Változócsillagok és irodalom

Zsoldos Endre
A Változócsillagok és irodalom című PhD értekezés 4. fejezete
csillagászat, változócsillag
szóelválasztás

Acsillagászat (és általában a tudomány) és az irodalom kapcsolata régen szorosabb volt. Csillagászati tartalmú verseket írtak az ókortól az újkor kezdetéig (sőt, néha a 20. században is), és ezeket pedig csillagászati könyvekben idézték is. A tudományok az irodalomhoz, és így az irodalomtörténethez is tartoztak.1 Hasonlóan vélekedett 1893-ban az Irodalomtörténeti Közlemények névtelen szerzője, aki Hell Miksa leveleiből publikált ott néhányat:

Nem vétünk az irodalomtörténet czélja s érdekei ellen, ha azt, a tudományok történetétől egészen el nem különítjük. Irodalomnak és tudománynak egymásra való kölcsönös hatásától csak jó eredményt várhatunk. Próza és vers ez által tartalmasabbá válhat, a szaktudomány közölhetőbbé lehet, az olvasó közönség ízlése tisztul, értelme, itélő képessége áthatóbbá lesz, sekélyességtől, félszegségtől menekül. A nemzeti irodalomtörténetnek bizonyos tekintetben még az egyetemesnél is inkább kell erre törekedni.2

Így talán nem lesz haszontalan körülnézni a régi csillagászati irodalomban, hogy idéztek-e például verseket, illetve hogy az irodalomban a változócsillagok hogy jelentek meg (megjelentek-e egyáltalán)?3

  • 1 Tarnai (1971), 36. p.: „A história litterariát, a bibliográfia- és tudománytörténeti szempontokat méltányolva is, mindenképpen annak kell vennünk, ami annak idején valóban volt: literatúratörténetnek, amelyben még nem különült el az irodalom a tudománytól, a bibliográfia a voltaképpeni irodalomtörténet-írástól.”
  • 2 Anon. (1893).
  • 3A csillagászat és az angol irodalom kapcsolatát Meadows (1969) vizsgálta. A tudomány és az irodalom viszonyáról lásd Cartwright és Baker (2005).

Itt érdemes megjegyezni, hogy noha ebben az időben a tudományos értekezés az irodalomhoz tartozott, fordítva ez nem volt általános: az irodalom célja általában nem tudományos értekezés írása volt. Ezért a következőkben idézendő művektől nem várható el sem a pontos fogalmazás, se a következetesség. Ami miatt mégis érdekesek, az az a lehetőség, hogy megláthatjuk, mit értettek meg az egykorú tudományos elképzelésekből az írók, költők.

A T Tauri változócsillag
Fotó

1. Az irodalom perifériáján: a Szibilla-jóslatok

Ha megnézzük az 1572. évi Tycho-féle csillagokról szóló egykorú irodalmat, illetve a hasonló témáról értekező 16–17. századi nyomtatványokat, sok helyen találkozunk az ú.n. Szibilla-jóslatokkal. Az eredeti római jóslatokat nem ismerjük,4 mert azokat i. sz. 405-ben Stilicho parancsára elégették.5 A ránk maradt könyvek ókori és koraközépkori hamisítványok, melyeket a rómaiak által őrzött „eredetiek” nagy tekintélye miatt írtak először zsidók, majd keresztények.6 A középkorban is tisztelték őket, az egyházatyák ismerték és idézték írásaikat (például Lactantius vagy Augustinus). Általában tíz szibillát említettek, például az erithreait, a tiburit, vagy a cumaeit. Ezek a könyvek jóslatokat tartalmaztak, sok esetben a „megjósolt” esemény bekövetkezte után (vaticinium ex eventu). Ilyen biztosan teljesülő jóslatok hasznosak voltak, így a középkorban további, a szibilláknak tulajdonított írások jelentek meg.7

  • 4Amikről beszámol például Gellius (1903), 78–79. p.
  • 5 Rutilius (1907), 166–167. Magyarul Rutilius (1874), 60. p.
  • 6 Collins (1983), 317–326. p., Collins (2001), 181–197. p.; McGinn (1985). Magyarul lásd Székely (1907).
  • 7 Holder-Egger (1890).

Az 1572. évi új csillag és az 1577. évi üstökös látványa a csillagászok eszébe juttatta e jóslatokat. Az üstökös kapcsán többen felidézték az erithreai Szibilla alábbi sorait:

De nyugaton egy csillag fog fényleni, amit üstökösnek hívnak,
Kardot, éhséget és halált jelez a halandóknak,
Vezetők és jeles személyek pusztulását.
Újra nagy jel lesz az emberek között.8

  • 8 Sibyllinorum Oraculorum (1555), 115. Idézi többek között Fernandez Rajo (1578), 19v; Gemma (1578), 51. p.

Egy másik versszak található Cornelius Gemmánál a cumaei szibillának tulajdonítva:

És mindennek utána hatalmas jelt ad az Isten:
mint fényes koszorú, csillag csillan meg az égen,
fénylőn és ragyogón, a dicső mennyből sugarazva,
Nem néhánynapi fény…9

Igazi népszerűségre azonban Tycho Brahe Progymnasmatájának megjelenése után tettek szert a jóslatok. Tycho mindkét fentebbi idézetet közli (és még mást is, erről azonban később lesz szó), és a 17. század során – főleg de nem kizárólag üstökösökről szóló disputációk vagy könyvrészletek esetében – gyakran megemlítik ezeket a jóslatokat.10

A sikeres alkotás sorsa a Szibillákat is utolérte, további jóslatokat írtak, melyeket a nevük alatt tettek közzé. A középkorban az egyik legismertebb a tiburi Szibillaé volt11 – ez egy másik, nem azonos a fentivel. Közvetlen csillagászati kapcsolata nincs.

  • 9 Sibyllinorum Oraculorum (1555), 72. p.; Gemma (1578), 44. p.; Apokalipszisek (1997), 143. p. Fordította Kőrizs Imre.
  • 10Néhány példa: Fienus és Fromondus (1619), 57. p.; Riccioli (1651), 179. p.; Schnitzler (1659c), C2r, és még lehetne folytatni. Érdemes megemlíteni, hogy Pingré még 1783-ban is idézte az erithreaia szibillát! Pingré (1783), 253. p.
  • 11 Sackur (1898), 177–187. p.; Holdenried (2006).

Az erithreai Szibilla nevéhez is kapcsolódik egy újabb jóslat.12 Ez ugyanúgy csillagászati képeket alkalmaz mondandója színesítésére, mint az előző részben említett egyházi írók, Szt. Gellért és Temesvári Pelbárt.13 Ez már hazánkba is eljutott, és az Érdy-kódex szerzője idézi is:

Leeznek wtolso ydökben keth feenesseges Cyllagok kyknek neegy lelkes allatw zemely leeznek…14

Más esetekben is új, csodálatos csillagok feltűnése jelez fontos dolgokat a Szibilla szerint. Ez a mű hamar utat talált a csillagászati irodalomba. Sacrobosco Sphaerájához15 számos kommentár készült a középkor folyamán, ezek közül az egyikben már hivatkoznak is e Szibillára.16

  • 12 Holder-Egger (1890), 155–173. p.
  • 13Lásd a 3.1.1. és 3.1.4. fejezeteket.
  • 14 Volf (1876), 163. p.; Holder-Egger (1890), 165. p. Lásd még Bán (1976), 43. p. Bán Imre még nem tudta azonosítani, melyik Szibillától származik az idézet.
  • 15Lásd 3.1.3. fejezet.
  • 16 Thorndike (1949), 408–409. p. A szerző Cecco d’Ascoli, lásd Thorndike (1923), 948–968. p.
Az egymást követő képek bemutatják a V838 Monocerotis csillag robbanását követően megfigyelhető fényechót a csillagot körülvevő anyagban
Fotó: A Hubble-űrtávcső felvétele. NASA/STScI/ESA/H. Bond

2. Asztrológiai és politikai irodalom

Az asztrológusok is hamar felfedezték a Szibilla-jóslatokat. Jacob Schoenheintz már 1502-ben emlegeti őket, igaz még csak annyit mond, hogy Lactantius és egyéb történészek szerint tiszteletre méltó asszonyok.17

  • 17 Schoenheintz (1502), B3r: „Sibyllas fuisse honestas matronas Lactantius et ceteri affirmant historici.”

Az 1572. évi új csillag kapcsán egy újabb, a tiburi Szibillának tulajdonított jóslat került elő, mely a 17. század elején elég ismertté vált. Cornelius Gemmánál található meg ez a jóslat, mely különbözik az eddigiektől.18 Állítólag 1520-ban Svájcban egy hegyomlás után került felszínre egy márványlap, amire régi latin betűkkel volt felvésve a jóslat.19 A jóslat lényege, hogy északon egy új csillag támad, mely a világra békességet hoz. De eltűnése után újra háborúk lesznek, mígnem északról egy fényforrás jön, harcias, és meghódítja a földet. Tycho is részletesen elemezte ezt a szöveget a Progymnasmata konklúziójában.20

A harmincéves háború (1618–1648) rosszul kezdődött a protestánsok számára. Az 1630-as évek elején aztán megjelent a harctéren Gusztáv Adolf svéd király, és minden megváltozott. A protestánsok – ha nem is nyertek – megmenekültek. Gusztáv Adolf alakját rögtön azonosították a Gemma és Brahe által is közölt szövegen megemlített északról jövő harcossal.21 A jóslat népszerűsége Gusztáv Adolf halála (1632) után is megmaradt, William Lilly, a neves angol asztrológus is többször értelmezte.22

  • 18 Gemma (1575), 149–150. p.
  • 19Nem sikerült a nyomára akadnom, hogy Gemma honnan vette ezt a történetet. Secret (1969b).
  • 20 Brahe (1648), 467–468. Van angol fordítása is, Brahe (1632).
  • 21Például Gil (1632). Gusztáv Adolfról lásd Paas (1996).
  • 22 Lilly (1644), 23–27; Lilly (1651), 115–118. p.

Az 1572. évi új csillag érdekes politikai indíttatású manipulációja az az évi Szent Bertalan-éji mészárláshoz kapcsolódik.23 Theodore Beze epigrammájának több változata jelent meg nyomtatásban.24 Az utolsó sor változott meg többször. Számunkra most az 1573-ban, Londonban megjelent változat érdekes, ahol az utolsó sort megváltoztatták úgy, hogy az a mészárlást végrehajtató IX. Károly francia királyra legyen érthető:

És te véres Heródes, vigyázz!25

  • 23Lásd 3.2. fejezet.
  • 24Részletesen lásd Farkas és Zsoldos (2007).
  • 25Cyprianus Leovitius De coniunctionibus magnis londoni kiadásának végéhez nyomtatták. Leovitius (1573b), L3v: „Tu vero Herodes sanguinolente time.”

Ez az a kivételes eset volt, amikor a jóslat bevált. Amikor 1574-ben a csillag eltűnt, IX. Károly nem sokkal később nagy kínok között meghalt.26

Magyarországon is említhetünk egy esetet, amikor egy állítólagos új csillag látványa politikai célokat is szolgálhatott.27 Illésházy István nádor leírása szerint 1595-ben:

Azonban ubi deficit humanum auxilium, incipit divinum. Egy uj csillag is láttatott vala az égen. Az erdélyi vajda, Báthory Zsigmond, ki igen iffju, 20 esztendős vala, praktikát indéta az moldvai és havaeli Mihály vajdával, és elhajlának az török császártul, s hajlának Rudolphus római császárhoz.28

  • 26 Serres (1575), 137. p.
  • 27Részletesen leírja Farkas (2006).
  • 28 Illésházy (1863), 20. p.

A történet szerint egy sas is leszállt a magyarok táborába, amelyet jó előjelként értelmeztek. A jelek szerint helyesen, mert Báthori megverte Szinán pasát. 1595-ből azonban nem ismerünk új csillagot, se üstököst. Így feltehetjük, hogy az égi jelenséget (és a sast) politikai célok miatt találták ki a hadjárat kapcsán (a sas a Habsburgok jelképe volt, és Báthori a hagyományos török szövetséget akarta a Habsburgokkal felcserélni).

Az új csillagok előfordultak az asztrológiai irodalomban jelentős eseményhez való kapcsolódás nélkül is. A Memento to the World című kiadvány a történelem bizonyos eseményeihez – jelentős emberek születése, halála, borzasztó járványok – üstökösöket vagy új csillagokat kapcsol.29 Érdemes megemlíteni egy másik nyomtatványt, amely az általában elhanyagolt P Cygniről is részletesen értekezik.30 Bár a szerző sok érdekeset nem ír róla, igen figyelemre méltónak találja viszont hosszan tartó láthatóságát.

Az új csillagokat az asztrológia mellett a kor „mitológiai beszéde”31 is felfedezte, és alkalmazta. A rózsakeresztesek beépítették irodalmukba ezeket a jelenségeket, mivel Isten akaratát közvetítő hírnököknek tekintették őket.32 John Dee is úgy vélte, hogy az új csillag előjele „valami nagy kincsnek, vagy a filozófusok kövének…”33

  • 29 Green (1680).
  • 30 Le Wright (1642), 17–20. p.
  • 31Lásd 2.2.2. fejezet.
  • 32 Yates (2007), 318. A rózsakeresztesek és a csillagászat kapcsolatáról lásd még Akerman (1998), 196–239. p.
  • 33Saját kezű bejegyzése Manilius Astronomicájába, idézi Johnston (2006), 79. p. Dee hermeticizmusáról lásd Yates (2001), 92–110. p.; Fehér (1995).

3. Latin nyelvű költészet

A (neo)latin költészet csillagászok által legtöbbet idézett szerzője Pontanus34 volt. Írt egy hosszú tankölteményt az égről, melyet még halála után száz évvel is idéztek.35

Az 1572. évi és későbbi új csillagok tiszteletére sokan írtak verseket. Ezek általában latinul íródtak, és nem feltétlenül képviselnek jelentős irodalmi értéket. Sok esetben csak egy üdvözlő versről van szó egy adott mű elején.36 Voltak azonban ezeknél nagyobb lélegzetű próbálkozások is. A saját korában népszerű, de mára feledésbe merült Nicodemus Frischlin egy hosszú elégiával köszöntette az új csillagot.37 A költemény leírja a csillag megjelenését, tulajdonságait, majd várható hatásait is. Egy rövidebb verset közölt C. Doris Hellman,38 míg Caspar Peucer műve kéziratban maradt.39

Megemlítendő még – bár franciául írt, nem latinul – Guy Lefevre de La Boderie is.40 Ő is egy hosszú verset írt az új csillagról, megemlítve a Szibillákat is: vajon ezt a csillagot jósolták-e meg.41

  • 34Giovanni Gioviano Pontano (1426–1503) – olasz humanista és költő.
  • 35Pontano (1514). Hivatkozik rá Maurolyco (1543), 97v, később Brahe (1648), 332. p. és Kepler is, Kepler (1606), 69. p. Lásd még Haskell (1998).
  • 36Például Kepler is írt epigrammát az 1604. évi új csillag megjelenése tiszteletére, Kepler (1606), [oldalszám nélkül]: „Epigramma authoris in exortum novae stellae.”
  • 37Frischlin (1601). Nicodemus Frischlin (1547–1590) – német filológus, költő és csillagász. Lásd Wheelis (1974).
  • 38 Hellman (1976). A vers szerzője Rudolph Gualter (1518–1586), svájci teológus. Az új csillagot légköri jelenségnek vélte, mivel szerinte „sub aethere” jelent meg.
  • 39„Epigramma de nova stella quae hisce noctibus ad finem LXXII anni supra M.D. conspicitur, sub δωδεκαηημοριω Tauri in dextro humero Cassiopeae”. Ms. Dresd. a 21, ff. 101–102. p.
  • 40Guy Lefevre de La Boderie (1541–1598) – francia orientalista, költő. Secret (1969a), 51–67. p.
  • 41 La Boderie (1578).
Kepler epigrammája a Stella Nova 1606-os kiadásában

4. John Donne és az új csillagok

Donne42 a szupernóva évében született. A csillagok – régiek és újak – rendszeresen megjelentek költészetében, majd később prédikációiban is. Átmeneti korban élt, amikor a középkor emberi léptékű világát kezdte felváltani az „új asztonómia”: Tycho és Kepler új csillagai és Galilei felfedezései.43 Donne ismerte és értette is Kepler és Galilei műveit,44 de nem volt boldog a belőlük levonható következtetésektől. Ezt igazolandó gyakran idézik az alábbi sorokat:

…az új bölcseletnek nincs, mi szent.
A Tűz Eleme feledésbe ment;
Nincs többé Nap, se Föld, és nincsen ész,
Eligazodni, mely elég merész.
És nyiltan hangoztatják: e világ
Idejét múlta, most az új csodát
A Bolygókban és az Égen keresik;
Ám ez atomjaira szétesik.
Nincs összetartozás, minden széthull bizony;
Nincs ép arány s a dolgokban viszony.45

  • 42John Donne (1572–1631) – angol költő, később a St. Paul székesegyház dékánja.
  • 43 Nicolson (1935).
  • 44Az 1611-ben megjelent Ignatius His Conclaveban már hivatkozik Galilei és Kepler felfedezéseire. Donne (1611), 2–3. p.: „Of which [az égitestek], I thinke it an honester part as yet to be silent, then to do Galileo wrong by speaking of it, who of late hath summoned the other worlds, the Stars to come neerer to him, and giue him an account of themselues. Or to Keppler, who (as himselfe testifies of himselfe) euer since Tycho Brahes death, hath receiued it into his care, that no new thing should be done in heauen without his knowledge.” 1619-ben egy diplomáciai küldetés során Donne és Kepler személyesen is találkozott, Applebaum (1971), Bernstein (1997).
  • 45 An Anatomy of the World. The First Anniversary, Donne (1966), 237. p. Magyarra fordította Nádasdy Ádám, idézi Fehér (1979), 240. p. Meg kell jegyezni, hogy ez azon ritka fordítások közé tartozik, mely nem változtatta meg az eredeti jelentését.

Donne hozzáállása az új csillagászathoz vitatott,46 de ez számunkra most másodlagos. Ami érdekes, az az új csillagok említése verseiben, melyek helyenként igen érdekesek, sőt, meghökkentőek.

A fent már idézett versben még megemlíti, hogy új csillagok keletkeznek, és régiek eltűnnek.47 Egy másik költeményben ismét feltűnnek e csillagok, melyek míg a filozófusok vitatkoznak rajtuk, szépen kialszanak.48 Galilei felfedezéseinek ismeretére utal a Kankalin a hegyen, ahol Montgomery vára áll című vers, bár a magyar fordítás alapján ez nem derül ki.49 A sok kicsi virág egy földi galaxist alkot, mint a sok kicsi csillag az égen. Hasonlóképpen Galileire és követőire vonatkozhat a csillagászok említése, akik távcsövükkel egy újonnan talált csillagot kémlelnek.50

  • 46V.ö. Coffin (1937), 116–159. p.; Hassell (1971); Empson (1993); Jiménez Heffernan (1998).
  • 47 Donne (1966), 239. p.:

    And in these Constellations then arise
    New starres, and old doe vanish from our eyes…

  • 48 A Funerall Elegie, Donne (1966), 245–248. p.:

    But, as when heaven lookes on us with new eyes,
    Those new starres every Artist exercise,
    What place they should assigne to them they doubt,
    Argue, ’and agree not, till those starres goe out:.

  • 49„The Primrose, being at Montgomery Castle, upon the hill, on which it is situate”, Donne (1966), 61–62. p.:

    And where their forme, an their infinitie
    Make a terrestriall Galaxie,
    As the small starres doe in the skie:.

    A fordítás (Ferencz Győző munkája) a „terrestriall Galaxie”-t „földi világegyetem”-nek magyarította, ami mást jelent. Ferencz (1989), 55–56. p.
  • 50„To Mr Tilman after he had taken orders”, Donne (1966), 351–352. p.:

    If then th’ Astronomers, whereas they spie
    A new-found Starre, their Opticks magnifie.

  • Itt vagy a Jupiter holdjaira gondolt Donne, vagy a sok, szabad szemmel nem látható csillagra, melyek már kis távcsővel is láthatóvá válnak.

Donne különbséget tett az üstökös és az új csillag között, ami a 17. század elején még nem volt általános. Huntingdon grófnőjéhez írott verses levelében az üstököst kóbor, ideiglenes objektumnak írja le, szemben az új csillaggal, melynek csak a firmamentummal együttes mozgása van, és ami egy csoda, mert ott (a firmamentumban) új dolog nem lehet.51

  • 51„To the Countesse of Huntingdon”, Donne (1966), 201–203. p.:

    Who vagrant transitory Comets sees,
    Wonders, because they’are rare; But a new starre
    Whose motion with the firmament agrees,
    Is miracle; for, there no new things are;.

Visszatérvén a legelőször idézett költeményhez, van még négy sora, melynek értelmezése nem egyszerű.52 Donne azt írja, hogy ha egy lassú mozgású csillag eltűnik az észlelők szeme elől, 200–300 évbe is beletelhet, mire újra láthatják. Mivel Donne különbséget tett csillag és üstökös között, így a „starre” nyilván csillagot jelent, amit a lassú mozgás is alátámaszthat. Ebben az esetben az eltűnés és a visszatérés a periodikus változás megsejtését jelenthetné. Másrészt, ha feltesszük, hogy ebben az esetben mégis összekeverte a csillagot és az üstököst, akkor ez az üstökös periodikus visszatérésére utalhat. Azt, hogy egy új csillag visszatérhet, csak Donne halála után fedezte fel Holwarda, a periodicitás létét pedig 1667-ben Bullialdus.53 Periodikus üstökösök létezését 1706-ban vetette fel Halley,54 és 1758-ban igazolták véleménye helyességét az azóta róla elnevezett üstökös megfigyelésével. Kérdés akkor, hogy Donne mire gondolhatott.

  • 52 Donne (1966), 235. p.:

    When, if a slow pac’d starre had stolne away
    From the observers marking, he might stay
    Two or three hundred yeares to see’t againe,
    And then make up his observation plaine;.

  • 53Lásd 2.7.2 fejezet.
  • 54 Halley (1706), 22. p.: „Hence I dare venture to foretell, That it will return again in the Year 1758. And if it should return, we shall have no Reason to doubt but the rest must return too:”
John Donne 1595-ös portréja

5. További irodalmi példák

Gulliver is találkozott a változócsillagokkal Laputában. Mint megjegyezte, a laputaiak sok mindentől tartottak, többek közt attól, hogy

…a nap egész felszínét vastag hamuréteg fogja beborítani, mint saját tüzének mellékterméke, ilyenformán a föld örök sötétségbe borul.55

Ez nem más, mint a változócsillagok Descartes-féle elméletének leegyszerűsített leírása.56

  • 55 Swift (1960), 203. p. Fordította Szentkuthy Miklós.
  • 56Lásd 2.7.3. fejezet. Hasonlóan vélekedett Horányi Elek is, lásd 3.3.3. fejezet.

Egy 1869-ben megjelent elbeszélés főszereplője egy visszatérő nóva. A történet elbeszélője, egy amatőrcsillagász és barátnője csillagot választ:

Gyerünk Milly, mondd »mely csillag lesz az otthonunk, mikor a szerelem maga halhatatlanná válik…«.

A Milly által választott csillagról aztán kiderül, hogy az egy új csillag. Valóban, ez a T Coronae Borealis, amit 1866. május 12-én fedezett fel John Birmingham, ír amatőrcsillagász57 (az elbeszélő már május 11-én látta). A történetben a lány úgy érezte, hogy sorsa összekapcsolódott a csillaggal, és amikor az eltűnt, a lány meg is halt. Ha a szerző tudta volna, hogy a T Coronae Borealis egy visszatérő nóva – következő megfigyelt kitörése 1946-ban volt –, lehet, hogy most egy izgalmas kísértethistóriával lennénk gazdagabbak.58

  • 57 Birmingham (1866).
  • 58 Bouton (1869).

A költészetben is folytatódott, noha elég ritkán, a változócsillagok szerepeltetése. Alfred Noyes Fáklyavivők címen egy trilógiát írt a tudomány fejlődéséről – versben.59 A trilógia első része a csillagászat „nagy neveiről” szól, az egyes részek főhősei: Copernicus, Tycho Brahe, Kepler, Galilei, Newton, William Herschel és John Herschel.60 A Tychóról szóló rész természetesen nagy részben az új csillaggal foglalkozik.61

  • 59Alfred Noyes (1880–1958) – angol költő.
  • 60 Noyes (1922).
  • 61 Noyes (1922), 36–101. p.

6. Magyarországi példák

Horváth Ádám62 az 1787. évi legrövidebb nyári éjszakát verselte meg, az ég leírását csillagászati és mitológiai ismeretekkel kiegészítvén.63 A Cassiopeia kapcsán megemlítette az új csillagot:

Talám különös szépsége ez Kaszsziopéjának
Nem régen-is szúrta szemét valamellyik Nimfának,
Ezelőtt két száz tizenöt esztendő utóljában,
Ezen szép Kaszsziopéja’ deli tsillagzatjában,
Látszatott egy isméretlen új tsillagnak világa,
Mellynek ollyan vólt mint Vénus, mind fénye, mind nagysága.64

  • 62(Pálóczi) Horváth Ádám (1760–1820) – ügyvéd, mérnök, költő.
  • 63 Horváth (1791).
  • 64 Horváth (1791), 32. p.

A Perszeusznál pedig az Algol kerül említésre, bár nem a fényváltozása, hanem baljós asztrológiai jelentése miatt:

Perszeusz még az égbe-is fel-vitte ezt magával,
Úgy tetszik, mintha egy fejet tartna egyik karjával,
A’ mellyet az ég vizsgálók most Algolnak neveznek,
A’ jövendő mondók pedig ettől sokat kérdeznek:
Mikor a’ halál mivóltát korán a’ születésől
Jovendőlik, és többnyire bolond könnyen-hívésből
Úgy tartják, hogy akasztó-fa, ’s fej-vétel következik
Algolból, ’s azért az Algolt ördög fejnek nevezik.65

  • 65 Horváth (1791), 33. p.

A költemény végén, az üstökösök tárgyalását követően, még egyszer visszatér az új csillagokhoz. Meglepő módon a bolygók közé sorolja őket, de példái alapján nyilvánvaló, hogy valóban az új csillagokra gondolt.

Vagynak még más nemei-is a’ bolygó tsillagoknak,
Új tsillagoknak nevezik, kiknek fordúlatjoknak
Hasonló törvényje lehet mint az üstökösöknek;
És azért, nehéz útjokat el-találni ezeknek.
Hipparkus-is látott illyen egy tsillagot már régen…66

  • 66 Horváth (1791), 83. p.

Anthelme nóváját (CK Vulpeculae) is megénekli:

A’ mit Heveli ez előtt több mint száz esztendővel
Látott, a’ Hattyú tsillagban fénylett derék erővel,
Esztendő múlva kisebb lett, ’s ismét meg-nevelkedett.
Két esztendő múlva el tűnt, vagy másuvá tévedett. –67

  • 67 Horváth (1791), 83. p. A gyors eltűnés nem illik a P Cygnire, ezért gondolom, hogy a CK Vulpeculae-ról lehet szó.

Még egy magyarázatot is kapunk a fényváltozás lehetséges okáról:

Noha Volfius azt hitte ezek felől nem régenn,
Hogy a’ tüzes tsillagoknak, kik szanaszét az égenn
Ragyognak, lévén (mert vagynak) bújdosó tsillagai,
Azoknak esnek el-vétve ollyan fordúlatjai,
Hogy mi hozzánk bé-látszanak…68

  • 68 Horváth (1791), 83–84. p.

A fedés, mint a fényváltozás oka elég modern gondolat lenne egy amúgy helyenként zavaros költeményben, de Horváth szemmel láthatóan nem volt meggyőződve ennek realitásáról.

Jókai Mór egy 1851-ben megjelent elbeszélése igen érdekes szerepet játszott a csillagászat magyarországi történetében.69 1885-ben az S Andromedae megjelenése után Gothard Jenő levelet írt a Nemzetbe,70 és felhívta a figyelmet Jókai A láthatatlan csillag című elbeszélésére,71 mely – szerinte – megjósolta egy csillag feltűnését az Androméda-ködben. A történet Afganisztánban játszódik az 1839. évi angol–afgán háború idején, és a kérdéses jelenetben – amire Gothard hivatkozott – egy öreg bennszülött egy, az Androméda-ködben levő állítólagos csillagra mutatva megkérdezte, ki látja. Aki látta, túlélte az elkövetkező csatát, aki nem, az meghalt. Jókai Gothard kérdésére azt válaszolta, hogy erről Sükey Károlytól hallott, aki valamilyen angol folyóiratban olvasta.72 Ha nincs ilyen újság, folytatta Jókai, akkor az egész valószínűleg képzelgés! Két nap múlva a Budapesti Hirlap – melyben szintén megjelent a levélváltás – érdekes cikket közölt, egy olvasó állítólag azonosította az elbeszélés eredetijét: az a New Monthly Magazine 1849-es évfolyamában jelent volna meg The Star of Destiny címmel.73 A levelező az időpontra azonban rosszul emlékezett, valójában 1843-ban jelent meg, szerzője egy bizonyos „M.”74 Mivel még ugyanebben az évben egy német fordítás is megjelent,75 teljesen elképzelhető, hogy Sükey valamelyik változatot olvasta és elmesélte Jókainak. Az eredetiben azonban nem szerepel az Androméda-köd (a csillag helyzete szándékosan titokban maradt), úgyhogy a magyar változatban ennek felbukkanása már valóban Jókai érdeme. Más hasonlóságok – a „végzetes” csillagon kívül – azonban egyértelművé teszik a két elbeszélés kapcsolatát (például Saul szerepe, az afgánok nyelvének eredete). Jókai még egyszer visszatért az elbeszélés eredetének tisztázásához. Az 1894-es Nemzeti Kiadásban egy utószót írt a történethez, melyben leszögezi, hogy a narrátor és az angol hadászati folyóirat (ahonnan a témát vette) csak a képzeletében létezik, és

egy külföldi observatorium igazgatója, a ki angol fordításban olvasta ezt a novellámat, kérdést intézett hozzám, hogy hol vettem tudomást erről az eddigelé észre nem vett csillagról ezelőtt húsz esztendővel? Nem tudtam rá választ adni.76

  • 69 Zsoldos (2002) alapján.
  • 70 Gothard (1885b).
  • 71 Jókai (1851).
  • 72 Jókai (1885).
  • 73 Anon. (1885c).
  • 74 M. (1843a).
  • 75 M. (1843b).
  • 76 Jókai (1894), 198. p.

A kérdéses igazgató minden bizonnyal Sophus Tromholt volt, aki a Natureben megjelent levelében ismertette Jókai elbeszélését (Swifthez hasonlítja, aki a Gulliverben megjósolta a Mars holdjait77), és megjegyezte, hogy meg fogja kérdezni Jókaitól, honnan vette az ötletet.78

Még egy érdekes esemény történt 1885-ben. Mikor már lezáródni látszódott a téma a magyar újságokban, októberben ismét előkerült: egy orosz írónő javasolta ugyanis, hogy a csillagot Jókairól nevezzék el!79

  • 77Meg kell azonban jegyezni, hogy Jókai nem jósolt meg egy új csillagot. A csillag mindig ott volt annak, aki látta, és sose tűnt elő annak, aki nem látta.
  • 78 Tromholt (1885), 579. p.: „I intend to inquire of Jókai whether his story is founded on any tradition or only an outcome of the author’s imagination, but even should the latter be the case the story is a very curious one.”
  • 79 Skowronska (1885), 1. p.: „Könnte man nicht mit Recht dem neuen Stern den Namen des berühmtesten Schriftsteller geben, der ihn mit den Augen seines Genies vorentdeckt hat?” A szerző, Marie Skowronska, a Pester Lloyd szerkesztősége szerint „russische Schriftstellerin”.

Bibliográfia

Az alábbi lista a disszertáció teljes irodalomjegyzéke.


  • Aarsleff, Hans 2008: Comenius, John Amos. Complete Dictionary of Scientific Biography. Volume 3. Detroit, 359–363. p.
  • Abt Antal 1887: Physica a középiskolák felső osztályai számára. 7. kiadás. Budapest.
  • Aerts, C.–Christensen-Dalsgaard, J.–Cunha, M.–Kurtz, D. W. 2008: The Current Status of Asteroseismology. Solar Physics 251, 3–20. p.
  • Akai Kristóf [Christophorus] 1737: Cosmographia. Kassa.
  • Anonymous 1671: Another Accompt of the same Subject, Englished Out of the French Journal des Scavans. Philosophical Transactions 6, 2198–2202. p.
  • Anonymous 1876: A tudományok fejlődése 1875-ben. Csillagászat. Borsszem Jankó 9, No. 1, 9. p.
  • Anonymous 1880: Villamos csengők. Torontál 9, No. 11, 3. p.
  • Anonymous 1885a: A bécsi csillagvizsgálóintézet…. Fővárosi Lapok 22, szept. 5., 1349. p.
  • Anonymous 1885b: Uj csillag. Pesti Hírlap 7, szept. 6., 6. p.
  • Anonymous 1885c: Ismét a Jókai csillagja! Budapesti Hirlap 5, szept. 18, 5. p.
  • Anonymous 1893: Hell Miksa levelei. Irodalomtörténeti Közlemények 3, 212–224. p.
  • Anonymous 1897: Tananyag, íráseli dolgozatok, tankönyvek. VIII. oszály. Természettan. A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítője az 1896/97-ik évről. Kolozsvár, 59–61. p.
  • Anonymous 1927: Hazatért testvéreink. Református Szemle 20, 527. p.
  • Anonymous 1928: In Memoriam Szathmári Ákos. A kolozsvári Református Kollégium fiú-főgimnázium, bennlakás és elemi iskola Értesítője az 1927–28. iskolai évről. Kolozsvár, 33–34. p.
  • Antal Ildikó 2002: Süss Nándor, a hazai finommechanikai ipar egyik megteremtője. Tanulmányok a természettudományok, a technika és az orvoslás történetéből 9, 107–112. p.
  • Apáczai Csere János 1977: Magyar Encyclopaedia. Bukarest.
  • Apokalipszisek 1979: Sibylla-jóslatok. Apokalipszisek. Válogatta Adamik Tamás. Szerk. Dörömbözi János. Budapest, 141–147. p.
  • Applebaum, Wilbur 1971: Donne’s Meeting with Kepler: A Previously Unknown Episode. Philological Quarterly 50, 132–134. p.
  • Apponyi József [Josephus]–Weiss Ferenc [Franciscus]–Wittman Ádám [Adamus] 1754: Dum Assertiones ex Universa Philosophia. Nagyszombat.
  • Arányi Béla 1883: Adatok a főgymnasium történethez. Értesitő a nagy-becskereki főgymnasiumról az 1883/84. tanév végén. Nagy-Becskerek, 3–22. p.
  • Argelander, F. W. A. 1823: Untersuchungen über die Bahn des grossen Cometen vom Jahre 1811. Königsberg.
  • Argelander, F. W. A. 1835: DLX stellarum fixarum positiones mediae ineunte anno 1830. Helsingfors.
  • Argelander, F. W. A. 1844a: De stella ß Lyrae variabili disquisitio. Bonn.
  • Argelander, F. W. A. 1844b: Aufforderung an Freunde der Astronomie. Jahrbuch für 1844. Hrsg. H. C. Schumacher. Stuttgart–Tübingen, 122–254. p.
  • Argelander, F. W. A. 1850: Tabelle über die veränderlichen Sterne. Humboldt. (1850), 243–251. p.
  • Argelander, F. W. A. 1859: Bonner Sternverzeichniss. Erste Section. Astronomische Beobachtungen auf der Sternwarte der Königlichen Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität zu Bonn. 3, 1–378. p.
  • Argelander, F. W. A. 1861: Bonner Sternverzeichniss. Zweite Section. Astronomische Beobachtungen auf der Sternwarte der Königlichen Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität zu Bonn. 4, 1–361. p.
  • Argelander, F. W. A. 1862: Bonner Sternverzeichniss. Dritte Section. Astronomische Beobachtungen auf der Sternwarte der Königlichen Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität zu Bonn. 5, 1–380. p.
  • Argelander, F. W. A. 1869: Beobachtungen und Rechnungen über veränderliche Sterne. Astronomische Beobachtungen auf der Sternwarte der Königlichen Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität zu Bonn. 7, 315–516. p.
  • Argoli, Andrea 1653: Pandosion Sphaericum. Padua.
  • Arisztotelész [Aristotle] 1978: Meteorologica. Transl. H. D. P. Lee. Cambridge, MA–London.
  • Arisztotelész 2009: Az égbolt. Fordította Lautner Péter. Budapest.
  • Arnaldez, Roger 2008: Ibn Ridwān, Abū’l-Hasan cAlī Ibn cAlī Ibn Jacafar Al-Misrī. Complete Dictionary of Scientific Biography. Volume 11. Detroit, 444–445. p.
  • Averroes 1562a: Aristotelis De Coelo Cum Averrois Cordubensis Commentarijs. Venetiis.
  • Averroes 1562b: Sermo de Substantia Orbis. Aristotelis Opera cum Averrois Commentariis. Vol. IX. Venetiis.
  • Akerman, Susanna 1998: Rose Cross Over the Baltic. Leiden.
  • Baade, Walter 1945: B Cassiopeiae as a Supernova of Type I. Astrophysical Journal 102, 309–317. p.
  • Bacon, Francis 2001: Új Atlantisz – Novum organum. Szeged.
  • Bailey, S. I. 1913: Variable Stars in the Cluster Messier 3. Annals of the Astronomical Observatory of Harvard College 78, Part I.
  • Bailey, S. I. 1917: Variable Stars in the Cluster Messier 5. Annals of the Astronomical Observatory of Harvard College 78, Part II.
  • Balázs, L. G.–Brosche, P.–Duerbeck, H. W.–Zsoldos, E. (eds.) 2004: The European Scientist: Symposium on the Era and Work of Franz Xaver von Zach (1754–1832). Frankfurt a/M.
  • Balázs Lajos–Vargha Magda–Zsoldos Endre 2008: Radó Kövesligethy’s Spectroscopic Work. Journal of Astronomical History and Heritage 11, 124–133. p.
  • Balogh Károly 1908: Adatok az év történetéhez. A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítője az 1907/08-ik évről. Kolozsvár, 116–123. p.
  • Barker, Thomas 1760: Remarks on the Mutations of the Stars. Philosophical Transactions 51, 498–504. p.
  • Barnes, T. G., III 2009: The Cepheid Distance Scale: Recent Progress in Fundamental Techniques. Stellar Pulsation: Challenges for Theory and Observation. Ed. Joyce A. Guzik and P. A. Bradley. New York, 3–12. p.
  • Barsi János–Farkas Gábor 2005: Egy ismeretlen kézirat az 1572-es szupernóváról. Magyar Könyvszemle 121, 435–442. p.
  • Bartha Lajos, ifj. 1978: Janus Pannonius két csillagászati verse. Irodalomtörténeti Közlemények 82, 340–345. p.
  • Bartha Lajos, ifj. 1983: Hol látták először a Tycho-féle szupernóvát? Föld és Ég 18, 373–375. p.
  • Bartha Lajos, ifj. 1989: Egy hazai változóészlelés-sorozat a XIX. század végén. Meteor 19, No. 2, 47–50. p., No. 3, 39–42. p.
  • Bartholomaeus Anglicus 1505: Liber de proprietatibus rerum. Argentine.
  • Baxendell, Joseph 1861: On the Elements of the Variable Star R Sagittae. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 22, 44–45. p.
  • Bayer János [Johannes] 1663: Filum labyrinthi vel cynosura seu lux mentium universalis congoscendis, expendentis et communicandis universis rebus recensa. Kassa.
  • Bán Imre 1976: A Karthausi Névtelen műveltsége. Budapest.
  • Bánáti Tibor 1996: Bajai arcképcsarnok. Baja.
  • Bártfay József 1886a: Andromeda rediviva. Pesti Hírlap 8, október 7., 4. p.
  • Bártfay József 1886b: Andromeda rediviva. Pesti Hírlap 8, október 9., 6. p.
  • Bártfay József 1886c: A csillagködök és változó csillagok. Természettudományi Közlöny 18, 466–475. p.
  • Belopolsky, A. 1894: Das Spectrum von δ Cephei. Astronomische Nachrichten 136, 281–184. p.
  • Berg Pál 1946: Angol hatások tizenhetedik századi irodalmunkban. Budapest.
  • Bernstein, Jeremy 1997: Heaven’s Net. The Meeting of John Donne and Johannes Kepler. American Scholar 66, 175–195. p.
  • Bertalanffi Pál 1757: Világnak Két rend-béli rövid ismérete. Nagyszombat.
  • Beyer, M. 1930: Beobachtungen und Untersuchungen des Lichtwechsels von 48 veränderlichen Sterne. Astronomische Abhandlungen 8, Nr. 3.
  • Beyer, M. 1948: Über den Lichtwechsel der Veränderlichen mit Perioden von 30 bis 150 Tagen. Astronomische Abhandlungen 11, Nr. 4.
  • Bianchi, G. 1838: Schreiben des Herrn Bianchi, Directors der Sternwarte in Modena, an den Herausgeber. Astronomische Nachrichten 15, 163–168. p.
  • Birmingham, J. 1866: The New Variable near ε Coronae. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 26, 310. p.
  • Birmingham, J. 1876: The Red Stars: Observations and Catalogue. Transactions of the Royal Irish Academy 26, 249–354. p.
  • Blair, Anne 2000: Mosaic Physics and the Search for a Pious Natural Philosophy in the Late Renaissance. Isis 91, 32–58. p.
  • Blum, Paul Richard 2003: Grazer philosophische Disputationen von Péter Pázmány. Piliscsaba.
  • Bod Péter 1766: Magyar Athenas. [h.n.]
  • Bode, Johann Elert 1785: Ueber einige von Herrn Herschel und Herrn D. Koch angegebene veränderliche oder verschwundene Sterne. Astronomische Jahrbuch für das Jahr 1788. Berlin, 170–177. p.
  • Bodor András 1943: Szent Gellért Deliberatio-jának főforrása. Századok 77, 173–227. p.
  • Bognár Krisztina–Kiss József Mihály–Varga Júlia 2002: A Nagyszombati Egyetem fokozatot szerzett hallgatói 1635–1777. Budapest.
  • Bollók János 2003: Asztrális misztika és asztrológia Janus Pannonius költészetében. Budapest.
  • Bond, G. P. 1857: Stellar Photography. Astronomische Nachrichten 47, 1–6. p.
  • Bond, G. P. 1858a: Stellar Photography. Astronomische Nachrichten 48, 1–14. p.
  • Bond, G. P. 1858b: Stellar-Photography. Astronomische Nachrichten 49, 81–100. p.
  • Borsa Gedeon 1978: Pázmány Péter nyomtatásban megjelent korai vizsgatételei (Graz 1598–1600). Magyar Könyvszemle 94, 187–192. p.
  • Borsa Gedeon 2005: Laskai Osvát és Temesvári Pelbárt műveinek megjelentetői. Magyar Könyvszemle 121, 1–24. p.
  • Borzsák István 1942: A latin nyelv szelleme. Budapest.
  • Bouton, J. B. 1869: Linked to a Star. Appleton’s Journal 1, 17–20. p.
  • Brahe, Tycho 1632: Learned: Tico Brahae his astronomicall coniectur of the new and much admired [star] which apper ed in the year 1572. London.
  • Brahe, Tycho 1648: Astronomiae instauratae progymnasmata. Frankfurt.
  • Brahe, Tycho 1925: Tychonis Brahe Dani Opera Omnia. Tomus VIII. Ed. J. L. E. Dreyer. Hauniae.
  • Breger, M.–Dziembowski, W.–Thompson, M. (eds.) 2008: Interpretation of Asteroseismic Data. Vienna.
  • Brester, Albert 1895: Variable Red Stars. Knowledge 18, 251–253. p.
  • Brosche, Peter–Zsoldos, Endre 2003: Zwischen Handwerk und Wissenschaft: Friedrich Schwab (1858–1931). Beiträge zur Astronomiegeschichte. Band 6. Hrsg. Wolfgang R. Dick & Jürgen Hamel. Frankfurt am Main, 182–219. p.
  • Bruno, Giordano 1879: De Immenso et Innumerabilibus, Lib. 1, 2. 3. Jordani Bruni Nolani Opera Latine Conscripta. Vol. I., Pars I. Ed. F. Fiorentino. Nápoly, 191–398. p.
  • Bula Teophil 1857: A természettan alapvonalai. II. rész. Dr. Baumgartner Endre, Dr. Kunzek August és mások után. Bécs.
  • Boulliau, Ismaël [Bullialdus] 1667: Ad astronomos monita duo. Párizs.
  • Burgersdijk, Franco 1631: De stellis ordinariis et extraordinariis. Leiden.
  • Busch, Georg 1573: Von dem Cometen / welcher in diesem 1572. Jar / in dem Monat Novembris erschinen. Augsburg.
  • Buti, Francesco da 1862: Commento di Francesco Da Buti sopra la Divina Comedia Dante Allighieri. Tomo terzio. Ed. Crescentino Giannini. Pisa.
  • Cartwright, John H.–Baker, Brian 2005: Literature and Science. Santa Barbara–Denver–London.
  • Ceragioli, R. C. 1995: The Debate Concerning ’Red’ Sirius. Journal for the History of Astronomy 26, 187–226. p.
  • Ceragioli, R. C. 1996: Solving the Puzzle of ’Red’ Sirius. Journal for the History of Astronomy 27, 93–128. p.
  • Chandler, S. C. 1896: Third Catalogue of Variable Stars. Astronomical Journal 16, 145–172. p.
  • Chladni, Ernst 1818: Bemerkungen über einige kosmologische Gegenstände. Zeitschrift für Astronomie und verwandte Wissenschaften 5, 376–382. p.
  • Christensen-Dalsgaard, Jorgen 2008: Helio- and Asteroseismology. The Art of Modelling Stars in the 21st Century. Proceedings of IAU Symposium No. 252. Ed. L. Deng & K. L. Chan. Cambridge, 135–147. p.
  • Claudianus, Claudius 1824: De quarto consulatu Honorii Augusti Panegyris. Claudii Claudiani Opera Omnia. Volumen Prius. Ed. N. L. Artaud. Paris, 253–322. p.
  • Coffin, Charles Monroe 1937: John Donne and the New Philosophy. New York.
  • Collins, J. J. 1983: Sibylline Oracles. The Old Testament Pseudepigrapha. Volume 1. Apocalyptic Literature and Testaments. Ed. James H. Charlesworth. New York, 317–472. p.
  • Collins J. J. 2001: Seers, Sibyls and Sages in Hellenistic-Roman Judaism. Leiden.
  • Comte, August 1835: Cours de philosophie positive. Tome deuxieme. Párizs.
  • Considine, John 2008: Did Andreas Jäger or Georg Caspar Kirchmaier write the dissertation De lingua vetustissima Europae (1686)? Historiographia Linguistica 35, 13–22. p.
  • Csaba György Gábor 1998: Szentiványi Márton csillagászati nézetei a „Miscellaneá”-ban. Budapest.
  • Csapodi Csaba 1945/46: Két világ határán. Fejezet a magyar felvilágosodás történetéből. Századok 79/80, 85–137. p.
  • Császár Károly 1870: A csillagos ég. Pest.
  • Csontosi János 1882: A müncheni könyvtár hazai vonatkozású kéziratai. Magyar Könyvszemle 7, 202–240. p.
  • Dall’Olmo, Umberto 1980: Latin Terminology Relating to Aurorae, Comets, Meteors and Novae. Journal for the History of Astronomy 11, 10–27. p.
  • Damaszkuszi Szent János 1958: Saint John of Damascus. Writings. Transl. by Frederick H. Chase, Jr. New York.
  • Decimator, Heinrich 1587: Libellus de stellis fixis et erraticis. Magdeburg.
  • Descartes, René 1644: Pincipia philosophiae. Amsterdam.
  • Descartes, René 1983: Principles of Philosophy. Transl. by Valentine Rodger Miller and Reese P. Miller. Dordrecht–Boston–London.
  • Dezső Lóránt 1944: A magyar csillagászat története. Múzeumi Füzetek (Kolozsvár) 2, 261–301. p.
  • Dio, Cassius 1925: Dio’s Roman History. Vol. VIII. London.
  • Dod, Bernard G. 1982: Aristoteles Latinus. The Cambridge History of Later Medieval Philosophy: From the Rediscovery of Aristotle to the Disintegration of Scholasticism 1100–1600. Ed. N. Kretzmann, A. Kenny & J. Pinborg. Cambridge, 45–79. p.
  • Donne, John 1611: Ignatius His Conclave: Or His Inthronisation in a late Election in Hell. London
  • Donne, John 1966: The Poems of John Donne. Volume 1. Ed. Herbert J. C. Grierson. Oxford.
  • Dreyer, J. L. E. 1890: Tycho Brahe. A Picture of Scientific Life and Work on the Sixteenth Century. Edinburgh.
  • Duerbeck, Hilmar W. 1987: A Reference Catalogue and Atlas of Galactic Novae. Space Science Reviews 45, 1–212. p.
  • Dukkon Ágnes 2003: Régi magyarországi kalendáriumok európai háttérben. Budapest.
  • Eastwood, Bruce S. 2000: Astronomical Images and Planetary Theory in Carolingian Studies of Martianus Capella. Journal for the History of Astronomy 31, 1–28. p.
  • Eastwood, Bruce S. 2007: Ordering the Heavens: Roman Astronomy and Cosmology in the Carolingian Renaissance. Leiden–Boston.
  • Eastwood, B.–Grasshoff, G. 2004: Planetary Diagrams for Roman Astronomy in Medieval Europe, ca. 800–1500. Transactions of the American Philosophical Society (New Series) 94, No. 3.
  • Eddington, Arthur Stanley 1926: The Internal Constitution of the Stars. Cambridge.
  • Edvi Illés Pál 1855: Léghajózás lehető-e a csillagokig? Vasárnapi Ujság 2, 110–111. p.
  • Empson, William 1993: Essays on Renaissance Literature. Volume One. Donne and the New Philosophy. Cambridge.
  • Erdélyi János 1885: A bölcsészet Magyarországon. Budapest.
  • Farkas Gábor Farkas 2006: Az 1595-ös rejtélyes csillag. Magyar Könyvszemle 122, 162–200. p.
  • Farkas Gábor Farkas 2007: Sidus Iulium és Dudith András. Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei. XIII. Szerk. Szögi László. Budapest, 137–144. p.
  • Farkas Gábor–Zsoldos Endre 2007: The New Star of 1572 and Hungary. Journal for the History of Astronomy 38, 477–486. p.
  • Fehér Márta 1979: Utószó. Bernard Le Bovier de Fontenelle: Beszélgetések a világok sokaságáról. Budapest, 227–268. p.
  • Fehér Márta 1995: The 17th Century Crossroads of the Mathematization of Nature. Changing Tools. Case Studies in the History of Scientific Methodology. Budapest, 1–24. p.
  • Ferencz Győző (szerk.) 1989: Donne, Milton és az angol barokk költői. Budapest.
  • Fernandez Rajo y Gomez, Francisco [Raxo] 1578: De Cometis, et Prodigiosis Eorum Portentis. Madrid.
  • Fienus, Thomas, Fromondus, Libertus 1619: De Cometa Anni MDCXVIII. Antwerpen.
  • Flavius, Josephus 1999: A zsidó háború. Fordította Révay József. Budapest.
  • Fotheringham, J. K. 1919: The New Star of Hipparchus, and the Dates of the Birth and Accession of Mithridates. Monthly Notices of the Royal Astronomical Society 79, 162–167. p.
  • Frangipani, Cornelio 1573: Sopra la stella dell’anno 1572. Velence.
  • Frischlin, Nicodemus 1601: Consideratio Novae Stellae, quae in Mense Novembri, Anno salutis M. D. LXXII. In signo Cassiopeae populis Septentrionalibus longe lateque apparuit. Operum Poeticorum Nicodemi Frischlini, Balingensis. Pars Elegiaca. Strasbourg, L3r–Nr. p.
  • Fromondus, Libertus 1627: Meteorologicorum. Antwerpen.
  • Funck, Johann 1578: Chronologia. Wittenberg.
  • Gaab, Hans–Leich, Pierre–Löffladt, Günter (ed.) 2005: Johann Christoph Sturm (1635–1703). Frankfurt a/M.
  • Gaukroger, Stephen 2002: Descartes’ System of Natural Philosophy. Cambridge.
  • Gautschy, Alfred 1997: The Development of the Theory of Stellar Pulsation. Vistas in Astronomy 41, 95–115. p.
  • Gazda István–V. Molnár László 2003: Lengyel szerzők művei alapján készült magyar nyelvű kalendáriumok az 1560 és 1657 közötti időszakban. A magyar–lengyel tudományos kapcsolatok múltjából. Szerk. V. Molnár László. Piliscsaba, 93–120. p.
  • Gábos Zoltán 1999: A Ferenc József Tudományegyetem fizikusai. 125 éves a kolozsvári egyetem. Szerk. Cseke Péter & Hauer Melinda. Kolozsvár, 77–80. p.
  • Gellius, Aulus 1903: A. Gellii Noctium Atticarum Libri XX. Volumen Prius. Lipcse
  • Gemma, Cornelius 1575: De natura divinis characterismis. Vol. II. Antwerpen.
  • Gemma, Cornelius 1578: De prodigiosa specie, naturaq. Cometae. Antwerpen.
  • Gérard d’Abbeville 1993: L’anthropologie de Gérard d’Abbeville. Ed. Adrien Pattin. Leuven.
  • Gil, Alexander 1632: The New Starr of the North, Shining vpon the Victorious King of Sweden. London.
  • Gilman, Carolyn 1978: John Goodricke and His Variable Stars. Sky and Telescope 56, 400–403. p.
  • Goldstein, Bernard R. 1965: Evidence for a Supernova of A.D. 1006. Astronomical Journal 70, 105–114. p.
  • Goodricke, John 1783: A Series of Observations on, and a Discovery of, the Period of variation of the Light of the bright Star in the Head of Medusa, called Algol. Philosophical Transactions 73, 474–482. p.
  • Goodricke, John 1784: On the Periods of the Changes of Light in the Star Algol. Philosophical Transactions 74, 287–292. p.
  • Goodricke, John 1785: Observations of a new Variable Star. Philosophical Transactions 75, 153–164. p.
  • Goodricke, John 1786: A Series of Observations on, and a Discovery of, the Period of the Variation of the Light of the Star marked δ by Bayer, near the Head of Cepheus. Philosophical Transactions 76, 48–61. p.
  • Gore, J. E. 1882: The New Star in Cassiopeia. Knowledge 1, 227. p.
  • Gothard Jenő [E. von] 1885: Ueber den neuen Stern im grossen Andromeda-Nebel. Astronomische Nachrichten 112, 390–391. p.
  • Gothard Jenő 1885b: Az új csillag. Nemzet 4, szeptember 11, 1. p.
  • Graff, Andreas 1644: Peripateticum Theatrum Naturae. [Lőcse].
  • Grant, Edward 1978: Cosmology. Science in the Middle Ages. Ed. David C. Lindberg. Chicago, 265–302. p.
  • Grant, Edward 1994: Planets, Stars, & Orbs. The Medieval Cosmos, 1200–1687. Cambridge.
  • Grant, Edward 1999: Astronomy, Cosmology, and Cosmography. Medieval Latin. An Introduction and Bibliographical Guide. Ed. F. A. C. Mantello and A. G. Rigg. Washington, 363–368. p.
  • Grant, Edward 2000: God and Natural Philosophy: The Late Middle Ages and Sir Isaac Newton. Early Science and Medicine 5, 279–298. p.
  • Grant, Edward 2007: A History of Natural Philosophy. Cambridge.
  • Green, William [W. G.] 1680: Memento’s to the World. London.
  • Greetham, D. C. 1980: The Concept of Nature in Bartholomaeus Anglicus (fl. 1230). Journal of the History of Ideas 41, 663–677. p.
  • Greguss Gyula 1870: Hő és nehézkedés. Értekezések a természettudományok köréből 2, V. szám.
  • Gretschel, Heinrich 1882: Lexikon der Astronomie. Lipcse.
  • Gudenus János József 2000: Örmény eredetű magyar nemesi családok genealógiája. Budapest.
  • Hahn István 1968: A megváltás csillaga: társadalmi válság és megváltáshit Augustus korában. Világosság 9, 449–457. p.
  • Halaváts Gyula 1914: A nagydisznódi ágost. ev. Templom. Archaeologiai Értesítő (Új Folyam) 34, 232–240. p.
  • Halley, Edmond 1706: A Synopsis of the Astronomy of Comets. Miscellanea Curiosa Volume II. London [külön számozással]
  • Halley, Edmond 1715: A short History of the several New-Stars that have appear’d within these 150 Years; with an Account of the Return of that in Collo Cygni, and of its Continuance observed this Year 1715. Philosophical Transactions 29, 354–356. p.
  • Hamesse, Jacqueline 1974: Les Auctoritates Aristotelis. Un florilege médiéval. Louvain–Paris.
  • Harding, C. L. 1810: Auszug aus einem Schreiben des Herrn Professor Harding. Monatliche Korrespondenz 21, 458–461. p.
  • Harsányi András 1999: A domonkos rend Magyarországon a reformáció előtt. Budapest.
  • Hartnack, Daniel [D. H.] 1680: Sternkündigung. Lipcse.
  • Haskell, Yasmin 1998: Renaissance Latin Didactic Poetry on the Stars: Wonder, Myth, and Science. Renaissance Stuides 12, 495–522. p.
  • Haskins, Charles Homer 1927: Studies in the History of Mediaeval Science. Cambridge, MA.
  • Hassel, R. Chris, Jr. 1971: Donne’s Ignatius His Conclave and the New Astronomy. Modern Philology 68, 329–337. p.
  • Hayton, Darin 2007: Martin Bylica at the Court of Matthias Corvinus: Astrology and Politics in Renaissance Hungary. Centaurus 49, 185–198. p.
  • Hägele, Günter 1996: Lateinische mittelalterliche Handschriften in Folio der Universitätsbibliothek Augsburg: Die Signaturengruppe Cod.I.2.2° und Cod.II.1.2° 1–90. p. Wiesbaden.
  • Hearnshaw, J. B. 1896: The Analysis of Starlight. One Hundred and Fifty Years of Astronomical Spectroscopy. Cambridge.
  • Hearnshaw, J. B. 1996: The Measurement of Starlight. Two Centuries of Astronomical Photometry. Cambridge.
  • Hebb, T. C. 1905: The Velocity of Sound. Physical Review 20, 89–99. p.
  • Heidarzadeh, Tofigh 2008: A History of Physical Theories of Comets, From Aristotle to Whipple. Heidelberg.
  • Heinrich László 1978: Az első kolozsvári csillagda. Bukarest.
  • Heller Ágost 1878: A budai csillagász-torony. Természettudományi Közlöny 10, 249–264, 289–298, 329–346. p.
  • Hellman, C. Doris 1944: The Comet of 1577: Its Place in the History of Astronomy. New York.
  • Hellman, C. Doris 1960: Maurolyco’s ’Lost’ Essay on the New Star of 1572. Isis 51, 322–336. p.
  • Hellman, C. Doris 1976: A Poem on the Occasion of the Nova of 1572. Philosophy and Humanism. Renaissance Essays in Honor of Paul Oskar Kristeller. Ed. Edward P. Mahoney. Leiden, 306–309. p.
  • Herschel, John 1838: Auszug aus eines Schreiben von Sir John Herschel an den Herrn Geheimrath Beer und den Herrn Dr. Mädler. Astronomische Nachrichten 15, 311–312. p.
  • Herschel, John 1858: Outlines of Astronomy. 5th ed. London.
  • Herschel, William 1780: Astronomical Observations on the periodical Star in Collo Ceti. Philosophical Transactions 70, 338–344. p.
  • Herschel, William 1795: On the Nature and Construction of the Sun and fixed Stars. Philosophical Transactions 85, 46–72. p.
  • Hevelius, Johannes 1665: Prodromus Cometicus, quo Historia Cometae Anno 1664 exorti. Gdańsk
  • Hill, John 1754: Urania: or, A Compleat View of the Heavens, Containing the Antient and Modern Astronomy, in Form of a Dictionary. London.
  • Ho Peng Yoke 1962: Ancient and Mediaeval Observations of Comets and Novae in Chinese Sources. Vistas in Astronomy 5, 127–255. p.
  • Hoffmann Zsuzsanna 2003: Divus Iulius. Aetas 18, No. 3–4, 12–23. p.
  • Holdenried, Anke 2006: The Sibyl and Her Scribes. Manuscripts and Interpretation of the Latin Sibylla Tiburtina c. 1050–1500. Aldershot.
  • Holder-Egger, O. 1890: Italienische Prophetieen des 13. Jahrhunderts. I. Neues Archiv der Gesellschaft für Ältere Deutsche Geschichtskunde zur Beförderung einer Gesamtausgabe der Quellenschriften deutscher Geschichten des Mittelalters 15, 141–178. p.
  • Hollósy Jusztinián 1864: Népszerű csillagászat. Pest.
  • Hollósy Jusztinián 1873: A földfejlődés jégkorszakának főokáról. Értesítvény a pannonhegyi sz. Benedek-rend Esztergomi Főgymnásiumáról az 1872–73 tanév végén, Esztergom. 3–12. p.
  • Holwarda, Johannes Phokylides 1640: Dissertatio Astronomica. Franeker.
  • Honorius Augustodunensis 1854: De imagine mundi. Patrologiae Cursus Completus. Series Secunda. Tomus CLXXII. Ed. J.-P. Migne. Paris, cols. 115–188.
  • Hoppman, Jürgen G. H. 1997: The Lichtenberger Prophecy and Melanchthon’s Horoscope for Luther. Culture and Cosmos 1, No. 2, 49–59. p.
  • Horányi Elek [Alexius] 1756: Ex physica selectas propositiones. Roma.
  • Horváth Ádám 1791: Leg-rövidebb nyári éjtszaka. Pozsony.
  • Horváth János Keresztély [Joan. Bapt.] 1774: Institutiones physicae generalis. Editio tertia. Eger.
  • Hoskin, Michael 1977: Novae and Variables from Tycho to Bullialdus. Sudhoffs Archiv. 61, 195–204. p.
  • Hoskin, Michael 1979: Goodricke, Pigott and the Quest for Variable Stars. Journal for the History of Astronomy 10, 23–41. p.
  • Hoskin, Michael 2004: A csillagászat története. Budapest.
  • Huggins, William–Miller W. A. 1866: On the Spectrum of a New Star in Corona Borealis. Proceedings of the Royal Society of London 15, 146–149. p.
  • Humboldt, Alexander von 1850: Kosmos. Dritter Band. Stuttgart–Tübingen.
  • Hus, Jan 1948: Quodlibet. Ed. B. Ryba. Praha.
  • Illésházy István 1863: Gr. Illésházy István följegyzései. 1592–1603. Magyar Történelmi Emlékek. Második osztály: Írók. Hetedik kötet. Közli Kazinczy Gábor. Pest, 1–134. p.
  • Indig Ottó 1927: Megemlékezések Szathmáry Ákos kollégiumi professzorról. Hajduföld augusztus 19, 4. p.
  • Ivul Gábor [Gabriel] 1661: Philosophia Novella. Nagyszombat.
  • Janus Pannonius 1972: Janus Pannonius munkái latinul és magyarul. Budapest.
  • Jaszlinszky András [Andrea] 1756: Institutionum Physicae. Pars Altera, seu Physica Particularis. Nagyszombat.
  • Jervis, Jane L. 1985: Cometary Theory in Fifteenth-Century Europe. Wrocław–Warszawa–Kraków–Gdańsk–Łódź.
  • Jiménez Heffernan, Julián 1998: John Donne and the New Universe. Retaking the Issue. Sederi 8 Ed. Juan Antonio Prieto Pablos, Manuel Gómez Lara, María José Mora Sena & S. G. Fernández-Corugedo. Sevilla, 71–82. p.
  • Johannes de Fonte 1507: Auctoritates Aristotelis. Köln.
  • Johnston, Stephen 2006: Like Father, Like Son? John Dee, Thomas Digges, and the Identity of the Mathematician. John Dee: Interdisciplinary Studies in English Renaisssance Thought. Ed. Stephen Clucas. Dordrecht, 65–84. p.
  • Jókai Mór 1851: A láthatatlan csillag. Losonczi Phönix. I. kötet. Szerk. Vahot Imre. Pest, 109–129. p.
  • Jókai Mór 1885: Az Andromeda csillagról. Nemzet 4, szeptember 16 (esti kiadás), 2. p.
  • Jókai Mór 1894: A láthatatlan csillag. Délvirágok Budapest, 167–198. p.
  • Karácsonyi Béla, Szegfű László 1999: Deliberatio Gerardi Moresanae Aecclesiae Episcopi Svpra Hymnum Trium Pverorum. Szeged.
  • Katona Mihály 1814: A’ Föld’ mathematica leírása. A’ világ’ alkotmányával együtt. Rév-Komárom.
  • Keckermann, Bartholomaeus 1611: Systema Astronomiae. Hanoviae.
  • Keckermann, Bartholomaeus 1612: Systema Physicum. Hanoviae.
  • Keill, John 1721: An introduction to the true astronomy. London.
  • Kelényi B. Ottó 1930: A magyar csillagászat története. A Konkoly-alapítványú Budapest-Svábhegyi M. Kir. Asztrofizikai Obszervatórium Csillagászati Értekezései. 1, 2. füzet 5–50. p.
  • Kepler, Johannes 1604: Ad Vitellionem Paralipomena, quibus Astronomiae Pars Optica Traditur. Frankfurt.
  • Kepler, Johannes 1606: De Stella Nova in pede Serpentarii. Prága.
  • Kirch, Gottfried 1687: Stellae in Cygno fixae, alternis temporibus visa et invisa, vicissitudines Lipsia observata a Godofredo Kirchio. Acta Eruditorum 6, 647–648. p.
  • Kirch, Gottfried 1688: Admonitio ad astronomos, de reditu stellae Bayerianae in collo Cygni. Acta Eruditorum 7, 670–671. p.
  • Kirch, Gottfried 1710: De varia apparentia stellae in collo Cygni. Miscellanea Berolinensia 1, 208–212.
  • Kircher, Athanasius 1656: Itinerarium exstaticum. Roma.
  • Kirchhoff, Gustav 1863: Zur Geschichte der Spectral-Analyse und der Analyse der Sonnenatmosphäre. Annalen der Physik und Chemie 194, 94–111.
  • Kirchhoff, Gustav–Bunsen, Robert 1860: Chemische Analyse durch Spectralbeobach-tungen. Annalen der Physik und Chemie 186, 161–189. p.
  • Kirchmaier, Georg Caspar 1659: De Terra. Wittenberg.
  • Kirk, G.S.–Raven, J.E.–Schofield, M. 2002: A preszókratikus filozófusok. Budapest.
  • Kirwitzer, Wenceslaus Pantaleon 1620: Oservationes cometarvm anni 1616. Ursellis.
  • Kisztei Péter 1910: Üstökös csillag. Szerk. Harsányi István. Sárospatak.
  • Klaniczay Tibor 1990: Egyetem Magyarországon Mátyás korában. Irodalomtörténeti Közlemények 94, 575–612. p.
  • Klaus Mihály [Michael Klaus] 1756: Naturalis Philosophiae, seu Physica Tractatio Altera. Bécs.
  • Klein, H. J. 1867: Ueber den Farbenwechsel einiger Fixsterne. Astronomische Nachrichten 70, 105–108. p.
  • Klein, H. J. 1869: Ueber den Farbenwechsel von α Ursae. Astronomische Nachrichten 73, 79–80. p.
  • Klein, H. J. 1873: Ueber veränderliche Sterne. Sirius 6, 276–284. p.
  • Klein, H. J. 1876: Ueber den periodischen Farbenwechsel von α ursae majoris. Astronomische Nachrichten 88, 363–366. p.
  • Klein, H. J. 1877: Weitere Beobachtungen über den periodischen Farbenwechsel von α Ursae. Astronomische Nachrichten 89, 235–236. p.
  • Kmeth Dániel [Daniel] 1823: Astronomia Popularis. Buda.
  • Kobold, Hermann 1882: Sternschnuppen-Beobachtungen. Beobachtungen angestellt am Astrophysicalischen Observatorium in Ogyalla. 4, 81–88. p.
  • Kobold, Hermann 1918: Neuer Stern (7.1918) im Adler = Nova Aquilae 3. Astronomische Nachrichten 207, 17–22. p.
  • Koch, Julius August 1785: Beobachtung eines veränderlichen Sterns im Löwen. Astronomische Jahrbuch für das Jahr 1788. Berlin, 182–183. p.
  • Koltai András 1998: Catalogus Religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum 1666–1997. Budapest.
  • Konkoly Miklós 1877: 160 álló csillag szinképe. Megfigyeltetett az ó-gyallai csillagdán 1876-ban. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 5, X. szám.
  • Konkoly Miklós 1879: Spectra von 160 Fixsternen. Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in Ogyalla 1, 34–47. p.
  • Konkoly Miklós 1881a: Astrophysikai megfigyelések az ó-gyallai csillagvizsgálón. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 8, I. szám.
  • Konkoly Miklós [N. de] 1881b: Standard Scale for Star-Colours, and Colourimetrical Observations. The Observatory 4, 11–14. p.
  • Konkoly Miklós [N. de] 1881c: Einige Bemerkungen hierzu. Wochenschrift für Astronomie, Meteorologie und Geographie 24, 314–315. p.
  • Konkoly Miklós 1882: Hullócsillagok megfigyelése 1881-ben. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 9, VI. szám.
  • Konkoly Miklós 1883: Astrophysikai megfigyelések az Ó-gyallai csillagvizsgálón 1882-ben. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 10, II. szám.
  • Konkoly Miklós 1884: 615 Állócsillag spectruma. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 11, IV. szám.
  • Konkoly Miklós 1885a: Astrophysikai megfigelések az ó-gyallai csillagvizsgálón 1884-ben. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 12, II. szám.
  • Konkoly Miklós 1885b: Forrongások az égen (Báró Podmaniczky Gézáné fölfedezése). Fővárosi Lapok 22, szept. 8., 361. p.
  • Konkoly Miklós [N. de] 1885c: The New Star in the Great Nebula of Andromeda (Messier 31). The Observatory 8, 331. p.
  • Konkoly Miklós 1885d: Ueber den neuen Stern in grossen Andromeda-Nebel. Astronomische Nachrichten 112, 286–288. p.
  • Konkoly Miklós 1885e: 615 állócsillag spectruma. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 12, V. szám.
  • Konkoly Miklós 1886: 855 Állócsillag spectruma. Értekezések a mathematikai tudományok köréből 13, III. szám.
  • Konkoly Miklós 1887a: Spectroskopische Beobachtung der Sterne zwischen 0° und –15° bis zu 7.5ter Grösse. Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in O Gyalla. 8, II. Theil.
  • Konkoly Miklós 1887b: O Gyalla. Vierteljahrsschrift der Astronomischen Gesellschaft. 22, 135–138. p.
  • Kossuth Lajos 1871: A csillagok színváltozásáról. Természet 3, 151–158. p.
  • Kovács Dezső 1911: Adatok az év történetéhez. A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítője az 1910/11-ik évről. Kolozsvár, 139–149. p.
  • Kovács Dezső 1915: Az 1914–15. év története. A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítője az 1914/15-ik évről. Kolozsvár, 114–140. p.
  • Kovács Ferenc 1927: Szathmári Ákos pályafutása. Pásztortűz 13, 406–407. p.
  • Kováts-Martiny Gábor 1823: Compendium physices. Pozsony.
  • Köpeczi János [Johannes] 1666: De Cometis. Leiden.
  • Kövesligethy Radó 1881: Ueber den Farbenwechsel α ursae majoris. Wochenschrift für Astronomie, Meteorologie und Geographie 24, 313–314. p.
  • Kövesligethy Radó 1883: Bahn- und Höhenbestimmung von Sternschnuppen. Beobachtungen angestellt am Astrophysicalischen Observatorium in Ogyalla 5, 94–96. p.
  • Kövesligethy Radó 1884a: Beiträge zur Erkenntniss der Natur variabler Sterne. Astronomische Nachrichten 108, 297–304. p.
  • Kövesligethy Radó 1884b: A változó csillagok természetéről. Uránia 1, 8–14. p.
  • Kövesligethy Radó 1884c: A napnak saját mozgása a térben. Haza és külföld 1, No. 4, 11–12. p.
  • Kövesligethy Radó 1885: Spektralphotometrische Untersuchungen. Beobachtungen angestellt am Astrophysikalischen Observatorium in Ogyalla 7, 17–25. p.
  • Kövesligethy Radó 1886a: Ueber wahrscheinliche neue Veränderung im grossen Andromeda-Nebel. Astronomische Nachrichten 115, 231–232. p.
  • Kövesligethy Radó 1886b: Beobachtungen des Andromeda-Nebels. Astronomische Nachrichten 115, 305–308. p.
  • Kövesligethy Radó 1886c: Bestimmung der Bewegung des Sonnensystems durch Spectral-Messungen. Astronomische Nachrichten 114, 327–328. p.
  • Kövesligethy Radó 1887: Über eine neue Methode der Farbenbestimmung der Sterne. Sirius 15, 219–223, 271–273. p.
  • Kövesligethy Radó 1889: A kis-kartali csillagvizsgálóról. Értekezések a természettudományok köréből 19, II. szám.
  • Kövesligethy Radó 1892: Uj szempontok a fizikai asztronómiában. Természettudományi Közlöny 24, Pótfüzet, 15–28. p.
  • Kövesligethy Radó 1925: Hogyan tágítja csillagrendszerünk határait a tudomány. Az Est hármaskönyve. 1926. Szerk. Salusinszky Imre. Budapest, 173–175. p.
  • Kronk, Gary W. 1999: Cometography. A Catalogue of Comets. Volume 1: Ancient–1799. Cambridge.
  • Krüger, F. 1893: Catalog der Farbigen Sterne. Publication der Sternwarte in Kiel. Band VIII.
  • La Boderie, Guy Le Févre de 1578: Cantique sur la nouuelle Estoille, ou apparence lumineuse…. Hymnes Ecclesiastiques. Paris, 250v–258r. p.
  • Lakits Ferenc 1886: A változó csillagok jelenségének magyarázatáról. Természettudományi Közlöny 18, 507–511. p.
  • Láng Benedek 2007: Mágia a középkorban. Budapest.
  • Le Gentil, G. 1765a: Observations sur l’étoile changeante χ du cou du Cygne. Histoire de l’Académie royale des sciences Année 1759, 227–248. p.
  • Le Gentil, G. 1765b: Remarques sur les étoiles nébuleuses. Histoire de l’Académie royale des sciences Année 1759, 453–471. p.
  • Leovitius, Cyprianus 1564: De conjunctionibus magnis insignioribus superiorum planetarum, Solis defectionibus, et Cometis. Lavingae.
  • Leovitius, Cyprianus 1573a: De nova stella ivdicivm. Lavingae.
  • Leovitius, Cyprianus 1573b: De conjunctionibus magnis insignioribus superiorum planetarum, Solis defectionibus, et Cometis. London.
  • Le Wright, R. 1642: Nuncius Propheticus: sive, Syllabus selectiss. Vaticiniorum Theologico-Mathematicorum. London.
  • Libavius, Andreas 1599: Singularium, pars secunda. Frankfurt.
  • Lilly, William 1644: A Prophecy of the White King: and Dreadfull Dead-Man Explained. London.
  • Lilly, William 1651: Monarchy or no Monarchy in England. London.
  • Lockyer, Norman 1891: On the Causes which Produce the Phenomena of New Stars. Philosophical Transactions of the Royal Society of London A. 182, 397–448. p.
  • Longomontanus, Christian Severin 1622: Astronomicae Danicae Appendix de Asscititiis Coeli Phaenomenis, nempe Stellis Novis et Cometis. Amsterdam.
  • Lundmark, Knut 1921: Suspected New Stars Recorded in Old Chronicles and Among Recent Meridian Observations. Publications of the Astronomical Society of the Pacific 33, 225–238. p.
  • Lynn, W.T. 1900: The Lost Pleiad. The Observatory 23, 377–378. p.
  • M. 1843a: The Star of Destiny: A True Tale of the War in Affghanistan. New Monthly Magazine and Humorist 67, 180–190. p.
  • M. 1843b: Der Stern des Geschickes. Revue des Auslandes. Zweiter Jahrgang 2, 82–96. p.
  • McConnell, Anita–Brech Alison 1999: Nathaniel and Edward Pigott, Itinerant Astronomers. Notes and Records of the Royal Society. 53, 305–318. p.
  • McGinn, B. 1985: Teste David cum Sibylla. The significance of the Sibylline tradition in the Middle Ages. Women of the Medieval World. Essays in honor of John H. Mundy. Ed. J. Kirschner and S. F. Wemple. Oxford, 7–35. p.
  • Macrobius, Ambrosius Theodosius 1848: Commentarii in Ciceronis Somnium Scipionis. Quedlinburg–Leipzig.
  • Madas Edit 2002: Középkori prédikációirodalmunk történetéből. Debrecen.
  • Madas Edit 2004: Sermones de Sancto Ladislao Rege Hungariae. Debrecen.
  • Maeder, André 1989: On the Evolutionary Status and Instability Mechanism of the Luminous Blue Variables (LBV). Physics of Luminous Blue Variables. Ed. Kris Davidson, A. F. J. Moffat & H. J. G. L. M. Lamers. Dordrecht–Boston–London, 15–26. p.
  • Magellan, J.-H. 1785: Ueber die v. d. Herren Pigott und Goodricke entdeckten veränderlichen Sterne; astronomische Beobachtungen zu York von Herrn Pigott angestellt, und etwas von Hrn. Herschels Manier zu beobachten. Astronomische Jahrbuch für das Jahr 1788. Berlin, 161–164. p.
  • Makó Pál [Paulus] 1766: Compendiaria physicae institutio. Editio altera. Bécs.
  • Manilius, Marcus 1977: Astronomica. Trans. G. P. Goold. Cambridge, MA–London.
  • Maraldi, G. F. 1721: Observations sur l’Etoile changeante de la Baleine. Histoire de l’Académie royale des sciences. Année 1719, 94–103. p.
  • Maraldi, G. F. 1731: Decouverte D’une nouvelle Etoile qui paroît, & qui disparoît en divers temps. Histoire de l’Académie royale des sciences. Année 1706, 115–118. p.
  • Maraldi, G. F. 1739: Du retour de l’étoile changeante, qui est dans la Constellatione du Cygne. Histoire de l’Académie royale des sciences. Année 1713, 45–50. p.
  • Marcellinus Comes 1846: Chronicon. Patrologiae Cursus Completus. Series Prima. Tomus LI. Ed. J.-P. Migne. Paris, cols. 913–948.
  • Marik Miklós: Szférikus csillagászat. Csillagászat. Szerk. Marik Miklós, Budapest, 15–110. p.
  • Marius, Simon 1614: Mundus Iovialis anno MDCIX Detectus Ope Perspicilli Belgici. Nürnerg.
  • Marosvásárhelyi Tőke István [Stephanus Tőke M. Vásárhelyi] 1736: Institutiones philosophiae naturalis dogmatico-experimentalis. Nagyszeben.
  • Maróth Miklós 2003: A szelek. A klasszikus görög–római ókor a magyar művelődésben és tudományban. Szerk. Krähling Edit. Budapest, 39–46. p.
  • Marschalkó Gábor 2004: Visual Light Variation of Mira Ceti. British–Hungarian N+N Workshop for Young Researchers. (On Computer processing and use of satellite data in astronomy and astrophysics) and 3rd Workshop of Young Researchers in Astronomy & Astrophysics. Ed. E. Forgács-Dajka, K. Petrovay & R. Erdélyi. Budapest, 245–250. p.
  • Martianus Capella 1983: De nuptiis Philologiae et Mercurii. Ed. James Willis. Leipzig.
  • Martin Lajos 1878: A math.-természettudományi kar jelentése. Acta Reg. Scient. Universitatis Claudiopolitanae anni MDCCCLXXVII–VIII. Fasc. II. Kolozsvár, 94–103. p.
  • Matlekovits Sándor–Szterényi József (Szerk.) 1898: Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye. IX. kötet. Budapest.
  • Mattyasóvszky Kasszián 1912: Dr. Hollósy Jusztinián Ernő. Esztergom.
  • Maupertuis, Pierre-Louis Moreau de 1732: Discours sur les différentes figures des astres. Párizs.
  • Maurolyco, Francesco 1543: Cosmographia. Velence.
  • Mayer, Joseph 1903: Der Astronom Cyprianus Leovitius (1514–1574) und seine Schriften. Bibliotheca Mathematica (Dritte Folge) 4, 134–153. p.
  • Mayr, Petrus 1726: Systema Mundi Coelestis. Kassa.
  • Mátrai László (szerk.) 1961: Régi magyar filozófusok. XV–XVII. század. Budapest.
  • Meadows, A. J. 1969: The High Firmament. Leicester.
  • Melanchthon, Philipp 1843: De Iohanne Regiomontano. Corpus Reformatorum. Volumen XI. Ed. Carl Gottlieb Bretschneider. Halle, 817–826. p.
  • Mészáros András 2000: A filozófia Magyarországon. Pozsony.
  • Mészáros András 2003: A felső-magyarországi iskolai filozófia lexikona. Pozsony.
  • Mészáros István 1961: Magyarországi iskoláskönyv a XII. század első feléből. Magyar Könyvszemle 77, 371–398. p.
  • Mészáros István 1972: A Szalkai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola. Budapest.
  • Mészáros István 1973: A XII. századi esztergomi diákjegyzet. Budapest.
  • Mikó Imre 1858: Erdélyi történelmi adatok. III. kötet. Kolozsvár.
  • Misocacus, Wilhelm 1578: Prognosticon. Kolozsvár.
  • Molnár János 1777: A’ természetiekről, Nevvton tanitványinak nyomdoka szerént hat könyv. Pozsony–Kassa.
  • Molnár József 1865: Népszerű csillagászat. Pécs.
  • Monck, W. H. S. 1885: New Stars and Shooting-Stars. The Observatory 8, 335–336. p.
  • Morejon, Antonio Hernandez 1843: Historia Bibliográfica de la Medicina Espanola. Tomo III. Madrid.
  • Muessig, Carolyn 2002: Sermon, Preacher and Society in the Middle Ages. Journal of Medieval History 28, 73–91. p.
  • Muller, I. 2004: Simplicius on Aristotle’s “On the Heavens 2.1–9”. Ithaca.
  • Muszka Antal [Antonius], Hertl Ignác [Ignatius], Bartakovics József [Josephus] 1756: Dum Assertiones ex Universa Philosophia. Kassa.
  • Müller, Gustav 1897: Die Photometrie der Gestirne. Leipzig.
  • Müller, G.–Hartwig, E. 1920: Geschichte und Literatur des Lichtwechsels der bis Ende 1915 als sicher veränderlich anerkannten Sterne nebst einem Katalog der Elemente ihres Lichtwechsels. Zweites Band. Lipcse.
  • Myers, G. W. 1898: The System of ß Lyrae. Astrophysical Journal 7, 1–22. p.
  • Nemerkényi Előd 2004: Latin Classics in Medieval Hungary. Eleventh Century. Debrecen–Budapest.
  • Newton, Isaac 1713: Philosophiae naturalis principia mathematica, 2nd edn. Cambridge.
  • Németh Ferenc 1992: A színkép-elemzés szakértője. Szathmári Ákos becskereki éveiről. Magyar Szó október 24, 12. p.
  • Németh Ferenc 2003: Úri világ Torontálban. Újvidék.
  • Németh Ferenc 2004: A nagybecskereki sajtó története (1849–1918). Újvidék.
  • Nicephorus Callistus 1566: Ecclesiasticae Historiae. Paris.
  • Nicolson, Marjorie 1935: The ’New Astronomy’ and English Literary Imaginatin. Studies in Philology 32, 428–462. p.
  • Nordenmark, N. V. E. 1941: Wargentins Beobachtungen über ο (Mira) Ceti. Stockholms Observatoriums Annaler 13, No. 7, 1–26. p.
  • Nottnagel, Christoph 1655: Synopsis Mathematica. Wittenberg.
  • Noyes, Alfred 1922: Watchers of the Sky. New York.
  • Oestmann, Günther 2002: Cyprianus Leovitius, der Astronom und Astrologe Ottheinrichs. Pfalzgraf Ottheinrich. Regensburg, 348–359. p.
  • Olbers, Wilhelm 1797: Astronomische Beobachtungen un Bemerkungen. Astronomische Jahrbuch für das Jahr 1800. Berlin, 210–212. p.
  • Olbers, Wilhelm 1816: Ueber den veränderlichen Stern im Halse des Schwans. Zeitschrift für Astronomie 2, 181–198. p.
  • Osthoff, H. 1900: Die Farben der Fixsterne. Astronomische Nachrichten 153, 141–192. p.
  • Ovidius Naso, Publius 1986: Római naptár – Fasti. Fordította Gaál László. Budapest.
  • Paas, John Roger 1996: The Changing Image of Gustavus Adolphus on German Broadsheets, 1630–1632. Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 59, 205–244. p.
  • Palkovich Márton [Martinus] 1638: Exercitatio Philosophica. Pozsony.
  • Parádi Kálmán 1896: Az evangélium szerint reformált Erdélyrészi egyházkerület fő-, közép- és elemi oskoláinak állapotrajza. Kolozsvár.
  • Patar, Benoît 1996: Ioannis Buridani expositio et quaestiones in Aristotelis De caelo. Louvain–Paris.
  • Pázmány Péter [Petrus Pázmány] 1897: Opera Omnia. Tomus III. Szerk. Bognár István. Budapest.
  • Pázmány Péter [Petrus Pazmani] 2003a: Assertiones Philosophicae, De Corpore Naturali eiusque Principiis et Passionibus. Grazer philosophische Disputationen von Péter Pázmány. Szerk. Paul Richard Blum. Piliscsaba, 9–30. p.
  • Pázmány Péter [Petrus Pazmani] 2003b: Theoremata Philosophica De Mundo et eius Partibus. Grazer philosophische Disputationen von Péter Pázmány. Szerk. Paul Richard Blum. Piliscsaba, 63–94. p.
  • Pázmány Péter [Petrus Pazmani] 2003c: Philosophicae Assertiones De Speciebus Corporis Naturalis. Grazer philosophische Disputationen von Péter Pázmány. Szerk. Paul Richard Blum. Piliscsaba, 33–59. p.
  • Pedersen, Fritz Saaby 1983: Petri Philomenae de Dacia et Petri de S. Audomaro Opera Quadrivialia. Pars I. Opera Petri Philomenae. Hauniae.
  • Pedersen, Olaf 1967: The Life and Work of Peter Nightingale. Vistas in Astronomy 9, 3–10. p.
  • Pedersen, Olaf 1985: In Quest of Sacrobosco. Journal for the History of Astronomy 16, 175–220. p.
  • Percy, J. R.–Zsoldos, E. 1992: Photometry of yellow semiregular variables: HR 8752 (= V509 Cassiopeiae). Astronomy and Astrophysics 263, 123–128. p.
  • Petrovich Ede 1967: A pécsi egyetemi beszédgyűjtemény. A pécsi egyetem történetéből. Szerk. Csizmadia Andor. Pécs, 163–223. p.
  • Petrovich Ede–Timkovics Iván 1993: Sermones Compilati in studio generali Quinqueecclesiensi in regno Ungariae. Budapest.
  • Piazzi, Giuseppe 1814: Praecipuarum Stellarum Inerrantium Positiones Mediae Ineunte Saeculo XIX. Palermo.
  • Pickering, Edward C. 1880: Dimensions of the Fixed Stars, with Especial Reference to Binaries and Variables of the Algol Type. Proceedings of the American Academy of Arts and Sciences 16, 1–37. p.
  • Pickering, Edward C. 1902: Early Observations of Algol Stars. Astronomische Nachrichten 158, 27–30. p.
  • Pickering, Edward C. 1912: Periods of 25 Variable Stars in the Small Magellanic Cloud. Harvard College Observatory Circular. No. 173.
  • Pigott, Edward 1785: Observatons of a new variable Star. Philosophical Transactions 75, 127–136. p.
  • Pigott, Edward 1786: Observations and Remarks on those Stars which the Astronomers of the last Century suspected to be changeable. Philosophical Transactions 76, 189–219. p.
  • Pigott, Edward 1797: On the periodical Changes of Brightness of two fixed Stars. Philosophical Transactions 87, 133–141. p.
  • Pigott, Edward 1805: Respecting An Investigation of All the Changes of the Variable Star in Sobieski’s Shield, from Five Year’s Observations, Exhibiting Its Proportional Illuminated Parts, and Its Irregularities of Rotation; With Conjectures Unenlightened Heavenly Bodies. Philosophical Transactions 95, 131–154. p.
  • Pingré, Alexandre Guy 1783: Cométographie ou Traité Historique et Théorique des Cometes. Tome Premier. Paris.
  • Pingree, David 2008: Abu Macshar Al-Balkhi, Jacfar ibn Muhammad. Complete Dictionary of Scientific Biography Vol. 1. Detroit, 32–39. p.
  • Plinius Secundus, Caius 1973: A természet históriája. Fordította Váczy Kálmán. Bukarest.
  • Pogson, Norman 1856: Catalogue of 53 Known Variable Stars, with Notes. Astronomical and Meteorological Observations Made at the Radcliffe Observatory, Oxford, in the year 1854. Vol. XV, 281–298. p.
  • Ponori Thewrewk Aurél 2001: Divina astronomia: csillagászat Dante műveiben. Budapest.
  • Pontano, Giovanni Gioviano 1514: Urania, seu De Stellis. Firenze.
  • Pósaházi János [Johannes Posahazi] 1667: Philosophia Naturalis. Sive: Introductio in Theatrum Naturae. Sárospatak.
  • Ptolemaiosz, Klaudiosz [Claudius Ptolemaeus] 1515: Almagestum Cl. Ptolemii. Velence.
  • Quenstedt, Johann Andreas 1691: Theologia didactico-polemica. Wittenberg.
  • Radics Antal [Antonius] 1761: Institutiones Physicae. Pars I. Buda.
  • Radnai Gyula 1991: Az Eötvös-korszak. Fizikai Szemle 41, 341–380. p.
  • Ramsey, John T. 1999: Mithridates, the Banner of Ch’ih-Yu, and the Comet Coin. Harvard Studies in Classical Philology 99, 197–253. p.
  • Reviczky Antal [Antonius] 1758: Elementa Philosophiae Naturalis. Pars Altera, seu Physica Particularis. Nagyszombat.
  • Réthly Antal 1948: A gellérthegyi csillagda 1849. évi pusztulása. Csillagok világa 1, 145–150. p.
  • Riccioli, Giovanni Battista 1651: Almagestum novum, Tomus I, Pars posterior. Bologna.
  • Ritter, August 1879: Untersuchungen über die Höhe der Atmosphäre und die Constitution gasförmiger Weltkörper. Annalen der Physik und Chemie 244, 157–183. p.
  • Ritter, August 1882: Anwendungen der Mechanischen Wärmetheorie auf kosmologische Probleme. Zweiter Abdruck. Leipzig.
  • Rutilius Claudius Namantianus 1874: Rutilius Claudius útleirása. Fordította Fábián Gábor. Arad.
  • Rutilius Claudius Namantianus 1907: De Reditu Suo. London.
  • Sackur, Ernst 1898: Sibyllinische Texte und Forschungen. Halle.
  • Safarik, A. 1879: Ueber den Farbenwechsel von α Ursae majoris. Vierteljahrsschrift der Astronomische Gesellschaft 14, 367–381. p.
  • Sartori Bernard 1772: Magyar nyelven filosofia. Eger.
  • Sawyer, Edwin F. 1887: Oservations of Variable Stars in 1885. Astronomical Journal 7, 49–52. p.
  • Sámi Lajos 1874: Vulkanikus kitörés egy csillagon. Az Athenaeum (ezelőtt Emich Gusztáv) Nagy Képes Naptára 1874. 76. p.
  • Schedel Ferenc 1835: A’ világegyetem’ alkotása, ’s mathematicai mozgása. Tudománytár 4, 3–27. p.
  • Schjellerup, H. C. F. C. 1866: Catalog der rothen, isolirten Sterne, welche bis zum Jahre 1866 bekannt geworden sind. Astronomische Nachrichten 67, 97–111. p.
  • Schjellerup, H. C. F. C. 1874: Zweiter Catalog der rothen, isolirten Sterne, vervollständigt und fortgeführt bis zum Schluss des Jahres 1874. Vierteljahsschrift der Astronomischen Gesellschaft 9, 252–287. p.
  • Schmeidler, F. 1995: Astronomy and the theory of errors: from the method of averages to the method of least squares. The General History of Astronomy. Volume 2. Planetary Astronomy from the Renaissance to the Rise of Astrophysics. Part B: The Eighteenth and Nineteenth Centuries. Ed. René Taton and Curtis Wilson. Cambridge, 198–207. p.
  • Schmidt, J. F. J. 1856: Über die Farbe von α Bootis nebst Bemerkungen über Farbenschätzungen im Allgemeinen. Astronomische Nachrichten 42, 225–232. p.
  • Schmidt, J. F. J. 1872a: Ueber die Farben der Fixsterne. I. Astronomische Nachrichten 80, 9–14. p.
  • Schmidt, J. F. J. 1872b: Ueber die Farben der Fixsterne. II. Astronomische Nachrichten 80, 81–94. p.
  • Schnitzler, Jacob 1658: Insignes quasdam Positiones ex Universa Mathesi Depromtas. Wittenberg.
  • Schnitzler, Jacob 1659a: De stellis fixis. Wittenberg.
  • Schnitzler, Jacob 1659b: De stellis fixis novis. Wittenberg.
  • Schnitzler, Jacob 1659c: De stellis erraticis extraordinariis, seu cometis. Wittenberg.
  • Schnitzler, Jacob 1681: Comet-Stern predigt. Nagyszeben.
  • Schönfeld, Eduard 1869: Brief von Fabricius an Tycho über die Entdeckung von Mira Ceti. Vierteljahrsschrift des Astronomischen Gesellschaft 4, 290–292. p.
  • Schönfeld, Eduard 1886: Bonner Sternverzeichniss. Vierte Section. Astronomische Beobachtungen auf der Sternwarte der Königlichen Rheinischen Friedrich-Wilhelms-Universität zu Bonn 8, 1–459. p.
  • Schönheintz, Jacob 1502: Apologia Astrologie. Nürnberg.
  • Schulcz Ernő [Ernestus a S. Georgio] 1750: Philosophiam Illustrissimo ac Reverendissimo Domino Paulo Orosz de Balásfalva. Pest.
  • Schulhof L. 1874: Ueber einem neuen Veränderlichen. Astronomische Nachrichten 83, 197–198. p.
  • Schulhof L. 1875: Ueber die Veränderlichen von Falb und Birmingham. Astronomische Nachrichten 85, 307–308. p.
  • Schwab, Friedrich 1878a: Resultate aus Beobachtungen veränderlicher Sterne im Jahre 1877. Astronomische Nachrichten 92, 103–112. p.
  • Schwab, Friedrich 1878b: Ueber den Lichtwechsel von γ und ε Pegasi. Astronomische Nachrichten 93, 189–190. p.
  • Schwab, Friedrich [Frigyes] 1886a: Néhány csillag fényváltozásáról. Orvos-természettudományi Értesítő 11, 133–140. p.
  • Schwab, Friedrich [Frigyes] 1886b: Adalék a X’ [helyesen χ1] Orionis mellett megjelent uj csillag ismeretéhez. Orvos-természettudományi Értesítő 11, 237. p.
  • Schwab, Friedrich 1886c: Ueber den Gore’schen Stern bei χ1 Orionis. Astronomische Nachrichten 115, 333–334. p.
  • Schwab, Friedrich [Frigyes] 1887a: Észleletek az η Aquilae csillag fényváltozásáról. Orvos-természettudományi Értesítő 12, 35–54. p.
  • Schwab, Friedrich [Frigyes] 1887b: Néhány csillag fényváltozásáról. Orvos-természettudományi Értesítő 12, 313–317. p.
  • Schwab, Friedrich 1889: Ueber den Vorkommen von Cicindela elegans Fisch. Siebenbürgen, Verhandlungen und Mittheilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften in Hermannstadt. 39, 90–91. p.
  • Schwab, Friedrich 1901a: Auszug aus einem Schreiben an den Herausgeber btr. die Unsichtbarkeit der Nova Persei am 21. Februar 1901 und die Beobachtung eines später verschwundenen Sterns in Bootes im Jahre 1878. Astronomische Nachrichten 155, 219–222. p.
  • Schwab, Friedrich 1901b: Ueber die Beobachtung einer Nova in Bootes im Jahre 1877. Astronomische Nachrichten 156, 349–352. p.
  • Schwab, Friedrich 1901c: Neuer Veränderlicher 93.1901 Sagittae vom Algoltypus. Astronomische Nachrichten 157, 79–90. p.
  • Schwab, Friedrich 1902: Ueber den Veränderlicher 93.1901 Sagittae vom Algoltypus. Astronomische Nachrichten 157, 351–354. p.
  • Schweikert, G. 1915: Bestimmung der Schallgeschwindigkeit und des Verhältnisses der spezifischen Wärmen der Gase nach der Methode der Kundtschen Staubfiguren. Annalen der Physik. 353, 593–667. p.
  • Searle, George M. 1888: The Star of Betlehem. Catholic World 47 (April), 59–66. p.
  • Secchi, A. 1863: Note sur les spectres prismatiques des corps célestes. Comptes rendus hebdomadaires des séances de l’Académie des sciences. 57, 71–75. p.
  • Secchi, A. 1966: Analyse spectrale de la lumiere de quelques étoiles, et nouvelles observations sur les taches solaires. Comptes rendus hebdomadaires des séances de l’Académie des sciences. 63, 364–368. p.
  • Secret, F. 1969a: L’ésoterisme de Guy Le Fevre de La Boderie. Genf.
  • Secret, F. 1969b: Cornelius Gemma et la prophétie de la «Sibylle tiburtine». Revue d’histoire ecclésiastique 64, 423–431. p.
  • Seivert, Johann 1777: Die Sächsische Stadt-Pfarrern in Herrmannstadt. Nagyszeben.
  • Seivert, Johann 1785: Johann Seiverts Nachrichten von Siebenbürgen Gelehrten und ihren Schriften. Pozsony.
  • Seneca, Lucius Annaeus 2004: Természettudományos vizsgálódások. Seneca prózai művei. Második kötet. Fordította Kopeczky Rita. Budapest, 501–698. p.
  • Sennert, Daniel 1661: Thirteen Books of Natural Philosophy. London.
  • Serres, Jean de 1575: IIII. Partis Commentariorvm de Statv Religionis et Reipublicae in Regno Galliae. Libri X. XI. XII. [h.n.]
  • Sevillai Izidor 1803: De harmonia et coelesti musica. Opera Omnia. Tomus VII. Ed. Faustino Arévalo. Roma, 23–25. p.
  • Sevillai Izidor 1911: Isidori Hispalensis Episcopi Etymologiarvm sive Originvm Libri XX. Tomvs I. Ed. W. M. Lindsay. Oxford.
  • Sheynin, Oscar 1993: On the History of the Principle of Least Squares. Archive for History of Exact Sciences 46, 39–54. p.
  • Sibyllinorum Oraculorum 1555: Sibyllinorum Oraculorum Libri VIII. Fordította Sebastien Chateillon. Basel.
  • Simonyi, Károly 1978: A fizika kultúrtörténete. Budapest.
  • Simplicius 1563: Commentaria in quatuor libros de coelo Aristotelis. Venetiis.
  • Skowronska, Marie 1885: Der Stern ’Jókai’. Pester Lloyd (Abendblatt), október 9, 1. p.
  • Sperling, Johannes 1639: Institutiones physicae. Wittenberg.
  • Stahl, William H. 1965: To a Better Understanding of Martianus Capella. Speculum 40, 102–115. p.
  • Stephenson, F.R. 1976: Revised Catalogue of Pre-Telescopic Galactic Novae and Supernovae. Quarterly Journal of the Royal Astronomical Society 17, 121–138. p.
  • Sticker, Bernhard 2008: Argelander, Friedrich Wilhelm August. Complete Dictionary of Scientific Biography Volume 1. Detroit, 240–243. p.
  • Stothers, R. 1977: Is the Supernova of A.D. 185 Recorded in Ancient Roman Literature? Isis 68, 443–447. p.
  • Sturm, Johann Christoph 1704: Mathesis juvenilis. Tomus posterior. Nürnberg.
  • Suetonius 1907: Divus Iulius. C. Suetonius Tranquilli opera. I. De vita Caesarum Libri VIII. Ed. Maximilianus Ihm. Leipzig, 1–47. p.
  • Suetonius 1984: A Caesarok élete. Fordította Kis Ferencné. Budapest.
  • Swift, Jonathan 1960: Gulliver utazásai. Budapest.
  • Szabó Dezső 1965: Életeim. I. kötet. Budapest.
  • Szarka Gáspár [Casparus] 1671: Assertiones ex universa philosophia. Nagyszombat.
  • Szathmári Ákos 1880a: A spectral-analysisről. Értesítő a nagy-becskereki főgymnasiumról az 1879–80 tanév végén. Nagy-Becskerek, 29–222. p.
  • Szathmári Ákos 1880b: Phonograph. Torontál 9, No. 11, 3. p.
  • Szathmári Ákos 1882: A Spectralanalysis és alkalmazásai. Nagy-Becskerek.
  • Szathmári Ákos 1884: Az erőforrásoknak a villamosság segítségével való felhasználásáról. A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítője az 1883/84-ik évről. Kolozsvár, 26–44. p.
  • Szathmári Paksi Mihály [Michael Szathmari] 1719: Physica contracta juxta principium Neotericorum. Kolozsvár.
  • Szentiványi Márton [Martinus Szentivany] 1689: Curiosiora, et Selectiora Variarum Scientiarum Miscellanea. Nagyszombat.
  • Székely István 1907: A Sibyllakönyvek. Hittudományi Folyóirat 18, 261–293, 441–494. p.
  • Szilády Áron 1880: Temesvári Pelbárt élete és munkái. Budapest.
  • Szilágyi Sándor 1858: Erdély irodalomtörténete. IV. Budapesti Szemle 4, 190–241. p.
  • Szinnyei József 2000: Magyar írók élete és munkái. Arcanum Digitéka PC CD-ROM. Budapest.
  • T. Tóth Sándor–Szabó Árpád 1988: Matematikai műveltségünk keretei. Középkor és reneszánsz. Budapest
  • Tarczy Lajos 1838: Népszerű égrajz. Pápa.
  • Tarnai Andor 1971: A magyarországi irodalomtörténetírás megindulása. Irodalomtörténeti Közlemények 75, 35–77. p.
  • Tass Antal 1928: A magyar csillagászat története. Stella 3, 73–127. p.
  • Temesvári Pelbárt [Pelbartus de Themeswar] 1586a: Aureum Sacrae Theologiae Rosarium. Tomus Secundus. Venetiis.
  • Temesvári Pelbárt [Pelbartus de Themeswar] 1586b: Stellarium Corone gloriosissimae Virginis. Venetiis.
  • Temesvári Pelbárt 1982: Temesvári Pelbárt válogatott írásai. Válogatta V. Kovács Sándor. Budapest.
  • Than Károly 1863: A Nap és az izzó testek színképe. Budapesti Szemle 17, 327–341. p.
  • Theodoric Wishemius, Sebastian 1559: Novae Qvaestiones Sphaerae. Wittenberg.
  • Thierry János [Joannes] 1736: Definitiones Philosophicae in Scholis Celebriores. Nagyszombat.
  • Thomas Cantimpratensis 1973: Liber de natura rerum. Berlin–New York.
  • Thorndike, Lynn 1923: A History of Magic and Experimental Science. Vol. II. New York.
  • Thorndike, Lynn 1949: The Sphere of Sacrobosco and Its Commentators. Chicago.
  • Thorndike, Lynn 1950: Latin Treatises on Comets Between 1238 and 1368 A.D. Chicago.
  • Thorndike, Lynn 1954: Albumasar in Sadan. Isis 45, 22–32. p.
  • Timkovics Pál 1979: A ’Pécsi Egyetemi Beszédek’ szellemi háttere. Irodalomtörténeti Közlemények 83, 1–14. p.
  • Toldy Ferencz (szerk.) 1986 [1988]: Analecta monumentorum Hungariae. Sajtó alá rend. Érszegi Géza. Budapest.
  • Török István 1896: Az igazgató tanár jelentése. A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítője az 1895/96-ik évről. Kolozsvár, 97–103. p.
  • Török István 1904: Az igazgató évzáró beszéde. A kolozsvári evang. reform. Collegium Értesítője az 1903/04-ik évről. Kolozsvár, 124–130. p.
  • Trinkaus, Charles 1985: The Astrological Cosmos and Rhetorical Culture of Giovanni Gioviano Pontano. Renaissance Quarterly 38, 446–472. p.
  • Tromholt, Sophus 1885: Notes. Nature 32, 579. p.
  • Turner, D.G. 2010: The PL Calibration for Milky Way Cepheids and Its Implications for the Distance Scale. Astrophysics and Space Science 326, 219–231. p.
  • Vallés, Francisco 1592: De Iis qvae Scripta svnt Physice in Libris Sacris, sive de Sacra Philosophia. Lyon.
  • van Berkel, Klaas 2007: Wiskundige boeken in de Franeker bibliotheek in de zeventiende eeuw. De Franeker universiteitsbibliotheek in de zeventiende eeuw. Ed. Jos. M. M. Hermans, Goffe Jensma, Jacob van Sluis & Lydia Wierda. Hilversum, 81–92. p.
  • Van Genderen, A. M.–Thé, P. S. 1984: Characteristics and Interpretation of the Photometric Variability of Eta Carinae and Its Nebula. Space Science Reviews 39, 317–373. p.
  • Van Nouhuys, Tabitta 2005: Copernicanism, Jansenism, and Remonstrantism in the Seventeenth-Century Netherlands. Heterodoxy in Early Modern Science and Religion. Ed. John Brooke & Ian Maclean. Oxford, 145–168. p.
  • Vargha Magda 1992: Correspondence de Ferenc Weiss astronome hongrois du XVIIIe siecle. II. Budapest.
  • Vargha Magda 2010: Kövesligethy Radó életrajza. kézirat.
  • Vargha Magda–Both Előd 1987: Astronomy in Renaissance Hungary. Journal for the History of Astronomy 18, 279–283. p.
  • Vargha Magda–Kanyó Sándor 1988: …csillagkoronák éjféli barátja. Tittel Pál élete és működése. Budapest.
  • Vargha Magda–Patkós László 1996: St. Gellert’s Hill Observatory’s Chronicle. The Correspondence of Johann Pasquich and Paul Tittel. Budapest.
  • Vaughan, Daniel 1858a: On the Light of Suns, Meteors, and temporary Stars. Report of the Twenty-Seventh Meeting of the British Association for the Advancement of Science. Held at Dublin in August and September, 1857. Notes and Astracts. London, 42–44. p.
  • Vaughan, Daniel 1858b: On the Solar Spots and the Variable Stars. Philosophical Magazine (Series 4) 15, 359–362. p.
  • Vaughan, Daniel 1879: Planetary Rings and New Stars. The Popular Science Monthly. 14, 466–475. p.
  • Verdries, Melchior 1735: Physica sive in Naturae Scientiam Introductio. Giessen.
  • Vízkelety András 1993: A Domonkos rend tudományközvetítő szerepe Magyarországon a 13–14. században. Régi és új peregrináció. I. kötet. Szerk. Békési Imre, Jankovics József, Kósa László, Nyerges Judit. Budapest–Szeged, 473–479. p.
  • Vogel, H. C. 1874: Spectralanalytische Mittheilungen. Astronomische Nachrichten 84, 113–124. p.
  • Vogel, H. C.–Müller, G. 1883: Spectroscopische Beobachtungen der Sterne bis einschliesslich 7.5ter Grösse in der Zone von –1° bis +20° Declination. Publicationen des Astrophysikalischen Observatoriums zu Potsdam. 3, 127–226. p.
  • Vogel, H. C.–Scheiner, J. 1889: Resultate spectrographischer Beobachtungen des Sterns Algol. Sitzungsberichte der Königlich Preussischen Akademie der Wissenschaften zu Berlin. 48, 1045–1046. p.
  • Volf György 1876: Érdy codex II. fele. Budapest.
  • Vörösmarty Mihály 1831: Tittel halálakor. Hasznos Mulatságok. II. félesztendő, 25. sz., 195. p.
  • Vyssotsky, A. N. 1949: Astronomical records in the Russian Chronicles from 1000 to 1600 A.D. Meddelande fran Lunds Astronomiska Observatorium. Ser. II, No. 126 (Historical Notes and Papers No. 22)
  • Waczulik Margit (szerk.) 1984 [1985]: A táguló világ magyarországi hírmondói: XV–XVII. század. Budapest.
  • Weidler, Friedrich Wilhelm 1754: Institutiones Astronomiae. Wittenberg.
  • Wesselényi Miklós [Nicolaus Vesseleny] 1640: Triplex philosophia. Pozsony.
  • Westphal, Johann Heinrich 1817a: Über die Perioden der veränderlichen Sterne. Zeitschrift für Astronomie 4, 184–222. p.
  • Westphal, Johann Heinrich 1817b: Beobachtungen der veränderlichen Sterne in der Leyer, im Cepheus und im Hercules, und Folgerungen aus denselben. Zeitschrift für Astronomie 4, 316–333. p.
  • Westphal, Johann Heinrich 1818: Beobachtungen veränderlicher Sterne. Zeitschrift für Astronomie. 6, 282–313. p.
  • Wheelis, S. M. 1974: Publish and Perish: On the Martyrdom of Philipp Nicodemus Frischlin. Neophilologus 58, 41–51. p.
  • Wiclif, Joannis 1891: De ente praedicamentali – Quaestiones XIII logicae et philosophicae. Ed. Beer, R. London.
  • Wigand, A.–Schwab, Friedrich 1912: Über die Untersonne und den Sonnenhalo von 22° Radius, mit Messungen und photographischen Aufnahmen vom Ballon aus. Physikalische Zeitschrift 13, 677–684. p.
  • William of Conches [Guilielmus Hirsaugiensis] 1531: Philosophicarvm et astronomicarvm institvtionvm. Bázel.
  • William of Conches 1997: A Dialogue on Natural Philosophy (Dragmaticon Philosophiae). Transl. by Italo Rocca and Matthew Curr. Notre Dame.
  • William of Conches 1999: Guillelmi de Conchis Glosae super Boetium. Ed. Lodi Nauta. Turnhout.
  • Wittstock, Heinrich 1883: Aus Heltau. Vergangenes und Gegenwärtiges. Nagyszeben.
  • Wurm, Johann Friedrich 1786: Tafeln für den veränderlichen Stern η Antinous…. Astronomische Jahrbuch für das Jahr 1789. Berlin, 172–177. p.
  • Wurm, Johann Friedrich 1798: Über die Lichtveränderung des Sterns Algol. Allgemeine Geographische Ephemeriden 2, 210–226. p.
  • Wurm, Johann Friedrich 1804: Sichtbare Lichtveränderungen des Algol. Astronomische Jahrbuch für das Jahr 1807. Berlin, 168–170. p.
  • Wurm, Johann Friedrich 1811: Genauere Bestimmung der Lichtveränderungs-Periode des Sterns η Antinous. Astronomische Jahrbuch für das Jahr 1814. Berlin, 143–147. p.
  • Wurm, Johann Friedrich 1816: Mira, der wandelbare Stern im Wallfisch. Zeitschrift für Astronomie. 1, 229–270. p.
  • Yates, Frances 2001: The Occult Philosophy in the Elizabethan Age. London.
  • Yates, Frances 2007: The Rosicrucian Enlightenment. London.
  • Young, C. A. 1900: A Text-Book of General Astronomy. Boston.
  • Zach, Franz Xaver von 1823: Étoiles rouges et étoiles changeantes. Correspondance astronomique, géographique, hydrographique et statistique. 8, 95–99. p.
  • Zemplén Jolán 1959: Pósaházi János, az első magyarországi ’Philosophia Naturalis’ (1667) szerzője. Fizikai Szemle 9, 52–58. p.
  • Zemplén Jolán 1961: A magyarországi fizika története 1711-ig. Budapest.
  • Zemplén Jolán 1964: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Budapest.
  • Zemplén Jolán 1998: A felvidéki fizika története. Sajtó alá rendezte Gazda István. Piliscsaba.
  • Ziegra, Constantin 1684: Decanus Collegii Philosophici in Academia VVittenbergensi, Constantinus Ziegra / Dobela-Miscinus, Philos. et Theol Doct. Physic. P. P. Philosophiae ac Bonarum Artium Candidatis S. P. D. [h.n.]
  • Zinner, Ernst [Ernő] 1937: Regiomontanus Magyarországon. Matematikai és Természettudományi Értesítő 55, 280–288. p.
  • Zinner, Ernst 2002: Regiomontanus Magyarországon. A csillagászat magyarországi történetéből. Szerk. Gazda István. Piliscsaba, 9–14. p.
  • Zöllner, J. C. F. 1861: Grundzüge einer allgemeinen Photometrie des Himmels. Berlin.
  • Zöllner, J. C. F. 1865: Photometrische Untersuchungen: mit besonderer Rücksicht auf die physische Beschaffenheit der Himmelskörper. Lipcse.
  • Zöllner, J. C. F. 1868: Ueber Farbenbestimmung der Gestirne. Astronomische Nachrichten 71, 321–332. p.
  • Zsoldos Endre 1986: Historical light curve of HR 8752. The Observatory 106, 156–160. p.
  • Zsoldos Endre 1992: The Ógyalla Catalogues. The Role of Miklós Konkoly Thege in the History of Astronomy in Hungary. Eds. M. Vargha, L. Patkós & I. Tóth. Budapest, 57–61. p.
  • Zsoldos Endre 1994: Three Early Variable Star Catalogues. Journal for the History of Astronomy 25, 92–98. p.
  • Zsoldos Endre 2000: A P Cygni 400 éve. Meteor Csillagászati Évkönyv. 2001. Szerk. Mizser Attila, Szabados László és Taracsák Gábor. Budapest, 276–284. p.
  • Zsoldos Endre 2001: Friedrich Schwab: variable stars and bugs in Transylvania. 100 Years of Observational Astronomy and Astrophysics. Homage to Miklós Konkoly Thege (1842–1916). Eds. C. Sterken & J. B. Hearnshaw. Brussels, 65–73. p.
  • Zsoldos Endre 2002: Kövesligethy Radó, Jókai Mór és az Androméda-köd. Aetas 17, 205–210. p.
  • Zsoldos Endre 2004: The beginnings of variable star astronomy in Hungary. The European Scientist: Symposium on the Era and Work of Franz Xaver von Zach (1754–1832). Ed. L. Balázs, P. Brosche, H. W. Duerbeck & E. Zsoldos. Frankfurt a/M., 132–155. p.
  • Zsoldos Endre 2006a: Nagyszombat és a csillagok. A Csillagászati Tanszék negyed évezrede. Szerk. Petrovay Kristóf. Budapest, 39–55. p.
  • Zsoldos Endre 2006b: Az asztrofizika kezdetei Magyarországon: Szathmári Ákos (1855–1927). Természet Világa 137, 572–573. p.
  • Zsoldos Endre 2010a: Starting the Classification: New and Old Stars, and Sometimes Comets, Too. Journal for the History of Astronomy 41, 105–116. p.
  • Zsoldos Endre 2010b: A ’Pécsi Egyetemi Beszédek’ csillagászati tartalmáról. Magyar Könyvszemle 126, 293–311. p.
  • Zsoldos Endre–Blaga, Cristina 2006: Jacob Schnitzler Wittenbergben. Magyar Könyvszemle 122, 16–31. p.
  • Zsoldos Endre–Lévay Zsuzsa 1999: ’Novae’ over Kiskartal. Journal for the History of Astronomy 30, 225–230. p.
  • Zsoldos, E.–Percy, J. R. 1991: Photometry of yellow semiregular variables: Cassiopeiae. Astronomy and Astrophysics 246, 441–446. p.
A szerző a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézetének tudományos (fő)munkatársa