Tudomány – művészet

Vámos Tibor
tudomány, művészet
szóelválasztás

Mi köze van a tudománynak a művészethez és mindahhoz, amit általában – eléggé önkényesen leszűkítve – kultúrának szoktak nevezni? Ősi téma és azért is roppant változatos, mert mind a tudomány kritériumai, tartalma, mind a kultúra egyéb ágainak jellege, az adott társadalmi közegben elfoglalt helyzete, funkciója állandóan változott és változik ma is.

A magam világában az ember sokfajta összetevőből szőtt, rendkívül sokszínű lény, éppen ezért emberi teljességet – tehát valami olyasféle teljességet, mint amit egy idealizált emberiség hordozhat – egy emberen belül képtelenség megvalósítani. Ugyanakkor természetes és ésszerű törekvés, hogy ebből a sokféleségből minél többet tudjunk magunkévá tenni, részben azért, mert így tudunk valamennyire értő részeivé válni az emberiségnek, részben azért is, mert a magunk belső világát így gazdagíthatjuk. Az érzelmi és értelmi világ nem válik szét agyunkban éles határokkal. Éppen nemrégiben mutatták ki pozitron emissziós tomográf felvételekkel, hogy lényeges döntési feladatoknál milyen mértékben működnek azok az agyterületek, amelyek az érzelmekhez kötődnek. Minden újdonság, amit alkotunk vagy felismerünk, valamilyen korábbi, ki nem dolgozott asszociáció eredménye, tehát kapcsolatok teremtése a meglévő agyi reprezentációk között új utakon. Persze ebben is nagyon különbözők az emberek, hiszen egy-egy szűkebb tevékenységi terület is végtelen sok asszociációs lehetőséget rejt. Ha nem így volna, nem lehetne újat alkotni, a zenében, a festészetben vagy a matematikában. Tehát ez is egyéni, mint ahogy a velünk született képességek is roppant változatosak és egyenlőtlenek.

Mégis a külvilággal, elsősorban embertársainkkal való kapcsolatainkat a sokszínűség teszi lehetővé, és ez – általában stimuláló módon – visszahat magunkra. Persze az ilyen is egyéni, hiszen van autista zseni is. Az ilyen azonban lehet nagyszerű alkotó, de nem lesz egy igazi demokrácia résztvevője, másokat is segítő társ.

A világ felfoghatatlanul bonyolult, és mégis ahhoz, hogy a világban a magunk számára ésszerűen és mások számára is hasznosan tájékozódjunk, rengeteg érzékenységgel kell rendelkeznünk és minél többet befogadnunk ebből a végtelenségből. A befogadásban is ölelkezik a szűkebb értelemben vett tudomány és a szűkebb értelemben vett kultúra.

Vámos Tibor
(1926)
akadémikus, mesterséges-intelligencia kutató, tudományszervező, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézet Intézeti Tanácsának elnöke. Számos szakcikk mellett a Computer Epistemology című kötet szerzője
Fotó: nol.hu, Bánhalmi János
Forrás

Elektronikus kézirat.