Nyílt levelek Jókai Mórhoz

A Borsszem Jankó humora
csillagászat, mezőgazdaság, meteorológia
szóelválasztás

I.

Gazdaság

— Tekintetes Regényíró Ur!

Kiválandóképpen érdemes Tudós!

NAGY figyelemmel olvassuk a „Hon” nevezetű ujságban közzétett fölfedezéseit a Természet három országaa és az uj elementumok körül. Nem csekély örömünkre szolgált, olvasván, hogy a jövendő században a grönlandi jeget a Saharra sivatagba vezérelvén, ott fagylaltot fognak termelni az emberek s hogy csapra ütvén a Vezúvot, Aetnát, Strombolit s több tűzhányókat, ezeknek izzó láváját csatornákon fogják elvezetni Spitzbergába, hogy ottan czitromot és narancsot érleltessenek. Főképen pedig örvendetes tudomásul vettük azt, hogy ha egyszer a nap ki fog hűlni, a gummi arábikumból, mely látens meleget és fojtott világosságot rejt magában, meg lehet majd szűrni az új napot. Ezt Tekintetes Regényíró Ur, kiválandóképpen érdemes Tudós és Hazafi, félremagyarázhatlan alapossággal számította ki és bizonyította be.

Aluljegyzettek már most az iránt bátorkodnak kérést intézni a Tekintetes Úrhoz, hogy bár illendő dolog utódjainkról gondoskodni, de azért magunkról sem szabad megfeledkezni: szíveskednék a rendelkezésére álló megoldott problemákbul egyet a jelenkor s különösen sújtott Hazánk iránt való tekintetből ennek javára kiszemelvén, rendelkezésünkre bocsájtani, tudtunkra adván, miképen kelljen havat esetni, amit ha most elélhetnénk, nagy hasznára vájnék az egész ország mezőgazdaságainak. Mely kérésünk után maradtunk őszinte tisztelői

Tekintetes Regényíró Ur,

Kiválandóképpen érdemes Tudósunknak

Budapesten, 1874 jan. 31.

alázatos szolgái:

Korizmics L. m. p.

Mórócz P. m. p.

Encz I. m. p.

Máday I. m. p.

Girókuti F. m. p.b

  • a Természet három országa – ásványok, növények, állatok.
  • bAggszentpéteri Korizmics László (1816–1886) – mezőgazdász, agrárpolitikus, az MTA tiszteleti tagja (1858). A Bécsi Gazdasági Egyesület és a New York-i Gazdasági Egyesület levelező tagja. Mórócz István (1816–1881) – orvos, mezőgazdász. A pesti Orvoskaron szerzett oklevelei, de közben mezőgazdasági kutatásokkal is foglalkozott. Az orvosi diploma megszerzése után a Magyar Gazda szerkesztőségébe került, majd külföldi tanulmányútra ment. 1848/49-ben főorvosi funkciót látott el a hadseregben. 1850-től a Gazdasági Lapok segédszerkesztője volt. A következő évtől az Országos Magyar Gazdasági Egyesület előadója, 1854-től titkára lett. Szerkesztette az Egyesület Évkönyvét, az Egyesületi Közleményeket. Encz I. feltehetően Encz Ferenc (1805–1877) – orvos, az MTA tagja. 1848-ban honvéd főorvos. Az orvosi pályát később teljesen elhagyta, és szenvedélyének, a kertészetnek és szőlőművelésnek élt. Már 1848 előtt faiskolát és mintaszőlészetet létesített Mezőkomáromban, számos kertészeti, borászati szaktanulmány és népszerűsítő kiadvány szerzője. Marosi Máday Izidor (1839–1925) – miniszteri tanácsos, mezőgazdasági és közgazdasági szakíró. Girókuti Ferenc (Pinczker Ferenc, 1816–1895) – mezőgazdasági szakíró, lapszerkesztő, a Budapesti Gazdasági Múzeum igazgatója s a tanszer-múzeum felügyelője.

II.

Tudomány

Mélyen tisztelt honfiú!

Rajongva szeretett regényköltőnk!

Az ÖN utolsó regényei, melyeket talán természettaniaknak nevezhetnék, ha ezáltal Verne Gyula lapos férczműveivel egy kategóriába nem állítanám, osztályunk osztatlan tetszését kivívták. Azon gyűlölet, melyet természettani szigorú tanárunk ellen érezünk, önben megtalálta ragyogó kifejezését, ön kezébe ragadta lángtollát és megbőszült minket véresen a mi professori kínzónkon. Ah, ön tán nem is tudja — de igen önnek kell tudnia, — mi jól esik az ifjonti diákszívnek, ha a természet azon törvényeit, melyekből épen tegnap kapott secundát és tegnapelőtt tertiát, az ön nemeskeblű költészete által fölforgatva és megsemmisítve találhatja. Hogy ön Saturnusnak csak négy holdat ád hét helyett, mennyi időnket megtakarítja, melyet labdázással kellemesebben tölthetünk S hogy a Saturnus gyűrűit összetöri és elenyészteti, nem-e oda segit minket, hogy az őket illető unalmas hypothesiseket nem kell többé tanulnunk? S aztán a központi nap mennyivel egyszerűbbé teszi az egész csillagászatot! Sőt idelenn a földön is, mi áldásos az ön működése! Ön halomra döntötte a tankönyvünkben az eső, hó, jég és egyéb légtani jelenségek eredetét magyarázó tantéteket, ugy hogy most ezeket nem kell tanulnunk, hanem helyettük az ön regényeit olvassuk. A tél és nyár eredetét is egészen máskép halljuk öntől magyarázni mint gyűlölt professorunktól s ezért azon kellemes helyzetben vagyunk, hogy egyiknek sem kell hinnünk, amíg az egyetem nem dönt. És hogyan fessem az osztály örömet a fölött, hogy a milleniumot csak egy „n”-nel, az ekliptikát „ecclyptieanak”, a Himalayát „Himmeláyának”, a Siriust „Syriusnak”, a libyai sivatagot „lybiainak”, a magelláni felhőket „maghelániaknak”, az apogaeumot „apogeuninak”, a monsunt „munsonnak”, a parallaxist „paralaxisnak”, a látközt „látkörnek”, a látkört „látköznek”, a hemisphaerát „haemyspherának” olvassuk, stb. stb., a hyppopotamusok, rynoczerosok, tapyrok s megszámlálhatatlan más helyesírási szelid és vadállatokat ide sem számítva. Mindezeknél fogva engedje meg, nagy költő, hogy egész osztályunk nevében egy ünnepélyes éljent rebegjek önnek, óhajtva, hogy legközelebbi regényei a grammatika, história és mathesis eltörlésével foglalkozzanak.

Budapest, jan. 25.

Tintányi Tertius

gymnasiumi tanuló.

Forrás

Borsszem Jankó VII (1874) 318 (február 1.) 5. p.

Jegyzet

„Az irodalmi stílusparódia általában nincs olyan magas szinten, mint az Ágai által szállított politikai életképek, melyek a műfaj elengedhetetlen absztrakciós mechanizmusa ellenére különösen plasztikusan adják vissza a közéleti szereplők személyiségének, attitűdjeinek finomságait.” Az korábban idézett részlet „rövidsége ellenére is viszonylag sok olyan stíluselemet ragad meg Jókai prózájából, melyek elbeszélői modorának általános jellemzői, s a szaggatott szövegrészben is felcsendül a regények félreismerhetetlen hangja.

Ez azonban nem mondható el a korszak többi Jókai-paródiájáról, melynek fő célpontja ezekben az években Az arany ember, az Eppur si mouve, A csigák regénye és legfőképpen A jövő század regénye. Ezek önmagukban rendkívül szellemes és ihletett humorú ferdítések, de nyilvánvalóan irodalomkritikai ambíció nélkül készültek. Eseti gyengeségekbe kötnek bele, mint például egy túl hosszúra sikerült bevezető Az arany ember esetében, vagy a gyakran gúnyolt tudálékosság, melyre az Eppur si muove elején található debreceni szómagyarázatokban is ráismerni vélnek. A legkedveltebb áldozat természetesen a talán túlságosan szabadon csapongó fantázia okán számos »sebezhető« pontot mutató Jövő század regénye, melynek tudományos megalapozatlansága kerül elsősorban terítékre. A Nyilt levelek Jókai Mórhoz című írásban neves agrárszakemberek (Girókuti Ferenc, Máday Izidor, Mórócz István) aláírásával »méltatják« futurisztikus mezőgazdasági elképzeléseit. Ugyanott a bukdácsoló gimnáziumi diák is »hálát ad« az írónak, mert az nagyvonalú képzelgéseivel feleslegessé teszi a tudományos ismereteket: »Mindezeknél fogva engedje meg, nagy költő, hogy egész osztályunk nevében egy ünnepélyes éljent rebegjek önnek, óhajtva, hogy legközelebbi regényei a grammatika, história és mathesis eltörlésével foglalkozzanak.«

A Jövő század regényének paródiája azonban túllép a Jókai-képen, mert időnként tényleg egy elképzelt »jövő század« képtelen világába csap át: az élcelődők maguk is láthatóan kedvüket lelik a civilizációs fejlődés és a sajtóviszonyok (mondhatni »média«) abszurd víziójának lefestésében, melynek apropóját az írófejedelem szolgáltatta.”

Renkecz Anita: „Parókai Jókai Mór”. A Borsszem Jankó életképei a kiegyezés utáni időszak Jókaijáról 1868–1875. Budapesti Negyed XV. évf. 3. szám (2007. ősz).