A jövő század regénye

Három paródia a Borsszem Jankó hasábjairól
szóelválasztás

„A jövő század regénye.”
Most irja: Jókai Mór.

A nagy regény-politikus ezen most készülő müve mintegy négy conversationslexicon-nyira fog terjedni s oly óriási lesz, hogy csak Nagy Kristóf-féle emberek fogjak elolvashatni. Elő fog benne fordulni, a föld minden lakója, és kiki oly élethiven lesz rajzolva, hogy a ki soha sem látta is, rögtön föl fogja ismerhetni. A törhetlen munkaerejű romancier kolosszális gőzszászkárolyt* rendelt meg egy angol gyárban, ez fogja tollát hajtani s ennek segélyével a mű két év alatt be lesz végezve.

A szerző jóvoltából azon helyzetben vagyunk, hogy a következőkben olvasóinknak bemutathatjuk e gigászi regény compositiója tervezetének mikrophotographice készitett extractumából kigyöközött tartalma abbraviaturájának sublimatumát.

A „B. Jankó” regényfalói.

  • * feltehetően Szemerjai Szász Károly (1829–1905) – magyar drámaíró, műfordító, esztéta, református püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

I. Conservationslexicon.

Bum és Bim.

Színhely: a Saturnus bolygón. Megismerkedünk egy Bum nevü esztergályossal, ki égitesteket szokott esztergályozni kicsinyben és nagyban. Szabad óráiban a „Hon” számára vezérczikkeket ir a nemzetiségekről. Viszonyainkat teleskopice ismeri, tehát csak távolról; de rövidlátóságát a messzelátó teljesen pótolja. Leveleit rendesen per meteor küldi a szerkesztőségnek. Van pedig neki egy Bim nevü leánya. Igen szép hajadon, ki körülményesen le is iratik. Hat keze van. Fejét arany lánczon viseli dereka körül, mindennap tulipánszálból készült kulcscsal húzza föl, vérét száz hordóban tartja külön pinczében, mert a saturnusbeli leányok nem olyanok ám mint a földiek.

Bim kisasszony egyszer teleskópjával lenézvén a földre, fájdalmat érez sarkában. A sark a saturnusbeli leányoknál a szivet helyettesíti. Ő tehát szerelmes egy földi lénybe, de nem tudja kibe. Bú szállja meg szivét; atyjának a Saturnus külső gyűrűjén fekvő nyárilakába vonul, vissza s ott évődik, sétálván a holdfényben, mely ott bőven terem, levén a Saturnusnak nem egy, de két holdja. Érdekes leírások a Saturnus viszonyairól.

II. Conversationslexicon.

Anglia contra Saturnum.

III. Victoria angol királyné Windsorban elköhinti magát. A leghíresebb londoni orvosok consiliumot tartanak. Excursusa a jövő század orvosi tudományába. Doctor Swine azt javasolja, hogy a Saturnus egy sugarának spectruma projiciáltassékb a magas pátiens füldobjára, mert e köhintés a királyné leendő elsőszülött fia 36 éves korában történendő lábficzamának előjele. Az orvosi prognosis ugyanis akkor már ennyire lesz fejlődve. De Saturnus sugarát nehéz megkapni, mert közte és Anglia közt feszült viszony uralkodik, minthogy Anglia a Themze-vizet, melyből a Saturnuson, hol mindenki kopasz, parókák csináltatnak, most egy milliomodrész perczenttel drágábban adja mint a mult század végén. Érdekes előadása a vegytan azon uj gyarapodásának, mely szerint a Themze-viz úgynevezett „parochin”-t tartalmaz, mely a parókák hatályos részét képezi. Egyszersmind körülményes ábrázolása a föld és kereskedelmi viszonyok múltjának, jelenének és jövőjének.

  • a excursus latin – kitérés, kitérő, eltérés a tárgytól.
  • b projiciál latin – vetít.

Diplomatiai küldöttség megy a Saturnusba. Érdekes vázolása ama kor diplomatikus szokásainak. Egy angol királyi bakter – jövő században udvari hivatalnok – a küldött. Megmagyaráztalak ama kor utazási viszonyai. Léghajón tíz mértföld magasságig, onnan spiritista kocsissal s befogott szellemekkel, comprimáltc felhőn Jupiter bolygóig, a planetoidok képezvén az állomásokat, hol a forspontd várakozik. Végre Jupitertől Saturnusig magneticus vonzalom utján a világűrön át, száz-száz font szabad podgyásszszal. Szellemdús aperçuke a csillagközi közlekedés miképeni tovább fejlesztgetéséről.

  • c forspont német, régies – fogat, váltás (lovas kocsiknál).
  • d comprimál latin – összenyom, sűrít. komprimált levegő – sűrített levegő.
  • e aperçu francia – elmés szellemes mondás; ötlet.

Kereskedelmi szerződés vázlata az érdemcsillagok importjára nézve s finom rajzolása a Saturnus udvarán uralkodó diplomatikus fondorlatoknak. Az angol királyi bakter elengedi az egy milliomodrész perczentet, mire a Saturnus sugara szabadon paszirozhat Anglia felé is, mit eddig különös szerkezetű reflectorok akadályoztak. Nagy udvari ünnepélyek a Saturnusban s annak holdjain. III. Viktória köhögése eláll s még meg nem született fia férfikorabeli lábficzamának eleje van véve. Az angol parliament azonban nem helyesli, hogy a királyné személyes ügyei miatt az ország egy milliomodrész perczentet veszítsen a Themze-viz eddigi árából. Érdekes leírása a csupa nőkből álló parliamentnek. Háború Anglia és a Saturnus közt. Az invalidus Vezúv helyett Strombolif állíttatik hadilábra. Heklag szabadságidejét használja.

  • f Stromboli földrajzi – a Tirrén-tengerben, Szicíliától északra elhelyezkedő vulkáni eredetű Lipari-szigetek legészakibb tagja. A tipikus rétegvulkán a Föld egyik legaktívabb, csaknem folyamatosan működő tűzhányója.
  • g Hekla földrajzi – 1491 méter magas rétegvulkán, Izland legaktívabb vulkánja a szigetország déli részén.

III. Conversationslexicon.

Amor saturninns.

Bim kisasszony sarka a második könyvön keresztül mind jobban nyilallik. Végre már ki nem állhatta, különösen miután a saturnusi orvosok hiába borogatták apróra hachirozott menykövekkel és aszalt meteórárnyék decoctumával,h sőt kúrálták photovampyricus és lampadocriminalisticus uton is. Ekkor Bim elhatározza, hogy lemegy a földre s fölkeresi azt, kiért sarka fáj. Fölkeresi daczára annak, hogy a Saturnus ellen ott most nagy az izgalom, s egy saturnusi leány ott nagy veszélyben forog.

  • h decoctum latin, orvosi – forrázat, főzet.

A háború nagyban dühöng. Anglia, mint a tenger királynője, pánczélos röppentyűkön, melyek villanyosság által mozgattatnak, nagy hadtestet indit meg Saturnus felé. Ez Jupiter bolygó lakatlan részén köt ki és onnan kezdi bombázni Saturnust electromagneticus syllabusokkal, melyeket a mormonok közé költözött pápa szállít neki. Saturnus azonban oly sebesen forog tengelye körül, hogy e lövegek mind lepattognak, a mint fölületét érintik; ő maga ezalatt holdjainak veszi hasznát s azokat egymásután Angliára lövi. Az első hold oly erővel pottyan Angliára, hogy Skótország elszakad tőle; a hold pedig ruganyosságánál fogva visszapattan Saturnushoz. Érdekes elmélkedések ama kor tüzérségéről s a lőpornak a paprika által történt kiszorittatásáról. E holddal Bim kisasszony is lejött Angliába. Itt elmegy a „Times” szerkesztőségébe. E lap 3 billió példányban nyomatik, melyek közöl 2900 millió más égitestekre megy. Megkérdezi a főszerkesztőt, hogy kit szeret ő, t. i. Bim, mert a főszerkesztőnek mindent kell tudni. A redactor bureauja 500 láb magas torony tetején van, honnan ő azon városrészt, mely szerkesztőségi irodáját képezi, kényelmesen beláthatja.

Érdekes leírások az akkori hirlapirói életből. Mr. Puff, főszerkesztő, megnyom egy telegrafgombot, mire rögtön elészárnyal „Times” szerelmi departementjának szerkesztője. Ez fölüti lajstromát és megmondja, hogy az, kit Bim kisasszony szeret, nem más mint III. Victoria királyné elsőszülött fia, ki még meg sem született. Bim nagyon örvend s most azt kérdi, mikor fog szeretője megszületni? Mr. Puff megint egyet nyom a telegráfon s rögtön eléröpül a „Times” jövendőmondási departementjának főnöke, ki azt feleli, hogy tiz év múlva. Bim ezen időt sokalja, de segít magán. A „Times” főszerkesztőjét megvesztegeti, atyja által esztergályoztatván számára egy egész kis planétát, körülbelül akkorát minő a föld holdja. Ezzel megnyeri a „Times” hatalmát, s kívánságára a főszerkesztő rögtön zongorájához ül s ujjával végig fut a billentyűkön. Akkor t. i. az irást már zongorán végzik. E futam által rögtön meg van írva s már ki is nyomtatva egy czikk, mely erélyesen követeli, hogy a parliament kényszerítse a királynét, a walesi herceget ne 10 év múlva, hanem már most szülni meg. A közvéleménynek megtetszik ezen indítvány s oly hévvel karolja fel azt, hogy a parliament kénytelen szerinte cselekedni. A királyné mint hü nő az alkotmányban megteszi, amit a parliament tőle kiván. Az akkori szülészet oly ügyes, hogy ilyesmi semmi különös nehézséggel nem jár s a walesi herczeg megszületik. Nagyszerű ünnepélyességek Londonban.

IV. Conversationslexicon.

Ámor és a világbéke.

Az ünnepélyeket szörnyű kásaeső zavarja meg, mely egész Angliában hull. Saturnusból ugyanis tömérdek kását szórnak le Angliába. Minden kásaszem a roppant távolságból való esés által szörnyű sebességei és erőt nyer (lásd a physikát) s át meg át lyukgatja egész Angliát. Fél napi kásaeső után Anglia már olyan mint a szita. Nagy az ijedelem az országban, a kormány nem tudja mitévő legyen, a lakosság hull mint a sáska. Ekkor föllép Bim s megígéri, hogy megmenti Angliát, ha azt neki adják, a kiért az ő sarka fáj. Erre a kormány rá áll s most Bim rögtön sürgönyöz atyjának, ki a „Hon” saturnusi levelezője. Az öreg Bum közbenjárása folytán a „Hon” csecsemő-munkatársai, kik egyedül csak németből fordított kásával élnek, mind Angliába sietnek s az egész kásaesőt megeszik. Anglia meg van mentve s Bim k. a. kinyilatkoztatja, hogy a kiért az ő sarka fáj, az: a walesi herczeg. Nagy meghökkenés Angliában, de segíteni a bajon nem lehet, mert Bim mögött Saturnus hadereje áll s időközben már megint egy hold esett belőle Angliára s majd kiütötte az ország fenekét. A menyegző tehát megtörténik s ezzel helyre áll Angolország és Saturnus közt a világbéke. Bim és a walesi herczeg pedig még sokáig élnek, utóbb mint Anglia királya s királynője és mindennap olvassák a „Hon”-t, különösen az annak tárczájában megjelenő „jövő század regényét.”*

  • * Mely persze a „P. Lloyd”-ban is meg fog jelenni németűl ily czim alatt: „Der Roman der heranmarschierenden Kompagnie.”

V. VI. VII. L. C. M. stb. Conversationslexikon.

Enyészet, tenyészet, tehenészet és hevenyészet.

Leírása egy elenyészett kincstári erdőnek. Nyomát üti az ellenzék fából való vas kalapácscsal. Kifakadások a kormány ellen, majd kiengesztelödés annak sirján, melyen Tisza Kálmán mankója őserdővé lesz. A jövő erdejének rajzolása. Az irtványokat gyep veri föl. A fűszálak szerző zsiros képzeletétől fenyőfákká termetesednek s a szitakötő sárkánynyá, a földigiliszta anacondává dagad, melyek a levelek (értsd fák) odúiban laknak. Idyll. Arra sétál Lapu, a tehenész lánya, keresni elszármazott kedvencz riskáját, melynek szarva közt van a tőgye, francziául beszél és farka végén chignonti hord. A szitakötö-sárkánynyal, majd a gilisztakígyóval gyül meg baja. Midakettőtől ugy menekszik meg, hogy felkap egy husángot s azon kezd tülkölni, min a két szörnyeteg megindul s ministeri tárczával ajándékozza meg a hajadont. A tehén ezalatt az északi expeditió nyomán Hammerfestbe repült, hol egy fókával van viszonya. Fejtegetése az állat-psychologiának. A tehén gouvernante-állomástj nyer a tobolszki kormányzónál, kinek maitressek egy nőstény czápa, amin a tobolszki közvélemény méltatlankodik. Lapu lánya, Keserke, gólyaháton odaérkezik Szibériába, hol egy száműzött magyart ment meg. Egymásba szeretnek s két heti házasság után nyolcz gyermekkel térnek az átkozódó apához. A riska keble vaját küldi engesztelésül s a tobolszki gouverneurl a czár legújabb rendjelét, a halhéjon hordható héringfarkat.

Vége a regénynek,

mely a szerző jós igéi szerint csakugyan – bolond lett.

  • i chignon francia – tarkókonty.
  • j gouvernante francia – nevelőnő.
  • k maitresse francia – szerető.
  • l gouverneur francia – kormányzó.

A jövő század regénye.
(Folytatás.)**

II. Rés.
Az örök béke.
I. Szakasz
I. KÖTET.
Az ópium országa.

I. Fejezet.

Ninini!!

A megmérhetlen távolban valami feketéllik. A megmérhető közelben ugyanaz feketéllik. Micsoda ez a feketéllő feketeség? A tenger.

A fekete tenger!

Épen midőn e fejezet kezdődik, valakit látunk a fekete tengerbe ugrani. Ez a valaki két évezred előtt meghalt; azóta nem létezik. Ki ő? Danubius, egy elhunyt folyamisten.

A Duna torkolatánál vagyunk.

A Duna torkolata! Ez nem is torkolat, hanem fa. Ezer meg ezer ágra szakad, mint a fa. Egy óriási fa – vizből! Ki látott már fát vizből? Talán még viczből se. Pedig ninini! épen itt van előttünk.

A Duna-delta birodalma megalakult. Tatrangi Dávid karja erős volt. Különösen a musculus deltoideus nevű izom volt rajta hatalmasan kifejlődve.

Egy ember, kinek ily óriási deltoideusa van, szükségképen meg kell hogy alapítsa a Dunadelta országát.

Mily ország! Ez az ország tulajdonkép nem is ország, hanem város. Ha létezett „Ország-Világ” czimü illustrált magyar lap, mely megbukott, miért ne lehetne „ország-város” formájú illustris magyar republika, mely nem bukott meg?

S ez a város nem is város, hanem gyár. Ezer gyár. Sőt többet mondok: – egy gyár! Egy gyár mindig több az ezernél, mert először hiányzanak belőle a nullák, a nullitás pedig mindennek megölő betűje, és másodszor megvan az egység, mely által minden erősbödik.

A városgyár neve Delta. Kéménye 51,000 mérföld magas, ugy hogy füstjét már a holdba böffenti föl. Minek is rontsa a földi levegőt, melyet mi lélegzünk? Hajtókerekének átmérője 867 mérföld s egész Bessarabián túlterjed. A kerék tengelye jégből van esztergályozva, mely a súrlódás által meg nem melegedhetik. (Ki látott volna valaha izzó jeget?) A küllők czethalbordákból állanak, melyek sohasem görbülhetnek el, mert már úgyis görbék. Minden borda száz vasabroncscsal s egy citadellával van megerősítve.

A nagy hűtőkád valóságos szörnyeteg. Képzeljétek az azóvi tengert hűtőkáddá változtatva! Delta hűtőkádja az azóvi tenger, melyet 700,000 kozák fuj éjjel-nappal, hogy hűvösebb legyen. E munkát ők fuvarnak nevezik.

II. Fejezet.

Ó-pi-um.

Delta körül gyönyörű vidék terült el. Föld és viz. Ahol a viznek vége volt, ott kezdődött a föld. De ahol a földnek vége volt, ott nem a viz kezdődött, hanem a levegő. Ez azon vidék tulajdonsága.

S a vidék csupa tájékból állott. Amerre a szem lát, csupa tájék; de néhol, ahol a hely igen szük, csak táj látszik ék nélkül. De még ez az ék-telen táj is igen ékes tájék.

S az egész föld bíborvörös. A fű itt nem zöld, hanem vörös. Ugyanis a pipacs az egyetlen növény.

S a viz is vörös, mert a pipacs benne tükrözi magát. Ha van vörös tenger, mért ne lehetne vörös Duna?

– Te! mondá Sasza asszony Dávidhoz, a pipacs közt sétálva.

– No? kérdé Dávid.

A nagy embereknek kevés az idejök; frázisra nem telik.

– Be sok pipacs, jegyzé meg Sasza asszony, oldalba bökve Dávidot.

– Mhm, válaszolá Dávid.

Sasza asszony Dávid szemeibe nézett, hosszan, mélyen szélesen, magasan.

De Dávid Sasza asszony szemeibe tekintett, röviden, sekélyesen, keskenyen, alacsonyan.

– Nem értjük egymást! kiáltá Sasza asszony boszusan, lovagvesszejével egy mellette magasló gyári kürtőt derékon csapva, ugy hogy az ketté tört mint a száraz kóró.

Tatrangi Dávid a stoicus bölcsész egész phlegmájával fújta orrát.

Csend lőn.

Háromezer lépéssel odább Sasza asszony ismét megszólalt.

– Be sok pipacs!

– Mhm, monda Dávid.

– Mi lesz belőle? folytatá a szép orosz nő.

– Mák.

– Mák?

– Mák.

– S mirevaló ez a töménytelen sok mák?

– Mákonyra.

– Mákonyra?

– Mákonyra.

– És minek az a tenger sok mákony?

Tatrangi Dávid mereven nézett Sasza aszszonyra.

– Minek az a tenger sok mákony? ismétlé a hatalmas nő, vonagló ajkakkal.

– Minek?

– Minek hát?

– Megmondjam?

– Meg.

–- Téged elaltatni! dörgé Tatrangi Dávid.

– Engem? sikoltá kék ajakkal Sasza asszony.

– Téged s a többit.

– Dávid! orditá a gyönyörű fúria, mindkét kezével vállon ragadva a férfit.

– Sasza!

– Kicsoda az a „többi”?

– Az is te vagy, – sugá Dávid titokteljesen. –

A következő perczben – – –

A mák magas volt. Delta körül 3–4 lábnyira is megnőtt – – –

Hová tünt Dávid? Hová veszett Sasza asszony?

A mák magas volt!

III. Fejezet.

Rozáli.

– Ez hát a deltái hűség? – monda Rozáli, midőn messziről meglátta Dávidot és Sasza asszonyt a mák között. Eltűntek.

A mák magas volt. Magas és érett. Tejnedve csak ugy csurgott már. Csupa mákony. Csupa ópium. Csupa álom. Csupa halál!

– A mákony megöli a szerelmet, – buga Rozáli, a sebzett gerle. A szerelmet a szerelmessel együtt. Mámoruk nem oszlik el többé Hűtlen vagy, Dávid? Utószor voltál az Mákot ültettél Delta körül? Magadnak ültetted! El akartad altatni a háborgó emberiséget, hogy helyreállítod a világbékét? Magad alszol el legelső! Szerelmes ellenfeleddel együtt!

Azután mélyen elmerült.

– A mákban szeretni! monda azután méla mosolylyal. Mily mákos gondolat! Legyen a ti akaratotok szerint.

— — — — — — — — — — — — — — — — — — —

Este felé két mákos hullát hoztak ki a mákászok a mákból.

A Sasza asszonyét s a Tatrangi Dávidét.

A pipacs ölte meg őket. Nem voltak ellenségesek többé.

Ez volt az első lépés az örök béke felé.

Szegény Rozáli!

(Folytatás a kánikula után.)

  • ** A kánikuláris hőség s az uralkodó cholera a „Hon”-ban egyelőre megállitván e gigászi regény folyását s olvasói már hetek óta hiába sóvárogván folytatása után, a fönebbiekben igyekszünk pótolni a hiányt.

A jövő század regénye.
(Még egyre irja Jókai Mór.)

MCLXI FEJEZET.

Az északi sark.

Az öreg Tatrangi megmondta, hogy ma délután meghal, és megtette. Roppant hatalma az emberi akaratnak, amely az ókorban is ismeretes volt már. Ábrahám, Eszáiás, Cato, Krisztus, Newton, Keppler és III. Napóleon mind előre megmondták, hogy meg fognak halni.

Dávidnak apját végakaratához képest az északi sarknál kellett eltemetnie. Megrendelte tehát az aërodromonokat, melyek az „Entreprise de pompes funèbres”m szolgálatában állottak. Családja és egy csoport tudós foglalt benne helyet. A léghajózás megindult.

  • m Entreprise de pompes funèbres francia – A pompás temetések cége.

Az utazás a föld körül ekkortájban már nagyon könnyű volt, nem is utazás volt, hanem helybenállás. Az aërodromon az indulás pontján fölemelkedett a föld légkörén túl, ahol már természetesen nem volt kénytelen a földdel együtt forogni; ott bevárta, amig a földnek azon pontja fordult alája, ahova jutni akart. Ott beszállott. Az állati erő, a gőz, sőt a villany is meghaladott állásponton voltak már; az emberi ész a föld forgását igázta le és tette főmozditó erővé.

Hanem a föld tengelye hosszában való utazás nem volt ily egyszerű; itt a léghajó a föld légkörében maradt és haladása közben a föld forgó mozgását is követte; utja tehát csavaralaku volt. A föld körei a sark felé természetesen kisebbednek; s igy a léghajó csavarmenetei is mind szűkebbek lesznek. Dávid elérte már a jéghegyeket, azután áthaladt a jégvölgyeken és végre a jégmezőségek fölött repült el. A hideg irtózatos volt. A léghajók lakosai villanyfolyamokat voltak kénytelenek testükbe vezettetni, hogy magukat a megfagyástól megóvják. Az e czélra elkészített székeknek ülődeszkáin át dugta fel fejét a tagadó sark gombja, mig a tevőleges sark a nyakcsigolyánál érinté a testet.

A léghajók előrehaladása azonban lassúdni kezdett és egyszerre megszűnt. Helyben forogtak a föld körül, a mely ott természetesen kisebb kört írván le, sokkal gyorsabban fordult meg tengelye körül, mint az egyenlítőnél. Minden négy órában felkelt és ismét lenyugodott a nap; négy óra folyásig azután éj volt. Dávid észrevette helybenmaradásuk okát. A sark közelsége volt, mely tevőleges villanyosságával eltaszitá az aërodromon előrészének szintén tevőleges villanyosságát. Az aörodromonoknak meg kellett fordulniuk, farral a sark felé; a haladás ekkor szédítő lett.

A hideg egyszerre megszűnt; a jég eltűnt; ismét háborgó tenger volt alattuk. Ezt a sark okozta. A föld tengelye, amint sarkában forog, a dörzsölés által oly hőséget fejt ki, hogy a jeget mérföldekre megolvasztja maga körül. E dörzsölés idézi elő a földdelejt és a villanyosságot is. E villanyosság eredménye az északi fény, melynek sugarai perczenkint 80,000 lábnyi sebességgel, tehát kétszer oly sebesen mint a világosság, törnek ki a föld sarkából. A mult század tudósai ugyan azt hitték, hogy a világosság 40,000 mérföldet tesz egy másodpercz alatt, de ez tévedés volt. E fény állandó koszorút képez az égen és ez világítja meg az örök éjet. Mert a nap ide soha sem lát el; és a mult század tudósainak az a hite, hogy a sarkokon fél évig folyton süt a nap s aztán fél évre egészen elvonul, szintén vastag tévedés volt; de természetes addig, amig az aërodromonokat fel nem találták. A köralaku tenger közepén egy hatalmas körhegység emelkedett. A hegységet sűrű élő halott erdő fedte a föld minden éghajlatának növényeiből. Hogy kerültek ezek ide? Ki mondja meg? A föld napjával együtt valamikor egy másik hatalmasabb nap közelében utazhatott át, s ez kelté sarkain e délövi tenyészetet. Távolodván e naptól, e vidék ismét kihűlt és növényei mint örök ép halottak álló helyükben megdermedtek.

Az aërodromonon lévő tudósok nem elégedtek meg a növényekkel, ők állatot akartak látni. És megtalálták az állatokat, az ős elefánt, a mammuth ős szülőit; a mastodon, a pentagon, a bronchytis, a rhabdomant, a rhodomit, a rigódon, a siboleth, a tetrachord, a hektoliter, a kilométer, a myopsz, a centopod és monogramm voltak e szörnyetegek. A föld távozása az idegen naptól igen gyors lehetett, mert ezen állatok is felbomlás nélkül egész épségben megkövülve nyugodtak barlangjaikban. A csendéletnek egy megindító képe! Milliárdok előtti korszakok teljes ethnographikai múzeuma volt ez. A tudósok leborultak egy óriási monogramm előtt. És megtalálták az embert is, a künoskefalék fajából; ugyanazon faj, melynek sírjait Görögországban a hasonló nevü halom alatt találhatni; az ázsiai kutyafejű tatárok e faj dédunokái lehetnek.

De eljött már a temetés ideje. Az aërodromonok ismét fölemelkedtek, és a körhegységen keresztül annak tölcsérébe szálltak. Egy fekete márványnyal kirakott nagyszerű üst ez, a melynek központján a föld tengelye lapis lazulin váluban forog csendes zúgással. Dávid itt eltemette atyját; a föld tengelye egy csikorgást hallatott, mintha nyugtalankodnék azon, hogy nyugalmát ezentúl egy ha ott fogja zavarni. Dávid pedig ráült a földtengely csapjára, és elgondolkozott a világ forgásáról. Az izzó csap szénné perzselte volna őt, de a hyalichor inexpressible, melyen nem fog a tüz, megvédte

  • n lapis lazuli, lazurit perzsa → latin, ásványi – lazúrkő, természetes ultramarin; azúrkék, ibolyáskék ásvány, ékkő és díszítőkő.
Forrás

Borsszem Jankó 1872. szeptember 29. 4–5. p.; 1873. augusztus 3. 2–3. p.; 1873. augusztus 31. 8. p.

Jegyzet

„Az irodalmi stílusparódia általában nincs olyan magas szinten, mint az Ágai által szállított politikai életképek, melyek a műfaj elengedhetetlen absztrakciós mechanizmusa ellenére különösen plasztikusan adják vissza a közéleti szereplők személyiségének, attitűdjeinek finomságait.” Az korábban idézett részlet „rövidsége ellenére is viszonylag sok olyan stíluselemet ragad meg Jókai prózájából, melyek elbeszélői modorának általános jellemzői, s a szaggatott szövegrészben is felcsendül a regények félreismerhetetlen hangja.

Ez azonban nem mondható el a korszak többi Jókai-paródiájáról, melynek fő célpontja ezekben az években Az arany ember, az Eppur si mouve, A csigák regénye és legfőképpen A jövő század regénye. Ezek önmagukban rendkívül szellemes és ihletett humorú ferdítések, de nyilvánvalóan irodalomkritikai ambíció nélkül készültek. Eseti gyengeségekbe kötnek bele, mint például egy túl hosszúra sikerült bevezető Az arany ember esetében, vagy a gyakran gúnyolt tudálékosság, melyre az Eppur si muove elején található debreceni szómagyarázatokban is ráismerni vélnek. A legkedveltebb áldozat természetesen a talán túlságosan szabadon csapongó fantázia okán számos »sebezhető« pontot mutató Jövő század regénye, melynek tudományos megalapozatlansága kerül elsősorban terítékre. A Nyilt levelek Jókai Mórhoz című írásban neves agrárszakemberek (Girókuti Ferenc, Máday Izidor, Mórócz István) aláírásával »méltatják« futurisztikus mezőgazdasági elképzeléseit. Ugyanott a bukdácsoló gimnáziumi diák is »hálát ad« az írónak, mert az nagyvonalú képzelgéseivel feleslegessé teszi a tudományos ismereteket: »Mindezeknél fogva engedje meg, nagy költő, hogy egész osztályunk nevében egy ünnepélyes éljent rebegjek önnek, óhajtva, hogy legközelebbi regényei a grammatika, história és mathesis eltörlésével foglalkozzanak.«

A Jövő század regényének paródiája azonban túllép a Jókai-képen, mert időnként tényleg egy elképzelt »jövő század« képtelen világába csap át: az élcelődők maguk is láthatóan kedvüket lelik a civilizációs fejlődés és a sajtóviszonyok (mondhatni »média«) abszurd víziójának lefestésében, melynek apropóját az írófejedelem szolgáltatta.”

Renkecz Anita: „Parókai Jókai Mór”. A Borsszem Jankó életképei a kiegyezés utáni időszak Jókaijáról 1868–1875. Budapesti Negyed XV. évf. 3. szám (2007. ősz).