Carmina Mathematica

matematika, pólusok, torlódási pont, konvergencia, epszilon, fizikai sor

Hubert Cremer tréfás matematikai versei közül négynek jelent meg magyar fordítása a Matematikai Lapokban – T. P. aláírással (19. évfolyam [1969] 3–4 szám). Minden jel szerint Turán Pál volt a fordítójuk (ebben az időben Turán volt a lap felelős szerkesztője). A szövegben az Epszilon nevet következetesen, míg a Természetet értelemszerűen nagy kezdőbetűvel írtam, a fizikai sornál a „Én fizikából származom” kitételben a fizikából szót kurziváltam, továbbá a Riemann-felületet kötőjellel írtam. – A szerk.

szóelválasztás

Die Ballade vom armen Epsilon
Ballada a szegény Epszilonról

Die Matrix sang ihr Schlummerlied
Den Zeilen und Kolonnen,
Schon hält das kleine Fehlerglied
Ein süßer Traum umsponnen,
Es schnarcht die alte p-Funktion,
Und einsam weint ein bleiches,
Junges verlass’nes Epsilon
Am Rand des Sternbereiches.

A mátrix elzengte már dalát
Sorok és oszlopokban
Felhúzta álma hűs falát
A maradéktag nyomban
Már horkol az agg p-függvény
Csak Epszilon – szegény legény –
Sápadt, elhagyott, rí szegény
Kis tartománya szélén

Du guter Vater Weierstraß,
Du Schöpfer unsrer Welt da,
Ich fleh Dich einzig an um das:
Hilf finden mir ein Delta!
Und wenn’s auch noch so winzig wär
Und beinah Null am Ende,
Das klarste Sein blieb öd und leer,
wenn sich kein Delta fände.

„Te jó Weierstrass atya, te
Kit teremtőnkként áldunk
Könyörgök, tekints le ide
Segíts deltát találnunk
Legyen mégoly kicsi, kecses
Legyen majd’ null, nem bánom
A lét oly sivár és üres
Ha deltám nem találom.”

Vergebens schluchst die arme Zahl
Und ruft nach ihrem Retter,
Es rauscht so trostlos und trivial
Durch welke Riemann-Blätter;
Die Strenge hat nicht Herz noch Ohr
Für Liebesleidgefühle,
Das arme Epsilon erfror
Im eisigen Kalkühle.

Hiába zokog ő szegény
Hogy delták nem jöhetnek
Hangja zeng hervadt levelén
Egy Riemann-felületnek
Szigornál nincs se szív, se agy
A nagy szerelmi vágyhoz
Szegény kis Epszilon megfagy
Enyhet csak a halál hoz.

Tanulság

Unstetig ist die Weltfunktion,
Ihr werdet’s nie ergründen,
Zu manchem braven Epsilon
Läßt sich kein Delta finden.

Ha egyszer a csúf függvény szakad
Viseld kis Epszilon azt bátran
Párválasztás, jaj, elmarad
Nincs deltád a magányban.

Physikalischer Reihenstolz
Fizikai sorok büszkesége

Ihr dauert mich, arme Kollegen,
Ihr Reihn von der Mathematik;
Denn ich bin aus besserem Hause,
Ich stamme von der Physik.

Nagyon sajnállak, szegény kolléga
Te matekos jó végtelen sorom
Jobb házból való vagyok én ám
Én fizikából származom.

Sie trauen Euch armen Schluckern
Nicht über den Jordan-Weg,
Drum müßt Euer Recht Ihr beweisen
Mühselig in jedem Kolleg.

Benned nem bízik senki sem meg
Szegény fiú, kedves komám
Ezért mutatják meg létedet nyomban
Minden érdemleges kollégiumban

Mich aber kümmert kein Kummer,
Mir macht kein Knopp die Cour,
Mir schenkte das Konvergieren
Die gütige Mutter Natur.

Kummer atyával én nem törődöm
Knopp úrral sincsen sok bajom
Konvergenciámat megadta
A Természet, jó mentorom.

Quotienten- und Wurzelkriterium,
Ich brauche von alledem nichts, –
Ich weiß, daß ich konvergiere,
Die innere Stimme spricht’s.

Ti gyök- és hányados ismérvek
Én rajtatok csak kacagok
Engem felírnak és én máris
Élek, vagyok és maradok.

Der Häufungspunkt
A torlódási pont

Ein Häufungspunkt, welchselb’ger zwar
In herrlicher Umgebung war,
Der aber dennoch unzufrieden
Mit seinem Schicksal war hienieden,
Bedachte seine Lage neulich
Und sprach betrübt: „Es ist abscheulich!

Mir sagt wohl jeder, der mich kennt,
Ich hätt zum Einsiedler Talent.
Wie gern möcht ich zurück mich ziehn,
Die lästige Umgebung fliehn;
Allein in jedem Kreis mit Rho
Sind immer noch Begleiter do!”

Egy torlódási pont szegény
Sorsával harcban, bús legény
Így gondolkozott „Mily rémes
Nekem, ki csak tehetséges
A remeteségre vagyok,
Így élnem; erre nincs sok ok
Mért kell, hogy minden körben
Köröttem úgy özönben
Legyen kísérőm sok pont!”

Des Punktes Standpunkt leuchtet ein;
Auch ich möcht solch ein Punkt nicht sein!
Ging ich mal in mein Badezimmer,
In jeder Nähe hätt ich immer
Unendlich viel Bekannte
Und liebe Anverwandte.

Szegény pontocska, értelek
Sorsban magamhoz mértelek
Milyen düh volna, hogyha
Fürdőszobába jutva
Minden közelben volna
Végtelen sok jó ismerős
Közel s távoli rokon vagy ős?

Dies aber wäre mir furchtbar peinlich.

Rém kellemetlen volna.

Die Ballade vom ehrgeizigen Pol
Ballada a becsvágyó pólusról

Wie küßten sich beide so innig,
In heißer Liebe entbrannt,
Der Pol und seine Polare,
Auf des Kreises blühendem Rand!

Hogy csókolództak ketten ők
Forró szerelem hajnalán
A pólus és polárisa
Körnek virágzó vonalán.

Doch es zog ihn ins Innre des Kreises,
Da ward er gar rasch prominent,
Er glänzte als hohes Polarlicht, –
Doch lebten sie nunmehr getrennt.

Valami húzta befelé
A pólust, s mit nem reméltek
Ott ő már gyorsan híres lett
De most már külön éltek.

Es zog immer mehr ihn zum Zentrum,
Der Ehrgeiz verlockte ihn sehr,
Doch seine schöne Polare
Entschwand ihm mehr und mehr.

Centrumnak lenni vágyott ő
Becsvágy fűtötte egyre
De távolabbra tűnt a nő –
Poláris messze-messze

Karriere, oh, stolze Karriere!
Bald wurden die Stimmen gezählt;
Da ward er zum Mittelpunkte
Des großen Kreises gewählt.

Pólus úr gyorsan belejött
Választás, nagy beszédek
Pályája felfelé ívelt
Centrum lett e vidéknek

Doch seine liebe Polare
– Er hatte sie immerhin gern –
War ihm nun ganz entschwunden,
Sie war unendlich fern.

Így végződött a nagy regény
Poláris szemlesütve
Örökre eltűnt ő szegény
A végtelenbe lökve.

Turán Pál (1910–1976): magyar matematikus;
a számelmélet és a klasszikus analízis területén ért el jelentős eredményeket
Források
  • Fordítások H. Cremer „Carmina Mathematica” című kötetéből. Fordította T. P. Matematikai Lapok 19 (1968) 1–4. 373–375. p.
  • Carmina Mathematica.