Terpszikhoré1 nyomában

A fizika és a táncművészet kapcsolatáról
Borbandi Bettina, Fükéné Walter Mária
Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola
fizika, mechanika
szóelválasztás

Élmények és törvények

A táncosra lezúdul
a fény szerelmes árja.
Ő táncával a mozgás
lelkét a fényre tárja.

Paul Engle1

Aki gyermekkora óta táncol, a pörgés, a ritmus, a mozdulatok szépsége magával ragadja. Többféle stílus megismerése, kipróbálása után a táncművészeti középiskola a professzionális tánc tanulmányokra nyújt lehetőséget. A tánc – elsősorban a klasszikus balett – tanulását, valamint a közismereti – így a természettudományi – tanulmányokat a középiskolás növendékek igyekeznek összhangban, harmóniában kezelni.

  • 1 Terpszikhoré („táncos kedvű”) a kilenc múzsa egyike. A görög mitológiában a tánc és a drámai kardalok megszemélyesítője, Zeusz és Mnémoszüné lánya. Nevét az ógörög „terpsichorean”, azaz τερπέω („gyönyörködtető”) és χoρός („tánc”) szó után kapta. A róla készült műalkotásokon leggyakrabban táncos pózban láthatjuk, vagy táncolók körében ülve, amint lantot penget. Egyes mondák szerint Akhelóosztól, a legnagyobb görögországi folyó istenétől született gyermekei a szirének.
  • 2 A fejezetek előtt, mottóként idézett verssorok Paul Engle Táncképek című versciklusának részletei. Fordította Szász Imre. Nagyvilág XXXVI (1991), 7. 1047. p.

A mozgás elvárt pontossága, fegyelmezett elsajátítása, esztétikus megjelenítése során gyakran eszükbe juthat, a háttérben az emberi test mozgását fizikai jellemzők, törvények, szabályok, összefüggések irányítják. Feltehetik maguknak a kérdést: szabad-e, lehet-e a szigorú természeti törvények és a művészi hatás kapcsolatát vizsgálni, vannak-e olyan kapcsolódási pontok, amelyek ezt a két – látszólag oly távol eső – területet összekötik?

Rendhagyó módon a fizikát a táncművészet felől is lehet közelíteni, kutatásunk célja az volt, van-e összefüggés a természet és művészet között, a művészi mozgás és a mozgás természeti törvényei között, szerepet játszanak-e a fizika törvényei a művészi hatás létrehozásában?

Érdeklődésünket alátámasztotta például az az érdekes interjú, amely erről a témáról készült Vass Imre koreográfussal:

– Táncosként mi okból döntöttél amellett, hogy a táncot a fizika témakörével vegyítve mutatod be?

– Mikor fizikát kellett tanulnom, akkor nem érdekelt, aztán a táncos pályám megkezdésével ösztönösen a tudomány felé nyúltam, abból is kezdtem táplálkozni. Ezek sem mélyreható megismerések voltak, inkább inspiráció és kezdő löket, ami a fantáziavilágomba beépülve, elkezdett megjelenni munkáimban. A tudományon belül is a kvantumfizika, az atomon belüli világ érdekel mostanában, az, hogy miként épül fel, milyen törvények uralkodnak.

Számunkra azonban – jelenleg – még csak egy egyszerű világ bontakozik ki: a mechanikai mozgások és a táncművészet létező vagy nem létező kapcsolatának feltárása.

nationalgeographic.com

Mozdulatoktól a táncképekig

Testével, akár a késsel,
a táncos a fénybe hasít
egy táncoló istenszobor
éled és szökken talpra itt.

A táncművészet tanulása során a naponta történő, szüntelen gyakorlás, a folyamatos ismétlés teszi az embert szellemileg és fizikailag is erőssé. Mindennek megvan a maga technikája, a gyakorlatok elméleti háttere, minden fontos és nélkülözhetetlen, ami az agyból indul el és a végtagjainkban ér véget.

A tánc kialakulásának kezdetén ez a tudatosság még nem határozta meg alapvetően a mozgások minőségét.

A tánc keletkezését elsősorban az ősi barlangrajzokról ismerjük, az emberek a napi élelem beszerzése, a gyűjtögetés után – esténként a tűz körül –, már mozdulatok sorával próbálkoztak.

Uhrik 2004, 7. p.

Később a két tenyerüket összeütésével, majd a lábdobbanásokkal – a ritmikus mozgások nyomán – megszületett a körtánc, megszólaltak az énekhangok. A természet hangjai utánzására természetes anyagokból, hangszereket készítettek. Az első táncok a „célzene”, azaz felvonulások, harcok, vallási kultuszok közös zenéivel összefüggésben alakultak ki. A kedv fokozása, a félelem tompítása vagy egyszerűen a szórakozásként táncoltak, énekeltek. A kultúra fejlődésével a táncok új jelentést is kaptak: a csillagok járását, a napszakok, évszakok változását az asztrális táncokkal fejezték ki, megjelentek a férfivá avatás táncai, a harci táncok, temetési táncok, gyógyító táncok vagy éppen a születést ünneplő táncok.

A táncművészet ősi eredete mindmáig hat, Martha Graham így ír erről:

Amikor új táncot komponálok, ősi lépések törnek elő, és régi gesztusok áradnak belőlem. Nem számít jók-e vagy rosszak, a lényeg, hogy ősiek.

Fuchs 2008, 170. p.

Az ókorban kezdődött el a táncművészet valódi története, a táncosok hivatásszerűen, képzett előadókként léptek fel, majd a rohamos polgári fejlődésnek köszönhetően XV. században, Itáliában és Franciaországban, a reneszánsz udvarokban a tánc már nélkülözhetetlenné vált. Új művészi ágak jöttek létre, így például kialakult a színpadi táncművészet.

A különböző társadalmi rétegekbe tartozók táncai egymástól különböztek, a nemesek és az egyszerű emberek életüket, szokásaikat, hagyományaikat, érzéseiket mozdulataik eltérő megjelenítésével fejezték ki.

Uhrik 2004, 8. p.

A legfényesebb olasz udvarokban az első koreográfiák is megszülettek, komoly tánclépésekkel, bonyolult alakzatokban és szabályos térformákban adták elő a táncukat, zenész mesterek élő zenéjére. A mesterek homokórával és körzővel a zene szerkezetét elemezték, ez egyúttal a tánc két legfontosabb elemének, a térnek és az időnek a zenével való összhangját is eredményezte.

Milánóban rendezték meg az első élőképjátékot 1489-ben, ennek nyomán bővült később az olasz balett újabb előadásokkal.

1581-ben, Párizsban a francia táncművészet is bemutatta az első színpadra állított művét, a balett mozdulatokat a mai napig francia nyelven tanuljuk és használjuk.

A XVI. században a fizika az égi és földi mechanika megfigyelésével a mozgások leírását követte, a mozgások jelenségei egyszerű szabályok, összefüggések, magyarázatok, érvelések nyomán váltak értelmezhetővé.

A hétköznapi és a művészi mozgások

A táncos lábát föld s kő röpteti,
a vadmadár szavát a föld szele.
Az űr a szálló holdat tartja fenn,
a táncos az eget, ha dőlne le.

A hétköznapi mozgások a mindennapjaink részét jelentik. A helyváltoztatások során gyalogosan vagy járműveken, egyenes vagy görbe vonalú pályákon, adott távolságokat, adott idő alatt tehetünk meg. Az emberi test az életfunkciókhoz, élethelyzetekhez kapcsolódó mozgásokat, kar és/vagy lábmozdulatokat, test vagy fej mozgásokat végez.

A művészi mozgás során, ha csak egy tréning gyakorlatról (bemelegítésről) van csak szó, már akkor is mindennek a „helyén kell lenni”, a fejet pontosan kell tartani, egyenes háttal, feszes testtartást kell kialakítani.

Ez a lábakat, lábfejeket, karokat, kézfejet is érinti, az esztétikus mozgásokhoz, a fejlődésükhöz minden egyes mozdulatnál az izmokat szigorúan be kell kapcsolni a tartáshoz, majd a mozgás indításához.

Cape Town International Ballet Competition

A kétféle mozgás összehasonlításának szép példájára lehet bukkanni olvasmányaink során:

Szokásos napi mozgásainkhoz képest a megformált mozgás, a tánc ritka, kivételes, ünnepi. Pedig sokkal közelebb áll az univerzális mozgalmassághoz, a kozmikus kinézishez […] Hiszen minden mozog, a nyugalom csak kivétel, látszólagos, viszonylagos.

Klee kristálytisztán fogalmazta ezt meg: »Mozgás képezi minden keletkezés alapját […] Mert a tér is időbeli fogalom.[…] A karakter: mozgás.«

Tillmann 2007, 164. p.

A térben történő művészi mozgás a test jellemzőitől függően fizikai mozgásként jön létre, időbeli változását a ritmus szabályozza.

Fontos lehet megfigyelni és értelmezni, ez a fizikai mozgás hogyan vezethet művészi hatáshoz, esztétikai élményhez.

Mary Wigman írja:

A mozgás ad értelmet és jelentést a művészien kialakított és megformált gesztusnyelvnek. Hiszen a tánc kizárólag akkor válik értelmezhetővé, amikor tekintetbe veszi és megőrzi az ember természetes mozdulatnyelvének jelentéseit.

Fuchs 2008, 150. p.

A-ból B-be egy egyszerű pályán is eljuthatunk, azonban ez a pálya a „szép” üzeneteit is hordozhatja Schechner, 1984, ezt az üzenetet, jelentést vizsgáljuk meg a következőkben.

Fizikai jellemzők – művészi mozdulatok

Tűz lobbantja a fejet, vállakat,
a csöndben felkiált a mozdulat.
ugrás, fény, választás véletlene,
táncosból kibomlik a táncnak szelleme.

A művészet mozdulatnyelvére, folyamatának kialakulására jellemzően a – korábban már említett – tér és idő, valamint az erő kapcsolódása, „adagolása” lehet hatással. Körtvélyes 1999

Az erőt – a táncosok nyelvén a dinamikus erőt – a tánc eleven lélegzetének is nevezik

wikipedia

A fizika tudományában mindez már a XVII. században, Isaac Newton (1643–1727) munkájában megjelent. A mechanikai világkép megalkotása során a tér és az idő valamint a tömeg és az erő alapfogalmakat használta.

Alapelvei a tehetetlenség, az erőhatás és a kölcsönhatás jelenségei nyomán fogalmazódtak meg.

Mozgástörvényei és az általános tömegvonzás törvénye mindmáig a klasszikus fizika, a mechanika meghatározó törvényeit jelentik. A táncművészetre ezek a fogalmak, alapelvek, törvények minden erőszakoltság nélkül átvihetők, értelmezhetők, továbbgondolhatók.

Térben és időben

A tér: nem tudtam én,
a forma mi lehet.
Táncod most itt dobog,
mint szív: élő s meleg:

Idő, erő és tér: ezek az elemek adják a tánc életét. Az elemi erők e hármasságából a tér a táncos valódi tevékenységének színhelye, mely hozzá tartozik, hiszen maga alkotja meg.

Fuchs 2008, 152. p.

– fogalmaz a tánc nyelvén Mary Wigman.

Ehhez kapcsolódóan vizsgáljuk meg, melyek azok a fizikai mennyiségek, amelyek a középiskolai tanulmányokban fontos ismeretekként jelennek meg, és amelyek a művészi mozgást is meghatározzák:

1. A haladó mozgás során vagy álló helyzetben:

tömeg: $m$ [1 kg]
sebesség: $v$; [1 m/s]
lendület: $I=m\times v$ [1 kg×m/s]
gyorsulás: $a=\frac{\Delta v}{\Delta t}$ [1 m/s2]
erő: $F=\frac{\Delta I}{\Delta t}=m\times \frac{\Delta v}{\Delta t}=m\times a$ [1 kgm/s2 = 1 newton = 1N]

Itt célszerű feltennünk a kérdést: milyen erők hatnak a táncosra?

nehézségi erő: $F_\text{g}=mg$;
tartóerő: $F_\text{t}$
súrlódási erő: $F_\text{s}$

Keith Roberts Igor Sztravinszkij Le sacre du printemps című balettjében
Photo by Roy Round

2. A forgó mozgás során

tehetetlenségi nyomaték: a forgó mozgásnál a tömeggel analóg $\theta = m \times r^2$
szögsebesség: $\omega$; [1/s]
szöggyorsulás: $\beta = \frac{\Delta\omega}{\Delta t}$
Perdület $N = \omega \times \theta$ [1 kg×m2/s]
Forgatónyomaték $M = \frac{\Delta N}{\Delta t}$; $M=\theta\times\beta$ [1 kg×m2/s2]

Az ábrán $I$ a tehetetlenségi nyomaték, $\omega$ a szögsebesség

Jelentéstől az összefüggésekig

Mozgó gyerek
akár egy ének:
végtagjai
kifejezések.

A forgómozgásnál a fizikai jellemzők létrehozásában a karoknak, lábaknak kitüntetett szerepe van.

A karmozdulatok feladat lehet az, hogy a dinamikus gyakorlatoknál – ugrásoknál, forgásoknál – lendületet adnak, az egyensúlygyakorlatoknál biztonságot nyújtanak. Uhrik 2004

Természetesen ez a mozgás nem a fizikai törvények alapján előre megtervezett, a feladat megoldása a során a balett törvényszerűségei játszanak fontos szerepet. Különös érzés éppen a fizika törvényeinek „legyőzése”, annak az emelkedett mozgásnak, kifelé fordítottságnak (en dehors) a létrehozása, amely a művészi hatást eredményezi a gyakorlatok, valamint a koreográfiák, előadások létrehozása során és amely mozgás a természetesség ellen hat.

A fizika tankönyvek az összefüggéseket tényszerűen, a fizikai fogalmak között határozzák meg, a tanítási órákon azonban az összefüggések alátámasztására a példákat a táncos maga adhatja meg, a balett órákon tanult mozdulatok, mozgások segítségével. Így kaphatnak új jelentést, „élő” értelmezést a következő összefüggések:

Fizika 9., 119. p.

A művészi mozgásnál egyértelműen fontos még a test tengelyének valamint a test tömegközéppontjának helyzete. A tengely és a tömegközéppont helyének biztos alkalmazása jelenti a táncos számára a teste stabil egyensúlyi helyzetének megtalálását, begyakorlását.

Keith Roberts (ABT) in The Rite of Spring, photo by Roy Round

A művészi hatás

Ugrás, fény, választás véletlene,
a táncosból kibomlik a táncnak szelleme

A művészi mozgás létrehozásakor a táncosnak feltétlenül fontos kontrollálni a testét, a művészi hatás eléréséhez tapasztalataink szerint azonban a fizikai jellemzők pontosságának megtartása alapvetően fontos.

A művészi mozgások elemzése alapos és elmélyült kutatásokra is lehetőséget adott. Kenneth Laws, a témához kapcsolódó könyvében a tánc fizikájáról ír, arról, hogy Newton törvényei jelenthetik az alapját nem csupán a mozgó tárgyak, hanem a táncoló emberi test mozgásának is. Laws 2002

A klasszikus balett mozdulatrendszerének ismeretén túl a táncos a modern tánc műfajában is leggyakrabban a lendület, a tehetetlenség és a gravitáció fizikai fogalmát használja.

Mindkét műfajban a fizika a pontos technikai tudás elsajátításához járulhat hozzá, azonban Mary Wigman szerint

…ahol a technika előtti hódolat öncélúvá válik, ott megszűnik a művészet. Terpsichoré ilyenkor elfedi arcát, és csendben elfordul szeretett gyermekétől, megtagadva tőle ajándékát.

Fuchs 2008, 156. p.

A táncosnő lélegzete
gyereket sírni tanít,
magasba lendített karja
madarakat röpít.
A zene így szól: Látod,
nem szeszély, de szabály
műve, hogy te vagy a boldog,
te magad vagy a tánc.

Uhrik 2004, 10. p.

A Szerzők köszönetüket fejezik ki Uhrik Dóra, Kossuth-díjas táncművésznek a Klasszikus balett képeskönyv című könyvében megjelent képek és illusztrációk felhasználásának engedélyezéséért.

Irodalom

  • Engle, Paul (1991): Táncképek. Fordította Szász Imre. Nagyvilág XXXVI, 7. 1047. p.
  • Fizika 9. (2012) Mozaik Kiadó, Szeged.
  • Fuchs Lívia (szerkesztő) (2008): Táncpoétikák. L’Harmattan, Budapest.
  • Körtvélyes Géza (1999): Művészet, tánc, táncművészet. Planétás Kiadó, Budapest.
  • Laws, Kenneth (2002): Physics and the Art of Dance. Oxford University Press.
  • Schechner, Richard (1984): A performance. Esszék a színházi előadás elméletéről 1970–1976. Fordította Regős János. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest.
  • Tillmann J. A. (2007): A Ladomi lelet. Új Palatinus Könyvesház Kft.
  • Uhrik Dóra (2004): Klasszikus balett képeskönyv. Az alapfokú táncművészeti iskolák tanulóinak. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.
Terpszikhoré aeolhárfával
John Walsh · 1771 · márvány · Somerset County Museum, Taunton, England
Források

Elektronikus kézirat.