Tudós emberek dicsérete

filozófia, Giordano Bruno, A hamvazószerdai lakoma
szóelválasztás

Giordano Bruno a filozófia, a kortárs filozófusoktól és papoktól elárult filozófia iránti szeretetéből harcolt oly hevesen. Egyik művének alább idézett részében különösen kikel az egyetemek doktorai, papok és tudósok ellen: az ő korában a hivatalos filozófia székhelyeiről „doktori címmel többnyire gyűrűs lovakat és kalapos szamarakat bocsátanak el”. Majd mindegyikük csak az ékesszólással és a grammatikával törődik, beszédjük üres skolasztikus fecsegés, mind formalisták, a mondanivaló, a tényleges tartalom hiányzik tudományukból. „Többre tartom a szellem kiképzését, bármennyire zavaros is, mint a mégoly ékes szavakban és szólásmódokban való jártasságot”.

Smith és Prudenzio történelmi személyek, egy vitából merülhetett fel az alakjuk. Az előbbi Bruno érdeklődő és okos barátja, az utóbbi – mint neve is jelzi – a maradi, Aristoteles-barát, haladásellenes tábort képviseli. Vele szemben áll Teofilo, a főalak, Bruno filozófiájának képviselője. Ő tulajdonképp csak arról számol be, hogyan győzte le Bruno Nundiniót s Torquatót, a két felfuvalkodott, maradi doktort: Frulla, a negyedik személy egyszerű, tanulatlan; de józaneszű ember, aki Prudenzio megszégyenítésében Teofilo szövetségese.

Smith. Latinul beszéltek?

Teofilo. Igen.

Smith. Nemes emberek voltak?

Teofilo. Igen.

Smith. Jó nevűek?

Teofilo. Igen.

Smith. Képzettek?

Teofilo. Tökéletesen.

Smith. Jól neveltek, udvariasak, műveltek?

Teofilo. Nagyon középszerűen.

Smith. Doktorok?

Teofilo. Igen uram, igen Istenemre, igen a Madonnára, igen, igen; azt gondolom, Oxfordból valók.

Smith. Kiválóak?

Teofilo. Már hogyne! Válogatott, hosszútógás, bársonyruhás férfiak. Egyiküknek két fényes aranylánc is volt a nyakában és a másik, azzal a drága kezével, melynek két ujján tizenkét gyűrű csillogott – s mikor hadonászott vele, elkápráztatta az ember szemét, szívét – olyan volt, mint valami gazdag ékszerész.

Smith. Jelét adták, hogy értenek görögül?

Teofilo. S a söriváshoz szintúgy.

Prudenzio. Hadd azt a „szintúgy”-at, szokatlan és elavult kifejezés.

Frulla. Hallgass, mester, nem hozzád beszél.

Smith. Milyen volt a külsejük?

Teofilo. Az egyik olyan volt, mint az óriáskirálynő vagy vasorrú bába főistállómestere, a másik meg mint a Jóhírnév istennőjének főmuftija.

Smith. Tehát ketten voltak?

Teofilo. Igen, mert hogy ez titokzatos szám.

Prudenzio. Ut essent duo testes.*

Frulla. Mit értesz a testes** szón?

Prudenzio. Tanukat, a nolai tehetségek vizsgálóbíráit.


Koltay-Kastner Jenő fordítása
  • * Ut essent duo testes latin – Hogy két tanú legyen.
  • ** testes latin – A testis herét is jelent!