Műterem spektrummal

Játék és kísérletezés
Szügyi Gábor
fizika, fény, színtan

Mi kell egy kísérlethez? A vizsgálat tárgya és mérőeszköz. Megfigyelt jelenség amiből tanulni szeretnénk valamit. Mi egy vizuális kísérlet? Játék kompozíciós elemekkel.

A kísérletező a kíváncsisága tárgyát elemzi, megfigyeli, új és új helyzetbe rakja, hogy a rá jellemző tulajdonságok új oldalukat mutassák meg így a róla szerzett tudás gyarapodik.

A gondolkodás fonalát követve a megfigyelés fókuszába állítja a jelenséget. A kísérlet itt játék és a játék kísérlet. A kíváncsiság, a kísérletezés és a játék vizuális kompozíciós elemekké válnak. Miközben a megfigyelés tárgyáról szerzett tudáson és a környezetének a konstellációján gondolkozunk benne találjuk magunkat egy interaktív kísérleti térben, egy szivárvánnyal, tükröződéssel, fénnyel, puha és fényes anyagokkal komponált térben ami műterem és vizuális laboratórium.

Gondolkodhatunk a fény kettős természetéről, a szivárvány romantikus tartalmának filozófiai vetületein. Lehet-e elemezni a szépséget? Hát hogyne lehetne, a filozófia is komolyan foglalkozik a kérdéssel és az esztétika sem véletlenül alakult ki. Az összes szín legyezőszerű spektrumra bontása, kiterítése egy prizmával mint egy keleti legyező a fehér fény belsejének és a festészet princípiumának boncolgatása. Játék a szivárvánnyal, a természeti jelenséggel, ami a fizika szempontjából megközelítve részecske és hullám. A durva, szilárd anyagra vetülve elgondolkozhatunk azon, hogy az egyik végtelenül könnyed, már nem is anyag, csak lehelet finom színkáprázat míg a másik masszív, súlyos, tömör és tapasztalataink szerint nehéz és kemény.

A fény, a szivárvány könnyedebb mindennél amit anyagból ismer az ember. Mégis anyag hiszen viselkedése elárulja részecske és hullám kettős természetét de káprázatszerűen illékony, finom és inkább gondolati mint tárgyi megjelenése van.

Pszeudó kísérlet, valójában vizuális játék. De a vizuális játék alkalmat ad gondolkozni fizikáról, filozófiáról, szépségről, anyagról, színekről. És mialatt gondolkozunk és kísérletezgetünk a természeti jelenséggel, a fogalmakkal, elemezzük őket és így a fogalmakkal végzett gondolkodás valós kísérlet és valós játék.

Kant szerint a szép mulandó, a fenséges örök. Szép az ami érdek nélkül tetszik… na de a szép örömet okoz és örülni valaminek letagadhatatlanul jó. Tehát a szép érdekemben áll mert életminőséget ad. Újul tőle az ember. A szép környezet, szép tárgyak, szép nők, szép gondolatok. A szépben az ember gyönyörködik:)

Az ember a festészet hajnalán olyan anyagokat választott amivel másmilyen színű felületekre jól felismerhető nyomot hagyott. A barlang falán fekete és vörös színekkel, vasoxiddal és faszénnel készített festékkel hozott létre képeket. Aztán ahogy fejlődött a technológia megjelent a többi szín is. umbra, sziéna, okkersárga, a lapis lazuli, a kobalt, az azúr. A festékek nevei ma is őrzik az anyagukat és sokszor a város nevét ahol egy izgalmas, új színt kikevertek és gyártottak sokak által elérhető mennyiségben.

A szín és az anyag kéz a kézben járt. Egymást kölcsönösen feltételezte. Ez alól csak a szivárvány könnyedsége és megfoghatatlan, test nélküli természeti jelensége jelentett kivételt amihez hiedelmek, babonák is fűződtek a szivárvány alatt elrejtett kobold kincséről vagy arról, hogy aki átmegy a szivárvány alatt az megváltoztatja a nemét. De a szivárványról Noé is eszünkbe juthat akinek az Úr így ígérte meg, hogy többször nem küld Özönvizet az emberiségre. Ha jól viselkedik.

Az anyagoknak színük van attól függően, hogy milyen atomok vannak benne és milyen frekvencián rezegnek és ezért ezek az atomok miféle kölcsönhatásban vannak a rájuk eső fénnyel. A szivárvány fény. Prizma amiben az oxigéndús légkörű, vizektől kék bolygón a sárga Napunk fénye fehérnek hat amíg szét nem bontja ez a prizma az alkotóelemeit legyezőszerűen egymás mellé szétterítve. Ez a "fehér" a Kelvin táblázatban a színek frekvenciája szerint meghatározható és számokkal kifejezhető.

A tiszta kék égbolt 10 000 Kelvin és lilába hajló kéknek látjuk amin túl az UV tartomány láthatatlan hullámai jönnek. A delelő Nap fénye 5500 Kelvin és fehérnek érzékeljük. A gyertyalángról az a tapasztalatunk, hogy narancssárga és ez a szín 1800 Kelvin foknak felel meg ezen a skálán. A vörösön túl az infravörös tartomány szemmel láthatatlan hullámai következnek. Ez nagyjából felrajzolja a szivárvány színeit, az emberi szemmel látható hullámtartományt.

A szivárványban különválni látszik a szín és az anyag, a festészet két princípiuma. Tünékeny, illékony, anyagtalan jelenséggé válik ami megszabadul az anyag terhétől. A festészet alkotóelemeire bomlik mint ahogy a művészettörténetben számtalan alkalommal volt már rá példa. Így alakulnak új irányzatok. A color field festészet mellőzi a vonalat és a figurális ábrázolást. Az absztrakt mellőzi a figurális ábrázolást bár formákkal, jelekkel és anyaggal is dolgozik. A modernben Mondrian és Kandinszkij a legerősebben rezonáló színeket találta meg és a vörös, sárga, kék, fehér, fekete erőteljes pentatone skáláján kívül nem használtak mást egy bizonyos korszakukban. A kubizmus is szétbontja a látványt; elemzi majd újra összerakja a saját logikája szerint. Mindezek vizuális értelmezések. Szétválasztások, elkülönítések. Bizonyos fogalmak és logika szerint. A művészettörténet újkori időszaka ezekről a folyamatokról is szól de végtelen gazdagsága és játékossága révén sok minden másról is. A stílus mellett a színválasztás, színharmónia sokszor már első ránézésre is felismerhetővé teszi, hogy a kép melyik művész keze munkája. Gondoljunk csak Kmetty kékes-zöldes-barnás képeire vagy Kádár Béla jellegzetesen használt fekete átmenetes kontúrjaira.

Az ember amikor nem csak néz hanem lát akkor gondolkozik. Elemez, rendszerez, kategorizál, elméleteket gyárt, hipotéziseket állít fel. Ahogy a természettudósok is amikor megérteni kívánnak egy jelenséget. Belehatolnak, megvizsgálják, részeire, alkotóelemeire bontják, stimulálják, hogy reagáljon, megértik a viselkedését és ebből megismerik a karakterét. A mozgatórugóját. Hogy mitől az ami és mitől olyan amilyen. Kísérletezés, felfedezés egy vizuális játéktérben. A művészetben ez játékosság, kompozícióépítés, képépítés, filozofikus gondolkodás és fókuszálhat egy adott probléma fegyelmezett megfigyelésére is.

Játék egy szép, tünékeny jelenséggel, a festészet princípiumaival. Anyaggal és színnel. Aztán újraépít valamit a rendelkezésére álló elemekből és a leszűrt tapasztalatokból. Képet, installációt, szobrot, fénnyel készült képet. Mikor mit és hogyan.

Budapest, 2020. május 17.