági Statisztika, 1982. Budapest, 1983.
  • ** FAO Production Yearbook, 1981. Róma, 1982.

Palesztínában és Perzsiában ismert és termesztett faj, korai virágzása miatt a zsidók a tavasz hírnökének tartották (mandula = shaked, éber = shoked). Áron vesszeje is minden bizonnyal mandulavirág volt, sőt helységnévként is szerepel a Bibliában: Luz városa. – A kínaiak a mohamedánoktól jött növénynek ismerik a mandulát (Pent-sao gyűjteménye), ami náluk az égi remény szimbóluma.

Phüllitisz trák hercegnő szerelmes lett Thészeusz fiába, Akamaszba, aki a vártnál később ért haza Trójából (hajója léket kapott egy nagy tengeri viharban). Bánatában az epekedő szerelmes Athéné segítségével mandulafává változott. Másnapra megérkezett Akamasz, de már csak a fa durva kérgét ölelhette át. Válaszul a gyöngéd simogatásra a mandula vesszeiből levél helyett virágok fakadtak.

Valószínűleg Cato idején a rómaiak már termesztették, de az viszont egészen biztos, hogy ismerték a mandula gyümölcsét. Erre lehet következtetni a Pompeiben talált freskók alapján. Nálunk a török hódoltság alatt kezdték termeszteni, a törökök szerették a meghódított területekre magukkal vinni kedvenc csemegéiket is.

A VIII–X. században alakult ki az arabok körében a következő monda. Egyszer felkereste egy 90-szeres rablógyilkos a törvények és minden dolog nagy tudóját, az imámot. Kérdése a következőképpen hangzott: Mit remélhetek Allahtól? Röviden ezt válaszolta: Szúrd le a mandulabotod a temetőben, ha kivirágzik, meglátod a Paradicsomot. – Felbukkan a bibliai Áron története a Tannhäuser mondában is:

A bűnös száraz botja ím
virulva hajt zöld lombokat,
Az alvilág hatalma vész,
E szent csodában üdv fakad.

Magyarországon ebből nőtt ki a Lycium-tő históriája, melyet épp e kötetben Devecseri Gábor költői feldolgozásában közlünk.

A dunántúli mandulafák „nehéz sorsát” énekelte meg Janus Pannonius egyik szép versében, melyet Weöres Sándor fordításában közlünk.

Herkules ilyet a Hesperidák kertjébe’ se látott,
Hősi Ulyxes sem Alcinous szigetén.
Még boldog szigetek bő rétjein is csoda lenne,
Nemhogy a pannon-föld északi, hűs rögein.
S íme, virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd!
Mandulafám, kicsiny Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú Tavaszt?

Mandula
Csontváry Kosztka Tivadar · Mandulavirágzás (Olaszországi táj)
1901–1902 · olaj, vászon · 47 × 55 cm · Herman Ottó Múzeum, Miskolc

Szilva, Prunus domestica

Európa és Kis-Ázsia kiegyenlített klímájú tájain termesztett növényfaj. Nem nagy koronájú, legtöbb fajtája tövises termőnyársakat képez, ezeken egyesével-többesével hozza virágait. Termése csonthéjas, magbele keserű, mert ciánvegyületeket tartalmaz.

A szilva gazdasági elnevezés, botanikailag fajtái nyolc fajba sorolhatók: Prunus domestica, Prunus spinosa, Prunus insititia, Prunus cerasifera, Prunus blireana, Prunus gymnodonta, Prunus salicina és Prunus simonii. Fontosabb fajták: Althann ringló, Nagy zöld ringló, Olasz kék, Ageni szilva, Besztercei szilva és Besztercei muskotály. Alanyai: myrobalán, kökény, nemes szilvafajták magonca, helyi szilvák.

Legtöbb szilvát Jugoszlávia (800 ezer t), Egyesült Államok (700 ezer t), Románia (600 ezer t), Kína (430 ezer t), NSZK és Görögország (170–170 ezer t) termeli.* Hazánk évi termése 195 ezer t,** ebből a házikertek részesedése elég jelentős. Első írásos bizonyítékai a kora Árpád-korból származnak, mikor is a szilvások leginkább káposztáskertekben, tehát nyirkos fekvésben létesültek.

  • * FAO Production Yearbook, 1981. Róma, 1982.
  • ** Magyar Mezőgazdasági Statisztika, 1982. Budapest, 1983.

Héraklész tizedik feladatát úgy tudta teljesíteni, ha Gérüont, a marhapásztort megöli. Véréből érdekes fa sarjadt: a gyümölcs alakja olyan, mint a cseresznyéé, de a magja a kökényéhez hasonlít. Minden valószínűség szerint a legkorábbi mitológiai adat a szilváról.

Az európai szilvák első írásos bizonyítéka Arkhilókhosz Polluxában olvasható (i. e. 7. század); mintegy száz évvel későbbi Hipponax töredéke, a használatos szó: brabüla. Valószínűleg a kökényszilvára utal, mert Szeleukhosz a kokkumélát is használja, s ez finom, korai gyümölcsöt jelent. A hellenisztikus korban a rhodosziak már jeles görög, azaz kökényszilva termesztőként váltak ismertté. A szilva másik őse viszont nem tudott kitörni Kis-Ázsia belső részéről, így a cseresznyeszilva sokáig „árván” maradt. A szkíták nagyon kedvelték és becsülték.

A kínai szimbolográfiában a szilva a szerelem, a bujaság, a feslettség jelképe. Ezért vigyáztak nagyon arra, hogy a hagyományos kínai kertekben a leányok ablaka ne nézzen szilvafára. Ilyen értelemben tehát az őszibarackkal ellentétes jelentésű gyümölcsfa, mert az épp a tisztaság, a szüzesség jelképe. Mindkét faj gyakori szereplése kínai, japán festményeken szimbolikus jelentésű.

A római írók általánosságban írtak a szilváról is; fajtákat említettek, így nem csoda, hogy igen gazdag a római kor régészeti maglelet anyaga. Európában a cölöplakó neolit emberek hulladéktelepei szolgáltattak izgalmas vizsgálati anyagot, bizonyítva, hogy a szilvatermesztés nagy múltra tekint vissza nemcsak a Távol-Keleten, hanem Európában is.


Nguyén Van Dihn

A szilvafab

Őrhelyünk sivár,
de a ház fala
mellett egy fa áll,
szagos szilvafa.

Gyakorlat után
déli pihenő.
Inda csüng a fán,
orchideatő.

Őrshelyünkre már
ráborult a fa.
Méhkas, lepkevár,
madárpalota.

Szél, Laosz felől,
hőség tündököl,
pille illatok;
rád gondolhatok.

Rád, ha itt van az éj,
rád, a lomb alatt.
Visz, söpör a szél
szilvaszirmokat.

  • a Székely Magda fordítása. Madárszárnyak. Európa, 1967. 128. p.
Szilva
Jen-szou · Szilvavirágzás
(?) · 112,8 × 19,2 cm · tinta, selyem · Freer Gallery of Art, Washington D.C. (?)

Japán cseresznye, Cerasus serrulata

A termesztett cseresznyétől eltérően levelei hosszan kihegyezettek és élesen fűrészes fogazottságúak. Virága fehér vagy rózsaszín, egynemű vagy telt lehet. A legszebb közöttük a vörös lombú és rózsaszín virágú Hisahura fajta. Japánban szent növény. A rizsaratás ünnepén kívül a legnagyobb nap a szakuraág, a cseresznye virágzásának az ünnepe. Virágainak szaporítószervei csökevényesek, emiatt belőlük gyümölcs nem képződik.

A japán mitológia szerint egykor Amateraszu kicsalogatására (mivel egy barlangba húzódott vissza) az istenek cseresznyefára akasztották fel a csodatükröt; a csel bevált, a hiú istennő előjött, és visszatért mennyei lakhelyére. Furcsa ízlésre vall, de a japánok fogyasztják a cseresznyevirágot, erről így ír Molisch, a kiváló osztrák növényfiziológus: „A cseresznye virágát kocsányostól együtt besózzák és elteszik télire. Alkalmilag kiszedik a kívánt mennyiséget, leöntik forró vízzel, és az így keletkező kellemes levet italnak használják.”


Ki No Tomonori

Cseresznyefac

Virágzott a cseresznyefa,
hollófekete volt hajam,
táncoltam gondtalan.
Virágzott a cseresznyefa,
de a hajam már szürke lett,
csak a virágok fénylenek.
Virágzik a cseresznyefa ma is,
amíg a szem elér és a hajam fehér.

  • c Kosztolányi Dezső fordítása. Idegen költők. Szépirodalmi, 1966. 618. p.
Japán cseresznye
Paul Gauguin · Te avae no Maria (Mária hónapja)
1899 · olaj, vászon · 96 × 75 cm · Ermitázs, Szentpétervár

Asókafa, Jonesia indica

Örökzöld, ovális levelű faj. Hazája India. Pillangósvirágait csomókban hozza, színe eleinte sárga, később megvörösödik, rendkívül kellemes az illata. A fényes levelek és elnyúló virágzása nagyon kedvező hatást tesz a szemlélőre, egyben a tudás fája az indiai hitvilágban. Erre utal a Mahábháratából vett részlet is.

Templomok köré szívesen ültették mint szent fát, szent – akárcsak a lótusz, a füge, a mangó, a bambusz –, és ehhez illő a tisztelete is. Isteni erőt tulajdonítottak neki, segített a halandó ember gondjainak megszüntetésében és szomorúságának elűzésében. És újra a virágzó fa látványára utalunk, nos a botanikai szépsége a boldogság attributumával ruházta fel az asókafát.

Az archaikus India egyik legkiválóbb királya Asóka volt. Még nem töltötte be a 20. életévét, mikor apja halálával megüresedett trónt megszerezte. Kegyetlenül leszámol mostohatestvéreivel, közben a brahmánokat elhalmozza minden jóval. – A sors furcsasága, hogy épp egyik megölt fivérének fia tesz rá olyan hatást, amely megváltoztatja vallási orientációját: buddhistává válik.

Megtéréséhez szép legenda fűződik. Egy Szanudra nevű buddhista kereskedőt Asóka parancsára forró zsírba és forró vízbe dobtak, de Szanudra a fájdalmakat egyáltalán nem ismerte meg! Sőt az üst alatt kialudt a tűz, és nem tudták azt újra feléleszteni. – Erre Asóka a bhiksuk (kolduló rend) központjában hatalmas vihárát (kolostort) építtetett. Asóka volt az, aki Buddha ereklyéit 84 ezer darabra osztotta és szétküldte egész birodalmába.

A bhiksuk olyan szerepet töltöttek be Keleten, mint a nyugati keresztények körében a kolduló ferencesek. – A király később kolostorokat adományozott a kolduló hindu szerzeteseknek. Nem volt a király elfogult egyik felekezet javára sem, sőt törekedett a teljes vallásszabadságra. Ékes bizonyítéka ennek a 14 vallási rendelete, amit a nagyobb városokban óriási betűkkel hatalmas kövekre felvésetett. Talán egy idézet bizonyítani fogja, milyen nemesen gondolkodott a vallási felekezetekről: „Mindenki tisztelje saját hitét, és ne szidja másnak a hitét. Ha minden ember tisztelettel van egymás törvényei iránt, akkor minden hitvallás hívője bölcs lehet és erényes, ami boldogságot ad.”

A buddhizmus politikai fénykorát jelentette az Asóka-ház uralkodása, már halványabban sugárzott a Szanga- és Andhra-dinasztia idején, hogy ismét átadja helyét az ősibb brahmánista restaurációnak. Az emberiségnek az Asóka név nemcsak a csodálatos növényt, hanem a kiváló államférfit is idézi.


Asóka-fad

Újra eszébe jut férje. Elcsügged. Arca elfakul.
Onnan bolyongva más földre meglát egy ős asóka-fát;
lombját lehúzza, sok virág, madárdal hangicsál körül.
Az erdőben virágzó fák királyurához odamegy,
s könnyes szeműn, a sírástól fuldoklón így panaszkodik:
»Mint tündököl e boldog fa a vadon közepében itt
sok-sok virág füzérével, mint egy szikrázó hegyorom.
Gyönyörű asóka! Gond soka rág! Ments meg! Segíts!
Bájos asóka, nem láttad félszet nem ismerő uram,
az ellenséget elvesztőt, imádott férjemet, Nalát,
a finom testű-bőrű hőst, ki fél lepelbe öltözött?
Az Átok porba sújtotta… Most e vadonban itt bolyong.
Tedd, asóka: a gond soka nélkül mehessek innen el!
Légy hű nevedhez, Asóka: te ’gond-soka-eloszlató’«
S a kínzott nő köszöntésül körüljárta a tünde fát,
s sivárabb tájra indult el asszonyok álom ékköve.
Nem egy kies helyet, csermelyt, s nem egy fát, madarat, vadat,
dombot, odút, csudás látvány-folyót lát Bhíma lánya, míg
urát keresve nagy utat tesz e sugármosolyú nő!

  • d Jánosy István fordítása. MáhábharataRámájana. Magyar Helikon, 1964. 239–240. p.
Asókafa
Ismeretlen festő · Indiai aszkéták

Mutatók

Növénymutató

Acsalapu · Agavé · Akác · Áloé · Apró csetkáka · Apró szulák · Aranyeső · Árpa · Asókafa

Babérfa · Bálványfa · Bambusz · Banán · Begónia · Birs · Borostyán · Borsó · Burgonya · Búza · Búzavirág · Bükk

Cédrus · Ciklámen · Ciprus · Cirok · Citrom · Citromfű · Csabaíre · Csalán · Csattanó maszlag · Cseresznye · Csertölgy · Csíkos kecskerágó · Csillagvirágú magnólia

Dália · Datolyapálma · Dió · Dohány

Édesgyökér · Égő szerelem · Ékes vasvirág · Életfa · Eperfa · Erdei gyopár · Erdei iszalag · Ezüstfenyő

Fagyöngy · Fás bazsarózsa · Fehér fűz · Fehér libatop · Fehér liliom · Fehér mécsvirág · Fehér nyár · Fehér szantálfa · Fekete áfonya · Fekete bodza · Fekete fenyő · Fekete kökörcsin · Festő pipitér · Filodendron · Fokhagyma · Forzitia · Frézia · Fukszia · Füge · Fürtös kőrontó

Galagonya · Gombák · Görögdinnye · Gránátalma · Gyapot · Gyepűrózsa · Gyertyán · Gyöngyvirág

Hajnalka · Harangvirág · Héjakút mácsonya · Hortenzia · Hóvirág · Húsos som

Illatos ibolya · Indiai lótusz · Izsóp

Jácint · Japán cseresznye · Japánbirs · Jegenye · Jerikói rózsa · Jezsámen

Kajszibarack · Kaktuszok · Kakukkfű · Kankalin · Kányabangita · Káposztafélék · Katángkóró · Kaucsukfa · Kávé · Kék csatavirág · Kék iringó · Keleti tamariska · Kender · Kerek repkény · Keresztes tárnics · Kerti árvácska · Kerti bazsalikom · Kerti berkenye · Kerti kardvirág · Kerti szellőrózsa · Kertivanília · Keskenylevelű ezüstfa · Kislevelű hárs · Klemátisz · Kocsányos tölgy · Kókuszpálma · Kolokán · Kökény · Köles · Kövér porcsin · Kövirózsa · Közönséges aranka · Közönséges boróka · Krisztustövis · Krizantém · Kukorica · Kutyatej

Leánder · Leánykökörcsin · Légyforgács · Len · Lepényfa · Lóbab · Lótuszfa · Lucfenyő

Macskagyökér · Magas kőris · Majomkenyérfa · Mák · Málna · Mályvarózsa · Mandragóra · Mandula · Mangó · Meggy · Mezei juhar · Mezei szil · Mirrhafa · Mirtusz · Mocsárciprus · Mogyoró · Mohák · Muskátli

Nád · Napraforgó · Narancs · Nárcisz · Nefelejcs · Nemes alma · Nemes körte · Nőszirom · Nyírfa

Olajfa · Orchideák · Orgona · Óriáspöfeteg · Orvosi székfű · Ördögcérna · Őszi kikerics · Őszibarack · Őszirózsa

Páfrányfenyő · Páfrányok · Paprika · Papsajt-mályva · Paradicsom · Pázsitfüvek · Perui borsfa · Pipacs · Piros gólyaorr · Pitypang · Platán · Puszpáng

Repcekáposzta · Réti boglárka · Réti lóhere · Réti margitvirág · Réti perje · Rezgőnyár · Ribiszke · Ricinus · Rizs · Rozmaring · Rozs

Sárga gévagomba · Sárga tavirózsa · Sárgadinnye · Sarkantyúvirág · Sár-kutyatej · Selymes rekettye · Spenót · Szamártövis · Szamóca · Szanzeviera · Százszorszép · Szeder · Szegfű · Szelídgesztenye · Szentgyörgypereszke · Szentjánoskenyér · Szikomorfa · Szilva · Szivarfa · Szomorúfűz · Szőlő · Szöszös ökörfarkkóró · Szúrós gyöngyajak

Tea · Tearózsa · Téli (ülőkegomba · Télizöld meténg · Tengeri saláta · Tevecserje · Tinorugomba · Tiszafa · Torma · Tök · Tubarózsa · Tulipán · Tulipánfa · Tűzliliom

Útszéli bogáncs · Üröm

Vad rezeda · Vadalma · Vadgesztenye · Vadkörte · Vadszőlő · Valódi mahagóni · Vérehulló fecskefű · Vetési szarkaláb · Vidrafű · Vízijácint · Vöröshagyma

Yagruma-fa

Zab · Zsálya · Zselnicemeggy

Költők és műfordítók mutatója

Ady Endre · Ajbek · Annyeszenszkij, Innokentyij · Apollinaire, Guillaume · Arany János · Armin, Ludwig Achim von · Asztalos József · Áprily Lajos

Babits Mihály · Barcsay Ábrahám · Bartalis János · Bárdosi Németh János · Benn, Gottfried · Berda József · Bódás János · Brentano, Clements · Burns, Robert

Cao cse Champion, Thomas · Chiabrera, Gabriello · Claudel, Paul · Csala Károly · Csanádi Imre · Csanády János · Cserhát József · Cs. Nagy István · Csokonai Vitéz Mihály · Csoóri Sándor · Csorba Győző · Csuka Zoltán

Däubler, Theodor · Demény Ottó · Devecseri Gábor · Domjanic, Dragutin · Dsida Jenő · Duhamel, Georges

Eich, Günther · Erdélyi József · Falu Tamás · Fodor József · Franyó Zoltán · Fröding, Gustav · Fürnberg, Louis · Füst Milán

Garai Gábor · Gereblyés László · Gergely Ágnes · Goethe, Joham Wolfgang von · Görgey Gábor · Gunart, Johann · Gyergyai Albert · Győry Dezső

Hajdu Henrik · Hajnal Anna · Hajnal Gábor · Heine, Heinrich · Herbert, Zbigniew · Héra Zoltán · Hikmet, Názim · Holan, Vladimir · Hörderlin, Friedrich · Huchel, Peter

Ibarbourou, Juana · Ibn Rumi · Illyés Gyula · Imecs Béla · Iriarte, Tomás de

Jamis, Fayad · Jancsik Pál · Jang van-li · Jánosy István · Jeszenyin, Szergej · Jevtusenko, Jevgenyij · Jékely Zoltán · Juhász Ferenc · Juhász Gyula

Kabán Ferenc · Karinthy Frigyes · Kálnoky László · Kányádi Sándor · Károlyi Amy · Keresztury Dezső · Kertész László · Képes Géza · Ki No Tomonori · Kormos István · Kosztolányi Dezső · Krklec, Gustav

Ladányi Mihály · Langgäser, Erich · Laták István · Lator László · Lorca, Federico Garcia · Lothár László

Martinov, Leonyid · Mayröcker, Friedericke · Mátyás Ferenc · Mezey Katalin · Miklós László · Miszik, Vaszil · Molnár Imre · Montale, Eugenio · Moulin, Jeanine

Nagy László · Nádass József · Nemes Nagy Ágnes · Neruda, Pablo · Novak, Slobodan · Nyerges András

Orbán Ottó · Ovidius, Publius Naso

Papini, Giovanni · Paszternak, Borisz · Pákolitz István · Petőfi Sándor · Po csü-ji · Puszta Sándor

Rab Zsuzsa · Radnóti Miklós · Raffai Sarolta · Rakić, Milan · Ráday Gedeon · Rákos Sándor · Rimbaud, Arthur · Rónai Mihály András · Rónay György · Rossetti, Dante Gabriel · Rueda, Salvador

Sandberg, Carl · Simon István · Sipos Gyula · Skála, Iván · Somlyó György · Steiner, Jörg · Storm, Theodor · Szabó Gabriella · Szabó Lőrinc · Szemlér Ferenc · Szerdahelyi István · Székely Magda · Szu Tung-po

Takáts Gyula · Tamási Lajos · Tandori Dezső · Tarjányi Béla · Tellér Gyula · Than Károly · Timár György · Tompa Mihály · Tornai József · Tóth Árpád · Tu Mu

Valery, Paul · Van Dinh, Nguyen · Vang Csi · Voznyeszenszkij, Andrej · Vörösmarty Mihály · Vuletić, Andjelko

Weinheber, Josef · Weöres Sándor · Wordsworth, William

Zádor András

Képzőművészeti alkotások mutatója

Aba-Novák Vilmos: Teremtés

Arcimbolo, Giuseppe: Nyár

Beuckelaer, Joachim: Piaci jelenet

Bordone, Paris: Allegoria szerelmespárral

Böcklin, Alfred: Pán a nádasban

Breughel, id. Jan: Virágcsokor

Cézanne, Paul: Almák és narancsok · A nagy fenyő · Dohányzó · Hagymás csendélet · Virágcsokor vázában · Virágok és körték

Cranach. id. Lucas: Az aranykor

Cross, Henri-Edmond: Ciprusok Cagnes-ban

Csók István: Teknővágó cigányok

Csontváry Kosztka Tivadar: Magányos cédrus · Mandulavirágzás · Sétakocsikázás újholdnál Athénban

Csujkov, Szemjon Afaszanovics: A pásztor leánya

Derain, André: Egy csésze tea

Dürer, Albrecht: Ádám és Éva

Ensor, James: Csendélet vöröskáposztával

Fegel, Georg: Csendélet papagájjal

Fényes Adolf: Babfejtők

Ferenczy Béni: Borostyán · Ciklámen · Gyertyán · Kökényes ág

Ferenczy Károly: Márciusi est

Friedrich, Caspar David: Elbamenti táj

Gauguin, Paul: Tahiti táj

Geertgen, Tot Sint Jans: Keresztelő Szent János a pusztában

Giotto, di Bondone: Joachim álma

Goes, Hugo van der: Jézus születése

Gulácsy Lajos: Az ópiumszívó álma · Bohóc szájában

Hill, Carl Fredrik: Út jegenyékkel

Ismeretlen festők: Egy herceg portréja · Indiai aszkéták · Jahan sah három fia · Paradicsom kertecske · Szerelmespár egy teraszon

Ismeretlen szobrász: Lótusztrónon

Kamosze koporsója

Kariatidák az Erechteionban

Korinthoszi oszlopfő

Koszta József: Muskátlis kislány

Linard, Jaques: Kosár virágokkal

Lochner, Stefan: Az Istenanya a rózsalugasban

Miró, Joan: Szamár a konyhakertben

Monet, Claude: Őszibarackos · Sárga tavirózsák

Murillo, Bartalomé Estéban: Szőlő- és dinnyeevők

Nagy István: Bakonyi domboldal · Birsalmás csendélet · Fűkaszálók

Nolde, Emil: Citromliget

Paizs Goebel Jenő: Csendélet

Polloiuolo, Antonio: Apollo és Daphne

Redon, Odilon: Mezei csokor egy hosszúnyakú vázában

Renoir, Pierre-August: Banánföld · Krizantémcsokor

Rippl-Rónai József: Karácsony · Öreg hölgy ibolyacsokorral

Ruzsicskay Gy.: Tessedik Sámuel élete

Szárján, Martirosz: Datolyapálmák

Szinyei Merse Pál: A jernyei kúria · Labdarózsa · Lilaruhás nő · Lila virágos rét · Pipacsos mező · Szurokfenyő · Vadgesztenye

Vajda Ernő: Bükkerdő · Kont-fa · Ördögcérna

Van Gogh, Vincent: Aratás Arles-ban · Éjszakai kávéház · Íriszek · Kilátás Arles-ra · Krumplievők · Napraforgók · Olajfaliget · Orgonabokor · Piros gladióluszok és más virágok vázában · Vörös szőlőskertek Arles-ban

Vu Csang-si: Peóniák

Xochipilli, a kukoricaisten

Irodalom

  1. Az ókori kelet népeinek története. Tolnai Rt., Budapest, 320 p.
  2. Augustin B.–Jávorka S.–Giovannini R.–Rom P.: Magyar gyógynövények I. köt. Földművelési Mininisztérium, Budapest, 1948, 494 p.
  3. Az ősi magyar hitvilág. (Szerk. Diószegi V.) Gondolat, Budapest, 1971. 444 p.
  4. Ákos K.: Az áldozat. Istenek nyomában. Móra, Budapest, 1963, 264 p.
  5. Baktay E.: Indiai regék és mondák. Móra, Budapest, 1963, 531 p.
  6. Bábel tornya. Móra, Budapest, 1964. 567 p.
  7. Boronkay I.: Római regék és mondák. Móra, Budapest, 1961, 342 p.
  8. Boulnois, L.: A selyemút. Kossuth, Budapest, 1972. 204 p.
  9. Cato, M. P.: A földművelésről. Akadémiai, Budapest, 1966, 321 p.
  10. Candolle, de A.: Termesztett növényeink eredete. Kir. M. Term. tud. Társ., Budapest, 1894, 515 p.
  11. Donini, A.: Korok, vallások, istenek. Gondolat, Budapest, 1961, 349 p.
  12. Dömötör T.: Germán, kelta regék és mondák. Móra, Budapest, 1965. 292 p.
  13. FAO Production Yearbook, 1981. Róma, 1982.
  14. Frazer, J. G.: Az Aranyág. Gondolat, Budapest, 1965. 440 p.
  15. GilgamesAgyagtáblák üzenete. Európa, Budapest, 1966. 346 p.
  16. Graves, R.: Görög mítoszok I–II. Európa, Budapest, 1970, 594 és 677 p.
  17. Graves, R.–Patai, R.: Héber mítoszok. A Genezis regénye. Gondolat, Budapest, 1969, 295 p.
  18. Hajas J.–Rázsó I.: Mezőgazdaság számokban. Mezőgazdasági, Budapest, 1969, 1584 p.
  19. Hehn, V.: Kulturpflanzen und Haustiere in ihrem Übergang aus Asien nach Griechenland und Italien sowie in das übrige Europa. Verlag von Gebrüder Borntraeger, Berlin, 1911, 665 p.
  20. Homérosz: Íliász. Európa, Budapest, 1967. 353 p.
  21. Homérosz: Odüsszeia. Európa, Budapest, 1967. 445 p.
  22. Jankovich O.: Egy- és kétnyári virágok. Mezőgazdasági, Budapest, 1969, 240 p.
  23. Kabán F.: A kukorica története. Ifjúsági, Bukarest, 1965, 174 p.
  24. Kalevala. Európa, Budapest, 1970. 447 p.
  25. Kárpáti Z.–Terpó A.: Növényrendszertan. Mezőgazdasági, Budapest, 1968. 470 p.
  26. Kertészeti Lexikon. Mezőgazdasági, Budapest, 1963. 1152 p.
  27. Kolos E.–Kolosné Pethes E.: Hazai gyógynövények. Művelt Nép, Budapest, 1955. 244 p.
  28. Kuzmiscsev, V. A.: A maya papok titkai. Kossuth, Budapest, 1971, 339 p.
  29. László Gy.: A honfoglaló magyar nép élete. Magyar Élet, Budapest, 1944, 512 p.
  30. Magyar Mezőgazdasági Statisztika, 1982. Budapest, 1983.
  31. MahabharataRamayana. Magyar Helikon, Budapest, 1964, 879 p.
  32. Mándy Gy.: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? Mezőgazdasági, Budapest, 1971, 241 p.
  33. Mezőgazdasági Lexikon I–II. Mezőgazdasági, Budapest, 1958, 712 és 786 p.
  34. Mitológiai ábécé. Gondolat, Budapest, 1970. 441 p.
  35. Moldenke, H. N.–Moldenke, A. L.: Plants of the Bible. Ronald Press Co., New York, 1952, 328 p.
  36. Ovidius, P. N.: Átváltozások. Magyar Helikon, Budapest, 1964, 532 p.
  37. Rapaics R.: A kenyér és táplálékot szolgáltató növényeink története. Kir. M. Term. tud. Társ., Budapest, 1934, 192 p.
  38. Rapaics R.: A magasság virágai. A virág kultusz története. Kir. M. Term. tud. Társ., Budapest, 1932, 423 p.
  39. Rapaics R.: A magyar gyümölcs. Kir. Term. tud. Társ., Budapest, 1940, 352 p.
  40. Román J.: Mítoszok könyve. Gondolat, Budapest, 1963, 695 p.
  41. Scott Elliot, G. F.: The romance of plant life. Seeley Service et Co. Ltd, London, 1922, 326 p.
  42. Surányi D.: A Biblia növényei. = Vigilia 38 (5): 306–16., 1973.
  43. Surányi D.: A görög mitológia növényei. = Természet Világa 104 (10): 451–53. p., 1973.
  44. Surányi D.: A gránátalma. = Élet és Tudomány 29 (1): 25–29., 1974.
  45. Surányi D.: A lótusz mint növény és motívum. = Kertbarátok Évkönyve, 232–234. p., 1974.
  46. Surányi D.: Kerti növények regénye. Mezőgazdasági, Budapest, 1985.
  47. Szent Biblia. Bibliatársulat, Budapest, 1971, 822 és 276 p.
  48. Szimonidesz L.: Primitiv kultuszvallások – Iszlám és buddhizmus. Dante, Budapest, 320 p.
  49. Szutórisz F.: A növényvilág és az ember. Kir. M. Term. tud. Társ., Budapest, 1905, 677 p.
  50. Tergit, G.: A virágok regénye. Gondolat, Budapest, 1969, 327 p.
  51. Urania Növényvilág – Alacsonyabbrendű növények. Gondolat, Budapest, 1982, 503 p.
  52. Uránia Növényvilág – Magasabbrendű növények. Gondolat, Budapest, I–II. köt., 1981. 483 és 516 p.
  53. Varro, T. M.: A mezőgazdaságról. Akadémiai, Budapest, 1971, 520 p.
  54. Vergilius, P. C: Aeneis. Lampel, Budapest, 1907, 352 p.
  55. Vries, T. de: Űzd a farkasokat, pásztor! Gondolat, Budapest, 1971, 495 p.
  56. Wilsie, C. P.: A termesztett növények alkalmazkodása és elterjedése a Földön. Mezőgazdasági, Budapest, 1969, 439 p.
Dr. Surányi Dezső előadását tartja a nagykőrösi Virágos térségünkért konferencián
Forrás

Surányi Dezső: Lyra Florae. A növények örök himnusza. Lektorálta Dr. Szabó László, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa és Dr. Szalay Károly, az irodalomtudományok kandidátusa. Budapest: Tankönyvkiadó Vállalat, 1987. ISBN 964 17 8579 3. 5–6, 28–29, 87–88, 94–95, 98, 125–126, 417–440. p.