Tudás és tudomány

Vekerdi László
Részletek
fizika, Galileo Galilei
szóelválasztás

[A] misztikus pillanatok viszonylag ritkák a tudomány történetében, de ezekből látszik, hogy valamiféle új beszédforma kezdődik, tűnik kívánatosnak. Ebben a pillanatban, Galilei pillanatában kezdődik, és hosszú ideig ott marad az Emberről és az Egészről szóló beszéddel egységben a természettudományos beszédforma, és csak azután, jóval azután kezdődött ez a beszédforma a technikára is alkalmazhatóvá válni. Tehát nem úgy van az föltétlenül, hogy összegyűlik egy csomó „gyakorlati” tapasztalat, s azután abból valaki „levonja” a „természettudományos” törvényeket. Galilei a Discorsi előszavában csakugyan hivatkozik a velencei hajóépítő-mesterek tapasztalatára, de ezt nem szabad úgy érteni, hogy erre építette a szilárdság és mozgás két új elméletét. Főhajtás ez a hivatkozás a köztársaság előtt, a rég halott barátok előtt, emlékezés a lázas és sikeres kutatás évtizedeire a köztársaság nagy egyetemén, Pádovában. De ettől fogva inkább az új természettudomány kezdi vezetni a kézműveseket. Ahogy a természettudományos forradalmon belül az elme elkezdte a maga munkáját, a sikerek óhatatlanul arra csábították, hogy minden másról is szóljon, úgyhogy tulajdonképpen ebből lett a felvilágosodás. Azután már bőségesen kamatozott az új szemlélet a technikában, már csak azért is, mert természetesen tudott csatlakozni a régi kézműves-tapasztalatokhoz, ahol ez nem jutott valamiféle technikai holtpontra.

Forrás

Vekerdi László: Tudás és tudomány. Válogatott tanulmányok. Lektorálta Fehér Márta. Budapest: TypoTeX Kiadó, 1994.