„Apollónk vagy te, Niels, egünk…”

fizika, Niels Bohr, Bohr-féle atommodell
szóelválasztás

A Bohr-elmélet [Bohr-féle atommodell] fejlődése első évtizedében hatalmas sikert ért el az összetettebb atomok tulajdonságainak, optikai színképének, valamint kémiai kölcsönhatásának a magyarázatában. Az elméletnek azonban, minden sikere ellenére, megmaradt eredeti vázlatossága és minden kísérlet, amely arra irányult, hogy az elektronok egyik energiaállapotból a másikba való átmenetét a maga eleven valóságában leírják, és az átmenetek eredményeképpen kibocsátott spektrumvonalak intenzitását kiszámítsák, eredménytelen maradt.

A Bohr-féle atommodell sikerét színesen eleveníti meg egy vers, a Cromwell-korabeli himnuszok és egyházi dalok ritmusában, amelyet Vlagyimir A. Fock orosz fizikus szerzett a húszas évek elején:

V. A. Fock

Éljen Niels Bohr

Töltsünk nedűt az ezüst serlegekbe!
Emeljük rá és köszöntsük fel őt,
S modern lantunknak húrjait pengetve,
Énekeljük meg Bohrunkat a hőst:
Éljen korunknak nagy fia,
Fejét ővezze glória!
Niels Bohr, meghajolunk nagy lángelméd előtt!

Érdemeidnek, valljuk, nincs határa,
S elméletid bár nem világosak,
Feltétel nélkül elhisszük, akárha
Isten hirdetne igazságokat!
Apollónk vagy te, Niels, egünk,
Alázatosan követünk.
Törvényeid örök időkre szólanak!

A mechanika engedelmes szolgád.
Nincs olyan szakága, mely nélküled
Bizton megáll. S ha úgy gondolod, hát
Az energia-törvény is a pokolba mehet.
Csak ülsz a trónon, mint koros
Király, és köpsz a folytonos
Mozgásra, bár ez óriást legyőzheted.

Az oksági törvény is, melyet válság
Fenyeget, kegyeidért esdekel,
S egy szép napon, ha nem kap tőled áldást,
Pokolra kerül, s tűz égeti el.
Aztán beszélik szüntelen,
Hogy van kilencvenkét elem,
S szerinted ez elmélet kutyának se kell!
S véred lázítja a konok,
Balga beszéd a Sorok
Divergenciájáról, hogyha lábra kel.

A kvantum tisztel téged. Minden zsenge
Elektron viselkedését parancsszavad
Rendeli el: arra rohan, amerre
A pálya kényszeríti általad.
És hogy mikor milyen a szint,
Azt nagyszerűen tudja mind,
És arról álmodik – tudva merre halad –,
Hogy pályájáról majd letér,
S másikra ugrik; így remél
Menekülést, nem értve meg hatalmadat.

Éljen hát Bohr, köszöntsük tisztelettel!
Elméletedben sok még a homály,
Mi mégis követünk – te vagy a Mester –
Mint büszke pásztorát a balga nyáj.
Lásd, akkor sem ellenkezünk,
Ha felmérni azt nincs eszünk,
Amit te kiagyalsz, s azt mondod rá: szabály.
Koccanjanak a serlegek,
Nyuljon hosszúra életed,
Kolosszusunk, te nagy tudós-király!

Bárány György fordítása
Forrás

George Gamow: A fizika története (Biography of Physics). A szerző rajzaival. Fordította Kiss István. A verseket fordította Bárány György. Budapest: Gondolat, 1965. 253–254. p.